Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-07 / 32. szám, kedd

UJSZ0 1950 február 7 Levél az új Kínából Azok az utazók, akik e napokban Kína Kiansy és Anvey tartományai felett elröpülnek, madártávlatból tanúi az ember óriási küzdelmének, amelyet a természettel folytat. Több mint millió kínai földműves dolgozik ezekben a tartományokban a kora hajnali óráktól a késő esti órákig a Jang'Cse" és a Vey-folyók hosz szában épülő magas gátakon és elmélyíti azokat az óriási medreket, amelyekkel ezt a folyamot szabályozni akarják, amely káros áradásairól és kiöntéseiről ismeretes. Húszmillió köbméter agyagot kell áthelyezni a lövészárkok és gránátvető gödrök beszórásá" ra és elegyengetésére, amelyek a Kuomintag'hadsereg után maradtak néhányszáz kilométer hoszszúságban a folyók északi folyásánál. Még egy esztendővel ezelőtt a földművesek százezrei segítettek a győzelmesen harcoló népi hadseregnek az élelmiszer és hadianyag szállításában. Ma ugyanolyan lelkesedéssel és szorgalommal biztosítják házaikat és földjeiket a nyári vízáradatok ellen, amelyek évente hatalmas pusztításokat okoztak ezeken a vidékeken. Tovább északra az utasok más, hatalmas küzdelemnek tanúi, amely a folyam leigázására irányul. A földművesek brigádjai, amelyek hatalmas hadsereget is kitennének, agyaghegyeket helyeznek át egyik helyről a másikra, hogy a Vey-folyam gátjait még magasabbra emeljék néhány méterrel az áradásoknál bekövetkező vízszínvonalon felül, amely szint a legmagasabb 1931-ben volt. Hasonlóképpen férfiak és nők nagy serege az ország minden részéből összehozott építőanyagot és élelmiszert szállít e folyó partjaira. Még tovább északra a tengerpart felé egy negyedmillió férfi vágja át azt a hatalmas folyammedret, amelylyel a Yi-folyó a Kianszi északi síkságain át a Sárga-tengerbe fog folyni. Ez a 200 km hosszú és 500, néhol 2500 méter széles folyammeder a Yi'folyó déli részét 50 km-nyire észak felé irányítja és itt több, mint 2,300.000 hektár termőföldet biztosít a földművesek számára, amelyeket mostanáig évente hatalmas vízáradatok teljesen tönkretettek. A kiépített folyammeder megakadályozza az áradásokat, mert a Yr folyónak önálló hatalmas medre lesz. A Yi-folyó összes mellékfolyói a régi folyammederben fognak lefolyni, mig a Yi'folyó maga új úton halad a Sárga-tenger felé. Az új folyammeder kiépítése a kínai népi kormány egyik első és legnagyobb lépése a földművesek sorsának megjavítására ÉszakKianszi tartományban a Kuomintang-hadsereg kiűzése után. A kormány már hónapokkal ezelőtt ezekre a helyekre száz és száz szakmunkást küldött ki, hogy előkészítsék az építésre kerülő folyammeder tervezetét és az építési munkálatokat. Ma ezeken a hatalmas műveken a lakosság munkaképes részének minden tagja dolgozik, egymásközt munkaversenyt folytatnak és már sokan a munkások közül a „példás munkás" elnevezést nyerték el. E munkálatok legújabb és legészakibb szakaszán a Sirfolyó számára új medret építenek ki, amely 120 km hosszú leáz és a folyót a Sárga-tengerbe vezeti. # Szocialista munkaversenyek a Legfelsőbb Tanács választásainak tiszteletére. A leningrádi „Kirov" villamossági gyárban a választások tiszteletére újabb hatalmas lendületet vett a szocialista munkaverseny. A napi normákat minden műhely túlteljesíti. A „Kirov" gyár példáját Leningrád többi üzeme is követte. B. BORIS: A KOMMUNISTA ELSŐ KÖTELESSÉGE — EMELNI TUDÁSÁT A bolsevista párt szervezeti rend* j e azokat a legfőbb követelményeket tartalmazza, amelyeket a Párt tagjaitól megkíván. Az első helyen a a kommunistának az a kötelessége áll, hogy folytonosan emelje tudását és sajátítsa el a marx-leninizmus alapjait. Miért éppen ez a követelménye áll az első helyen? Azért, mert a kommunista legfőbb kötelessége a pártprogram és pártpolitika megvalósítása. A Párt politikája és minden rendelete azonban a marx-lenini szilárd elméleti me'gokoláson alapszik. Minél inkább elsajátítja a kommunista a marx-leninizmus alapjait, annál öntudatosabban tesz eleget a Párt iránymutatásának, annál jobban magyarázhatja meg a' párt politikáját a pártonkívülieknek is. A Pártnak szüksége van arra, hogy útmutatásait a kommunisták ne gépiesen, hanem — világosan felfogják. Sztálin elvtárs elméletileg megokolta, hogy a Szovjetúnióban"minden a szocialista társadalom kiépítésére irányul. Amikor azonban a Szovjetúnióban befejezték az első világháború és poligárháború által szétrombolt nemzetgazdaság megújítását, a Párt ellen a bolsevista Párt legádázabb ellenségei, a trockisték léptek fel, akik tagadták a szocializmus győzelmének lehetőségét a Szovjetunióban. Trockij némely segítőtársa, különösen Zinovjev, úgy igyekeztek ezt a dolgot megmagyarázni, hogy az ország fejlődésének, távlati problémájának nincs semmiféle gyakorlati jelentősége. Sztálin elvtárs leleplezte ezt az ellenséges sakkhúzást. Valóban nem lehet építeni — mondotta —, ha nem tudjuk, hogy miért építünk. Egy lépéssel sem lehet előrehaladni, ha nem ismerjük az előrehaladás irányét. A távlat kérdése Pártunk egyik legfontosabb kérdése, amely Pártnak mindig világos és meghatározott célja szokott lenni. APárt elérte azt, hogy nemcsak a kommunisták, hanem a dolgozók széles tömegei is tudatára ébredtek annak és meg vannak győződve róla, hogy a szocializmus győz Oroszországban. Ezen az alapon hatalmas lelkesedés vette kezdetét a munkafolyamatban, az emberek ereje és kitartása megszilárdult a Párt által kijelölt célok eléréséért. A Nagy Honvédelmi Háború évei különösen élesen rámutattak arra, mire képesek a szovjet emberek, ha meg vannak győződve ügyük igazságosságáról, amikor nemcsak hisznek a győzelemben, hanem anak is tudatában vannak, mit kell tenniök, hogy a győzelmet megszerezzék. A Párt elérte azt, hogy nemcsak munisták mindig világosan lássák az előttük álló célokat. Azonban kérdés, hogy vájjon láthatja-e azokat egy olyan kommunista, aki nem tanulmányozza a marx-lenini elméletet és nem gondol azokra a nagy problémákra, amelyek az előrehaladással összefüggenek? Egyáltalán nem, mert látóköre feltétlenül csak arra a szakaszra korlátozódik ilymódon, amelyen közvetlenül dolgozik. Sztálin elvtárs rámuta:ott arra, hogy mi történik, ha az emberek távlatok nélkül élnek, megfeledkezve a múltról, nem gondolva azzal, ami őket körülveszi és nem nézve előre a jövőbe. Eleinte bepenészednek, megszürkülnek, aztán a kispolgáriasság jelmejét öltik magukra, míg végül közönséges kispolgárokká válnak. A kispolgáriasság nem fér össze a párttagsággal. „A polgár egyéni érdekeinek szűk világában él. csak saját jólétére gondol és a társadalom eszméi nem érdeklik. Egészen más egy olyan ember, aki elméletileg képzett, aki munkáját a közös munka alkotórészének tekinti. M. I Kalinin a következő példát hozta fel annakidején Az esztergályos — mondotta — egyszerű mechanikus munkát végez, azonban egyáltalán nem közömbös, vájjon úgy végzi-e, mint ahogy azt magánvállalatnál bizonyos bérért végezné és nem csatolja hozzá e munka össztársadalmi fontosságának megértését, vagy pedig, hogy ezt a munkát azzal a tudattal végzi, hogy azzal óriási állami munkát végez. Hogyha a vasesztergályos tudatában van annak, mily fontos a munkája, a munkába minden erejét, tudását beleveti, tekintet nélkül az időre és akadályokra. A marx-lenini elmélet tanulmányozása segíti egy ilyen nézet kialakulását minden munkával kapcsolatban és emeli a kommunista szilárdságát Ha ugyanis az ember nincs tudatában annak, hogy miért keletkeznek ilyen vagy olyan akadályok, ha nem tud a jövőbe nézni, bármilyen kisebb komplikáció közönyt vagy lelki csüggedtséget válthat ki nála. Azt azonban, aki teljesen tudatában van a Párt politikájának, semmiféle akadály nem riaszt 'a viszsza. Az az ember, aki meg van győződve a pártpolitika helyességéről, nem bújik el a nehézségek elől, hanem szembeszáll velük, hogy legyőzze őket. Az élet nagyon összetett folyamat. A mai nap sem hasonlít a tegnapira. Ha a kommunista régi ismereteire támaszkodik és azokat nem kapcsolja össze a tapasztalattal, a mindennapi gyakorlattal, akkor igen könnyen követhet el hibát. Ugyancsak hibás, ha csak annak teljes megvalósítására törekszik, amit a köny vekből ismer, mert hiszen az élet mindig új, néha eddig még soha nem látott jelenségeket, hoz magával, amelyekben fel kell az emberlenini elmélet egyik fő alapelve, szerint amíg ellenséges osztályok léteznek, addig feltétlenül szükséges az osztályharc, ám az osztályharc formái folytonosan változnak. Az, aki itt csak magát az osztályharc feltétlen szükségességéről szóló tételt jegyezte volna meg és nem tanulmányozta volna a körülötte folyó életet, feltétlenül kétségekkel találkozott volna. Amikor a Szovjetunióban a teljes kollektivizáció alapján likvidálták a kulákokat, mint osztályt, megváltozott az osztályellenség taktikája. A kolhozok ellen intézett egyenes tá madásoktól a kulákok olyan kísérletekre tértek át, amelyekkel alá akarták aknázni a kolhozok bplső életét. A kommunisták közül azonban némelyek az osztályellenséget továbbra is a kolhozon kívül keresték Sztálin élvtárs ekkor hangsúlyozta hogy a kolhozok győzelme után a kulákok csendesebbek, szinte szentek lettek. Azok a kommunisták, akik gondolkodás nélkül ismételték a kész, felállított tételeket és kevéssé tanulmányozták az életet, képtelenek voltak helyesen értékelni azokat a változásokat, amelyek körülöttük megtörténtek és rákerültek a kulákok légyfogójára. Ha a kommunista nincs felfegyverkezve a bolsevista elmélettel, akkor olyan katonához hasonlít, aki nem tanulmányozza a hadászat tudo mányát és így vereséget szenvedhet. 1937-ben Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy használta fel az ellenség némely kommunista vakságát, akiket elcsábítottak és elvakítottak a gazdasági sikerek, megfeledkeztek a kapitalista körülzárásról és nem gondoltak az osztályellenség cselszövéseire. Nem ellenőrizték azokat az embereket, akikkel együtt dolgoztak és lehetővé tették, hogy az ellenség felelős helyekre bejusson. Sztálin elvtárs ekkor megállapította, hogy ennek végső tanulsága és következménye, amit le kell vonnunk az, hogy a káderek politikai nevelésére nagy gondot kell fordítani és azok segítségével a bolsevista elméletet mindinkább elterjeszteni és a gyakorlatba átültetni. A marxi-lenini elmélet elsajátításától függ a kommunista viselkedése és harckészsége. A kommunizmusért folyó harc egyre összetettebb formákat ölt és hovatovább egyre inkább meg fogja követelni a kommunistától a mélyebb tudást és a politikai áttekintést. Ám a kommunista számára öntudatának és tudásának emelése nemcsak egyéni ügyet jelent, hanem párttagi kötelességet. A kommunista katona, a marxi-lenini elmélet a fegyvere és a kommu nistának egyre nagyobb gyakorlatot kell szereznie e fegyver tökéletesítésének művészetében. Sztálin elvtárs mondja: Minél magasabb a dolgozók politika; színvonala és marxilenini tudása az állami és a pártmunka bármely szakaszán, annál magasabbfokú és gyümölcsözőbb ez a munka. Lenin és Sztálin pártja folyton arra tanítja a kommunistákat, hogy tudásuk emelésén munkálkodjanak. És ez a bolsevik párt harckészségének legfontosabb forrása. GRIGORIJ PACHANOV: c/l ^Jitavtin-mííiiel^ Italé A Dnyeprodzerzsinszki Kohászati gyár 2. számú Martin műhelyében zúgnak a gépek, lobog a tűz a kemencékben. Itt dolgozik Pavel Kocsjotkov, a gyorsöntés híres mestere a nyolcadik kemencénél. Éppen a gázt szabályozza, majd órájára néz, míg segédei megtöltik a kemencét. Az olvasztás 5 óra 55 perc alatt történik meg a norma szerinti 7 óra helyett. A kemence-tér minden négyzetmétere után 9.7 tonna acélt termelnek. — Sikereim titka — mondja Kocsjotkov tanítványainak — a technika ismerete és nem utoisó sorban az, hogy a munkaidő minden percét kellően kihasználom. Pável Kocsjotkov meghívást kapott a dnyepropetrovszki Kohászati Intézet Tudományos Tanácsától: Tartson előadást a gyorsolvasztás technológiájáról. Az előadótermet zsúfolásig megtöltötték a hallgatók, érdeklődök. Kocsjotkov technikai számításokkal remekül megalapozott előadást tartott. — Megvan minden lehetőségünk arra, hogy az olvasztott acél mennyiségét a kemencetél minden négyzetmétere után 10—12 tonnára emeljük, a boltozatok és a bélésanyagok használhatósági idejét pedig legalább is a jelenlegi használati idő kétszeresére növeljük. — Majd így folytatta: — Hogy mindezt elérjük, szükség van arra, hogy önök, a tudomány emberei, segítsenek nekünk, gyakorlati embereknek, a technológia tökéletesíté. sében. Kocsjotkov számos problémát terjesztett az intézet tudósai elé. Keressenek megoldást a széngáz elégésének siettetésére a kéntartalom csökkentésére a fémekben és egyebekben. Az Intézet Tudományos Tanácsa kü. lön értekezleten vitatta meg Kocsjotkov felvetette kérdéseket. Sztuper pro. fesszor, Sztyepanko, Podok magántanárok és okán mások az intézet tudósai közül látogatni kezdték a gyárat, hogy kicseréljék véleményüket a munkásokkal, szorosan együttműködjenek és a nehéz feladatokat közös erővel megoldják. Pavel Kocsjotkovot a tudomány terén elért sikereiért kinevezték a Kohászati Intézet Tudományos Tanácsa tagjává. A mestert örömmel tölti el, hogy újításaival, javaslataival hozzájárulhat a termelés növeléséhez és a kommunizmus építése nagy feladatainak mielőbbi megoldásához. ® Gyorsított vágás a lipecki traktorgyárban. Szergej Bakrakov, a Szovjetnió lipecki traktorgyárának gyorsvágó esztergályosa 926 méter percenkénti fémvágási sebességet ért el. Példája egyre több követőre talált, a traktorkészítők között. Az üzemben 12 gyorsvágó iskola, működik, amelyekben az esztergályosok tapasztalt mérnökök és technikusok vezetésével sajátítják el a gyorsított fémmegmunkálás módját. Az iskolákat már 140 gyorsvágó esztergályos sikerrel elvégezte. A gyorsított vágású módszert a lipecki traktorgyárban 333 esztergálás! munkamenetnél vezették be. • Tudósok az agitációs munkában. A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsa választási előkészületeiben tevékenyen résztvesznek a szovjet tudósok is. A leningrádi Október-Kerület választási körzetének 51. számú választási irodájában pl. E. N. Pavlovszky akadémikus tartott előadást. A sok külföldet járt tudós a kapitalista országok dolgozói, nak nincstelen és jogtalan életéről számolt be. Széleskörű agitációt és propaganda munkát folytatnak Leningrád Szverdlov kerületében a Zsdánov egyetem professzorai, tudósai és oktatói is. Lelesz, a példás falu (Folytatás a 3. oldalról) arra, hogy gyermekeinket munkásöntudattal neveljük, akkor ma jóval könnyebb ienne a helyzetünk. Nem tagadom, hibákat követtünk el és ezeket a hibákat mindenkép helyre kell hoznunk. Hiába, a szocialista eszme kötelez és szükséges, hogy mint hagyaték, apáról fiúra szálljon. Minden öntudatos dolgozónak tudnia kell, hogy a szocialista eszme egyedüli vagyonunk, mert csakis megszervezve, egységes erővé összeforrva lehetünk legyőzhetetlenek. —Igyekszünk — folytatja Zsigmond elvtárs —, 1949-ben alakítottuk meg az Egységes Földműves Szövetkezetet, amikor ez a mozgalom még csak megkezdődött. Azóta megalakítottuk a hizlaldát és a tehenészetet, most pedig tervbe van véve a sertésnevelő is.. Egyes tagok eleinte pénzkölcsönnel segítettek bennünket, de természetesen az igazi támogatást az államtól kaptuk, amely alapos segítséget nyújtott. Van már gépállomásunk is és most már nincs egyéb hátra, minthogy dolgozzunk és eredményesen résztvegyünk hazánk ötéves tervmunkájában. Dobos Imre, az EFSz számvevője itt közbevág és a következőket mondja: — Az Egységes Földműves Szövetkezet megalakításánál az volt a szerencsénk, hogy a Párt irányítása olyan öntudatos elvtársak kezében volt, akik szem előtt tartották a dolgozó nép érdekeit. A Pártnak 140 tagja van, de azoknak az elvtársaknak a nevét okvetlenül ki kell emelnem, akik teljes erkölcsi súlyukkal síkra szálltak azért, hogy a birtok, ges maradjon. Elsősorban Pártunk amit parcellázásra kaptunk, egyséelnökét, Cap Istvánt kell megemlítenem, aztán Palágyi Jánost, Paiägfi M. Jánost, Zsigmond Józsefet, Kovács Ferencet és Tóth G. Jánost. — És Dobos Imrét — teszi hozzá mosolyogva Zsigmond elvtárs. Dobos Imre, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést, folytatja: — Ezek az elvtársak mind kitartó erővel azon dolgoztak, hogy munkánk eredményes legyen. Nekik köszönhető az, hogy a gépszövetkezet meg^jfr kult és azonnal megdolgozhattyi a birtokot, amely 230 kat. hektár szántóföldet tesz ki. Ebből később xúira legelök is lesznek, mert az álla lományt nagymértékben akarj-uk szaporítani és nevelni. Az egész falut még nem sikerült bevonni az EFSzbe, de nem fér kétség hozzá, hogy a Párt segítségével, felvilágosító munkájával megnyerjük a többi gazdát is. Dobos Imre aránylag fiatal ember 32 éves, mosolyogva teszi még hozzá, hogy bizony az Egységes Földműves Szövetkezetnek példás munkát kell végeznie, mert a falu népe lesben áll és komoly érdeklődéssel ki* séri munkájukat. A SERTÉSHIZLALDÁBAN Annyi időnk van még, hogy betekintsünk a sertéshizlaldába, amely egyelőre egy régi épületben van, de az EFSz-nek az a szándéka, hogy még ezidén új disznóhizlaldát épít. Sujos Sándor, aki gondozza és eteti a sertéseket, mind egy szálig kihajtja az állatokat a hizlaldából és alkalmam van gyönyörködni az egészséges állatok kivonuló sorain. Az egyik koca nehezen lépked, méltóságosan reng rajta a háj, szeme csak kis résnyire látszik, alig szuszog, olyan kövér. A koca 220 kilogrammot nyom. Ugy tetszik, hogy ez a rengő háj tömeg példa akar lenni, hogy a többi sertés is kövesse öt súlyban és méretben. Sujos Sándor, a hizlalda gondozója ezeket mondja munkájáról: — Munkámmal meg vagyok elégedve. Senki sem hajszol, tudom a kötelességemet és igyekszem rendesen elvégezni a magam és az EFSz megelégedésére. Benne vagyok az Egységes Földműves Szövetkezet elnöki bizottságában és éppen olyan szavam van ott, mint bármelyik más gazdának. Bizony, sokat fejlődtünk pár év óta, mert ezelőtt én uraságoknál szolgáltam és szolga voltam a szó megalázó értelmében. Ma azonban munkás vagyok és munkámért tiszeteletben részesülök. Visszafelé menet az úton még hozzánk csatlakozik néhány gazda. Megmutatják nekem a kultúrépületet. Amikor megkérdezem tőlük, hogy milyen színdarabokat játszottak, megemlítik, hogy legutóbb Gonkíj dramatizált Anyáját adták elő óriási sikerreL Megnyugtató érzéssel búcsúzom a falu elvtársaitól és arra gondolok, nem csoda, ha ez a falu példás építőmunkát végez, ha igényes kultúrszomjukat Gorkij szellemével csillapították. Ott, ahol Gorkij szocialista szeEeme tért hódít, az építőmunka is csak példaadó lehet. Szabó Béla. r