Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-11 / 60. szám, szombat

Ili SZO 1950 március 11 A ROH szerepe a terv teljesítéséért folytatott harcban (Folytatás az 1. oldalról.) vezeteket építsenek ki. mindenekelöt a nehézipar termelő szervezeteit. A második össz-szakszervezeti kongresszus óta már három hónap telt el, de ebben az ügyben még nagyon keveset tettek. Tagadhatatlan, hogy a szervezetek kiépítése nagy káderproblémákkal van összekötve. Azonban ezek az akadályok legyözhetök, hogyha megtanulunk bátrabban kiemelni és nevelni új kádereket. A munkásosztály gyorsan növekedik. Épp az utolsó év a kezdeményező javítóknak százait hozta, élmunkásokat és új munkamódszerek úttörőit, ők vannak hivatva arra, hogy munkalendületükkel magukkal ragadják az egész szervezetet, hogy tapasztalataikat kiterjesszék termelő ágazatuk minden üzemére. A VÁLASZTÁSOK AKTIVIZÁLJÁK A TAGOKAT A szakszervezetek mellett újonnan választott mühelyi és üzemi tanácsok mozgósítják harcra a munkásságot a terv teljesítéséért. Az új választások ezúttal politikailag jól vannak előkészítve. Januárban és februárban a gyűlések százain foglalkoztak kongresszusi beszámolókkal. Utoljára februárban Kolský és Smidmajer elvtársak beszámolóit tanulmányozták át, amelyek a szakszervezetek új felépítésére a legfontosabbak. Így értékesíthetjük a választásoknál a februári gyűlések tőkéjét. Az új üzemi és mühelyi tanácsok választásai, az üzemszakaszok bizalmiainak megválasztása, bizottságok létesítése nem lesz^többé csak az alapszabályok áltál előírt puszta tenykedés. A dolgozóknak minden egyes végrehajtó szervben a szervezet élö eszközét kell látniok, nem pedig öncélú berendezést. Már a választások előkészítése és maga a választási aktus is az egész tagság oly nagyvonalú aktivizációjához vezet, oly széles alapokra fektetett öntudatositó kampányhoz, amelynek során minden dolgozónak tudatosítania kell a szakszervezetek új hivatását. A szakszervezetek feladata, hogy a termelés hajtómotorai legyenek, a terv teljesítésének harcosai és a munkaverseny megszervezői. Az új szakszervezeti szervek "bizonyosan az új funkcionáriusok ezreit foglalják majd magukban, akiket a legjobb élmunkások, javítók, mesterek és technikusok soraiból nyernek. Ezek a fiatal funkcionáriusok a szakszervezeti mozgalomba új lendületet visznek. Eddig a szakszervezeti gépezet működése nagyon gyakran az aránytalanul sok adminisztratív ügyben merült ki. A szociálpolitikai bizottságok inkább jogi tanácsadók és közbenjáró irodák voltak, mint politikai szervek, amelyeknek az a feladatuk, hogy a normák megszilárdításáért harcoljaftak, új munkaerőket toborozzanak és meggyőző kampányt folytassanak az állami katalógus előnyeiről. A termelés vezetésére összpontosítani a figyelmet annyit jelent, hogy egyidejűleg el kell szakadni az apró irodai munkától. Még inkább előtérbe lépnek a munkának politikát formfli. a rendszeres meggyőzés és SZÍVÓS harc a terv teljesítéséért. O J MUNKAMÓDSZEREK A szakszervezeti működés gerincét még mindig a járási szakszervezeti tanácsok alkotják. Munkájuk azonban nagyon szétforgácsolódik. Végrehajtják az összes össz-szakszervezeti szervek határőr tait, valamint az összes központi szövetségek szerveinek határozatait. Ezeken a szerveken kívül a kerület: titkárokhoz kérelmekkel vagy rende'etekkel fordul a AVNP, a nemzeti bizottságok, tömegszervezetek, Szovjetbarátok Egyesülete, Sľub stb. Nem