Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)
1950-03-30 / 76. szám, csütörtök
IIJSZÖ 1950 március 30 A RÁKOSI PER A Magyar Munkásmozgalmi Intézet kiadványaként a budapesti Szikra kiadásában a napúkban egy hatalmas, közel hatszáz oldalas könyv jelent meg a „Kákosi-per" címmel. Rákosi elvtárs, a magyar nép vezetője és tanítója, az ellenforradalmi rendszer ellen folytatott lankadatlan küzdelme során tizenöt esztendeig, 192ö szeptember 22-től 1940 október 30-ig az osztályellenség kezében volt. Ennek az időszaknak az eseményeit, a Rákosi elvtárs kiszabadulásával végződő nagyszerű küzdelem történetét mutatja be ez a könyv, kizárólag egj korú dokumentumokon keresztül. A gyűjteményes kötet előszavában Réti László a következőket írja: Jogi szempontból két Rákosi-pei volt. Az első, amelyet 1925-ben a statáriális, majd 1926-ban és 1927ben a „rendes" bíróság tárgyalt és amelyben „az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatása" — vagyis kommunista szervezkedés volt a vád tárgya és a második, amelyet a „királyi törvényszék" és az ítélőtábla 1935-ben tárgyalt és amelyben Rákosi elvtársnak, a Kommün hős népbiztosának, a Magyar Tanácsköztársaság idején folytatott tevékenységéért kellett felelnie. Valójában azonban egyetlen perről volt itt szó. az elnyomó, kizsákmányoló osztályok peréről, a dolgozó nép és annak törhetetlen vezetője, a Kommunista Párt ellen. Rákosi Mátyás személyében ezt a Kommunista Pártot, a magyar munkásosztály jobb jövőjének, a dolgozó nép felemelkedésének ezt a reménysSgét és zálo. gát akarta megsemmisíteni az ellenforradalom veszett dühe. Ha csak a Horthy-Bethlen-rondszer urainak vágyaitól és kívánságaitól függött volna, akkor kétségtelenül elpusztították volna Rákosi Mátyást. Mutatja ezt az a mohóság, amellyel 1925-ben statáriális bíróság elé állították. miközben már készítették számára az akasztófát és mutatja az a konok szívósság, amellyel az első elpusztitási kísérlet balsikere után csaknem egy évtizeddel; újra bíróság elé állították és újra halállal fenye. gették. A népnyúzó, a munkásosztályt rettegve gyűlölő rendszer valóban megtett minden tőle telhetőt, hogy a körmei közé került, neki látszólag teljesen kiszolgáltatott ellenfelet megsemmisítse. Azonban a dplog nemcsak rajtuk múlott. Az urak gazda nélkül csinálták a számadást, amikor azt hitték, hogy szabadon rendelkezhetnek Rákosi Mátyás élete felett. Mert a per folyamán mindig •újra és újra tapasztalniok kellett hogy két olyan hatalmas erő van, amelyet elfeledtettek számításba ven. ni, de amely erősebb a börtönrácsnál és a hóhérkötélnél, ellenforradalmi erőszakszervnél és vérengző terveknél. Rákosi Mátyást a hóhér kezéből újra és újra kiragadta saját rettenthetetlen bátorsága és a munkásosztály nemzetközi szolidaritása. A kommunista meggyőződéstől fűtött törhetetlen e<ryéni bátorságnak és a világ dolgozói nagyszerű összefogásának hőskölteményét mutatja be ez könyv. * Rákosi Mátyás a Magyar Tanácsköztársaság bukása után négy éven keresztül a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom vezérkarában, a Kommunista Internacionáléban mü. ködött, mint Lenin és Sztálin közvetlen munkatársa. 1924-ben hazajött Magyarországra, hogy kezébe vegye az illegális, üldözött Kommunista Párt szervezését. Tudta, hogy az ellenforradalmi rendszer halálra keresi, tudta, hogy elfogatása esetén nem számítl at kegyelemre. De azt is tudta, hogy a magyar munkásosztálynak, ha fel akar szabadulni, ha le akarja rázni magáról az ellenforradalom véres elnyomásá, erős, harcedzett Kommunista Pártra van szüksége. Ezt a Pprtot megszervezni jött haza Rákosi elvtárs. A magyar ellenforradalmi rendszer ebben az időben már túl volt az első évek „kilengésein". A nagybirtokosoknak és nagytőkéseknek a dolgozók zavartalan kizsákmányolásához rendre és nyugalomra volt szükségük. A jobboldali szociáldemokraták segítségével sikerült, a dolgozók terhére, helyreállítani a háború és forradalmak által szétzilált gazdasági életet. Angol és amerikai kölcsönök segítségével stabilizálták a magyar pénzt. A kölcsönök törlesztésének és kamatfizetésének terheit, hallatlanul magas adók és alacsony munkabérek formájában, a munkásság és dolgozó parasztság vállaira rakták. Az ellenforradalmat támogató egyházak és zsúfolt fegyházak, rendőri karhatalom és jobboldali szociáldemokrácia tették a rendszert látsgólag szilárddá és tartóssá. A hamu alatt azonban izzott a parázs. A munkásság egyre elégedetlenebb lett és ha a kormány és a szociáldemokrata párt közötti titkos megállapodás — a hírhedt paktum még nem is került nyilvános. ságra, a tömegek bizalmatlansága a burzsoáziát kiszolgáló Peyerekkel és Vanczákokkal szemben állandóan nőtt. Csupán következetes forradalmi vezetésre volt szükség, amely az ösztönös elégedetlenséget helyes irányba vezeti és szervezi. A Kommunista Párt azonban a Tanácsköztársaság bukása után elszenvedett hallatlan arányú, vérveszteség és az illegális mozgalom véres üldözése következtében még nem tért magához, még nem tudott döntő erejű tényezővé válni. Rákosi Mátyás hazatérése és csaknem egyéves működése alapvetően megváltoztatta a helyzetet. Munkája nyomán kiépültek az illegális pártszervezetek, lezajlott a Párt első, újjáalakuló kongresszusa, megalakult a kommunista irányítás alatt működő legális forradalmi munkáspárt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. A munkásmozgalomban megszűnt a szociáldemokrata boncok egyeduralma az ellenforradalom rendiét és nyugalmát komoly veszély fe. nyegette. Érthető tehát, hogy amikor Rákosi Mátyás árulás következtében az uralkodó osztályok kezébe '-ertllt, ezek mérhetetlen gyűlöletükben és vak félelmükben minél gvorsabban meg akarták őt semmisíteni. Megkezdődött a nagy küzdelem Rákosi Mátyás életéért. Rákosi elv. társ szívósan és kitartóan, lankadatienul . és hősiesen harcolt. Erejét megszázszorozla az, hogy soha egy pillanatig sem saját magáért, hanem az ügyért küzdött, amelynek harcosaként az ellenség kezébe került és az a tudat, hogy az egész világ forradalmi munkássága " és haladó gondolkodói mögötte állanak. A haladó emberiség, a világ kommunistái pe. dig kitartóan harcolhattak Rákosi Mátyásért, mert nagyszerű magatartásával szimbólumává vált mindannak, ami haladó és forradalmi, mindannak, amiért élni és harcolni érdemes és becsületes dolgozók számára elengedhetetlenül szükséges. Rákosi illegális munkájával megteremtette a szilárd, szétverhetetlen magyar kommunista mozgalmat; börtönbeli küzdelmeivel, nagyszerű kiállásával pedig harci lobogójává vált nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi forradalmi mozgalomnak is. Ez teszi érthetővé, hogy Moszkvában és Párizsban, Berlinben és Pekingben, szerte a világon mindenütt, a becsületes emberek, kommunisták és nem kommunisták egy. aránt, újra és újra felemelték tiltakozó szavukat és harcos öklüket Rákosi elvtárs védelmében és meghátrálásra kényszerítették a vérszomjas fenevadat. Az ellenforradalmi rendszer fogcsikorgatva vonult vissza, azzal vigasztalva magát, hogy majd a börtönben pusftítja el a magyar nép legjobb harcosát. Vas Zoltán: RÁKOSIT ELFOGJAK. 