Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-26 / 49. szám, vasárnap

1950 február 26 UJSZÖ s (J:'ú Muilódtia k la La a Ink Február 26, vasárnap. A nap kél S óra 51 perckor, nyugszik 17 óra 36 perckor. A róm kat. és a pro­testáns naptár szerint Sándor nap­ja van. Várható időjárás: Délnyugati széllel nagyon enyhe lesz az idő. Változó felhőzet, sokfelé köd és esetleg kisebb eső. • Belgiumban növekszik a munka­nélküliség. Február 4-én az or­szágban 339.500 munkanélküli volt. Jelenleg minién hatodik belga n.un­kás munka nélkül van. Hágából érkező jelentések sze­rint a marshallizált Holani -it-nn szintén egyre emelkedik a mun­kanélküliek száma. Hi­vatalos adatok közlik, hogy janu­árban 104.000 munkanélkülit tar­tottak nyilván. Szaratovból jelentik: Az ural— rjázányi vasútvonaljavító állomás mozgó javítóműhelyének dolgozói családjukkal együtt e célra b>:ren­dezet vonaton laknak Ez az állan­dóan útonléiő vonat kény-lmes otthont nyuit a mozgóműhe y dol­gozóinak és családjuknak. K'uo 'a­gon, orvisi rendelő, mosoda, íiiidő. rádióközpont és a gyermeken s*á­mára iskolavagon található ezen a nem mindennapi vonaton. Az iskola céljaira berendezett nagy vasúti kocsiban a tanulók épp olyan rendszeres oktatásban részesülnek, mint más iskolákban. Az idén 49 gyermek jár a „kere­ken járó iskolába". — A CSM-be való beszervezés a preSovi kerületben. A ČSM-be való beszervezés hete a prešovi kerület­ben e hó 18-án kezdődött. A szerve­zés 41.6 százalékos eredményt ho­zott. Külön-külön a következő ered­ményeket érték el a falvak: Prešov 224, Bardejov 628, Snina 252, Micha­lovce 1332, Stara Lobovňa 1200, Svidnik 683 új tagot szervezett be. — Leányok jelentkeznek traktor­vezetőknek. Egész Szlovákia terüle­tén teljes erővel folyik a mezőgaz­dasági gépek beszolgáltatása. A ta­vaszi munkálatok terveinél már be­kalkulálták a gépeket, de nincs biz­tosítva a szakemberek száma, legin­kább a traktorokon. A mezőgazdasá­gi referátus ezért minden faluban ál­landó traktorvezetői tanfolyamot rendez asszonyok és leányok számá­ra. — Egyetemi város Lodzban. A Trybuna Ludu cimü újság közlése szerint Lodzban megkezdték az egyetemi város épületeinek felépíté­si munkálatait. Ebben az egyetemi városban helyezkednek majd el az összes főiskolák, tudományos intéze­tek és kulturális intézmények is. Az egyetemi város középpontjában épí­tik meg Lodz város legnagyobb épü­letét, az egyetemi könyvtárt. A vá­rosban megépítik az egyetemi ottho­nokat is, melyekben a diákok laknak majd. — Az iskolázás Magyarországon. A központi statisztikai hivatal köz­leményt adott ki Budapesten az is­kolázási helyzetről. 1949-ben Ma­gyarország területén 6173 községi iskola működött, melyeket 1,122.125 diák látogatott. Ezekből az iskolák­ból 1249 városi és 4927 vidéki iskola. A vidéki iskolák 85 százaléka ren­delkezik diákkönyvtárral. Igen sok­nak van rádiója. — Az Izraeli rendőrség lőtt a munkanélküliekre. A Kol Haam cí­mű názáreti újság közli, hogy a munkanélküliek tüntetésekor a rend­őrség tüzet nyitott a tüntetőkre. Két munkás meghalt. A tüntetés négy résztvevőjét bebörtönözték. Az arab munkások szakszervezete az izráeli rendörminiszternek tiltakozó távira­tot küldött a rendőrség beavatkozása ellen. — A7. első elektromos kemence Bulgáriában. A mult évben igen nagy figyelmet fordítottak Bulgá­riában a lakosság jobb kenyérrel va­ló ellátására. Igen sok pékmühelyt állítottak fel, főleg a falvakban, aliol megkezdték a nagyobb péküzemek építését. A mult évben Chaskovban