Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-03 / 53. szám, péntek

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 március 3, péntek 2 Kčs ül. évfolyam, 53. szám Frank elvtárs beszámolója a Központi Bizottság előtt A szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom kifejlesztése és elmélyítése elősegíti a szocializmus győzelmét A normák megszilárdításával haladjunk a magasabb termelékenység felé Gottwald elvtárs nagy beszédének, amely összefoglalóan ismertette Pártunk legfontosabb feladatait a szocializmus építésében, egyik fontos részlete volt az ipari termelés szocialista munkaversenyének kifejlesztése és elmélyítése. Frank elvtárs, a KSČ főtitkárának helyettese Gottwald elvtárs beszédének és iránymutatásának ezt a részletét dolgozta ki ré szletesen, fölemlítve azokat a tapasztalatokat, amelyeket Pártunk az elmúlt évben ezen a téren szerzett. Frank elvtárs beszédét az alábbiakban teljes egészében közöljük, hogy üzemeink kellően áttanulmányozhassák és elterjedjen az egész dolgozó munkásság között, hogy okoljunk, hogy tanuljunk belőle további küzdelmünkben az ötéves terv második évének teljesítésében. Elvtársnők, elvtársak! A munkásosztály harca a szocializmus győzelméért hazánkban a politikai hatalom átvétele ófa főleg a gazdasági építés szakaszán játszódik le. Ahogy bennünket erre a Szovjet Kommunista (bolsevik) Párt dicsőséges történelme tanít, ez a nemzetgazdaság felépítésének és átépítésének szakaszán mindennap jelentkezik. E harc döntő győzelméhez mindnyájunkat a Párt működése és Gottwald elvtárs vezet, aki a Párt 1948. évi novemberi központi bizottsági ülésén főfeladatként hangsúlyozta ki a kétéves terv sikeres befejezését," míg a Párt IX. kongresszusán az első ötéves terv teljes sikeres teljesítését tűzte ki célunkul. E feladatok politikai jelentőségét azzal a megállapítással domborította ki, hogy „a hatalmat megtartani éa a kapitalista uralom visszatérését megakadályozni, ez végeredményben annyit jelent, mint jobban gazdálkodni a kapitalistáknál!"" Gazdasági tervünk teljesítése terén a legbeváltabb módszerévé vált a szocialista verseny és az élmunkásmozgalom. Nálunk is bevált a sztálini tanítás, hogy a szocialista verseny a szocializmus építésének kommunista módszere. Ez az a módszer, amely a legszélesebb dolgozó tömegek alkotó iniciatíváját felszabadítja és szélesbíti és sikeresen mozgósítja termelésünk főbb feladatainak teljesítésére. Pártunknak viszonylag rövid idő alatt sikerült kifejleszteni az élmunkásmozgalom kezdeti kicsiségéből egy oly mozgalmat, amely napról napra a dolgozók állandóan szélesbedő tömegeit ragadja magával. Az élmunkásmozgalomnak és az ötéves terv termelési feladatainak teljesítése közötti egyenes összefüggés igazolására az a tény szolgál, hogy az élmunkásmozgalommal százalékszerűen növekedtek meg az ötéves terv első esztendejének főleg termelési feladatai. Ez különösen szembetűnő iparunk egyes termelési ágaiban, mint pl. a precíziós gépgyártásnál, ahol — hála az élmunkásmozgalom fejlődésének és a minőségi termelésnek — a termelési tervet az elmúlt év utolsó esztendeiben jóval százszázalékon felül teljesítették. Hasonlóképpen a repülőgépiparban és autóiparban, a kémiai iparban, textiliparban, továbbá a bőráru és gumiiparban az élmunkásmozgalom kiszélesedése elősegítette a munkások számához viszonyított százalékban, hogy ezek az ágazatok összállami