Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-15 / 39. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1950 február 15, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 39. szám A főpapság újabb reakciós törekvésének csődje Dechet esperes-plébánost beiktatták a banskábystricai egyházmegye gondnoki tisztségébe Február 13-án a besztercebányai egyházkerület gondnoki tisztségébe ünnepi külsőségek között beiktatták Dechet János római katolikus esperes-plébánost. Ez ünnepi beiktatás során a szlovákiai egyházi ügyek hivatalának képviselője a következőket állapította meg: A' Megbízottak Testületének elnöke, mint a szlovákiai egyházi ügyek hivatalának vezetője, ez év február 11-én megbízta Dechet János római katolikus esperes-plébánost a besztercebányai egyházmegye vezetésével, hogy így ezen egyházmegye ügyvitelének rendes menetét biztosítsa. Dechet esperes-plébános úr február ll'én az előírt esküt letette. Ma a Megbízottak Testülete elnökének felhatalmazásából a besztercebányai egyházmegye gondnoki állásába Dechet János esperes-plébános urat beiktatom. Engedjék meg, hogy ez alkalomból, mint a besztercebányai kerület közélete elöljáróinak, valamint az egész közvéleménynek magyarázattal szolgáljak, mi késztette a szlovákiai egyházi ügyek hivatalát ennek az intézkedésnek megtételére. Közvéleményünk előtt ismeretes a magas egyházi hierarchiának ellenséges magatartása népi demokratikus berendezkedésünkkel szemben, ismeretesek azok az uszítások, amelyeket a katolikus püspökök a mult esztendőben véghezvittek, hogy felbolygassák a hívőket és őket az állammal és berendezésével szemben ellentétes álláspontra bírják. Elégségesen ismert az a körülmény isi, hogy a magas egyházi hierarchia e reakciós kísérletei során vereséget szenvedett. Az elmúlt esztendőben a katolikus egyház magas funkcionáriusai a készülő egyházi törvények ellen folytattak harcot, a kormány által előkészített tárgyalásokon nem akartak résztvenni és mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a törvény életbelépését. Az új egyházi törvény 1949 november 1-én lépett életbe. Az eddigi tapasztalatok igazolják és bizonyítják azt, hogy államunk sem a múltban, sem pedig az egyházi törvény életbelépése óta semüyen formában sem korlátozta a vallásszabadságot, nem folyik be a belső egyházi hit- és erkölcstanítási kérdésekbe és intézkedéseiben csak egyetlen egy szempontot tart szem előtt, hogy a vallást és az egyházat ne lehessen felhasználni és kihasználni köztársaságunk és annak érdekei ellen. A gyakorlat beigazolta, hogy kormányunk igazat mondott: a vallásszabadság nálunk biztosítva és védve van. A hívők megnyugvással vették tudomásul az új törvényeket. A magas egyházi hierarchia terrorizálni akarta azonban a papokat, hogy azok ne vegyék át az állam által biztosított fizetéseiket. Am a püspök urak itt is tévedtek. A papság számára a fizetéseket folyósítottuk, azok örömmel vették azt át és Szlovákiában nincs egyetlen olyan pap se, aki elutasította volna fizetése átvételét. Az egyház főpapjai ezt követőleg kampányt indítottak, amelylyel meg akarták akadályozni azt, hogy a papok a köztársaságra letegyék a hűségesküt. Először teljes egészében elutasították a hűségeskü letételét, később azt követelték a papoktól, hogy ha hűségesküt tesznek, akkor toldalékokat mondjanak, illetőleg írjanak hozzá. No, ez a kísérletük is kudarcba fulladt. Mert a papság egységesen, kivétel nélkül letette a fogadalmat a népi demokratikus rendszerre és nincs Szlovákiában egy olyan lelkész sem. aki megtagadta volna a törvény által előírt hűségfogadalom letételét. Sőt tapasztalhattuk, hogy papságunk örömmel tesz eleget ennek és biztosította a köztársaságot és népi demokratikus •berendezésűnket hűségéről. Ez megmutatkozott a Szovjetbarátok Szövetségébe való belépések kampánya idején és a Sztálin generalisszimusznak küldött köszöntő aláírásának során. Az egyházi hierarchia minden veresége ellenére az érvényes törvényeket meg akarja kerülni és reakciós intrikákkal akarja a konszolidációs folyamatot és annak jótékony hatását gyöngíteni. És erről van szó a besztercebányai egyházmegye vezetésének kérdésében is. 1950 január 8-án dr. Škrábik püspök meghalt. A püspökség vezetése megüresedett. Mit mondanak törvényeink ily esetre? A kormány, midőn átvette az egyházak és a papság felett való anyagi és gazdasági gondoskodás feladatát, annyit kötött ki csak, hogy az egyházi igazgatás és adminisztráció helyeinek betöltése az állam hozzájárulásával történjék, hogy a megüresedet thelyekre, az egyházi funkciókba ne kerülhessenek olyan személyek, akik sérthetnék az egyház és az állam közötti viszony érdekeit. Az érvényes törvények értelmében az egyházmegye felelős vezetőinek kinevezéséhez állami hozzájárulás szükséges. Az adott esetben a besztercebányai káptalannak előzetes engedélyt kellett volna kérnie, hogy az egyházmegye vezetésére gondnokot válasszon. A törvény értelmében a javaslatba hozott jelöltnek is személyes engedélyt kell az államtól kérnie. A besztercebányai káptalan az érvényes jogszabályokat teljesen ignorálta és 1950 január 13-án a káptalan vikáriusává Briedoň Dánielt nevezte ki. A szlovákiai egyházi ügyek hivatala mind dr. Briedoňt, mind a káptalant figyelmeztette köztársaságunk érvényes törvényeire és rendelkezéseire. Az egyházi ügyek hivatalának a besztercebányai egyházmegye hivatalos tényezői többízben tettek ígéretet, hogy elmulasztott kötelességüknek legalább utólagosan eleget fognak tenni. A káptalan és dr. Briedoň azonban folytatta taktikázását és a magas klérus reakciós intrikáinak esett áldozaitul. A szlovákiai egyházi ügyek hivatala ez év január 24-én átiratot intézett dr. Briedoňhoz, amelyben felvilágosításit kért, miért nem tartotta be a besztercebányai káptalan a törvényben előírt utasításokat. Egyben felszólította dr. Briedoňt, jelentse be a hivatalnak, hogy eleget tesz-e utólagosan a törvény által megállapított kötelezettségének, vagy törvényellenesen továbbra is meg kíván maradni tisztségében. Dr. Briedoň válaszlevelében tartózkodott a nyílt választól, taktikázott, mondanivalóit kiforgatta és a törvényben előírt kötelességek teljesítése alól ki akart csúszni. A szlovákiai egyházi ügyek hivatala türelemmel figyelte az egész ügy fejlődését. A kérdés tisztázása céljából dr. Briedoňt 1950 február 3-án tárgyalásra hívta meg. E tárgyalások folyamán mind dr. Briedoň, mind a káptalan módot kapott arra, hogy törvényes kötelezettségének utólagosan eleget tehessen. Dr. Briedoň a feltett kérdésre, hogy meg fogja-e kérniJi szükséges engedélyt, választ nem ütött, illetőleg azt felelte, hogy meg kell tárgyalnia ezt. így sikertelenül fejeződött be a besztercebányai egyházmegye káptalani vikáriusi állása betöltésének kérdése. Dr. Briedoň állásfoglalásából világosan kitűnt, hogy sem Briedoň, sem a káptalan nem akar kötelességének eleget tenni és erre őket a magas egyházi hierarchia reakciós intrikája késztette. Bebizonyosult, hogy a köztársaság törvényeit nem respektálják. Mindenki előtt érthető, hogy egy ilyen pozícióba csak oly ember kerülhet, aki megbízható és az állam iránt lojális. Ezt minden ország megköveteli és az elmúlt időkben az egyház ezt a jogot minden királynak és császárnak megadta. Mai napig sem Briedoň, sem a káptalan nem kérte ki az állam beleegyező engedélyét. A megüresedéstől számított harminckettedik napra a káptalan levelet intézett az egyházi ügyek hivatalához, kérve, hogy az vegye tudomásul dr Briedoň kinevezését. Ez a levél egész tartalmával ismételten és tudatosan semmibe veszi népi demokratikus törvényeink előírásait és újólag bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a nép által elfogadott törvényeket komolytalanná akarják tenni. Ez alatt az idő alatt a besztercebányai egyházmegye ügyrendjét nem intézték. Az egyházmegyének nincs vezetése és az a veszély állt be, hogy mind az állam, mind az egyház és legfőképpen a hívők érdekei veszélyeztetve vannak Ezen okoknál fog va, valamint a káptalan törvényellenes és nem őszinte viselkedése következtében és annak veszélye miatt, hogy a viszonyok nem konszolidálódhatnak, a szlovákiai egyházi ügyek hivatala február 10-én kelt átiratában értesítette a besztercebányai káptalani hivatalt, hogy ezt a törvényellenes helyzetet nem tűrheti to vább, a káptalani vikárius törvényellenes kinevezését nem fogadhatja el és így a kinevezéshez szükséges engedélyt nem adja meg. A szlovákiai egyházi ügyek hiva falának álláspontját február 11-én közölték dr. Briedoň-al. Dr. Brie doň február 11-én lemondott írásban tisztségéről, minden munkaköréről, amely ezzel kapcsolatosan megillette volna. Lemondott a káptalan vezetéséről, valamint az állami tisztségről is. Az egyházi ügyek hivatala ennek következtében kötelezőnek érezte, hogy a szükséges intézkedéseket, amelyre az érvényes törvények és kormányrendeletek felhatalmazzák, megtegye. Ezért a szlovákiai egyházi ügyek hivatala a besztercebányai egyházmegye vezetésével Dechet János római katolikus esperesplébános urat bízta meg, hogy az egyházmegye rendes ügymenetét biztosítsa. A szlovákiai egyházi ügyek hivatala ezzel az intézkedésével nem fog az egyházi hitéleti és erkölcsi belső ügyeibe beavatkozni és vallási kérdésekben az egyházi szerveket pótolni. A vallásszabadság és a hittanítás szabadságának alapelvén kitartva, ezzel a rendelkezésével csak a besztercebányai egyházmegye rendes irányításán kíván segíteni. Az egyházi hierarchia azon kísérletét, hogy megkerülje a köztársaság törvényeit, azon kísérletét, hogy azokat ne tartsa tiszteletben, meggátoltuk. Az állam minden polgárától megköveteli, hogy tiszteletben tartsa a törvényeket. Éppen ezért köteles az engedelmességet és a lojalitást, amelyeket a törvény előír, megkövetelni a magas funkcionáriusoktól is. Szilárd meggyőződésünk, hogy a dolgozó nép összessége és minden hivő ember a szlovákiai egyházi ügyek hivatalának ezen intézkedését üdvözli és egyben elítéli a magas egyházi hierarchia reakciós intrikáit, mely ismételten meg akarta tagadni, hogy eleget tegyen állampolgári kötelességének. Meggyőződésünk, hogy a besztercebányai egyházmegye papsága, amely oly egyöntetűen fogadott hűséget köztársaságunk iránt, támogatni fogja Dechet esperesplébános urat, felelősségteljes munkájában és tisztségében. Államunk, amely minden gondossággal arra törekszik, hogy megteremtse az egyház és az állam közötti jóviszonyt, mindent elkövet, hogy biztosítsa az egyházak gazdasági és egzisztenciális érdekeinek biztosítását és ezzel az intézkedéssel is gondosságáról tesz tanúbizonyságot, amellyel biztosítani akarja az egyházak békés fejlődését V. ŠIROKt: r AZ IFJÚSÁG HAR0M LEGFONTOSABB MAI FELADATÁRÓL Az ifjúmunkások első össz-szlovákiai konferenciája jelentős esemény. Jelentős esemény azért, mert munkásosztályunk, dolgozó népünk országépítő erőfeszítéseinek nagy medrébe esik. Jelentős továbbá azért is, mert egész lefolyása azt bizonyítja, hogy a fiatalság érti feladatait és felfogja felelősségét a szocializmus építésében. Végezetül ki kell emelni azt is, hogy ez a konferencia a kritika és önkritika jegyében folyt le. Nemcsak fiatal nemzedékünk szorgalmas tevékenységének eredményeit láttuk, de egyidejűleg fel tudjuk tárni, még hozzá könyörtelenül feltárni hiányainkat. Szlovákia ifjúsága felfogja a kritika és önkritika jelentőségét, amely az ifjúmunkások és munkásnők, valamint az összes dolgozó országépítök kezdeményezése kiterjesztésének hatalmas fegyvere. Az elmúlt 1949. esztendő a nagy országépítési sikerek éve volt, olyan esztendő, amelyben jelentős sikereket értünk el a szocializmus építésében. Iparunk az ötéves terv első évét 105 százalékra teljesítette. Növeljük a termelést és egyúttal a munka termelékenységét. Ilyen eredményeket azért mutatunk fel, mert termelésünk a szocialista munkaverseny mozgalmára támaszkodik. Sikereink nem csekélyek az EFSz megalakításában sem. E téren is jeleptös kezdőlépéseket tettünk és itt ki kell emelni földműves ifjúságunk jelentős részvételét. Sikeresen fejeztük be a termelési és beszolgáltatási szerződések aláírásának akcióját. A tervezés alapelveit bevisszük mezőgazdaságunkba is. Ez mind arról tanúskodik, hogy mérföldes léptekkel haladunk gazdasági viszonyaink megszilárdítása felé. Ma alig találunk olyan szlovákiai családot, amely ne érezné életünk nagy társadalmi változásainak konkrét eredményeit. Emelkedik az életszínvonal. Kiterjesztjük a szabad piacot, csökkentjük az árakat a szabadpiacon, emelkedik a bérszínvonal, a munkás átlagos órabére körülbelül 8.9%-kai emelkedett, stb. Ezek a konkrét eredmények, amelyeket azj elmúlt évben értünk el. Újarcú emberek nőnek Országépítö erőfeszítéseink ezen eredményeiről nem beszélhetünk anélkül, hogy megfelelően ki ne emelnök a termelés emelésében és a szocializmushoz való átmenet alapjainak lerakásában a munkásifjúság nagy szerepét falun. A mi ifjúságunk sikerrel folytatta le az üzemi csoportok hetét, jó eredményekkel szervezte meg az élmunkáváltásokat és figyelemreméltók az „ifjúság vezeti az üzemet" kampány eredményei is. Mindezen tények alapján ma megállapíthatjuk, hogy az ifjúság országépítö mozgalma, annak fejlődése és növekedése, egyike elöhaladásűnk és társadalmunk szocialista átépítése, egyik legjelentékenyebb fényeinek. Milyenek az 1949-es esztendő tapasztalatai? A tervezett országépítésnek és társadalmunk átépítésének döntő tényezője az ember. /Tegyük fel a kérdést: — Elértünk volna-e ily nagy sikereket, hogyha a marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméi nem tüzelték volna az összes becsületes dolgozó emberek gondolatvilágát? Ha Marx, Engels, Lenin és Sztálin eszméi nem hatoltak volna népünk közé? Ha az ifjúság nem látná maga előtt a boldog szocialista jövendő perspektíváját? Ha nem értette volna meg a szocialista társadalmi rend előnyét a tőkés fölött? Bizonyára e tényezők nélkül ilyen eredményeket nem értünk volna el. Ma üzemeinkben és a falukon a szocialista tudatosodás nagy fejlődését jegyezhetjük fel. És ez a szocialista öntudat a munka termelékenysége emelésének fő mozgató rúgója. Már Lenin figyelmeztetett arra, hogy: „Minél nagyobb a fejlődés és minél nagyobb a történelmi események hordereje, annál nagyobb az emberek száma, akik résztvesznek ezekben az eseményekben. Es ellenkezőleg. Minél mélyebb a változás, amelyet meg akarunk valósítani, annál inkább kell fokozni az érdeklődést iránta és a pozitív viszonyt hozzá, az emberek új millióit és tízmillióit kell meggyőzni feltétlen szükségéről." Igen, mi Szlovákiában mélyen érezzük ezeket a változásokat és pedig nemcsak az új üzemek építésében, a közlekedési hálózat kiterjesztésében, az EFSz-ek megalapozásában. E változás törvényeinek az emberek is alá vannak vetve. Uj, öntudatos emberek nőnek és ezek az emberek a döntő tényezők a munkához való új szocialista viszony megteremtésében. Néhányan az elvtársak közül a vitában beszéltek az ifjúmunkások éberségének szükségességéről. Az ifjúmunkások ébersége Feltehetné valaki a kérdést: miért szükséges az éberség és az óvatosság ott, ahol olyan nagy tömeges öntudatos szocalista mozgalom van, ahol olyan óriási versengés folyik a szocializmus építésében? Éppen ezekben a feltételekben kell a CSM-nek a szövetség fiú -és leánytagjait az éberség szellemében nevelnie. Hiszen az ellenségünk ma már nem harcolhat ellenünk világnézeti fegyverekkel. Nem mozgósíthatja az ifjúságot politikai eszközökkel otthonunk újjáépítése ellen. Nem szerezheti meg magának és mozgósíthatja az ifjúságot olyan jelszó alatt, hogy a gyárakat vissza kell adni a régi tulajdonosoknak és a földet a nagybirtokosoknak. A reakció nem mozgósíthatja az ifjúságot Szlovákia nagyszerű felépítése, kulturális fejlődésünk és a szlovákiai élet szemmel látható fejlődése ellen. A reakció már kimerítette politikai fegyvertárát. Ellenforradalmi céjait nehezen burkolhatja világnézeti és politikai köntösbe. A legyőzött osztályoknak csupán egy eszköz áll rendelkezésére: a szabotázs, a kártevés. Ezekre a dolgokra főleg azért kell a figyelmet felhívnunk, mert nagy sikereink légkörében nem tudatosítjuk elégségesen hiányainkat. Gyakran nem gondolunk rá elegendő módon, hogy a szocializmushoz vezető utat az osztályharc legélesebb formái kísérik és kevéssé figyelünk arra az alapvető társadalmi tanulságra, hogy a burzsoázia önként nem hátrál, az imperializmus erőire támaszkodva ellenállást fog tanúsítani és megtesz mindent, hogy haladásunkat meggátolja. Hangsúlyozottan fi• yelmeztetnünk kell az ifjúságot is, hogy lelkesedésében emlékezzen arra, hogy a szocializmus felépítése és győzelme kegyetlen harcot jelent a tőkés elemek maradványai ellen az iparban, a mezőgazdaságban és egész gazdasági életünkben. Az ötéves terv második éve jóval nagyobb feladatokat ró reánk, mint aminőket 1949-ben megoldottunk. 1950-ben be akarunk fejezni 20 ipari üzemet, amelyek számára munkaerőket kell szereznünk. A mezőgazdasági termelés összértékét 17 százalékkal akarjuk emelni. További [fFolytatás a 3-ik oldalon.)]