Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-11 / 60. szám, szombat

UJSZ0­A szovjet nép jelöltjei a legfelsőbb tanácsba 1950 március 11' ;or Bezrodny hegedűművész w x^mzetközi zeneverseny győztese Miért fogok a kommunisták és pártonkívüliek blokkjának jelöltjeire szavazni? A Szovjetúnió politikai élete nagy eseményének, a Legfelsőbb Tanács választásának küszöbén áll. Az el­múlt napok mindennél ékesebben megmutatták a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egységét, min­dennap újabb és újabb bizonyítékát láttuk és látjuk annak, hogy a ba­rátság és testvériség milyen elsza­kíthatatlan szálai kötik össze a Szov­jetunió népeit, A választási gyűléseken a kommu­nisták és a pártonkívüliek együtt jelölik a szovjet hatalom legfelsőbb szervébe a nép legjobb fiait és leá­nyait, azokat, akik leghűségesebben szolgálják hazájukat és népüket. A szovjet emberek nagy követelménye­ket támasztanak a jelöltekkel szem­ben. Olyan funkcionáriusokat akar­nak, akik állhatatosan megvalósít­ják a Bolsevik Párt — a nép politi­káját, akik minden erejükkel elő­mozdítják hazájuk felvirágozását, a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. A jelöltek élén a Szovjetunió min­den vidékén, minden városban és fa­luban Sztálin áll, aki népét a szocia­lizmus világtörténelmi jelentőségű győzelmeihez vezette. A Bolsevik Párt bölcs politikájának helyeslése jegyében jelölik a szovjet dolgozók a Legfelsőbb Tanács küldöttei közé a Párt és a kormány többi vezetőit: Molotovot, Malenkovot, Boriját, Vo­rosilovot, Kaganovicsot, Mikjánt, An­drejevet, Hruscsovot, Bulganyint, Svornyikot és Koszigint. A jelöltek közt látjuk a szovjet nép valamennyi rétegének élenjáró képviselőit. Köztük vannak az ön­feláldozó munkájukkal híressé vált munkások: RosszIszkij, a kollektív sztahánovista munka Sztálin-díjas szervezője, Bajkov, a „Kirov"-gyár művezetője, Amoszov uráli kohó­munkás, Blinov, a délurali vasútvo­nal mozdonyvezetője, Alijev bakui olajmunkás, a Szocialista Munka Hőse és igen sok más ipari és köz­lekedési újító. A jelöltek között vannak a kol­hozrendszer megerősítéséért folyó küzdelem élharcosai: Grinko a „Mo­lotov"-kolhoz elnöke, Pasa Angelina a női traktorbrigádok vezetőinek legkiválóbbja, Bagirova azerbajdzsá­ni kolhozparasztnő és még sokan má­sok a kolhozmunka hősei közül. Egyhangúlag jelölik képviselőkűl a szovjet választók a kiváló szovjet tudósokat, írókat és a művészeti élet kitűnő munkásait. Vavilov, a Szov­jetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Nyoszmejanov, a moszkvai egyetem rektora, Fagy e j ev író, Tur­szun-Zadó költő, Taraszov és Cser­kaszov színművészek és a szovjet értelmiségnek még sok más élenjáró tagja szerepel a jelöltek listáján. A munkások, a parasztok és ér­telmiségiek jelölése kifejezésre jut­tatja a szovjet társadalom valameny­nyi rétegének baráti együttműködé­sét, erkölcsi és politikai egységét. A szovjet nép a Szovjet Hadsereg kép­viselőit is jelöli, annak a hadsereg­nek képviselőit, amely megbízható őre békés munkájuknak. S hogy mennyire teljes lett a szov­jet nők millióinak bevonása a tevé­keny politikai életbe, ezt a válasz­tók kifejezésre juttatják azzal, hogy a Szovjetúnió valamennyi népének legkiválóbb asszonyait és leányait je­lölik képviselőknek. Köztük van Stl­rova szövőnő, a többgépes mozgalom egyik kezdeményezője, Vizgalova taskendi sztahánovista szövőnő, Leningrád város fruzeni választó­kerületének dolgozói a Szovjetúnió legfelsőbb szovjetjébe a szovjet szín­művészet kiváló dolgozóját, a Sztálin díj laureátusát, * az