Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-06 / 5. szám, péntek

u; szí! 1950 ianuSr 6 A szabad munka győzelme Irta: PWEL BIK.OV, Sztal n díias es/re gálvos Nem gondoltam volna 1943-ban, a háborúutáni ötéves terv mc^'kezaésekor, hogy 1949-re több mint húszévi normát teljesítek. Hogyan ieiiet elérni ilyen magas termelékenységet? Erre a kérdésre a felelet: gyorsvágás, műszaki tökéletesítés és a vágás új geor.'.ttriája Ez a felelet azonban még nem teljes. A mi munkánkat alkotásvágy hatja át, a kommunizmust építjük. Édesapám a forradalom előtti időkben, miután a faluban teljesei, tönkrement, kénytelen volt a városba menni dolgozni. Elindult szerencsét próbálni. A várorban azonban nélküle is elég munkanélküli volt. Hosszú kínlódás után fuvaros lett. Éjjel-nappal szállított a pályaudvarra. Mikor már nem bírta tovább a városi élet „gyönyöreit", visszament az éhező faluba. Milyen más volt, mikor én indultam el a falumból Moszkvába. A szovjet Moszkva fogadott engem sokszázezer hasonlókorú társammal együtt. Ott tanultam, ahol akartam. Kedvem szerint választhattam meg a szakmámat és a gyárat, ahol dolgozni akartam. A gyár lett életen, nagy iskolája. A gyár tanított meg gondolkodni és dolgozni a nép érdekei szerint. A gyár adta nekem a szakképzettséget, a műszaki tudást és a feltételeket a jó élethez. A kapitalizmus rabszolgamunkájáról csak öreg munkásoktól hallottam és a könyvekben olvastam róla. Ezen a nyáron azonban saját szememmel láttam a kapitalista valóságot. Olaszországban jártam, a Vasipari Munkások Nemzetközi Ipari Szakosztály alakuló ülésének résztvevőjeként Torinóban és a Szakszervezeti Világszövetség II. Kongresszusán Milánóban. Amit saját szememmel láttam, sokkal lesújtóbb, mint ahogyan elképzeltem. A FIAT-gyárban egy esztergályossal beszélgettem, aki elmondta nekem, hogy nap mint nap azzal a nyugtalanító gondolattal áll munkába, hogy mikor bocsátják el Ezek az esztergályosok állandó félelemben élnek, hogy elvesztik munkájukat és gyakran koplalva dolgoznak. Kint élnek nyomorúságos viskókban a külváros szélén és sokszoi még egy darab kenyér is fényűzést jelent számukra. A munkanélküliek helyzete még rosszabb. Az utcákon és a tereken kódorognak. Az éhező olasz dolgozókat egyre jobban megnyomorítja a ..Marshall-terv". Nekem 16 évi munka alatt egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy munkanélkülivé válhatok. Az. ami ' nálunk a legtermészetesebb, a kapitalista orsz-j, okban az emberen milliói szamara csau alom. Határtaian a mi hálánK a kommunista Párt es ^ fezuaiin iránt, hogy bennünket nem fenyeget munkanélküliség és nincsj telen&et,. Az u j év newunk, szovjet embei eknek, munkánkban j újabo sikereiíec hoz es hazánk toj vábbi felvirágzását jelenti. I Amikor jóval a náború előtt ráj tértem a gyorsvágás munkamódszerének alkalmazására százméteres percenkénti sebességgel dolgoztam. A háború napjaiban már élértem a percenkénti 500 méteres sebességet. A háború után megindult a harc a még nagyobb gyorsaságért. Erre a háborúutáni ötéves terv új feladatai lelkesítettek bennünket. Magam 600, majd 800 méteres percenkénti vágási sebességet értem el és ezzel lehetővé vált, hogy az ötéves terv első évének tíz hónapja, alatt teljesítettem saját Ötéve3 tervemet. Két év alatt 12 évi normát teljesítettem. 1948-ban még gyorsabb ütemben fejlődött a gyorsvágás munkamódj szere és tömegmozgalommá vált. Az | ország megismerte Eortkevics, Matj kov, Uírolkov és más társaim csúcsI eredményeit. Boldog vagyok, hogy ebben a versenyben nem maradtam le és sikerült elérnem a percenkénti 1000 méteres vágási sebességet. Mi segített nekem az ilyen nagy eieüménjek elérésére? Ezt eyesz szivemből mondhatom: a szovjet gyár üzemviszonyai, az egymásnak nyújtott baráti segítség, a mérnökök és munkások együttműködése, a szakszervezetek, a pártszervezetek segítsége, a sztahanovisták tapasztalatcsere és az, hogy a gyár egész kollektívje érdekelt minden sikerben. Nemrégiben több más sztahanovista társammal résztvettem a magyar Ujitók Kongresszusán. A magyar dolgozók arról számoltak be, hogy a szovjet sztahanovisták munkamódszereit tanulmányozzák. A Vörös Csepel-gyárban bemutattam gyorsvágó munkamódszeremet. A munkások nagy figyelemmel követték minden mozdulatomat és megígérték, hogy áttérnek a gyorsvágás rendszerére. £n his.zek sikerükben, mert most már ők sem a kapitalistáknak, hanem maguknak dolgoznak és a szabad munka mindig győzedelmes. Örömmel tölt el az a tudat, hogy a mi sztahanovista munkánk példaként áll azon országok dolgozói előtt, ahol a nép vette kezébe a hatalmat. ózJtíílingxnd, H'KJIJ évfordulója E héten múlt harminc esztendeje, hogy a forradalom tüzében égő, ehező, megbénított küzlekedésű Oroszország déli kucspontját, a volgamenti Cáricint felszabadították Denik'n hordából. Denikin, az imperialistáktól pénzelt és felszerelt fehérgárdista tábornok Cáricin elfoglalásával a délorosz kenyértől, a donyeci széntől, a bakui kőolajtól akarta megfosztani a f'atal szovjet köztársaságot. Cáricin védelmére• a Párt Sztálin elv'ársat küldte ki. Sztálin elvtárs a cáricini front politikai biztosaként 1918 .úniusa óta vezette a város védelmét. Az ő lángeszű sztratégiai vezetésére, vasa furatára volt szükség az egyesült ellenforrtu'almi hadseregek megál.ításájioz ás szétveréséhez. A támadó fehérkozák lovasság ellen Bugyonij Első Vörös Lovashadseregét vetette be, közben kemény kízzel újjászervezte a 10. Vörös Hadsereget, megtisztította a vezérkart és a seregtesteke.t az áruló Trockij által beépített fehértiszti „szakemberektől", fclszámol'a a városban szervezkedő „ötödik hadosz'.opot" * végül felborította Trockij „haditervét", mely e eve kudarcra ítélte volna Cáricin védelmét, Kubán és a doweci szévmeden<-e felszabadi á?át, 1920 január 3-a — az ellenforradalmi támadás teljes összeomlásának napja. Cáricin, a volgai város neve így forrt össze Sztálinéval. A Nagy Honvédő Háborúben Cár'cinnél (mel't 19 5-ben Sztálingrád nevet Icapta) érte a fasiszta hadigépezetet a legsúlyosabb vereség, me'yből sohasem tudott kilábolni. CáricinSztálingrád a sztálini hadvezetés és a szovjet ember hősiességének örök szimbóluma. Minek köszönhetők az építészetben elért muitévi sikerek Hornv mérnök, a szlovákiai épí észeti tervezés egyik vezetője mondotta a következőket: A szlovákiai építészet sikerének két főoka van. Az egyik a jobb szerv.zés, a másik a munka term3lékenységének emelkedése. Az építkzzési vállalatok jobb megszervezése a Csehszlovákiai Ep'tőművek keretében természetesen visszatükröződött az építkezésekei folyó munkák jobb megszervezésében is. Már az 1949- s év elején főleg akkordmunkákat vezettek be és m r ennél megmutatkoztak az eiső jobb eredmények és megindullak az újítási javaslatok, az élmunkásmozgalom és a szocialista munkaverseny. A IX. kongresszus kötelezettségvállalásai keretében a báhony; kőművesek mozgalma hata'mas élmunkás műszakok hetévé nőtte ki magát. Azután pedig úiabb lendübtet vettek a munkák a II. össz-szakszervezeti kongresszusra való előkészület keretében. De lássuk csak számokban a miunka egy főre eső termelékenységének emelkedését. Januárban az egy munkásra és az egy ledolgozott órára eső érték 35.17 korona volt. Áprilisban már 51.41 korona, júliusban 64.15 korona, míg októberben 68 86 korona volt. Az óránként: termelékenység emelkedés-ének főoka az voit, hogy az emberek nagy többsége akko-rdórákban kezdett dolgozni. Az akkordórák bt vezetése befolyással volt az átlagos órabérek emelkedésére is. Az órabérek a következőképpen emelkedtek: januárban 18.90, áprilisban 20.10, júliusban 22.30 és októberben 23 20 korona. Ezzel szemben azonban — és ez nagyon örvendetes tény —, a termelési költségekben állandóan csökkent a bérek és fizetések tétele, amely januárban még 84 százalékot, áprilisban 47 százalékot, júliusban 43 százalékot, míg októberben csak 40 százalékot tett ki. Mindezekből látjuk, hogy az építészet kedvező fejlődésnek indult, ami azt mutatja, hogy ez a terrrielési ág már túljutott a szervezési nehézségeken, áttért a kapitalista termelési formákról a szocialista termelési formákra és a legjobb úton van, hogy ipari termeléssé váljon. Az Egyesült Államok fellebbezési bírósága visszautasította az elítélt kommunista vezetők kérvényét Az Egyesült Államok fellebbezési törvémyszéke visszautasította az Egyesült Államok Kommunista Pártja 11 elítélt képviselője védőinek kérvényét, hogy hosszabbítsák meg a hivata'os fellebbezés határidejét a törvényszéki határozathozatallal szemben. Mint ismeretes, a kommunista vezetők védői kérték a határidő meghosszbabitását espedig azért, mert !ehete''«n feldolgozni a meg^zaJíott határidő alatt azt a terjedelmes anyagot és a tárgya'ásról történt feljegyzéseket, amelyek rendelkezésükre állnak. — Szökések az ans;ol hadsereg" bői. Mint a „Daily Herald" című uiság írja, Írországban 10.000 angol katonaszökevény tartózkodik. Ezer körül mozog az angol katonaszökevények száma Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban. Magában Angliában 8000"re tehető a szökevények száma. Az újság közlése szerint az angol fegyveres szolgálatból je^nleg évente 2000 katona szökik meg. Az indiai rendőrség terrorizálja az indiai munkásságot Három halott és a sebesültek tizei az rredménye annak az összeütközésnek, amely az elmúlt év utolsó hetén történt Kalkuttában a rendőrség és a munkásság között. Kalkuttában hatalmas tüntetést rendeztek, amelyet a rendőrség könnyfakasztó bombákkal próbált szétoszlatni és végül a tömeg közé lőtt. A munkások többek közt követelték a szakszervezeti vezetők nagy számának szabadonbocsátását, akiket az előző napi demonstrációk folytán zártak le. Egész Kalkuttában és a város környékén is a lakosság közt nagy a felháborodás a munkásság, a szakszervezetek és a haladó szellemű politikai pártok ellen irányuló rendőri terror miatt. EGRI VIKTOR FÍNT A FALUBAN Optimisti játék három felvonásban ANNUSKA: Lesz benne kolbász is. MATYI: Aki ezt a sok jót adja a legszebb legényt csak ö kapja. ANNUSKA: Eriggy! MATYÍ felszalad). GÁBOR: A legény már itt is volna. A legszebbik, ahogy a gyüge mondja. ANNUSKA: Isten hozott! GÁBOR: Fene a bendőjét... Vaj kell neki, meg kolbász. Kenyérhaj, krumpli nem elég? ANNUSKA: Irigy led tőle? GÁBOR: Irigyli a fene!... De minek tömni az ilyen vakarcsot. Hasznavehető cseléd sohase lesz belőle. Inkább pusztuljon. ANNUSKA: Annyira az utadban van? GÁBOR (felüti a fejét. Észreveszi, hogy elvetette a sulykot, de csak vállat von): Nekem ugyan nem... Mért vagy olyan borús? ANNUSKA: Hogy tudjad: A kuvasznak is odavetek néha egy jó falatot. És mákot szórok a cinkének, ha télen a csőrével az ablakomon kocogtat. GÁBOR: Több tékozlás nincs? ... Mert ha kifogynál a mákból, hozhatok akár egy félmázsával. ANNUSKA: Nem tréfából mondtam, Gabi. GÁBOR: Én se értettem tréfának ... Édesapám itt van? ANNUSKA: Itt. GÁBOR: Oszt tudod, mért gyütt? ANNUSKA: Sejtem. GÁBOR: Csak így kurtán mondod? ANNUSKA: Tegnap megkértelek, adj időt. GÁBOR: Adtam. Huszonnégy órát. Nem elég? ... A Flóris Ágnes menten a nyakamba borulna, a Turi Sári szintúgy. Jól tudod, miféle házba kerülsz innen. Üri életed lesz, nem munka látástól vakulásig. És te váratsz? ANNUSKA: Sok mindennel kell még rendbe jönnöm. Gabi. És sehogy sincs kedvemre, hogy nem győzöd türelemmel. GÁBOR: Mi az a sok minden? ANNUSKA: Itt van az édesapám dolga ... Amióta szegény Józsi elpusztult, nem az, aki volt. Egészen belerokkant abba. És anya is meghalt... Hagyjam őt magára? GÁBOR: Ez már a világ rendje, Annus. Lesz más, aki helyetted a házat ellátja és őt is gondozza. ANNUSKA: Üj asszonyt vegyen a házba? GÁBOR: Azt nem! Az ilyen jönne a pereputtyával és kiforgatná mindenéből... Jó cseléd kell ide. Aztán itt vagyunk mink. Nem mégy te Amerikába, de még a szomszéd faluba se ... ANNUSKA: Apa sohase mondta, de talán ő úgy szeretné, hogy itt maradjak a házba vele az emberemmel is... GÁBOR: Apád be fogja látni, hogy ez lehetetlen... Másutt a hiba. Tudom is hol keressem ... Ha te engem úgy szeretnél, ahogy én téged, akkor nem volna ez a habozás ... Erezhetnéd, hogy egész szivemmel szeretlek ... (Most egészen kitárulkozik és ebben az őszinteségében rokonszenvessé, emberivé válik.) Én, én soká birkóztam magammal, Annus. ANNUSKA (rácsodálkozik): Birkóztál? GÁBOR: Már tavaly ősszel, amikor a szüreti mulatságon együtt táncoltunk, már akkor éreztem, hogy baj van velem ... Hogy nem vagyok egészen a magamé ... hogy te kellesz nekem. Csakis te ... ANNUSKA (lehunyja a szemét): Ha akkor így mondtad volna ... GÁBOR: Meg kellett, hogy érezzed... (Megfogja a lány kezét.) Én tudtam, hogy érzed... Olyan forró volt a kezed, az arcod tüzelt, a szád is ... Milyen gyönyörűséges voltál akkor nekem.. . ANNUSKA: De a mulatság végén már nem láttalak. Aztán egy egész hónapig ... GÁBOR: Mert ostoba voltam ... Hagytam, hogy az a buta gőg elfojtsa bennem azt a szépet, ami akkor kinyílt bennenm ... Látod, most bevallom neked ... ANNUSKA: Jól tetted, Gabi. (Most érzésében közel áll hozzá a legény.) GÁBOR (megint a régi rátartisággal): De az nincs jól, hogy váratsz! Hát göthös vagyok, vagy púpos? Van itt a faluban különb, gazdagabb nálam? Ha bemegyek a városba, nem egy asszony felejti rajtam a szemét És te ... ANNUSKA: Megállj, Gabi! így nem lesz jó! GÁBOR: Mi nem? ANNUSKA: Hogy megint az apád pénzével, meg a különb mivoltoddal kérkedsz. (Kint a kert és az udvar megélénkül. A brigád tagjai mutatkoznak.) GÁBOR: Ezek is éppen ma lábatlankodnak itt! ANNUSKA: Neked utadban vannak? GÁBOR (összehúzott szemmel nézi a lányt): Nekem igen erősen. ANNUSKA: Akik nekünk építenek, nekünk hozzák a fényt? GÁBOR: Hoznak — majd megmondom, hogy mit! Hogy te is kótyagos lettél tőlük ... Hogy nem látod, mind .1 ilyen brigád egy koporsószeg nékünk! ANNUSKA: Kik azok a „nékünk"? GÁBOR: Hát mink, az apád, meg te is. Mind, akiknek többje van, mint nekik. Csendőrökkel kéne kiverni innen az ilyen sehonnaiakat. ANNUSKA: Szerencse, hogy az a csendőri világ elmúlt. (Csöndesen mondja ezt, egy kis remegéssel és gúnnyal a hangjában és támadásra váróan. Erezni, valami forr, valami készül itt.) GÁBOR: Te így>... De mit vitázok én veled erről. Nem asszonyoknak való... Ehhez tik annyit érttek, mint tyúk az ábécéhez. ANNUSKA: De okos lett valaki egyszerre! ISTVÁN (megjelenik a tornácon): A zubbonyért jöttem, Annuska. ANNUSKA: Itt van... Tessék! (Atadia a padkára letett zubbonyt.) ISTVÁN: Kaphatnék egy kis kefét? Bepiszkítottam a kölcsönkabátot. ANNUSKA: Sebaj! Majd én kitisztítom. ISTVÁN: Ezer köszönet, Annuska. ANNUSKA: Csak azj tettem, amit kellett. Ezért köszönet se jár. (Ugyanúgy mondja azt, ahogy István mondta.) ISTVÁN (mialatt leveti a kabátot és felveszi a zubbonyt, erősen nézi a lányt, majd mosolyog): Ejnye, de tanulékony! ... És milyen finoman megvarrta. Meg se látszik a szakadás. Akár az édesanyám keze munkája volna. ANNUSKA: Ezt még a városban tanultam. GÁBOR (hirtelen): De nem maguktól! ANNUSKA (mosolyogva közéjük áll): Ezt nem!... Most aztán rajta Gabi. Mutasd meg, mennyira különb vagy, mint a többi! Ne mondhassa senki a brigádból, hogy itt henyélők, kulákok, meg bajkeverők vannak. Nem olyan falu ez, aki nem érti az újat és a jót, úgye? (Fotytatá»á következik.)