Uj Szó, 1950. április (3. évfolyam, 78-98.szám)

1950-04-22 / 93. szám, szombat

V. I. Lenin a proletár asszonymozgalomról (Az 1921 március 4-i „nemzetközi asszonynap" c. cikkéből) IIJSZ0 1950 április 22 A bolsevizmus lényege, a szovjet hatalom lényege abban áll, hogy a pol. gári demokrácia hazugságait és kép. mutatását leleplezze, hogy a föld, a gyárak és üzemek magánbirtoklását megszüntesse és az egész államhatalmat a dolgozók és a kizsákmányolt tömegek kezébe összpontosítsa. Ezek a tömegek maguk veszik a politikát, t. i. az új társadalom felépítését kezükbe. Ez nehéz munka, mert a tömegeket a kapitalizmus megfélemlítette és elnyomta; azonban nincs más kiút a bérrabszolgaságból s a kapitalista szol. gaságból. Azonban a tömegeket az asszonyok bevonása nélkül nem lehet a politikába bekapcsolni. Hiszen az emberiség női fele a kapitalizmus alatt tízszeresen el van nyomva. A munkásnőt és a földművesnőt a tőke elnyomja és a legdemokratikusabb polgári köztársaságokban is e'öszöi is egyenjogúság nélkül élnek, mert a törvény nem biz. tosítja nekik, a férfiakkal egyenjogúságot, másodszor — és ez a fődolog — „házi rabszolgaságban" maradnak, és a legkicsinyesebb, legdurvább, leg. fáradságosabb, az embert legjobban igénybevevő konyhai és házimunkában sínylődnek. A bolsevista szovjet forradalom az asszonyok elnyomatását és egyenjogúság nélküliségét olyan gyökeresen kiirtja, ahogy egy párt, egy forradalom sem merte a világon kiirtani. A férfi és nő törvény előtti egyenlőtlenségének Szovjetoroszországban nyoma sem maradt. „A nemzetközi nőnapokon a világ minden országában munkásnők számtalan gyűlésén üdvözölni fogják Szov. jetoroszországot, amely ezt az óriási, világra szóló valódi felszabadító művet megkezdte Bátor felhívások fognak elhangzani, nem rettenve vissza a dühöngő, gyakran vadállati polgári re. akciótól. Mennél „szabadabb" vagy „demokratikusabb" egy polgári ország, annál jobban tombol és dühöng a kapitalisták banda ia a munkások forradalma ellen. Példa erre az Északamerikai Egyesült Államok. De a munkások tömegei már felébredtek. Az imperialista háború az alvó, félig szunynyadó nehézkes tömegeket mind Amerikában, mind Európában és a visszamaradt Azsiaban végérvényesen felrázta. A jég a világ minden részén megtört. A népek felszabadítása az imperealizmus járma alól, a munkások és munkásnők felszabadítása a tőke járma alól feltartóztathatatlanul halad előre. A munkások és munkásnők, parasztok és parasztnők tucatjai és százmilliói viszik ezt az ügyet előre. Es ezért a munkának a kapitalizmus járma a'ól való felszabadítása az egész világon győzni fog". K. NEFOMNJASTSI: Az új Kína egy hősnője Li-Fyn-Ljan varrónő úgy véli, hogy tulajdonképpen semmi különöset nem tett. A harmatcseppek a faleveleken friss hajnalon éppen olyan egyformák, mint az én sorsom és a többi kínai asszony élete. így mondta Li-Fyn-Ljan. Ez azonban nem így van. A kínai újságok többször is hozták az ő képét és Li arca sok millió ember előtt ismeretes, sötét, mosolygó szemei, fekete, simánfésült haja. Li'Fyn-Ljan egyike az első kínai nőknek, akiket a munka hősnője megtisztelő címével tüntettek ki. Lassan beszél és gondosan megválogatja szavait, hogy gondolatának