Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-28 / 50. szám, kedd

J UJSZÖ­Magyarország sztahanovistái országos tanácskozásra gyűltek össze 1950 február 28 Az elmúlt héten a Vasas-szakszer­vezet székházának fellobogózott dísz­termében összegyűlt a magyarorszá­gi sztachanovisták első országos ta­nácskozása. A díszülésen megjelent Rákosi Mátyás, a magyar dolgozó nép nagy vezére, Bárdin Iván Pav­lovics, a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a szovjet sztachanovisták küldöttsége, Dubjaga Panyin és Zsuravliev elvtársak, Sza­kasits Arpád, a Magyar Népköztár­saság elnöki tanácsának elnöke, Do­bi István miniszterelnök, valamint a Magyar Népköztársaság kormá­nyának tagjai, a szakszervezetek és a legjobb magyarországi sztachano­visták. A vendégek soraiban helyet foglaltak a szovjet küldöttség tag­jai: Tyihonov, a szovjet Írószövetség helyettes főtitkára, Zamuskin, a moszkvai Tretyakov képtár igazga­tója, Novikov, a Sztálin-díjas zene­szerző és a népi demokratikus or­szágok követei. A tanácskozást Harustyák József, a szakszervezeti tanács elnöke nyitot­ta meg, majd Apró Antal, a szak­szervezetek országos tanácsának fő­titkára emelkedett szólásra. Apró Antal beszédében megállapí­totta, hogy azok a jelentős politikai, gazdasági és kulturális eredmények, amelyeket Magyarország dolgozó népe elért, elsősorban a magyar nép felszabadítójának, a hős szovjet nép­nek, a dicső Szovjet Hadseregnek, a haladó emberiség bölcs vezérének, a magyar nép nagy barátjának, Sztá­lin elvtársnak köszönhetők. A Szov­jetunió harcos békepolitikája bizto­sította a magyar dolgozó nép szá­mára, hogy építőmunkáját nyugodtan folytathatja, hogy az imperialisták­nak és ügynökeiknek nem sikerül megzavarni az ország békés fejlődé­sét.. Ezután Apró Antal arról be­szélt, hogy a szocialista munkaver­senyek olyan kibontakozást, olyan lendületet adtak a munkának, amely azelőtt Magyarországon ismeretlen volt. Magyarországon ma már sok­ezer azoknak a munkásoknak a szá­ma, akik büszkén viselik a Sztacha­nov munkás-mérnök, vagy mester megtisztelő címét. Beszéde végén Apró Antal a sztachanovisták fel­adatairól beszélt. — A sztachanovista mozgalom ha­zafias mozgalom — állapította meg a SzOT főtitkára —, kifejezője a fel­szabadult munkásosztály termeléshez való megváltozott viszonyának. Apró Antal után az egybegyűltek lelkes tapsvihara mellett Bardin, a Szovjet Tudományos Akadémia al­elnöke üdvözölte a kongresszust. — Engedjétek meg — mondotta —. hogy a Szovjetúnió Külföldi Kapcso­latokat Ápoló Társaságának, a Szov­jetúnió tudományos és kulturális dolgozóinak és a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára érkezett kül­döttség tagjainak nevében üdvözöl­jem önöket. Különös öröm számunk­ra, hogy Magyarország sztachanovis­ta dolgozóinak gyűlésén személyesen adhatjuk át ezt az üdvözletet mind­azoknak, akik a Sztachanov-mozga­lom szervezési kérdéseinek e moz­galom kifejlesztése kérdésének meg­tárgyalására itt megjelentek. — Ismeretes a Sztachanov-mozga­lom óriási jelentősége szovjet orszá­gunk életében. | Ez a mozgalom alapvető a szelle­mi és fizikai munka közötti ellen­tét felszámolása szempontjából; szolgálja a szocializmusból a kom­munizmusba való átmenet ügyét. A kommunizmus olyan társadalom, amelyben a régi társadalom minden ellentmondását megsemmisítették. Az egyik ilyen ellentmondás a szel­lemi és fizikai munka ellentéte. A kommunista társadalomban minden munkás képzett. Valamennyi mun­kás és paraszt — Sztálin elvtárs sza­vai szerint — a mérnökök és tech­nikusok színvonalára emelkedik. En­nek a feladatnak megvalósítása ér­dekében a Szovjetúnióban már ha­talmas munkát végeztek. Első lépés­ként a szovjet nép már teljesen fel­számolta azokat a hiányokat, ame­lyek még itt-ott az alapműveltség terén mutatkoztak. A Szovjetúnió fő­iskoláin több, mint egymillió hall­gató tanul. Az elkövetkezendő há­rom-négy ötéves tervben a szovjet nép többsége (azok közül, akiknek életkora 18 és 50 év között van) kö­zépfokú, általános és technikai kép­zettséggel rendelkezik majd, tízmil­liók pedig fellsőbbfokú képzettség­gel. A Szovjetúnióban nemcsak azok jutnak magasabb képzettséghez, akik az iskolában tanulnak, hanem a gyárak, üzemek és kolchozok dolgo­zói is. A sztachanovisták technikai kul­túrája és általános műveltsége ma­gas színvonalon áll és egyre job­ban megközelíti a mérnökök és technikusok színvonalát. Sztálin elvtárs a sztachanovista mun­kában a dolgozók kulturális és tech­nikai téren való felemelkedésének olyan eszközét jelölte meg, amely a szellemi és fizikai munka közötti el­lentét kiküszöböléséhez vezet. — A Sztachanov-mozgalom fejlő­désének alapja az, hogy olyan új em­berek nőttek fel az iparban, akik új technikai normákat teremtenek és összezúzzák a régi, elavult technikai normákat. A Sztachanov-mozgalom a munkások anyagi helyzetének gyö­keres megjavítása alapján nőttnagy­gyá s mert nálunk nincs kizsákmá­nyolás, a dolgozó embert a szovje­tek országában megbecsülik, a dol­gozó nem a kizsókmányolóknak, ha­nehi az egész társadalomnak dolgo­zik. A Sztachanov-mozgalom jelzi azt, hogy a szovjet országban új tech­nikát hoztak létre és a Sztachanov­mozgalom szoros kapcsolatban is áll ezzel az új technikával, ennek ki­fejlődésével. A Sztachanov-mozga­lom országunkban jelentős tényezője a városi és falusi dolgozók kulturális és technikai színvonala emelkedésé­nek. Ez a mozgalom a szovjet or­szágban valóban az egész népre ki­terjed, kifejezi a munkások, a kolchozpa­rasztok, mérnökök és technikusok kimeríthetetlen és alkotó kezdemé­nyező készségét, hatalmas mozgató ereje a kommuinzmushoz vezető szilárd előrehaladásunknak. — A tudomány és a gyakorlat szov­jet munkásainak közös alkotó tevé­kenysége, a munka és a tudomány közötti olyan viszony, amely csak a szocializmusra jellemző — világos bizonyítékai annak a folyamatnak, amely országunkban a szellemi és fizikai munka közötti ellentét kikü­szöböléséhez vezet. — A szovjet gyárakban, szén- és ércbányákban, vasutakon és mező­gazdaságban ezrével dolgoznak sztachanovisták, — a termelés újítói, legjobbjaik neve ott szerepel a Sztá­lin-díjjal kitüntetettek díszes név­sorában, híres tudósok nevei mellett. — A termelés észszerűsítésének, új munkamódszerek létrehozásának, a munkatermelékenység növelésének rendkívül fontos tényezője a szta­chanovisták aktív részvétele. így jellemezte ezt Sztálin elvtárs: „Nem világos-e, hogy a Sztachanov-mozga­lom iparunk jövőjének képviselője, hogy ebben a mozgalomban a mun­kásosztály eljövendő kulturális és technikai föllendülésének magva rejlik, hogy ez a mozgalom azt az útat nyitja meg számunkra, amelyen egyedül és kizárólag érhetjük el a munka termelékenységének azt a magasabb fokát, mely a szocializmus­ból a kommunismusba való átmenet­hez s a szellemi és testi munka közötti ellentét megszűntetéséhez szüksé­ges." — Vezérünknek, Sztálin elvtárs­nak e szavai megmutatják: milyen nagy jelentőséget tulajdonít a Szta­chanov-mozgalomnak. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy forrása ez a moz­galom a munkatermelékenység eme­lésének, kulcsa és egyik legfőbb fegyvere a szocialista rendszernek a terme­lés megszervezése régi kapitalista formáival szemben vívott gazdasá­gi harcában. A Sztálin elvtárs vezetése alatt felnőtt szovjet sztachanovisták had­seregének tapasztalatai szolgáljanak segítségül annak a végtelenül fontos mozgalomnak, amely a Magyar Nép­köztársaságban Rákosi Mátyás elv­társ vezetésével most van növekvő­ben — fejezte be hatalmas tapssal, zúgó ünnepléssel fogadott beszédét Bárdin elvtárs. A tanácskozás résztvevőinek lel­kes ünneplése közben Gerő Ernő elvtárs emelkedett szólásra. A Ma­gyar Népköztársaság minisztere a magyarországi sztachanovista moz­galom feladatairól beszélt. A Sztachanov-mozgalom keletke­zésének négy sztálini feltételét hang­súlyozta Gerő Emő. —> A Sztachanov-mozgalomról 1935-ben tartott történelmi jelentő­ségű beszédében Sztálin elvtárs meg­állapította, hogy a Sztachanov-moz­galom keletkezésének négy alapve­tő feltétele van. Az első feíté'el a munkások anyagi helyzetének gyö­keres megjavulása. Sztálin elvtárs aláhúzta, hogy ha a munkások job­ban élnek, ha vidámabb az élet, ak­kor jobban megy a munka A magyar népi demokratikus kormány helyes politikájának, Rákosi Mátyás útmu­tatásának eredményeképpen Magyar­országon a dolgozók és mindenekelőtt a munkások életszínvonala az utób­bi évek folyamán hatalmas mérték­ben emelkedett. A Magyar Nép­köztársaság dolgozó népe elmondhat­ja, hogy az a társadalmi átalakulás, amelyet a dicső Szovjet Hadsereg felszabadító cselekedete tett lehetővé és indított el és amely következmé­nyeiben egyértelmű a szocialista for­radalommal, máris odavezetett, hogy Magyarország dolgozói nemcsak sza­badságot kaptak, hanem a szabad­ság mellett anyagi javakat is. A második feltétel, melyre Sztálin elvtárs rámutatott, a kizsákmányolás megszűnése. Magyarországon e felté­tel megvan. Bár nem annyira általá­nos jelleggel, mint a Szovjetúnióban, a mozgalom keletkezésének idején. A Magyar Népköztársaságban a meg­valósított államosításokkal a gyár­iparban teljesen megszűnt a kizsák­mányolás, de megszűnt a népgazda­ság egész sor más területén is. A magyar munkások, a Magyar Nép­köztársaság dolgozói túlnyomó döntő többségükben nem kizsákmányolt proletárok többé. Nem a tőkék szá­mára termelnek profitot, hanem sa­ját maguk, a nép számára végzik termelő munkájukat. Ennek óriási jelentősége van a Sztachanov-moz­galom létrejöttében országunkban. A harmadik feltétel, amelyet Sztá­lin elvtárs, mint a Sztachanov-moz­galom keletkezésének alapvető té­nyezőjét jelölt meg, az új technika, — hangsúlyozta a magyarországi sztachanovisták első országos tanács­kozásán Gerő Ernő, a Magyar Nép­köztársaság minisztere. — Egyesek azt gondolják, hogy ez a feltétel Ma­gyarországon teljesen hiányzik. Há­roméves tervünk nem a népgazdaság újjáalakítását tűzte ki célul, hanem a háborúban lerombolt, jelentékeny mértékben sérült és dezorganizált népgazdaság újjáépítését. Vannak, akik azt gondolják, hogy Magyaror­szágon az új technika mint feltétel teljességgel hiányzik, mert a három­éves terv során nem építtettünk úgy, ahogy a Szovjetúnióban az első öt­éves tervben építettek. így megítélni a dolgot helytelen volna Az ipari termelés a hároméves terv megva­lósításának eredményeként, — hang­súlyozta Gerő elvtárs — mintegy 50 százalékkal túlhaladja a magyaror­szági termelés háború előtti színvo­nalát. Régi üzemeinkbe svkezer új. korszerű gépet állítottunk be. Üze­meinkbe részben új techniká- vit­tünk, A negyedik feltétel, amelyet Sztá­lin elvtárs, mint a Sztachanov-moz­galom keletkezésének alapját meg­jelöl: az emberek, akik a techni­ka minden csínját-bínját ismerik, akik teljes mértékben elsajátították a technikát a maguk területén és akik ki tudják belőle préseim mind­azt, ami benne van. Magyarországon ezek az emberek megvannak. Leg­jobb képviselőik itt ülnek ebben a teremben, hangsúlyozta Gerő minisz­ter, itt ülnek a magyar sztachano­visták küldöttei, de rajtuk kivül még sok százan és ezren vannak ilyen emberek az üzemekben és a termelés legkülönbözőbb ágaiban. Magyaror­szágon a Sztachanov-mozgalomnak mind a négy sztálini alapfeltétele ki­sebb vagy nagyobb mértékben meg­van. És amennyiben egyes feltételek még hiányosan vannak meg, ezeket pótolja, segít áthidalni a szovjet ta­pasztalat, a Szovjetúnió világító pél­dája. Minél teljesebbé válnak a még hiányosan meglévő egyes feltételek, minél inkább haladunk előre a szo­cializmus építésének útján, a tőkés elemek kiszorításának útján, annál inkább fog kibontakozni a Párt és a kormány támogatásával, helyes ve­zetésével a Sztachanov-mozgalom. Gerő Ernő, a magyar népköztár­saság minisztere nagyhatású beszé­dét a kővetkező szavakkal fejezte be: — A munkaverseny és a Sztacha­nov-mozgalom, mint a munkaver­seny magasabb formája, nem kép­zelhető el a munkások, a műszaki értelmiség, az üzemvezetés és álta­lában a termelés és az ipar vezetése s az egész gazdasági vezetésnek legszorosabb együttműködése nél­kül. Ezen a téren főként a sztálini munkafelajánlás és a sztálini ma­szak idején megtettük az első lépé­seket. Örömmel kell megállapítani, hogy műszaki értelmiségünk jelen­tékeny segítséget adott és ad napról napra a Sztachanov-mozgalom ki­fejlődéséhez. De természetesen, ezen a téren még nagyon sokat kell ten­nünk. Az üzem és a termelés veze­tőinek nem szabad elfelejteniük, hogy a munkásokat nemcsak tanita­niok kell, hanem tanulniok is kell tőlük. Gerő elvtárs beszédét a tanácsko­zás résztvevői percekig tartó viha­ros tapssal fogadták. A. ZÁPOTOCKÝ 2 4 ÚJ HARCOSOK SORAKOZÓJA Fordította: VOZAR1 DEZSŐ — És nem gondolsz a bíróra, a papra, az uradalmat vezető urakra, a cukorgyári tisztviselőkre, a gazdákra? Ellened lesznek, lehetetlenné teszik az egyesület meg­alakítását és téged a végén megint csak feljelentenek. — Miért lennének a dolog ellen? Miért ne helyesel­hetnék, miért ne segíthetnék elő az ügyet? Ne félj, Betti. A börtönben sok időm volt, ott mindent átgondoltam. Éjjel-nappal gondolkodtam. Tudom, hogy kell hozzálátni a dologhoz. Egyesület lesz és nem is egy. Majd meglá­tod. A föld forog és akkor sem állt meg, amikor a ha­talmasok arra kényszerítették Galileit, hogy ezt az igaz­ságot visszavonja. Épp így a fejlődés sem áll meg, Betti. És a fejlődés a szocializmus felé halad. Ha mi nem is érjük el a szocializmust, Betti, sokféle változásnak és társadalmi fordulatnak leszünk a tanúi.. De az egészen biztos, hogy a gyermekünk meg fogja ismerni a szocia­lizmust. Ö már olyan időszakban fog élni, amikor nem lesznek többé undorító büdös zsellérlakások, cs. és kir. uradalmak. A dolgozó embereknek épp olyan jogaik lesz­nek, mint a gazdagoknak. Nem, több lesz a joguk, mert csak annak van joga dönteni, aki dolgozik. De ahhoz, hogy a gyermekünk mindezt elérje, arra van szükség, hogy az apja ne riadjon vissza sem a börtöntől, sem a csendőrségtől, sem a plébános beszédeitől, sem a felfu­valkodott községbírótól, sem pedig attól, hogy azok, akiknek segítségre van szükségük, nem ismerik fel saját helyzetüket és maguktól nem találnak a helyes útra, amely mai nyomorúságukból kivezetheti őket. Gondolj pl. Juránekre, a tejeskocsisra, akiről az imént beszéltél. Ne csodálkozz azon, ha beleegyezett, hogy felesége, amig fiatal és kívánatos volt, az intéző rendelkezésére álljon, mert csak az intéző ur támogatasával kaphatta meg a tejeskocsis helyét. Már pedig számára a mai körülmé­nyek között ez az egyetlen lehetőség, hogy megszabadul­jon az uradalom rabszolgaságából és saját kunyhóhoz jusson, ö, persze, tudatlanságában nem gondolt arra, hogy az uradalomnak csak egy tejeskocsisa van és ezen az úton az uradalomnak csak egy zsellérje szabadulhat ki a rabszolgaságból, az akinek a feleségére az intéző szemet vetett. A többi száz és ezer zsellér rabszolga marad. Ezért van szükség egyesületekre és szervezetekre. Tömöríteni kell az embereket, meg kell tanítani őket arra, hogy más utat keressenek szabadulásukhoz. Gon­dolj a szolgabírákra, a rendőrbiztosokra, a bíróság em­bereire, a csendőrökre, akik az embereket letartóztatják, elítélik és száműzik. Valamennyien a törvény és a császár nevében teszik ezt. Szolgálniok kell. Azt hiszik, hogy nincs más út számukra. Lakáj-szerepet vállalnak, mert kényelmesebb meghajolni a felsőbbség előtt, mint egyenes gerinccel kiállni és az igazságot hangoztatni. Az a kér­dés, hogyan lehet őket megváltoztatni? Lakájszellemben nevelkedtek és lakájszellemben nevelik gyermekeiket. A korcsmában, ha úgy adódik, szívesen elénekelnek egy­egy cseh nemzeti dalt, de a hatalmat képviselő német dobbant egyet a lábával és megrázza öklét feléjük, foly­tatják az alázatos talpnyalást. Hogyan lehet őket meg­szabadítani az alázattól és a talpnyalástól? Csak szerve­zéssel és szervezettel. A régi úri hatalommal a dolgozók új hatalmát kell szembeállítani. Ez nem könnyű fel­adat, Betti. Lassú munka és talán hálátlan is. Minél inkább kitérnek előle, kényelemszeretetből, az emberek, annál lassabban halad előre és annál később fog diadal­maskodni az igazi ügy. Annál tovább tart majd a rab­szolgaság és az igazságtalanság. De minél több ember vesz részt ebben a munkában, annál gyorsabban és an­nál eredményesebben halad majd előre ügyünk. Ezért, Betti, ne is haragudj rám. Zákolanyban is kell egyesü­letnek lennie. Itt is szükség van zászlóra, amely a győ­zelem felé viszi az elnyomottakat. Ezeket mondta BudedSky szabó 188^-ken feleségé­nek. És azután megkezdte a munkát Zákolanyban. Való­ban sok nehézséggel kell megküzdenie, amíg megtörte a falusi nép kezdeti ellenállását és előítéleteit. A falu. Abban az időben a dolgozó szegényemberek is elfcr gultan, előítéletekkel és félelemmel tekintettek a szo­cialistákra. A szocializmusról és a szocialistákról sok mindenféle mende-monda járta, de ezek egyáltalában nem keltettek bizalmat irántuk. A szocialistákról általá­ban így beszéltek: — Istentelenek, zsidóbérencek, csirkefogók és anti" krisztusok. Nem akarnak dolgozni. Nem tisztelik a ható­ságokat. Csak felfordulást akarnak, bűntetteket és me­rényleteket készítenek elő, hogy elrabolják a vagyont azoktól, akik becsületes munkával szerezték. A szabad­szerelem hívei, meg akarják szüntetni a házasságot, fel­akarják borítani a családi életet. Az a céljuk, hogy el­űzzék a nyugalmat a falusi házakból. Azt akarják, hogy a szomszédok ellenségeskedjenek és egymás ellen fordul­janak. A Budecs-környéki falvakban is ez volt a felfogás. Sőt, itt talán még rosszabb szemmel néztek a szocialis­tákra, mivel a kladnói szénkerület közel volt s ott a tőkés szénbárók és vasgyárosok még jobban féltek a szocializmustól és a szocialistáktól s éppen ezért besú­góik, a talpnyalók és az árulók segítségével hátbor­zongató rémtörténeteket terjesztettek a munkásság szer­vezőiről. Ilyen körülmények között Suberték házában, ahol Budecskyék laktak, szintén nem volt vidám a hangulat. Budecsky homlokát ráncolta és fejét törte naphosszat, felesége pedig éjjel-nappal sírdogált. Szinte lehetetlen volt mnkát és megélhetést szerezni. Nyomoruk nőttön nőtt. Végtére is ki varratott volna szocialistánál, börtöntölteléknél, aki tolomcúton érkezett illetőségi községébe? (Folytatjuk.)!

Next

/
Oldalképek
Tartalom