Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-03 / 53. szám, péntek

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 március 3, péntek 2 Kčs ül. évfolyam, 53. szám Frank elvtárs beszámolója a Központi Bizottság előtt A szocialista munkaverseny és az élmunkás­mozgalom kifejlesztése és elmélyítése elősegíti a szocializmus győzelmét A normák megszilárdításával haladjunk a magasabb termelékenység felé Gottwald elvtárs nagy beszédének, amely összefoglalóan ismertette Pártunk legfontosabb feladatait a szocializmus építésében, egyik fontos részlete volt az ipari termelés szocialista munkaversenyének kifejlesztése és elmélyítése. Frank elvtárs, a KSČ főtitkárának helyettese Gottwald elvtárs beszédének és iránymutatásának ezt a részletét dolgozta ki ré szletesen, fölemlítve azokat a tapasztalatokat, ame­lyeket Pártunk az elmúlt évben ezen a téren szerzett. Frank elvtárs beszédét az alábbiakban teljes egészében közöljük, hogy üzemeink kellően áttanulmányozhassák és elterjedjen az egész dolgozó munkásság között, hogy okoljunk, hogy tanuljunk belőle további küzdelmünkben az ötéves terv második évének teljesítésében. Elvtársnők, elvtársak! A munkásosztály harca a szocia­lizmus győzelméért hazánkban a po­litikai hatalom átvétele ófa főleg a gazdasági építés szakaszán játszódik le. Ahogy bennünket erre a Szovjet Kommunista (bolsevik) Párt dicsősé­ges történelme tanít, ez a nemzet­gazdaság felépítésének és átépítésé­nek szakaszán mindennap jelentke­zik. E harc döntő győzelméhez mind­nyájunkat a Párt működése és Gott­wald elvtárs vezet, aki a Párt 1948. évi novemberi központi bizottsági ülésén főfeladatként hangsúlyozta ki a kétéves terv sikeres befejezését," míg a Párt IX. kongresszusán az el­ső ötéves terv teljes sikeres teljesíté­sét tűzte ki célunkul. E feladatok politikai jelentőségét azzal a meg­állapítással domborította ki, hogy „a hatalmat megtartani éa a kapitalista uralom visszatérését megakadályozni, ez végeredményben annyit jelent, mint jobban gazdálkodni a kapita­listáknál!"" Gazdasági tervünk teljesítése te­rén a legbeváltabb módszerévé vált a szocialista verseny és az élmunkás­mozgalom. Nálunk is bevált a sztáli­ni tanítás, hogy a szocialista verseny a szocializmus építésének kommu­nista módszere. Ez az a módszer, amely a legszélesebb dolgozó töme­gek alkotó iniciatíváját felszabadítja és szélesbíti és sikeresen mozgósítja termelésünk főbb feladatainak tel­jesítésére. Pártunknak viszonylag rövid idő alatt sikerült kifejleszteni az élmun­kásmozgalom kezdeti kicsiségéből egy oly mozgalmat, amely napról napra a dolgozók állandóan szélesbedő tö­megeit ragadja magával. Az élmun­kásmozgalomnak és az ötéves terv termelési feladatainak teljesítése kö­zötti egyenes összefüggés igazolására az a tény szolgál, hogy az élmunkás­mozgalommal százalékszerűen növe­kedtek meg az ötéves terv első esz­tendejének főleg termelési feladatai. Ez különösen szembetűnő iparunk egyes termelési ágaiban, mint pl. a precíziós gépgyártásnál, ahol — hála az élmunkásmozgalom fejlődésének és a minőségi termelésnek — a ter­melési tervet az elmúlt év utolsó esz­tendeiben jóval százszázalékon felül teljesítették. Hasonlóképpen a repülőgépiparban és autóiparban, a kémiai iparban, textiliparban, továbbá a bőráru és gumiiparban az élmunkásmozgalom kiszélesedése elősegítette a munkások számához viszonyított százalékban, hogy ezek az ágazatok összállami mé­retben az ötéves terv első éve ter­melési feladatainak teljesítésében magasabb eredményt mutatnak fel. mint az ipari termelés átlaga. Hogy mily döntő feladatot jelent a szocialista verseny a termelési fel­adatok teljesítésében és túlteljesíté­sében, ezt legjobban bizonyítják az üzemek közti versenyek eredményei amelyekben résztvettek az acélmű­vek és kohók munkásai Hála a ver­senyzők tömeges növekedésének, ez akció keretében 1949-b?n sikerült volt. 105 ezer tonnával emelni a nyersacéltermelést, 19 ezer tonnával a nyersvastermelést, 25 ezer tonná­val a hengerelt disztribúciós árut, az eredeti terv megállapításaival szemben. Még erősebben jelentkezik az él­munkásmozgalom és a szocialista verseny befolyása a termelékenység emelésénél. Míg 1949 január havában a terv­bevett fejenkénti termelés 101.1 szá­zalékát értük el, addig mult év má­jus havában a tervbevett egy főre eső termelés értéke 103.8 százalékot tett ki, november havában 109 szá­zalékot és decemberben 114.6 száza­lékot. A tervszerinti egész évi terme­lék«nység 105.05 százalékot'írf él. Ha a termelés tervszerinti értékét összehasonlítjuk a tényleges teljesí­téssel, úgy a szocialista verseny és az élmunkásmozgalom hatása még kedvezőbbnek mutatkozik, mert ha az egy munkaórára eső termelés ér­téke 1949 január havában 108 szá­zalékosan volt teljesítve, úgy márjus­ban 110 százalékra és 1949 december havában 123.8 százalékra. Az élmunkásmozgalom fejlődése ellenére és az emelkedő termelékeny­ség mellett sem sikerült biztosítani a munkatermelékenység tervszerinti emelését. Az élmunkások és a szo­cialista verseny résztvevőinek építé­si lelkesedése és önfeláldozása nem voltak elégségesek a tervszerinti munkatermelékenység emelésének biztosítására, mert ennek fejlődése a bérpolitikában mutatkozó rendetlen­ségek következtében kedvezőtlenül volt befolyásolva a gyorsabban emel­kedő bérgörbével. De így is megmu­tatkozott, hogy az alkotó kezdemé­nyezés döntő erőivé lett a termelési feladatok teljesítésében, valamint az új társadalmi rend felépítésének munkájában. A kerületi, járási és üzemi párt­szervezetek az élmunkásmozgalom fejlődése érdekében a IX, kongresz­szus óta igen jelentős munkát végez­tek. Nem könnyű munkát. Olyan munkát, amely sok szorgalmat köve­telt meg, mindennapi úttörő, öntuda­tosító politikai munkát, szervező és igazgató munkát. „Aki kommunista, az élmunkás" jelszó megvalósításá­val megteremtődtek az előfeltételek ahhoz, hogy — amint Gottwald elv­társ mondotta — minden munkás él­munkás legyen. A dolgozók széles tömegeit meg­nyerni a szocialista verseny gondola­tának nem olyan feladat, amelynek teljesítését könnyen érhetnők el az­által, hogy a Párt tagjait és egyál­talában a dolgozókat versenyre hív­nánk fel vagy pedig úgy — mint ahogy azt mondani szokták „oda­állítjuk ezt eléjük, mint feladatot és kötelességet". A dolgozókat megnyerni az aktív, céltudatos építőmunkára, bevonni őket a szocialista versenybe, annyit jelent, mint kinevelni és megterem­teni bennük a munka iránti új vi­szonyt, egészen új gondolkozást és öntudatot kelteni bennük. Annyit je­lent, mint az alkalmazottakból az évtizedeken át tartó kapitalista ki­zsákmányolás után jó gazdákat ki­termelni, akik állandóan tudatosít­ják magukban, hogy ma már nem A saióházi vasércbánya bányászai az élmunkás-műszakban 103*4 százalékra teljesítették a tervet 1 februári győzelem évfordulóján 200'4 -os eredményt értek el másokért dolgoznak, hanem maguk­ért. Vannak már oly pártszervezeteink, amelyek valóban megtanulták a munkairányítás megszervezését gaz­daságunk szektoraiban, amelyek rendszeresen és következetesen fog­lalkoznak a termelés, a tervteljesí­tés, a munkatermelékenység problé­máival. Ezek a szervezetek a forra­dalmi szakszervezeti mozgalommal karöltve irányítják és szervezik az élmunkásmozgalom fejlődését. Két­ségtelenül nagy siker, hogy ezt a kerületi pártszervezetekben konsta­tálhatjuk (Osztrava, firmy* Pfcwá és az utóbhi időben továbbiaknál is). Ezekben a kerületekben erősen kifej­lett az ipar. A szocialista verseny fejlődése ér­dekében kifejtett helyes gondoskodás egyik példája az Elektrosvit üzem 2danicében. Az üzemnek 432 alkal­mazottja van. A pártszervezetnek az üzemben aránylag kisszámú tagja van, összesen 94, azonban ezek közül a szocialista versenyben, a termelé­kenység teljesítésének feladataiban 72 tag vesz részt, összesen 307 al­kalmazott vesz részt a versenyben, akik átlagban 145 százalékban télije­sitik a normát és így túlteljesítik a termelési feladatokat. A csehszlová­kiai Kommunista Párt üzemi szerve­zete a forradalmi szakszervezeti mozgalom üzemi csoportja és az üzem vezetői teljes mértékben gon­doskodnak a szocialista versenyről, a szerződések mineműségéről és tar­talmáról! és tökéletes áttekintésük van a versenyről. A versenyben résztvesznek az összes mesterek és részben a többi műszak; alkalmazot­tak. Az egyes osztályokban a terv­teljesítés tekintetében kötelezettsé­geket vállaltak, hogy minden hónap­ban két nappal hamarább teljesítik a résztervet, úgyhogy az ötéves terv második esztendejét ebben az üzem­ben egy hónappal hamarább teljesí­tik. Hasonlóképen a kommunisták a forradalmi szakszervezeti mozgalom­ban is kétségtelenül nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy a forradalmi szakszervezeti mozgalom az üzemek­ben a termelési feladatok teljesítése tekintetében fő hatóerő legyen, hogy a szocialista versenyek propagátora és szervezője legyen, hogy a munka­termelékenység magasabb fokának elérésében hajtómotor legyen. 1948 februárjáig nem beszélhetünk a szocialista versenyek és az élmun­kásmozgalom szélesebb kiterjedésé­ről Az élmunkásmozgalom első fej­lődése csak a februári győzelem után jelentkezik, a munkások elhatározá­sában, hogy sikeresen teljesítsék a kétéves tervet. De a dolgozók kezdeményezésének tényleiges l:ifejlődése üzemeinkben, pártunk IX. kongresszusának előké­szítésével vajósul meg, amikor is az élmunkásmozgalom tömegalapot sze­rez. A szocialista szerződéseken ala­puló versenykötelezettségek 1949 ja­nuárjában az ipari munkásság össz­létszámának nem egész 5 százalékát tették ki. 19Ü9 májusáig ez a szám 9 százalékra emelkedett. Ebben az (.Folytatás a 2. oldalon.) (B. A.) A sajóházi (rozsnyóvidé­ki) vasércbányában február 8-án él­munkástanács alakult. Az alakuló gyűlést Gáspár elvtárs, az üzemi ta­nács elnöke nyitotta meg, aki beszá­molójában elmondotta, hogy az üzem munkássága milyen célt követ, ami­kor megalakította ezt az új szervet. Az élmunkástanács hivatása a jobb munkamódszerek széleskörű átülte­tése és megismertetése az egész üzem területén s az élmunkásmozga­lom fejlesztése és elmélyítése, úgy, hogy minden dolgozó érdekelve le­gyen benne. Ha mindenki bekapcso­lódik a szocialista munkaversenybe, ez nagy lendületet fog adni az egész üzem termelésének. Az élmunkástanács javarészben öntudatos öregmunkásokból alakult és tagjai lettek a következők: Elnök Sándor János, alelnök Bajzer István, titkár Mikó Arpád, jegyző Zelina Béla, propagandista Tőzsér Mihály. A tanács tagjai: Horváth József, Gyűrök András, Trunkó László, Ma­tejkó István, Gáspár József, Demkó Gyula, Misovszky Géza, Berecz Ist­ván, Gonosz Péter, Matejkó Zoltán, Kvasznicska Ferenc, Tiksán János, Hronec József és Vajda István. Az öreg harcosok az elsők között kap­csolódtak bele a meginduló mozga­lomba, mert ők tudják legjobban, mit jelent az, hogy most a szocializ­mus építéséért dolgoznak. A sajóházi üzem nem feledkezett meg a februári események évfordu­lójának megünnepléséről sem. A dol­gozók győzelmét a munkateljesít­mény fokozásával ünnepelték meg. Igy fejezték ki hálájukat a munkás­osztály vezető pártjának és Gottwald elvtársnak. Február 11-én lelkes és odaadó munkával a tervet 200.4 szá­zalékkal teljesítették. Az élmunkásmüszak február 12­töl 19-ig tartott és ezen is igen szép eredmények születtek. Az összered­mény szilárd norma mellett 103.4% volt, amivel példát mutattak az egész környék vasércbányáinak. Az üzemvezetőség elismerését fejezte ki az Istvány-mezőny munkásainak, akik valóban megérdemlik a legna­gyobb elismerést és megbecsülést is, mert minden erejüket megfeszítve, nehéz körülmények között dolgoznak a szocializmus győzelméért. Szovjet búzakenyér kerül a dolgozók asztalára A Szovjetunió 1948. évi jelentős se­gítsége után nem kisebb segítség szá­munkra a nemrég érkezett szovjet búzaszállítmány, amelyet február kö­zepén kezdtek őrölni az „Union" és „Jedla" bratislavai malmok. Oly nagy mennyiségű szovjet búza érkezett, hogy teljesen foglalkoztatva van mind­két malom őrlési kapacitása. Az „Uni­on"-űzemben négytagú élmunkáscso­port dolgozik kirakásánál, napi telje­sítményük eléri a 130 százalékot. A munkások felfogták a testvéri nagy Szovjetúnió segítségének nagy jelen­tőségét és éjjel-nappal szakadatlanul dolgoznak a búza kirakásán. A „Jed­la"-üzemben szintén egy élmunkáscso. port dolgozik a búzakirakás körül. Fi­gyelmet keltő a zsáktöltők teljesítmé­nye, akik a megállapított 120 százalé­kos normát 25 százalékkal túllépik. A szovjet búza minősége sokkal jobb mint a mi búzánké, mivel nagyon tiszta, nem tartalmaz konkolyt vagy olyan tárgyakat, amelyek hátráltatnák az őrlést. A szovjet búza mag­jának vékonyabb a héja és ami sárgás­fehér búzamagunkkal szemben szürkés­fehér színű, úgyhogy a belőle nyert liszt sütéskor kiadósabb, tapadóbb és felhasználható mindenfajta sütésre mind a pékségekben, mind a háztartá­sokban. Külsőleg kissé feketébbnek látszik, mint a mienk, de a belőle ké­szült sütemények sokkal ízletesebbek. A szovjet búzaliszt-készítményeket azonnal forgalomba hozzák. Ahogy a labouristák i terheket megosztják V. Bergezskov (Moszkva). A labouristák a választás előtti kampányuk során rengeteget beszél­tek arról, hogy állítólag elérték a terhek egyforma elosztását az ang­liai nép között. A választás előtti felhívások szerzői szerénytelenül biz­tosították Anglia népét, hogy Attlee kormánya állítólag oly politikát űz, amely teljes munkaalkalmat biztosít és az életlehetőségeket igazságosan megosztja. Az összes ehhez hasonló állítások, amikkel ezt bizonyítani akarják, iga­zolják a Transport House vezetőinek tiszteletlenségét a tényekkel szemben, bizonyítják, hogy a legtökéletesebben lehazudják azokat a reménytelen vi­szonyokat, amelyek Angliában ural­kodnak. Mert az angol birodalomban a helyzet a hivatalos helyeken meg­rajzolt viszonyoktól olyan messze van, mint az ég a földtől. Nem titok, hogy a munkáskormány ötéves hivataloskodása alatt az ang­liai munkásosztály helyzete nemcsak hogy nem javult meg, ellenkezőleg, jelentős mértékben rosszabbodott és esztendőről esztendőre rosszabbodik. Sőt, az angol pénzügyminisztérium jelentése szerint az árindex a kiske­reskedésekben 1949 novemberében 119 volt, ha irányszámnak 1947-ben 100 pontot veszünk. 1949-ben az 1948­as viszonyokhoz az árak 8 százalék­kal emelkedtek és a legutóbb végre­hajtott font sterling devalválás to­vábbi áremelkedéseket eredménye­zett. Ily viszonyok mellett érthető, hogy a Tradeumionista vezérek minden tö­rekvése ellenére, akik a béremelés követelményeivel szembehelyezked­nek, ezek a követelmények mégis mind sürgősebbé és az egész angliai dolgozó munkásságnak követeléseivé válnak. A munkásosztály megértette, hogy szakszervezeti urai elárulták a munkásság érdekeit és jellegzetes, hogy a Daily Herald kénytelen volt beismerni, hogy a bérpolitika mai iránya a legtöbb áldozatot a legke­vésbbé ellátott tömegek soraiból kö­veteli meg Angliában. A szakszerve­zeti végrehajtóbizottság nemrég meg­tartott konferenciáján sok delegátus keserűséggel mutatott rá arra, hogy a nagytanács politikája egyet jelent a kapitalista gazdálkodás előtti tel­jes kapitulációval. Vasmar asszony, aki az állami üzemek szakszervezeti szövetségét képviselte, kijelentette, 1945-ben csak azért szavaztunk & munkáspártra, hogy helyzetünk még rosszabbra ne forduljon. Követeljük, hogy a kormány gondoskodjék az emberekről, a haszonból többet jut­tasson nekik. Ezek az egyszerű sza­vak, amit ez a munkásnő felszólalá­sában megállapított, nagy igazsá­got jelentenek. A munkáspárt kor­mánya Angliában az egyszerű dolgo­zó nép nyakára mindig nagyobb é9 nagyobb egyenes adókat és terheket ró és gondosan őrzi a City urainak a haszon szaporodását. Még az el­múlt évben az egyik munkáspárti képviselő megállapította, hogy a ka­pitalista államok haszna 1938-ban 548 millió font sterlinget tett ki, ugyanakkor 1948-ban a haszon már nem kevesebb, mint 1639 millió font sterlingre szaporodott. Az elmúlt hóna­pok során az Attlee-kormány beve­zette az orvosi receptek után történő fizetést, amivel újabb terhet rótt a munkásokra, de egy pillanatra Sem gondolt arra, hogy csökkentse a gyó­gyászati üzemek tulajdonosainak mesés jövedelmét. A Glackso gyógy­üzem tulajdonosai 1948-ban 1,641.000 font sterling tiszta hasznot dugtak zsebre, 1949-ben ez 2,605.000 font sterlingre ugrott fel. A hajógyárak munkásai az elmúlt évekhez viszo­nyítva egyenként és hetenként 4 font sterlinggel keresnek többet a tő­kések számára, mint az elmúlt esz­tendők során, ugyanakkor a kormány nem hajlandó az alkalmazottak bér­emelésre irányuló követeléseinek helyt adni. Hanem éppen ebben rejlik az ang­liai munkáskormánynak munkásel­lenes esztelen politikája, mert hisz ez a kormány arra ügyel, hogy a ma­ga számára és a tőkések számára hozzon gyümölcsöző eredményeket és esze ágában sincs, hogy az iparbá­rók és pénzmágnások hatalmas jö­vedelmeit csökkentse. Attlee és Mor­rison, valamint társaik a dolgozók életszínvonala ellen intézik támadá­saikat és minden lehetőt elkövetnek, hogy a monopolistáknak kedvező fel­tételeket teremtsenek. Igy fest az a politika, amelyről az Attleek azt mondják, hogy ők a teherviselést Angliában egyenletesen osztják szét

Next

/
Oldalképek
Tartalom