kifejezést adjon. — Anyám éhenhalt, amikor én még kislány voltam. Apámnak sem telke, sem földje, sem saját kunyhója nem volt és így átadott engem a földesúrnak. Li-Fyn-Ljan ennek a hűbérúrnak 52-ik rabszolganője volt. A legnehezebb és legpiszkosabb munkába állították, az étel, emit kapott, nem volt elég arra sem, hogy éhségét csillapíthatta volna és még verték is. — Ott bizony nem öregedtem volna meg, — mondja Li. Li'Pin partizánnő mentette meg, aki egyszer éjszaka oda jött hozzá, felébresztette és elvitte a majorból. Egész éjjel mentek és másnap e'gy partizánosztagra bukkantak. Az osztag táborában Li mint szakácsnő dolgozott, ápolta a sebesülteket és varrni tanult. 1935-ben Li Junanban volt, ahonnan a szabadság napja egyre magasabbra hágott, beragyogva a nép reményeit. Akkoriba érkezett Junanba a népi felszabadító hadsereg, Csiansziból 1 hosszú menetelés után. Ez a híres menet három esztendeig tartott. A katonák kimerültek és rongyosak voltak. Nem volt elég fegyverük és lőszerük. De hitük a végső győzelemben soha sem volt olyan szilárd, mint a Junanba való bevonulás utáni napokban. Li energikusnak és tevékenynek mutatkozott. — Katonáinknak nincs ruhájuk, — mondotta a lányoknak Junanban, — ruhagyárat kell felállítani. E gyár első osztálya, a szabászat, az utcán felütött sátorban volt elhelyezve. Köröskörül voltak a szafoóműhelyek. De a gvár nemsokára saját épületet kapott. Akkor már nagyon gyakran emlegették Li-Fyn-Ljan, a kis varrónőnek a nevét. A katonák leveleket írtak a frontról neki. — Sok szives üdvözlet, Li! Én is olyan köpenyt hordok, amelyet maga készített. Meleget tart. ha a lövészárakban fekszem és ha támadásra kerül sor, alig érzem a súlyát. Ezer köszönet érte! Akkoriban Junanban egy nyomdát is létesítettek. Emberekre volt szükség, könyvek készítéséhez és Li könyvkötő 1ett. E nyomdából kikerült könyvek harcra hívták fel a népet és új erőt adtak nekik. Li sokat dolgozott, éppúgy, mint azelőtt. Most azonban sokat olvasott és így azoknak az eseményeknek az értelme, amelyek Kínában lefolytak, mind világosabbá vált előtt. Egy nap Mao-Cse'Tung jött be a nyomdába, ahol Li dolgozott. Bejárva az üzemet, eljutott a könyvkötészetbe is. Üdvözölte Lit és kezet nyújott neki. — Ön nagy ügyet segít munkájával ... Li'Fyn-Ljant a munka hősnője címmel tüntették ki. Ezután a kínai parasztasszonyokat tanította. Belépett a Kínai Kommunista Pártba, sokait tanult idősebb elvtársaktól és nemsokára az új szabad élet lelkes hirdetőjévé fejlődött. A múlt év őszén Li Pekingbe jött: a nép a munka hősnőjét, a Tanácsadó Politikai Népértekezlet delegátusává választotta. A konferencia megnyitása előtt Mao-Cse"Tunggal újra találkozott. — Maga az a Li-Fyn-Ljan? — mjondotta mosolyogva Mao-Cse" Tung. — Üdvözlöm, sokat olvastam magáról az újságokban. Li ezután belépett a nagy, vi" lágos^ ünnepélyesen feldíszített terembe, miközben örömteli izgalommal gondolt rá, hogy most éppen olyan, a népből való egyszerű emberekkel van együtt, mint ö maga és közösen döntik el szeretett hazájuk sorsát. — Hollandia és Olaszország csak Amerikában vásárolhat szenet. Hollandiában a leigázó Marshall-terv következtében egész iparágak sorvadnak el, így a dohány- és a cipőipar