Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-04 / 30. szám, szombat

U J SZO 1950 február 4 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulfúregyesíiletének hírei Uj utakon járnak hazánk magyar dolgozói Míg a múltban Csehszlovákia ma­gyarsága az ittélő többi nemzetek­től elszigetelve élt, ma már felisme­ri a helyes utat és a CSEMADOK útmutatásai mellett törekszik a dolgozók nemzetközi szolidaritásá­nak megvalósítására. Állításunk he­lyességét a legalaposabban bizo­nyítja, hogy a CSEMADOK rövid tíz hónap alatt így megnövekedett. Állandó értesüléseket kapunk ar­ról, hogy magyarságunk komolyan a szocialista fejlődés útjára lépett. 1949 december havában a követ­kező községekben alakult meg a CSEMADOK helyicsoportja: Nyitra­gerencsér, Veľká n /pľ., Šávolf, Pie­fiivec, Veľké Dravce, Nemesócsa, Bodza, Vojnice, Hokov.ce, Zemliar, Nyrovce és Felsőszecse. 1950 Január havában: Salka, Iža, Krásnahorské Podhradie, Bardofiovo, MoCa, Blatná na Ostrove, Kamenica n/Hron., Pózba, Adovce, Lok, Veľké Ürany, Hroboňovo, Topoľniky, Ciliz­sák Radvaö, Marušová, Vidrany, Vozokany n/Hron., 1 Garammikola. Ipeľský Sokolec, Hamuliakovo, Zala­ba, Galovo, CiCov. örvendetes, hogy a helyicsoportok már megszületésük pillanatában dolgoznak. Tehát kultúrtársaink megszívlelték azt az igazságot, hogy amely egyesület munkával születik, az életképes lesz. A már meglévő helyicsoportok pedig munkájukkal bizonyítják, hogy megfelelnek hiva­tásuknak. Néhány kimagasló eredményt köz­lünk a CSEMADOK helyicsportjai­nak munkájáról. Modranyból a kö­vetkezőket írják: „Megelégedéssel vettük tudomásul azt, hogy nincs különbség már szlovák és magyar között, valamint, hogy egyformán résztvehetünk a nagy munkában, a szocializmus felépítésében." A CSEMADOK helyicsoportjai több helyen rendeztek ünnepélyt Le­nin elvtárs halálának 26. évforduló­ja alkalmából, így pl. Veľká n /Ipľ., Pláštovce, Stárňa, Dolné Saliby, Bar­dofiovo, Krásnohorské Podhradie, Slavec, Horná Seč, Zemné és sok más községben. A felsőszecsei CSEMADOK a töb­bi tömegszervezetekkel karöltve ren­dezett ünnepélyt. Kovács Kálmán, a helyicsoport titkára a következő­ket írja: „őszintén bevalljuk, hogy ez az ünnep nem maradt hatástalanul. Kezdenek az ellentétek eltűnni nem­zet és nemzet között. Mi tudjuk, hogy nincs értelme a gyűlölködés­nek. Habár sokat szenvedtünk, kezet nyujtunk még azoknak is, akik ma még talán elfordulnak tőlünk." A zemnéi csoport ugvancsak szép példával jár elől. Megtalálták a mód­ját, hogyan lehet a nemzeteket kö­zelebb hozni egymáshoz. Ez megmu­tatkozott a Lenin elvtárs halálának 26. évfordulóján rendezett ünnepi előadáson. A lakosság nemzetiségre való tekintet nélkül méltóan ünne­pelt és emlékezett meg nagy taní­tónkról, Vladimír Iljics Leninről. Kamenné Kosihyből a következő­ket írják: „Tekintettel arra, hogy egyesületünk most van szervezés alatt, nem tudtunk bekapcsolódni nagy tanítónk, Lenin elvtárs halálá­nak évfordulóján rendezett ünnep­ségbe. Bensőleg azonban átéreztük az ünnepély komoly jellegét és mindnyájunk képzelete elszállt arra a helyre, ahol nagy tanítónk, Lenin hamvai pihennek." Felhívjuk a helyicsoportok figyel­mét, kövessék a fenti példákat, ne szigetelödjenek el a szlovák tömeg­szervezetektől. Ellenkezőleg, minden ténykedésükkel hassanak oda, hogy a szlovák és magyar barátságot mi­nél jobban elmélyítsük. A CSEMA­DOK a szocialista kultúrát épiti és ugyanazt hivatottak építeni szlovák testvéregyesületeink is. Tehát közös erővel iparkodjunk lebontani azt a válaszfalat, amit a soviniszta reak­ció közénk ékelt. Az elért eredmé­nyek bizonyítékok arra, hogy törek­vésünket siker koronázza. Több esetben előfordult, hogy az egyes helyi csoportok műkedvelő gárdája jóvá nem hagyott színdara­bokat tanult be és csak a kitűzött előadást megelőző napokban, amikor a járási művelődésügyi felügyelő kénytelen volt elutasítani kérelmü­ket, jönnek a CSEMADOK központ­jához, hogy Járjunk közbe az illeté­kes hatóságoknál a már betanult színdarab engedélyezése végett. Ennek elkerülése céljából a CSE­MADOK központja felhívja helyi­csoportjait és a szervező kultúrtár­sakat, hogy kultúranyagért minden esetben csak a központhoz fordulja­nak. A központ akár irás- vagy szó­beli megrendelésre küld anyagot. A központi titkárságnak rendelke­zésére állnak nagy választékban egy-, két- és háromfelvonásos szín­darabok éspedig a javából. Nem pedig holmi elcsépelt „Falu rossza" és „Katóka őrmesterné". A cél nemcsak az, hogy szórakoz­tassunk és ezzel eltereljük a dolgo­zók figyelmét a mindennapi élet problémáitól, amint azt a letűnt ka­pitalista rendszer tette. A CSEMA­DOK-ra komoly feladatok várnak. A szolgának nevelt népeket új embe­rekké, szocialista emberekké kell nevelnie. Ezt a törekvést kell visz­szatükröznie minden egyes kultúr­estjének és színielőadásának. Egy­szóval: a feladatuk az, hogy szóra­koztatva neveljünk. Ehhez a nemes munkájához kéri a CSEMADOK központja a helyicso­portok fokozottabb segítségét és kí­ván nekik: Jó munkát! Megalakult a CSEMADOK Hódoson Dunaszerdahelytől három kilomé­terre fekvő kis faluban, Vydranyban január 22-én, vasárnap tartotta ala­kuló közgyűlését és első kultúresté­jét a CSEMADOK. A közgyűlésen résztvett a járási népművelési fel­ügyelő és Mondok, Patocs és Orosz elvtársak. Az ünnepségen szép szám­mal jelentek meg a falu dolgozói is. Az alapszabályokat Mondok elvtárs olvasta fel, majd megválasztották a vezetőséget, akik mind rátermett, tapasztalt elvtársak. A vydrany-i if­júság nagyon szép munkát végzett a CSEMADOK megalakulása előtt is. Brigádmunkával egy nagy helyiséget kultúrházzá építettek át. százhat na­pot dolgoztak az átépítésen és az anyagot is ők teremtették elő. A munkálatokban résztvettek ácsok, kőművesek és munkáslányok. Az if­júságnak, amely magyar és szlovák összetételű, már saját zenekara van. A magyar és szlovák ifjúság kéz a kézben, testvéri összetartással ha­lad a szocializmus útján. Az esti kultúrműsor nagyon jól sikerült, pe­dig a falu dolgozói az egész napi ne­héz munka után jöttek a próbára. Az ifjúság nem elégszik meg ezzel az eredménnyel, hanem igyekszenek ezután még nagyobb kedvvel és szor­galommal dolgozni, hogy példát mu­tassanak a többi dolgozóknak. Kí­vánunk nekik további munkájukhoz sok sikert. Ambrus Zoltán. I CSEMADOK és a vallásfelekezelek Egyes községekben, ahol a lakosság nem egy vallási követőkből tevődik össze, a CSEMADOK megalakításá­ban és kiszélesítésében bizonyos ne­Ismét Nagy Istvánt, a füleki zománcgyár zománcozóját választotta elnökéül a losonci CSEMADOK Január 30-án gyűltek össze a lo­sonci CSEMADOK tagjai évzáró tag­gyűlésükre. Szombaton este 7 órai kezdettel tartották meg a tisztújító közgyűlést, amelynek kultúrműsor­ral ünnepélyes keretet adtak. Nagy István elnök megnyitója után a CSEMADOK fejlődést ígérő dalkara előadta a „Drága föld, szülőhazám­nak földje" cimü dalt. Majd Krajcsi Erzsébet felolvasta a jegyzökönyvet, amelyet a közgyűlés megjegyzés nél­kül vett tudomásul. Ezután követke­zett sorra Sinka Gyula jelentése az elmúlt év munkájáról. Megállapítot­ta azt, hogy még soha olyan lehető­ség nem kínálkozott a kultúrmun­kára, mint most. Bár a kezdet na­gyon nehéz volt, a tagok nagyon szépen jelentkeztek. Azonban később visszaesés következett be, úgyhogy most csak 73 rendes tagot tartha­tunk nyílván az énekkar 50 tagján kívül, akik teljes mértékben aktivi­zálódtak. Ez súlyos szervezési hiba, mert a tények ugyanakkor azt mu­tatták, hogy a losonci dolgozók a CSEMADOK mögött állnak. Például a Petőfi-esten, ahol 800 ember volt jelen. Amikor ezt megállapította, Sinka Gyula rámutatott a jövőben követendő útra, a legfontosabb kér­dések megoldási lehetőségére. Rámu­tatott arra, hogy a losonci CSEMA­DOK még mindmáig nem kapta meg a szlovák egyesületek részéről ígért támogatást. Ezen a téren még sok tennivaló van hátra. A proletárkul­türa terjesztésében sem haladtunk sokat előre. Ki kell mennünk a fal­vakra és mindenütt meg kell alapí­tani a CSEMADOK-ot. Jól működő kuttúrgárdánk jelentős segítséget nyújthat ebben. Sokhelyütt a falva­kon nem megfelelő a kultúrműsor. Ezt is nekünk kell helyesbíteni. Sinka Gyula nagy tetszéssel foga­dott kritikai és önkritikái beszámolója után felolvasták a pénztári jelentést* amelyből kitűnt, hogy az egyesület vagyona majdnem 20.000 Kčs, ezenkí­vül 3.600 Kés értékű könyvvel rendel­keznek. Megjegyzendő azonban, hogy e könyvek még nincsenek forgalomban, mert helyük sincs hová helyezzék el. Ezekután Nagy István elnök a ve­zetőség felmentését kérte, amit a köz­gyűlés meg is adott. Egyhangú felki­áltással Szabó Józsefet a losonciak közkedvelt „Szabó bácsiját" választot­ták meg korelnöknek, aki ezután a gyűlést az új választmány megalaku­lásáig vezette. A jelölő bizottság elő­terjesztette javaslatát, amelyet a közgyűlés némi helyesbítéssel egy­hangúlag elfogadott. Elnökké ismét Nagy Istvánt, alelnökké Szabó Józse­fet és Bö>zöiményi Lászlót, titkárrá Sinka Gyulát, pénztáiossá Hollós La­jost, jegyzőnek Krajcsi Erzsébetet választották n eg, majd a kultúrbizott­ság tagjaiul Krajcsi Erzsébetet, Ulip Katót, HornyáK Jolánt, Meskál An­talt, Bús Istvánt és Miskei Zoltánt jelölték. A közgyűlés résztvevői kötelezett­ségeket is vállaltak, hogy az Uj Szó­nak előfizetőket gyűjtenek és a CSEMADOK szerve­zésében mindent megtesznek, hogy az egész dolgozó magyarság tö­megszervezetévé vá'jon. Feltétlenül helységet szereznek, amely a haladó kultúra méltó sátra lesz, megszerve­zik a falujáró csoportokat és kibőví­tik a da árda működését. A gyűlés résztvevői ezután az In­ternacioná'é eléneklésével zárták le az 1949-es évet, hogy az új esztendőben még nagyobb lelkesedéssel és akarás­sal fogjanak hozzá azokhoz a nagy feladatokhoz, amelyet a szocialista kul­túra terjesztése ieájuk ró. (H. L.) hézségek mutatkoznak. Vannak köz­ségek, ahol a katolikusok szervezik a CSEMADOK-ot és ezért a község másvallásu lakossága elszigetelődik. Ugyancsak történnek fordított ese­tek, amikor a katolikusok nem akar­nak bekapcsolódni csak azért, mert a kezdeményezők másvallásúak. Szügségesnek tartjuk megvilágítani ennek az álláspontnak helytelensé­gét. Tudatában kell lennünk annak; hogy dolgozó osztályt csak egyet is­merünk és a dolgozók csak úgy le­hetnek elég erősek, ha egy pártba tömörülnek. Különböző pártoknak különbözőek a célkitűzései. így ezek nem a dolgozók egységét, hanem a dolgozók szétforgácsolását idéznék elő. Azért, hogy a Pártot hozzuk fel példának, ne gondolja senki, hogy a magyar dolgozók kultúregyesülete: párt. Nem párt, csak kultúregyesü­let, melynek hivatása a széles nép­tömegek kultúrszínvonalát emelnii. De ahogy fontos, hogy a dolgozók­nak csak egy pártjuk legyen, ugyan­úgy fontos, hogy kulturális téren is egységbe tömörüljenek. Hazánk kul­túregyesületei nyelv szerint megosz­lanak ugyan, de szoros együttműkö­désre törekszenek. Semmi esetre sem osztjuk meg az egységet vallás szerint. Nyelvtudás szerint azért szükséges a megoszlás, mert saját anyanyelvén — természetesen — könnyebben tudja elsajátítani min­denki a tudományokat. De csak úgy álljuk meg a helyünket, mint a dol­gozók kultúregyesülete, ha csak for­mára vagyunk nemzetiek, ellenben a lényeg, amin dolgozunk, valamint célkitűzéseink szocialisták. Erős és szilárd kultúregyesületet akarunk, amelyben vallásra való te­kintet nélkül minden becsületes dol­gozó megtalálja a helyét. Olyan egye­sületet, amely küzd az emberiség fel­emelkedéséért, a boldogabb jövőért, a szocializmusért. ÉPÍTŐMUNKÁSOK! (Folytatás az 1. oldalról.) ,,áramlatos" módszert, amely eltávo­lítja az időveszteség nagyrészét és a munka termelékenységét úgyszólván a kétszeresére emeli *) Más pé.da a falazás-hármasokban, illetőleg a vako­lás kollektív módszere, ame.yekkel jó eredményeket értetek el már a mult esztendőben is. Ezen a téren a tapasz­talatok mély forrását nyújtják ne­künk a szovjet építőmunkások újítója­vas'atai. Erőfeszítésiekben a gyorsabb és jobb munkáért nagy leientőségük van a téli munkáknak, mert ezek becslés szerint 25 százalékkal emelik az épí­tészeti idényszerűség eltávolítását és ezzel az évi termelékenységet, lénye­gesen megrövidítik az építkezések ál­talános idejet és ezzel csökkentik az építészeti költségeket ^s. Ezért minden muskásnak, minden dolgozónak az a feladata, hogy az építészetben a janu­ári eredményeket a fennmaradt téli •) Az áramlatos módszerre kiváló példa Kutyenko elvtárs munkamódsze re, amelyről építőmunká^ságunk la­punk mai számában lévő riportunkból szerezhet tudomást. időszakban még javítsa és a követke­ző télen helyi.-stn használja fel mind­azokat a tapasztalatokat, amelyeket eb­ben az evben szerzett A ti tervezeti feladataitok ebben az évben kb. 41 százalékkal haadják túl azokat a tényVges eredményeket, amelyeket tavaly értetek el Mindamel­lett ezek a feladatok a legnagyobb mértékben felelősségteljesek, mert a beruházási terv teljesítése ebben az esztendőben döntő jelentőséggel bír az ötéves terv sikere szemtpont iából. Azonban ezek a (eladatok egyúttal örömte iek is, mert bizonyítékai annak, j liogy nálunk a teimelőerők egyre ha­i I almasabban fejlődnek ki. Annál öröm­j telibbek, minél inkább meggyőződhe­tik népünk politikánk helyességéről és összehasonlíthatja annak eredményeit a tőkes államok nyomorával, amelyek egyre inkább zuhannak a válságba. A munkások és az összes építészeti dol­gozók bizonyáta sikerrel teljesítek tnajd hazafias kötelességüket, amit tő­lük a munkásosztály és az egész nem­zet érdeke megkövetel. H szeret közéiet kiválóságai visszaküldik a jugoszláv kitüntetéseket A moszkvai Pravda legutóbbi szá­mában nyilatkozatot hozott, amely­ben a szovjet közélet, a hadsereg magasrangú tisztjei, a kultúré'.et ki­váló munkatársai bejelentik .lemondá­sukat azokról a kitüntetésekről, ame­lyet a mostani jugoszláv kormánytól kaptak. A szovjet kitüntetettek, akik most kitüntetéseiket visszautasítják, a következő levelet intézték a moszk­vai Pravda szerkesztőségéhez: „Tisztelt szerkesztő elvtárs! Arra kérjük, hogy lapjában a kö­vetkező nyilatkozatot tegye közzé: a mostani jugoszláv kormány amelyet külföldi ügynökök és kémek vezet­nek, nyíltan átment az angol-ameri­kai imperialisták szolgálatába és Ju­goszláviában a fasiszta erőszakossá­gok útjára lépett. A jugoszláv nép nehéz, súlyos áldozataival kivívott történelmi győzelipe, amelyet a szov­jet hadsereg határtalan segítségének közbsnjöttével ért el, Tito és Ran­kovics bűnös csoportjának munkás­sága következtében megsemmisült. Imperialista parancsolóinak utasí­tására ez a jugoszláv baňda felfor­gató tevékenységet fejt ki mind a jugoszláv nép felszabadítója, a Szov­jetúnió, mind pedig a népi demo­kráciák ellen és úttörő százada a háborús uszítóknak. Mi, a Szovjetúnió közvéleményé­nek, hadseregének és kultúrmunká­sainak képviselői kijelentjük, hogy lemondunk azokról a kitüntetésekről, amelyeket a mostani jugoszláv kor­mánytól kaptunk Felkérjük a Szov­jetúnió külügyminisztériumát, hogy azokat továbbitsa oda, ahová azok valók. Nem hordhatunk olyan kitün­tetéseket, amelyeket olyan emberek­től kaptunk, akik a jugoszláv nép és a demokratikus front árulói let­tek, nem fogadhatunk el kitünteté­seket olyan emberektől, akik a Szov­jetúnió ellenségei A jugoszláv nép irányában továbbra is őszinte sze­retettel és tisztelettel vyJÉltetünk. Mi a szovjet kövélemény, a szovjet hadsereg és művészet munkásai is­merjük azt a harcot, amelyet a jugoszláv nép fiai Tito és Rankovics fasiszta bandája ellen visel. Ezzel a harccal szimpatizálunk, büszkék va­gyunk rá és hiszünk abban, hogy a legrövidebb időn belül győzelemmel fogják harcukat befejezni." A levelet a szovjet közélet, hadse­reg és kulturélet 79 kiváló képvise­lője írta alá. A moszkvai Pravda Sctaman németországi útjáról Lapunk hasábjain már beszá­moltunk Schuman németországi útjáról. A moszkvai „Pravda" Schuman németországi útjáról január 24-i számában a követke­zőkben számol be: Bonnban titkos tárgyalás folyt Schuhmacher és Nyugat-Németor­szág „kancellárja" Adenauer kö­zött. A külföldi sajtó számos kem­mentárja szerint ezeknek a meg­beszéléseknek tárgyát „a saar­vidéki probléma" képezte. 1947­ben Franciaország, USA és AngHa elfogadott egy úgynevezett ideig­lenes statutumot a Saar-vidék részére, amely szerint a Saar­vidéknek politikai „autonómiát" adnak és gazdaságilag Francia­országhoz csatolják. A francia kormánykörök mos­tani politikájukkal elárulják a franciák nemzeti érdekeit. Támo­gatták az angol-amerikai politi­kát (amely Németország felosztá­sára irányul), Németország be­kapcsolását a Marshall-tervbe és az Északatlanti szerződésbe. Schumannak nem sikerült ez útja, mert az üzletet nem tudta megkötni. A saarvidéki kérdés függőben maradt, éppen úgy, mint más kérdések egész sora, amelyek a bonn : titkos értekez­leten szőnyegre kerültek. A frnn c'a kormánykörök politikáját, ép­úgy mint a bonni bábkormány politikáját nem Párizsból vagy Bonnból, hanem Washingtonból irányítják. Ott határozták meg a Saar-vidék árát is. A bonni üzlet Németország de­mokratikus tömegeiben ellen­szenvet keltett. A német nép többségének ehhez való állásfog­lalása G. Dertingernek, a émet köztársaság küliigymin'szterének beszédében jutott kifejezésre, amelyben a Saar-vidék Francia­országhoz való csatolásáról a kö­vetkezőket jelentette ki: „A német nép nem egyezik be­le a Saar-vk'ék elcsatolásába. Ügyszintén nem hajlandó bármi­lyen szolgálatot is tennj a hideg­háború és az Atlanti-szerzőr'és stratégáinak. A demokratikus Né­metország nemzeti frontjának nö­vekvő ereje leleplezte a reakciós és impfňaľsta erő'; kalar^s ter­veit. Csak az egységes, de­mokratikus, lékeszerető és füg­getlen Németország, amelyet az igazj német hazafiak nemzeti frontja fogja megalapítani, tudja biztosítani a francia nemzet nyu­galmát, nyugati határainak béké­jét és bizter»sá<rát, csak 'h-en Né­metország járulhat hozzá a béke biztosításához Európában. — Állandó csehszlovák ipari k'állítás Budapesten. Budapesten meg "ották a csehszlovák kül­kere„. sdelem új helyi expozitú­ráját. Az új helyisépben állandó csehszlovák ipari kiállítást ren­deznek, valamint itt lesz a cseh­szlovák információs minisztérium könyvkereskedése, olvasóterme és információs irodája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom