Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-14 / 38. szám, kedd

1950 február 14 UJSZ 0 Husák, a Megbízottak Testületének elnöke Perbetén és Komáromszentpéteren „Perbete példaképül fog szolgálni többi fajainknak" Dél-Szlovákia falvainak lakossága megértette a Párt és kormányté­nyezőink törekvéseit, amelyeket a falu felemelésére kezdeményezett. Az Egységes Földműves Szövetkezetek káderei mindinkább bővülnek, nap­ról napra nő a tagok száma. A falusi ember, a kis- és középparaszt tu­datosította, hogy ez az az út, amelyen járnia kell, ha azt akarja, hogy ma­ga és családja élet- és kultúrszínvonalának emelését biztosíthassa. A nyitrai kerület járásaiban most vasárnap több községben manifesz­tációs formában csatlakozott a falu lakossága az Egységes Földműves Szövetkezethez, így Perbetén, Komáromszentpéteren, Marcellházán, Eke­len és Negyeden. Perbetén és Komáromszentpéteren ünnepélyes külsősé­gek között folyt le a csatlakozás. A két községet meglátogatta dr. Husák, a Megbízottak Testületének elnöke, dr. Okáli, belügyi meghatalmazott, Dvorszky és Fábry elvtársak a KSS Központi Bizottsága részéről és dr. Ďuriš a Szövetkezeti Tanács részéről. ^ Dr. Husák az egybegyűltekhez in­tézett beszédében egyebek között megállapította, hogy Perbete község az EFSz-be történő tömeget belépés­sel a mlntaszövetkezetek sorába ke­rült. Perbete lakossága bebizonyí­totta, hogy tudja, milyen úton kell haladnia, ha azt akarja elérni, hogy a falu népe jobban éljen. Szlovákia falvaiban ugyanígy gondolkoznak a kis- és középpairasztok. Hisz már több, mint ezer községben működ­nek az Egységes Földműves Szövet­kezetek és nem kevesebb, mint 53.000 kis- és középparaszt dolgozik Szlo­vákiában az EFSz-ekben. A kis- és középparasztok most napjainkban megtárgyalják a falvakban a tavaszi munkák megszervezését, hogyan tud­nák legjobban és legelőnyösebben, de leggyorsabban Is a gépeket igény­be venni, megvitatják, miként tud­nának magasabb hektárhozamot biz­tosítani földjeiken. Ha áz Egységes Földműves Szövetkezetekről és a falu életéről beszélünk, úgy mindenek­előtt három fődologra kell a figyel­met felhívni. A kis- és középparasztok többsé­ge az Egységes Földműves Szövetke­zethez csaltlakozik és átveszi a falu életének vezetését, munkáját tervsze­rűen intézi, a földműves termelést és az egész lakosság élelmezésének problémáját megoldja és «z igen nagyjelentőségű tény. De nekünk nemcsak azokra a kis- és középföld­művesekre van szűkségünk, akik tetterősek és öntudatosak, de e falu új életének megteremtésére meg kell nyernünk valamennyi kis- és közép­földművesünket. Ha itt, Perbetén ily nagy számban csatlakoztak az EFSz­hez, úgy ez annak a jele, hogy Per­bete azok közé a községek közé tar­tozik, amelyek mintaképül fognak szodgáW a többi községek kis- és középparasztj ain ak. De az EFSz-ek építésénél nemcsak a tagság a fontos, hanem annak bel­ső ereje is. Szükséges, hogy minden EFSz munkatervet készítsen, közösen szervezze a munkát a község határá­ban és lehetőség szerint még a ta­vasszal megkezdje a közös vagy leg­alábbis a csoportos vetési munkát és őszre terjessze ki az egész község ha­tárára. Az EFSz-ekkel nem sokat ér­nénk el, ha ezek csak olyan egyesü­letek lennének és fősúlyuk nem a ter­melésre lenne helyezve, ha a terme­lésben nem keresnénk új formákat, új módokat, miként lehet a földből többéit kihozni, miként lehetne az ál­latállományt hasznothaj tóbbá termi, miként lehetne életünk jövőjét job­bá tenni. E cél érdekében a tavaszi munkálatok tervezése során és egy­általában az összes mezőgazdasági munkák terv-előkészítésénél meg kell nyernünk a falvak összlakossá­gát. Magyar és szlovák nyelven hallot­tunk itt Perbetén beszélni. Barátsá­gos, testvéri hangon folyt a beszél­getés, Arról van szó, hogy a szlovák és magyar földművesek együttmun­kálkodjanak, mert céljaik és nehéz­ségeik egyformák és egyforma úton haladva tudják a kis- és középpa­rasztság életét megjavítani. Ezt a testvéri együttmunkáükodáat, az együttélésnek ezt a formáját meg kell szilárdítani, el kell mélyíteni. A szlovák és magyar kis- és középpa­raszt közös ellensége az osztályel­lenség, a falusi zsírosparaszt. Osz­tályajapon a legszorosabb együtt­munkálkodást kell kifejteni. Az EFSz-ekben nem szabad a földmű­veseknek magyarokra, szlovákokra oszlaniok, de mindnyájuknak meg kell találniók a barátságos együtt­murukálkodás lehetőségét. Az összes községekben a földmű­vesek most azzal foglalkoznak, mi­ként győzzék a tavaszi munkákat. Még két-három hét és megkezdődik mezőinken a munka. Használjátok fel ezt az időt és tárgyaljatok meg minden szükségest magatok között Szántás, vetés, ültetés előtt álltok, éppen ezért a még rendelkezésetekre álló pár hetet használjátok ki arra, hogy a (legtökéletesebben készítsé­tek elő a munkákat. Törődjetek az­zal, miként lehet a gépeket legjobban kihasználni, miként lehet az emberi erőt megtakarítani. Ez az értelme a tavaszi munkálatok tervezésének. A múltban csak a földbirtokosok vol­tak azok, akik fejüket törték azon, miként lehet a gépet kihasználni, miként lehet a jobbminőségű vető­maghoz jutni. Mi az ország földjét kevés kivétellel a kis- és közép­parasztságnak adtuk át. Ki gondol­kozzék tehát a termés emléséről, ha nem a kis- és középföldműves? Töb­bet és jobbat kell termelnünk. Ezt n«n pusztán azért, mert a nép száma -.5, hanem azért, mert nőnek a falvakon és városokban az igények és a követelmények. Mi jobban akar­juk ellátni lakosságunkat, akár falu­ban, akár városban élnek. Egyetlen át, hogy ezt elérhessük: többet kell termelnünk. S ezt a célunkat csak akkor érjük el, ha az egész községben kölcsönös megállapodások útján fog­juk a munkát megszervezni. Az EFSz-nek kötelessége, hogy szervezé­si feladatainknak nagyobb figyelmet szenteljünk. A földműveséletben nem lehet a dolgokat rögtönözni. Éppen ezért a munkát meg kell szervezni és a szervezés fontosságáról azokat a kis­és középparasztokat is meg kell győz­ni, akik még nem hisznek benne. Meg kell őket győzni, hogy a jól megszer­vezett munka hasznothajtó számukra. Az EFSz-nek célja ped'g az, hogy a falusi kis- és középparasztokat men­tesítse a nehéz, megerőltető munka alól. És fontos, hogy a kis- és közép­paraszt eme új életét épí'" erőfeszíté­séhez. úgy ahogy itt látjuk, mindenki, aki csak a falun él, csatlakozzék. Dicséretméltó, hogy a papság is a földművesek megsegítéséről beszélt itt. A tanítóság az ifjús$3 ugyancsak e c idol a t támogatói akarnak 'enni­Arra kell ma gondolni, hogyan aka­runk öt—tíz év múlva élni. Mindig könnyebb lesz az életünk, .jonnan fel­épített gyára'nk mindig több gépet fognak adni a falunak és a falu ez új g-.zdaságl formákkal, a szövetkezeti forma bevezetésével több kenyeret fog nyújtani a város munkásságának és a gyárak dolgozóinak. Dr Husák beszéde után dr. Okáli belügy: meghatalmazott és Fábry István emelked'ek szólásra. A >eszé­dek elhangzása után a ČSM, az Asszo­nyok Szövetsége, a Földműves Szö­vetség és a helyi CSEMADOK meg­bízottai aláírták a csoportjukba tar­tozó és az EFCz-ekbe belépő kis- és középparasztság tömeges jelentkezé­sét. Dr. Huszák, a Megbízottak Testü­letének elnöke, dr- Okálival. Fábry és Dvorszky elvtársakkal, valamint dr. ňurissal tegnap délután látogatást tett Komárcmszentpéteren is, ahol a föld­művesek, a falu kis- és középparaszt­sága ugyancsak m-inifeszációs külső­ségek közepette csatlakozott az EFSz-hez. Dr Johnson canterbary-i défcén a Szovjetúnió magasrendű civilizációjáról Dr. Johnson canterbury-i dékán hossaé cikkben foglalkozik a szocia­lista és a kapitalista rendszer közötti különbséggel. Az emberek megszámlálhatatlan milliói — írja — a kommunizmusban látják a szegénység a munkanélküli­ség és a kizsákmányolás elleni védel­met. Látják, hogy a Szovjetunióban megvalósultak azok a jogok, amelye­ket ők keresnek a jog a hasznos mun­kához, a pihenéshez, e szórakozáshoz, az egészséghez a művelődéshez és a legteljesebb biztonsághoz. Ha meggon­doljuk, mi volt Oroszország 1914-ben. akkor el kell ismernünk, hogy a Szov­jetünk eddig elért eredményei csodá­latosak. 1943-ban termelő területeinek nagyrésze romokban hevert. Eddig elért újjáépítése alapján bizonyosra veszem, hogy a Szovjetúnió megvaló­sítja majd a minden eddigi civilizá­ciónál magasabbrendű kommunista ci­vilizációt — Több hónapot töltöttem a Szov­jetúnióban és Kelet-Európában — folytatja Johnson — és összehasonlít­hatom az ottani viszonyokat például Olaszországéval, ahonnan nemrég tér­tem vissza. Az ellentét szembeszökő. Olaszországban, ahol a hatalmas ka­tolikus egyház uralkodó szerepet visz a politikában, tömeges a munkanélkü­liség és az éhínség. Állástalan, otthon­talan, kilátástalan fiatalok óriási se­regei és kétmillió iskolaköteles, de iskolázatlan gyermek: ezek ennek o poliťkának az eredményei. Ezzel szemben láttam, hogy a Szovjetúnió­ban megszüntették a munkanélküli­séget, a gazdasági válságokat, a nők egyenlőtlen helyzetét, a nemzetisé­gekkel való igazság'alan elbánást és az emberek kizsákmányolását. A kommunizmus, ez az óriási hajtóerő, az emberek százmillióit az élet és a munka iránt új lelkesedéssel tölti el és mindenütt megihleti az emberisé­get. Ez az erő végigsöpör a világon, sem üldözések, sem golyók nem állít­hatják meg útjában. Ez az egyszerű emberek és az elnyomottak remény­sége és mindenekfelett ez az erő a béke ereje. A tömegek nyomására elmozdították a modenai helyettes rendőrfőnököt Scelba belügyminiszter hosszú hu­za-vona után a tömegek nyomására kénytelen volt elmozdítani állásából Giuliano helyettes modenai rendőr­főnököt, aki január 8-án személyesen vezényelte azt a rendőrkülönítményt, amely több halálos kimenetelű sor­tüzet adott le a modenai munkások­ra. Giuliano ellen rengeteg feljelentés érkezett. A feljelentők egyöntetűen azt állították, hogy a helyettes ren­dőrfőnök gépkocsijában állva, több­ízben kiáltott a rendőrök felé: „Csak tüzeljetek nyugodtan ne féljetek sem­mitől!", Giuliano felelőssége a mode­nai * árengzésben olyan nyíl nvaló volt, hogy Scelba végül is jónak látta bű..bakként odadc'.-.l. Az Unita ezzel kapcsolatban leszö­gezi: a kormányhatóságok nagyon té­vednek, ha azt hiszik, hogy az ügy el van intézve a helyettes-rendőrfőnök elmozdít? :ával. A modenai dolgozók és egész Olaszország munkásai nem elégszenek rr. g ezzel, mert Giuliano csak egyike volt azoknak, akiket fele­lősség terhel a véres eseményekért óLfafizette, mát az ÚJ SZÚ KÉPESKÖNYVÉI? Húsvét előtt jelenik meg az első száma, de már most biztosítsa példányát! Érdeklődőknek „Képeskönyv"-befizetőlapokat küld kiadóhivatalunk. ötéves terv építője 'TúôcppcLVL hit d ^itrdák JfliháLy ifaú, íhnuLnkáL az 1045 izázalikôt? (P—i) Az ifjúmunkások első szlovákiai kongresszusán voltunk. A közel 700 ifjú élmunkás között sok-sok ismerős arcot fedeztünk fel. Itt találtuk a füleki, apátfalvai, losonci, komáromi, bratislavai gyárak ifjú kiküdötteit, akikkel lapunkban már töbször foglalkoztunk. A beszter­cebányai Nemzeti Otthon nagytermében tartották meg kongresz­szusukat. A díszemelvény möggött felállított nagy rangsortáblá­zaton a három legkválóbb ifjú élmunkás nevét olvashatjuk, akik az if­júság üzemi szervezeteinek műszaki hetében a legmagasabb teljesít­ményt érték el. A jelenlévő ifjúmunkások büszkén tekintettek ezekre a nevekre: Surdák Mihály 1045%, Haliák 900%, Mikosko 168%. Hogyan érhettek el ilyen szép eredményt? — vetődött fel mind­nyájunkban a kérdés. Široký elvtárs nagyhatású, közvetlen és meggyőző erejű beszéde után, melyben újból kijelölte a munkásifjak s az ifjúsági szervezet helyes útját, felkerestem Surdák ifjú élmunkást. Erős, hatá­rozott gondolkodású ifjú. A Sverma-vasüzemek egyik legjobb tanonca s egyben Szlovákia legkiválóbb ifjú élmunkása. — örömmel hallgattam Široký elvtárs beszédét. Tudtam eddig is, hogy mi a feladatunk, de most már világosabban látom a mai helyze­tet. A kongresszusunk után, ha visszamegyek az üzembe, Široký elv­társ szavai, fejtegetései alapján minden doigozó társamnak megmagya­zom, hogyan kell valóban versenyeznünk a szilárd technikai normák betarsásával, mert csak így juthatunk előre. Közösen kell vállalnunk a termelési feladatok teljesítését s ezt, mint Široký elvtárs mondotta be­szédében, csakis a munka termelékenységének fejlesztésével, a falu if­júságának a mozgalomba való erőteljes bekapcsolódásával s a társadal­mi s marxista szellemi nevelés állandó fokozásával érhetjük el. A Sverma-vasüzemek fiatal élmunkása példaképe lett Szlovákia összes ifjú dolgozóinak. Kíváncsiak vagyunk mindnyájan, hogyan érte el az ifjúság üzemi szervezeteinek műszaki hetében az 1045 %-ot, ezt a kiváló sztachanovista teljesítményt? — A gépeket százszázalékban kihasználtam, a munkát pontosan úgy osztottam be, hogy egy pillanatot se veszíthessek el a termelés­ből. Kedvvel dolgoztam. A munkások ritkán végzik el feladataikat tel­jes odaadással, pedig ha altarat volna bennük, ha minden erejüket latba vetnék, többet tudnának elérni és könnyebben is dolgozatnának. — Múlt év novemberében kapcsolódtam be a szocialista munkaver­senybe, amikor arra köteleztem magam, hogy 25%-kai emelni fogom normámat. De ezt a küszöböt hamar át is léptem. Átlagos teljesítmé­nyem 250% lett. Szilárd normáink vannak! — teszi még hozzá Surdák Mihály. — En még vasesztergályos tanonc vagyok s Így nem is dolgoztam úgy, mint kellett volna, mert közben tanulok is. Tanulni és tanulni aka­rok, mert csak így válhatok öntudatos, érett munkássá. A tanonc soha­sem adhat olyan teljesítményt, mint egy felnőtt dolgozó. De az ifjúság üzemi szervezeteinek műszaki hetében képességem, egész tudásom sze­rint minden erőmmel azon dolgoztam, hogy minél többet tudjak s fel­mutatni. Ezen a héten a mesterem s dolgozó társaim rendesen biztosí­tották a szükséges nyersanyag folyamatos adását s így mint tanoncra kirótt termelési feladataimnak ezen a héten 1045%-ban tettem eleget. Ezt a teljesítményemet pontosan ellenőrizték. A rendes munkásnormák­ra átszámítva 730%-ot értem el. Ilyen nagy sztahanovista teljesítményt ritkán érhetnek el dolgo­zóink. Ebből leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy minden egyes üzemi munkás, ha kedvvel dolgozik, ha figyelmét állandóan munkájára össz­pontosítja, ha teljesen kihasználja a gépek segítségét és a z újítási le­hetőségeket és még jobban fokozza a termelést, ha jó munkamegosztása van: nem tíz-húsz százalékkal, hanem többszörösére emelheti a munka termelékenységét, mint tette ezt az ifjú Surdák elvtárs. — Emellett még — folyatja az ifjú élmunkás — sokat kell olvas­nunk, müvelődnünk. Sokat kell tanulnunk Gottwald elvtárstól, mert csali: így öntudatosíthatjuk magunkat, emelhetjük a termelést és vál­hatunk jó élmunkásokká. Csak becsületes munkával érhetjük el az él­munkásteljesítményeket és valósíthatjuk meg a szebb jövő feladatait. Így beszélt a Sverma-vasmüvek ifjú munkása. S így beszéltek és ilyen határozottan mondották el értékes hozzászólásaikat az ifjúmun­kások első szlovákiai kongresszusán a többi élmunkás kiküldöttek is, akik sok-sok ezer ifjúmunkást képviselve öntudatosan sorakoztak fel dolgozóink harcos táborába, s ezzel bebizonyították, hogy az új ifjúság valóban Gottwald elvtárs ifjúsága lett. Truman fasiszta módszerekkel akarja letörni az amerikai szénbányászok sztrájkját Mint az AFP jelenti, az amerikai szövetségi bíróság „engedve az USA kormánya kérésének", döntésében „utasítja" a bányászo­kat, hogy tíz napra álljanak ismét munkába. Ez a döntés arra irányul, hogy a n y üt fasiszta módszerek alkalmazá­sával letörje a bányász-sztrájkot, amely súlyosan veszélyezteti az ame­riaki bányabárók érdekeit A bíró­sági döntést — a Reuter jelentése szerint — nem egészen egy órával azután Írták alá, hogy a Truman el­nök által kínevezett „ténymegálla­pító" bizottság a szénbányászok sztrájkjának „törvénytelenné nyilvá­nítását" javasolta Trumannak, mert „a szénbányász-sztrájk az ország (értsd: a nagytőkések) jólétét veszé­lyezteti". A Marshall-polífíkusok ú$abb zsákutcája AFrance Soir newyorki tudósító­jának jelentése szerint az Egyesült Államok kormánya „francia sugal­mazásra" komolyan foglalkozik azzaü a tervvel, hogy Anglia kizárásával hozza létre a nyugateurópai államok pénzügyi együttműködését. Ugyanis az angolok visszautasító magatartá­sa a nyugateurópai államok egymás­közötti kereskedelmének „felszaba­dítása" kérdésében teljesen lehetet­lenné teszi az úgynevezett „nyugat­európai gazdasági együttműködés" megteremtését. (Mint ismeretes, ez az „együttműködés" a valóságban az USA korlátlan gazdasági behatolását és ellenőrzési jogát jelentené.) Az amerikaiak most újból előveszik a „Finebel" (azaz a Franciaországot, Olaszországit és a Benelux államokat egyesítő srtizdasági tömb) megvalósí­tásának gondolatát. A tömb megala­kítására irányuló tárgyalások az el­múlt hónapban — mint ismeretes — a felmerült ellentétek miatt kudarc­ba fulladtak. Az amerikaiak másrészről ragasz­kodnak ahhoz, hogy Nyugat-Német­ország vegyen részt a Finebelben, hogy pótolja a hiányzó Angliát. En­nek érdekében máris megbeszélései? folynak az amerikai kormány és a jelenleg Washingtonban tartózkodó Blücher bonni alkancellár között. Ez ellen viszont a franciák emelnek ki­fogásokat és hangoztatják, hagy Ang­lia részvétele nélkül nem mennek be­le Nyugat-Németország bevonásába. A franciák attól félnek, hogy Anglia nélkül teljesen ki lennének szolgál­tatva a nyugatnémeteknek. A Mar­shall-politikusok ilyen módon ismét zsákutcába jutottak — Ismeri el a Francé Soir tudósítója. Svájc elismeri a Kínai Népköztársaságot Max Petitoierre. a svájci szövetségi kormány elnöke táviratban értesítette Mao-Ce-Tung elvtársat, hogy országa diplomáciai kapcsolatokat akar létesí­teni a Kínai Népköztársasággal. Lí-Ke. Nung kínai helyettes külügyminiszter válasz/ban leszögezte, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha Svájc megsza­kít minden kapcsolatot a Kuomintang maradványaival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom