Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-15 / 63. szám, szerda

U J SZU 1550 március 15 íR szovjet falu krónikása „... Nem sértem meg udvariatlan szavakkal atyáink és nagyatyáink emlékét; ügyes emberek voltak, mesterek a szakmájukban. Különösen híresek voltak faltisi nyeregkészítőink. Mégis rettenetes nyomorban éltek. Egész lelkükkel szerették a földet, minden kincsnél többre tartották. De bárhogy is igyekeztek, még a legszorgalmasabb parasztokat sem táplálták a keskeny, mesgyékkel apró darabokra szabdalt földsávok. A mi -parasztjainkkal mindenütt találkozhattunk; a legtöbbel Dimitrovoban, a gyárkapuk előtt, ahova munkát keresni vándoroltak. Nehéz elválni a parasztnak földjétől és szülőházától; nehéz abbahagynia azt a munkát, amelyet szeret; nehéz városról városra vándorolni falat kenyér után. Nincs ennél keserűbb sors. De mégis vándorolni kellett, más kiút nem volt. Megesik, hogy most végigmegy az ember a falun, aztán eszébe jut, hogy a forradalom előtt itt állt Gorovnyinék, Szlonszkinék, Karoljovék, Djacskovék be~ deszkázott, elhagyott viskója ... Szétfutottak a világba, kikergette őket a faluból a nyomor." ^ így ír „A föld urai" című könyvében Iván Sztyepanovics Jegorov, \ a Moszkva melletti „Győzelem"-kol- j hoz elnöke. Jegorov a saját faluja j krónikása. Jól ismeri a falu történe- ! tét, amely visszanyúlik a XV. századba. Már egész sor újságcikket és könyvecskét írt, ezek mind a falu múltjáról és jelenéről szólnak. Parasztíró! De Iván JegOrOvnak nem az irodalom a főgondja. Ő csak földművesnek mondja magát — de milyen földműves! Olyan, aki alkotó munkává változtatta a földművelést. Nem hasonlít sem apjára, sem nagyatyjára, akik véres verítékkel öntözték talpalatnyi földjüket. Messze jutott tőlük — ahogy messze jutott a kolhoz is a régi falutól. Jegorovot a Párt nevelte, a Párt emelte föl, amely a parasztok sorsát egyre szebb állomások felé irányítja. Jegorov legutóbbi cikkében számokat és adatokat sorol fel, amelyek a szovjet falvak lakóinak igényeit, a szovjet parasztok látókörét rajzolják meg. „... Olvastam egy Angliában járt professzor cikkét. Útitársaival meglátogatta Darwin szülőfaluját. A faluba érve megkérdezték, hol a nagy tudós háza. A kérdezettek — fiatal emberek voltak — zavartan felelték: — Sohasem hallottunk róla! Mikor ezt olvastam, nagyon meglepett. Mi a kolhozkönyvtárban díszhelyen tartjuk Darwin• „A fajok eredete" című művét és mellette áll Timirjazev könyve: „Charles Darwin és tanai". A mi iskoláinkban, tanítják a darwinizmust. Komszomolistáink szorcE)él-országának történelméből A Vietnami Demokratikus Köztársaság a második világháború végén a volt francia indokínai gyarmat nem. zeti felkelése következtében jött létre. Vietnam annamit szó, amely fordításban annyit jelent mint „Dél országa". Ez találó elnevezése annak az országnak, amelynek nagy részét annamiták lakják és amely az indokinai félszigeten a délkínai tenger partján terül el. A francia gyarmatosítók a XIX. század közepén szállták meg Vietnamot és a szomszédos Laosz és Kambodzsát is. Ekkor osztottak fel Vietnamot három részre: Kokinkina gyarmatra, Tonkingra és Annamra az úgynevezett protektorátusokra. Azonban sem a francia gyarmatosítók majdnem egy évszázados uralma, sem az országnak japánok általi meg* szállása a második világháború folyamán nem tudták megtörni a vietnami nép nemzeti felszabadító mozgalmát. Hatalmas befolyással volt a vietnami nép küzdelmének megszilárdítására éppenúgy, mint a többi gyarmati nemzetekre a Szovjetúnió győzelmének a fasiszta támadók fölött." 1945 augusztusában Vietnam néptömegei ledobták magukról a japán és francia gyarmatosítok igáját és megteremtették saját demokratikus államukat. Azóta már ötödik éve folytat Vietnam népe hősi harcot az imperialisták kísérletei ellen, akik vissza akarnák állítani a gyarmatrendszert. Majdnem 2000 km. hosszban terjed ki Vietnam földje a tenger mentén és Indokínai egész keleti részét elfoglalja. Vietnam köztársaság egyesíti magában Annám, Tonking és Kokinkina területi egységeit (ezeknek a volt francia fennhatóság alatti kerületeknek elnevezését megváltoztatta a demokrata köztársaság vezetősége éspedig Bagbo, avagy Észak-Vietnam Trumbo

v avagy Közép-Vietnam és Nambo, avagy Dél-Vietnam, megfelelően azoknak az elnevezéseknek, amelyek fennálltak ebben az országban egészen addig, amíg a francia gyarmatosítók el nem foglalták). Ezek az országrészek összesen 350 ezer négyzetkilométeren terülnek el. A volt francia gyarmat 26 millió lakosából 22 millió él Vietnamban, ezek közül 20 millió ember él a köztár. saság felszabadított területén. Ilyen hatalmas gyaimat elvesztése nemcsak a francia monopolokra jelent hatalmas csapást, hanem egész imperialista táborra, meggy'

1 az imperializmus védelmi arcv Ezért van az, hogy ma Vit i és francia hatonai egységek 1... .műveleteiket az amerikai imperializmus támogatásával hajtják végre a német SSekkel és más fizetett gyilkosokkal együtt. A francia imperialisták szívósan igyekeznek felújítani uralmukat Indokínában. A francia tőke gazdálkodása ebben az országban természeti gazdagságával, kőszénnel, vassal, arannyal, kaucsukkal, a nagykiterjedésű rizsültetvényekkel — az olcsó munkaerő kizsákmányolásával, hatalmas nyeresége. és Tonking összetételben szabad államnak, amely az indokinai federáció kötelékébe lép és a francia kötelékbe. Indokína többi részének a köztársasághoz való csatolását referendum útján akarták megoldani. Ezek a megegyezések azonban a francia kormány részéről ámítást jelentettek, mert a kormány felhasználta a hadmüveletekben beállt szünetet arra, hogy Indokinába hatalmas katonai erőket csoportosítson át és megújítsa a háborúi 1946 december 19-én a francia katonaság újra megrohanta Vietnamot. A támadás váratlan volta következtéSZEMJON JAKOVLEVICS NÁDSZON: Serkentő Serkenj föl, indulj: hív a távol, az Ég kegyét ne várd, ne kérd! Ne tétovázz, ha arra vágyói, hogy harcolhass a holnapért!... Tudásod mint a fáklya égjen, így törj a vak homályon át, — már bíbor sáv vonul az égen: köszöntsd az új ko r hajnalát! Fordította: Képes Géza. ket jelentett a francia monopolista tőke számára. Ezek a gyarmati nyereségek szerény számításunk szerint évente 1.5 milliárd frank összeget értek el. A francia imperialisták törekvé. sükben, hogy megőrizzék óriási nyereségeiket, gyarmatháborút kezdtek Vietnamban, azonnal a demokratikus köztársaság megalakulása után. Az imperialisták meggyőződtek arról, hogy nem képesek egyedül katonai erővel leverni a hősi köztársaságot és tárgyalásokba kezdtek annak vezetőségével. A megegyezés szerint, ame. lyet 1946-ban kötötten, a francia kor. mány elismerte Vietnamot — Annám galmasan olvasgatják Darwin könyvét és sc' -szélnek róla. Kiderül, hogy Da özelebb áll hozzánk, mint saju itársaihoz. Az ifjúsv „iunk különös szomjúsággal veti rá magát a tudományos művekre. Zoszim Jegorov, Valentin Oszipov és Valja Makarova már több tucatnyi tudományos könyvet elolvastak. Nemrég meglátogattam Iván Grafov családját. Fia, Valentin éppen Tolsztoj „Háború és Béke" című művét olvasta, éjjeli szekrényén ott feküdt az „Idegen szavak magyarázata" és mellette egy másik könyv: „A bő termés mesterei". Ugyanez a Valentin a legjobb sztahánovista kolhozunkban, akár a mezőn, akár erdőirtásnál, akár útépítésnél dolgozik. Hát, ezek a mi kolhoz-fiataljaink! Nemcsak saját falujuk, hanem az egész világ érdekli őket." így ír Iván Jegorov, a szovjet falu krónikása, az új szovjet parasztság képviselője. Sorai nyomán megítélhetjük, mennyit fejlődött a kolhozfalvak népe, milyen nagyszerű utat tett meg a sztálini korszakban. ben el tudták foglalni a köztársaság fővárosát Chanojt és néhány más várost és kikötőt. A köztársaság védelmére Vietnam egész népe felkelt. Az imperialisták előrenyomulását megállították és az ellenséget sok vidékről kiűzték. A köztársasági katonaság kezdeményezésbe ment át és a védelemből támadásba. 1950 kezdetén a köztársasági kormányzat a köztársaság több mint 90 százalék területét ellenőrizte kb. 20 milliónyi emberrel. A francia katonaság azonban még mindig megszállva tart néhány várost Szajgont, Chanojt és másokat. A francia kormányzat politikáját Vietnammal kapcsolatban az amerikai monopolok diktálják. A washingtoni útmutatások szerint a francia vezető körök az ame. rikai imperialistákkal megalakították a közös harc frontját, a Csendes óceán gyarmati nemzeteinek óriássá ' nőtt nemzetfelszabadító mozgalma ellen. Ezeknek a nemzeteknek hatalmas moz. ga'ma meghiúsítja azokat az amerikai terveket, amelyek egész Kelet-Ázsiát az amerikai hatalom szférájába akarták bevonni. Indokína az amerikai imperialisták terveiben nemcsak mint gyarmati jövedelemforrás szerepel, ha. nem mint előnyös sztratégiai pont a , Csendes óceán vidékén a kínai népi köztársaság elleni harcban a DélkeletÁzsiába való terjeszkedésére. Az Egyesült Államok kormányzati ügyosztálya külön figyeilmet szentel Vietnamnak és egymásután küldi oda a Wall-Street képviselőit. Az ő tanácsukra a francia erők nagy hadműveletbe kezdtek és a vietnami demokrata köztársasággal szemben megalakították Vietnam állam bábkormányát. 1948 Június 5-én a francia indokinai főmegblzott Bolaertes között és Iguen Kszjuan tábornok bábkormánya között „egyezmény" jött létre, amely megszabja az előfeltételeket Annám volt uralkodója Bao.Daj visszatértére, aki 1945-ben mondott le uralkodói szé. kéről. 