Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-11 / 60. szám, szombat

UJSZ0A szovjet nép jelöltjei a legfelsőbb tanácsba 1950 március 11' ;or Bezrodny hegedűművész w x^mzetközi zeneverseny győztese Miért fogok a kommunisták és pártonkívüliek blokkjának jelöltjeire szavazni? A Szovjetúnió politikai élete nagy eseményének, a Legfelsőbb Tanács választásának küszöbén áll. Az elmúlt napok mindennél ékesebben megmutatták a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egységét, mindennap újabb és újabb bizonyítékát láttuk és látjuk annak, hogy a barátság és testvériség milyen elszakíthatatlan szálai kötik össze a Szovjetunió népeit, A választási gyűléseken a kommunisták és a pártonkívüliek együtt jelölik a szovjet hatalom legfelsőbb szervébe a nép legjobb fiait és leányait, azokat, akik leghűségesebben szolgálják hazájukat és népüket. A szovjet emberek nagy követelményeket támasztanak a jelöltekkel szemben. Olyan funkcionáriusokat akarnak, akik állhatatosan megvalósítják a Bolsevik Párt — a nép politikáját, akik minden erejükkel előmozdítják hazájuk felvirágozását, a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. A jelöltek élén a Szovjetunió minden vidékén, minden városban és faluban Sztálin áll, aki népét a szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelmeihez vezette. A Bolsevik Párt bölcs politikájának helyeslése jegyében jelölik a szovjet dolgozók a Legfelsőbb Tanács küldöttei közé a Párt és a kormány többi vezetőit: Molotovot, Malenkovot, Boriját, Vorosilovot, Kaganovicsot, Mikjánt, Andrejevet, Hruscsovot, Bulganyint, Svornyikot és Koszigint. A jelöltek közt látjuk a szovjet nép valamennyi rétegének élenjáró képviselőit. Köztük vannak az önfeláldozó munkájukkal híressé vált munkások: RosszIszkij, a kollektív sztahánovista munka Sztálin-díjas szervezője, Bajkov, a „Kirov"-gyár művezetője, Amoszov uráli kohómunkás, Blinov, a délurali vasútvonal mozdonyvezetője, Alijev bakui olajmunkás, a Szocialista Munka Hőse és igen sok más ipari és közlekedési újító. A jelöltek között vannak a kolhozrendszer megerősítéséért folyó küzdelem élharcosai: Grinko a „Molotov"-kolhoz elnöke, Pasa Angelina a női traktorbrigádok vezetőinek legkiválóbbja, Bagirova azerbajdzsáni kolhozparasztnő és még sokan mások a kolhozmunka hősei közül. Egyhangúlag jelölik képviselőkűl a szovjet választók a kiváló szovjet tudósokat, írókat és a művészeti élet kitűnő munkásait. Vavilov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Nyoszmejanov, a moszkvai egyetem rektora, Fagy e j ev író, Turszun-Zadó költő, Taraszov és Cserkaszov színművészek és a szovjet értelmiségnek még sok más élenjáró tagja szerepel a jelöltek listáján. A munkások, a parasztok és értelmiségiek jelölése kifejezésre juttatja a szovjet társadalom valamenynyi rétegének baráti együttműködését, erkölcsi és politikai egységét. A szovjet nép a Szovjet Hadsereg képviselőit is jelöli, annak a hadseregnek képviselőit, amely megbízható őre békés munkájuknak. S hogy mennyire teljes lett a szovjet nők millióinak bevonása a tevékeny politikai életbe, ezt a választók kifejezésre juttatják azzal, hogy a Szovjetúnió valamennyi népének legkiválóbb asszonyait és leányait jelölik képviselőknek. Köztük van Stlrova szövőnő, a többgépes mozgalom egyik kezdeményezője, Vizgalova taskendi sztahánovista szövőnő, Leningrád város fruzeni választókerületének dolgozói a Szovjetúnió legfelsőbb szovjetjébe a szovjet színművészet kiváló dolgozóját, a Sztálin díj laureátusát, * az