1925 szeptember 22. Kedd. Tegnapelőtt este az összekötőnk arról értesített, hogy Rákosi megbeszélésre hivat. Találkozásunknak ma délelőtt 11 órakor a Közraktár.utcában kellett volna megtörténnie. Kerülő úton, elhagyatott, hosszú mellékutcákon mentem a találkozóra. A legkönnyebben így lehet megfigyelni, követnek-e detektívek. Nem követtek! Biztosan tudom! Észrevettem volna őket. A Közraktár-utcába érve figyelmesen körülnéztem. Az elhagyatott utcának ä legvége volt csak népes. Muiikások szedték fel a kövezetet. ~^Fel és alá sétáltam. Rövid várakozás után észrevettem Rákosit. Ahogy befordult az utcába, futólag végigtekintett a munkájukat serényen végző kövezökön és alig ész. revehetö mozdulattal maga mögé nézett. Ö is figyelte, hogy nincsenek-e nyomában a detektívek. Rákosi ekkor teljesen egyedül volt az utcában. Az alacsony, köpcös, kezét furcsán lóbázva járó Rákosi, ahogy felém tartott, külső megjelenésében olyan volt, mint egy reggeli sétáját élvező, átlagos pesti polgár. Széleskarimájú kalapjától, vastagkeretü szemüvegétől, sürüü, tömött angolbajuszától alig látszott az arca. Ha nem ismertem volna a közeledőt, jófiz^ésü tisztviselőnek néztem volna. Nem! Rákosi egyáltalán nem hasonlít a regények forradalmár hősére. Senki sem sejthette, hogy a szembe jövő a Magyar Tanácsköztársaságnak volt egyik vezetője, akit halálra keres a Horthy-rendörség. Engem azonban nem téveszthetett meg a puszta külső. Tudtam, ha közelembe ér Rákosi, belenézhetek nevető, furcsavágású szemébe, amelyben ott ragyog a forradalmár minden elszántsága, keménysége. Rákosi közben meglátott. Eddig ténfergő sétálóként várakoztam. Miután Ráköpi észrevett, féltesttel behúzódtam a keresztutcába, de úgy, hogy a Közraktár-utcát azért végigtekinthettem. Az utca eközben megélénkült. Hangosan dübörögve, kétlovas zárt bú. torszállító kocsi fordult be a sarkon. A kapuk alól emberek jöttek ki. Beszélgettek, vagy mentek útjukra. Egy autótaxi is elrobogott Rákosi mellet . •Az autónak valami baja történhetett, mert mintha lőttek volna, na,gyot puffant és Rákositól vagy húsfc lépésnyire megállt. Előbb csak a sofőr lépett ki az autóból és javítani kezdte a motort. Később az utas is elhagyta helyét és a nyitott fedelű motorhoz hajolva, a szerkezetbe bámult. A motorhoz hajoló, arcát leplező utas nem tetszhetett Rákosinak. Megállt. Lehajolt, úgy tett, mintha a cipőjét kötözné, de közben körülnézett. Aztán mégis elindult. Sietve akart elhaladni az autó mellett. Vártam és figyeltem. De attól, amit láttam, a lélekzetem is elállt. Az autónál álló utas karonragadta Rákosit. A sofőr is eléje ugrott. Revolvert fogott rá. Eddig nem láttam a rejtélyes utas arcát, most felismertem benne Hain Pétert, a kommunista ügyekkel foglalkozó dektektívcsoport hírhedt főnökét. Végünk van! — vágott belém a szörnyű gondolat. De a váratlan csapás okozta dermedtségben is fölvillant bennem, hogy megmentsem Rákosit! Nem tehettem érte semmit. A kapuk alól az imént kijött emberek detektívek voltak. Rákosi és a beléje karoló detektívfelügyelő felé rohantak. Körülvették őket. Rákosi nem adta meg magát. Ellenkezett. Kétszer egymásután kiáltotta: — Tévedésről van szó! — Rendben van, Rákosi! Tudom, hogy tévedés az egész! Nyugalom! Csak nyugalom, Rákosi! — mondogatta gúnyosan a detektívfelügyelő. Rákosi ennek ellenére tovább mél. tatlankodott. Nekem adott így feltűnés nélkül jelt a menekülésre. Rákosi, az igazi elvtárs, még a maga nagy bajában is azt tartotta szem előtt, hogy óvatos figyelmeztetésével engem megmentsen. Rákosi elfogatása végleges volt. Ezen nem változtathattam. Fájó szívvel sorsára kellett hagynom. Menekültem. Nem tehettem mást. Sietve indultam el a mellékutcán. Arra azonban a menekülés útja el volt zárva. Az utca vége felöl, revolverrel a kezükben, rohanva jöttek felém az emberek. Gyorsan visszafordultam. — Állj, vagy lövünk! _ kiáltották üldözőim. De nem álltam meg. Tudtam, hogy lábaim gyorsaságában van az életem és teljes erőmből futni kezdtem. A „Közraktár" hatalmas épülete előtt húzódó vaskerítést akartam elérni. Átvetettem volna magam rajta, hogy a raktárak között kijussak a Dunapartra. Mire visszaérkeztem a Közraktár, utcába, Rákosit már detektívsereg kísérte. Nem akartam