Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-17 / 41. szám, péntek

4 cALacanAfi- Qíagjjqio-: yj szö 1950 február 17 sza bad kCínábciH Foglalkozás az acélolvasztóban Kurocskin „A brigád" című regényéből í-i 1949 október 1-én 13 órakor Peking az ó'si kínai főváros központjában lassan ünnepélyesen emelkedett árbocra a kínai népi köztársaság vörös zászlaja. A zászló balsarkában hatalmas aranycsillag ragyog, amely a nép, a kínai Kommunista Párt vezejő erejét jelképezi. Három kisebb csillag, amely feléje száll, az új Kína demokratikus erőinek nemzeti egységét jelképezi. 200 ezer ember hajadonfővel köszöntötte a fiatal köztársaság nemzeti zászlaját lelkes kiáltások és taps hangzott fel. A népi felszabadító hadsereg, amely a belső és küiső el'enséggel folytatott harcban megedződött, üdvlövésekkel üdvözölte a zászlót és ezek az üdvlövések jelentették a világnak, hogy a régi külföldi imperialisták által elnyomott, belföldi reakciósoktól eladott és megalázott Kína véglegesen a mult tartozéka és hogy egy új Kína született, a szabad, független, hatalmas kínai népi demokrácia. Minden nemzet történelmében vannak a fejlődésnek hatalmas napjai, amelyekben a mult, a jelen és a jövő hirtelen világossá válik, megáll e nap előtt mint egységes fénylő jelenség. Mi szovjet emberek, akiknek 1917 október napjaiban az „Aurora" és a Hitlerista Németország felett aratott győzelem megünneplésének napján a Vörös téren elhangzott üdvlövések örökre emlékezetünkben maradnak, nagyon jól át tudjuk érezni más nemzetek életében az ilyen perceket, örökre emlékezetünkben marad az embertömegek győzedelmes örömujjongása, amelyek a kormány díszemelvénye előtt elhaladtak Pekingben, a 300 ezer ember hatalmas tientszini šjszakai összejövetele, a sok ezer lengő zászló, a fáklyák végtelen menete, a dobok pergése, a rakéták kiröppenése, amelyek az éjszakai, a fáklyák vörös fényét visszaverő égbolton kis repkedő fehér békegalambokra hasonlítottak, amelyek a tömegből repültek fel. Az általános fejlődésnek és fellendülésnek e történelmi napjaiban különös erővel éreztük e hatalmas ország mérhetetlen távlatait, lakosainak megszámlálhatatlan millióit, ezer esztendőknek a munkáját, amelyek a szántóföldekre és a városokra rányomták bélyegüket és amelyek megtalálták hasonmásukat a számos építészeti em. lékműben, amelyek a régi időkből maradtak a mára, vagy azokban az épületekben. amelyeket maga a nép nevezett el „nagy"-nak — a Nagy Kínai fal, a Nagy csatorna — vagy pedig a művészek megfoghatatlan, elérhetetlen művészetében, amellyel a fát, a követ, az elefántcsontot kidolgozták és így nyújtottak bizonyságot a kínai nép nem mindennapi tehetségéről. Amikor a győzelmes nép ujjongó tömegeit láttuk és néztük szinte kényszerűen eszünkbe jutott az a sok vér, amit Sangháj proletárjai ontottak a nankingi úton a kinai vörös hadsereg hatalmas észak felé való előretörésénél, a Jenau hegységei és barlangjaj felé való előretörésnél. E távoleső tartományban a kínai forradalom vezérkarának soká kellett időznie. Viszszagondoltunk a kínai Kommunista Párt hősies és fáradhatatlanul végzett munkájára, hogy a népet politikailag kinevelje, egyesítse, hogy abból milliós hadsereg legyen. Visszafoglaltunk mindazon hihetetlen fáradságra és áldozatra, amelyekben mindenekelőtt a nép nagysága tükröződik vissza. A kínai nép lelkületében sok rokonvonás van az orosz lélekkel — a humor, a szerénység, az áldozatkészség, amely nem az egyesek hősiességében jut kifejezésre, hanem mindenekelőtt a tömegek hősiességében, továbbá a nem mindennapi kitartás, türelem és végül a fáradhatatlan és kitartó munkaszeretet, amely minden nehézséget legyőz. Sztálin egyszer azt mondotta, hogy Kínában az imperializmus elleni harc az egész népet magával ragadja, a szó szoros értelmében nemzeti jelleget ölt és lépésről-lépésre élesebbé válik, amíg az imperializmussal való kétségbeesett összeütközése nem torkollik és így megrázza azt alapjaiban az egész világon. Pontosan így történt. A kínai nép győzelme után a tömegeknek megszervezésében, a népi hadsereg fegyelmében és rendjében, az új népi hatalom megszervezésében, sőt végül a tüntetések és hatalmas nagygyűlések lefolyásának megszervezésében is, amelyet Kína milliós új életre kelt tömegeit rendeztek, mindebben a kínai Kommunista Párt ideológiai, politikai és szervezeti tapasztalatai jelentették a fő hatóerőt. A kinai nép képviselőivel való mindennapi érintkezés folyamán gyakran hallottuk, hogy ezt a szervezettséget, mint sok mást, tőlünk tanulták és hogy a szocialista Szovjetúnió létezése Kína határain, Lenin és Sztálin nagy tanításának fénye, Pártunk és népünk forradalmi és szervezeti tapasztalatai a kínai nép iránti testvéri szeretetünk lelkesítették Kína demokrata erőit harcukban és megkönnyítették számukra a győzelmet. Mao-Ce-Tung ismert cikkében „A népi demokrácia diktatúrájáról" ezt a gondolatot világos és egyszerű szavakkal fejezi ki: „Ha nem lett volna a Szovjetúnió, ha nem győzött volna a második, a fasiszták ellen folytatott világháborúban, ha a japán imperia'izmust — és ez különösen fontos számukra — nem tiporta volna el, ha Európában nem keletkeztek volna a népi demokrácia új országai, akko

r a nemzetközi reakció nyomása természetesen sokkal erősebb lett volna, mint eddig. Győzhettünk volna? Természetesen nem". * Ezt Kínában az egyszerű emberek milliói tudják és érzik. Ez magyarázza szokatlan szivé'yességüket, ame'ylyel a szovjet kultúrmunkások küldött. N. IGNATOV: „Hadd tárja fel Pártunk, a bolsevikok, országunk valamennyi becsületes munkása és dolgozó eleme munkánk fogyatékosságait, építésünk fogyatékosságait, hadd jelöljék, M az utat fogyatékosságaink feXtmimolásához, hogy munkánkban és építésünkben ne legyen pangás, mocsár, rothadás, hogy egész munkánk, egész építésünk napról napra javuljon és egyik sikert a másik után arassa." (Sztálin.) A Bolsevik Párt, Sztálin elvtárs arra tanítják a Párt, az állam és a gazdasági élet kádereit, — valamenynyi szovjet embert, — hogy legyenek kérlelhetetlenek fogyatékosságaikkal szemben, neveljék a munkásokat magas igényességre a kritika és önkritika szellemében. A szovjet nép — amely Lenin és Sztálin pártjának vezetésével építi a kommunista társadalmat —, szétszakít hatatlan egésszé forrt össze. Ez úgy vált lehetővé, hogy feltárták és leküzdötték az akadályokat, a fogyatékosságokat és hibákat. A szovjet nép kötelességének tartja bátran öszszetörni a régit, az elavultat és támogatni mindazt, ami élenjáró, új és haladószellemü. A kritika és az önkritika szovjet emberek nyilatkozata az egész nép ügye érdekében és állhatatos harc a szocialista társadálom még gyorsabb fejlődéséért. A hiányosságok kijavításában résztvesznek a dolgozók széles tömegei. A pártszervezetek fokozottan felkeltik a vezető káderek érdeklődését a kritika és önkritika gyakorlására. Megtanítja őket arra, hogy ne bízzák el magukat, ne alkalmazzanak helytelenül úgynevezett „jóindulatot", hanem kritikus szemmel nézzék a történéseket és ugyanilyen értelemben foglalkozzanak saját magatartásukkal és munkájukkal. A bolsevik kritika iránti viszony mutatja meg a munkás politikai • A Szovjetuniónak a népi demokráciákkal való kereskedelme növekszik. Az elmúlt évben aSzovjetúnió és Csehszlovákia közötti kereskedelem értéke 45 százalékkal növekedett. A Szovjetúnióban adatokat tettek közzé a Szovjetúnió külkereskedelmének és a népi demokráciáknak a Szovjetúnió val való kereskedésé" nek fejlődéséről. Ez adatok szerint 1949-ben ezen a téren a népi demokráciákkal a kereskedelem nagy mértékben kiterjedt. 1948cal összehasonlítva a szovjet kereskedelem Csehszlovákiával 45 százalékkal, Lengyelországgal 35 százalékkal, Bulgáriával 20 százalékkal és Romániával 25 százalékkal emelkedett. A szovjetúnió a népi demokráciáknak főleg nyersanyagot és befektetési cikke" ket szállít. Az elmúlt esztendőben a Szovjetúniónak a népi demokráciákkal való kereskedelme fő cikkeit az ércek, főleg a vasérc, a mangán, továbbá a gyapot, az olaj és az építkezési anyagok tették ki. A Szovjetúnió továbbá aiuitókat, traktorokat, kémiai ségét mindenütt üdvözölték másfél hónapos kínai tartózkodásuk alatt. A népnek ezt az őszinte szívélyességét éreztük a kínai-szovjet baráti szövetség konferenciáján is, amikor Csu-Teh, a kinai néphadsereg dicső parancsnoka, felolvasta az éppen beérkezett táviratot, amellyel a Szovjetúnió kormánya elismerte a kínai népi kormányt. Az egyetértés nyilvánításának vihara robbant ki, az egész teiem éljenzéstö'l rázkódott meg- „Éljen a Szovjetúnió, éljen Sztálin tízezer éven át!" Bárhol, bárhová mentünk, mindénütt kértek minket, hogy adjuk át Sztálinnak ezt vagy amazt a^ ajándékot. Ez gyakran ünnepélyes keretek közt történt, azonban gyakran egyszerű szívélyességgel és őszinte szeretettel, ami többet fejezett ki bármilyen ünnepélyes szónál. érettségét, pártszerü tudatosságát, továbbá azt, hogy fölé tudja-e helyezni & társadalom érdekeit az egyéni érdekeknek. Meg kell értenünk, hogy a kritika és önkritika nem kampány, hanem mindennapos munkánk bolsevik módszere. A Párt elvszerűségéről és a hibákkal szembeni engesztelhetetlenségről, — arról a képességről van szó, hogy tudunk-e a széles tömegek aktivitására támaszkodva vezetni, cselekedni. A becsületes munkás, az igazi bolsekiv nem fél a kritikától, a kritika nem gyengíti, hanem erősíti. A bírálat csak azokban kelt félelmet, akik elkenik a hibákat, vagy visszaélnek hivatali beosztásukkal, esetleg nem tartják tiszteletben az állá