SSSR nemzeti művészét-, Nikolaj Cserkaszovot jelölték. Nikolaj Cserkaszov kiváló szovjet színész Leningrádban született 1903ban. Édesapja vasúti hivatalnok volt. Színészi pályafutását a leningrádi ..Kis nézők" színházában kezdte, amelyet a szovjet rendszerben alapítottak. Alkotó életének legfontosabb fordulópontja az az idő, mikor átment az egyik legjobb orosz színház színpadára, a leningrádi állami akadémiai drámai Puskin-színházba. Az orosz realisztikus művészet kiváló mesterei között alakult ki és erősödött meg Nikolaj Cserkaszov tehetsége. A fiatal színész Varlaam szerzetes szerepét alakította Puskin Boris Godunov tragédiájában. Mindjárt azután Cserkaszov I. Péter orosz cár reformátor szerepében tűnt fel Alexej Tolsztoj hasonnevű drámájában. Elhatározó nagy sikert aratott Osztrovszky „Erdő" című darabjában és Gogoly „Revizor"-jában, valamint Ibsen ,,Norá"-jában, stb. Cserkaszov, aki sokat dolgozott a színházban, fényesen érvényesül a filmen is. Gazdag tehetsége különösképpen kitűnt a „Baltikum képviselője" című filmben, amelyben Polezsajav öreg orosz tudós alakját elevenítette meg pompás realizmussal. Ebben az alakban Cserkaszov megtestesítette a haladó szellemű orosz értelmiség karakterisztikus vonásait és mindenekelőtt ennek az értelmiségnek mély forradalmi világnézetét és hazaszeretetének nagy erejét. Alexej Tolsztoj kiváló szovjet író 1937 májusában a londoni békekongresszuson és a szovjet barátok kongresszusán a „Baltikum képviselője" című filmről és Nikolaj Cserkaszov játékáról ezeket mondotta: „A film hőse hetvenöt éves. Azt hinné az ember, hogy egy 75 éves botanikusról szóló történet nem lehet Proosz, a tallini gépgyér fonnázónője, Matvejova, Pleszkája, Vakilova és Ibrahimova tanítónők, Gontareva a cskalovi állattenyésztő szovhoz igazgatónője és még sokan mások, bizonyítékául annak, hogy a szovjet nők tekintélyes helyet foglalnak el az államigazgatásban, az ország gazdasági és politikai életében. A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsába történt jelölések mutatják, milyen magaslaton áll a Szovjetunióban a munka embere, milyen hatalmas alkotó erőket keltett életre a népben a Bolsevik Párt, nagyon érdekes. Mikor azonban megjelenik a vásznon a nemesen dobogó emberi szív, bátorság, becsület, nemesség, emberszeretet, akkor a nézőknek könny szökik szemükbe, a hála könnye, az iránt a magas, szívében fiatal öreg tudós iránt és biztosíthatom önöket, hogy semilyen szuronyroham és katonai felvonulás, semilyen izgalmas gangszterlövöldözés nem köti le úgy a figyelmüket és nem keríti úgy hatalmába lelküket, mint egy ilyen fajtájú film, mint a „Baltikum képviselője". Polozsajev professzor alakítása a 32 éves színésznek nagy népszerűséget hozott és a közönség nagyon megszerette. Cserkaszov soha sem volt magával megelégedve. Sokat dolgozik és mindjárt Polozsajev alakítása után az I. Péter című filmen a rettenetes és ijedős Alexej cárevics alakját játssza meg. Cserkaszov színészi tehetsége űj erővel nyilvánult meg Alexander Nyevszkij orosz hadvezér szerepének alakításában, Eisenstein hasonnevű filmjében. A nézők tömegei ezt az alakítást az orosz nép hősies lelkületének megtestesüléseként fogadták, amely 1242-ben a Csudszki tónál vívott harcokban a fiatal Alexander Nyevszkij herceg vezetése alatt szétzúzta a német logavok hordáit. Nikolaj Cserkaszov utóbbi években kiváló munkájával újból kivívta a nézők nagy szeretetét és elismerését, elsősorban Ivan Micsurin nagy orosz természetreformátor személyének alakításával, Dovzsenkov „Virágok élete" című darabjában, valamint Levaszov szovjet tengerésztiszt nagyszerű ábrázolásával a „Szerencsés hajózás" című filmben. Cserkaszov, a tehetséges színész és hü hazafi. Kétszer választották meg az SSSR legfelsőbb szovjetjébe. Képviselői működésével és egész munkájával bebizonyította, hogy hűséges és odaadó fia a szovjet népnek. Ma Leningrád frunzeni választókeFebruárban a szovjet sajtó közölte az SzK(b)P központi bizottságának felhívását a választóhoz. Nagy örömmel olvastuk ezt a felhívást. Ez összefoglalója azoknak a figyelemreméltó győzelmeknek, amelyeket a szovjet nép az utolsó négy év alatt ért el. Mi szovjet emberek büszkeséggel tekintünk küzdelmünk és munkánk eredményeire. Megrendíthetetlen a hitünk hazánk további fejlődésében, amely a kommunizmushoz vezet. Nincs ma a világon szilárdabb állam a Szovjetuniónál. A Szovjetúnióban minden az ember jólétének érdekében történik, mert szülőhazámban az ember a legértékesebb tőke. Mi mindnyájan, férfiak és nök naponta tapasztaljuk a szovjet kormány és a Kommunista Párt sztálini gondoskodását. Világosan és tökéletesen érezzük ezt mi, a szovjet föld fiatal polgárai. Mindnyájunk előtt nyitva van a fejlődés útja, az állam gondoskodik rólunk zsenge gyermekkorunktól és valóban minden lehetőséget elérhetővé tesz nekünk a fejlődéshez és képességeink tökéletesítéséhez. A szovjet államnak erről a gondoskodásáról legfényesebb példát az én életem nyújtja. Már korán áreztem magamban a zene iránti hajlamot és nemcsak hogy semmi akadály nem állt utamban, hanem ellenkezőleg a legnagyobb megértésre és segítségre találtam. Miután elvégeztem a zenei középiskolát Moszkvában, tanulmányaimat a konzervatóriumon folytattam és ott tanulok ma is. A konzervatórium tanulói között megtaláljuk a Szovjetúnió minden nemzeteinek képviselőit, akik rendszerint előbb a zenei középiskolát, végezték el és most a szovjet művészet legkiválóbb mestereinél tanulnak. Nagyértékü, sokszor páratlan hangszerek állnak rendelkezésünkre. A jó előmenetelü hallgatók ösztöndíjat kapnak és azok, akik más városból származnak, kollégiumokban laknak. A szovjet kormány és a Kommurületének dolgozói Cserkaszovot jelölik a legfelsőbb szovjetbe. Ezt a megtiszteltetést nemcsak a művészet terén elért termékeny munkásságával érdemelte ki, hanem nagyszerű és felelősségteljes, közérdekű munkásságával is. Nikolaj Cserkaszov tagja a Béke Hívei összszervezeti bizottságának, tagja a legjobb művészi munkákért kiosztott sztálini dijak bizottságának, az orosz színháztársulatok leningrádi osztályának elnöke. A kommunista Nikolaj Cserkaszov tagja a Puskin drámai színház pártbinista Párt meg tudták valósítani azt, ami kartársaim legtöbbjének a kapitalista országokban megvalósíthatatlan álomnak látszik. Emlékszem azokra a beszélgetésekre, amelyeket fiatal olaszokkal, angolokkal, spanyolokkal folytattam a demokratikus fiatalság különböző versenyein és fesztiváljain, amelyeken résztvettem. Mindnyájan élénken érdeklődtek a Szovjetúnió főiskolai tanulmányainak szervezése iránt. Emlékszem az angol fiúk és lányok meglepődésére, amikor elmondtam nekik, hogy a Szovjetúnióban a közép- és főiskola mindenki számára hozzáférhető, hogy az állam a hallgatókat anyagilag támogatja és a Szovjetúnióban a művészi karierhez csupán tehetség szükséges. És vájjon a kapitalista világban van talán egy állam is, ahoi a fiatalemberek szabadon kifejthetik és kiképezhetik tehetségüket és képességeiket, úgy mint a Szovjetúnióban? Ebben az államban magából a népből származnak kiváló tudósok, művészek és zenészek. Ezt legjobban bizonyítják a nemzetközi versenyek és fesztiválok. Ezért fogok tehát a kommunisták és a pártonkívüliek blokkjának jelöltjeire szavazni, Lenin-Sztálin pártjának politikájára, amely a fiatal emberek számára széles utat nyit meg a tudományhoz és a művészethez és amelynek célja a szovjet föld felvirágoztatása és minden ember boldogsága. V. M. Molotov megkapta a Lenin-rendet A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának vezetősége március 8-án Leninrenddel tüntette ki V. M. Molotovot a Szovjetúnió Minisztertanácsának helyettes elnökét, az SzK(b)P és a szovjet nép körül szerzett kiváló érdemeiért. V. M. Molotov a rendet 60. születésnapja alkalmából kapta meg. zottságának és a kerületi pártbizottság bürójának tagja. Mint igazi szovjet művész, és szovjetpolgár, Cserkaszov résztvesz abban a nemes harcban, amelyet ma az egész szovjet nép s az egész haladószellemű emberiség folytat. Beszédeket tart a konferenciákon és gyűléseken, amelyeket a békéért folytatott harc érdekében tartanak, lankadatlanul és meggyőzően beszél a szovjet ember lelki gazdaságáról és szépségéről, amelyet Lenin, Sztálin nagy ideái lelkesítenek munkára és alkotásra. Nikolaj Cserkaszov nemzeti művész a szovjet nép egyik képviselőjelöltje A. ZÁPOTOCKÝ 3

3 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ Tmel trebusicei birtokos akkor majdnem elájult s kis híja, hogy a guta meg nem ütötte. Ez a birtokos saját pénzén három tűzoltóé gyen ruhát csináltatott és zsellérei helyett fizette a tagsági díjat, csakhogy biztosítja a maga számára a parancsnoki tisztséget, az aranyozott sisakot és a kardot. És ezek után egy ilyen jötf"ment azzal a javaslattal áll elö, hogy a tagok tegezzék és test vérezzék egymást. Tmelt valóban elhagyta a béketűrés. — Hát ezt meg hogy képzeli? — kiáltotta. — £n, Tmel, trebusicei birtokos tegezzek és testvérnek nevezzek minden közönséges telepest, sőt még saját ökörhaj' csáraimat is? Ha ilyen határozat történik, esküszöm, az élő istenre: tűzbe dobom az egyenruhámat, széttaposom a sisakot, kettétöröm a kardot és vége lesz a tűzoltósdi" nak. Az istenit neki, hát ki fog itt dönteni, mi, birtokosok, vagy pedig az idevándorolt szabólegény, akit toloncúton hoztak közénk? Gazdaemberek, utánam, dobjuk ki innen ezt a semmirekellőt, aki sértegetni merészel bennünket! Tmel ökölbeszorított kézzel Budecskyi# akarta vetni magát. Néhány telepes azonban útját állta és visszatuszkolta helyére Tmelt. — Ördög és pokol, ki merészel utamba állni? Engedjetek, hadd zúzzam szét a fejét. Széttépem ezt a szabólegényt, mint valami heringet. Mi az, gazdák, teljesen kiveszett már belöletek a büszkeség? Nem látjátok, mit jelent ez? Ma tegezés, holnap pedig már valamelyik zsellér vagy teleipes lesz a tűzoltóparancsnok, sőt nemsokára községbíró is. Az áldóját, hiszen ez az, amit szocializmusnak neveznek. Erre pedig törvény és börtön van. Azt javaslom, hogy a szabólegényt zárjuk ki a tüzoltóegyletből és dobjaik ki innen, a kongresszusi teremből. A javaslatot azonban nem tették fel szavazásra. Nem szavaztak a tegezésre és a testvér megszólításra vonatkozó javaslat fölött sem. A szlatinai kerületi kongszus általános veszekedésbe és verekedésbe fúlt. Viszont a tűzoltók továbbra sem tegezték egymást. Ilyen körülmények között természetes, mekkora feltűnést és meglepetést váltott ki annak az egyesületnek az alakítása, amelynek egyformán tagja lehetett minden munkás, napszámos, sőt a császári uradalom zsellérlakásának lakója is."Ezért is honosodott meg a „Munkásegyleť' elnevezés. Nem változtatott a dolgon az sem, hogy az egyesület tagjai között volt a plébános és Valdek községbíró. Mindenki tudta, hogy ezek miért vannak az egyesületben. A plébános általában nem volt rosszindulatú ember, Valdek pedig haszonlesésből csatlakozott az egyesülethez. Az egyletbe nem léptek be a módosabb gazdák, az uradalom és a cukorgyár tisztviselői, de még a tanítók sem. Ök is nagyon lealacsonyítónak tartották, hogy a zsellérlakás lakóival közös egyesületben foglaljanak helyet. A napszámosok, az uradalmi zsellérek, a cukorgyári munkások, a telepesek és a szegényparasztok azonban szívesen léptek az egyesület tagjai sorába. Kolmistr apó. A „Budecs'kôrnyéki Művelődési és önsegélyző Egyesület" tagjai sorába belépett Kolmistr apó, a község eltartottja. A pásztorkunyhóban lakott és havi egy forint segélyt húzott a községtől. Az öreg Kolmistr megbetegedett. Ez azt jelenti, hogy ágyban maradt, meg se tudott mozdulni. Annyi ereje sem volt, hogy kiüljön a pásztorkunyhó elé. De vidéken nem is ismerték el másképpen a betegséget. Holmi nátha, köhögés, fejfájás, kisebb sérülés, sőt a nőknél a terhesség sem számított betegségnek. Gyakori eset volt, hogy a'fiatal anya a szülést követő napon már a jószág körül foglalatoskodott. Betegnek csak azt ismerték el, aki képtelen volt elhagyni az ágyat. Ilyen esetekben a beteg segélyt kapott. Napi 20 krajcárt, 13 hétig. A

z öreg Kolmistrné minden héten elment Budeeskyhez, aki az egylet ügyvezetője volt, hogy elkérje tőle az utalványt. A szabó kiállította az 1 forint 40 krajcárra szóló cédulát, amelyet azután Vosmik, az elnök aláírt és Valdek, a pénztáros ennek alapján kifizette Kolmistrnénak az 1 for. 40 krajcárt. Ezt az érdekeltek nagy meglepetéssel fogadták. A község havi 1 forintot fizetett Kolmistrnak, az egylet pedig hetenkint 1 forint 40 krajcárt. Kolmistrné kezdett jobb ételeket főzni és az öreg K#lmistr, aki éveken keresztül imádkozott és türelmetlenül várt arra, hogy az Üristen magához szólítsa s ezzel vége szakadjon földi szenvedéseinek, egyszeribe őszintén sajnálni kezdte, hogy meg kell halnia. Most már azért imádkozott, hogy az Úristen legalább arra a 13 hétre hosszabbítsa meg életét, amíg a,z egylet segélyt fizet. Az Üristen ezúttal meghallgatta Kolmistr könyörgését és életben hagyta mindaddig, amíg a segély egész összegét fel nem vette. Amikor már kétségtelen volt, hogy Kolmistrnek' búcsút kell vennie a világtól, az öreget a temetkezési segély kérdése kezdte nyugtalanítani Ahogyan az ördöngös szabó a közgyűlésen magyarázta, a temetkezési segély 10 forint lesz, amennyiben az egylet tagjainak száma eléri a százat. Valamely tag halála esetén, ugyanis, az egylet minden tagjának 10 krajcárt kell fizetnie. Ha a taglétszám eléri a 200"at, a temetkezési segély 20 forintra emelkedik. A tagok száma ezidőszerint 130, ezt az öreg Kolmistr jól tudta. így tehát felesége 10 forintot kap majd Kolmistr apó irhájáért. A százas létszámon felüli tagok hozzájárulását a temetkezési alap növelésére fordítják. így mondotta a szabó a közgyűlésen. Megtörténhetik ugyanis, hogy gyors egymásutánban két tag hal meg és 20 krajcárt egyes tagok már nem tudnának fizetnii. Ezért elhatározták, hogy a temetkezési segély csak akkor lesz 20 forint, ha a taglétszám meghaladja a 200-at. Ez volt a javaslat, amelyet a közgyűlés megszavazott. A tagdíjfizetés nem okozott számára különösebb (Folytatjuk.)