Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-25 / 72. szám, szombat

IIJSZÖ 1950 március 25 Az első női mozdonyvezető Kínában _ Mint Dairenből jelentik, Teng Taijüan, a Kínai Népköztársaság vasútugyi miniszteie szerencsekivánatait fejezte ki-Tien-K'.iei-Jingnek, az első kínai női mozdonyvezetőnek, aki március «-án Dairenbői Port Arthurba vezetett egy vonatot. Az első kínai női mozdonyveze

fő munkábaállása szinte jelképes jelentőségű. Jelképezi azt az utat, amelyet a népi K'na a felszabadulás óta elteit rövid idő óta a fejődés útján megtett Valóban: a kínai nép nem kis munkát végzett már a gazdasági élet újjáépítése és új, népi demokratikus alapokra történő fokozott s átépítése terén. Már több mint 22.000 kilométer vas. útvonalat állítottak helyre és újból megnyitották a rendszeres közlekedést a Peking—Mukden, Peking—Szuijüan, Tiencin—Nukou, Nanking—Sanghaj— Nimbo, Hunan — Sanszi, Peking—Hankau szakaszokon és számos más vona. Ion. Kína 23 vasúti üzeme a mult év végéig kijavított és forgalomba állított 3800 gőzmozoonvi és 14.000 vasúti kocsit. Újjáépítettek több mint 1500 hidat és rengeteg fontos vasúti építményt. Mandzsu-.ia 180.000 vasutasa Mao-Ce-Tunghoz intézett jelentésében örömrm I a lapította meg, hogy hatáidő előtt máíjél hónappal teljesítették és jelentőben túlte

1 jesítették a be- és kirakodási munkák, valamint a szállítások tervét. Ez egyrészt annak az eredménye, hogy alkalmazták a, vonatok brigádban történő kiszolgálásának szovjet tapasztalatát, ame'y' jelen, tősen meggyorsította a gördülő anyag futását és jókarban tartását, másrészt annak az eredménye, hogy a vasutasok körében megindult munkaverseny szélesen kibontakozott. Komoly sikereket értek el a szénés ércbányászat helyreállításában is. Mandzsúria és Közép-Kína valamenynyi nagy szénbanyájának december végére előirányzott helyreállítási tervét egy hónappal a határidő előtt teljesítették. De nemcsak he'yreállították a szénbányákat, hanerr a szénkitermelést is jelentős mértékben növelték a korábbi időkhöz kepest. A munkások a harcok folyaman megvédték a wolfram-. antimon, és ónbányákat a déli és délnyugati tartományokban és nem engedték meg, hogy a Kuomintang emberei felrobbantsák azokat. Mukden, Tiencin, Peking, Sangháj, Hankau, Csansa es Kanton felszabadítása után mindezekben a nagyvárosok ban az állam átvette és üzembehelyez* te az összes pamut, selyem és vas. ipari üzemeket, gépgyárakat, villanyerőtelepeket, élelmiszeripari vegyipari, cement-, dohány- és gyufagyárakat, valamint a községi közüzemeket. Pekingben például a papírgyár teljesítménye 1828 báláról 7707 bálára növekedett. Sanghajban ? pamut, fonal és a szövetek termelése csaknem 50 szá. zalékkal meghaladta a korábbi terme, lést. Űjból megindult az áruforga'om Sangháj és az ország többi körzetei között. Az allami kereskedelmi társaság megszervezte a munkások és alkalmazottak ellátását az elsőrendű szükségleti cikkekkel. A történelem, ben most fordult elő először, hogy Sangháj gazdasági életének fé'gyarmati jellege megszűnt. Először állítottak össze o'yan városi költségvetést, amelyben a bevételek jóval felülmúlják a kiadásokat. A költsége'olrányzat 23 százalékát a; tp--r hc'yreállítására. 27 százalékát népnevclésre fordítják. N A nehézipar gyorsabb és eredményesebb helyi ^állítása .és fej'esztése érdekében nagy ál'ami ipari társasápok alakultak, ame'yek egyesítették a kiilönböző nagyüzemeket Az állami üzemek a szervezeti munkásoknak csaknem felét fogla'koztat ják. A munkások helyzete az állami vállalatoknál gyökereden megváltozott. Teljesen fe.szabadultak a kapitalista kizsákmányolás alól, maguknak, népüknek dolgoznak és résztvesznek a válla'atok igazgatásában. Az üzemekben erősen csökkentették a munkanap hosszát, szigorú reálbérminimumot állapítottak meg, megszervezték a társadalombiztosítást és a munka védelmét. A munkások ingyenes orvosi kezelésben és oktatásban részesülnek. Egyidejűleg a kormány politikája következtében a magántőke is a társadalmilag hasznes ipari beruházások felé fordul. A nemzeti kis- és középburzsoázia, ame'y a munkásosztá'y es élcsapata, a Kommunista Párt vezeté. se alatt résztvett az egységes népi de. mokratikus arcvonalban, megszabadult a külföldi tőke és a Kuomintang nagy. tőke nyomásától Ez a kis- és közép, burzsoázia tevékenyen bekapeso odott az ipar és a kereskedelem újjáépítésibe, a népi hatóságok ellenőrzése alatt. Ezidőszerint magánvállalatok fogla'koztatják a szervezett munkásoknak körülbelül a felét a pamut., selyem., élelmiszel- dohány., malom- és köt. szövőiparokban, valamint * kis kézművesség és háziipar szervezetlen bérmunkásainak túlnyomó többségét. Ezek | a munkások még nem szabadultak fel a kapita'ista kizsákmányolás alól, a ki. | zsákmányolást csak korlátozza a népi demokratikus állam törvénye. De a | munkások helyzete a múlthoz viszonyítva itt is erőteljesen megjavult. ! Naponként- legfel jebb 10 órát dolgoznak a régebbi 16 óra helyett, terméj szetben megá'lapított bérminimumot kapnak, szabadon tömörülhetnek szakszerveze'ekben, amelyek védik jogaikat és kol ektív szerződéseket kötnek a vá'lalkozókkal. A vá'lalkozók kötele. ' sek jövedelmük 5 százalékát a munká. sok biztosítására fordita íj, fizetik a munkások szabadságát, egyenlő munkáért egyenlő béli fizetnek és betartják a munkavédelmi szabályokat Még ez évben, az ázsiai országok szaksze

rvezeti értekezletének határozata értelmében, K

:nában a foglalkoztatott munkások 100 százalékát 10 nagy szakszervezetbe szervezik be, az ipari elv alapján. Ez még inkább meggyorsítja majd az ipar helyreállításának filyaniatát, a megszervezendő nagyarányú munkaverseny révén. Kína munkásosztálya, amely a kínai nép élén harcolva kiküzdötte az or. szág felszabadítását a félgyarmati és hűbéri rabságból, most lerakja a gazdasági újjáépítés arcvona'án a Kínai Népköztársaság gazdasági függetlenségének és felvirágzásának alapjait. Es az új har< során megjelent az egyik kínai mozdoi.y kapcsolója mellett az első női mozdonyvezető ... • Pásztorból egyetemi tanár lett a Szovjetúnióban Isza Ahunbajev, a kirgiz nép egyik kiváló képességű fia. A szovjet haza adott kezébe könyvet és lehetőséget a tanulásra. Ma már Isza Ahunbajev ismert tudós, a Kirgiz Orvosi Főiskola tanára s a Szovjetúnió Orvostudományi Akadémia most választotta meg le1 velező tagjává a hajdani pásztorfiút. Verseny a nyersanyag és anyagmegfakarításért Lydia Korabeinikovova, a „Párizsi kommün" moszkvai cipőgyár brigádvezetője, a szocialista verseny új formáját kezdeményezte. Brigádja, amely gyermekcipőt készít, magára vállalta, hogy egy hónap alatt anynyi anyagot takarít meg, amennyi elegendő egy munkanapra. Lydia Korabeinikovova kiszámította, hogyha ugyanilyen takarékossággal bánnak minden anyaggal, akkor ezzel annyi anyagot takarítanak meg, amely havonta több, mint kétnapi felhasználásra elegendő. Ezen a két napon a brigád a megtakarított anyagból készít majd ' cipőt. Korabeinikovova kezdeményezte az összes cipőkészítésre szükséges anyaggal való takarékoskodást. Korabeinikovova komszomol-tag, brigádja egyike a „Párizsi kommün" üzem legjobb kollektivumaínak. A brigád által készített cipők 94 szá. zaléka hibátlan minőségű volt. A j brigád különösen nagy sikereket ért el a választás előtti kampány napjaiban, amikor 2313 pár cipőt készítettek az előirányzott mennyiségen felül. A VLKSM központi bizottsága ezt az értékes kezdeményezést méltányolva, a fiatal sztahanovistát díszoklevéllel jutalmazta. Kiszámították, hogyha minden munkás havonta megtakarítja az anyag napi normáját, a gyár havonta 30.000 pár cipővel többet tud majd termelni. A nyersanyag megtakarításáért folytatott verseny újabb előhaladást jelent a dolgozóknak a takarékosságért folytatott harcában és újabb bizonyítéka a szovjet emberek növekvő kommunista öntudatának. Lydia Korabeinikovova kezdeményezése és a munkához való viszonya ezt fényesen bizonyítják. A Kossuth-díjas Veres Péter többkötetes regényciklust ír a szegényparasztságról A Kossuth-díj egyik 20.000 forintos jutalma az irodalom terén kifejtett munkásságáért Veres Péternek jutott. A nép szolgálatában álló alkotómunka, nak ezt a legszebb elismerését „Próbatétel" című novelláskötetéért kapta az író. A „Próbatétel", még mielőtt Kossuth-díijal való jutalmazása nyilvánosságra került volna, csaknem teljesen elfogyott a budapesti könyvkereskedésekből. Ez a nagy érdeklődés nem az irodaimi „szenzációnak" szólt, hanem a könyv tárgyának, a magyar nép életében végbement nagy változásnak, amelyről a kötet beszél. Veres Péter kitüntetése alkalmából, terveiről ezeket mondotta: — Regényciklus-félét szeretnék írni a szegényparasztságról, attól az időtől kezdve, amikor a mult század 90-es éveinek végén kialakult és eszmélkedni kezdett a mezőgazdasági proletariátus. Nem mozgalmi regényt akarok írni, hanem a paraszti élet lehető legszélesebb ábrázolását szándékozom ad. ni. A szolgálatot, a munkát, a szenvedéseket, a családi életet, a politikai ébredést, a szektárius mozgalmak keletkezését, szövődését akarom megírni ebben a könyvben, amelynek a „Szolgaság" címet adtam. Az első kötet már csaknem teljesen kész és előreláthatólag júniusban az id*» magyar Könyvnapra fog nwgjVennl. — Nem csupán arról van szó, hogy eseményszerűségében megírjam az elmúlt évtizedek parasztságának történetét, amint a múltból átlép a mába. hanem egyúttal dokumentációs _ erejű és hitelességű művet akarok írni. A valóságot nem kitalálni, hanem irodalommá emelni akarom, mert az a meggyőződésem, amint a „Próbatétel" előszavában is mondottam, hogy a mult magya

r irodalma túl keveset mond nekünk az elmúlt évszázadok népi életéről, munkájáról, szóval a legmélyebb és legigazabb valóságról. Ha ezt a mulasztást nem is hozhatjuk helyre, köte'ességünk nekünk, az idősebb nemzedék íróinak, akik átéltük az agrárkapita'izmus kialakulását és a Horthy-korszakban feudálkapitalizmussá válását, egyben pedig éljük a mát is, a szocializmus építésének korszakát, hogy írói hitelességgel ábrázoljuk a magyar nép életét ezekben a korszakokban. A munkát kell e'ősorban ábrázolni, amint tették a klasszikus nagyok s amint teszik a szocialista realizmus mesterei, a szovjet írók, akik úgynevezett „mese" nélkül is érdekfezítő történeteket tudnak írni, mert ismerik a munka költészetét. .KÖZMŰVELŐDÉSI HIREK. J • Új könyv az orosz technikáról. Viktor Danilovszkij kiváló Sztálin-díjas technikatörténész most rendezte sajtó alá „Orosz technika" c. könyvének újabb kiadását. A könyv új adatai a tudomány terén elért felfedezések közt igen sok esetben Oroszország elsőbbségét bizonyítják. A könyv új adatokat közöl Vlaszonkóról, a kombájn megszerkesztőjéről, Blinovról, a hernyótalpas traktor feltalálójáról és Fiatovról, a páncéllemez gyártásának kidolgozójáról. A szerző adatokat sorol fel. hogy a cári kormány hogyan nyomott el egyes feltalálókat és a szovjethatalomnak keltett jönnie ahhoz, hogy az újítók elképzelései valósággá váljanak. • Az Új Kína Könyv kiadóvállalat az idén másfélszeresére növeli kiadványai számát. Az Üj Kína Könyvkiadóvállalal az idén a tavalyi másfélszeresére akarja növelni kiadványai számát. A terv az, hogy téma szerint három csoportra osztják fel a kiadandó könyveket: 1. az üzemek és vállalatok tapasztalatainak, valamint a Szovjetúnió eredményeinek és tapasztalatainak ismertetése, 2. politikai kérdésekkel foglalkozó és a káderek elméleti és szakmai kiképzésére irányuló könyvek, 3. kulturális és nevelő könyvek. • A „Szeptemvrijcse" ötéves évfordulója. öt évvel ezelőtt jelent meg elsőízben a „Szeptemvrijcse", a bolgár útíörőszervezet lapja. Abban az időben mindössze 30 ezer példányszámban, ma már több mint 280 ezer példányban jelenik meg. • Mareszjev, az „egy igaz ember", akinek nevét és hőstetteit az egész világon ismerik, mint a Világbékekongresszus állandó bizottságának tagja, cikket írt a béke védelméről a szovjet sajtóban. Mareszjev, a hős repülő, elmondja háborús emlékeit azokból az időkből, amikor a Normandia-ezred fiatal francia pilótáival együtt küzdött szovjet földön a fasiszták ellen. Mikor legutóbb Párizsban íjárt, szeretett volna velük találkozni. — „Ez lehetetlen — mondották a párizsiak — azok a repülök, akik Oroszországban küzdöttek, hangot adtak a Szovjetúnió iránt érzett rokonszenvüknek és most szétszórták őket s Franciaország legkülönbözőbb részeire osztották be." A. ZÁPOTOCKÝ 4

3 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZA RÍ DEZSŐ környékünké. Gálád hálátlanság volna tőlünk, akiket eddig védszentünk megmentett minden rossztól, ha most megfeledkeznénk róla s nem adnánk kifejezést iránta érzett szeretetünknek és hálánknak éppen azzal, hogy képmását hímeztetjük egyesületi zászlónkra s alája az imádságot, amelyet mindegyikünknek naponta kellene elmondani: „Szent Vencel, Csehország védszentje, könyörögj érettünk!" Utána Budecsky szabó emelkedett szólásra: — Polgártársak, ha a főtisztelendő úr nem szívesen avatkozik világi dolgokba, én se szeretnék beavatkozni az egyházi ügyekbe. Ezek az ügyek véleményem szerint a templomba valók. Ez az a hely, ahol az egyház Istennek és a védszenteknek áldoz. Ezért feltétlenül helyes, hogy a templomban Szent Vencelről is megemlékezzenek. Mi azonban ma, polgártársak, egyesületi zászlónk* ról döntünk, már pedig ez világi zászló és nem templomi kegyszer. A templomi kegyszereken feltétlenül ott van a helye Szent Vencelnek s ott van a helye a keresztény imádság jámbor szavainak is. Mert a templom és az egyházi szertartás arra való, hogy eleget tegyen a vallása előírásoknak. A mi egyesületünk azonban elsősorban azért alakult, hogy tagjainak világi szükségleteiről gondoskodjék. Azért szervezünk könyvtárat, azért rende" zünk előadásokat, hogy műveltséget adjunk tagjainknak és tudással, ismeretekkel vértezzük fel őket. Azért fizetünk ki segélyeket, hogy támogassuk nehéz sorba került tagtársainkat. Nem bízhatunk mindent az Úristenre és a védszentekre. „Segíts magadon és az Isten is megsegít", — tartja a régi közmondás. Azért alakitottukezt az egyesületet, hogy hozzájáruljunk a sérelmek és igazságtalan" ságok kiküszöböléséhez. Kezet nyujtottunk egymásnak, mert kölcsönösen támogatni akarjuk egymást. Ezért azt hiszem, hogy összefogásunkat zászlónkon a legjobban úgy jelképezhetnénk, ha a vörös oldalra két egymásba font kéz kerülne, annak bizonyságául, hogy szövetségünket és egyesülésünket továbbra is fenn akarjuk tartani. Ezzel semmiképpen nem sértjük meg Szent Vencel, a csehek védszentjét. Ellenkezőleg azt hiszem, hogy ezzel csak örömet szerzünk neki. Az egymásba font kezek alatt hárskoszorú lehetne és ez a felírás: „Egyenlőség — Szabadság — Testvériség". Ez a jelszó is kifejezésre juttatja egyesületünk hivatását. Mert a mi egyletünkben mindenki egyenrangú. Bármilyen vagyona vagy foglalkozása legyen is a tagoknak, az egyesületben valamenynyien egyenlőek vagyunk: Mindenki teljesen szabadon nyilváníthatja véleményét, senki parancsát nem kell teüesítenie, senki előtt nem kell hajlongania és senkinek sem kel! kezet csókolnia. Itt nem kell a segélyért alázatosan könyörögni, az egyesület minden tagjának azonosak a jogai. Itt segítenünk kell egymást és támogatnunk kell azokat a tagtársakat, akik nehéz helyzetbe kerülnek. Ezért, ismétlem, az a javaslatom, hogy a zászlóra két egybefont kéz, hárskoszorú és „Egyenlőség — Szabadság — Testvériség" felírás kerüljön.Most még néhány szót egy teljesen világi vonatkozású dologról, az anyagi kérdésről. Költségvetést szereztem be a zászló elkészítésére vonatkozóan. Ha tiszta selyemből csináltatjuk a zászlót, amely egyik oldalán fehér, másik oldalán vörös lesz, köröskörül arany szegéllyel és hímzett felirattal és az említett mintával, ez fényezett rúddal együtt 110 forintba fog kerülni. Ha a zászlóra Szent Vencel kerülne fehér lovon,' akkor a költség 40 forinttal emelkedne. Ez esetben 150 forint volna a zászló ára. Sajnos, ezidőszerint nincs 150 forint a pénztárunkban, így tehát vagy várnunk kellene a zászló megrendelésével vagy pedig rendkívüli hozzájárulást kellene kérnünk tagjainktól. Ha vagyonosabb tagjaink hajlandók volnának a különbözetet fedezni, sikkor egészen másként állna az ügy és akkor szóba kerülhetne Szent Vencel képe. Legjobb lenne, ha egyesületünk módosabb tagjai most mindjárt hozzászólnának ehhez a kérdéshez. De senki nem jelentkezett szólásra. Szavazásra került a sor. Az ügyvezető javaslatát nagy többséggel elfogadták. A két egymásba font kéz és a hárskoszorú győzelmet aratott Szent Vencelen és annak fehér lován. Nehéz eldönteni, mi hatott jobban. A felsorolt tárgyilagos indokok'e, vagy pedig az a körülmény, hogy Szent Vencel lovon 40 forinttal többe került volna. Szentelés vagy avatás? Budecs környékén egymást követték az izgalmak. Megkezdődtek az előkészületek az ünnepségre, amelyen a zászlót felszentelik vagy felavatják. Ez az újabb vitás kérdés újabb vihart váltott ki a taggyűlésen. Ismét két különböző felfogás állt szemben egymással. A négyek tanácsa ünnepélyes felavatást, a plébános, Valdek és még néhány tag felszentelést javasolt. A szavazásnál a felszentelés kapta a többséget, mivel a tagok jórésze nem találta elég méltóságteljesnek és elég ünnepélyesnek az egyszerű felavatást. A gyűlés után a négyek tanácsa újabb megbeszélésre ült össze. — Mégis csak igazam volt, — kezdte Vosmik. — Megmondtam, hogy Valdekkel és a csuhással nem jutunk semmire. De nem hittetek nekem. Most nem marad más hátra, minthogy kilépjünk az egyesületből és új egyletet alakítsunk. Mindettől persze megkímélhettük magiunkat — Ki akar kilépni az egyesületből és ki akar új egyletet alakítani? — kérdezte meglepetten Budecsky. — Hát mi, Ládja. Csak nem vagyunk mennyei kecskék, hogy felszenteltessük zászlónkat. — Neked, Václav, nem is kell felszentelned. Ezt majd elvégzi a plébános... — gúnyolódott Efler. — Azt tudom, de még ministrálni sem akarok neki. — Erre sincs szükség.