1949 március 8-án új „egyezményt" írtak alá a francia katonaság által megszállott területen egy új bábkormány megalakításával, amelynek élén Bao-Daj áll és ezt az „államot" a francia kötelékbe sorozzák, azaz a francia gyarmat impérlumkötelékébe. Az Egyesült Államok és Anglia kormányzata 1950 február elején elismerték Bao-Daj bábkormányát és rendsze. rét mint Vietnam „törvényes kormány, zatát". Az angol és amerikai imperialisták e tevékenysége éppenúgy, mint minden mostani tevékenységük Délkelet-Ázsiában arra mutat, hogy széles, nagykiterjedésű katonai intervenciót készítenek elő Vietnamban a köztár. saság megfojtását tervezve, mint egyikigen fontos részét annak a harcnak, amely Ázsiában a nemzetfelszabaditó. mozgalom ellen folyik A burzsoá sajtó Bao-Daj „katonai megsegítéséről" ír és a görög minta szerinti nagy katonai hadműveletek tervéről. Ezek a tervek azonban eleve bukásra vannak ítélve. Mint ismeretes BaoDaj „kormánya" senkit sem képvisel, csak az amerikai imperialisták dolláraira és a francia támogatásra támaszkodik. Vietnam dolgozói megvetéssel és gyűlölettel viseltetnek azoknak a katonai bűnösöknek és árulóknak klikkjével szemben, amelyeknek élén BaoDaj áll. Vietnam hős népe meg fogja tudni védeni függetlenségét V. Vasziljeva: a „Bolsevik" negyedik, februári számában meg. jelent cikkébőL — Leningrád környékén új szanatórlnmok épülnek. A karéliai földnyelven, Petrodvorecben, a Kirov-tszigeten , nagyarányú építkezések folynak. A szovjet állam tizennégymillió rúbelt irányzott elő egy hatalmas szanatórium építésére. Viborg közelében is kát új szanatórium építését kezdték meg. A szanatóriumokban évente 55.000 leningrádi tölti szabadságát, az üdülőházakban pedig 184 ezer dolgozó tölti szabad idejét. A. ZÁPOTOCKÝ 3

6 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZ ARI DKZS0 — Jézus, Mária, csak nem gondolod komolyan ... — Ne bőgj. Tudom, igazad van. Nem volna rendes dolog, ha megfosztanálak ettől a pénztől. Legyünk hát igazságosak és osztozzunk a pénzen. A szabó most utaljon ki öt forintot és a másik ötöt majd te kapod meg halálom után. Ne bőgj! Ha akarod, szavazhatunk. Mindenki saját akarata és legjobb meggyőződése szerint . . . — Dehogy is, öregem. Nem a pénzre gondoltam. Az járt az eszemben, hogy magamra akarsz hagyni. Mihez kezdek majd nélküled? Nem, nem fogsz meghalni ... Az öregben valami furcsa érzés, különös indulat mozdult meg. Nedvességet érzett a szemeiben, kinyújtotta a karját és magához húzta az öregasszonyt. — Hát csakugyan így van? Azt hiszem, Pepi, hogy mi valaha mégis szerettük egymást. Milyen különös ez, ugye? No, ne sírj, hajolj hozzám és csókolj meg. Szent Isten, hány esztendő mult el azóta, hogy utoljára megcsókoltuk egymást? Az asszony az ágy szélére ült és a két öreg könnyezve összecsókolózott. — Ügy és most menj. Eredj a szabóhoz, add elő a kérésemet. Adjon utalványt öt forintra. Lakodalmat fogunk ülni. Az ördögbe is, ha jól tudom, megtarthattuk volna az aranylakodalmat. Hiszen elmúlt már 50 esztendeje, hogy feleségül vettelek. / — Azt hiszem, tavaly volf 50 esztendeje. — No látod, hát akkor eredj és intézd el a dolgot. Mondd meg neki, hogy nem kell aggódnia, az utalványt nyugodtan ideadhatja. Kolmistr egész életében egy garassal se csalt meg senkit. Vasárnapra egészen biztosan meghalok. Kolmistrné újra közbe akart vágni, de az öregember megelőzte: — Ne fecsegj, ne bosszants! Magam javasoltam ezt és szabadon megszavaztam. Amit megszavaztam, azt meg kell tartanom. Eredj már! Budecsky nem tett eleget Kolmistrné kérésének. Bárhogy erősködött is az asszony, a szabó hajthatatlan maradt. Kolmistrné a hasztalan kérés és rimánkodás után szinte összeomlott és keservesen sírvafakadt. — Nem mehetek így haza, az öreg nem fogja elhinni. Budecky a tettek embere volt. Hát jó gondolta, — elmegy maga az öreghez és megmagyarázza neki a dolgot. Abbahagyta a varrást és felvette felöltőjét. Az öregasszony megriadt. — Nem, az lehetetlen, mester úr, hogy maga eljöjjön a pásztorkunyhóba. Hiszen nálunk még padló sincs, csak döngetett agyag és leültetni sem tudnám. Se asztalunk, se székünk nincs. • De a mester mégis útnak indult. Suberték házától a pásztorkonyhóig vezető út csak néhány lépés volt. A mester belépett a pásztorlakba s miután szeme hozzászokott a homályhoz, a helyiség szegletébe ment, ahol az öreg Kolmistr halálos ágyán feküdt. A pásztorlaknak csak egy kis ablaka volt. Azt papírral ragasztották be, mivel valaki eltörte az üvegtáblát és a község sajnálta a költséget új üvegre. Kolmistr apó úgy fogadta a szabót, mint valami látomást. — Maga az, mester úr? Ez az ostoba asszony összezavarta a dolgokati Én csak arra kértem, hogy ... — Tudom, tudom, öreg. Eljöttem, mert meg akarom magyarázni magának, hogy a dolog nem megy. Nem tehetem meg, amit kért. Elsősorban azért nem, mivel nem halt meg. Egyébként is azt hiszem, hogy újra ott fog üldögélni a pásztorkunyhó előtt és nem egy falubeli fölött fogja megkondítani a lélekharangot. A kápolna ugyanis a pásztorkunyhó közvetlen közelében volt és lakóinak az volt a kötelessége, hogy reggel, délben és este megkondítsák a harangot és épp így a lélekharangot is, ha Zákolanyban valaki búcsút vett a földi élettőL Ez aa öreg Kolmistr és felesége kötelességei közé tartozott. — Másodsorban, — folytatta a szabó — azért nem tehetem meg, mert, mint maga is tudja, megszavaztuk, hogy a temetkezési segélyt csak a halál beállta után fizetjük ki a hátramaradottaknak. Ezt elvégre, ha nem tévedek, maga is szabadon és önként megszavazta. — Igaza van, mester úr. Hiszen ezzel a jobbkezemmel szabadon szavaztam a dologra. — Hát látja, amit szabadon és legjobb meggyőződésünk szerint megszavaztunk, attól nem tágíthatunk. Ezt nekem is meg kell tartanom. Remélem, nem veszi rossz néven. — Nem mester úr, dehogy is veszem rossz néven. Maga bizonyára igen okos ember. Tudom, hogy szabadon szavaztam meg a dolgot, de őszintén szólva, akkoriban még nem is-értettem meg teljesen, miről van szó. Higyje el, ha akkor annyi eszem lett volna és annyi tapasztalatom, mint most, felálltam volna, hogy javaslatot tegyek. / — Milyen javaslatot tett volna, ha szabad kérdeznem? — Azt javasoltam volna, hogy azoknak az öregembereknek, akiknek nincsenek gyerekeik, vagy akiknek gyerekei már fenőttek és ellátottak, az ilyen öreg embereknek, akikrő] már tudják, hogy hamarosan meg kell halniok, haláluk előtt fizessék ki a temetkezési segélyt. — Azt hiszi, hogy a közgyűlés elfogadta volna ezt a javaslatot? — Már miért ne? Én, az öreg Zeman, Hroch, Csejka és a többi aggastyán egészen biztosan a javaslat mellett lett volna. Dehát most már mindegy, nem így tör" tént. Ne haragudjék, mester úr, hogy az az ostoba asz* szony idecipelte magát. Tudja, azt hittem, így vidámabb' lesz a meghalás és hogy ez szegény feleségemnek is jól esnék. Mert azt nem mondhatom, hogy sok élvezetben lett volna része házasságunk alatt. — Tulajdonképpen mihez kezdtek volna az öt forinttal? (Folytatjuk.);