figyelmüket magamra terelni, ezért az első pillanatban csak nagyokat léptem, de később. hogy lerázzam magamról a mellékutcából utánam rohanó üldözőimet, ismét futásnak eredtem. Am rajtam már a futás sem segíthetett. Amikor már.már úgy látszott, hogy elérem a vaskerítést, az utca végéről a kövezők rohantak' elém és revolverrel a kézben, utamat állták. ők is detektívek voltak, akik munkásruhába öltözve szállták meg az utca bejáratát. Ugyanekkor az utca másik végén, az imént érkezett bútorszállító kocsibŕl is detektívek ugráltak ki és szaladtak felém. Az utca gondosan be volt kerítve. A detektívgyürűből sem Rákosi, sem én, de senki ssm menekülhetett. A detektívek még azokat is elfogták, akiket a véletlen sors vezetett ebben az időben az utcába. Láttam, hogy az ártatlan járókelőket is beterelték a bútorszállító kocsiba. jHitLátfcwix nm lÉi ^i mawP (Furinda Rezső beszámolója) A grúzin szövetségi köztársaság a Kaukázuson túli területnek nyugati részén terül el. Az egész hatalmas, termékeny rióni síkság, a Kaukázus nyugati és középső lejtői és az egész úgynevezett grúzin fensík tartoznak hozzá. Éghajlata meleg, csapadékban dús és a rióni síkság termékeny földje igen alkalmas a déligyümölcsök termesztésére. Ezeknek a gyümölcsöknek elit erjesztésére igen nagy munkálatokat kezdtek ezen a vidéken. A mocsaras síkság lecsapolásával 1938-ig 50.000 hektárnyi földterületet nyertek és e munkálatoknak a harmadik ötéves terv végéig kellett volna befejeződniök. E munkálatok folytán a déli gyümölcsökkel beültetett területek annyira megnövekedtek, hogy itt vannak most a Szovjetúnió leggazdagabb és legjelentősebb déligyümölcstermő vidékei kei. Ezt a területet négy részre oszthatjuk fel: 1. délen a déligyümölcs-ültetvények vannak túlsúlyban, 2. a középövezetben a túlnyomó részt a teaültetvények képezik, 3. keleten, a Rión folyó középső folyásánál a szőlőtermelés virágzik, 4. északnyugaton főleg dohányt termesztenek. Az ültetvények jelentős része kolhoz és szovhoz. Grúziában csoportunk ezeket a kolhozokat látogatta meg: A „Beria" kolhozt Chidistaul faluban. Ez a kolhoz 1934-ben 34 taggal alakult, A tagok száma állandóan úgy emelkedett, hogy már a háború elején 220 tagja lett. A kolhoz 850 hektár földön dolgozik, amely a tagok magángazdaságaiból tevődött össze. A tagok hozzátartozóival együtt 300 dolgozója van a kolhoznak. Főleg gabona, cukorrépa és takarmánytermesztéssel foglalkoznak, de van 35 hektár szőlőjük is. A kolhoznak nagyon szép méhészete van. A „Lenin" kolhozt a Kardinichi faluban. A kolhoz tagjai 960 hektáron gazdálkodnak. Ebből szántóföld 534 hektár és 40 hektár szőlő. A szőlő területét tervszerűen állandóan emelik. Egyébként búzát, kukoricát, cukorrépát és takarmánynövényeket termesztenek. A kolhozban 540 ember dolgozik. Elég nagy tehenészetük és tyúkfarmjuk van. A kolhoznak számos igavonó állata, anyasertése, birkája és méhészete van. Machindzsauri községben van a Kaganovics kolhoz, amely 285 magángazdaságból 441 hektár szántófölddel alakult. Ebből 160 hektár a tagok birtokában van, ahol egyéni gazdálkodást folytatnak, a többi 271 hektárt pedig közösen művelik meg. Itt már délszaki növényeket és gyümölcsöket, teát, citromot és mandarint termesztenek. Ezenkívül nagyon szép gyümölcsöseik és szőlőkertjeik vánnak, A kolhozban összesen 261-en dolgoznak, ebből 125 nő. Ezenkívül a könnyű munkáknál, mint például a teaszedésnél 200—300 gyermek segít szabad idejében. Egyike a legjobb kolhozoknak a Lenin kolhoz Okumiban. Nagykiterjedésű kolhoz ez, melyet 1928-ban 28 nő alapított. Ezek az asszonyok az állami birtokok tea-ültetvényeire jártak dolgozni és az itt végzett közös munka eredményei nyomán támadt az az elhatározásuk, hogy kolhozt létesítenek. Férjeik ellenkezése dacára alapították meg