és a mezőgazdaság sok ága. A legégetőbb probléma a szénkérdés. Franciaországban és Belgiumban szénfölösleg van, ugyanakkor, amikor Olaszországban és Hollandiában szénhiány. A marshallizálás következtében Olaszország és Hollandia nem vásárolhat szenet szomszédaitól, hanem az Egyesült Államokból kell beszereznie. A De Waarhoid írja, hogy a Hollandiával határos Belgiumnak körülbelül 900.000 tonna szénfölöslege van. De Hollandia alig 20.000 tonna szenet vásárolhat Belgiumtól, szénszükségletének legnagyobb részét, sokkal drágábban, az amerikaiaktól kell beszereznie. — Gazdasági válság Iránban. Az iráni hivatalos lap az Ettelaat kénytelen elismerni, hogy Irán gazdasági helyzete „sokkal rosz" szabb és szomorúbb, mint gondolják" és az ország gazdasága teljes hanyatlás felé halad. A továbbiakban elismerve, hogy Iránban „gazdasági válság van" és „hatalmas különbség van az export és import között", az újság megállapítja, hogy mindez „az országot pusztulásba viszi". Az 1949 március 20-án befejeződött gazdasági év alatt Irán külkereskedelme 2416 millió reál deficitet mutatott. Bár a folyó gazdasági év általános adatait még nem közölték, a lap világosan rámutat, hogy a helyzet még inkább rosszabodott „épúgy, mint a mult évben, minden nyomort, munkanélküliséget maitat és a gazdasági válság fokozódott". • — A nyugatberlini rendőrség terrorja az ifjúság ellen. Hans Richter berlini munkás az amerikai övezet egyik utcájában felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy a nyugatberlini rendőrség a villamoskocsikról; eltávolította az ifjúság németországi találkozójának plakátjait. A nyugatberlini rendőrség azonnal letartóztatta. A rendőrőrszobán a szolgálattevő rendőrőrmester leütötte őt, miközben azt kiáltotta: „Majd elbánunk veletek, kutyák!" A nyugatberlini rendőrség hat napig tartotta fogságban Hans Richtert. Ez alatt az idő alatt nem engedték meg, hogy érintkezzen hozzátartozóival s nem vezették vizsgálóbíró elé. • — 526 millió márka értékű ügyletet kötöttek a lipcsei vásáron. A lipcsei Árumintavásár rendezőségének legújabb jelentése szerint a vásáron kötött ügyletek 526 millió márka értéket képviselnek. A vásáron létrejött új üzleti kapcsolatok következtében ennek az összegnek fokozatos emelkedésére lehet számítani. Míg a Német Demokratikus Köztársaság üzletfelei közötti forgalom 394 millió márka körül mozgott, addig a nyugatnémet kiállítók mindössze ^millió márkás forgalmat bonyolítottak le. A lipcsei vásárt látogató külföldi cégek túlnyomórészt fényképészeti, optikai, finommechanikai cikkeket és üzemi berendezéseket vásároltak. • — Oslo kikötőmunkásai megtagadták az amerikai fegyverek kirakását. A főváros tele van röpiratokkal, amelyek felhívják az USA katonai ellenőrző bizottságát, hogy takarodjék ki Norvégiából. Az árverés délelőtt tizenegy órára volt kitűzve. De Radzimka már a reggeli óráktól nyüzsgött. Az emberek kijöttek a kunyhókból és a hídnál levő térségen gyülekztek. Megérkeztek az AZ ELTORLASZOLT UT Részlet Fraňo Kráľa Magyar Könyvtár kiadásában megjelent régényébői A bíró ezeket a bölcsességeket a jegyzőtől és Polyántól tanulta. Szerencse, hogy mostanáig nem hallott még a jegyzőék Olgájával való ügyről. Biztosan most azt is a szemébe vágta volna a tanítónak. De a jegyző, né mostanáig titokban tartotta a dolgot. Ssak az orvosi leletet küldte el a feljelentéssel a tanfelügyelőségre és Polyánt rábeszélte, legyen tanú arra, hogy látta Olinkát a tanítóval hazajárni későn az iskolából. A bírónak tehát nem volt több mondanivalója. A tanító elment. Közben s jegyző, Pólyán, a pap és a csendőrök a jegyzői irodában ültek. Mindannyian fel voltak háborodva, hogy a mai napon Radzimkán a csend, rőt és a rendről olyan gyengén gondoskodtak. — Itt bizony feltétlenül szükségünk volna már helyi csendőrállomásra! — mondta a jegyző. — Ügy van, mert mi nem győzhetünk mindent, lassanként éjjel-nappal szolgálatban vagyunk! — Rabszolgafoglalkozás, higgyék el! — panaszkodott a másik csendőr. — Bizony itt valami erélyes intézke. dést kell tenni! Emelni kell jócskán a csendőrök számát, sűríteni ezekben a nyugtalan időkben az állomások háló. zatát és megfelelő törvényt hozni a közcsend és rend őreinek védelmére! — Bizony egyáltalán nem törődnek velünk... sőt még polgári jogainktól is megfosztottak ... Minden hülye sza. vazhat, csak nekünk kell kussolnunk. — No ez csakugyan égbekiáltó mél. tatlanság! — helyeseltek a csendőrnek mindnyájan felháborodva. Ekkor a faluban autótülök hangzott fel. A csendőrök kifutottak. Az autóból a bírósági végrehajtó, a bank ügy. védje és még egy úr lépett ki. — Mit hoznak nekünk? — üdvözölte őket gúnyosan a tömeg. Az érkezők zavarban voltak. Ennyi érdeklődő volna az árverés iránt? Vagy lázadás? A falu elején nem értek rá elolvasni Miska figyelmeztetését. Tizenegy óra volt. A bírósági végrehajtó föllépett a Surikék kerítésénél egy fatönkre és kezdte felolvasni a birósági végzést. — Ugyan hordja el magát! — hallatszott a tolongó tömegből a kiáltás. iu, . .. A nép felzúgott, szitkok és fenyegetések dörögtek. A levegő örvénylett, mint a viharzó tenger. A végrehajtó rémülten nézett körül. — A ház kikiáltást ára hatszáz korona! — hirdette kétségbeesetten a bőgő zajba. — Adunk mi neked hatszázat, de a fenekedre, ha kell neked! — fröcscsent felhabzóan a válasz. — Takarodj inneni — Indulj! — Lódulj! — Hatszáz korona, ki ad többet? — veszett el a szó az összefolyó kiáltások örvényében. — A kikiáltási ár kétharmadát adom! — szólalt meg a végrehajtó mellett álló ügyvéd. — A kikiáltási ár kétharmada, négy. száz korona. — Először. — Vágjatok egyet a pofájára! — Dobjátok le! A csendőrök megkísérelték a tömegbe furakodni, de teljesen hiába. Senki sem hallgatott reájuk és még látni sem akarták őket. Nem tágítottak, nem engedték őket, hogy védhessék a végrehajtót. — Lökjétek le! — ordították az őrjöngő hangok. A legközelebb álló férfiak felrúgták a fatönköt és a birósági végrehajtó az ordítozó tömeg közé bukfencezett. — Eladva — . kísérelte meg mégegyszer röptében kijelenteni és a földön fejezte be: az ügyvéd úrnak... — Tömjétek be csutakkal a száját, még vinnyog! A megijedt ügyvéd beugrott az autóba. Odafutott az írnok is. Odacsúszott a végrehajtó is. A tülök felharsant, a motor felzúgott és a karosszérián kavicsözön dobolt. Azután kitört az egészséges nevetés zsivaja. A csendőrök kihívás nélkül eltűntek.. s ochtinaiak is. A szomszédok szívélyesen és