SSSR nemzeti művészét-, Nikolaj Cserkaszovot je­lölték. Nikolaj Cserkaszov kiváló szovjet színész Leningrádban született 1903­ban. Édesapja vasúti hivatalnok volt. Színészi pályafutását a leningrádi ..Kis nézők" színházában kezdte, amelyet a szovjet rendszerben alapí­tottak. Alkotó életének legfontosabb fordulópontja az az idő, mikor át­ment az egyik legjobb orosz színház színpadára, a leningrádi állami aka­démiai drámai Puskin-színházba. Az orosz realisztikus művészet kiváló mesterei között alakult ki és erősö­dött meg Nikolaj Cserkaszov tehet­sége. A fiatal színész Varlaam szer­zetes szerepét alakította Puskin Bo­ris Godunov tragédiájában. Mindjárt azután Cserkaszov I. Péter orosz cár reformátor szerepében tűnt fel Ale­xej Tolsztoj hasonnevű drámájában. Elhatározó nagy sikert aratott Osz­trovszky „Erdő" című darabjában és Gogoly „Revizor"-jában, valamint Ibsen ,,Norá"-jában, stb. Cserkaszov, aki sokat dolgozott a színházban, fé­nyesen érvényesül a filmen is. Gaz­dag tehetsége különösképpen kitűnt a „Baltikum képviselője" című film­ben, amelyben Polezsajav öreg orosz tudós alakját elevenítette meg pom­pás realizmussal. Ebben az alakban Cserkaszov megtestesítette a haladó szellemű orosz értelmiség karakte­risztikus vonásait és mindenekelőtt ennek az értelmiségnek mély forra­dalmi világnézetét és hazaszereteté­nek nagy erejét. Alexej Tolsztoj kiváló szovjet író 1937 májusában a londoni békekon­gresszuson és a szovjet barátok kongresszusán a „Baltikum képvise­lője" című filmről és Nikolaj Cser­kaszov játékáról ezeket mondotta: „A film hőse hetvenöt éves. Azt hinné az ember, hogy egy 75 éves botanikusról szóló történet nem lehet Proosz, a tallini gépgyér fonnázó­nője, Matvejova, Pleszkája, Vakilova és Ibrahimova tanítónők, Gontare­va a cskalovi állattenyésztő szovhoz igazgatónője és még sokan mások, bizonyítékául annak, hogy a szovjet nők tekintélyes helyet foglalnak el az államigazgatásban, az ország gaz­dasági és politikai életében. A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsá­ba történt jelölések mutatják, milyen magaslaton áll a Szovjetunióban a munka embere, milyen hatalmas al­kotó erőket keltett életre a népben a Bolsevik Párt, nagyon érdekes. Mikor azonban meg­jelenik a vásznon a nemesen dobogó emberi szív, bátorság, becsület, ne­messég, emberszeretet, akkor a né­zőknek könny szökik szemükbe, a há­la könnye, az iránt a magas, szívé­ben fiatal öreg tudós iránt és bizto­síthatom önöket, hogy semilyen szu­ronyroham és katonai felvonulás, se­milyen izgalmas gangszterlövöldözés nem köti le úgy a figyelmüket és nem keríti úgy hatalmába lelküket, mint egy ilyen fajtájú film, mint a „Baltikum képviselője". Polozsajev professzor alakítása a 32 éves színésznek nagy népszerűsé­get hozott és a közönség nagyon megszerette. Cserkaszov soha sem volt magával megelégedve. Sokat dolgozik és mindjárt Polozsajev alakítása után az I. Péter című filmen a rettenetes és ijedős Alexej cárevics alakját játssza meg. Cserkaszov színészi tehetsége űj erővel nyilvánult meg Alexander Nyevszkij orosz hadvezér szerepének alakításában, Eisenstein hasonnevű filmjében. A nézők tömegei ezt az alakítást az orosz nép hősies lelküle­tének megtestesüléseként fogadták, amely 1242-ben a Csudszki tónál ví­vott harcokban a fiatal Alexander Nyevszkij herceg vezetése alatt szét­zúzta a német logavok hordáit. Nikolaj Cserkaszov utóbbi években kiváló munkájával újból kivívta a nézők nagy szeretetét és elismerését, elsősorban Ivan Micsurin nagy orosz természetreformátor személyének alakításával, Dovzsenkov „Virágok élete" című darabjában, valamint Le­vaszov szovjet tengerésztiszt nagy­szerű ábrázolásával a „Szerencsés hajózás" című filmben. Cserkaszov, a tehetséges színész és hü hazafi. Kétszer választották meg az SSSR legfelsőbb szovjetjébe. Kép­viselői működésével és egész mun­kájával bebizonyította, hogy hűséges és odaadó fia a szovjet népnek. Ma Leningrád frunzeni választóke­Februárban a szovjet sajtó közöl­te az SzK(b)P központi bizottságá­nak felhívását a választóhoz. Nagy örömmel olvastuk ezt a felhívást. Ez összefoglalója azoknak a figyelemre­méltó győzelmeknek, amelyeket a szovjet nép az utolsó négy év alatt ért el. Mi szovjet emberek büszkeséggel tekintünk küzdelmünk és munkánk eredményeire. Megrendíthetetlen a hitünk hazánk további fejlődésében, amely a kommunizmushoz vezet. Nincs ma a világon szilárdabb állam a Szovjetuniónál. A Szovjetúnióban minden az em­ber jólétének érdekében történik, mert szülőhazámban az ember a leg­értékesebb tőke. Mi mindnyájan, fér­fiak és nök naponta tapasztaljuk a szovjet kormány és a Kommunista Párt sztálini gondoskodását. Világo­san és tökéletesen érezzük ezt mi, a szovjet föld fiatal polgárai. Mind­nyájunk előtt nyitva van a fejlődés útja, az állam gondoskodik rólunk zsenge gyermekkorunktól és valóban minden lehetőséget elérhetővé tesz nekünk a fejlődéshez és képességeink tökéletesítéséhez. A szovjet államnak erről a gondos­kodásáról legfényesebb példát az én életem nyújtja. Már korán áreztem magamban a zene iránti hajlamot és nemcsak hogy semmi akadály nem állt utamban, hanem ellenkezőleg a legnagyobb megértésre és segítségre találtam. Miután elvégeztem a zenei középiskolát Moszkvában, tanulmá­nyaimat a konzervatóriumon folytat­tam és ott tanulok ma is. A konzervatórium tanulói között megtaláljuk a Szovjetúnió minden nemzeteinek képviselőit, akik rend­szerint előbb a zenei középiskolát, vé­gezték el és most a szovjet művészet legkiválóbb mestereinél tanulnak. Nagyértékü, sokszor páratlan hang­szerek állnak rendelkezésünkre. A jó előmenetelü hallgatók ösztöndíjat kapnak és azok, akik más városból származnak, kollégiumokban laknak. A szovjet kormány és a Kommu­rületének dolgozói Cserkaszovot je­lölik a legfelsőbb szovjetbe. Ezt a megtiszteltetést nemcsak a művészet terén elért termékeny munkásságá­val érdemelte ki, hanem nagyszerű és felelősségteljes, közérdekű munkás­ságával is. Nikolaj Cserkaszov tagja a Béke Hívei összszervezeti bizottsá­gának, tagja a legjobb művészi mun­kákért kiosztott sztálini dijak bizott­ságának, az orosz színháztársulatok leningrádi osztályának elnöke. A kommunista Nikolaj Cserkaszov tag­ja a Puskin drámai színház pártbi­nista Párt meg tudták valósítani azt, ami kartársaim legtöbbjének a kapi­talista országokban megvalósíthatat­lan álomnak látszik. Emlékszem azokra a beszélgetésekre, amelyeket fiatal olaszokkal, angolokkal, spanyo­lokkal folytattam a demokratikus fiatalság különböző versenyein és fesztiváljain, amelyeken résztvettem. Mindnyájan élénken érdeklődtek a Szovjetúnió főiskolai tanulmányainak szervezése iránt. Emlékszem az an­gol fiúk és lányok meglepődésére, amikor elmondtam nekik, hogy a Szovjetúnióban a közép- és főiskola mindenki számára hozzáférhető, hogy az állam a hallgatókat anyagilag tá­mogatja és a Szovjetúnióban a mű­vészi karierhez csupán tehetség szük­séges. És vájjon a kapitalista világ­ban van talán egy állam is, ahoi a fiatalemberek szabadon kifejthetik és kiképezhetik tehetségüket és ké­pességeiket, úgy mint a Szovjetúnió­ban? Ebben az államban