Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-04 / 54. szám, szombat

1950 március 4 Minden nő tavaszi öltözéke szoknyák és blúzok jelében áll. Képünk az első ábrán zsebes sportszoknyát mutat. A blúz apró berakásokkal van díszítve, melyek kis keresztecskékkel vannak összetartva. A blúz hátul csukódik. A második ábrán részekbe szabott szoknya látható, mely egyik oldalon gombolva van, a raAsikon bevágott zseb van elhelyezve. Csinosan néz ki hozzá a saját szövetből készült kis mellény. Továbbá kis szegőkkel díszített Ingblúzt hozunk, divatos, magasított nyakkal. Végül csinos szoknyát mutatunk be, melyet könnyen készíthetünk öreg ruhából, mivelhogy fazónja nagyon alkalmas a hosszabbításhoz. A Živena, Szlovákiai Nők Szövetsége ssliácsi első kongresszusa elé LUSTA PISTA Pistával sok baja volt a szülei' nek. Hasztalan költögette reggelenként az édesanyja: — Olyan szépet álmodtam, hadd akidjak még egy kicsit — mondta nyafogva. Ha mosakodni hívták, megint csak rákezdte: — Minek mosdani mindennap? Ügyi

s piszkos leszek megint... Szinte erőszakkal vezette édesanyja minden reggel az iskolába. Egyre azt kiabálta az utcán: — Jaj, minek iskolába jámi, inkább játszani szeretnék. A feladatait nem végezte el soha, csak ült az asztal mellett, rágta a tollat, nézte az óra ingáját, lóbálta a lábait és nem jutott semmire. — Nem elég az iskolában tanulni? Mennyivel jobb játszani — mondta mérgesen. Szegény édesnyja búsult a fia lustasága miatt, egyszer aztán gondolt egyet. Másnap reggel hagyta Pistát heverészni, ameddig kedve tartja. Nem unszolta, hogy keljen már fel, mosakodjon, menjen iskolába. Délfelé Pista felült az ágyban: — Édesanyám, mikor kapok reggelit? — kérdezte ásítozva. Anyja a pamlagon hevert és olvasott. Pista kérdésére felnézett a könyvből: — Bizony, fiam, nem készítettem reggelit, de még ebédet sem. Sokkal jobban szeretek olvasni — válaszolta és tovább olvasott. Pista elszontyolodottan húzta fel cipőit és kiment a konyhába. Talált egy darabka száraz kenyeret, meg egy kevéske tejet a lábas alján, megette. Aztán elővette az üveggolyóit és hálóingben elkezdett játszani. Mikor elunta, kikönyökölt az ablakon és nézte az utcát. Éppen delet harangoztak, rövidesen megtelt az utca az iskolából hazasiető gyerekekkel. Az ebédre gondolt. Lám, édesanya ahelyett, hogy főzne, ' még mindig olvas. Nem tehetett egyebet, tovább ült korgó gyomorral az ablakban. Három óra felé anya öltözködni kezdett. — Hova mész? — kérdezte Pista. — Sétálni. — Én is mehetek veled? — Ha tiszta ruhát veszel magadra, igen — válaszolt édesanyja. Pista a szekrényhez sietett, de hiába húzogatta a fiókokat, sem tiszta inget, sem harisnyát nem talált bennük. — Anyukám, mit vegyek fel, nincs tiszta ruhám? — kérdezte a sírással küszködve. — Hát, fiam, ^bizony, nekem tegnap nagyobb kedvem volt rádiót hallgatni, mint a ruháiddal bíbelődni. — Uzsonnát és vacsorát sem kapok? — Tőlem bajosan, mert én most sétálni megyek. Ha előbb találsz hazajönni, a kulcsot a házmesternél találod, feküdj le nyugodtan. Pista szája lefelé görbült. Odafutott az édesanyjához: — Anyukám, kérlek, még most az egyszer bocsáss meg. ígérem, ezentúl mindig elvégzem a munkám. — Jól van, Pistikém, nem haragszom, de csak azzal a feltétellel, ha igazán megtartod az ígéreted. Most pedig gyere, segíts burgonyát hámozni, hogy gyorsabban készen legyen a vacsora. K. Sz. ML Mindegy, hogy szlovák, cseh, ukrán vagy magyar, aki becsületesen dolgozik és harcol, az hozzánk tartozik. Magyar asszonytársaink szempontjából nyomatékkal kell rámutatnunk a szocialúrta fejlődésnek erre az állomására. A magyar nők nem voltai: beszervezve nöi szövetségbe és ennek hiányáról mindenfelől panaszok hallatszottak. Érezték, hogy hiányzik fejlődésükhöz, munkaprodukciójukhoz a hovatartozás. Olvastak, hallottak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkájáról és a baráti népi demokráciák nőszövetségének csodával határos akcióiról és ők sehová sem tartoztak és nem vehették ki részüket a munkából és tanulásból. A szlovák nőszövetségen belül már eddig is működtek magyar csoportok dicséretreméltó eredménnyel, mind a kultúra, mind a munka vonalán. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezt a lehetőséget, ami most adódik az elmúlt négy esztendő nehezen megtett útja után, úgy fogják értékelni, hogy büszkék lehetünk majd a magyar nők munkateljesítményeire. Tehát városi asszonyaink szervezkedjenek a Csehszlovákiai Nőszövetségbe és a falu asszonyai ennek szakcsoportjába, ahol felbecsülhetetlen munkát végezhetnek a szövetkezeti élet fejlesztésén. Mivel asszonyaink mostanáig távolálltak a nők mozgalmától, néhány szóval vázolni szeretném a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkáját, amelynek szerves része a vasárnap megalakuló Csehszlovákiai Nőszövetség. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség néhány hónappal a második világháború befejezése után 1945 november 2ü-án alakult. Március 5-én és 6-án először jönnek össze a szlovákiai nők Szliácson, hogy együttesen szilárd és megingathatatlan erővel demonstráljanak a béke mellett. Eljönnek a kongresszusra Szlovákia női mindenünnen, a városi és falusi családanyák, az üzemek és szövetkezetek dolgozói, szervezett csoportokban és szervezetlen egységekben. Hogy mindenki jelenlétével tanúságot tegyen a béke mellett és megbeszéljék problémáikat és tennivalóikat. A nők a béke betonalapjai, ami természetes is. De ma már a nők sem könnyekkel és alázattal esedeznek a békéért, hanem harcolnak érte. A szocializmus adta egyenjogúságuknál fogva legnagyobb részük ma már politikailag olyan fejlett, hogy megérti a békéért folyó harcnak az értelmét és módját a külső és belső ellenséggel szemben s annak helyét és eszközét. A szliácsi kongresszusnak országos viszonylatban még más óriási jelentősége is van. 4 szövetség nevének megváltoztatására fognak javaslatot tenni és ha a kongresszus elfogadja, a Csehszlovákiai Nőszövetség nevét fogja kapni az egyesület. Ez a névváltozás ránk, magyar asszonyokra nézve különösen figyelemreméltó. A szövetség átkeresztelése nem külsőség, mély ideológiái tartalma van és ez újabb bizonyítéka annak, hogy népi demokráciánk a Kommunista Párt vezetésével rátér a nemzetiségi kérdések sztálini megoldására. A Csehszlovákiai Nőszövetség együtt akar dolgozni a köztársaságunkban élő összes nemzetiségek nőivel közös erővel, közös célkitűzésekért. A szövetség űj elnevezése mint jelkép fordul az egész ország asszonyaihoz: „Gyertek közénk, dolgozzatok velünk a béke ügyéért és hazánk szocialista építésén". Ebben az időben a világ minden tájáról összegyűltek Párizsban a háború és a fasizmus elleni küzdelem legjobb nőharcosai; orosz partizánnők, a francia fegyveres ellenállás hős asszonyai, a spanyol szabadságharc fegyveresei, a Kína felszabadulásáért vérüket ontó nök képviselői, a bolgár ellenállási mozgalom kitüntetettjei stb. Ezek az asszonyok nem sajnálták KI KITOL FÉL — Csepp vizünk sincs, — mondta a nagymama. — Elmegyek már a folyóra és hozok. Azzal vállára vette a rudas vedret s ment. Meglátta ezt a kisunoka, neki is kell víz. Vette a vedrecskéjét ő • is a vállára s ment. Mentek, mendegéltek, meglátta őket a kiskakas, ejnye no, neki is kell víz. Azzal kapta vállára kicsike vedrét, iramodott a nagymama és az unoka után. így mentek most már hárman, bandukoltak, míg elértek a mezőre. Látta őket a kisegér, mert éppen akkor lesett ki a kis naplopó kunyhócskája ablakán. — Ha ti mentek, megyek én is — s fogta az icike-picike vedrecskéjét, szedte apró lábacskáit. így értek a folyóra. Ki"ki vedrét megmerítette s indított hazafelé. Elől ment a nagymama, utána az unoka, utána a kakaska s legeshátul a kicsi egér icike-picike gyűszűnyi vedrecskéjével. Az úton volt egy almafa s alatta aludt a nyuszika. Elfáradt j szegény, mert egész éjjel a mezőn futkosott s most szundított jóízűen, mert munka után édes a pihenés. Ám fújt a szél és ringázta az ágakat és zsupsz, egy" szercsak leesett egy szép piros alma, egyenest a kicsi nyuszi orrocskájára. A csäkänyäs. szántát, és az akas gazda Csacska csacsi gondolt egyszer nagyot, Nem dolgozom, én biz állva maradok. Cipekedjen akinek jobb dolga nincs, A pHiénés a legdrágább földi kincs. Gazduramnak több se kellett, leugrott, Egyenest a szénekazalhoz futott, Fölnyalábolt egy óriási köteget, A ijó cselen már élőre nevetett. Ostornyélre tűzte fel a csomagot, Csacska csacsi megérezte a szagot, Pihenést és lustálkodást feledett, Hegyen-völgyön kergette az eledelt Simon Éva. Éppen legszebb álmából riadt fel a nyuszika s ijedtében uccu neki, úgy megiugrott árkonbokron, hogy egyszeriben a nagymama lába előtt termett. — Juj! — Megijedt a nagymama s ijedtiben elesett, elejtette a vedret, mind kiömlött a sok víz. Aztán gyorsan felugrott, elfutott és elbújt a sűrű bokorba. A nyuszika is megijedt s ijedtiben majdhogy föl nem lökte az unokát. Azazhogy föl is lökte s a vedrecskéből mind egy cseppig kiömlött a víz. Az unoka is felugrott s illaberek-nádakerek, egyszeriben nyomaveszett. A nyuszi meg akkorát ugrott, hogy a kakasról esett. A kakas kukurintott egyet ijedtiben, elejtette a kicsi vedrét s futott, meg se állt hazáig. Meglátta a kisegér, hogy szalad neki a nyúl, eldobta az icike-picike gyűszűnyi vedrecskéjét s iszkiri a lyukba. S a nagymama így gondolkozott a sűrű bokor mélyén: — Jaj, milyen ügyes is vagyok én ... Megmenekültem a medvétől! S a másik bokorban gondolta a kisunoka: — Milyen merész is vagyok ... Elszaladtam a farkastól! S a kiskakas büszkén kihúzta mellét a szemétdombon: — Én vagyok csak bátor ... Nem tudott megfogni a róka! S a kisegér kuporgott a lyukban és gondolta: — Ilála fürge lábaimnak . . . Megszöktem a csúf kandúrtól! A nyuszi pedig futott, rohant, vissza se nézett. Futott egyenest az erdőbe s bebújt a haraszt alá. Szegénykének még a lélegzete is alig jött meg. — Igazán szerencse, hogy így megúsztam, — gondolta boldogan. — Kergettek, Sztek, majd megfogtak s bár megfürödtem alaposan, mint a kacsa, itt vagyok ép bőrrel. a fáradságot az akkori rendkívül nehéz háborús utazási viszonyok között, összesereglettek Párizsban, hogy megalakítsák a világ-Asszonyainak áttörhetetlen békefrontját, hogy harcoljanak a háború okai, a fasizmus, az imperializmus, a reakció ellen. Ezek az asszonyok a maguk szenvedésben gazdag tapasztalataiból tudták, hogy a béke egy és oszthatatlaft és hogy éppen ezért a világ minden békeszerető nőjének össze kell fognia a béke védelmére. A világ összes demokratikus nőinek egységes frontját akarták megteremteni a háború és fasizmus ellen a béke védelmében. És minden alkalommal, amikor összejöttek, megállapították, hogy az imperialista háborús törekvések a háború után nem ültek el, hanem kiújultak és fokozódtak. Ezért egyre nagyobb szükség van arra, hogy a világ békeszerető asszonyai összefogjanak a béke érdekében. Csehszlovákiában a cseh nők tanácsa és a Živena Szlovák Nők Szövetsége alakult meg akkor, amely a különböző nőszervezetek, szakszervezetek, szövetkezetek, mezőgazdasági szervezetek stb. tagjaiból alakult. Rájöttek arra, hogy van valami nagy rokonság a különböző nőszövetségek között, egyforma drága számukra a béke, otthonuk biztonsága, gyermekeik jövője és éppen olyan jól tudják, mint mi, hogy csak közös harccal, erős akarattal összefogva érhetünk célt. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség harcol a békéért és megvitatja a dolgozó Nők legfontosabb problémáit, a gyermekek helyzetét, a nők jogi helyzetét, különösen azokban az országokban, ahol még a nagytőkések az urak, ahol a nők, ha nem is teljesen jogfosztottak, de mégis másodrendű állampolgárok, rosszabbul fizetik őket, mint a férfiakat, terhesség, szülés esetén nem gondoskodnak róluk megfelelően, munkahelyeiken hiányoznak azok a berendezések (bölcsődék, napközi otthonok), amelyek lehetővé teszik az anyák számára a nyugodt munkát. Ezekben az országokban nincsenek a nőknek politikai jogai, vagy ha vannak, csak nagyon korlátozott mértékben. Ez azt jelenti, hogy nincsen szavazati joguk, nem szólhatnak bele falujuk, városuk, országuk ügyeinek intézésébe, nem szólhatnak bele, ha olyan törvényeket hoznak, amelyek ellenük vagy gyermekeik ellen irányulnak. Komoly része ennek a szövetségnek a gyarmati nők helyzetének megjavítása. Annyira jelentős ez a probléma, hogy a Nemzetközi Nőszövetségen belül külön gyarmati bizottságot ' szerveztek, amely állandóan ezzel a kérdéssel foglalkozik. Külön és legfontosabb programja a Csehszlovákiai Nőszövetség összeülő kongresszusának a béke ügye. Legfőbb jelentősége az, hogy az ország békeszerető nőinek harcos öszszefogását jelent; a béke érdekében, a békét fenyegető háborús uszítók, az imperialisták és azok külföldi és belföldi ügynökei ellen. Az újjáépítés, a felemelkedés ügye is közös. Csehszlovákiában ma minden erővel folyik a szocializmus építése, de nem szabad elhallgatnunk azt, hogy az a tény, hogy mi most szocializmust építhetünk, csak úgy lett megvalósítható, hogy a Szovjetúnió áll mögöttünk, minden eddig felmerült nehézségek elhárításában konkrété segítségünkre volt és ami még mindennél több, bizalmával, barátságával, őszinte és következetes békepolitikájával áll mellettünk. A Szovjetúnió segítségéért nem kívánta függetlenségünket, mint ahogy az Egyesült Államok urai a Marshall-segítség különös kikötéseivel tönkretették, nyomorba döntötték Franciaországot és Olaszországot. A Szovjetúnió, a világ legerősebb és leghatalmasabb országa, békét akar és az összes nemzetek szabadságát és függetlenségét kivánja. Népi demokráciánk és a világ összes szabadságszerető népei reá tekintenek bizalommal, mint békéjük és függetlenségük legfőbb őrére. Mi nem állítjuk a háborút szükségesnek és elkerülhetetlennek. Ezt csak azok akarják elhitetni, akiknek érdeke, hogy új háborúban, milliók könnyén, vérén meggazdagodjanak és tönkre tegyék azokat, akik munkával, építéssel, a javak helyes elosztásával és a termelés célszerűségével akarják a dolgozók millióit boldoggá tenni. Asszonyok, anyák, az egész országban, ha nem akartok továbbra is öröm helyett szüntelen aggodalomban élni, hívunk titeket, támogassátok minden erőtökkel, egész lelketekkel munkánkat a-demokráciáért, a szociális igazságért, a békéért. A minden asszonyt, minden népet egyesítő közös cél győzelmünk biztosítéka. Túri Mária.