Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-02 / 52. szám, csütörtök

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOL GŐZÖK LAPJA Bratislava, 1950 március 2, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 52. szám Slánský elvtárs beszéde a Párt Központi Bizottsága előtt Az Egységes Földműves Szövetkezetek feladatairól és a falusi pártszervezetek munkájáról Tegnapi számunkban közöltük Gottwald elvtárs történelmi jelentőségű beszédét, amelyben vázolta a Párt munkájának további irányvonalát és értékelte az eddig kifejtett munkát. Gottwald elvtárs beszédéhez szervesen csatlakozik Slánský elvtárs beszéde, amely annak egy jelentős részével, a falu problémáival foglalkozik részletesen, kimerítő módon. Slánský elvtárs beszéd

e meghatározza az Egységes Földműves Szövetkezetek jövő fejlődésének irányvonalát és a falusi pártszervezetek munkáját. Kritikailag értékeli az előforduló hibákat és hiányokat és öt pontban összefoglalja a legfontosabb teendőket. Slánský elvtárs beszéde nagy segítséget fog nyújtani a falusi szervezeteknek és az Egységes Földműves Szövetkezeteknek munkájuk helyes irányának megválasztásában. A beszédet az alábbiakban teljes egészében közöljük. LŐRINCZ GYULA IDŐSZERŰ KERDESEK Elvtársnők és elvtársak! Gottwald elvtárs a Párt IX. kongresszusán feladatunkul a falunak a szocializmus számára való megnyerését jelölte ki. Kongresz" szusi beszédében akkor leszögezte, hogy nálunk mindaddig nem lesz szocializmus, míg a falu át nem tér a szocializmusra, a falunak a szocializmusra való átmenetét pedig nem lehet megoldani a munkásosztálynak a kis- és középföldművesekkel való szövetsége nélkül. A Párt a IX. kongresszus után tudatosította, hogy a falu szocialista átépítésének feladata a legkomolyabb és legbonyolultabb feladata, amely előtt állunk szocializmushoz vezető útunkban. Ez sokkal nehezebb összetettebb feladat, mint a szocializmusnak kiépítése az iparban. Ez már annál is inkább nehéz és bonyolult feladat, mert az iparban egyrészt aránylag kisszámú kapitalistával volt dolgunk, másrészt nagyszámú osztályöntudattal rendelkező ipari munkássággal, amely szilárdan és feltétlenül az ipar államosítása mellett foglalt állást. A mezőgazdasági szektorban ezzel szemben lényegesen nagyobbszá" mú falusi kapitalista osztálybelivel van dolgunk, akiket megtalálhatunk minden faluban, a másfelöl pedig a kistermelők százezreivel, akik dolgozó emberek és egyszersmind magántulajdonosok és kik közül különösképpen a középföldművesek ingadozó elem, amely sok előítélettel viseltetik a szocializmus iránt, minden újítástól fél és főleg az olyan forradalmi újítástól, mint a falu szocialista átépítése. Éppen ezért a falunak a szocializmus számára való megnyerése komplikált és nehéz feladat. Egy nagy előnyünk van azonban. Itt vannak a Szovjetúnió és az ő dicsőséges kommunista-bolseviki pártjának tapasztalatai, amely megmutatta számunkra az útat, miként kell ezt a flladatot megoldani, hogyan kell a kis- és középparasztságon segíteni, hogy megszabaduljanak a százados robottól, nyomortól, megszabaduljanak a falusi kizsákmányolók cól való függés viszonyától, miként kell a mezőgazdaságot a haladás és a virágzás útjára vezetni. Az út a kis földműves gazdaságoknak fokozatos csoportosítása a kollektív szövetkezeti nagyterme- i lésbe, mert ahogy azt Sztálin elvtárs megállapította, egyedül a közösségi típusú nagytermelés, tudja teljes mértékben