felállítoták az első elektromos ke­mencét kenyérsütésre, amely az első Ilyesmi Bulgária területén. — Leonard Borkowicz a prágai lengyel nagykövet búcsú átogatást tett csütörtökön dr. Vacek Prága polgár­mesterénél. Borko\vic7 nagykövet el­hagyja prágai állomáshelyét. Folyó hó 19"én a štúrovoi já­rás községeiben, Muzslán és Kö" bölkúton lelkesítő ünnepségek je­lezték a két falu népének haladá­sát, formálódását a szocialista építő munkában. Muzslán déli tizenkét órakor a falu apraja és nagyja a feldíszí­tett szövetkezeti kultúrház előtt várta vendégeit, Kállay Istvánt, Lietavec elvtársat, a kerületi nemzeti bizottság elnckét, la­mint a járási pártbizottság és tö­megszervezetek képviselőit, aki­ket lelkes ünnepléssel fogadtak, hogy tanúi legyenek a muzslai tö­megszervezetek, a ROH, Živena, Sokol, CSEMADOK ünnepélyes szövetkezeti tagfelvételeinek az Egységes Földműves Szövetke­zetbe. Fogadás után a kultúrházban Kállai elvtárs a központi bizott­ság képviseletében mondott be­szédében kijelentette: „Ismerem Muzslát a régi időkből, Muzsla a haladás bástyája volt és most is tanújelét adja e község lakossá­ga, hogy a haladás a szocializmus útján akar járni, mert a falu né­pének a legnagyobb része ma ünnepélyesen belépett az Egyse­ges Földműves Szövetkezetbe. Utá­na Lietavec elvtárs, a nyitrai ke­rületi Nemzeti Bizottság elnöke emelkedett szólásra és lelkesítő besédben buzdította a falu lakos­ságát a szövetkezeti munka fel­virágoztatására abból az alkalom­ból, hogy a szövetkezet taglét­száma 700"on felül emelkedett és az új tagság munkájával, hozzá A NEMZETI KÉRDÉS. | Ebből következik, hogy szívós, szünetlen, elszánt harcot kell foly­tatni az uralkodó nemzetek (Anglia, Franciaország, Amerika, Olaszor­szág, Japán, stb.) „szocialistáinak" nagyhatalmi sovinizmusa ellen, akik saját imperialista kormányaik el­len harcolni nem akarnak, akik nem akarják támogatni „saját" gyarma­taik elnyomott népeinek harcát az elnyomás alól való felszabadulásért, állami elkülönülésért. Ilyen harc nélkül elképzelhetetlen az uralkodó nemzetek munkásosztá­lyának nevelése a valódi nemzetkö­ziség szellemében, a függő országok dolgozó tömegeihez való közeledés szellemében, a proletárforradalom tényleges előkészítésének szellemé­ben. A forradalom Oroszországban nem győzött volna, ha Kolcsakot és Djenjíkint nem verték volna szét, ha a volt orosz birodalom elnyomott népei nem rokonszenveztek volna az orosz proletariátussal, ha nem tá­mogatták volna. De ahhoz, hogy e népek rokonszenvét és támogatását kivívja, mindenekelőtt szét kellett zúznia az orosz imperializmus bilin­cseit és fel kellett szabadítani e né­peket a nemzeti elnyomatás alól. Enélkül lehetelen lett volna a szov­jethatalmat megszilárdítani, a való­di nemzetköziséget létrehozni és a népek együttműködésének azt a nagyszerű szervezetét megteremte­ni, amelyet a Szocialista Szovjetköz­társaágok Szövetségének nevezünk és amely élő mintaképe a népek jö­vendő egyesülésének az egységes vi­lággazdaságban. Ebből következik, hogy harcolni kell az elnyomott országok szocialis­táinak nemzeti elzárkózottsága, szük látóköre, elkülönülése ellen, azok el­len, akik nem értik meg a kapcsola­tot saját országuk felszabadító moz­galma és az uralkodó országok pro­letármozgalma között. Ilyen harc nélkül elképzelhetet­len, hogy meg lehetne védeni az el­nyomott nemzetek proletariátusának önálló politikáját és az uralkodó osz­tályok proletariátusával való osz­tályszolidarítást a közös ellenség, az imperializmus megdöntéséért folyó | járul a falu boldogabb életének kiépítéséhez. Az ünnepség után a muzslai Egységes Földműves Szövetkezet a megjelent vendégeket ebéden is vendégül látta, amelyet a szö­vetkezet új Živena tagjai ren­deztek meg igazán szépen az ün­nepség tiszteletére. Innen Kállai és Lietavec elvtárs, valamint a járás többi tényezői d. u. 3 órára Köbölkútra siettek, ahol szintén tömegbelépés volt az Egységes Földműves Szövetkezetbe. A fel­díszített Sokokház előtt a szö­vetkezeti zenekar, a falu népe, az állami gépállomás traktoraival együtt a szövetkezeti traktorok várták a vendégeket. Az ünnepé­lyes fogadás után Kállay elvtárs rámutatott Köbölkút munkásmoz­galmi múltjára, majd az utóbbi időben kiütközött reakcióra, mely szerette volna a köbölkúti Egységes Földműves Szövetkeze­tet szétverni, ami nem sikerült, hanem éppen ellenkezőleg a re­akció visszaszorítása a szövetkezet megerősítését eredményezte. Lietavec elvtárs köbölkúti be­szédében élesen rámutatott a re­akció munkájára, amely újból a kizsákmányolást szeretné vissza­állítani. Győzzetek meg minden kételkedőt, aki még ma a szövet­kezeten kívül van, hogy a mi kö­zös erőnk nagyobb, mint a reak­ció ereje. Eziután felvonultak a köbölkúti tömegszervezetek, a Sokol, Mati­ca Slovenská, Csemadok, Ži­vena, ČSM, vasutasok, nem" I harcban. Hyen harc nélkül a nem­zetköziség lehetetlen volna. Ez az útja az uralkodó és elnyo­mott nemzetek dolgozó tömegei ne­velésének a forradalmi nemzetközi­ség szellemében neveli, ezt mondja: — Lehet-e ez a nevelés konkréten egyforma a nagy, az elnyomó és a kis, az elnyomott nemzeteknél ? Az annektáló nemzeteknél és az annek­tált nemzeteknél? Nyilvánvaló, hogy nem lehet. Az út az egységes célhoz: a teljes egyenjogúsághoz, minden nemzet legszorosabb közeledéséhez és utóbb összeolvadásához, itt nyilvánvalóan különböző konkrét irányokban vezet — éppen úgy, mint ahogy, mondjuk, egy papírlap közepén fekvő pontohoz a papírlap egyik szélétől balfelé, a szemközti szélétől jobbfelé vezet az út. Ha a nagy elnyomó, annektáló nemzet szociáldemokratája, aki a nemzetek egyesülését általában vall­ja, csak egy pillanatra is elfelejti, hogy a „saját" II. Miklósa, saját Vilmosa, Györgye, Poincaréja stb. szintén a kis nemzetekkel való egye­sülés mellett van (annexió útján) — II. Miklós a Galíciával való „egye­sülés", II. Vilmos a Belgiummal va­ló „egyesülés" mellett, stb. — akkor az ilyen szociáldemokrata nevetsé­ges doktrinér az elméletben, az im­perializmus segítője a gyakorlatban. Az elnyomó országokban a mun­kások nemzetközi nevelésének súly­pontját feltétlenül arra kell helyez­ni, hogy propagálják és védelmezzék az elnyomott országok jogát az el­szakadásra. Enélkül nincs nemzet­köziség. Jogunk és kötelességünk az elnyomó nemzetek minden olyan szo­ciáldemokratáját, aki ilyen propa­gandát nem folytat, imperialistának, semmirekellőnek nevezni. Ez feltét­len követelmény, még akkor is. ha az elszakadás megtörténése a szo­cializmus győzelme előtt 1000 eset közül csak egyben lehetséges és „megvalósítható" ... Megfordítva: a kis nemzet szo­ciáldemokráciájának agitációja súly­pontját általános formulánk második szavára kell helyeznie, a nemzetek „önkéntes eg3'esülésére". Nem sérti meg nemzetközisége követelményeit j akkor sem, ha- saját nemzete politi­zeti bizottság, Szovjetbarátok stb. képviselői és kijelentették, hogy mindannyian részt akarnak venni a szövetkezet szocialista építő munkájában és mindany­nyian az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai akarnak lenni. így lassan a stúrovoi járásban falvainkat megpróbáljuk népeink­kel újjáformálni, hogy ezáltal új lendületet adjunk falvaink szocialista fejlődésének. Vajda István, Štúrovo. Szocialista munkaversenyben az állami birtokok čalovoi építőcsoportja. A čalovoi állami birtokok épí" tőmumkásai az elmúlt napokban tartották az 1949-es évnek záró és az 1950-es év munkamegnyitó ün­nepélyét. Az ünnepi megnyitó be­szédet az összmunkásság nevében Gulyás Sándor kőművessegéd mondta, aki üdvözölte a bratisla­vai állami birtokok központjától kiküldött Dutka építész elvtársat, az építőosztály főnökét és a többi megjelent vendégeket, a čalovoi építőcsoport vezetőségét, élén Ungár elvtárssal és Janda elvtár­sat a birtok igazgatóját. A megnyitó beszéd után Dutka és Janda elvtársak emelkedtek szólásra és megelégedéssel nyilat­koztak a dolgozók elvégzett mun­kájáról és rámutattak arra, hogy a čalovoi építőcsoport megértette a feladatokat, amelyeket Gott­wald elvtárs első ötéves tervében kitűzött. Majd Ungár elvtárs emelkedett szólásra és ismertette velünk a következő, 1950"es év munkamenetét és kérte ehhez a munkásság támogatását. A mun­kásság igéretét azzal pecsételte meg, hogy mindjárt az ünnepé­lyen újabb kötelezettséget vál­lalt. Visnyei elvtárs az egyik ács­csoport vezetője versenyre hívta fel az üzem többi ácscsoportjait. Az épülőfélben lévő három lakó­ház munkásai közül három cso­port versenyez egymással. Földes István, Szalay Ferenc és Nagy Imre brigádcsoportjai, akik a versenyt e hó 20"án kezdték meg. Az összmunkásság nagy figyelem­mel kíséri a verseny menetét és példájukat követve, a többi építő­munkások is alkalmat keresnek a szocialista munkaversenybe va­ló bekapcsolódásra. Az ünnepély műsorát értékes előadásukkal bő­vítették a megjelent Füzessy elv­társ, a járási szakszervezet titká­ra és Józsa elvtárs a KSS vezető­ségének egyik tagja is. Gulyás István, Čalovo. „A sofőr lelkiismerete" A Szlovák Autókklub kiadásában, ízléses kivitelben a napokban hagy­ta el a sajtót „A sofőr lelkiismerete" című ma­gyarnyelvű segédkönyv. A könyv a sofőrtanfolyam és felül­vizsgálat kérdéseit, feleleteit, a nem­zetközi egyezmény szerinti előíráso­kat, a baleseteknél előforduló első se­gélyt és sok hasznos tudnivalót kö­zöl. Az értékes segédkönyvet minden sofőr és traktorista figyelmébe ajánl­juk, mely a következő helyeken sze­rezhető be: Slovenský Autóklub, Bra­tislava, Mostová 6., Nyitra, Stalino­va 27. és Košice, Stefanikova ul. A könyv ára 20 Kčs. I — A legnagyobb könyvtár az ukrajnai Szovjetköztársaságbank A napokban volt harminc éve annak, hogy megalapították a kijevi köz­könyvtárat, amely a legnagyobb ukrajnai könyvtárak közé tartozik. A 4.5 millió könyv és újság között megtalálhatók mindazok a könyvek és folyóiratok, amelyeket 1924 óta kiadtak az orosz és az ukrán Szov­jetköztársaságban. Valamint 200.000 kézirat is van itt. Marxista-leninista sarok kai függetlensége mellett foglal ál­lást, akkor sem, ha a szomszédos X, Y, Z stb. államhoz való csatlako­zása mellett van. De minden esetben köteles a kisnemzeti szük látókör, elzárkózás, elkülönülés ellen harcol­ni, az egész és az általános figye­bevételért, azért, hogy a részletkér­déseket alárendeljék az általánosnak. Akik ezt a kérdést nem gondolták át, „ellentmondásnak" fogják vélni, hogy az elnyomó nemzetek szociál­demokratái az „egyesülés szabadsá­gát" követeljék. De némi gondolko­dás megmutatja, hogy más út a nemzetköziséghez és a nemzetek összeolvadásához, más út, mely az adott helyzetből ehhez a célhoz ve­zetne, nincs és nem is lehet." (Le­nin Müvei.) SZTRATÉGIA ÉS TAKTIKA Ebből a témából hat kérdést ra­gadok ki, ezek: 1. a sztratégia és taktika, mint a proletár osztályharc vezetésének tu­dománya, 2. a forradalom szakaszai és a sztratégia, 3. a mozgalom ár- és apályjelen­ségei és a taktika, 4. a sztratégiai vezetés, 5. a taktikai vezetés, 6. reformizmus és forradalmiság. 