Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-26 / 73. szám, vasárnap

UJSZ0 1950 március 26 Négerek az állom ason A CSEMADOK HÍREI A második világháborúban az amerikai hadseregben tömegestől szolgáltak négerek. Ez az írás élesen világit rá arra, hogyan bántak a háborús időkben a néger ka. tonákkal, akiket az amerikai had. sereg egyenruhájában is számkivetett, lenézett páriáknak tekintettek. A vonat féltizenkettőkor érkezett Forrest Junctionba. Az ablakból nézve inkább falunak átázott 'mint városnak: hatalmas gyapotföldtk húzódtak és pl ciny házak. Az állom^- sokkal nagyobb volt, mini vártak. Randolf őrmester, egy nagy darab szortlo. rúszemű néger így szólt: — Itt vagyunk! — Meddig maradunk? — kérdezte Brown közlegény. — Egy órakoi indulunk tovább. ' A két másik közlegény. Butterfield és Jerdon leszedték csomagjukat a hálóból és lassan íekecrri-regtek a vonatról. Megindultak A három közle. gény. hátukon a csomagokkal, az örmesrtert figveltt, aki paksamétát szedett elő és azt böngézte. A borítékon nyomtatva az állt: „háborús ügyosztály. hivatalos ügyirat". A vasúti tegyek voltak benm és a parancs, hogy az arizonai táborban kell lelentkezniök. — Ne veszíthetek el semmit — szóll az őrmester, nem szeretnék ezen a helyen maradni. — Nekem sincs kedvemre ez a város — szólt Je'don. Butterfield. ki világosabb volt társainál és egy vagy két esztendővel idősebb, igy kiáltott: — Nézzetek cs--k oda! A többiek megfordultak. Két fehér katonát láttak a? állomáson, karabélylyal. Egy sereg fehér katonát vettek körül. Tömeg gyűli öss,:e körülöttük — Hadifoglyok — szólt Butterfield. — Nem akaisz egy pár németet látni, Brown? — Ezek azok? — kérdezte Brown. — Igen — szólt Butterfield, — nézd, mi van a hátukon H. F. Ez hadifoglyot jelent A négy néger előrement. A foglyok talán húszan voltak és fáradtan bámul-* ták az állomáson túl fekvő várost. Az egyik - felügyelő németül szólt egy fogolyhoz, iiki tovább adta a parancsot társainak. Kettős sorba sorakoztak és továbbmentek. Mikor a négy nég?r katona ismét egyedül maradt. Brown így szólt: — Nem is néznek ki má«kép. — Mit gondoltál, hogy milyenek? — kérdezte Butterfield — Nem túdorn . . — Ember, te semmit sem tudsz! Te tudatlan vagy — szó't Jerdon, mire Brown hátbabökte. Szabályos kis csata fejlődött ki köztük, mely igen mulattatta _ őket. A színes hordár visszajött hozzájuk. IRTA: RÓBERT MC. LAUGHL1N Randolf őrmester megszólította: — Nem volna 'egy hely, ahol ott hagyhatnánk a csomagjainkat? — Az egyórással indulunk tovább? — kérdezte a hordá'. — Akkor tegyék a kocsimra, majd én vigyázok rá. — És nem ehetnénk itt valahol? — kérdezte Randolf. — Nem, itt nem lehet, — szólt a hordár. — Akor hová kell mennünk? — Itt nincs semmiféle hely. ahol ehetnek. — szó't a hordái szomorúan, de egyben kíváncsian nézett rájuk, hogyan fogadják ezt — Di" ember, mi éhesek vagyunk, ennünk kell — Talán adnak majd valamit, de 'tt nincs olyan hely ' ahol színesekel is ki. szolgálnának — Akkor majd elmegyünk a' katonai kantinba. Van itt a vá

