Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-05 / 31. szám, vasárnap

Példamutatók a nagy tőrei ifjúság soraiban Vidéki útjaimon mindig keresek, kutatok az ifjúság között — mint mikor a halász igazgyöngyöt keres — öntudatos, tehetséges, tanulásravágyó és fejlődésre alkalmas fiúkat és leányokat, akikre a jövőben mint megbízható káderekre támaszkodhatunk. Nagy-Tőréről már sokszor írtunk. Úttörő a falu szocializálása útján és itt, Furinda elvtársnak, a kitűnő kezdeményezőnek és szervezőnek a falujában az idősebb elvtársak panaszkodnak, hogy az ifjúságban nincs lendület, nincs kitartás, nincs kezdeményező készség a szocialista építőmunka terén. Elpuhultak, elkényeztetettek, még nem értik meg azt, hogy a Népi demokráciánkban vezető szerepe van az ifjúságnak és nem becsülik meg kellően az anyagi és erkölcsi előnyöket, melyeket államunk a fiatalság taníttatására és egészségének biztosítására nyújt. Nem tudatosítsák, hogy mit építenek, az elsősorban az övék, hogy a szocialista társadalomnak legértékesebb, legmegbecsültebb és legfontosabb rétege az ifjúság. A vasárnapi szlovák-magyar kul túrdélutánon és az azt követő mulatságon alkalmam volt különös gonddal megfigyelni a tőrei ifjúságot. Találtam is közöttük egy ifjút és egy leányt, Dudás Lenkét és Obert Istvánt, az Egységes Földműves Szövetkezet dolgozóit, akik bebizonyították azt, amit úgy is éreztem, hogy vannak az ifjúság között olyanok, akik részt akarnak venni az épTEÖ munkában és ezek példát mutatnak majd a többieknek is. Dudás Lenke így beszél munkájáról: — Ahogy az Egységes Földműves Szövetkezet megalakult, örömmel beléptem tagjai közé, mert amíg a szövetkezet nem volt, csak itt-ott találtam napszámot. Most tizennyolcéves vagyok, nyolcvan koronát keresek naponta, egy liter tejet és természetben a fejadapot. Apám is a szövetkezet munkása és így kettőnk keresete gondtalan életet biztosít családunknak. Én boldogan dolgozom, társaimról ugyanezt mondhatom. Dalolva, tréfálva végezzük munkánkat. Nagy bizalommal tekintek a szövetkezet jövője elé, tudom, hogy minden tehén és minden malac a miénk és a szövetkezet gyönyörű tervei a mi szebb jövőnk biztosítása. Obert István huszonegy éves fiatalember, Csehországból tért vissza családjával. ö a következőket mondja: — 1949 május l'től dolgozom a szövetkezetben. Meggyőződésem volt, hogy csak itt találom meg a jövőmet. Rajtam kívül családomnak még három tagja dolgozik a szövetkezetben, épp olyan örömmel, mint én. A jövedelmünk rendes, nyugodt életet biztosít és mi úgy érezzük, no

sy magunknak dolgozunk. Igv nem is lehet másképpen dolgozni, mint lelkiismeretesen és minden erőnkkel. A faluban sok a gazdag fiú és még mindig lenéznek minket, dolgozókat, akiknek nincs nagy vagyonuk es azt állítják, h«*gy eddig ők tartottak el minket. Addig jó volt nekik, amíg ezt velünk el tudták hitetni, de ma már tudjuk, hogy fordítva volt, mi tartottuk el őket. Hiszem és meggyőződésem, hogy rövidesen örülni fognak, ha velünk együtt dolgozhatnak. Szeretnék traktorista lenni, de azért én mindenfajta munkát szívesen elvégzek. íme két fiatal ígéret, mindkettő a ČSM tagja, akik megmozgathatják a falu ifjúságát és reméljük, hogy legközelebbi tőrei látogatásunk alkalmával sok Dudás Lenkével és Obert Istvánnal fogunk találkozni. Turi Mária. ä püspöki ifjúság meiifiozdült 1950 január 28-ika nevezetes nap a püspöki ifjúság számára. Ezen a napon megalakult a CSM. magyar csoportja. Ez azért volt nagyon fontos, mert az ifjúság 95 százaléka magyar anyanyelvű és most saját anyanyelvükön tarthatják gyűléseiket. A püspöki ifjúság is meg akarja mutatni, hogy életrevaló és épiteni akarja a közös, szebb és jobb jövőt tanulás és jól végzett munka útján. Az alakuló közgyűlésen öröm volt résztvenni és látni a 65 ifjúmunkásnak csillogó szemeit, ahogy feszült figyelemmel kísérték a vezetőség tagjainak lelkesítő beszédét. Az újonnan megválasztott vezetőség minden tagja felszólalt és vázolta feladataikat és a rájuk váró kötelességeket. Köszönetet és elismerést érdemelnek azok a fiúk és lányok, akik a szervező munkában résztvettek. A püspöki ifjúság példaképe akar lenni a falunak, nevelni akarja azokat, akik rászorulnak helyes gondolkodásra és meggyőzni őket arról, hogy új utakon kell járni, művelődni és dolgozni a szocializmus szellemében, össze kell fogni az ifjúságnak a szlovák ifjúsággal és kéz a kézben közös erővel utat törni minden nehézségen át, hogy azután büszkén mondhassa minden ifjú: „Én is a CSM tagja vagyok!" Szabadság! Koller Szilveszter. AZ „ACÉLÚT* Egyegy új szlovák vagy cseh film mindig nagy örömet jelent a közönség min den rétegének. Ritkán fogad azonban olyan nagy örömmel egy új filmet dolgozó népünk, mint az „Acél* út"-at. Ezt a filmet nagy érdeklődéssel várta különösen dolgozó ifjúságiunk, nemcsak azért, mert az első kétórás tartamú film az ötéves terv keretén belül, hanem főieg azért, mert ezt saját filmjüknek tekintik és mert a film hazai filmgyártásunkban páratlan. Páratlan tárgyával ésszeresplőivel egyaránt. Még nem gyártottak eddig hazai filmgyártásunkban olyan filmet, amelyen nem kevesebb mint 48.000 szereplő mozog két óra alatt. Soha nem foglalkoztatta még filmrendezőink fantáziáját az ifjúság és annak erő

s munkaakarása: résztvenni a szocializmus építésében. Jó érzés nagyon, hogy ifjúságunk munkáját ilyen figyelemmel kísérik a „nagyok". Jól esik, hogy tántoríthatatlan akaratuk ennyi megértéssel találkozik minden dolgozónál. Teljesül végre vágyunk, hogy egy sorban dolgozhatunk és harcalhatimk a szocializmusért. Maga a film, az Acélút, az ifjúsági vasútvonalat, haladó ifjúságunk nagy művét örökíti meg és a rendezők, zenészek és ifjúsági munkások hatalmas sorainak sikere. Minden néző jóérzéssel távozik a moziból, a fiatalok vidám arcán látszik, hogy most mindegyik újra átélte azokat a vidám és boldog napokat, amelyeket az ,,öröm Völgyében" átélt egy rövid hónap alatt. Minden fiú és lány boldogan emlékszik vissza a nehéz csákányra, az étkezésekhez való sorakozóra, a gyönyörű esti tábortüzekre és az egész idő minden egyes vidám mozzanatára. A idősebbek ugyancsak mosolygós arccal távoznak, mert ők először látták azt, hogy mire képes az ifjúság akarata és munkakészsége és hogyha kell, a munkás és paraszt dolgozó munkájában is tud osztozni. Most már látták, hogy az ifjúság nemre, nemzetiségre és osztályra való tekintet nélkül résztvett a szocialista munkaversenyben, hogy meggyorsítsa a vasútvonal építését és elnyerje az élmunkás dicső címét. Ez a film feltűnést kelt majd a baráti népi demokratikus államokban is és sok gondot okoz majd a reakciós köröknek, mert minden romboló propagadájukkal szemben tisztán látja mindenki, hogy az Ifjúság Vasútvonalán senki sem éhezett, senki sem volt elnyomva s hogy ifjúságunk büszke az ő művére, am't saját erejéből, saját verejtékével és saját terve'vel a megígért időre felépített. H. T.