kihasználni a tudomány és a technika új vívmányait és mezőgazdaságunk fejlődését mérföldes lépésekkel előrevinni. Háromszáz földművesünk, akik nemrég mint földművesküldöttség meglátogatták a Szovjetúnió t, meggyőződött arról, hogy a Szovjetúnió mezőgazdasága ezen az úton valóban a világ leghaladóbb és leggépesitettebb mezőgazdaságává fejlődött. A falunak a szocializmushoz vezető útja az Egységes Földműves Szövetkezeteken keresztül vezet Nálunk is a mezőgazdaság felvirágzását, a földmüvesmunka fokozott termelékenységét csakis a kistermelésből a szövetkezeti nagytermelésbe való átmenettei tudjuk elérni. A mi mezőgazdaságunkban is túlsúlyban van a kistermelés, mert az országban lévő 7 és fél millió hektár mezőgazdosági földterület 1,400.000 mezőgazdasági egységre van fel" ostva, 33 millió parcellára, amelyek átlagos nagysága 24 ár. Ezen a 33 millió parcellán nem lehet a tudomány és a technika új adottságait kihasználni. Nem lehet állandóan növelni a hektárhozamot, az állatállomány hasznothajtóságát, nem lehet fokozni a mezőgazdasági munka termelékenységét, amely messze elmarad az ipari munka termelékenysége mögött, tehát elsősorban a dolgozó földműveseknek érdeke, hogy szövetkezzenek és kistermelésről a szövetkezeti nagytermelésre térjenek át. Nálunk is,., falvainkoaa szocializmushoz vezető út az Egységes Földműves Szövetkezeteken keresztül vezet, mert az Egységes Földműves Szövetkezet az a forma, amelyben egyesíthetjük és összhangba hozhatjuk a földművesek egyéni érdekeit az összesség érdekeivel. Campelik, a mi szövetkezeti mozgalmunk úttörője helyesen ismerte fel, hogy amit egy nem tud, azt az összesség könnyen elvégzi. A földművesek azonban meggyőződtek arról, hogy a szövetkezeti önsegélyzés azelőtt, amíg az urak a nagybirtokokat, bankokat és az egész országot uralták, nem tudta megvédeni a földművest a nyomortól, az adósságoktól és az Ínségtől. A szövetkezetek így maguknak a földbirtokosoknak és a falaisi gazdagoknak fellegvárává váltak és egyedül számukra hoztak hasznot. - Csak most, hogy megtörtük a bankárok, gyárosok és a nép többi ellenségének hatalmát, amidőn az úr maga a dolgozó nép lett, élén a munkásosztállyal, változott meg a dolgozó földműves* ség helyzete is. A népi demokratikus állam védője lett a dolgozó földművesnek, odaadta neki a nagybirtokok földjét, megszabadította őt az adósságok rabszolgaságától, könnyített adóterhein, biztosította számára terményeinek eladási lehetőségét, szabad gazdává tette saját földjén. Mert csak emlékezzünk vissza, hogy az első köztársaság idején milyen viszonyok között voltak földműveseink, akik földjének együttes értéke kb. 70 milliárd koronát tett ki. 30—35 milliárd korona adóssággal voltak a földek megterhelve. Ez annyit jelentett, hogy minden egyes kisparasztnak gazdasága csak fele részben volt a tulajdona, a másik fele a banké, a takarékpénztáré, a kereskedőé, az ügyvédé, a gyárosé és az államé volt, akiknél eladósodott vagy adójával tartozott. És bár a földműves pirkadattól akonyatig dolgozott, még sem keresett eleget a kamatok megfizetésére és évente a földműves gazdasági egységek ezrei dobra kerültek. Ezzel szemben a népi demokratikus állam biztosította a földműveseknek termékeik szilárd árát, nagy adóengedményeket nyújtott nekik, olcsó hitelt biztosít részükre, öregségi biztosítást nyújt nekik, a szárazság idején segítséget nyújtott, felszabadította a földművest a holnaptói való félelemtől. A Földműves Szövetkezetek csak most, ma a népi demokratikus állam segítségével, a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály, a szocialista ipar támogatásával tudják teljes mértékben szolgálni a kis- és középparasztságot. Csak ma, amidőn a kis- és középparasztság a munkásosztály és kommunista Párt szilárd támogatását élvezi, tud a szövetkezeti önsegélyezés útján kiszabadulni a falusi kizsákmányolók függéséből, jármából, megszabadulni a dolgozó íöldművesség kiszipolyozóitól. Ezért a Kommunista Párt állandóan gondoskodik arról, hogy a falusi kapitalista elemek hatalma korlátozódjék, hogy őket minden hatalmi pozícióból, főleg a gazdasági pozíciókból és befolvásukbó! kiküszöböljék. Ezért adta ki Gottwald elvtárs a központi bizottság 1948 novemberi ülésén az irányvonalat, hogy a szétírásnál és a beszolgáltatásoknál a nagyokat jobban terheljék, azért van számukra előírva nagyobb földműves és általános adó, e cél érdekében vannak, vásárolják fel a traktorokat és nehéz gépeket elsősorban a lalu=

; gazdagoktól, hogy ne szolgáljanak a kis- és a függő helyzetben levő parasztok kizsákmányolására. Nem egész 3 hónap alatt az Egységes Földműves Szövetkezetek és az állami gépállomások kezébe 3989 ilyen traktort teljes berendezéssel, 2181 önkötözőt, 3087 cséplőgépet és 5133 más gépet adtunk át. Másfelől a munkásosztálynak a földműves dolgozókkal való szövetsége következtében az Egységes Földműves Szövetkezetek mind nagyobb támogatást és előnyöket élveznek. A szocialista nagyipar mind több traktort (Folytatás a 2. oldalon.) Már több, mint egy esztendeje, hogy a csehszlovákiai magyarok megkapták a jogaikat. Talán senkinek sem volt olyan jó alkalma megfigyelni az elmúlt idő alatti magatartásukat, mint éppen nekünk, a szerkesztőséghez befutott leveleken keresztül. Ezek a levelek és személyes kapcsolataink, utazásaink a délvidéken, a csehszlovákiai magyar dolgozók fejlődésének bekapcsolódásának különböző határállomásait ismertették meg velünk. Az első ilyen határállomás az volt, amikor a magyarok egyenjogúságának híre örömet, de némi bizonytalanságot, kis félelmet — hogy a megkapott jogot újra elveszíthetik — váltott ki a csehszlovákiai magyar dolgozókban. Ezt a bizonytalanságot, sőt úgy is mondhatnók, bizalmatlanságot népi demokratikus rendszerünk intézkedései iránt nagyban táplálták a reakció megbújt ügynökei, akik kétségbeesve látták, hogy a magyarok jogainak megadása lehetetlenné teszi felforgató tevékenységüket, amelyre jó alapul szolgált a nemzetiségi ellentétek kiéleződésének lehetősége a szlovák és a magyar lakosság között. Számtalan gyűlölettől fűtött névtelen levelet kaptunk ebben az időbpn, tele fény egetődzésekkel, felelősségrevonással „a magyarság", a „nép" nevél>en, sőt akadt olyan is, aki a „magyar királyi honvéd hadtestparancsnokság megfigyelője" aláírással akasztófát ígért nekünk, mert a szlovák-magyar barátság és együttműködés eszméjét hirdettük lapunkban. Csak természetes, hogy az ilyen „megfigyelők" nemcsak szerkesztőségünket ostromolták sületlenségeikkel, hanem még aktívabb aknamunkát fejtettek ki oi-szágunk magyar lakossága között. Ezen az állomáson hamar túljutottak a magyar dolgozók és tudatáraébredtek, hogy a népi demokrácia kitart elhatározása mellett és lépésrőllépésre következetesen és becsülettel végrehajtja azt az intézkedést, hogy a magyarok Csehszlovákiában békés és egyenrangú polgárai legyenek országunknak. Mikor ennek tudatára ébredtek a magyar dolgozók, elérkeztünk ahhoz az állomáshoz, amikor a levelek és táviratok kormányunk vezetó'ihez a hála és a köszönet szavairól szóltak. Bár a magyar dolgozók ebben az időben is résztvettek az ország újjáépítésében, mégsem vették ki elég aktívan, kezdeményezően részüket abból a nagy munkából, amely a szocializmus felépítéséhez szükséges és amit hazánk minden polgárától jogosan elvárhat. A hála és köszönet megnyilvánulásai még csak a jóindulatú, de egyébként elég passzív állásfoglalás jeleit hordják magukban. Široký elvtárs, a Kommunista Párt Központi Bizottságának novemberi ülésén erős kritika tárgyává tette a délvidéki magyar dolgozók, a délvidéki magyar elvtársak passzivitását, kezdeményezési fogyatékosságát. Široký elvtárs volt az első, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy a délvidék elhagyottságával a senki földjének benyomását kelti. Široký elvtárs hívta fel a figyelmünket arra, hogy a termékeny délvidéki zsíros föld hozamát a modern mezőgazdálkodás újabb vívmányainak felhasználásával, a természet átalakításával, a szovjet agrobiologusok tapasztalatain okulva, fel kell emelni. Gazdaggá és boldoggá kell tenni a délvidék magyar lakosságát és életszínvonalát, az ország más területének lakosságával egy nívóra kell emelni. Široký elvtárs szavai nem múltak el nyomtalanul. Nincs statisztikai adatunk, nincs külön kimutatás arról, hogy mit csináltak a magyar dolgozók, de nem is célunk különválasztani munkásságukat, eredményüket a szlovák dolgozók munkájától, mégis rá kell mutatni néhány konkrét esetre, amelyek világosan rámutatnak arra, hogy a magyar dolgozók életében újabb állomáshoz érkeztünk és örömmel kell konstatálnunk, hogy Csehszlovákia magyar dolgozóinak az országhoz való viszonyában az utolsó időben örömteljes változás állt be, azt mondhatnók, fordulóponthoz érkeztünk a csehszlovákiai magyar dolgozók fejlődési vonalán. Megkezdődött ez akkor, amikor Sztálin generalisszimusz hetvenedik születésnapjára a magyar dolgozók tömegesen írták alá az üdvözletet és felajánlásokkal, munkaversennyel, ajándékokkal siettek megmutatni odaadó lelkesedésüket országunk felszabadítója és vezető férfiainak nagy tanítómestere, Sztálin elvtárs iránt. Ha csak egy-két példát ragadunk ki, Szlovákia dolgozóinak életéből, a csúcsteljesítmények elérésénél, majdnem minden esetben megtaláljuk a magyar dolgozókat is mint élmunkásokat, mint újítókat a szlovák dolgozók oldalán. Bányászaink között, minfi legjobbakat ott találjuk Szeleczky Istvánt, Giulász Gyulát Rozsnyón, de Osztravában vagy a többi bányákban, bármerre megyünk a csehszlovákiai magyar bánjászok a legjobb hírnévnek örvendenek. A Matador-gyárban ott van Kántor István és Steiner Károly, Bartos elvtárs, Ebregi György Lovinobányán, mint újító, de az újítók között a füleki Drevoindustriában ugyancsak kiváló magyar dolgozókat találunk, mint például Simon Ferenc, aki a szekerek csapágyainak fúrására olyan új gépet szerkesztett, amellyel több mint félmillió koronát takarítanak meg évente. Ugyanott Tarcsák István egy találmányát vezették be a mozgóasztal hajtására. A bratislavai Cérnagyár dolgozói között ugyancsak kitűntek a mi dolgozó nőink a normák emelésével, felajánlásukkal Sztálin születésnapjára és újabban a KSS IX. Kongresszusára. Szinte külön kell megemlékeznünk az épító'munkásokról. Bármerre megyünk az ország bármely területén, még Csehországban is találkozunk magyar építőmunkással. Ezen a területen a legnagyobb elismerést érdemelték ki a magyar dolgozók. Nemrégiben országos hírnévre tett szert Varga elvtárs csoportja a téli építkezésekben. Az Állami Gépállomásokon, traktorállomásokon kiváló magyar élnmnkásokat találunk, l'gyanúgy megtaláljuk őket az állami birtokokon, sertéshizlaldákban és mintagazdaságokon. Parasztságunk ellen a múltban gyakran elhangzottak olyan vádak, hogy a népi demokrácia nem nagyon építhet megbízhatóságukra. Ezeket a vádakat a legjobban és a legmeggyőzőbben maga a dolgozó parasztság, délvidékünk dolgozó parasztjai döntötték meg. Megfigyelhettük januárban a termelési és a beszolgáltatási szerződések aláírásának idején, dolgozó parasztjaink, elsősorban kis- és középparasztjaink szinte tüntetőleg egységesen írta alá a termelési és beszolgáltatási szerződést. Különösen kitűnt ezen a téren a dunaszerdahelyl és a galántai járás. Podafa, Alsószeli és még néhány községünk gazdáinak ezt a példás fellépését mind a szlovák, mind a magyar sajtó már annak idején külön elismerőleg kiemelte. Az Egységes Földműves Szövetkezetek, de még a magasabbfokú termelőszövetkezetek szervezésében sem maradt le a magyar parasztság. Nagyon jól megértette, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek a tenneléknység fokozását a szervezett és gépesített munka, a nehéz munkától való mentesítést hozza magáival. Nem kevésbbé nagy jelentősége van a szlovák-magyar közeledés, az együttműködés, a közös munka terén ezeknek az egységes és termelőszövetkezeteknek, amelyeknek keretén belül a szlovák és magyar gazdák együtt dolgoznak a közös javak, a közös életnívó emelésén. Ez.en a téren is kitűnik néhány elsőrangú szervezőnk, így Nagytó'rén Furinda, Muzslán Nagy, Zsitvaiíjfalun Zsigrai, példás egységes szövetkezetek vannak még Üdvardon, Szelőcén és ma már azt mondhatjuk, végig az egész délvidéken, majdnem minden jelentékenyebb faluban. Ez volna az az örömteljes harmadik állomás a magyar dolgozók fejlődésében, országunk építésében való aktív és kezdeményező bekapcsolódásában, amelyre megint Široký elvtárs hívta fel a figyelmünket egy levélben, amelyben a CSEMADOK bó'si helyicsoportjának üdvözletére válaszolt. Ebben a levelében kéri, hogy tolmácsoljuk üdvözletét a CSEMADOK bősi tagjainak, de azonkívül mindazoknak, akik a szlovák és a cseh néppel együtt résztvesznek a népi demokratikus köztársaságunk örömteli felépítésében. Ebből a levélből idézzük még, amit Široký elvtárs írt, hogy: „A Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi ülésén éppen az elmúlt napokban emelték ki a magyar dolgozók országépítő lelkesedését hazánkban, a szocializmus felépítésében." „Hiszem — írja a továbbiakban Široký elvtárs —, hogy magyar polgártársainknak ez az állásfoglalása célkitűzéseinkhez állandó hozzájárulást jelent." Azt hiszem. Široký elvtársnak ez az észrevétele és egyben elismerése nagyon alapos és megbízható megfigyelésen nyugszik és a csehszlovákiai magyar munkásság, valamint a dolgozó parasztság állandó fokozódó bekapcsolódását hozza magával ötéves tervünk megvalósításáért, hazánk boldogulásáért, népi demokratikus rendszerünk megerősödéséért folyó munkában. A csehszlovákiai magyar dolgozók elérkeztek a fordulóponthoz, tisztában vannak azzal, hogy örömteli munkájukkal nemcsak hazánk szebb jövőjét, de egyben a nemzetközi békefront erős bástyáját is építik.