magából a népből származnak kiváló tudósok, művészek és zenészek. Ezt legjobban bizonyítják a nemzetközi versenyek és fesztiválok. Ezért fogok tehát a kommunisták és a pártonkívüliek blokkjának jelölt­jeire szavazni, Lenin-Sztálin pártjá­nak politikájára, amely a fiatal em­berek számára széles utat nyit meg a tudományhoz és a művészethez és amelynek célja a szovjet föld felvi­rágoztatása és minden ember boldog­sága. V. M. Molotov megkapta a Lenin-rendet A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsá­nak vezetősége március 8-án Lenin­renddel tüntette ki V. M. Molotovot a Szovjetúnió Minisztertanácsának helyettes elnökét, az SzK(b)P és a szovjet nép körül szerzett kiváló ér­demeiért. V. M. Molotov a rendet 60. születésnapja alkalmából kapta meg. zottságának és a kerületi pártbizott­ság bürójának tagja. Mint igazi szovjet művész, és szov­jetpolgár, Cserkaszov résztvesz ab­ban a nemes harcban, amelyet ma az egész szovjet nép s az egész haladó­szellemű emberiség folytat. Beszéde­ket tart a konferenciákon és gyűlé­seken, amelyeket a békéért folyta­tott harc érdekében tartanak, lan­kadatlanul és meggyőzően beszél a szovjet ember lelki gazdaságáról és szépségéről, amelyet Lenin, Sztálin nagy ideái lelkesítenek munkára és alkotásra. Nikolaj Cserkaszov nemzeti művész a szovjet nép egyik képviselőjelöltje A. ZÁPOTOCKÝ 3 3 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ Tmel trebusicei birtokos akkor majdnem elájult s kis híja, hogy a guta meg nem ütötte. Ez a birtokos saját pénzén három tűzoltóé gyen ruhát csináltatott és zsellérei helyett fizette a tagsági díjat, csakhogy biztosítja a ma­ga számára a parancsnoki tisztséget, az aranyozott sisa­kot és a kardot. És ezek után egy ilyen jötf"ment azzal a javaslattal áll elö, hogy a tagok tegezzék és test vérez­zék egymást. Tmelt valóban elhagyta a béketűrés. — Hát ezt meg hogy képzeli? — kiáltotta. — £n, Tmel, trebusicei birtokos tegezzek és testvérnek nevez­zek minden közönséges telepest, sőt még saját ökörhaj' csáraimat is? Ha ilyen határozat történik, esküszöm, az élő istenre: tűzbe dobom az egyenruhámat, széttaposom a sisakot, kettétöröm a kardot és vége lesz a tűzoltósdi" nak. Az istenit neki, hát ki fog itt dönteni, mi, birtoko­sok, vagy pedig az idevándorolt szabólegény, akit tolonc­úton hoztak közénk? Gazdaemberek, utánam, dobjuk ki innen ezt a semmirekellőt, aki sértegetni merészel ben­nünket! Tmel ökölbeszorított kézzel Budecskyi# akarta vet­ni magát. Néhány telepes azonban útját állta és vissza­tuszkolta helyére Tmelt. — Ördög és pokol, ki merészel utamba állni? En­gedjetek, hadd zúzzam szét a fejét. Széttépem ezt a szabólegényt, mint valami heringet. Mi az, gazdák, tel­jesen kiveszett már belöletek a büszkeség? Nem látjátok, mit jelent ez? Ma tegezés, holnap pedig már valamelyik zsellér vagy teleipes lesz a tűzoltóparancsnok, sőt nem­sokára községbíró is. Az áldóját, hiszen ez az, amit szo­cializmusnak neveznek. Erre pedig törvény és börtön van. Azt javaslom, hogy a szabólegényt zárjuk ki a tüz­oltóegyletből és dobjaik ki innen, a kongresszusi teremből. A javaslatot azonban nem tették fel szavazásra. Nem szavaztak a tegezésre és a testvér megszólításra vonatkozó javaslat fölött sem. A szlatinai kerületi kong­szus általános veszekedésbe és verekedésbe fúlt. Viszont a tűzoltók továbbra sem tegezték egymást. Ilyen körülmények között természetes, mekkora feltűnést és meglepetést váltott ki annak az egyesületnek az alakítása, amelynek egyformán tagja lehetett minden munkás, napszámos, sőt a császári uradalom zsellérlaká­sának lakója is."Ezért is honosodott meg a „Munkásegy­leť' elnevezés. Nem változtatott a dolgon az sem, hogy az egyesület tagjai között volt a plébános és Valdek községbíró. Mindenki tudta, hogy ezek miért vannak az egyesületben. A plébános általában nem volt rosszindu­latú ember, Valdek pedig haszonlesésből csatlakozott az egyesülethez. Az egyletbe nem léptek be a módosabb gazdák, az uradalom és a cukorgyár tisztviselői, de még a tanítók sem. Ök is nagyon lealacsonyítónak tartották, hogy a zsellérlakás lakóival közös egyesületben foglalja­nak helyet. A napszámosok, az uradalmi zsellérek, a cukorgyári munkások, a telepesek és a szegényparasztok azonban szívesen léptek az egyesület tagjai sorába. Kolmistr apó. A „Budecs'kôrnyéki Művelődési és önsegélyző Egye­sület" tagjai sorába belépett Kolmistr apó, a község el­tartottja. A pásztorkunyhóban lakott és havi egy forint segélyt húzott a községtől. Az öreg Kolmistr megbetege­dett. Ez azt jelenti, hogy ágyban maradt, meg se tudott mozdulni. Annyi ereje sem volt, hogy kiüljön a pásztor­kunyhó elé. De vidéken nem is ismerték el másképpen a betegséget. Holmi nátha, köhögés, fejfájás, kisebb sérü­lés, sőt a nőknél a terhesség sem számított betegségnek. Gyakori eset volt, hogy a'fiatal anya a szülést követő napon már a jószág körül foglalatoskodott. Betegnek csak azt ismerték el, aki képtelen volt elhagyni az ágyat. Ilyen esetekben a beteg segélyt kapott. Napi 20 krajcárt, 13 hétig. A z öreg Kolmistrné minden héten elment Budeeskyhez, aki az egylet ügyvezetője volt, hogy elkér­je tőle az utalványt. A szabó kiállította az 1 forint 40 krajcárra szóló cédulát, amelyet azután Vosmik, az elnök aláírt és Valdek, a pénztáros ennek alapján kifi­zette Kolmistrnénak az 1 for. 40 krajcárt. Ezt az érdekel­tek nagy meglepetéssel fogadták. A község havi 1 forintot fizetett Kolmistrnak, az egylet pedig hetenkint 1 forint 40 krajcárt. Kolmistrné kezdett jobb ételeket főzni és az öreg K#lmistr, aki éveken keresztül imádkozott és türel­metlenül várt arra, hogy az Üristen magához szólítsa s ezzel vége szakadjon földi szenvedéseinek, egyszeribe őszintén sajnálni kezdte, hogy meg kell halnia. Most már azért imádkozott, hogy az Úristen legalább arra a 13 hétre hosszabbítsa meg életét, amíg a,z egylet segélyt fizet. Az Üristen ezúttal meghallgatta Kolmistr könyör­gését és életben hagyta mindaddig, amíg a segély egész összegét fel nem vette. Amikor már kétségtelen volt, hogy Kolmistrnek' búcsút kell vennie a világtól, az öreget a temetkezési segély kérdése kezdte nyugtalanítani Ahogyan az ör­döngös szabó a közgyűlésen magyarázta, a temetkezési segély 10 forint lesz, amennyiben az egylet tagjainak száma eléri a százat. Valamely tag halála esetén, ugyan­is, az egylet minden tagjának 10 krajcárt kell fizetnie. Ha a taglétszám eléri a 200"at, a temetkezési segély 20 forintra emelkedik. A tagok száma ezidőszerint 130, ezt az öreg Kolmistr jól tudta. így tehát felesége 10 fo­rintot kap majd Kolmistr apó irhájáért. A százas létszá­mon felüli tagok hozzájárulását a temetkezési alap nö­velésére fordítják. így mondotta a szabó a közgyűlésen. Megtörténhetik ugyanis, hogy gyors egymásutánban két tag hal meg és 20 krajcárt egyes tagok már nem tudná­nak fizetnii. Ezért elhatározták, hogy a temetkezési segély csak akkor lesz 20 forint, ha a taglétszám meg­haladja a 200-at. Ez volt a javaslat, amelyet a közgyűlés megszavazott. A tagdíjfizetés nem okozott számára különösebb (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom