Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-25 / 48. szám, szombat

1950 február 25 UJSZ0 A bádogosműhely hatalmas méreteive: szinte íejbekólintja áz embert és sokáig nem tudja, hol kezdje. Végül mégiscsak döntöttem és megálltam Kovács József mellett, aki naponta 220 tejkanna-ráfot csinál. Az ő munkája és teljesítménye attól függ, hogy a lyukasztó, akitől hozzákerül az anyag, elég gyorsan és elég egyenletesen dolgozik-e, hogy a munkában fennakadás ne á'.lijon be. Kovács József munkaversenyben dolgozik és szeretne minél előbb olyan teljesítményt produkálni, hogy élmunkás lehessen. Itt találkozunk Darabos József elvtárssal is, aki azelőtt napszámban dolgozott, de most a szocialista versenyben sokkal nagyobb a kereseti lehetősége és így Kovács Margit sokkal nagyobb a munkakedve is. Ez kifejezést nyer teljesítményében, amely átlagosan 160 és 170 százalék között van, azonban saját bevallása szerint ezt még jóval emelni tudná, ha az anyag folyamatosabban jönne. Darabos elvtárs az ollónál dolgozik. Ne gondoljunk kedves olvasóink valami kis körömnyíró szerszámra. Ez az olló hatalmas, nagy gép, amellyel a lemezt metszik. Darabos József az eszével is dolgozó munkás, újítási javaslatot magyaráz nekünk. Azt javasolja, hogy az ollónál a kést először felülről köszörüljék, azután élesítsék oldalról, mert így a kés mégegyszer annyi ideig tart. Azonkívül egy centi szintkülönbség, ami az asztal és a kés alsó vonala között van, fölösleges és akadályozza a munkát. Szikora József és Miklusák József élmunkások versenyben készítik a fagylaltgépeket, fürdőkádakat és # kávédarálókat. Ők azelőtt is akkordban dolgoztak, de most a szocialista munkeversenyben érzik életük javulását és szándékuk az, hogy jobbat, olcsóbban és töbet termeljenek. A szocialista verseny előtt Szikora elvtárs 128 százalékot teljesített, míg most 158 százalékra hozta fel. Miklusák elvtárs 115 százalékkal kezdte és most 126 százaléknál tart. Szikora elvtárs szeretne párttag lenni, amit, úgy hisszük, meg is érdemel. Amint az egyes munkahelyek között járok, önkéntelenül is szemembe tűnik az, hogy az egyes teljesítmények nincsenek még eléggé propagálva az üzemben, minden munkahely fölött ott kellene már függnie a táblázatnak. Az egyéni teljesítmény-táblák, amelyek csak rejtett helyen, az öltözőBalázs Pálné szekrényekben találhatók, nem hívhatják fel a dolgozók figyelmét arra, hogy itt micsoda nagyszerű munka folyik. Nem helyeselhetjük azt sem, hogy látogatásunk időpontjában a sztálini-műszak eredményei, bár ki voltak értékelve, de nem voltak közzétéve és főleg az összeredmények nem voltak részletezve és így a dolgozók nem tudták meg azt, hogy az egyes teljesítmények hogyan járultak hozzá a sztálini-műszak sikeréhez, így csak hozzávetőleg tudtuk megállapítani, hogy a bádogosműhely teljesítménye a sztálini-műszakban 25 százalékkal volt magasabb, mint jnáskor, A versenyben kiemelkedő képpen is lehet csinálni, mint a Hulitáék alatt. És másképpen is kell csinálni, hogy olcsóbban, jobban és több áruval szolgálják a dolgozók köztársaságát. Nagy István elvtárs kezdeményezésére (a losonci CSEMADOK elnöke és Losoncról jár minden nap munkába) összefogtak a zománcozok, az égetők • és Hronyec elvtárs, a mester, a munkafolyamatot leegyszerűsítették és áttértek az egyszeri zománcozásra, amivel 50 százalékos anyagmegtakarítást érnek el, valamint súlykönnyebbséget és ezenkívül munkaerőt js megtakarítanak. A minőség viszont jobb, mint azelőtt. De hisz ez természetes is, hiszen nyilvánvaló, hogy a kétszer zománcozott vastagabb réteg gyorMiklusák József sabban pattog le, mint a vékonyabb. Minden darab kiállításra mehet, olyan kiváló árut gyártanak. A füleki edények minősége országszerte híres. Dicséretet érdemelnek Mihály, Oláh, Beri, Vajk elvtársak és a többi kemence mellett dolgozók is, akik minden nap hatalmas hőségben állják a munka harcát. De nézzük csak meg, mielőtt itthagynánk a füleki gyárat, az öntödét is, ahol a jól ismert klub- és más kályhák öntöttvas részeit készítik el. Gál László itt a szocialista verseny egyik legeredményesebb harcosa, aki 174 százalékos teljesítményével járul hozzá a szocializmus építéséhez. Az öntöde a legnehezebb munkaszakasz. Természetes, hogy itt a legmagasabbak a fizetések is. Nehéz munka ez és gyakran előfordul, hogy kettős műszakot is dolgoznák végig az öntők. Elmaradott gyártási forma ez még -«• mondják az elvtársak. — Kellene egy nagy öntőfazék a mostani kis kocsis vaskörték helyett, amelyet daru szállítana az egyes munkahelyekre. Ebben legalább tizenöt mázsa folyó, tüzes vasat lehetne egyszerre szállítani. Gyenge a világítás is, a gépek fölé is lámpa kellene, mert homokos a munka és sok a selejt lehetősége. Vékonyak a sínforgató lapok, hamar elgörbülnek és nehezen lehet forgatni a vassal közlekedő kiskocsikat. Sok javítás kellene még, de talán legfontosabb volna, hogy a Hulita-rezsim legátkosabb maradványát, a mosdó-fürdő helyiség hiányát minél Ihamaráibb eltávolítani az üzem. Az öntők kérik ezt és mi csatlakozunk a kérésükhöz és nagyon szeretnők, ha az üzem vezetőSzikora József sege ezen a hiányon minél gyorsabban, ha átmenetileg is, segítene. Tudjuk azt, hogy nagy beruházások vannak tervbevéve, hogy néhány év múlva a régi füleki csarnokok helyén úij, mintaszerű gyár lesz, de elvtársak, ez a mosdó minél előbb kellene. Ha lehet, holnap. De talán még inkább ma. Ezzel ne várjunk, gondolkodjunk ezen és találjunk ideiglenes megoldást. Sétánk végetért a füleki zománcgyárban. Kedves olvasó, aki végigkísértél bennünket a gyárban, gondolkodj és végy példát a szocialista munka füleki hőseiről, akik nagy léptekel haladnak előre új győzelmek, új sikerek felé. A füleki gyár a csehszlovákiai magyar munkásság erős bástyája volt régen és most is az. • Hatalmas kiterjedésével, ezrekre rúgó munkástömegével, kezdeményezésével a magasabb terme- i lési formák felé. Fülek a szocializmus felé induló ország erős várává nőtte ki magát. A gyár erős j egyéniségeket termel ki akik méltón képviselik ezt a hatalmas üzemet és a valamikor Hulita ba- j sáskodása ellen lázadó üzem élén ma a füleki dolgozók legjava áll. Helyesen állapította meg j Virág elvtárs, az üzemi pártszervezet egyik vezetője, „a gyár szíve és lelke": j „Elvtárs, ha elindulsz, figyeld az embereket. Itt megtalálod a szocializmust épitő újarcú ma- i gyar munkást a termelés minden frontján." \ És én nekiindultam, hogy megszólaltassam ezeket az embereket, ismerje, tisztelje és sze- ] resse őket Csehszlovákia magyar közvéleménye is. Végigjártam a hatalmas üzem minden mühe- ľ lyét és ittam szájukból a szót, néztem az arcokat és néztem a kezeket és figyeltem a gépeket, \ amelyeknek zúgó zakatolása mindennél világosabban jelezte a szocializmus közeledtét. teljesítményt nyújtottak Balázs és Graca elvtársak is, akik negyedmagukkal kiváló teljesítményükért egy 125 köbcentiméteeres Zbrojovka motorkerékpárt nyertek. Pokorný Antal elvtárs, a mester megjegyzi, hogy a gordiusi csomót négyen nagyon ügyesen oldották meg. A motorkerékpárt eladták és a pénzen megosztoztak. A forrasztok mellett szimpatikus aszonykát találunk, Balázs Júliát, akinek férje is itt dolgozik, öt gyermekük van és az asszony az üzem női alkalmazottai közül elsőnek kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Huszonötliteres tejeskannákat forraszt és permetezőket készít, teljesítménye elég magas norma mellett állandóan 126—128 százalékos, örül a munkának és sajnálja, hogy egy időre ki kell válnia az üzemből, mert ismét eggyel szaporodik a Balázs-család. Bajúzs elvtiársnőnek kérése van: napközi gyermekotthonra van szükség, de lehetőleg azonnal. Ez főfeltéteie annak, hogy az asszonyok minél többen kapcsolódjanak be a munkafolyamatba. Virág és Mlynarcsik elvtársak bejelentik, hogy erre vonatkozólag már intézkedés történt és a napközi otthon már tavaszra megnyílik. De nemcsak ez: az üzem a Herold-kastélyt hétmillió korona költséggel rendbehozatja kultúrház céljaira. Tovább indulunk a csarnok másik felébe, ahol Berendi mester iogad bennünket és mindjárt bemutatja műhelye hírességeit. Elsőnek Kovács Margitot, az egyházasbástyai élmunkásnőt mutatja be, aki a háziasszonyoknak annyira szükséges krumplitörő gépi szegélyezését készíti. Alandóan 150 százalék felé jár és amikor egy bizonyos teljesítményt megcsinál, másba kezd, ahol szilárd normáját szintén 120—150 százalékra teljesíti. Hűvös ez a műhely, de tervbevették már egy másik csarnok építését, amelyben a dolgozók világos, meleg, barátságos helyiségekben egész biztosan még nagyobb eredményeket érnek majd el. Itt találkoztunk Perencsei Józseffel, az újítóval is, aki a felszabadulás óta huszonkét újítást javasolt. Ezek az újítások jelentékeny időmegtakarítást, a termelési költségek csökkentését, a minőség javítását idézték elő. Egyik legjelentékenyeb újítását a mérlegtányérok előállításánál alkalmazta, ahol tizenegy művelet maradt el Perencsei József találmánya nyomán. Itt ül egy gép mellett György József is, a műhely egyik leggyorsabb munkása, aki igen magas normáját 150—160 százalékra teljesíti, de ha véletlenül megbetegszik, akkor kettőnek kell helyettesítenie. Egyik kezével rakja, a másikkal veszi a fülszegélyeket a gép alól, alig győzik elhordani. A rövid gépen jó beosztásai, jó szemértékkel és végtelen kézügyességgel két oldalra dolgozik. Bámulatos precizitással adagolja az anyagot. Elég sokat időztünk már itt, átmegyünk a sajtóiéba, ahol Molota mester vezetésével és szakszerű magyarázatával nézzük az itt lejátszódó munkafolyamatot. A legjobb élmunkások Rozgonyi, Brisznyai és Dániel, de mi nem őket keressük meg. hanem az élmunkásjelölthöz, az üzem pillanatnyilag leggyorsabb munkásához, Bencsik Józsefhez fordulunk, aki gépén hőpalack-poharakat símít. 110 százalékos teljesítménnyel indult a versenybe és most 170 százaléknál tart. Majdnem megkétszerezte a régi teljesítményeket szilárd normák mellett. Mi a titka Bencsik József teljesítményének? Nagyon egyszerű és követésreméltó dolog ez. Rendben tartja gépét, előkészíti az anyagot és teljesen kihasználja az egész műszakot. A mérlegtányérok csiszolásánál módosítást is alkalmazott, amellyel jelentősen emelte teljesítményét. Ö a legfiatalabb a fémnyomók között. És nem messze tőle dolgozik (az ellentét kedvéért) Rozgonyi elvtárs, aki az üzem egyik legrégibb munkása, negyven éve dolgozik itt már. A domborítónál végz; mindennapos, szorgalmas munkáját. Hogy olvasóinkat megismertessük a zegész munkafolyamattal, most átkísérjük őket a savazóba, ahol a rozsdás lemezekből készült formák megtisztulnak. Ez az üzem legegészségtelenebb része, ahol tulajdonképpen csoport-akkordban Nagy Gábor élmunkás teljesítménye emelkedik ki, aki Zupka elvtárstól kapott okiratot. A teljesítmény ebben a műhelyben 100 százalékkal emelkedett zés volt olvasható: Port Szudán, de találtunk indiai és hollandiai ládákat is. Megtudtuk, hogy Törökországban és Kongóban is igen nagy keleté van a füleki árunak. Valósággal művészi mintákat lehelnek a zománzra, amely felveszi a versenyt a legszebb porcelliánokkal is. Flek mester maga is javasol mintákat, de az üzem minden rajztehetséggel megáldott dolgozója is résztvesz e különlegesen szép minták megszervezésében. így résztvesz ebben Medek elvtárs is, aki készségesen mutatja meg a szebtínél szebb egzotikus mintákat. Teplák elvtársnő itt a legjobb élmunkás és egymással szemben versenyben aranyoznak Nagy Erzsébet és Tóth Mária, akik a legmagasabb átlagteljesítményt érik el, pedig munkájuk aprólékos, sok figyelmet és gondosságot Afrikai hőségben dolgoznak a kemencék körül az égetők. 1946 óta, míg a személyzet csak igen kevéssel nőtt, úgyhogy a legtisztábban állapíthatjuk meg a termelékenység erős növekedését. Megoldásra váró probléma, hogy a savazóban dolgozók minden nap megkapják elegendő tejmennyiségüket és hogy 15— 20 centiméterrell hosszabb gumikesztyűket kapjanak. A savazóból bejutottunk az üzem második nagy műhelycsoportjába, a zománcozóba, ahol a bádogos-csarnokokban előkészített formák megkapják a zománcot és gyönyörű színekben pompázva kerülnek vásárlóközönségünk elé. Hogy betartsuk itt is a munkafolyamatot, először a forrasztó (fülforrasztó) és simító (horpadásjavító) csoportot keressük fel, ahol Jakab György elvtárs adja meg a szükséges felvilágosítást. Jakab György elvtárs állandó 140 százalékos teljesítménnyel az első perctől kezdve bent van a munkaversenyben. Hogy is ne volna benn, hiszen Jakab elvtárs egyike a Párt régi tagjainak, aki már 1938 előtt is jó kommunista munkát végzett. Meséli, hogy az erdőn keresztül szökve, Magyarországra is csempészte „Az Űt" című kommunista időszaki folyóiratot, amelyet átadott az illegális magyar kommunista szervezeteknek. Jakab György elvtárs figyelmesen olvassa lapunkat, az Uj Szót és komoly kritikával él. Kéri, hogy többet írjunk a dolgozókról, kéri, hogy irodalmi vonalon is kezdődjék meg a csehszlovákiai magyar dolgozók úij arcának ábrázolása, egy ütemben azzal a munkával és azzal a fejlődéssel, amelyen Dél-Szlovákia dolgozói átmennek. A zománcozó csarnok egyik részében van az export fújó-festő osztály, ahol az exportra készülő zománcozott edényeknek adják meg gyönyörű mintázatukat. Már amikor az üzembe léptünk, a vagonrakodásnál feltűntek ládák, amelyeken ez acímI igényel. Kissé távolabb a jól ismert ' füleki takaréktűzhelyek ajtajainak \ fújását látjuk, ahol Ihring Mária hat társnőjét versenyre hívta ki, bár maga csak három hónapja dolgozik az üzemben és így nem rendelkezhetik olyan tapasztalatokkal, mint azok. Ihring Mária öntudatos munkás, normáját önként 30 százalékkal emelte, de már ezt is 200 százalékra teljesíti. A IX. kongresszusra vállalt kötelezettségében a normát újabb 20 százalékkal emeli, mert tudja, hogy ezzel is hozzájárul a szocializmus győzelméhez. Öntudatosan harcol a maradiság ellen és valósággal tüzeli társnőit nagyob eredmények felé. Társnői, Rohács Piroska, Luspaj Magda, Hegyi Anna, Nagy Klári, Hanyesz Anna és Szacskó Magda jóminőségű munkát végeznek és szívesen állják a versenyt Ihring Máriával. Most látom, hogy a munkafolyamatot akartam megismertetni kedves olvasóinkkal és magam csináltam a hibát, mert a fújó-festő osztályra ugrottam, ami azonban tényleg ugrás, hiszen közben kihagytam magát a zománcozást. Mentségemre felhozom, hogy a fújó-festő export osztály anynyira szemet gyönyörködtető látvány, hogy önkénytelenül is hívja, csalogatja az embert. Tehát hogy is állunk a munkafolyamattal? A savazóból kikerült formák a fülforrasztóba kerülnek, majd az esetleges horpadások kiegyenlítése után megkapják az alapžománcot és alapégetésre kerülnek. Ezután következik a színelosztás, majd az első zománc, ismét égetés, a második zománc, megint égetés és kész. Azaz, hogy várjunk csak egy kicsit. Tudniillik itt nem, , kisebb dologra bukkanunk rá, mint hogy Fülek dol-, gozói egész egyszerűen keresztülhúzták ezt az évtizedek óta bevált munkafolyamatot, összedugták fejüket és rájöttek arra, hogy hát bizony, más-