1. Sztratégia és taktika, mint a proletár osztályharc vezetésének tu­dománya. A II. Internacionálé ural­mának időszaka főképpen a proletár hadseregek alakításának és kiképzé­sének időszaka volt, többé-kevésbbé békés fejlődés körülményei között. A parlamentárizmusnak, mint az osztályharc fő formájának időszaka volt ez. Az osztályok nagy összeüt­közései, a proletariátus előkészítése a forradalmi harcokra, a proletár­diktatúra kiharcolásának útjai, úgy látszott nem voltak napirenden. A feladat arra korlátozódott, hogy ki­használják a legális fejlődés minden útját a proletár hadseregek kifor­málására és kiképzésére, hogy ki­használják a parlamentarizmust azoknak a viszonyoknak megfelelően, melyek közt a proletariátus meg­maradt s mint akkor látszott, meg kellett, hogy maradjon az ellenzék helyzetében. Aligha kell bizonygatni, hogy ebben az időszakban és a pro­letariátus feladatainak ilyen felfogá­sa mellett sem céltudatos sztratégiá­ról, sem kidolgozott taktikáról nem lehetett szó. Voltak taktikai és sztratégiai töredékek, egyes gondo­latok, de taktika és sztratégia nem volt. A II. Internacionálé halálos bűne nem az, hogy annakidején a parla­menti harci formák kihasználásának taktikáját alkalmazta, hanem az, hogy túlbecsülte e formák jelentő­ségét, hogy csaknem egyedüli harci formáknak tekintette őket és ami­kor elkövetkezett a nyüt forradalmi harcok időszaka és a parlamenten kívüli harci formák kérdése került az első sorba, akkor a II. Interna­cionálé pártjai az új feladatoktól el­fordultak, nem vállalták őket. Csak a következő időszakban, a proletariátus nyüt fellépése, a pro­letárforradalom időszakában, mikor a burzsoázia megdöntésének kérdése a közvetlen gyakorlat kérdésévé vált, mikor a proletaritátus tartalékainak kérdése (sztratégia) a~ leégetöbben aktuális kérdések egyikévé lett, mi­kor a harc s a szervezet összes for­mái — a parlamentiek éppúgy, mint a parlamenten kívüliek (taktika) — teljes határozottsággal léptek fel: csak ebben az időszakban lehetett a proletariátus harcainak átfogó sztra­tégiáját és taktikáját kidolgozni. Marx és Engels taktikájáról és sztratégiájáról szóló zseniális gondo­latait, melyeket a II. Internacionálé opportunistái befalaztak, Lenin ép­pen ebben az időszakban hozta nap­fényre. De Lenin nem szorítkozott arra, hogy Marx és Engels egyes taktikai tételeit helyreállítsa, ha­nem továbbfejlesztette, új gondola­tokkal és tételekkel egészítette ki őket és mindezt a proletariátus osz­tályharcának vezetéséről szóló sza­bályok és irányelvek egész rendsze­révé foglalta össze. Lenin olyan bro­súrái, mint a „Mi a teendő?", a „Két taktika", „Imperializmus", „Ál­lam és forradalom" , „A proletárfor­radalom" és a „A renegát Kautsky", „Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége" kétségtelenül a marxizmus általános kincstárának, forradalmi arzenáljának legértéke­sebb darabjai maradnak. A leniniz­mus sztratégiája és taktikája a pro­le+~"'«tus forradalmi harcainak ve­~ - • -i SZÓIÓ tudomány. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom