Uj Szó, 1950. február (3. évfolyam, 27-50.szám)

1950-02-02 / 28. szám, csütörtök

6 UJSZG 1950 február 2 Alsószelin megindult a harc a kulákok ellen Üj helyi nemzeti bizottságok vertték át a Párt és az egyes községek lakosainak megbízásából a helyi igazgatás felelő

s imr?l iát. Nagy lelkiismeretességgel, őszinte lelkesedéssel vezetik a rájuk bízott ügyek felelős intézését. Minden erejükből azon vannak, hogy a falvak életét és igazgatását valóban a kis- és középparasztság érdekeinek szem előtt tartásával a szocializmus szellemében irányítsák. Az új helyi nemzeti bizottságok segítőtársai és támogatóerői kívánnak lenni a becsületes munkának és ahol erő

s kézzel kell közbelépni, ott kérlelhetetlenszigorral gyomlálják ki a gazt, a dudvát és szabadítják meg községeink életét a közösségi életet akadályozó káros csökevényektől. így történt ez Alsószeliben is. Az új Nemzeti Bizottság itt is megkezdte munkáját és rögtön az első napokban felháborító visszaélést leplezett le. A visszaélést a falu két zsírosparasztja követte el eddig még ismeretlen cinkosok bevonásával. A vizsgálatot sürgősen megindították. Eredménye az lett, hogy a közbiztonsági szervek a falu két kulákját, a két Medovanskýt letartóztatták. A Medovansky testvéreknek 30 hektár saját földjük és 30 magyar hold bérelt földjük van Alsószelin. Mégis beszolgáltatási kötelezettségük az 1949-es szerződés szerint nem tett ki többet, mint 310 kg búzát, 1200 tojást, 3000 liter tejet. Nem kétséges, ez a két zsíros kulák, hogy saját vagyonát szaporítsa, eddig még ki nem derített személyekkel összejátszott és segítségükkel az 1949"es beszolgáltatási kötelezettségeiket felháborító módon állapították meg. Ez a két kulák megtalálta a faluban a maga cinkosait, összejátszva velük, a kis" és középparasztság kárára kivonták magukat a rájuk eső kötelezettségek teljesítése alól. Medovanskýék azonban ezzel sem elégedtek meg. Ök továbbfolytatták pénzt és vagyont hajhászó mesterkedéseiket, még akkor is, amikor a község a gyenge termés miatt kukoricabeszolgáltatási kötelezettségének nem tudva eleget tenni, azzal a kéréssel fordult a járási Nemzet Bizottsághoz, hogy csökkentse a községre kirótt kukoricamenniységet. A kis- és középparasztok mindent elkövettek, hogy egyedenként pótolják a hiányzó kukoriamenynyiséget. Nem úgy Medovanskýék, akik tudva azt, hogy cinkostársaik a múltban is megvédték őket, nyugodtan terpeszkedtek el portá'kon és nevették a kis- és középparasztságot, hogy azok, hogyan teljesítik Medovanskýék eltitkolt kukoricája helyett a község beszolgáltatási kötelezettségét. A kulák testvérpár eggyel nem számított, az új helyi Nemzeti Bizottsággal. A faluban már régen rebesgették, hogy Medovanskýéknál a górék színültig teltek kukoricával. Az új helyi Nemzeti Bizottság intézkedésére bizottság kiszállt a két zsíros kulák portájára, ahol több, mint egy vagonra való morzsolt kukoricát találtak. A két Medovanský most már nem nevetett és nem káromolta a rendszert, remegve jártak-keltek a vizsgálóbizottság előtt, akik sorbavették az egész port

a rejtekhelyeit. A bizottság tagjainak már a helyszínén érthetetlen volt, hogyan lehetséges az, hogy Medovanskýéknak ennyi tenger kukoricájuk megmaradt. De rövidesen megdöbbenve állapíthatták meg a valóságot. A bizottság egyik tagja ugyanis elkérte a ku Iáktól az 1949-es évre szóló be szolgáltatási szerződést. Ekkor sült ki, hogy miért volt hónapo kon és éveken keresztül olyan víg kedélye a két zsírosparasztnak, miért tudott dőzsölni, miért tellett mindenre: a két 30 hektáros kulák, akilj ezenkívül még 30 magyar holdnyi földet is bérelnek, összesen csak 310 kg búzát, 3000 liter tejet é

s 1200 tojást szolgáltatott be az elmúlt évben. Ennyit írtak elő nekik, helyesebben ennyit írattak elő maguknak. Míg a kis- és középparasztság a községben erejét megfeszítve teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, a község régi hivatalnokai részéről valakj súlyos mulasztást követett el és módot, lehetőséget adott e kulák" csalásra. A helyi Nemzeti Bizottság azonnal jelentést tett a járási Közélelmezési Bizottságnak. Ez még január 23"án kiszállt a helyszínre, lefolytatta a vizsgálatot és első eredményeként a két k

u~ lakot letartóztatták, majd elszállították Alsószeliből. A falu dolgozó parasztsága a legnagyobb felháborodással értesült a két kulák gaztettéről és nemcsak a kulákok legszigorúbb megbüntetését követeli, de mindazokét is, akik ebben a felháborító csalásban érdekelve vannak. Ki kell nyomozni azt, — mondják a szeli kisparasztok —, kik nyújtottak segédkezet Medovanskýéknak, hogy a falut ilyen módon megkárosítsák és bennünket, a dolgozó parasztságot ily csúfosan kijátsszanak. A népi demokrácia erős kézzel sújtson le ellenségeinkre, mert ezek minden haladásnak akadályai, hogy új élet indulhasson a falun. Falvainkban terjed a világosság Éjfél után érkeztem Szentesre. Csontomig ért a fagy, de nem törődtem már sem faggyal, sem viharral, a falut el kellett érnem, már csak azért is, mert érdekelt, mi történik Itt. A kassai EPSz konferencián ugyanis a szentesi Sér Vilma elvtársnő bátorhangú beszédében megígérte, hogy mindent elkövet az Egységes Földműves Szövetkezet megalakulásának érdekében. Ideje, hogy a falu asszonyai, kis- és középgazdái felszabaduljanak a mindennapi robot alól és jusson végre arra is idejük, hogy a szocialista kultúrát ápolják. Tehát joggal érdekelt, hogy a konferencia óta mit vállalt magára a falu lakossága. Sér Vilmával a délelőtti órákban találkozom, mosolyogva fogad, mint régi ismerőst és pár percnyi beszélgetés után számon kérem tőle ígéretét. Sér Vilma elvtársnő a következőket mondja: — A konferencia óta megalakult végre nálunk is a Párt segítségével az Egységes Földműves Szövetkezet. Eddig harminc tagja van, de meg vagyok győződve, hogy mihelyt megkezdődnek a tavaszi munkálatok, a tagok száma szaporodni fog. A gazdák előbb-utóbb rájönnek, hogy micsoda előnyöket rejt magában a mezőgazdaság gépesítése és hogy közös és egységes munkával sokkal nagyobb eredményeket lehet elérni, mint a régi, elavult módszerekkel. Természetesen rendkívül fontos, hogy jó munkát végezzünk, mert csakis példás munkánk révén tudju.c megnyerni a többi tagokat is, akik még bizalmatlanok a

z Egységes Földműves Szövetkezettel szemben. Itt az ideje már, hogy földműveseink annyi sötét és nyomorral zsúfolt esztendő után megtanuljanak végre nevetni és dalolni. Sér Vilma a 20 éves, értelmes lányok egészséges és fiatal mosolyával fordul felém és így folytatja: — Tudod, eddig az úgy volt, hogy a zsírosparaszt dirigált bennünket és az volt az elve, hogy először jövök én, aztán megint én és csak azután, Sér Vilma ha marad valami abból a moslékból, jöhetett a szegény ember is. Bizony ma, a mi népi országunkban ezt egészen máskép képzeljük el. Mi nélkülük rendezzük most be az életünket és csakis a kis- és középgazda érdekét tartjuk szem előtt az Egységes Földműves Szövetkezet munkájában. Mi, lányok, asszonyok, teljes erővel bekapcsolódunk a munkába és elősegítjük azt a célt, hogy anyáink háta ne görnyedjen meg 40 éves korban a rengeteg munkától. Micsoda élet is volt az — mondja jogos felháborodással —, hogy földműveseink asszonyai ott görbültek egész nap a mezei munkánál és a munka után kimerülten haza kellett rohanni, hogy ebédet vagy vacsorát főzzön ... Arra, hogy a gyerekekre ügyeljen vagy ápolja és gondozza őket. már nem jutott ideje. A szegénysorsú gyerekek bizony teljesen el voltak hanyagolva. Hát mi ezt nem akarjuk többé. Ha a traktor elvégzi munkáját, "akkor bizony az asszony otthon maradhat és dolgozhat a háztartásban és ügyelhet az apróságaira. — Az a szándékunk — folytatja Sér Vilma —, hogy mecsinálják a gőzmosodát is. A szomszédos Bély községben már van is ilyen mosoda. És még jönni fog sok minden, amiről én még nem tudok. De tanulni akarok. Most készülök egy politikai tanfolyamra, hogy tudjak és lássak és behozzam mindazt, amit eddig elmulasztottam. Eddig bizony senki sem törődött azzal, hogy kiismerjem magam a világ dolgaiban. Hát kérem, csak ezt akartam mondani... A KÖZSÉG BIKÁJÁNÁL Ezzel el is búcsúzik tőlem, azzal a derűs mosollyal, amely hitet és Felhívás a magyar színjátszókhoz! A Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség, mint már azt jelentettük, a szlovákiai magyarajkú lakosság részér

e üicgyarnyelvű falujáró színházat szervez. A megszervezés alatt álló magyar falujáró színház tehetséges színjátszókat keres. Feltételek: 1. Politikai megbízhatóság, 2. csehszlovák állampolgárság, 3. a magyar nyelv tökéletes és a szlovák nyelv ismerete. A jelentkezéseket a falujáró színtársulat vizsgabizottságának kell beküldeni, amelynek címe: Riaditeľstvo Dedinského Divadla, Bratislava, Križková ul. 7. Minden egyes jelentkezőt a falujáró színtársulat igazgatósága idejében fog értesíteni, a színivizsga pontos idejéről. A jelentkezők készüljenek erre egy saját maguk által választott jelenettel és szavazattal. reményt áraszt maga körül. Ezután felkeresem a község bíráját, Kiskendi Lajogt, aki éppen több gazdának elmondja azt a viccet, amit egy kanadai haladó munkásujságban olvasott. Az újságot kanadai sógora állandóan küldi neki. Mutatja is a lapot. A vicchez a következő kép van. Lovak vágtatnak egy kocsival, a magyar népköztársaság minisztereivel. Útközben találkoznak két alaposan meghízott kulák példánnyal. A kulákok megkérdezik őket. merre vágtatnak olyan lenddülettel. A miniszterek azt válaszolják: „a szocializmus felé". Erre a kulákok megfordulnak és kategórikusan kijelentik: „Akkor mi az ellenkező irányba megyünk". Az ötletes tréfán az összegyűlt gazdák sokatmondóan mosolyognak. Ez a tréfa olyan légkört teremtett, hogy kezdhettünk a falu építőmunkájáról beszélni. Kiskendi Lajos a következőket mondja önmagáról és a falu munkájáról: — A munkásmozgalomban állandóan résztvettem, 1923 óta tagja vagyok a Pártnak és mint igazi kommunista megtanultam azt, hogy csak egy gyomrom van és csakis egy ágyban alhatom. Ezért sohasem jutott eszembe az, hogy gazdagságra törekedjem és ezért tudtam meggyőződéssel és tiszta szívvel harcolni a szocializmusért. — Nézd, — folytatta a bíró — itt van ez a kis lakóházam és négy kat. hold földem, ezt a feleségemmel együtt két kezünk munkájával szereztük. Az én családom mindig munkás volt és ebben a családban akarok maradni életem végéig. Egyébként a község bírája vagyok, eddig a helyi Párt elnöke is voltam, de mert nem voltam képes mindakét szerepet betölteni, a Párt elnökségét át kellett adnom egy másik elvtársnak. így jobban végezhetem el bírói feladatomat. — Ám nehogy azt hidd, hogy elfáradtam a munkában — folytatja a bíró bölcsen —, arról szó sincs. Sem az úri demokrácia, sem a Horthyéra üldöztetései engem nem fárasztottak el. Egy igazi elvtárs a munkásmozgalomban kimeríthetetlen erővel rendelkezik. A szocializmus valami olyan csodálatos, hogy az ember minél idősebb, annál lelkesebben, annál meggyőzőbben tud érette síkra szállni és harcolni. Ez különösen ma érvényes, amikor már odáig jutottunk, hogy a saját munkáshazánkat építjük fel. A IX. kongresszusra vállalt munkakötelezettségek Kis szünet után élénken folytatja: — Most megalakítottuk az Egységes Földműves Szövetkezetet. Még a munka elején állunk, de bízom benne, hogy a falu gazdái egységesen csatlakoznak majd hozzánk. A felvilágosító munka folyamatban van és és az igazi felvilágosítás akkor fog bekövetkezni, amikor közös erővel bizonyítjuk azt, hogy milyen eredményes munkát tudunk végezni. A falu lakossága jószándékú, a beszolgáltatásoknak eleget tesz. Sajnos, gabonaneműekben a mult évben viszszamaradtunk, mert nagy volt nálunk a szárazság, viszont a sertéshúsbeszolgáltatást 160 százalékban teljesítettük. Ezidén azonban az Egységes Földműves Szövetkezet révén könnyebb lesz ezen a téren is a helyzetűnk.. Az elnök alig harmincéves fiatalember, Fekete Bertalannak hívják. A bíró nézetével azonosítja magát. A fiatal elnök a IX. kongresszusra vállalt munkakötelezettségeket foglalja .össze. — Először is a kultúrház köré kőfalat vonunk, ami körülbelül 1500 fogat-órát és 2000 kézi munkaórát tesz ki. 2 Az utat a faluban közösen megcsináljuk. 3. Gondunk lesz arra, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetet kiterjesszük és megszilárdítsuk és végül elhatároztuk egy sertéshizlalda létesítését. Nagyon bízom benne, hogy az EFSz-ről a következő hónapokban már többet mondhatok és bízom abban is, hogy a tavaszi hónapokban az Egységes Földműves Szövetkezet az egész falu közös ügye lesz. — Addig is — folytatja az EFSz elnöke — arra kérlek, hass oda, hogy községünkbe bevezessék a villanyt. Közvetlenül községünk mellett halad el a villanyvezeték. A falu lakossága szívesen vállalja magára mindazt a munkát, ami a villany bevezetésével együtt jár. Végül még arra hívom fel a figyelmedet, hogy ezekben a szörnyű hidegekben hat kilométer gyalogutat kell megtenniök azoknak a tanulóknak, akik Kírályhelmecre járnak középiskolába. Ha ezek a tanulók a téli hónapokban kimaradnak, akkor a tanulásban visszamaradnak. Olyan probléma ez, amit okvetlenül orvosolni kell. A falu gazdái közösen megkérnek, hogy nézzem meg az iskolát. Régi épület ez, kis ablakokkal és közvetlenül a régi, Árpád-korabeli, tizenkettedik századból származó templom mellett áll. Az egyik gazda megemlíti, hogy szükséges lenne, ha az iskolásgyermekek számára a tananyagot magyarra fordítanák, a másik földműves megjegyzi, hogy bizony, amikor az egyik tanító ezt megtette, a tanulók sokkal jobban haladtak a tanulásban. Sajnos, ez a tanító már nincs itt, a másik két tanító pedig nem tud magyarul. Benn, az iskolateremben ott szoronganak a kis nebulók a padokban. Csöndesen és fegyelmezetten viselkednek. Első- és másodosztályos elemisták ezek. Két apróságot kihívok, megkérdezem tőlük szlovákul a nevüket. Sajnos, nem tudnak válaszolni, mert kiderül, hogy egyetlen szót sem értenek szlovákul még. Mielőtt eltávozom az iskolából, arra gondolok, hogy ezeknek a kis nebulóknak a helyzetén okvetlen javítani kell. Arra is gondolok, hogy az iskolát ki kéne meszelni és rendbehozni Ezért a falu lakosságát terheli a felelősség. Az iskolára legalább annyi gondot kell fordítani, mint a templomra. Szép, értékes templomuk van a szentesieknek- A református lelkész is igen készségesen a rendelkezésemre áll és megmutatja a templom belsejét. Megmagyarázza, hogy a XII. században egy kis kápolnaszerű épület volt, majď a XV. században kibővítették és 1907-ben még egy oldalsó résszel megtoldották. Eredetileg katolikus templom volt. A templom mennyezetét deszkák fedik és a korhadt deszkákon primitív népi rajzok pompáznak kék és vörös színekben. A deszkák annyira korhadtak, hogy nem szabad hozzájuk nyúlni. A keskeny kis ablakokon beárad a téli világosság. Szép, takaros, értékes kis templom. Egyetlen baja az, hogy a hívők az eeredeti kőfalakat megjavították és kimeszelték, ahelyett, hogy az iskolát meszelték volna lei. Ezután elbúcsúzom a lelkésztől, a gazdáktól, hogy útamat folytassam és körülnézzek, mi újság a szomszéd falvakban. Mit tettek a falu gazdái az építőmunka érdekében, mit végeztek ők munkáshazánkért, melyet csakis a Szovietúnió segítségével, súlyos véráldozatokkal vívtunk ki. Szabó Béla.