m érdekeit. Az SzK(b)P pártszervezetei azért törekszenek arra, hogy ne forduljon elő egyetlen olyan eset sem, amikor helytelen magatartást tanúsítanak a kommunisták és pártonkívüliek bíráló megjegyzéseivel szemben — ezért adnak minden esetben igazait a jogos kritikának. A kritika és önkritika az a rendkívüli fontosságú eszköz, amely segíti az új gondolatok fejlesztését, a tömegek kezdeményezésének kibontakozását, a tömegek alkotókészségét és jó munkájuk további fokozását. A kritika és önkritika rendkívül nagymértékben meggyorsítja az „új" győzelmét a „régi" fölött. A kritika és önkritika rendkívül nagy fontossága igen sok esetben megmutatkozik az üzemekben és gyárakban is, ahol — helyes alkalmazásukkal — javítanak a munkamódszereken. Egyik legjobb területe a kritika és önkritilca kibontakozásának a taggyűlések, aktívagyűlések, a pártbizottságok teljes ülései és a konferenciák. A kritika és önkritika a káderek bolsevik nevelésének legerősebb fegyvere és egyben hatalmas fényszóró, amely bevilágítja azt az utat, amelyet meg kell tenni a tervek határidő előtti teljesítéséért. gyártmányokat, a nehézipar számára berendezést, textilt, bánya" és fafeldolgozó gépeket szállított ki. Ezzel szemben a Szovjetúnió vasat és színes ércet, vasúti berendezéseket és vasúti építőanyagot, fát és élelmiszert szállított be az országba. A népi demokráciáknak szállított áru jelentős része hitel keretében történt, amelyet a Szovjetúnió nyújtott, hogy gazdasági kiépítésük és átépítésük gyorsabb iramban történhessék. E segítségen kívül a Szovjetúnió technikai segítséget is nyújtott azzal, hogy ezeket az országokat megismerteti a Szovjeetúnió termelési módszereivel. A Szovjetúnió így a népi demokrata országok hatalmas támaszává lesz, gazdasági potenciája folytonos emelkedést mutat. A Szovjetúnió a világon ma a második helyen áll, ami az ipari termelés összértékét illeti és külön helyet foglal el a nyersvas, az acél, az elektromos energia, a traktorok, kombájnok, teherautók és oement termelésében és a szénbányászatban. Másnap reggel, a második csengetés után Makar Ivanovics a gyárba vezette növendékeit. Az új Martin-üzem sustorgó kemencékkel és a nehéz emelődarúk nyikorgásával fogadta a gyermekeket. Az öntöüregek felett a lehülö acélrudak és a kész öntvények mellett járkáló emberek kicsinyeknek látszottak. A felülről, alulról, oldalról felhallatszó füttyök, az acéllemezek csengése még jobban növelte az újoncok fejetlenségét. Legnagyobb veszélyt számukra, egyöntetű megítélés szerint, a tűz jelentette. Itt a tűz korlátlan úr volt — legalább is az volt első meggyőződésük. Az a tüz, amely otthon játéknak tünt és barátjuk volt, most nyugtalanságot, sőt rettegést okozott. Látták, hogy az üzemben dolgozó emberek csak azzal vannak elfoglalva, hogy mindenképpen hasznosítsák a tüz falánk erejét. És a tüz három Martin-kemencében tombolt, egyenletesen dübörgő zúgása remegésben tartotta az óriási helyiséget. A gyermekek akaratlanul is egymáshoz szorultak. Jaj, milyen ez a lángoló üzem. A gyermekek csoportjához most odalépett egy ember, aki szintén munkásruhát viselt. Szergejev munkavezető volt a főművezető egykori tanítványa. Arca közvetlenséget és az ifjúságra jellemző érzelmi kiegyensúlyozatlanságot tükrözött bár összeráncolta szemöldökét és tiszta, vidám szemével igyekezett szigorúan nézni. Sok növendék összerezzent és észrevétlenül kihúzta magát. Még nem tudtak az illetőről semmit, csak sejtették, hogy közel áll a tüz birodalmához, talán ő itt a gazda és máris úgy találták, hogy külsőleg nem nagyon különbözik tőlük. Némelyiküknek talán még a válla is szélesebb és a melle is domborúbb... — Újoncokat hozott Makar Ivanovics? — kérdezte Szergejev és végigfutott szemével a feszülten figyelő gyermekarcokon. — Ahogy mondja Viktor Fjodorovics! A mostani felvétel — válaszolta az öreg és elégedetten nSz

f

ftt végig az ifjú munkavezetőn. — Nos, közelebb a tűzhöz, jöjjenek a tűzhöz, ne féljenek — bíztatta őket Szergejev és nevetve ment be az irodába. „Mit nagyképűsködik, hisz legfeljebb öt évvel idősebb nálunk" — gondolta Aljoha és dühösen nézett a munkavezető után. Ez a gondolat némi ellenszenvet váltott ki benne és bátran a Martin-kemence felé indult. Jegor még őt is büszkén megelőzte. Büszkén, de ugyanakkor óvatosan lépett a kemencéhez, hogy ne zavarja az acélolvasztó segédmunkásokat, akik mészkövet dobáltak a tűzre. A kémlelő nyüáshoz ment és kék szemüvegén keresztül merően nézett a fehérszinü, zubogó folyadékba. Jegornak eszébe sem jutott, hogy ez acél. Csak annak örült, hogy már egy cseppet sem fél. Alla, orra és az arca hihetetlenül égett, de nem tartotta maga elé kesztyűjét: úgy nézett a többiekre. Jegornak hízelgett, hogy csak ő, egyedül csak ő áll olyan közel a tűzhöz. Makar Ivanovics hamarosan karonfogta és félrehúzta. — Nem kell ilyent csinálni, barátocskám — szólt a fiúra — csontból és húsból vagy: a tüz melegebb nálad. Nézd, máris füstölögsz. Nincs erre szükség. Jegor mégis elégedett volt önmagával. Elfelejtkezve Csugonok vétkéről, odament hozzá és suttogva mondta neki: — Barátom, ez komoly dolog! Nagyszerű munka! Olyan, mint a németek elleni harc. Tüz, tüz mindenütt és a szivedben nyugalom. A szélső Martin-kemencénél adagoltam. Az óriási, mozgékony adagológép csengetett és acélkosarakat, ócskavassal teli tartályokat vett le hosszú asztalokról, állványokról és tengelye körül megfordulva, mintha lapátoló ember lenne, tartalmukat a kemencébe borította és az üres, vörösen izzó tartályokat újra kihúzta. — Kiváló gép ez! Nézd, az egész munkát elvégzi helyetted. Csak fütyülni kell! — káltott Hja nevetve. Senki sem válaszolt neki. Mindenki a közeli jövő szokatlanságaira és nehézségeire gondolt. Makar Ivanovics intett a kezével: másik helyre vitték őket. A gyermekek nyájként követték, ügyetlenül mozogva a Martin-kemencék területét borító vaslemezen. A harmadik kemencénél valami történt. Szergejev hirtelen feltün a Martin mellett. Mindnyájan körülnéztek: „Hogyan, ez az ember mindenütt ott van? Hiszen ebben a pillanatban ment be az irodába!" Szergejev falemezek közé fogott kék üveget tartott a kezében, benézett a kemence ablakán és mérgelődött. Nem kiabált, de elégeuetlen volt az arca s mintha megöregedett volna. Egyszerre parancsoló külseje lett. A gyermekek is megérezték a köztük és közötte lévő különbséget. Szergejev rászólt a munkásra: — Menj innen, menj innen, légy szíves! A kemencéért azonban te felelsz! Nézd, kéreg takarja az acélt. „Milyen hatalma van ennek az embernek! — gondolta Aljoha. — Ügylátszik valamilyen különleges dolgot tudhat ha ilyen öntudatosan viselkedik." Figyelemmel kísérték a munkavezető mozdulatait és elgondolkoztak a mondottakon. Annuskin például azon törte a fejét, hogy mit jelent a „kéreg takarja" kifejezes? Vicc-e, vagy komoly dolog? Es milyen acélról van szó? Jegor átnézett az üvegen és a kemencében acél helyett csak valami mormogó, csillogó, bugyborékoló, szappanos vízfélét látott. Szergejev jelére a segédmunkások belapátolták a tégladarabokat a tűzbe. Ezáltal hígfolyóssá tették a sűrűn folyó salakot. Ez gátolta a szén kiégését az acélból és meghosszabbította az olvasztás menetét. Közben a darú, mely hatalmas vállaival az egész üzemet behálózó pályára, támaszkodott, csengetve közeledett. A kis házikójából kitekintgető darús ügyesen kormányozta oda a nagy vastartályokat, salaküstöket — a kemence ajtaja elé. A segédmunkások felemelték a kemencenyilás fedelét és vaslemezekkel egybekapcsolták a nyílás peremét a tartály peremével. Megkezdődött a megolvasztott salak „kiürítése". A kemencéből tűztenger tört elő. A salak hőségét és vakító fényt árasztva megtöltötte a tartályokat. A fiúk akaratlanul is visszahőköltek. — Semmi, semmi! — mondta Makar Ivanovics kedvesen —, majd megszokjí tok. Először én is nagybőgőnek né:!tem az eget. — Mi is fogunk még táncolni — szólt közbe komolytalanul Ilja. Mindenki újabb csínyt várt tőle, ő azonban megköpködve új kesztyűjét nagy léptekkel a n\unkásokhoz ment és megfogta egy gereblye nyelét. Ilja alkalmazkodva a munka üteméhez, igyekezett megfeszíteni izmait és lábait szétterpesztve támasztékot keresett, hogy kellő pillanatban a tűzhöz közeledhessen. Dolgozott. Csodálatos módon éppen neki, ennek a naplopó fiúnak jutott eszébe, hogy tulajdonképpen ezért vették fel őket az üzembe. A gyermekek kellemetlenül érezték magukat, hogy ilyen dologtalanul topognak a kemencék körül és megértették társuk cselekedetének jelentőségét. Amikor Szergejev a kemencébe nézett, felemelte balkezét és azt kiáltotta: „Jól van, világoskék." Mindenkinek úgy tünt, hogy a helyeslés fóként Iljának szól. Ilja közben lapátot ragadott és a segédmunkásokat utánozva, a kemence melletti halomból mészkövet lapátolt a Martin torkába. Barátjaira vetett diadalmas pillantása, mintha azt mondta volna: ha nem is értem még az acélolvasztás titkait, de tisztában vagyok mostani munkám érlelmével. A Jegor-féle fickókat, akik ismerték a felnőttek szűkszavú dicséretének értékét, felrázta Makar Ivanovics vidám kiáltása: — Na, Iljuha! Hogy fogod azt * lapátot! — Erre a kiáltásra még Iljuha rosszakarói is önkéntelenül szerszámért nyúltak. így kezdődött el a foglalkozás. A gyermekek szemmel láthatóan megszerették az acélolvasztó szakmát. • Határidő előtt teljesítették az ötéves tervet. A Molotov vá?os környéki bányavidék 32. számú bányája befejezte a szénfejtési és bányaelőkészítő munkálatok 5 éves tervét. A bánya sztahanovistái közül Sztyepan Sirokov fejtőgépkezelő ma már az 1952 es év tervén dolgozik. Konsztantin Kabánov és Alekszandr Razujev is a háború utáni második 5 éves terv normáját teljesítik. • Lenin-renddel tüntették ki Csujkov elvtárs hadseregtábornokot. A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának elnöke Vaszilij Csujkov hadseregtábornokot 50. születésnapja alkalmából a szovjet állam és a szovjet fegyveres erők szolgálatában szerzett kiemelkedő érdemeiért februás 11 "én Leninrenddel tüntette ki. 3Ct'itifca ᣠöítkriUfetL íi káďeveíz neneLésiéheit