Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-10 / 59. szám, péntek

\ UJSZO 1950 március 10 Mők az építőmunkában A Szlovákiai Nők Szövetségének első kongresszusa történelmi ese­mény a szlovák nőmozgalom történe­tében. Široký elvtárs kitűzte a nőszövet­ség főfeladatait. A Nőszövetség első kongresszusán Szliácson egész Szlovákiából több, mint 700 kiküldött vett részt. Kép­viselve volt Itt a dolgozó nép min­den rétege. A falusi földműves szö­vetkezetek dolgozó női és az ipari munkásnők együtt gyűléseztek a ha­ladó szellemű értelmiség nőivel. Ši­roký elvtárs méltatta a szövetség ér­tékes munkáját és többek között ezeket mondotta: — Társadalmunk átalakításának folyamatában a nőmozgalomnak nagy szerepe van és dolgozó nőink bebizonyítják, hogy azokat az óriá­si alkotó erőket, amelyek a tőkés­uralom alatt parlagon hevertek, a szocializmus nálunk Szlovákiában tö­kéletesen felhasználja. A nők hatalmas alkotó ereje a szliácsi kongresszuson abban is meg­mutatkozott, hogy a férfiak oldalán dolgoznak a gyárakban, az Egysé­ges Földműves Szövetkezetekben és a gazdasági életnek és közéletnek minden szakaszán. Ugyanazokat a feladatokat végzik sikerrel, mint a férfiak, ugyanolyan felelősséget vál­lalnak magukra és az új társadalom­ban azon az úton haladnak, amely a tökéletes egyenjogúsághoz és kultú­ráltsághoz vezet. A dolgozó nö jog­gal hangadó Szlovákia iparosításá­ban, mert nagymértékben bekapcso­lódik a felépítés munkájába. Ez a legfőbb feladata a nöszövetségnek, hogy mindig: több és több nőt kap­csoljon be szocialista jövőnk munka­menetébe, rendszeres, szakszerű és politikai műveltséget adjon nőink­nek, hogy, minél nagyobb számban vállalhassanak közéleti és politikai vezetőszerepet. Kevés . olyan kongresszus van, amelyen a kiküldöttek ilyen egy­hangú lelkesedéssel hoznak határoza­tot fontos kérdésekben. Szlovákia női azonban bebizonyították kongresszu­sukon, hogy tökéletes egyetértéssel nagyjelentőségű határozatokat tud­nák hozni. így például ígéretet tet­teit, hogy a .bányásztanoncok sorait hathatós . támogatásukkal szélesen kibővítik , .. Az asszonyoknak, az anyáknak el­határozó befolyásuk van gyermekeik jövő foglalkozására. Ezért jövőnk sokat Ígérő győzelme, hogyha egy anya bányászfiában a társadalom legkiválóbb tagját látja. „Bányász vagy, ki több ennél!" Ezernyi nöi torok skandálta ezt a jelszót, mikor a bányásztanoncok üdvözölték a kon­gresszust és felhívták az anyákat, hogy fialkat küldjék soraikba. / A nő a legfontosabb egészségügyi és szóciális gondozó munkás is. A nő leghivatottabb arra, hogy a község­ben megfelelő helyiséget találjon gyermekotthonok számára. Ki tud eredményesebben harcolni a szociá­lis betegségek ellen, mint a nö az orvosokkal együttműködésben. Ezek­ről a kérdésekről beszéltek a kikül­döttek, midőn népi demokrata tár­sadalmunk munkaproblémáit bon­colgatták. Mindig több és több nő kerül ve­zető helyre politikai és szak téren. A fáradhatatlan dolgozó nő fényes példája Kolarik elvtársnő, aki a zsol­nai zsiradéküzemek igazgatója. Ez a nő pályafutását, mint üzemi mun­kásnő kezdte és szorgalmával és áldozatkészségével az üzem vezető helyére került. Sok ilyen tehetséges nőnk van és csak idő kérdése, mi­kor kerülnek ők is hasonló vezető állásba. Sok élmunkásnő példájából láthat­juk, hogy a nő becsületesen megáll­ja helyét a termelésben is. Van már öntőnönk is, Kaliga elvtársnő, a trnavai Kovosmaltban, akit saját kérésére helyeztek az öntödébe s aki három hét alatt nemcsak hogy beta­nult, hanem a normát is túlhaladta. Kaliga elvtársnő így indokolta azt elhatározását, hogy öntőnővé lett: — Hisz a nő ott dolgozhat, ahol akar, akár az öntödében is. Szlovákia legkiválóbb élmunkásai közé tartozik Krizsán Kata szövőnő, Apátfalun dolgozik a textilgyárban és munkáját négy szövőszéken vég­zi. Szlucsik Margit a zsolnai Slovena munkásnője kiváló élmunkás-telje­sitményével számos munkatársát nyerte meg az élmunkásmozgalom­nak. Három szövőszéken állandóan másfél normát teljesít. Ez a három kiváló élmunkásnő Szliácson beszámolt munkatapaszta­latairól és a kiküldöttek nagy lelke­sedéssel hallgatták beszámolójukat, kiváló teljesítményükről. Felszólal­tak olyan munkásnők is, akik •. csak nemrégen kapcsolódtak be a munka­folyamatba, de már tudatosították azt a nagy változást, amely életük­ben, életszínvonaluk emelkedésében jelentkezik. Szlovákia nöi kiveszik részüket az EFSz-ek kiépítéséből is. A falvak dolgozó női szorgalmas munkájukkal résztvesznek az EFSz-ek alapításában . és. munkájuk sokszor nagyobb jelentőségű, mint a férfiaké. Sok beszámolót hallot­tunk földműves női kiküldöttektől, akik előadták munkatervüket, ame­lyet az EFSz-ek keretén belül hajta­nak végre. Sok községben tervezik gyermekotthonok, villanyos mosodák berendezését, hogy a földműves nő életét megkönnyítsék, megszabadít­sák a robottól, a nehéz házi munkák­tól, hogy többet dolgozhassanak a köz érdekeiért. Ha a nőt megnye­rik a szövetkezeti mozgalom számá­ra, ezzel megnyerték az egész falut. A szlovák politikai élet képviselői, élükön Široký elvtárssal nagy figye­lemmel halgatták a szliácsi nő kong­resszus beszámolóit" és vitáit. Az SzK(b)P példája szerint valamint Lenin és Sztálin elvtársak útmutatá­sa alapján, akik a szovjet nőknek a szocializmus kiépítésében oly nagy figyelmet szenteltek és a Szovjet­únió nőit a világ leghaladóbb szele­mű nőivé tették, a mi vezető elvtár­saink is eljöttek Szliácsra, hogy megtárgyalják a nőkkel, hogyan kell legyőzni közös erővel azokat az aka­dályokat, amelyek a szocializmushoz vezető úton még gátolnak bennünket. A szliácsi kongresszus a nők nagy politikai munkájának kezdetét jelen­ti. A nők segítsége és munkája nél­kül Szlovákia szociális iparosításá­nak fejlődése nehezen képzelhető el. Megvalósítják a szovjet Kommunista Pártnak a nemzetközi nőnap alkal­mából kiadott felhívását, mely sze­rint a nők munkájának vezető mun­kává való kiemelése életfontosságú állami feladat. — A budapesti Zsolnai-féle Porcel­lángyár NV dolgozói egyhangú lel­kesedéssel vállalták, hogy a március hónapra megállapított nyereségbefi­zetési hányadot száz százalékkal túl­teljesítik. Viszkovicsil András bri­gádja vállalta, hogy 165 százalékos átlagteljesítményüket 180 százalékra emelik. Felbontott tervük április 4-ig előirányzott részét 17 nappal előbb fejezik be. A milliós Csehszlovák Ifjúsíi! Szövetségért (Folytatás az 1. oldalról.) dent, hogy a munkás, a dolgozó pa­raszt és a tanulóifjúság tábora mi­nél nagyobbra növekedjék- Az elmúlt évben Gottwald köztársasági elnö­künk kezdeményezéséreaz ifjúság kötelezettséget vállalt, hogy kiépíti az egymilliós szervezetet. Mit is jelent ez? A ČSM egységes tömegszervezetté fejlődik s mint a jelszavukban is hirdetik: a millió tag a szocializmus millió építőjévé vélik. Az egységes szervezettel előse­gítjük ifjúságunk nevelését és biz­tosítjuk számukra erőteljes bekap­csolódását. a szocializmus építésébe. Most széleskörű toborzási akció in­dult meg városainkban, üzemeinkben, falvainkban, melynek az a célja, hogy minél több tgg<pt szervezzünk be a CSM-be. A Szlovákiai Nemzeti Front Központi Akció Bizottsága céljául tűzte ki, hogy. helyiszerveze­tei révén az össszes népi szervek bekapcsolásával segítséget nyújt a toborzási akciónak. Minden népi szervezet, így a CSE­MADOK is tevékenyen bekapcsolódott ebbe az akcióba. Minden magyar ifjú helye ott-van a CSM-ben, mert a cseh, szlovák és magyar ifjúság élet­célja egy: a szebb, boldogabb mun­káshaza építése, Együtt kell mű­ködnünk és teljesítenünk a felada­tokat és kimutatnunk, hogy a ma­gyar fiatalság a cseh és szlovák if- I júsággal együtt ember a talpán és letörve a reakciósok gáncsoskodá­sait, együtt sorakazik fel a munka harcosainak nagy táborába. A Párt, a szakszervezetek és a többi népi szervek helyi és üzemi csoportjai kövgssenek el mindent ennek érdekében, tegyék lehetővé fiataljainknak egységbe tömörülését és bekapcsolódását az építő munká­ba. Ifjúságunk világnézetileg, politi­akilag és szervezetileg egyaránt ál­landóan fejlődik és most. a ČSM el­ső országos kongresszusáig az egy­milliós szervezet létrehozásával le­hetővé válik, hogy. a Párt helyes útmutatásával és irányításával mun­kás, dolgozó paraszt és tanuló ifjú­ságunk legerőteljesebben részt ve­hessen dolgozó társadalmunk nagy építőmunkájában s a Komszomolok­hoz hasonlóan derekasan helyt áll­hasson e nagy feladatok teljesítésé­ben. — Az albán nép zárt sorokban csatlakozik a béke táborához. Az Al­bán Népköztársaság nemzetgyűlése ünnepélyes ülésén vizsgálta meg a Béke Híveinek azt a felhívását, ame­lyet a világ minden parlamentjében' intézett a béke védelme érdekében. Több felszólalás után a nemzetgyű­lés határozatot hozott, amelyben ki­mondja: az albán nép zárt sorokban csatlakozik a béke táborához Hozzuk be az építészetben elmulasztottakat A KSS elnökségének felhívása, hogy azok az üzemek, amelyek a tervben elmaradtak, minden terve­zett feladatukat teljesítsék a Párt IX. kongresszusáig, nem szabad, hogy süket fülekre találjon az építé­szetben sem. Ez a szektor ls azok közé az ágazatok közé tartozik, ame­lyek nemcsak januárban,, de — mint az előzetes jelentésekből kitűnik — februárbari sem teljesítették a ter­vet, bár az építészet a termelés azon csoportjába tartozik, amelyen ezen év folyamán rendkívüli felelősség nyugszik. Az építő üzemekben, éppen most folynak a második negyedre • szóló üzemi végrehajtási tervek előkészü­letei. Ebben az időszakban a felada­tok olyan szétírását kell végrehajta­ni, hogy minden munkás az építé­szetben alaposan ismerje ezeket a feladatokat és ellenőrizhesse is. En­nek a szétírásnak az előkészülete," amelyet természetesen a legnagyobb alapossággal kell összeállítani, egy pillanatra se vonja el figyelmünket az üzemek vezetőinek és az építé­szeti szervezetek figyemét a legköz­vetlenebb kötelességektől. A második negyedév előkészületei közepette erősíteni kell harcunkat az első negyedév tervének teljesítéséért, vagyis hogy a még hátramaradó hete­ket még teljes mértékben kihasznál­juk az elmulasztottak behozására. Főleg a Párt és a szakszervezetek, a termelési bizottságok kutassák fel az eddigi késedelem okait és keressenek lehetőséget arra, hogy ezeket eltávo­lítsák, A tapasztalatok azt mutatják, hogy sok építkezésen az eddig elmu­lasztott feladatokkal szemben, igen könnyelműen viselkednek. Az elmu­lasztottakat már túlhaladottnak te­kintik és nem gondoskodnak elégsé­gesen arról, hogy amit fz előbbi na­pokban elmulasztottak, azt a követ­kező napokban behozzák. Ez vonat­kozik nemcsak az építkezések terme­lési eredményeire általában, hanem az egyes csoportok munkateljesítmé­nyeire .Js. Amikor náluk vaiahol a heti munkaterv nem teljesül, mindén lehetőséget mozgósitaniok kellene, hogy a munkatervet a kővetkező hé­ten úgy teljesítsék, hogy az behozza az előző hét rossz eredményeit. A szervezeteknek fokozott figyel­met kell szentelniök annak a kérdés­nek is, vájjon az összes építkezése­ken megfelelnek-e az' egyes csapatok tervei és valóban azok szerint dol­goznak-e. Ma már gazdag tapaszta­latok mutatják azt, hogy az építke­zések üzemi tervei, amelyek szét van­nak írva az egyes csapatokra és a munkássággal megvitatták őket, óriási mozgósítási erőt képviselnek, amelyet jelentős termelési sikerek követhetnek. Azoban az építkezések ezeket a szétírásokat egyelőre csak valahogy mutatvány céljaira csinál­ják az olyan alkalmakkor, mint ami­lyen az élmunkás-müszakok hete. Ennek a munkamódszernek pedig az összes építkezéseken a munka állan­dó rendszerévé kellene válnia, és a munkásság vérébe kellene átmennie, mert nagy segítő erőt nyújt a mun­kaverseny kiterjesztésére és a mun­ka termelékenységének emelésére. A terv teljesítését így kisebb munkás­létszámmal tudjuk megvalósítani, mint ahogy azt eredetileg feltételez­tük. ­A vezetőség külön .'feladata az, hogy a tervezett feladatok további teljesítésére megfelelő módón kihasz­nálják azokat a tapasztalatokat, amelyeket az élmunkásmüszákok he­tében szereztek. Néhány építkezésen aránylag magasan lépték nemcsak túl az eddigi teljesítményeket, de az üzemek irányszámait is. Ezeket a teljesítményeket használjuk fel arra, hogy ezek alapján állítsuk össze a munkaterveket a következő hetekre, hogy így állandó teljesítménymérté­künk legyen, amelyhez a munkaát­lag igazodjék és így könnyebben le­hessen leküzdeni azokat a nagy fel­adatokat, amelyek az építészet terén előttünk állanak. A. ZAPOTOCK? 32 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARJ DEZSŐ ket, akik ezért a disznóságért felelősek, akik tűrik és nem gondoskodnak megszüntetéséről. Hagyjuk már, Václav, a szabósegédet s cselekedjünk. Ládjának igaza van. — Én nem ellenzem ezt, — védekezett Václav. — De ne csodálkozzatok, ha torkig vagyok már mindazzal a sok csalással és hamissággal, amit magam körül látok. Forr bennem minden. Legszívesebben karót ragadnék és verekdnék. Szent Isten, hogy lehetnek az emberek ilyen ostobák és hogy tűrhetik mindezt? Barátaim, ha negyed óráig villám lehetnék, alaposan elintézném a dolgokat. — Villámmal nem lehet a dolgot rendbehozni, Václav, — mondta most oktató hangon Tomás. — Csak rriüvelődéssel juthatunk el a szabadsághoz. Amíg az em" berek nem lesznek öntudatosak és műveltek, nem lehet átalakítani a világot. Ezért van szükségünk egyesületre. Tanulni, művelődni kell. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy ivás és kártyázás helyett olvassanak, verseket szavaljanak, színházba járjanak s akkor a többi már ma­gától megvalósul. Művelt embereket lehetetlen rabszol­gasorban tartani. Egyletünk legfőbb feladata azért nagy könyvtár létesítése lesz. A sajtó, a hetedi'- nagyhatalom. Könyvekkel átalakítjuk az embereket. Ha jól ismered majd a bibliát, Václav, kezeskedem róla, hogy a plébános nem tud többé félrevezetni. — Hagyjuk a vitát, barátaim, — szólt Budecsky. — Az ilyen viták messzire vinnének el bennünket, A dolog nem egészen úgy áll, ahogyan Tomás mondja. Ahhoz, hogy az emberek művelődjenek, elősorban időre, alka­lomra és anyagi javakra van szükségük. Ezért kell megkezdeni a harcot és ezért nem szabad addig várni, amíg az emberek műveltek lesznek, mint ahogyan Tomás mondja. A négyek tanácsa elhatározta az egyesület megalakí­tását. A megbeszélés részvevői szerteszéledtek. Tomás az erdőn át Ókorába, Josef Budecsen és Tej­nicén keresztül Kolecsbe, Václav Ujezdbe és Ládja, kis­fiával együtt, Kováryn át Zákolanyba tért vissza. A munkásegyletet megalapítják. A Budecs'környékieknek tehát egyesületük volt. Megszületett az első munkásegylet. Senki sem használ­ta ugyanis a hivatalos elnevezést: „Budecs'kôrnyéki Mű­velődési és önsegélyző Egyesület". Ez a falusiak részére túlságosan hosszú és kissé érthetetlen volt. Épp úgy, mint a közöntésnél se mondta senki: „Dícsérteessék az Cr Jézus Krisztus", hanem csak csak azt, hogy: „ ... csértes­sék", az egyesület hivatalos és teljes nevét-sem igen lehetett hallani. Ha valaki teljes nevén érdeklődött vol­na a Budecs"környéki falvakban az egyesület után, talán nem is kaphatott volna felvilágosítást. De azt, hogy a munkásegylet hol van, mindenki tudta. 1880 és 1890 között Budecs környékén különböző egyesületek alakultak. Egyes falvakban szokolista egye­sületek is.* Ezekbe azonban csak az értelmiségiek, a tanítók, az iparosok, a gazdágabb parasztok jártak el. A munkásokat akkoriban nem is igen hívták a Szokol" egyesületekbe s ők maguk sem kívánkoztak oda. Külö­nösen a napszámosok és az uradalmi cselédek nem. Azután meg, honnan teremtette volna elő egy-egy ökör­hajcsár vagy uradalmi istállófiú a szokolista egyenruha költségeit? És amikor a munkaidő napkelté­től napnyugtáig tartott, az ilyen ember valóban nem is * Cseh nemzeti jellegű tornászegyesületek, amelyek csak 1948 februárja után tárták ki kapuikat a dolgozók előtt. ,(A ford.) jutott hozzá, hogy a szokolista egyesület tornagyakorla­taira eljárjon. Hasonló volt a helyzet a tűzoltóegylétekkel is. Itt-ott ilyen egyletek is alakultak. Ezekben azonban főleg a gazdag parasztok vitték a szót, azok, akik ilyen módon akartak kitűnni a falubeliek közül. A tűzoltóegyletekben csak alárendelt szerep jutott a telepeseknek és a kis fa­lusi házak tulajdonosainak, akiknek csakugyan érdekük fűződött ahhoz, hogy védekezzenek a tűzveszéllyel szem­ben és tűzvész esetén mentsék vagyonkájukat. A tűzoltóegyletek gyűlései közül azok voltak a leg­látogatottabbak, amelyeken a z egyenruha és a felszere­lés kérdéseit tárgyalták meg. Minden tűzoltóegyletnek meg volt a maga egyenruhája. Ezen a téren valóságos versengés folyt az egyes községek között. Mindegyik tüzoltóegylet arra törekedett, hogy éppen az ő egyen­ruhája legyen a legtarkább, legdíszesebb, legmutatósabb és legtetszetősebb. Gyakran órákig tartott a vita a kö­rül, hogy a tűzoltóhivatást jelképező lángnyelveket, amiket az egyenruha gallérján viseltek a tűzoltók, sima vagy pedig ezüstözött vagy aranyozott bádogból készít­sék-e. Ugyanilyen hosszú vitákra adott alkalmat a rang­jelzés kérdése is. To.vábbi fontos probléma volt, kinek van joga aranyozott sisakot viselni, ki viselhet ezüstö­zött sisakot és kinek jut egyszerű bádogsisak. Hát még f az, hogy kinek jár kard az oldalára s kinek csak egy­szerű balta. A tisztségeket a vagyoni helyzetnek megfelelően osztották ki. Rendszerint a leggazdagabb paraszt volt a parancsnok, ő viselte az aranysisakot és oldalán a kar­dot. Ha az ilyen gazdag parasztot véletlenül nem vá­lasztották meg parancsnoknak, egészen biztosan kilépett a tüzoltóegyletből és annak legnagyobb ellensége lett. Ladislav Budecsky, aki egynéhány tűzoltóegyletben is tevékenykedett, a kilencvenes években rendezett szlatinai kerületi tűzoltókongresszusi^i azt javasolta, hogy a tüzoltóegyletékben, a szokolistaegyesületek min" tájára vezessék be a tegezet és. a „testvér" megszólítást. .(Folytatjuk.)]

Next

/
Oldalképek
Tartalom