rosban kantín? — Van. d> nem a maguk számára. — Ez nem Íga7 — vágott kőzne Jerdon — Menjenek át Revtonban — tanácsolta a hirdár. — Hol van az? — Az országúton kel! tovább m«.n. minők, talán három kilométerre ebet. — Bolondság, — vágo.tt közbe Jer don — én már most i« elég éhe^ va. gyok! tyem gyalogolok három ki'ornétert. — Akkor ehes maiad — mondta a hordár és továbbállt. Buttcfield Rando'fra nézett és igy szólt: — Itt van' egy étterem, kell. hogy enni adjanak. Randolf dühösen válaszolt. — Hallod mit mondott' Nekünk nem adnak! — Te egyszerűen fé'sz megkérdezni, ennyi az egész — folytatta Butterfield. Brown közbekiáltott. — Ö

remster. engedd, hogy Butterfield elintézze, hogy enni kapjunk. —• ö majd bizonyosan elintézi. — szólt Jerdon és felnevetett. — E'intézem. — egyezett bele Butterfield. — Túlhangosan viselkedsz. — szólt Randolf még mindig dühösen. — Majd ti is velem jöttök, nem? — Igen, — felelt Randolf — veled megyünk! A négy néger katona bement az állomás színes osztályára és azon keresztül kiiutott a főbejárathoz. Az étterem közvetlenül a fehér várótefrem me'letf volt Butterfield benyitott az ajtón, -t többiek követték. Tizenkét óra volt. alig ültek még az étteremben. A kassza az ajtó meiett volt és egy őszliajú szemüveges nő íilt mögötte Butterfield hozzá'épett: — Nincs itt valami hely — kérdezte gyorsan, — ahol enni kaphatnánk? Az asszony ránézett, majd a többiekre fordította pillantását. — Ennyien vannak csak? — Igen, négyen vagyunk, — felelt Butterfield. —• Rendben van, menjenek a konyhába, ott majd kapnak enni. — Köszönjük asszonyom, — felelt Butterfield. Megfordultak és megnyugodva távoztak. — Ugye mondtam, — szólt Brown, — hogy Butterfield elintézi. — Nemsokára megkapja majd a te csillagodat, Randolf — tréfált Jerdon, de Randolf és Butterfield komoran néz-tek maguk elé A konyhában kis színes emberkét talá'tak és egy vastag fiatal négerlánvt. — Mit akarnak? — kérdezte a sza. kács. — V'Vami •innivalót. — Éhesek vagyunk. — szólt Jerdon. — tegnap óta egy falatot sem ettünk. — í.átta a, hölgy, hogy idejöttek? — kérdezte a szakács Bólintottak A szakács felvette a rendeléseket és mialatt dolgozott, kikérdezgette őket. honnan jöttek és mióta vannak a hadseregben. Két fiáról mesélt, akik a mérnököknél vannak, Fort Belvoriban. — Ok ássák nekik az árkokat és a sárba vájkálnak, — dünnyögte Buttert'ie'd. A szakács lábámult — Mi baja van, ember? Butterfield nem felelt. Cigarettára gyuitott és kinézett az ablakon, amely az étterembe nyílt. Hirtelen eldobta cigarettáját és odahívta a többieket: — Gyertek csak ide, — kiáltotta. Odasereg'ettek, a szakács, a lány és a három más'k néger katona. Az étteremben a frissen terített, asztalnál ott ült a 20 náci hadifogoly. Az egyit* őr a karabinerrel az ajtóban állt. a má sik a kasszáná' beszélgetett. A többi vendég csodálkozva bámulta a németeket, kik kényelmesen ültek az asztalnál, a kenyeret majszolták, cigarettáztak, minden mozdulatuk fesztelen vojt és természetes. Egye meg a fene, — kiáltotta Butterfield. — mi még annyit sem számítunk idehaza, mint azok, akiket le kel! győznünk! Nézd csak, úgy terpesz, kednek, mint a királyok... és mi még egy falat éte't sem kaphatunk anélkül, hogy ne kellene kérnünk, hogy kegyeskedjenek beengedni bennünket a konyhába. f Honnan való maga? — szólt rá a szákács. — ö Trentonból való, New-Jerseyből, — szólt Brown. Butterfield rájuk nézett és látta, , hogy csak Randolf és a szakács értették meg, hogy miről beszél és ők is ' goridíe'i rosszalással hallgatják sza, vait. Brown, Jerdon és a lány oda ' sem figyeltek. Butterfield megfordult és evés nélkül otthagyta a konyhát. Fordította: Rákos Edit. örömmel számolhatunk be arról, hogy a CSEMADOK szervezeteinek száma napról napra gyarapszik. Szerkesztőségi postánk szép számmal hozza az örömteli híreket, hogy magyarlakta vidékeinken a dolgozók haladó'rétege kiépíti, minden nehézséget leküzdve, kultúrszervezetét. A következő új alakulásokról adhatunk számot: Nagypaka községben lelkes hangulatban a járási kiküldött, Patócs Gábor elvtárs részvételével megalakult -«- CSEMADOK. Az alakuló üles programját kultúrszámok tarkították és a gyűlés bizakodó jó hangulatban az Internacionále eléneklésével ért véget. A várkonyi vezetőség beszámol az ottani CSEMDOK-csoport megalakulásáról. A vezetőség megválasztása és az üdvözlő beszédek elhangzása után kultúrműsor következett. Az újonnan megalakult CSEMADOK tagjai előadták „Az öreg kulák" című színmüvet, majd hatásos szavalatokkal és az Internacionálé eléneklésével fejeződött be a kultúrműsor. Dolná Sečén az összes közigazgatási vezetők részvételével és a lévai CPEMADOK kiküldöttjének jelenlétében megalakult a helyiszervezet. A beszédek elhangzása után és az elnökség megválasztása után Hajzer Gyula mély átérzéssel egy költeményt edott elő és a közgyűlés derűs hangulatban befejeződött Nagy érdeklődés mellett alakult meg Udvardon a CSEMADOK helyiszervezete. Az. alakuláson résztvett Pathó Károly a központi CSEMADOK képviseletében és a helyi hatóságok kiküldöttei. A vezetőség választása egyhangúan történt, majd utána az új egyesület ifjúsági csoportja nívós műsorral szórakoztatta a közönséget. Az énekkar mozgalmi dalokat énekelt, hatásosan szavalták József Attila és Petőfi verseit, előadták „Až öreg kulák", „A fehér tyúk" című színmüveket. A műsor után még teaestély következett a szövetkezet nagytermében. A dunaszerdahelyi járásban, Veiké Blaíiovon az elmúlt vasárnap tartotta a CSEMADOK alakuló ülését, amelyen bratislavai, dunaszerdahelyi és somor.jai vendégek vettek részt a helvbeli közigazgatási vezetőkön kívül. Az üdvözlő beszédek elhangzása után megalakították a vezetőséget, majd kultúrműsor következett. A fiatal színigárda négy kis darabbal szerepelt, a „Kosztya bátyám" című orosz darabbal, a ,,Nem ízlik", „Az öreg kulák" és a .Napsugárka" című darabokkal. A szereplök dicséretreméltóan játszottak, befejezésül még két indulót énekeltek a fiatal tagok és ezzel a kultúrest végétért. • A CSEMADOK pozbai helyiszervezetének kultúrmunkájáról a következő jelentést kaptuk: A pozbai ifjúság az alakuló közgyűlésen megfogadta, hogy terjeszteni fogja a szocialista kultúrát és az ötéves terv sikeres befejezéséhez minden erejével hozzájárul. Igy akarja kiérdemelni a „haladó szellemű ifjúság" jelzőt. Zászlójukra egyesületünk jelszavát írták: „A néppel a népért, a népből a népnek igazi népi szocialista kultúrát." A pozbai ifjúság valóban a haladás útjára lépett és tudja, hogy rájuk a szebb és jobb jövö vár. Az ifjúság lelkes munkával betanulta a „Duda Gyto-i" című vígjátékot és „Az öreg kulák'" cimü 'színmüvet. Szorgalmas munkájukat nagy siker koronázta. Az otthon élért nagy siker után még ugyanezt a műsort Besén is előadták haladó indulókkal kibővítve. A siker Pózba község ifjúságának érdeme, akik ezt saját erejükből és lelkes, kitartó munkájukkal érték el. * A nemesócsai CSEMADOK-csoport is megtartotta első kultúrestjét. A színjátszó csoport nagy sikerrel adta elő „A fehér tyúk" és „Özvegy Varga Ábrisné" című színmüveket. A darabokat munkás- és parasztifjúság adta elő. A CSEMADOK vezetői tanították be. Színpadi szereplésük osztatlan nagy sikert adatott. * A füleki CSEMADOK-csoport helyiszerevezetének nincs még megfelelő helyisége, ahol megfelelő kultúrműsort tanulhattak volna be, tehát meghívták a losonci CSEMADOK kultúrgárdáját, hogy a füleki lakosságot a régen várt kultúrélvezetben részesítse. A terem zsúfolásig megtelt és a losonci műkedvelő csoport nagy sikert aratott, amiért a füleki kultúrtársak hálás köszönetüket fejezik ki a losonciaknak. * A CSEMADOK zselizi csoportja nagysikerű műsoros esttel kezdte meg szereplését. Móricz Zsigmond háromfelvonásos vígjátékát adták elő nagy sikerrel, majd magyar népdalokat és haladó szellemű indulókat énekeltek nagy tetszés mellett. Az előadáson résztvettek a járás majdnem minden falujából vendégek, akik aztán vendégszereplésre, hívták a sikeresen szereplő kultúresoportot. Ezek a meghívást el is fogadták és vendégszerepeltek Nagysallón és Oroszkán. E sikeres szereplés hatása alatt mindkét faluban megalakult a CSEMADOK és az alakuló közgyűléseken ismét a zselizi kultúresoport szerepelt. A zselizi CSEMADOK-csoport március 19-én tartotta évzáró közgyűlését a tagság nagyrészének részvételével. Hegedűs János elnök beszámolója után megválasztották az új vezetőséget, mely a következő: elnök Hegedűs János vasesztergályos, alelnök Melczer Ferenc asztalos, titkár Gubrica Sándor munkavezető, pénztárnok Molnár Sándor munkás, ellenőrök Neiner László kőműves és Szoldán Ernő kőműves. A. ZAPOTOCKÝ 4

4 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA fordította: VOZA RI DKZSO — És egyáltalában részt sem vehetünk a felszentelésen. Be se tehetjük a lábunkat az ilyen klerikális ünnepségre. — Mondd, Václav, Péter-Pál napján sohase voltál a budecsi búcsún? — kérdezte a szabó. — Búcsún voltam. Az egészen más. Oda nem ä-vallásosság viszi az embereket, hanem a régi szokás. Viszont a zászlószentelés klerikális ünnepségén hivatalosan kellene megjelennünk. — De hiszen ez a mi ünnepségünk lesz, Václav, a mi egyesületünk zászlajának felszentelése, — vetette közbe a szabó. — Ezt nem gondolhatod komolyan, Ládja. Csak nem fogunk elmenni oda? — Miért ne? Sőt én leszek az ünnepi szónok. — Ne bosszants, Ládja. Amúgy is olyan a hangulatom, hogy legszívesebben törnék-zúznék. Komolyan beszélni akarnál a templomban a zászlószentelés! ünnepségen? — Egészen komolyan, Václav. A taggyűlés így döntött és mi alávetjük magunkat a többség akaratának. — Nem kell alávetnünk magunkat, ha kilépünk az egyesületből és nem leszünk többé tagjai. Akkor semmiféle határozat nem kötelez bennünket. — Csakhogy én nem lépek ki, — mondotta határozott hangon Budecsky. — Szent Isten, megörülök! Hát ti, többiek, mit szóltok ehhez? — Vosmik e szavakkal fordult Eflerhez és Lánskyhoz. — Kiléptek, vagy nem léptek ki? — Azt hiszem, nem lépünk ki, — felelte Lánsky. — Gondolt meg, Václav, most lépjünk ki, amikor az egyesületnek már 200 tagja van? Ez nagy kár volna, — csatlakozott Lánsky véleményéhez Efler. — Anyámasszony katonái vagytok. Ne mondjátok többé, hogy forradalmat akartok és komolyan szocialistáknak érzitek magatokat. Gyáva alakok, leteszitek a fegyvert a csuhás