méretben az ötéves terv első éve termelési feladatainak teljesítésében magasabb eredményt mutatnak fel. mint az ipari termelés átlaga. Hogy mily döntő feladatot jelent a szocialista verseny a termelési feladatok teljesítésében és túlteljesítésében, ezt legjobban bizonyítják az üzemek közti versenyek eredményei amelyekben résztvettek az acélművek és kohók munkásai Hála a versenyzők tömeges növekedésének, ez akció keretében 1949-b?n sikerült volt. 105 ezer tonnával emelni a nyersacéltermelést, 19 ezer tonnával a nyersvastermelést, 25 ezer tonnával a hengerelt disztribúciós árut, az eredeti terv megállapításaival szemben. Még erősebben jelentkezik az élmunkásmozgalom és a szocialista verseny befolyása a termelékenység emelésénél. Míg 1949 január havában a tervbevett fejenkénti termelés 101.1 százalékát értük el, addig mult év május havában a tervbevett egy főre eső termelés értéke 103.8 százalékot tett ki, november havában 109 százalékot és decemberben 114.6 százalékot. A tervszerinti egész évi termelék«nység 105.05 százalékot'írf él. Ha a termelés tervszerinti értékét összehasonlítjuk a tényleges teljesítéssel, úgy a szocialista verseny és az élmunkásmozgalom hatása még kedvezőbbnek mutatkozik, mert ha az egy munkaórára eső termelés értéke 1949 január havában 108 százalékosan volt teljesítve, úgy márjusban 110 százalékra és 1949 december havában 123.8 százalékra. Az élmunkásmozgalom fejlődése ellenére és az emelkedő termelékenység mellett sem sikerült biztosítani a munkatermelékenység tervszerinti emelését. Az élmunkások és a szocialista verseny résztvevőinek építési lelkesedése és önfeláldozása nem voltak elégségesek a tervszerinti munkatermelékenység emelésének biztosítására, mert ennek fejlődése a bérpolitikában mutatkozó rendetlenségek következtében kedvezőtlenül volt befolyásolva a gyorsabban emelkedő bérgörbével. De így is megmutatkozott, hogy az alkotó kezdeményezés döntő erőivé lett a termelési feladatok teljesítésében, valamint az új társadalmi rend felépítésének munkájában. A kerületi, járási és üzemi pártszervezetek az élmunkásmozgalom fejlődése érdekében a IX, kongreszszus óta igen jelentős munkát végeztek. Nem könnyű munkát. Olyan munkát, amely sok szorgalmat követelt meg, mindennapi úttörő, öntudatosító politikai munkát, szervező és igazgató munkát. „Aki kommunista, az élmunkás" jelszó megvalósításával megteremtődtek az előfeltételek ahhoz, hogy — amint Gottwald elvtárs mondotta — minden munkás élmunkás legyen. A dolgozók széles tömegeit megnyerni a szocialista verseny gondolatának nem olyan feladat, amelynek teljesítését könnyen érhetnők el azáltal, hogy a Párt tagjait és egyáltalában a dolgozókat versenyre hívnánk fel vagy pedig úgy — mint ahogy azt mondani szokták „odaállítjuk ezt eléjük, mint feladatot és kötelességet". A dolgozókat megnyerni az aktív, céltudatos építőmunkára, bevonni őket a szocialista versenybe, annyit jelent, mint kinevelni és megteremteni bennük a munka iránti új viszonyt, egészen új gondolkozást és öntudatot kelteni bennük. Annyit jelent, mint az alkalmazottakból az évtizedeken át tartó kapitalista kizsákmányolás után jó gazdákat kitermelni, akik állandóan tudatosítják magukban, hogy ma már nem A saióházi vasércbánya bányászai az élmunkás-műszakban 103*4 százalékra teljesítették a tervet 1 februári győzelem évfordulóján 200'4 -os eredményt értek el másokért dolgoznak, hanem magukért. Vannak már oly pártszervezeteink, amelyek valóban megtanulták a munkairányítás megszervezését gazdaságunk szektoraiban, amelyek rendszeresen és következetesen foglalkoznak a termelés, a tervteljesítés, a munkatermelékenység problémáival. Ezek a szervezetek a forradalmi szakszervezeti mozgalommal karöltve irányítják és szervezik az élmunkásmozgalom fejlődését. Kétségtelenül nagy siker, hogy ezt a kerületi pártszervezetekben konstatálhatjuk (Osztrava, firmy* Pfcwá és az utóbhi időben továbbiaknál is). Ezekben a kerületekben erősen kifejlett az ipar. A szocialista verseny fejlődése érdekében kifejtett helyes gondoskodás egyik példája az Elektrosvit üzem 2danicében. Az üzemnek 432 alkalmazottja van. A pártszervezetnek az üzemben aránylag kisszámú tagja van, összesen 94, azonban ezek közül a szocialista versenyben, a termelékenység teljesítésének feladataiban 72 tag vesz részt, összesen 307 alkalmazott vesz részt a versenyben, akik átlagban 145 százalékban télijesitik a normát és így túlteljesítik a termelési feladatokat. A csehszlovákiai Kommunista Párt üzemi szervezete a forradalmi szakszervezeti mozgalom üzemi csoportja és az üzem vezetői teljes mértékben gondoskodnak a szocialista versenyről, a szerződések mineműségéről és tartalmáról! és tökéletes áttekintésük van a versenyről. A versenyben résztvesznek az összes mesterek és részben a többi műszak; alkalmazottak. Az egyes osztályokban a tervteljesítés tekintetében kötelezettségeket vállaltak, hogy minden hónapban két nappal hamarább teljesítik a résztervet, úgyhogy az ötéves terv második esztendejét ebben az üzemben egy hónappal hamarább teljesítik. Hasonlóképen a kommunisták a forradalmi szakszervezeti mozgalomban is kétségtelenül nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a forradalmi szakszervezeti mozgalom az üzemekben a termelési feladatok teljesítése tekintetében fő hatóerő legyen, hogy a szocialista versenyek propagátora és szervezője legyen, hogy a munkatermelékenység magasabb fokának elérésében hajtómotor legyen. 1948 februárjáig nem beszélhetünk a szocialista versenyek és az élmunkásmozgalom szélesebb kiterjedéséről Az élmunkásmozgalom első fejlődése csak a februári győzelem után jelentkezik, a munkások elhatározásában, hogy sikeresen teljesítsék a kétéves tervet. De a dolgozók kezdeményezésének tényleiges l:ifejlődése üzemeinkben, pártunk IX. kongresszusának előkészítésével vajósul meg, amikor is az élmunkásmozgalom tömegalapot szerez. A szocialista szerződéseken alapuló versenykötelezettségek 1949 januárjában az ipari munkásság összlétszámának nem egész 5 százalékát tették ki. 19Ü9 májusáig ez a szám 9 százalékra emelkedett. Ebben az (.Folytatás a 2. oldalon.) (B. A.) A sajóházi (rozsnyóvidéki) vasércbányában február 8-án élmunkástanács alakult. Az alakuló gyűlést Gáspár elvtárs, az üzemi tanács elnöke nyitotta meg, aki beszámolójában elmondotta, hogy az üzem munkássága milyen célt követ, amikor megalakította ezt az új szervet. Az élmunkástanács hivatása a jobb munkamódszerek széleskörű átültetése és megismertetése az egész üzem területén s az élmunkásmozgalom fejlesztése és elmélyítése, úgy, hogy minden dolgozó érdekelve legyen benne. Ha mindenki bekapcsolódik a szocialista munkaversenybe, ez nagy lendületet fog adni az egész üzem termelésének. Az élmunkástanács javarészben öntudatos öregmunkásokból alakult és tagjai lettek a következők: Elnök Sándor János, alelnök Bajzer István, titkár Mikó Arpád, jegyző Zelina Béla, propagandista Tőzsér Mihály. A tanács tagjai: Horváth József, Gyűrök András, Trunkó László, Matejkó István, Gáspár József, Demkó Gyula, Misovszky Géza, Berecz István, Gonosz Péter, Matejkó Zoltán, Kvasznicska Ferenc, Tiksán János, Hronec József és Vajda István. Az öreg harcosok az elsők között kapcsolódtak bele a meginduló mozgalomba, mert ők tudják legjobban, mit jelent az, hogy most a szocializmus építéséért dolgoznak. A sajóházi üzem nem feledkezett meg a februári események évfordulójának megünnepléséről sem. A dolgozók győzelmét a munkateljesítmény fokozásával ünnepelték meg. Igy fejezték ki hálájukat a munkásosztály vezető pártjának és Gottwald elvtársnak. Február 11-én lelkes és odaadó munkával a tervet 200.4 százalékkal teljesítették. Az élmunkásmüszak február 12töl 19-ig tartott és ezen is igen szép eredmények születtek. Az összeredmény szilárd norma mellett 103.4% volt, amivel példát mutattak az egész környék vasércbányáinak. Az üzemvezetőség elismerését fejezte ki az Istvány-mezőny munkásainak, akik valóban megérdemlik a legnagyobb elismerést és megbecsülést is, mert minden erejüket megfeszítve, nehéz körülmények között dolgoznak a szocializmus győzelméért. Szovjet búzakenyér kerül a dolgozók asztalára A Szovjetunió 1948. évi jelentős segítsége után nem kisebb segítség számunkra a nemrég érkezett szovjet búzaszállítmány, amelyet február közepén kezdtek őrölni az „Union" és „Jedla" bratislavai malmok. Oly nagy mennyiségű szovjet búza érkezett, hogy teljesen foglalkoztatva van mindkét malom őrlési kapacitása. Az „Union"-űzemben négytagú élmunkáscsoport dolgozik kirakásánál, napi teljesítményük eléri a 130 százalékot. A munkások felfogták a testvéri nagy Szovjetúnió segítségének nagy jelentőségét és éjjel-nappal szakadatlanul dolgoznak a búza kirakásán. A „Jedla"-üzemben szintén egy élmunkáscso. port dolgozik a búzakirakás körül. Figyelmet keltő a zsáktöltők teljesítménye, akik a megállapított 120 százalékos normát 25 százalékkal túllépik. A szovjet búza minősége sokkal jobb mint a mi búzánké, mivel nagyon tiszta, nem tartalmaz konkolyt vagy olyan tárgyakat, amelyek hátráltatnák az őrlést. A szovjet búza magjának vékonyabb a héja és ami sárgásfehér búzamagunkkal szemben szürkésfehér színű, úgyhogy a belőle nyert liszt sütéskor kiadósabb, tapadóbb és felhasználható mindenfajta sütésre mind a pékségekben, mind a háztartásokban. Külsőleg kissé feketébbnek látszik, mint a mienk, de a belőle készült sütemények sokkal ízletesebbek. A szovjet búzaliszt-készítményeket azonnal forgalomba hozzák. Ahogy a labouristák i terheket megosztják V. Bergezskov (Moszkva). A labouristák a választás előtti kampányuk során rengeteget beszéltek arról, hogy állítólag elérték a terhek egyforma elosztását az angliai nép között. A választás előtti felhívások szerzői szerénytelenül biztosították Anglia népét, hogy Attlee kormánya állítólag oly politikát űz, amely teljes munkaalkalmat biztosít és az életlehetőségeket igazságosan megosztja. Az összes ehhez hasonló állítások, amikkel ezt bizonyítani akarják, igazolják a Transport House vezetőinek tiszteletlenségét a tényekkel szemben, bizonyítják, hogy a legtökéletesebben lehazudják azokat a reménytelen viszonyokat, amelyek Angliában uralkodnak. Mert az angol birodalomban a helyzet a hivatalos helyeken megrajzolt viszonyoktól olyan messze van, mint az ég a földtől. Nem titok, hogy a munkáskormány ötéves hivataloskodása alatt az angliai munkásosztály helyzete nemcsak hogy nem javult meg, ellenkezőleg, jelentős mértékben rosszabbodott és esztendőről esztendőre rosszabbodik. Sőt, az angol pénzügyminisztérium jelentése szerint az árindex a kiskereskedésekben 1949 novemberében 119 volt, ha irányszámnak 1947-ben 100 pontot veszünk. 1949-ben az 1948as viszonyokhoz az árak 8 százalékkal emelkedtek és a legutóbb végrehajtott font sterling devalválás további áremelkedéseket eredményezett. Ily viszonyok mellett érthető, hogy a Tradeumionista vezérek minden törekvése ellenére, akik a béremelés követelményeivel szembehelyezkednek, ezek a követelmények mégis mind sürgősebbé és az egész angliai dolgozó munkásságnak követeléseivé válnak. A munkásosztály megértette, hogy szakszervezeti urai elárulták a munkásság érdekeit és jellegzetes, hogy a Daily Herald kénytelen volt beismerni, hogy a bérpolitika mai iránya a legtöbb áldozatot a legkevésbbé ellátott tömegek soraiból követeli meg Angliában. A szakszervezeti végrehajtóbizottság nemrég megtartott konferenciáján sok delegátus keserűséggel mutatott rá arra, hogy a nagytanács politikája egyet jelent a kapitalista gazdálkodás előtti teljes kapitulációval. Vasmar asszony, aki az állami üzemek szakszervezeti szövetségét képviselte, kijelentette, 1945-ben csak azért szavaztunk & munkáspártra, hogy helyzetünk még rosszabbra ne forduljon. Követeljük, hogy a kormány gondoskodjék az emberekről, a haszonból többet juttasson nekik. Ezek az egyszerű szavak, amit ez a munkásnő felszólalásában megállapított, nagy igazságot jelentenek. A munkáspárt kormánya Angliában az egyszerű dolgozó nép nyakára mindig nagyobb é9 nagyobb egyenes adókat és terheket ró és gondosan őrzi a City urainak a haszon szaporodását. Még az elmúlt évben az egyik munkáspárti képviselő megállapította, hogy a kapitalista államok haszna 1938-ban 548 millió font sterlinget tett ki, ugyanakkor 1948-ban a haszon már nem kevesebb, mint 1639 millió font sterlingre szaporodott. Az elmúlt hónapok során az Attlee-kormány bevezette az orvosi receptek után történő fizetést, amivel újabb terhet rótt a munkásokra, de egy pillanatra Sem gondolt arra, hogy csökkentse a gyógyászati üzemek tulajdonosainak mesés jövedelmét. A Glackso gyógyüzem tulajdonosai 1948-ban 1,641.000 font sterling tiszta hasznot dugtak zsebre, 1949-ben ez 2,605.000 font sterlingre ugrott fel. A hajógyárak munkásai az elmúlt évekhez viszonyítva egyenként és hetenként 4 font sterlinggel keresnek többet a tőkések számára, mint az elmúlt esztendők során, ugyanakkor a kormány nem hajlandó az alkalmazottak béremelésre irányuló követeléseinek helyt adni. Hanem éppen ebben rejlik az angliai munkáskormánynak munkásellenes esztelen politikája, mert hisz ez a kormány arra ügyel, hogy a maga számára és a tőkések számára hozzon gyümölcsöző eredményeket és esze ágában sincs, hogy az iparbárók és pénzmágnások hatalmas jövedelmeit csökkentse. Attlee és Morrison, valamint társaik a dolgozók életszínvonala ellen intézik támadásaikat és minden lehetőt elkövetnek, hogy a monopolistáknak kedvező feltételeket teremtsenek. Igy fest az a politika, amelyről az Attleek azt mondják, hogy ők a teherviselést Angliában egyenletesen osztják szét