mosollyal üdvözölték egymást, mintha valami közös mulatságra készülnének. — Megyünk árverezni? — Megyünk kifüstölni a bestiát a fenébe! — Senki se merészeljen! — Egy hang se legyen! — De bizony, ha nekem úgy tetszik ... licitálni is fogok, — jelentkezett kerítése mögül Kompis gazda. — Azt ugyan maguk nem tilthatják meg nekem! — Hogyan? Gyere ide, te büdös gö. rény, hadd lássunk! Bizonyisten fogad, juk, hogyha csak mukkani merészelsz, vén csontjaidat lepedőbe viszik haza! — És egyidejűleg teli marok kö fütyült át a levegőn és egyenesen Kompis fejénél csapódott a kerítéshez. Kompis félreugrott, lehajolt és befutott a házába. Többet aznap még saját háza előtt sem mutatkozott. Az utcán csendőrjárőr ment át. Kő. zeledett a tömeghez. Valahogy lassan, óvatosan, bizonytalanul, mintha csak rossz előérzetük lett volna. Nem ha. toltak a tömeg közé, megálltak a jár. da szélén. Kompis kerítése alatt. — Megint lázadoznak? — kérdezték a csendőrök szelíd hangon. — Lázadunk! — Hiszen tudjuk, hogy maguk régi lázadozók — folytatták a csendőrök tétovázó felnevetéssel. — És maguk öreg pandúrok! — Oszoljanak! — kiáltott az egyik csendőr feldühödve, de a hangja a szó felében megtörött, amikor egyszerre magára szegeződni érzett néhány száz megvető, kihívó szemet. — Nem oszlunk széjjel! — hangzott a tömegből élesen és egységesen. A csendőrök többet nem mertek. Érezték, hogy ha valamit kiprovokálnának, biztosan ők húznák a rövidebbet. Gyengék voltak ilyen tömeggel szemben. Ezért szó nélkül szedték magukat és mentek a jegyzői hivatalba. Mennydörgő lekicsinylő nevetés kísérte őket. — Várjatok csak. gézengúzok! — dörmögték magukban a csendőrök út. közben, megszégyenítésük miatt feldühödve. — Jön még a kutyára dér! Az emberek tömege állandóan nőtt az utcán. Férfiak, nők. gyerekek. A tanítónak csak nagynehezen sikerült néhány tanulóját az osztályba csalogatnia. Krupáréktól kilépett a fiatal Miska, valami táblával a hóna alatt. Egy darab gyalult deszka volt, amelyre valami fel volt írva. Felmutatta a tömeg, nek és a nép hahotába tört ki. Aztán Miska elszaladt a falu alsó végére, ott a deszkát a község, a járás és ország nevét jelző tábla alá szögezte. Miska táblájáról ez a világos fölirat ordított az útra: Vigyázat! Árverés és végrehajtás ebben a faluban szigorúan tilos! Vigyázat! Itt éhség van! Tíz órakor, az óraközti szünetben, Barica tanító a bíróhoz sietett. — Bíró úr, lépjen közbe maga is, hogy ne tegyék tönkre ezt a szegényt asszonyt. Mit kezd azzal az öt gyerek, kel, ha kidobják az utcára. — Rendnek muszáj lenni. És maga törődjön az iskolával. — Ilyen gorombán mégsem kellene velem szemben viselkednie .., — Ott az ajtó. Magával már torkig vannak az urak. Follázitja az embereket, ahelyett, hogy segítene őket lecsendesíteni! Egységes diákszervezet Lengyelországban A Varsóban most folyó Lengyel Diákkongresszus hétfői ülése egyhangúlag elfogadta azt a határozatot, hogy a lengyel diákszervezeteket egy átfogó szervezetbe egyesítik; Lengyel Diák1 szövetség névvel. Az új szervezet alapvető elve: „Az ifjúság egysége a békéért vívott harcban és a haza javára végzett munkában." A kongresszuson több külföldi küldöttség vett részt, élükön a Komszcmol küldötteivel.