előtt. — Ki beszél fegyverletételről, Václav? Igazában még el sem kezdtük a harcot. A kezdeti csetepatéban jelentéktelen sebet kaptunk és te máris eldobnád a fegyvert és megfutnál a harcmezőről. És azt hiszed, hogy ez az igazi forradalmiság? Mielőtt az egyesületet megalapítottuk, sokat beszéltünk arról, hogy nem minden tag lesz szocialista és általában az egész alakulat nem lesz szocialista egyesület. Mi művelődési és önsegélyző egyletet alakítottunk, hegy hozzájáruljunk a sérelmek és igazságtalanságok kiküszöböléséhez és hogy együttérzésre neveljük a népet. A magunk számára teljes szabadságot követelünk, hogy nézeteinket kifejthessük, megvédhessük és hogy javaslatainkat megindokolhassuk. Ha»meg akarjuk őrizni az egyesület egységét, akkor lehetetlen ezt a jogot a többiektől megtagadni. — Ez tehát azt jelenti, hogy elismerjük a plébános jogát a klerikalizmus terjesztésére. Valdek tehát szabadon terjesztheti a fekete-sárga szellemet és szabadon fosztogathatja az embereket? — pattant fel izgatottan ' Vosmik. — Erről nincs szó, Václav. Ellenkezőleg, arról van szó, hogy küzdeni akarunk a feketesárga szellem, az emberek félrevezetése és kifosztása ellen. — De ha az emberek ostobák és nem hisznek neked, mitévők legyünk? — Folytatni kell a meggyőzés munkáját. — Ördögöt fogod meggyőzni őket. Jobb, ha furkósbotot ragadsz és addig ütöd őket., amig ki nem vered fejükből az ostobaságot. — Ne beszélj így, Václav! Az emberekben hinni kell. Ezt a kérdést nem lehet reménytelen legyintéssel elintézni. Erőszakkal nem formálhatod át, hanem csak még jobban megmerevíted őket. Ha nyomban nem is értenek meg, nem szabad lenézni az embereket, közeledni kell hozzájuk, meg kell velük érttetni, hogy közéjük tartozol és a javukat akarod. — Dehogy is fogod őket meggyőzni. Csak hálátlanságban lesz részed. — Aki, aki hálára számít, Václav, az nem lehet új eszmék úttörője és új célok harcosa. Mindig több rágalmat aratsz majd, mint hálát. 'De a rágalmazók mellett vannak hálás emberek is. És egy-egy tisztességes ember elismerése kárpótol mindazért a fájdalomért, amelyet tíz gyalázatos rágalmazó okoz. — Ez tehát azt jelenti, hogy az egyesület tagja maradsz? — Az maradok! — És a zászlószentelési ünnepségen beszélni fogsz? — Beszélni fogok, Václav. — És ti? — fordult most Vosmik Lánskyhoz és Eflerhez. — Kitartunk Ládja mellett, — hangzott a válasz. — Törjön ki a nyavalya benneteket! Velem nem sokat törődtök. Én akár odébb is állhatok, ugyebár? Csakhogy ezt nem teszem. Én tudom, mi a szolidaritás. Én is tagja maradok az egyesületnek. De mondhatom, hogy ezzel »z óvatos politikával torkig vagyok. Hát akkor zászlót fogunk szentelni, ha úgy akarj ártok ... ti forradalmárok! VI. t • A ZÁSZLÓSZENTELÉS. A szabóék Tónija. A Rúdecs-környékiek tehát felkészültek az egyesületi zászló felszentelési ünnepségére. A falvakban, a kunyhókban szorgos előkészületek folytak. Budecsky* szabónak különösen sok volt a munkája s nehezen birkózott volna meg mindennel, ha nincs ügyes segítőtársa kisfiában, akit mindenütt csak a szabóék Tónijának neveztek. Tóni szorgalmasan kivette részét a munkából. Leveleket és üzeneteket vitt Ókorába Lánskyhoz, Ojezd" be Vosmikhoz, Kolecsbe Eflerhez s a jó isten tudja, még hová. A sokféle feladat nem esett terhére, örömmel vett részt a sürgés-forgásban. (Folytatjuk.) 0