Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-09 / 58. szám, csütörtök

IIJ SI© 1950 március 9 — A mi búzánk alig volt térdigérčŕ Ugyanakkor a nagybirtokokon, akis­paraszt búzatáblája mellett haragos­zöld, nagy búzatáblák rengtek. Mi volt ennek az oka? Az, hogy mi kis­termeléssel foglalkoztunk, nem ad­hattuk meg a földnek azt, ami a földnek kell, nem művelhettük, nem trágyázhattuk ezt olyan gondosság­gal, mint a nagybirtokosok. A szö­vetkezetek révén a kisparaszt mind­azt elérheti, amit a múltban anya­giak hiányában nem tudott elérni. Gróf Márton pirospozsgás, őszülő­haj:ú kisparaszt szól most közbe. A műtrágya mielőbbi elszórásáról be­szél. A műtrágyával kapcsolatosan jobbról is, balról is elhangzanak az észrevételek. A faluban a traktorok már a határban dolgoznak s ezért szükséges lenne — állapította meg az EFSz ülése, hogy az RSD saját autóin szállíts? ki a még szállításra váró műtrágyát. A szerződésekkel kapcsolatosan Muzslán a hangulat nagyon jó. A ki­vető bizottság elnöke és tagjai csupa kisparasztok voltak, akik szem előtt tartották Gottwald elvtárs irányelvét, hogy a kisebbek beszolgáltatási ter­hét a nagyokra kell áthárítani. A falu lakosságának zöme kis- és kö­zépparaszt. Termelési és beszolgál­tatási szerződéseiket ebben az érte­lemben állították össze. A kirovást a falu parasztifjúsága hajtotta végre a földművesekkel együttesen, akik­nek munkáját a bizottság ellenőrizte Természetesen nálunk is vannak si­rámok De ezek a sirámok a nagy­gazdák udvarai felől hallatszanak. A gazdagabb parasztok, miután a szerződést már aláírták, kétholdan­ként bérbeadták földijeiket a 'kispa­rasztoknak. Aztán jöttek, hogy nagy a kontingens. Magukkal hozták a kis­parasztot is annak igazolásául, hogy a földet nekik adták ki. Mi rögtön átláttunk a szitán. Spekulációról volt it tszó. Azért adta ki a földjét, hogy a kontingenst a kisparaszttal teljesíttesse. Megkérdeztük, mit szól hozzá ó, a kisparaszt. Hát hogy neki a kontingens nem. kell, mert hisz a többi kicsinek sem írtunk elő a szer­ződésben semmit. így hát a gazdag paraszt körmönfont ravaszsága az egyszer kudarcot vallott Természe­tesen nem igen tetszett neki a köz­mondás: aki másnak vermet ás, maga esik bele. * Este nyolc órára a kultúrház ter­me színültig megtelt. Muzsla község apraja-nagyja lelkes izgalommal vár­ta Duda Gyuri történetét. Az elő­adás megkezdése előtt Fellegi István, a CSEMADOK központj főtitkára rövid beszédet mondott. — Nem véletlen, hogy ma idejöt­tünk, a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kultúregyesületének központi kiküldöttei. Ma egy éve annak, hogy Csehszlovákiában a magyar dolgozók kultúregyesülete megalakult — mon­dotta. — Azért jöttünk ide, mert Muzsla a múltban is mindenkor ha­ladószellemű, mindenkor a szocialista eszme élenjáró faluja volt. Ahogy a múltban zászlóvivője volt a szocialis­ta kultúrának, ugyanúgy most is el­ső volt, amely megalakította a CSE­MADOK falusi helyiszervezetét. Azért hangsúlyozom a falusi szót, mert célunk az, hogy a kultúrát oda vigyük, ahol azt eddig nem enged­ték fejlődni. Nem egy helyről hallot­tuk, hogy itt nem lesz talaja a CSE­MADOK-nak. S ma látjuk, hogy Mizslán igenis, talaja van a CSE­MADOK-nak, egészséges kulturális fejlődésnek indult a falu Népi de­mokráciánk segítségével olyan útnak indult, amely töretlenül vezet a szo­cializmus felé. A népi demokrácia megszilárdulásától s magunk munká­jától függ, hogy minden koloncot el­távolítva nemzeti, fatji, vallási kü­lönbság nélkül fogjunk neki a mun­kának, amellyel a városban és fal­vainkon a szocializmust megvalósít­hatjuk. Ezután Szabó István, a muzslai CSEMADOK csoport tagja Lelkes Mária „Hiénák ellen" című költe­ményét szavalta el mély átérzéssel, majd Krajczár kultúrtárs Petőfi Sán­dor „Vándorlegény" című költemé­nyét talpraesetten adta elő. Ezután következett a Moliére-da­rab. A k-ls színpadon, falusi viszo­nyokhoz mérten elsőrangú előadás­ban láttuk viszont Duda Gyurit, en­nek a puha, nagyravágyó, címek után epedő falusi kuláknak történe­tét. A szereplő gárda minden egyes tagja nemcsak lelkesedéssel oldo'.ta meg a reá bízott feladatot, hanem oly meggyőzően figurázta ki az egyes alakokat, hogy csak elismerő sza­vakkal illethetjük őket. Mászáros György Duda Gyurija vergődésében, póruljártságában tökéletesen meg­győző volt. Pusztán csak kosztümjét kifogásolhatjuk. Az Uritök-család mindhárom tagja. Kovács Erzsébet, Vajda József, Budai Ica nagyszerű érzékkel találták el a helyles hangot és gesztusokat, néha az volt az ér­zésünk, hogy ott fenn a színpadon valóban az elmúlt világnak mélyen gyűlölt arisztokratái mozognak. Még­is Vajda József alakítása volt az Uritök-család tagjai közül a legjobb. Galgócz Erzsébet Kata szerepében üde, friss és kedves volt Zalaba Jó­zsef, Pató Rudolf ugyancsak jól il­leszkedtek be Kovács Lászlóval az együttesbe. * Csak reggel tudtunk elutazni Muzs­láról, nem volt vonat-csatlakozásunk Szlovákia fővárosa felé. Az estét még együtt töltöttük a szereplőgárdával, reggel pedig búcsút mondtunk a ven­dégszerető Pató-ház,nak. Messze, Ér­sekújvár felé rohant már gyorsvona­tunk és fülünkben még mindig Pató néni szavai visszhangoztak: — Elvtársak, legyetek éberek, a re­akcióval szemben, éberen vigyázza­tok, nehogy a Kajkokhoz hasonló árulók soraink megbontására szövet­kezhessenek. Mi itt éberen fogunk vigyázni, hogy azt, amit a Vörös Had­sereg hősei nekünk meghoztak és amit felépítem akarunk, azt senki­fia meg ne dönthesse. Ha mi és ti éberek leszünk, ha egyforma lelkese­déssel fogjuk munkánkat elvégezni, akkor a dolgozók nagy vágyát, a szo­cializmust rövidesen felépíthetjük. Szlovákiai magyar parasztarc 1950-ben A koratavaszi növényeink vetése LEN, MÄK. A len legjobb vetési ideje március első fele. Három-négy fokos hideget a jól megerősödött lennövény elbír. A len termesztésére olyan területet jelöljünk ki, ahol 4—5 éve nem ter­mesztettünk lent. Olajlenből 65—70 kg-ot, a rostlenből 85—95 kg-ot ves­sünk kataszteri holdanként. Vetés előtt az elsímított, megboronált föl­det hengerezzük. A magot három­négy centiméterre takarjuk alá. A vetőgép után henger és könnyű bo­rona járjon. A rostlen egyik legfontosabb ipari növényünk. A minél jobb termés el­érése érdekében a lenvetést a leg­fejlettebb agrotechnika segítségével kell gondoznunk, hogy megmentsük a reája leselkedő kártevőktől. A leg­nagyobb ellenség a lenbolha, amely sokszor már a csíranövényt megrág­ja. Ezért amint a vetés sorol, azaz az első növénykék a talajból elő­bújtak, azonnal poroznunk kell a szakutasítások szerint. Legkoraibb vetésű növényünk a mák. Legjobban bírja a fagyot s magja a legalacsonyabb hőmérsékle­ten csírázik. A mákot, amint a föl­det elsimítottuk, azonnal vetni lehet. Nagyon fontos, hogy a mák jó mi­nőségű őszi mélyszántásba kerüljön. Vetés előtt célszerű hengerezni is, hogy a mag ne jusson mélyre és a föld ne legyen üreges. Mákból 40 centiméteres sortávolságra kataszte­ri holdanként 2 kg vetőmagot szá­mítunk. Hogy a magot egyenletesen ki tudjuk vetni, szitált homokkal vagy apróra tört és rostált kőszén­salakkal keverjük. A vetögépet pon­tosan állítsuk be, hogy a vetés egyen­letes legyen. ARP A, ZAB. A koratavaszi vetések közül leg­több munkát a tavaszi árpa és zab vetése adnak. A két növény közül az árpát szokták korábban vetni, pe­dig a zab jobban meghálálja a korai vetést. A tavaszi árpa csíranövénye ugyanis nem bírja úgy a fagyot, mint a zabé. A zabvetést azonnal megkezdhet­jük, amint a fagyveszély elmúlt és a földet símítás után boronálással jól elő tudjuk készíteni. Ügyelnünk kell azonban, hogy csak szelektoro­zott vetőmagot vessünk. A zabnak igen sok a gyomnövénye s így a csépléskor a mag közé is sok gyom­mag kerül. Szelektorral, de jő szele­lő rostával is a zabot jól meg lehet tisztítani. A porüszög ellen formali­nos csávázási kell végezni. Egy holdra 70—85 kg vetőmagot számítsunk és a magot 5—6 centi­méterre takarjuk alá. A zabot sűrűn kell vetnünk,, mert ha ritkán vetjük, megkésik az érése. A vetögép után henger, a henger után pedig köny­nyü magtakaró járjon. A tavaszi árpa a zabbal egyidöben vethető. Az árpa vetőmagot is ala­posan ki kell tisztítanunk. Egy ka­taszteri holdra 120—130 kg vetőma­got vetünk és a magot 4—5 centi­méterre takarjuk alá. Különösen a sörárpa siírü vetése a fontos, mert a ritka árpa között sok a sarj-haj­tás, amelynek későbben érő magja rontja a söíárpa minőségét. Ha sör­árpát termesztünk, ne adjunk alá nitrogéntrágyát, mert így az árpá­nak nagy lesz a fehérjetartalma. A sörárpa arthál jobb minőségű, minél kisebb fehérjetartalommal rendelke­zik. Az osztályellentétek talán se­hol sem olyan nagyok, mint fa­lun. Sehol sem látszik olyan ki­rívóan a vagyoni különbség, — ami a legélesebb osztálykülönb­séget idézi fel — mint a szük falusi körben, ahol az alvégi tudja, hogy a felvégen lakónak mi van a szekrényében és mit eszik a tányérból. Különösen nagy volt ez az osztálykülönb­ség az elmúlt kapitalista rend­szerben. mikor a falusi gazda­goknak állandó lehetőségük volt a még nagyobb meggazda­godásra. Mindez természetesen a kiszolgáltatott kisparasztok és a munkásság kizsákmányolásából történhetett meg. Ma a parasztság között a leg­élesebb osztályharc van, a kis­parasztság és a mezőgazdasági munkásság harca elnyomóik el­len, hogy a népi demokráciák által adott jogaikat és lehetösé­1 eiket érvényesítsék a kulákok felett. — A dolgozó falusi parasztság­nak — mondja Barci János —, hogy meg tudja teremteni a szo­cialista jövőnek az alapjait, el­ső feladata, hogy örökös kizsák­mányolóitól megszabaduljon. Ez pedig nem könnyű dolog. Az el­múlt kapitalista rendszerben el­hatalmasodott nagyparasztság minden eszközt felhasznál, hogy megakadályozza és letörje a kis­parasztság egyesülését és felfelé törekvését. Nagyon jól tudjuk, hogy a kulákok a falu vezetésé­ben mindenhova befurakodtak és ahol csak lehetőségük van rá, a kisparasztság ellen dolgoznak. Első feladata tehát a dolgozó parasztságnak, hogy a reakciót és a kulákokat ezekről a helyek­ről eltávolítsa és a vezetést ma­ga vegye a kezébe. Ott, ahol a dolgozó parasztság letörte ezeket az álszenteskedö nagygazdákat, ahol már látják, hogy a helyzet mégis csak változott és basás­kodásuknak vége szakad, a hoz­zájuk forduló kisember előtt a legnyájasabb és legszeretetre­méltóbb ábrázatot öltik fel, hogy aztán a háta mögött annál dühödtebb módon ártsanak neki. A kulákok magatartásáról be­szél Barci János. Arról a dü­hödt, mindenre elszánt magatar­tásról, amivel ezek a kisembe­rek feltörekedését és uralomra­jutását fogadják, azokról a vér­lázító megjegyzésekről, amelyek­kel az öntudatos kisparasztsá­got, a mezőgazdasági munkássá­got illetik. — Nagyon fontos — folytatja | Barci János —, hogy a dolgozó i parasztságot, ahol erre még szük- j ség van, felvilágosítsuk és meg- f mutassuk neki a kulák igazi ar- Ť cát. A kulák magatartása sok 4 embert megtéveszt. Az igyekszik Ť mágát jónak mutatni, de e mö- i gött az áljóság mögött ott van a ? kíméletlen és könyörtelen kap- | zsiság, amely a neki kiszolgálta- f tottakról a bőrt is lenyúzná. Ezt ? kell meglátnia, a kulák igazi me- j zítelen arcát, a még esetleg inga- ? dozó dolgozónak. ' | — És ha ezeket a kerékkötő- | ket kiküszöböljük magunk kö- f zül. akkor majd falvainkon meg- ? indulhat az élet. El kell tüntet- i nünk az osztálykülönbséget és a ? célunk az osztályellenes társa- | dalom felépítése legyen. Ebben f a társadalomban pedig semmi | helye nem lesz a mások mun- I káján élősködő kizsákmányoló- | nak. t Barci János, az öntudatos dol- | gozó kisparaszt szemével látja a f falu igazi arcát. Látja és kendő- | zetlenül felfedi a falu elnyomóit, i akik a dolgozó nép ellen küzde- ? nek. Éppen ezért a falu dolgo- I zóinak a legnagyobb éberségre f és öntudatos kitartó harcra van | szükségük, hogy le tudják küz- f deni a népi demokrácia ellensé- | geit. 4 Sz Egységes Földműves Szövetkezetek könyvelési munkálatainak elvégzése Az Egységes Földműves Szövetkezetek vezetősége előtt sok esetben szinte megoldhatatlan probléma ^ könyvelési munkák elvégzése. Legtöbb szövetkezet még nem rendelkezik képzett könyvelőkkel és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rosszul végzett könyvelések­ből a szövetkezetekre sok esetben kellemetlenségek hárulnak. Ezek­nek a hibáknak és kellemetlenségek kiküszöbölése céljából tájékoz, tatjuk a EFSz-ek vezetőségeit, hogy a kiadott rendelkezések értel­mében forduljanak az illetékes járási földműves kölcsönpénztárhoz, ahcnnan egy t'sztviselő kiküldését kérhetik, aki a szövetkezet ne­hezebb és bonyolultabb könyvelési munkálatait esetenként díjmen­tesen köteles elvégezni. Magyar osztály a s EFSz-ek tátrai számvevő kurzusában Rég voltak ilyen szép márciusi napok a Tátrában — állapították meg a poprádi titasok a villamos­ban. Szikrázó verőfényben a fel­hőtlenség és azúrjába fúród­nak a hegycsúcsok s a magaslati nap az embert pár óra alatt olaj­barnára festi. Ó-Füreden normá­lis jelenség a sielő, a Tarajkán nagyszerű sítelep van, sokan ród" liznak, sokan pedig nyugágyakon pihennek a szikráó napban, me­lyet még csak egy kis széláram­lat sem zavar meg. A gyárak, üzemek és a falvak dolgozói pi­henik itt most ki az évi munka fáradtságát. Valóban nagyon szép az idei tátrai március. Ebben a pompás környezetben folyik Ó-Füreden az EFSz'ek számvevőtanfolyama. A szlovákiai szövetkezeti tanács a földműve­lésügyi megbízotti hivatal támo­gatásával itt tartja az EFSz-szám­vevők 14 napos oktató kurzusát. Természetes, hogy az EFSz-ek egyre nagyobb munkaköre mellett rendkívül fontos, hogy a szövet­kezet könyvelése és számvitele rendben legyen. Ezt a könyvelést és számvitelt maguk a szövetke­zeti tagok fogják végezni, termé­szetes tehát, hogy szakelőadások keretében meg kell ismertetni az EFSz tagjaival azt a könyvelést, amelyet majd - szövetkezeteikben megvalósítanak. Egyszerű földmű­vesfiúk jöttek fel ezekben a cso­daszép tátrai napokban, hogy a ragyogó márciusi ég alatt részt­vegyenek a tanfolyamon s mi­alatt a pihenő vendégek sítalpak­kal vonulnak fel Tarajkára, ők a Tátra szállodáinak termeiben az átvitellel és áthozattal az egyen­leggel és a számvitellel foglalkoz­nak. Öt osztály működik itt. Az egyik a Park-hotelben, a másik a Tátra-szállóban, a harmadik a I Grand"hotel tavernájában, ne­gyedik a Hepner-villában és az ötödik a Grand-hotel egykori já­téktermében. Ez utóbbiban van a magyar osztály. Az előadók egyöntetű véleménye az, hogy ez az osztály a legjobb. Vagy húsz földműves-dolgozó hallgatja itt az előadásokat, írja a számviteli példákat, hogy aztán otthon szö­vetkezetükben bevezesség az új könyvelést, amelynek rendes veze­tése nélkül lehetetlen az EFSz gazdasági élete. A magyar osz­tályban két magyar előadó műkö­dik, a hallgatók anyanyelvükön tanulnak és mindazt, amit a kur­zuson tanultak, 14 nap elmúltával falujukban, szövetkezetükben gyakorlatban fogják használni, A 14 napos tanfolyammal párhuza­mosan még egy másik tanfolyam is folyik a Tátrában, amely szin­tén az EFSz-ek életével függ ösz" sze. A szlovák szakszervezeti ta­nács hathatós közreműködésével azok az üzemi vállalatok, ame­lyek védnökséget vállaltak az EFSz-ek felett, avagy védnöksé­get fognak vállalni, kiküldték számvevőiket a tanfolyamra, hogy elsajátítsák az EFSz-ek számvite­lének minden sajátosságát. Ezt a tanfolyamot a tavaszi egységes vetésterv és a közös tavaszi mun­kák megszervezésének hangsú­lyozása mellett tartják meg, mert hiszen ez most a legaktuálisabb és ezeknek megvalósítása és he­lyes elkönyvelése nemzetgazdasá­gi jelentőségű, mert hiszen az EFSz majd minden tagja végez munkát és ezt a miunkát ki is kell értékelni és el is kell szá­molni. A szocialista falu építése szem­pontjából tehát igen jelentős munka folyik a verőfényes tátrai csúcsok alatt. M. L. A tavaszi munkálatok küszöbén A mezőgazdasági munkálatok köz­ponti bizottsága március 2-i jelenté­sében a következőket mondja: „A ta­vaszi mezőgazdasági munkálatok már küszöbön állnak. Az utóbbi na­pokban egyes csehországi vidékeken és Dél-Szlovákiában már megkezdték a tavaszi vetés és ültetés előkészüle­teit. A központi bizottság figyelmez­teti az összes kerületi, járási és egy­séges nemzeti bizottságokat és azok statisztikai osztályait arra a köteles­ségükre, hogy sürgönyjelentésekeit adjanak az állami terv- és statiszti­kai hivatalnak Prágába vagy Bratis­lvába a tavaszi munkálatok lefolyá­sáról. Az első jelentéseket, még ak­kor is, ha azok negatívak, már szom­baton, f, évi március 4-én kellett megtenni. A továbbiakban hetenként egyszer, szombaton kell a jelentéseket leadni. A kerületek és járások a ta­vaszi munkálatokhoz szükséges mun­kaerőkről csak kerületi vagy járási nemzeti bizottságok munkareferátu­sainak közvetítésével tehetnek csak jelentést. A gazdasági szövetkezetek kötele­sek a helyi nemzeti bizottságoknak a vetőmagról és a palántákról kimu­tatást adni szaporaság céljából, hogy a népi közigazgatási szervek ellen­őrizhessék a szaporítási feladatok teljesítését. A népi közigazgatási szerveknek gondoskodniok kell ar­ról, hogy a vetés előtt az egész vető­anyagot rendesen pácolják. A kerü­leti nemzeti bizottságok kötelesek, ha még nem tették volna meg, a já­rásoknak kiosztási tervet nyújtani a vetőmagra és a palántákra a gazda­sági szövetkezetek részére. A mező­gzdasági munkálatok központi bi­zottsága ismételten felhívja a figyel­met arra, hogy feltétlenül be kell tartani a tervezett vetési felületet. Többszöri figyelmeztetés elle­nére sem vette ki ezideig minden EFSz a léc-adagját szárítók készí­tésére. A mezőgazdasági munká­latok központi bizottsága ezért kéri, hogy ezeket azonnal vegyék át. A járási nemzeti bizottságok kötelesek azoknak a földműve­seknek, akik ültetni való krump­lit szállítanak járásuk határán túlra, engedélyeket kiadni. A központi bizottság kéri a né­pi közigazgatási szerveket, hogy teljes erejükkel támogassák a maradék kötél"gyüjtés akcióját önkötöző számára, akár kender, akár más kötelet és kapcsolják bele leginkább a tanulóifjúságot és a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség csoportjait

Next

/
Oldalképek
Tartalom