szabad ezért csodálkoznunk, ha a kerületi titkár a körlevelek és rendeletek áradatában fuldoklik, míg végül elveszti érzékét aziránt, hogy mi fontos és mi másodrendű dolog és abban az igyekezetében, hogy mindenkinek eleget tegyen, felületessé válik és ahelyett, hogy az üzemekben gyors, hatékony munkát végezne, irodájában a magasabb szervek követeléseit intézi el. A jó szervezőnek az a tulajdonsága, hogy szívósan tud végezni fontos tevékenységet és meg tudja különböztetni a fontos tennivalókat a kevésbbé fontosaktól. Nemrégiben Szlovákiában egy járási szakszervezeti tanács elnöksége gyűlést tartott. Programmjának több pontja volt: a határozatok ellenőrzése, a terv teljesítése. a járási szakiskola hiányai stb. Az elnökség gyűléséről küldött beszámoló azonban nem mond semmit a terv teljesítéséről, hanem hosszú szakaszokban foglalkozik az iskola vezetője ellen felmerült panaszokkal. A szakszervezetek új feladatai a szakszervezeti munka új gyakorlatát és új módszerelt k^'-etelik meg. Általában véve, már s~ >sen megvalósult a határozatok és a jelentős akciók ellenőrzése. A szakszervezetek új feladatai a politikai munka elmélyítését követelik, mindenekelőtt minden akció politikai értékelését. Nem elegendő csupán a számszerű értékelés. Nem olyan fontos, se nem érdekes, hogy 456 vagy 466 gyűlést tartottak a járásban egy hónap alatt, inkább a gyűlések tartalma, lefolyása, politikai színvonala, a tagok részvétele bírnak fontossággal és főleg, az, hogy ezek a gyűlések mennyiben járultak hozzá a dolgozók neveléséhez. Nem döntő fontosságú tény az, hogy februárban 358 vagy 368 patronátust vettek át az EFSz-ek fölött, hanem igenis, döntő fontosságú az, hogyan szilárdul meg a munkásság és parasztság szövetsége, hogyan segítik a munkások az EFSz-ek létesítését és vezetését, hogyan nyerik meg a kis- és középföldmüveseket az EFSz-ek számára, és hogyan vezetik az újonnan megalakított szövetkezeteket ahhozf hogy közös talajmegmüvelést vezessenek be. A szakszervezetek új megjelentőségü feladataikat csak új munkamódszerekkel hajthatják végre. A terv teljesítésének januári és februári tapasztalatai szerint csak a második össz-szakszervezeti konggresszus határozatainak gyors megvalósítása fegyverezheti fel szakszervezeteinket az új feladatok sikeres teljesítésére. A CSEMADOK bratislavai helyicsoportjánal kultúrbrigádja a Cérnagyórban Ez á CSEMADOK jelmondata és ennek * a nemes gondolatnak jegyében igyekszik valóra váltani célkitűzéseit a CSEMADOK bratislavai helyi csoportja is. Csütörtökön, március 9"én, 17 órakor a bratislavai helyicsoport kultúrbrigádja megkezdte üzemlátogató akcióját és elsőnek a Cérnagyár meghívásának tett eleget. A Cérnagyár üzemi kultúrhelyiségében szokatlan izgalom uralkodott. A belépő hirtelen nem is tudta, hogy jó helyen jár-e, hiszen magyar kultúrelőadásra érkezett, itt pedig vígan pergett a szlovák szó is. És éppen ez volt az, ami cérnagyári kultúrestjét széppé és emlékezetessé tette! Beszélgető csoportok álldogáltak mindenfelé, amelyekben nagy igyekezettel törték a magyar dolgozók a szolvák szót, a szlovákok pedig a magyart és mosolyogva, jóakarattal biztosították egymást, hogy tökéletesen megértik a másikat. Kétségtelen, hogy meg is értették egymást, hiszen mindanynyian egy gondolatot igyekeztek kifejezni: azt, hogy milyen nagyszerű dolog ez a felszabadult, emelkedett életszemlélet, milyen áldásos a szocialista eszmék hatása, ami lehetővé teszi embernek emberhez való őszinte közeledését, együttmunkálkodását és a munka gyümölcseinek közös le• aratását. Első üzemi látogatásunk alkalmával meggyőződtünk arról, hogy nincs semmi, ami elválasztaná dolgiozó népünk, nemzeteink szoros testvéri kapcsolatát. Elég az első baráti, biztató kézmozdulat és a másik kapva kap rajta, hogy a feléje nyújtott kezet erősen megszorítsa, jelezve, hogy ezt akarják ők is, kéz a kézen a közös cél felé haladni. Ezt sugározza a nézőközönség, a cérnagyári dolgozók arca és ezt látjuk a színfalak mögött, ahol szintén barátságos kép tárul elénk. A CSEMADOK ifjúsága vígan beszélget a CSM bratislavai csoportjának 6. kerületi zenekarával. A jókedvű CSM ifjak hangszereiket pengetve készülődnek fellépésükre, hogy hozzá" járuljanak a CSEMADOK kultúrműsorához és bebizonyítsák a baráti együttműködés lehetőségeit, eredményességét. A műsort Galka elvtárs, a Cér" nagyár knltúrelőadója nyitotta meg szlovák- és magyarnyelvű üdvözlő beszédével. „Elvtársnőim, elvtársaim, kedves vendégek!" — mondo'.ta Galka elvtárs. — „Elvtársi őszinteséggel üdvözöllek mindnyájatokat. Szeretettel üdvözlöm kö" rünkben a CSEMADOK bratislavai helyi csoportjának ifjú kul* túrgárdáját és a CSM 6. kerületi kultúrcsoportjának zenekarát. Üzemünk talaján, gyári színpadunkon ma újból magyar szó hangzik fel. A szónok kísértésbe eshetne ennél az alkalomnál egy hosszú és szép szónoklat „kivágására". Én ezt az alkalmat nem használom fel. fladd mondjak azonban ennyit: A magyar nemzet halhatatlan fia, Madách Imre azt mondotta: „Más nemzeteket, népeket, országokat kell ismerned, hogy megismerd néped nagyságát." Én ezt hiszem és vallom. Ha az itt lévő szlovák elvtárs* nőink és elvtársaink e szellemben töltik el ma velünk ezt az estet, akkor hasznukra válik. Akkor mi jól vetettünk — és jól aratunk majd. Úgy mondottam: magyar szó hangzik fel ma gyári színipadunkon. Igy mondtam, pedig másképp éreztem és érzem. Ügy ér* zem — nem magyar szó lesz itt ma, hanem a dolgozók szava. A dolgozók szava pedig, legyen, az orosz nyelven, magyarul vagy szlovákul vagy ezer más változatban, — mindig csak egy szó marad: egy jobb és szebb élet — egy jobb és szebb világ — egy egészen új világ szava. Ha mindnyájan így érezzük ezt ebben az örömteljés, kedves órában, melyet itt együtt átélünk, — akkor megértettük egymást. És ha megértettük, mit mondanak nékünk ma itt ifjú kultúrtársaink, akkor ne sajnáljuk dolgozó tenyerünket — tapsol" junk nékik. Ezután Rabai elvtárs, a CSEMADOK bratislavai helyicsoportjának elnöke mondott beszédet, rámutatva a CSEMADOK célkitűzéseire és arra a lelkesedésre, amellyel kultúrbrigádja készült az első üzemi látogatásra. Majd színes kultúrműsor következett, melyben magyar, szlovák, orosz énekkari számok, mozgalmi dalok, szavalatok, egyfelvonásos színmű, a ČSM zenekara, táncszámok váltogatták egymást. A műsorszámok mind a magyar, mind a szlovák dolgozók körében nagy tetszést arattak és a CSEMADOK kultúrbrigádja abban a meggyőződésben távozott első üzemi' műsoros estjéről, hogy munkája nem hiábavaló. Láttuk, hogy a dolgozók örömmel fogadták az újszerű ajándá" kot: a magyar nyelven tolmácsolt szocialista kultúrát és arcukról leolvashattuk, sőt sokan hangosan kifejezték azt, amivel Galka elvtárs mondott köszönetet zárósza" vaiban: nem búcsúzunk a CSEMADOK és a CSM kultúrbrigádjától. Reméljük, hogy eredményes lesz az az