kolhozukat, amelynek taglétszáma aztán gyorsan emelkedett, úgyhogy ma már 495 tagja van. Az egész faluban csak tizenhármán maradtak a kolhozon kívül. A kolhoznak több, mint 3000 hektár födje van, amelyen 600 hektáron évelő növényeket, a többin pedig mandarint, teát és olajosnövényeket termelnek. Ezeken a kolhozokon kívül még több kisebb .kolhozt is meglátogattunk. Ezek 1928-ban alakultak és ma az 1935-ben kiadott törvény szerint vannak megszervezve. A kolhozok vezetőségét a közgyűlésen a tagok maguk közül szabadon választják. Ez a vezetőség munkájáért anyagilag felelős és működéséről a közgyűlésnek beszámol. Szaktéren a kolhozt az agronom vezeti, állattenyésztésben pedig az állatorvos. Mind az agronom, mind az álatorvos a kolhoz rendes tagjai és épúgy, mint a kolhoz többi dolgozói, az elvégzett munka szerint vannak fizetve. A normákat és jutalmukat a közgyűlés határozza meg. A dolgozók brigádokba és csoportokba vannak beosztva, amelyeket a szakértők vezetnek. A csoport minden tagjának pontosan kiszabott munkája van. A közös földön kívül a kolhoz minden tagjának háromnegyed hektár földje van, amelyen magángazdálkodást folytathat. A közösön kívül a tagoknak saját teheneik, disznóik, birkáik és baromfiaik vannak. A közös terményekből a tagok szükségletüknek megfelelően természetben részesülnek, A közös gazdálkodás eredményeiből közös berendezéseket és .akóházakat építenek. Ugyancsak a közös gazdálkodás eredményeiből feloszthatatlan szociális, alapot tarthatnak fenn a betegek és öregek támogatására. A fennmaradt összeget a végzett munka mennyisége szerint felosztják a tagok között. A tagok a munkájukért járó jutalmazásit pénzben és természetben kapják. A grúziaí kolhozok, melyeket meglátogattunk, főleg növénytermesztéssel foglalkoznak. Az állattenyésztésnek itt csak másodrendű szerepe van. Főtermények a délszaki növények, mint a tea, mandarin, citrom és olajbogyó. Ezenkívül szőlő, dohány éš kukorica. Kukoricatermelésben igen nagy sikereket értek el. Grúziában a délszaki növények termesztését csak a grúzin köztársaságnak a Szovjetunióhoz 1921-ben történt bekapcsolása után kezdték el. Ma minden növény termesztésében rekordterméseket érnek el. A mandarintermés átlaga fánként 800— 1200 darab, nem ritkák azonban a 8000—8500 darabot termő fak sem. A tea átlagos hozama hektáronként 4—5 tonna. Nem ritkaság azonban 8—13 tonnás termés sem. Guliszkeria, a szocialista munka hősnője 1948-ban fél hektáron 13 000 kg teáit termelt, tavaly pedig 11.900 kg-ot. A Lenin kolhozban Podobevov, a szocialista munka hőse kukoricatermelésben már 1936-ban 6552 kg-os termést ért el egy hektáron. 1936-tól 1948-ig a kukoŕicahozamot 19.756 kgra emelte fel hektáronként. Nagy sikereket érnek el tanítványai is. Ö maga ezért a munkájáért a Sztálindíjat kapta. Minden kolhozban találunk élmunkásókat. Ök a kolhoz büszkeségei, akik pénzjutalommal is járó kitüntetésekot kapnak. A dolgozók életszínvonalának emelkedése igen nagy. Eleinte a kolhozok jövedelme és így a tagok jutalmazása nagyon csekély volt. Például a Lenin kolhozban egy munkanapra 0.80 rúbelt fizettek. Ebben az évben ez a kolhoz egy munkanaoért 50 rúbelt és 6 kg gabonáit fizetett. A kolhozokban a feloszthatatlan szociális alap állandóan növekedik. A Lenin kolhozban ez az alap ma 13,365.000 rúbelt tesz ki. A kolhozoknak nincsenek nagyobb földművelő gépeik, csak lovas és bivalyfogatokkal húzott gépeik vannak. A nehezebb munkákat szerződések alapján az állami gépállomások végzik el. Mindazokat a sikereket, amelyeket a kolhozok tagjai munkájukkal elértek, a tudósok szoros együttműködésével és a micsurini-liszenkói tanok felhasználásával érték el. A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az ÚJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe
