Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)
1950-02-05 / 31. szám, vasárnap
UJSZG 1950 február 5 OCozina QánaSL tanulni akii r A napokban Kozina Jánost kerestem fel a munkahelyén. Szlovák fiú. Tizennyolc éves. Szegény szillök gyermeke. Az apja a városnál utcaseprő, az anyja pedig takarítónő. Azelőtt ő is a városnál dolgozott mint idénymunkás és minden vágya az volt, hogy az iparban állandó alkalmazást találjon. így került 1948ban a Danubius-gyárba. Titkos vágya pedig most az, hogy mint jó szakmunkás az ipariskola tanulója lehessen. Kozina János tanulni akar! Dolgozótársadalmunk megbecsült tagja akar lenni. — Hallottam, hogy versenyben voltál a tanító mestereddel, Chudy elvtárssal. Hogy történhetett ez meg. hogy túlszárnyaltad tanítómestere-det? Mesélj erről. Zápotocký elvtárs ielszavát tettem magamévá: Minden dolgozó gazda a maga munkahelyén! Mert csak így dolgozhatunk a magunk és egész dolgozó társadalmunk jólétéért. — A munkaversenybe csak múlt év utolsó negyedévében kapcsolódtam be. Chudy elvtárs akkor versenyre hívott. Fontolóra vettem a dolgot. Egy hónapig gondolkodtam, hogy elfogadjam-e vagy ne. S végül mégis csak aláírtam a versenyszerződést. Chudy elvtárs a hajtómotornál volt munkában, örülök, hogy a 114.3%-os teljesítményem eléréséhez ő korbácsolt „szúrós" tekintetével. Ha győztem is a versenyben, mert az én segítőtársaim gyorsabban végezték el a munkát, továbbra is sokat fogok Chudy elvtárstól tanulni, mert jó szövőmunkás. Látszik ebből, hogy Kozina elvtárs nem elbizakodott és hogy továbbra is keresi a lehetőséget, hogy a jövőben még jobban fokozhassa a termelékenységet és újabb győzelmeket arasson a szocialista munkaversenyben. Kozina János, mint élmunkás, szintén párttag jelölt lett. _ Már alig várom, hogy rendes tag lehessek. — S örülsz ennek? — De még mennyire! Mert tudom, hogy a Pártban csak öntudatos munkások vannak, akik utat mutatnak a többi dolgozónak. A Párt erőteljes tevékenysége és gondossága biztosítja szebb jövőnket s egyúttal jobb kereseti lehetőséget is. Nem kell már attól tartani, hogy holnapra nem lesz mit ennünk. Ezek a mult keserű szavai már teljesen elveszítik létjogosultságukat. Dolgozóink életszínvonala emelkedik s jó munkájukért meg is kaoják bőséges jutalmukat. Kozina Jánost a mostani élmunkás-kitüntetések alkalmával az élmunkáskönyverskén kívül motorkerékpárral is megjutalmazták. — Lassanként már egyre többen és többen kapcsolódnak be a munkaversenybe, becsületesen kell dolgozni mindenkinek, ha élmunkás akar lenni. Így többet is keresünk és mindent megvásárolhatunk, amit csak megkívánunk. A múltban ez a kívánság csak puszta óhaj maradt a szegényeknél. Mint ifjú ember nehéz időket élt át a szüleivel együtt. De most már más a helyzet. Igyekvő a munkában, jól dolgozik, többet termel és így természetes, hogy nagyobb fizetéssel, többet is vásárolhat magának. Mit teszel teljesítményed fokozása érdekében ? — kérdezem ezután tőle. — Gépem átszerelésén gondolkodom, hogy meggyorsítsam a munkamenetet, hogy fokozhassam a termelést. — Talán valami újításon töröd a fejed? — Igen, egy munkamenet kihagyásával akarom meggyorsítani a termelést és ezzel két gépet és négy munkaerőt takarítanék meg. — Mit lehetne még tenni a termelés megjavítása érdekében? — A fiatal dolgozókat be kell vonni a munkaversenybe. Versenyre kell hívni minden fiatalt és meggyőzni őket a termelés fokozásának nagy jelentőségéről. S egyúttal át kell admmk nékik eddigi élmunkási tapasztalataikat. — Elvtárs, olvasol valamit? Egy pillanatra elhallgat és végül elárulja, hogy nem. Majd szerényen megkérdezi: — Mit ajánlasz olvasásra? — Mindenekelőtt marxista irodalommal kell megismerkedned, hogy tisztán láthasd a szükséges tenniva''krt s h""y a munkához jóviszonyod feiľbsssen ki. Csak így tudod megítélni a politikai és nemzetsrazdasí-ri he!"retet, csak <°y ismerheted fel a sürgős tennivalókat, melyek elsősorban reátok, élmunkásokra várnak. Ti vagytok a felejösek a termelésért s eeész munkástársadalmunk maTP^abb életszínvonalának biztosításáért. — Látod, jó hogy elmondtad mindezeket. Most őszintén elárulom neked. nem is tudtam többszőr, hogy mit feleliek kérdéseidre. Ezentúl sokat fogok olvasni, tanulni akarok, hogy én is öntudatos és- politikailag érett dolgozó lehessek. Az ember igy jön rá, hogy bizonv dolgozóink nevelésében még mindig előfordulnák bizonyos elégtelenségek. Üzemeinkben sokkal több gondot kellene fordítani az öntudatosító nevelőmunkára. Beszéltem az üzem kultúrelőadőjával is és ö meg bevallotta, hogy könyvtáruk ugyan van, de kevesen olvassák és kevés politikai és nemzetgazdasági brossürájuk van. Miért nem rendeznek be a Danubiusgvárban pl. az étteremben, munkáskönyvtárat? Ezt megtehetnék s egyúttal kiegészíthetnék mostani könyvtárukat a marxista irodalom termékeivel, hadd olvassanak és tanuljanak az üzem dolgozói, tvdás és művelődés utáni vágyuk kielégítésére. P. B. Amerikai aknamunka japánban Az amerikai megszálló kat -anaság főparancsnoka, Mac A Ihur még a mult esztendő c 3 mberhaváhan 15 tagból álló japán tanácscsoportot küldött, hogy az segítségére legyen a Kuom' kormány rr _ laradt c~r nak. A japán „tanácsadók" tárgyalés?k- fo 1-'+ +ak a F lomin" tang vezetőkkel egy úgynevezett japán önkéntes hadíc eg .gszervezéséről, amelyet ^ííjvan Formoza sz'getérc ' k, hogy résztvegyenek a Kuomintang ellenforradalmi akcióiban. Csankajs-sk január h -ľoan többízben találkozott mrgasrangú japán tisztekkel, ak'kkel a sziget védelmi berendezéséről ;; ,yalt. Csankajsek a japán önkéntes hadsereg létrehozására Japŕnban is folytatott tárgyalásokat. Főhivatásúk Jajpánbar: r", voľt, hegy „japán önkénteseket" toborozzanak. Hogyan lett a zöldségkereskedőből patkus? Egész detektív regénybe illő feketézést lep'eztek le a Nemzeti Biztonsági lestület éber tagjai. Az egyik vegyészeti és gyógyszerészeti üz •'.:« kodein- és gyógyanyag.osztályainak vezetői, akik nem elegedtek meg sokezres fizetésükkel, úg / kívántak meggazdagodni a nemzeti vállalatok hírnevének csorbításával, hogy az üzemükben gyártott kodeint tartalmazó orvosságokba jóval kevesebb mennyiségű kodeint tettek, mint kellett volna és így ezzel a szabotáló tevékenységükkel „megtakarítottak" s a fekete piacon értékesítettek 52.350 g, vagyis közel 53 kg. kodeint. Hacsak a hivatalos árat vesszük figyelembe, közel 5 n illió koronát szereztek ezen az úton. Láthatjuk ebből is, hogy a szabót: l k reakciós keze mindenhová elhatol, hogy valami módon rombolhassa nemzeti vállalataink munkáját, csorbítsa jó hírnevüket és egyúttal dolgozóink körében elégedetlenséget szítson. De a munkásosztálynak és a Nemzeti Biztonsági testület tagjainak ébersége a reakciónak nrriden ilyen irányú népellenes tevékenységét egymás után leleplezi és biztosítja dolgozóink határbzott haladását a szocializmus felé. leplezi és biztosítja dpigozó Hogy történhetett meg az a nagyarányú feketézes hogyan árusították a „megtakarított" orv isságokat? 1945-ben Lengyelországból egy reernigrált embet Tátralomnicori telepedett le. Jó üzleti érzéke lehetett, mert ott, ahol zöidség nem te em, zöldségkereskedést nyitott. így rengeteget keresett; a sárgái épát, káposztát és a többi zöldségfélét méregdrága áron árusította De ennek a bo dog világnak is csakhamar vége lett Tátralomnicon is megnyíltak a Zelovoc üzletek, melyek már hivatalos, olcsó áron árusítják a zöldségféléket az ottani dolgozóknak. Mit csináljon most a sok pénzzel? Tépelődött ezen sokat-sokat a volt zöldségkceskedő. Majd kisütötte, hogy Pöstyénben jól üdü het és gyönyörködhet a Viktória Regia tropikus növény virágzásában Mielőtt még Pöstyénbe ment vo:na, ellátogatott Lő. cséré is, ahol betért az egyik borbélyüzletbe A bőbeszédű borotvamester, amikor megtudta, hogy ez a rokkant, volt zöldségkeresktdő Pöstyénbe utazik, megkért őt, hogy adja át szívélyes üdvözletét patikus fiának. A zöldségkereskedő így több százezer koronával Pöstyénbe tette át székhelyét. Nagy urat akart ott játszani s levitézlett 'engyel grófnak adta ki magát. Ott egy alkalommal meglátogatta a lőcsei borbély patikus fiát, akinek elpanaszolta, hogy nem tud mit csiná'ni itt a rengettg pénzzel. A gyorseszű patikus kapott ezen az alkalmon és azt ajánlotta neki, hogy pénzét fektesse gyógy szelekbe. így azonnal, mint jó feketéző meg is vásáro'ta a fe'kínőlt 21 ezer gr kodeint. S elkezdte most az orvossággal való becstelen üzérkedését. így vált a zöldségkereskedőből „méregdrága" patikus. A kodeint tartalmazó orvosságok eltűntek a forgalomból és ha a betegsegélyző receptjeire jöttek orvosságot kérni az egyszerű munkások, a patikus csak a vállát vonogatta és mondogatta: „sajnos, nincs, tessék máshol megpróbálni". Ha valaki pénzért jött vásárolni, halkan a fülébe súgták: igen van, de ne szóljon senkinek sem, tudja, hogy milyen rosszakaratúak az emberek s így ezen az úton értékesítették a „megtakarított" 53 kg kodein nagy részét. De nemcsak a kodeint, hanem más, keresett nagy gyógyhatású orvosságokat is, mint például 14 ezer tabletta sulfadiazol, 2 kg plienacetint, 6 kg amidopirint, 4700 tabletta algénát, sok dipront, 4000 tabletta sulfaguamidint és 2 kg pentapatrasolt feketéztek el. Az egész ügy most van vizsgálat alatt. A kilenc főbünös már bevallotta szégyenteljes cselekményét. Az egyik saját maga elismerte, hogy 472.000 koronát, a másik 288.550, egy volt műszaki tisztviselő pedig közel 400 ezer koronát keresett tiszután ezen az „üzeleten". Hogyan jöttek rá erre a bűncselekményre? A gyógyszereknek nem volt meg a kellő hatása. Ami természetes is volt, mert jóval kevesebb kodeint tartalmaztak. Az orvosok csodálkoztak azon, hogy az orvosság szedése után a betegüknél nem állott be a várt javulás. Az orvosságra kezdtek gyanakodni és megindították a vizsgálatot. így rájöttek, hogy csak a gyárban történhetett a hiba. Ez be is igazolódott. A főbünösök már vizsgálati fogságban vannak és körülbelül 35 szlovákiai gyógyszerész ellen folyik a vizsgálat, akik ezeket az orvosságokat a „pult alatt" árusították. Mindez arra tanít bennünket — és főleg az üzemi dolgozókhoz szól ez a figyelmeztetés —, hogy a legéberebben kell figyelnünk a munka rendes menetére, hogy gyárainkban és minden más üzemünkben óvatosak és figyelmesek legyünk minden mozzanatra, hogy megakadályozhassuk a szabotálásokat és az ötéves terv ellen irányuló bűnös cselekményeket. — Tolvaj! mert saját zsebét lopja meg, ha a narancshéjat eldobja és nem értékesíti „Medica" nemzeti vállalatnál, ahol azt napi áron (20—30 koronáért) minőség szerint készpénzfizetés ellenében átveszik. A narancshéjat vágjuk apró, kb. 1 kubikcentiméteres kockákra, szárítsuk meg és szolgáltassuk be a következő címre: Medica, n. p. Bratislava, Pala" rikova ul. č. 27. Közelebbi információk 34028 tel. sz. a. 1570/V. A. ZÁPOTOCKÝ 5 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZARl DEZSŐ — No, látja. Mégis csak jobb lesz, ha nem alszunk. Mindketten jobban érezzük majd magunkat. Málekre ne is gondoljon többet. Az én társaságomban nem eshetik semmi baja. Most több mint egy óra az út Ujezdig. Se falu, se ház nincs közelben. Ebben a csatakos, esős időben senkivel nem találkozunk. Ügy zuhog, mintha hordóból öntenék a vizet. Hallgasa csak, hogy dobol az eső a ponyván. Juránek e szavaknál újra közelebb ült a nőhöz, kezét az asszony nyakára tette. — Engedjen el, hallja? A gyerek felébred. — Dehogy is ébred fel, alszik mint a duda. Semmiről sem tud. Nem kell szégyenkeznie. És a férfi szája a sötétben az asszony ajkait kereste. A nő hirtelen mozdulattal ellökte. magától Juráneket, ölébe vette a gyereket, majd hangosan zokogni kezdett. — Jaj, aranyom, de sokat szenvedtünk már ezen a világon és mennyit fogunk még szenvedni. Istenem, Istenem, miért küldöd ránk ezt a sok szenvedést? Az asszony magához szorította a gyereket, úgyhogy az felébredt és ugyancsak sírva fakadt. Utazás az állam költségén Zákolanyba. Juránek megütközve és értetlenül bámult maga elé. Amikor a zokogás nem szűnt meg, fogai közt odasziszegte az asszonynak: — Az ördögbe is, mit bőg? — Miért olyan gonosz? — Én? Gonosz? Mit tettem magának? Mi baja történt? — Semmi, de tenni akart. — És maga nem akart? — Nem! — Hát akkor mi a fenének ébresztett fel? — Féltem, amikor a szekér megállt. — Még mindig fél? — Félek. — Akkor visszamegyek a bakra. Bodri mars le. Porcellánt viszünk Prágából. Durvák és közönségesek vagyunk a városi porcellánbabák számára. A zsellérlakás és a trágyadomb szagát érzik rajtunk. — Nem, maradjon. Ne makartam megsérteni. Miért ázna odakünn? — Talán a maga bőgését hallgassam itt? Azt hiszi, nincs elég gondom? — Nem, nem sírok többé. Hallgass, gyermekem. Jó kell viselkednünk. Különben megharagszik és rossz lesz hozzánk ez a bácsi. — Az ördögöt leszek rossz. Azt hiszi, hogy én is Málék vagyok. Az istenit, hát csakugyan ott tartok már, hogy erőszakkal kell nőt szereznem? Előbb nem hagyja az embert aludni, aztán meg bőg. Azt mondja, hogy ez a bácsi itt megharagszik és rossz lesz. Inkább Máleket vittem volna el Kamykba. Akkor megismerte volna, hogy mi a gonosz ember. Annak ugyan zokoghatna, azt nem indítja meg a sírás és a reszketés. Ellátta volna a baját. Én pedig megkerestem volna a forintomat. Talán még egy forintot adott volna azért, hogy el ne áruljam. De ezt érdemlem a jóságomért, én vén szamár. Fütyülök az egészre! Juránek maga is megzavarodott és saját szájára ütött. Az asszony nem állta meg, hogy könnyei között el ne mosolyogjon. Békülésre nyújtotta kezét és így szólt: — Bocsásson meg, nem akartam megsérteni. Inkább meséljen még valamit, hogy gyorsabban múljon az idő. — Meséljen, meséljen, könnyű ezt mondani. De miről meséljek? Azt hiszem, túlságosan is sokat fecsegtem. Az ilyesmiből csak pletyka és kellemetlenség származik. Uradalmi szolgálatban jobb, ha az ember befogja a száját. Meséljen maga is egyet-mást. — Én, de mit? — Miért megy Zákolanyba? — A férjemhez. — Hát az meg mit csinál ott? — Munkát keres. — Hol? A cukorgyárban? — Dehogyis. — Márpedig Zákolanyban egyebütt nem találhat munkát. De erről is lekésett. A cukorkampány az idén nem lesz hosszú. Kevés répa termett. Karácsony előtt vége lesz az egésznek és most már november van. — Nem a cukorgyárban aka ;r dolgozni. Szabó. Műhelyt nyit. — Házuk van Zákolanyban? — Házunk az nincs. Férjem lakást bérelt. — Az Isten szerelmére! Lakást bérelt? Zákolanyban? Szabóműhelyt akar nyitni? És miből fognak megélni? Talán maga fog munkára járni az uradalomba, vagy a parasztokhoz? Nem úgy fest. — Hát tisztességes iparból nem élhet meg az ember? — Megélhet, de nem olyan istenhátamögötti faluban. Ha Kladnóba, vagy Slanyba, vagy esetleg Dnbyba, vagy Brandysba mentek volna, az más, ott bányászok vannak. De itt? A gyári tisztviselők és a ficsurak a városban varratnak és az a pár napszámos és tőgyes nem ad megélhetést a szabónak. — Kik azok a tőgyesek? — Hát a telepesek. Az ilyen embernek nincs ökre, vagy lova. Legfeljebb tehene. Ebből él. F^ért is hívják őket tőgyeseknek. Ugyan ho"v jutott a fékének eszébe, hogy éppen Zákolanyba jöjjön? Jobb helyet nem talált? — Nem. Ez az illetőségi helye. (FotytatjukJ