üdvözlésünk: A mielőbbi viszontlátásra! Pócz Olga. /Qz ötéves terv építője Sebestyén Ferenc öntő 180 százalékos eredménye a februári műszakban (V. I.) Dolgozóink nemcsak az építkezéseken, hanem az egyes ipari üzemekben is hatalmas eredményekkel ünneplik a februári győzelem évfordulóját. Ebből a munkával való ünneplésből a bratis, lavai Emailit-üzem dolgozói is kivették a részüket. Átlagban az üzem teljesítménye ezen a héten 142%-ot ért el a műszak előtti 132%-kai szemben. N Az élmunkások száma — mondja Skornik versenyreferens — a február 19—21. közötti héten az azelőtti 10-ről 18-ra emelkedett. Az egyéni versenyben Sebestyén Ferenc érte el a legjobb eredményt a maga 180%-ával. Nálunk nehéz így százalékok szerint számolni a termelést, mert a kádöntésnél nem annyira a mennyiség, mint a minőség a fontos. Például Zotko István ezen a héten 2.5 százalékkal csökkentette a selejtjét s ez részéről igen nagy teljesítmény volt. A munka nem a gyorsaságával, hanem a csoport jobb kvalitású munkájával válik értékessé. Például Takács Károly került nemrégen mesterként a kádformázókhoz, mert a régi mestert a munkások nem vették komolyan és most elmondhatjuk, hogy szép eredményeinket nagy mértékben elősegíti a helyes vezetés is. A kádak készítésénél és öntésénél, amelyre üzemünk be van állítva, húsz darabot vehetünk alapul, de igen fontos ezeknek a kidolgozása és Takács Károly éppen ezt tudta nagyobb tökélyre fejleszteni. Már itt is áll előttem Takács Károly pezinoki 41 éves káciformázó élmunkás. — Január óta vagyok élmunkás, most pedig mester. Négyen dolgoztunk egy kádformázó csoportban. Nekünk a februári műszakban selejtünk egyáltában nem volt. Munkáknak nem annyira a mennyisége, mint inkább a minősége a fontos és ezt csoportunk összetanult tagjai, mondhatom, igen jól teljesítették. Igen sokat tudnék beszélni arról, hogy mit jelent nekünk munkásoknak a februári győzelem. Nem is beszélve arról, hogy életszínvonalunk emelkedett és többet keresünk. Az én keresetem például 5000 Kčs-t tesz ki havonta. De ha a múltba tekintek és végignézek tapasztalataim tárházán, meg kell állapítanom, hogy határozott fejlődés tapasztalható a munkásság helyzetében. 18 éves koromban jöttem fel dolgozni. Ugyanennél az üzemnél kezdtem, de milyen más volt a helyzet, akkor, mint most. Tizenegy óra alatt például 20 tonna kokszot kellett lelapátolnom és amikor ezt véghezvittem, négy-öt éve dolgozó munkásokat dobtak ki helyettem, csak azért, mert az én munkám nekik jobban megfelelt. Azonban a 2.20 koronás órabérből akkor sem tudtam megélni, mivel állandó munka nem akadt. Három nap után rendszerint az utcára kerültem. Ezzel szemben a mai folyamatos, állandó munka, a reális bér és azok a természetbeni juttatások, amelyekhez hozzájutunk, bizonyítják, hogy a munkásság csak nyert azzal, ami február óta történt. Sebestyén Ferenc élmunkás, aki szintén január óta tartozik a kiváló munkások közé és aki már az élmunkáskönyv boldog tulajdosa, veszi át most a szót. — Huszonhat éve dolgozom ebben a gyárban, ezért én is elmondhatom, hogy február a munkásoknak nagyon sokat jelentett. Én magam a motorvázakat öntöm és ebben a munkámban nyílik alkálrtiam egyéni teljesítményekre. Tizennégy naponként számláljuk össze termelésemét. Egy nap alatt körülbelül öt darab ilyen mőtorvázat tudok önteni. Munkám azonban nemcsak ebből áll, a kádszekrényeket is én öntöm, valamint a kádmintát is. Meg vagyok győződve arról, hogy fontos feladatot teljesítek az ötéves tervben. Jobb kedvvel dolgozom, mint azelőtt, mert tudom, hogy a munkám meg van fizetve, nem kell félnem, hogy kidobnak. Mondhatom, hogy a februári győzelem óta egyénileg is igen sokat szereztünk. Bútort vettem magamnak, a családom és én magam is teljesen felruházkodtunk, azonkívül Vágfarkasdon, ahová valók vagyunk, sertést hizlalok. Mondhat-e ennél többet egy munkás, akinek a februári győzelem után két évvel mindene megvan, amit csak dolgozó ember kívánhat. A versenyelőadó elvtárssal még arról beszélgetek, hogy sikerült-e az üzemnek a késéseket és hiányzásokat lecsökkentenie, ami szintén igen fontos a jó és pontos munka szempontjából. — Sajnos, ezen a téren még igen nagy nehézségeink vannak. Január és február hónapban 13 százalékos volt nálunk a munkából kimaradás. Ennek oka az is, hogy munkásaink nehéz munkát végeznek, sok az idős és beteg dolgozónk. Valóban a késéseink igen nagyok, különösen az elmúlt januárban és februárban észleltük ezt. A munkások említett százaléka szombaton egyáltalában nem jött be az üzembe, mert pénteken van nálunk fizetés és ezért szombaton már nem is tartják fontosnak a munkát. Ugyanez vonatkozik hétfő reggelre is, amikor dolgozóink, tekintettel arra, hogy vonattal járnak be, csak késéssel kezdhetik meg munkájukat. Éppen most tárgyalunk arról, hogyan lehetne ezeken a hiányokon valahogy segíteni, akár meggyőzéssel, akár más módon, -hogy így a munkakiesések számát a lehető legkisebbre csökkentsük. A német munkások harcolnak üzemeik gépeinek leszerelése ellen A vaterstadt-salzgitterni kohók a német demokratikus köztársaság határának közelében fekszenek és ezért a nyugati főbiztosok a mult év végén elhatározták, hogy ezeknek a kohóknak legnagyobb részét megsemmisítik. Több mint háromezer munkás, akik e demontázsok következtében elvesztik kenyerüket, ellenállást fejtett ki a leszerelő csoportok pusztító munkája ellen. A brit közigazgatás megijedt, látván a dolgozók egységes akaratát és ígéretet tett, hogy négy hét tartamára félbeszakítja az üzem leszerelését és a kérdést újból átvizsgálja. A brit hatóság Ígérete ellenére ezen a héten újból leszerelő munkások érkeztek az üzembe és a kokszraktárak falai alá robbantó anyagokat helyeztek. A munkások azonban erőszakkal megakadályozták a leszerelők robbantó munkáját, elvették tőlük a robbantó anyagokat és kényszerítették őket, hogy a munkahelyüket elhagyják. A vaterstadt-salzgitterni üzem dolgozói megmutatták közös akaratukat, hogy üzemüket megvédik és a leszerelő intézkedéseket megakadályozták. Erre a brit fennhatóság 50 páncélautón és 20. teherautón különítményeket küldött, hogy az üzemet megszállják. A munkások azonnal beszüntették a munkát és várják az üzemi és szakszervezeti vezetők határozatát. Ngyugat-Németország más helyiségeiben is sztrájkolnak a munkások, tiltakozásul a gépleszerelések ellen. A München melletti Toging alumínium feldolgozó, üzem dolgozói beszüntették a munkát, amint leszerelő csoportok léptek az üzembe. A Kleinstadti Taunus cipőgyárban és a selbei bajor izolációs gyárban a munkások bérköveteléseik megadásáért sztrájkolnak. — Kínai filmet játszanak Magyarországon. A magyar közönségnek alkalma volt megismerkedni már eddig is a demokratikus Kína néhány dokumentáris filmjével. Rövid időn belül a magyar mozik vásznain az új Kína első filmje jelenik meg „Nagy család" címmel.