Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-26 / 22. szám, csütörtök

ir:0 jarní ár 25 oj §m JD árii s ko lá zá s az /Qpol lóban Zúg p sziréna a bratisiavai Apolló­gyárban és a dolgozók vidáman özönlenek az öltözök felé. Mi is az öltözök felé tartunk, hogy meghallgassuk, hogy miről is beszélgetnek a gyár dolgozói? Mi a véleményük, mik a terveik? A be­szélgetés fötémája a pártiskolázás mai előadása, a sztálini műszak el­ért eredméneyi és a szocialista mun­kaverseny. Szalay Károly elvtárs, az egyik Üzemrész termelési felelőse mosako­dás közben beszámol arról a kitörő örömről, amivel a pártiskolai év kez­detét fogadták. Beszél arról, hogy milyen új világ tárul a dolgozók elé, milyen új is­meretekkel gyarapodik a tudásuk, hogy emelkednek egyre magasabb és magasabb szellemi színvonalra. Egy ú.i élet minden szépsége sugárzik fe­lénk Marx, Engels, Lenin és Sztálin elvtárs müveiből — mondja Szalay elvtárs. Az • öltözködés befejezése után együtt megyünk meghallgatni a mai előadást. Az üzemi étterem­ben tartják az előadást, ami a gyár másik épületében van. A hatalmas teremben ügyesen elkészített szín­pad áll a műkedvelő színjátszó cso­port részére. Csatlakozik hozzánk Fastrnák elvtárs párttitkár és be­számol az eddigi eredményekről: — Üzemi pártszervezetünk alap­fokú pártiskolájának 220 tagja van. A 220 hallgatót egyenlő csoportok­ba osztottuk. Ezenkívül a haladók részére három marxista-leninista kört alapítottunk, ahol az a'sóbbfo­kú pártiskolát már elvégzett elv­társak tovább fejleszthetik tudásu­kat. _ Eddigi tapasztalataink — foly­tatja Pastrnák elvtárs — azt mu­tatják, hogy elvtársaink nagy részé­nek ideológiai • felkészültsége hiá­nyos, mert hibás volt az alapszemlé­le-tük. Ugyanis elvtársaink felesle­gesnek tartották az elméleti tudást. Az utóbbi években kádereinket any­nyira elfoglalták a hatalomért és annak megszilárdításáért folytatott harcok, később pedig a szocialista építés feladatai, hogy gyakran meg­feledkeztek arról, hogy kapitalista tábor szakadatlanul harcot folytat a szocializmus ellen. Most a pártiskola évében minden elvtársnak módjában áll képezni, illetőleg továbbképezni magát. Most az előadó, dr. Klima elvtárs elkezdi a közvetlen és mindenki ré­szére érthető előadást. Klima elvtárs muri ...szülök gyer­meke, hosszú és keserves út volt, amíg diplomáját meg tudta szerez­ni, azonban nem tagadta meg szár­mazását. Ma a körzeti ľ - igazga­tóságnak egyik vezető r^zicióban le­vő elvtársa és mint Pártunknak régi harcosa, önként vállalkozott arra, hogy a pártiskola anyagával az elv­társakat megismerteti. Az előadó Klima elvtárs most éppen Baráth Zoltán elvtársat kéri fel, hogy mond­ja meg, mik a Pártnak a feladatai a falun. Baráth elvtárs tiszta szerelőruhája zsebéből nyugodt mozdulattal veszi elő szemüvegét és a feladott kérdé­sekre öntudatos, rövid mondatokban válaszol. Hangjából kiérzik a szocia­lista eszmékért való rajongás. Az előadó elvtárs örömmel jegyzi fel jegyzökönyvébe a jó feleletért járó jó osztályzatot. Most Mikovics Mihály csőszerelő elvtársat szólítja felelésre az előadó elvtárs. Mikovics elvtárs Sládkovičo­voról jár be az üzembe naponta dol­gozni. A legjobb csőszerelő és Óvári elvtárssal a sztálini műszakban igen szép eredményt értek el. Mint mond­ja, már alig várja, hogy elvégezze az alsóbbfokú pártiskolát, hogy utána odahaza, ismerősei körében terjeszt­hesse a szocialista eszméket Még megismerkedünk itt Bíró János elv­társsal is. Bíró elvtárs mint lakatos, első lett a sztálini műszakban 485 százalékos kimagasló eredményével. Azóta is erős akarattal, kemény munkával, újításokkal, minden ered­ményével állandóan emeli normáját. Bíró elvtárs elmondja nekünk, meny­nyit segített eredményének elérésé­ben a helyes és észszerű munkabe­osztás. Példaképül szolgáltak neki elért eredményeiben a szovjet sztá­linista mozgalom elért eredményei. Mint mondja, nem régi tagja még a Pártnak, de azon van, hogy minél töbet, minél jobbat termeljen, mert csak többtermeléssel érhetjük el öt­éves tervünknek idő előtti befejezé­sét. így tanulnak és dolgoznak az elv­társak a bratisiavai Apolló-gyárban, amely az angolszász imperialista ter­rorbombázás után romokban hevert, ma pedig a háború előtt; és a háború alatti termelésnek a többszörösét ter­meli. Munkával és tanulással, tollal és kalapáccsal szolgálják a munkát, amelyből egy szebb és boldogabb szocialista jövő épül. Kérges kezek fogják meg a mun­kát és megfeszített erővel, minden idegszálukkal figyelnek az előadó elvtárs minden szavára Mert a tu­dás élet! A tudás haladás! Orszá­gunk legelső élmunkása, példaké­pünk Gottwald elvtárs. És mi mind­nyájan küzdünk Gottwald elvtárs­sal a békéért, a szocialista elvekért, az új, igazságos világrendért. Simusda János. V. Kolárov emlékére gyászünnepélyt tartottak Bratislavában lói haladnak a téli építkezések flz építkezési munkások örülnek az állandó kereseti lehetőségeknek Ebben az évben sem a hóvihar, sem a fagyok nem zavarták meg az építkezéseken a munkát. Annak el­lenére, hogy ebben az irányban nem voltak saját tapasztalataink s épp ezért a téli munkaterv még helyen­ként sántított, általánosságban a téli munkamenetet építkezésünkben jó­nak mondhatjuk. A téli szünetek megszüntetésével ebben a szektor­ban nagy lépést tettünk előre — ha­zánk gyorsított felépítése és az épít­kezési munkások előnyére. Azokhoz az építkezésekhez, ahol a téli tervet jól teljesítik, tartozik a bratisiavai hűtő építkezése is. Ezen az építkezésen most 60 mun­kás dolgozik. Nyolc , kőműves vakol már négy kétemeletes lakóházat. Ezeket még a téli időszak alatt fe­dél alá akarják hozni Egyidejűleg folynak a belső munkálatok is. Aj­tókat, ablakokat készítenek, folynak a villanyberendezési, vízvezeték és a csatornázás bevezetésével járó munkák is. Március végére négy há­zat „kulcsra" akarnak befejezni, az ötödiknek pedig a tetőzete fog elké­Mihály izgett-mozgott, nem igen hirdette, mi volt, hogy volt. Miért kellett otthagyni az asszonyt. — Nem fértünk össze, — düny­nyögte, mikor mégis színt kellett vallani. — Nekem elég volt. — Jó van fiam, itthon vagy. He­lyed van itt! — mondta az anyja, aki persze mint a jó kotlós, mindig maga mellett szeretné' látni a gyere­keit, úgyis eleget siratta a Mihály­káját, hogy messzire vitte a sorsa; haj bizony, félóra járás gyalog, ök­rösszekéren három óra, mert meg kell kerülni a Halvány-mocsárt. Mihály nem merte volna elhinni magamagának se, hogy sehogy sincs ő már itthon a régi jó otthonában. Hanem, mikor kiment az ólba és bekötötte a két kis ökrét a régi he­lyére, azt mondta nekik, megvere­gette a tomporukat: — Nem baj! De letörtem a ke­mencét! Eltelt egy nap, két nap, el egy hét. Már éppen beleszoktak, hogy jól van úgy, ahogy van, csak Mihály­nak volt mindig új meg új baja . .. Már olyan jól megszokta, hogy ö a gazda, aki egy szép kis asszony­cselédnek úgy parancsol, ahogy neki tetszik s most egyszerre visszacsep­pent legénysorba, az apja keze alá. Már olyan szépen rákapott a felesé­ge jóízű föztjére, hisz az úi asz­szony mindent megtett, hogy* az ura szeresse az ételét — s most újra itt van az anyja sovány kosztján, mert Itt bizony nem sok jó falat jut egy­re! S ami a legnagyobb baj volt, újra kint kellett hálni az ólban, a szájas öccsei közt; a kemény, görbe vesszödikón, ahol oly keservesen le­hetett elgondolni, hogy valahol mi­lyen szerelmesen várja öt egy puha. ďunnás, melegített ágy! Szóval szombaton hajnalban vala­mi jutott a Mihály eszébe: _ Hopp! — kiáltott fel — baj van! Rögtön szólította a kis ökröket s befogta a szekere elé a járomba. Még a gubáját is felvetette a sze­kérbe. Restelkedett egy kicsit a jámbor álatok előtt, hogy félreértik, — más nem látta — hát magyará­zóan odavette: —Menjünk vissza, picikéim! A kemencét meg kell csinálni, mert nem tud az asszony hétfőn kenyeret sütni! ... A két ökör bizonnyal jónak látta a dolgot, mert rögtön megindult csendesen a poros úton. Hát persze, hétfőn kenyérsütés, így szokott az lenni minden gazdasszonynál. A kapu már nem volt nyitva, ta­karosan be volt téve, még a vessző­gúzs is fönt volt rajta: ez a sö­vénykapu zárója. Hanem az asszony meglátta az ablakon, hogy itt a gaz­da. Kiszaladt, kinyitotta a kaput s az ember egy szó nélkül beállott az az udvarra. Leugrott, hátrament a kertbe s nekigyürközött sárt csinálni, napra­forgókórót szabni a kemencéhez. Délre készen is lett vele. Nagyon takarosan sikerült, maga is meg­csóválta rá a fejét. Még ha sokszor próbálnám, — gondolta magában — túltennék a cigányon a mesterségé­gében. Felballagott az udvarra a kertből. De az ökör is az ólba, a guba is lekerült a szekérről. Az asszony jön elébe, mintha sem­mi se történt volna. _ Gyüjjön na befelé, édes uram. Kész a paprikáshal... Az emberke megvakarta a fejét a kalap alatt s restelt szót szaporíta­ni. Bement, leült a lábas mellé s bele­kóstolt. 0! — mondta — e mán jó! E mán gusztusomra való. Látod hé­kám! ... És az asszonyka csendesen, édesen mosolyogva nézte az emberét, aki jó­ízűen falatozott. Várta, hogy neki is hagyjon a pompás halpaprikásből. Az se baj, ha nem hágy, csak itt­hon ragassza drága hala, egye meg. De eszi is, nyeli is, mint a gém. Mert hát hiába, mindig jó az — ami jó! szülni. Takács elvtárs és a vele együtt dolgozó ácsok tízméteres tartó-oszlo­pokat ütnek össze. Egy másik cso­port Gajdošik elvtárs vezetése alatt az alagsorban dolgozik. Mindkét cso­port ezeknél a téli építkezéseknél ki­tűnő eredményekkel dicsekedhet. A téli munkálatok keretében alap­ásásokat is végeznek, továbbá a ga­rázsok alapjait betonozzák. A téli időszakot ezen az építkezésen a ta­vaszi időszak gondos előkészítésére is használják fel. Már most gondos­kodnak megfelelő mennyiségű anyag­ról. Ez évben nagyobb mennyiségű téglára, cementre, épüle'.vasra és fá­ra tesz szükség. Az építőanyagok összegyűjtése, gondos elhelyezése és raktározása biztosítéka annak, hogy minden, ami szükséges lesz, rendel­kezésükre fog állni és ezáltal elke­rülhető az anyagok állandó költöz­tetése, am; természetesen késleltetné az építkezést. A munkások dicsérik a téli teivat A téli munkálatok az építkezésben újdonságnak mondhatók, mert ez­előtt az az elv uralkodott, hogy té­len építeni nem lehet. Az államosí­tott építkezés azonban a ítéli épít­kezések mellett döntött, mert jelsza­vuk szerint ezt az építkezést is ki kell használni produktív munkára, hogy új gyáraink, középületeink és lakóházaink a lehető legnagyobb számban és a lehető leggyorsabban elkészüljenek. A szovjet építkezés tapasztalatai és a mi legújabb saját tapasztalataink azt mutatták, hogy megfelelő szervezés mellett és meg­felelő technikai felkészültséggel té­len ís lehet építkezni. Ez az építkezé­si munkások nagy előnyének mond­ható, mert így állandó munkához ju­tottak. Barna elvtárs a hűtő építke­zésén még a téli hónapokban is 4— 5000 koronát keres s ez a kereset igazári hasznára lesz a családnak. Krajčirik elvtárs már 1923 óta dol­gozik építkezéseken és ő az, aki leg­jobban tudja értékelni építkezésünk­nek ezt az új vívmányát. Nagyon is jól emlékszik azokra az időkre, ami­kor a tél elérkezte munkanélkülisé­get, ezer és ezer építkezési munkás kereseténe kelvesztését jelentette. A „Ceorgij Dimitrov", bolgár kul­túregyesület Bratislavában ez év ja­nuár 25-én, szerdán délelőtt a Lux­mozgószínház termében gyászünnep­ség keretében kegyelettel áldozott Vaszil Kolárov, a nemzetközi mun­kásmozgalom elhunyt élharcosa és a bolgár népi köztársaság miniszter­tanácsa volt elnöke emlékének. A gyászünnepélyen résztvett Kusi, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, K. Moško, a KSS Központi Bizott­sága szervezeti osztályfőnöke, To­kár, a bratisiavai Központi Nemzeti Bizottság alelnöke és a KSS kerü­leti bizottságának elnöke, Kamov, a népi demokrata Bulgária bratisiavai konzula, Vysotin szovjet alkonzul, Krycun lengyel alkozul Kalbarczyka konzuli attasé kíséretében, Klima magyar alkonzul, Kaboš mérnök, a KSS kerületi bizottságának titkára, Andrej Bagar, a Művészi és Tudo­mányos Tanács elnöke és a Nemzeti Színház igazgatója. Azonkívül részt­vettek az egyes megbízotti hivata­lok, tömegszervezetek, továbbá a bratisiavai bolgár kolónia képviselői és sokan mások. A bolgár akadémiai énekkar gyászdalt adott elő és ennek elhang­zása után beszédet mondott a „G. Dimitrov" bolgár kultúregyesület bratisiavai alelnöke, Lilov, aki fel­hívta a jelenlevőket, hogy egyperces csenddel és felállással fejezzék ki tiszteletüket Kolarovnak, a bolgár népi köztársaság minisztertanácsa elnökének emléke iránt. Ezután G. Kamov vázolta V. Kolárov hatalmas, gazdag életmüvét. Az értékes beszéd után a bratisiavai bolgár kolónia tagjai ünnepélyes ígéretet tettek, hogy hűek maradnak G. Dimitrov és V. Kolárov, a bolgár dolgozó nép halhatatlan vezérei nagy üzenetéhez és hagyatékához. A gyászünnepélyről részvéttávira­tokat küdtek az elhúnyt V. Kolárov hitvesének és a bolgár Kommunista Párt vezetőségének. A gyászünne­• pély az Internacionálé hangjaival | ért véget. Örvendetes haladást mutat a magyarországi 1950. évi költségvetés A magyar parlamentben a költségvetési vita során a szak­miniszterek és az egyes képvise­lők igen érdekes adatokkal vilá­gították meg a magyarországi politikai, gazdasági és kultúr* életet. Az lS50-ik évre szóló költ­ségvetés Magyarország eddigi legnagyobb költségvetése. A Ma­gyar Népköztársaság egy év le­forgása alatt az államgazdaság terén olyan haladást ért el, ame­lyet a háborút megelőző korszak­ban harminc év leforgása alatt sem tudott felmutatni. A háború előtti évek során 13 éven keresz­tül a költségvetés 3.3 százalékát fordították beruházási költségek­re, ugyanakkor 1950'ben a költ­ségvetés 41.5 százalékát fordítják beruházásokra. Az adminisztra­tív szervekre fordított költségek ugyanekkor a költségvetés 3 szá­zalékát teszik ki. A Horthý-rend" szerhez hasonlítva ma az állami alkalmaztatásban álló orvosok száma nyolcszor akkora, mint a múltban volt, az egészségügyi al­kalmazottak száma harmincszor, a tanítók és tanítónők száma öt­ször akkora, mint a fasizmius ide" je alatt volt. A nehéziparban fog­lalkoztatottak száma 1949. évben 36.000 dolgozóval emelkedett és a munkásszaktafolyamok hallga­tóinak száma 56.000. A három­éves terv befejezésének idején az építkezésekben 120.000"et tett ki a dolgozók száma. Miért nincs elegendő mélytányér / es csesze ť Január 21-től 24-ig tartotta az Üveg- és porcelánipar nemzeti vál­lalat országos munkakonfereniáját Bratislavában, amelyen résztvettek a Párt és a megbízotti hivatalok kepviselői is. A jól sikerült munka­konferencia után a nemzeti vállalat igazgatósága sajtókonferenciát ren­dezett, amelyen a jelenlévő újságíró­kat tájékoztatták az üveg- és kera­mikai áruk elosztásában felmerülő fontos kérdésről. A jelelévő hivata­los tényezők főleg az elosztásban mutatkozó hiányokat bírálgatták, amelyeknek oka az. hogy egyrészt az üveg és keramikai iparban na­gyobb befektetések az ötéves terv folyamán nem történnek, másrészt pedig az, hogy az üveg- és porcelán­áruk a legkeresettebb exportcikkek, amelyekért jó, értékes nyersanyagok vásárlására felhasználható valutát kapunk. Nagyobb befektetéseket az üveg- és keramikai iparban ötéves tervünk nem eszközöl, mert ezek a befektetések sokkal fontosabb szek­torban, a 'könnyű- és nehéziparbar^ nyernek elhelyezést, amelyeknek ter­mészetesen elsődleges jelentőségük van. Jól tudjuk, hogy bizonyos porce­lánedényekben a kereslet igen nagy és az elosztást a mult évben nem tudta kielégíteni. Bár az 1950-es év­Újítások a Nemzeti Biztosításban A II. Össz-szakszervezeti kon­gresszus meghatározta azt az utat, amelyen a jövőben a Nemzeti Bizto­sítónak haladnia kell, hogy kiküszö­bölje az eddigi elégtelenségeket. 1950 január elsején novellizálták a Nem­zeti Biztosításról szóló törvényt. A törvény elsősorban az önálló kere­settel rendelkezőket érinti. Ezzel egyidejűleg intézkedések történtek, hogy az alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések, amelyek nem bizo­nyultak helyeseknek, javított formá­ban a dolgozó nép követelményeinek megfeleljenek. A legfontoabb válto­zások: a munkások és tisztviselők közötti eddigi különbségek megszün­tetése, ezt a törvény úgy küszöböli ki, hogy mind a tisztviselőknél, mind a munkásoknál táppénzre való jo­gosság a munkaképtelenség napjá­nak kezdetétől lép érvénybe. Anya­ság esetén a munkásnő tizennyolc heti anyasági támogatási illetéket kap, a tisztviselőnő ugyancsak ti­zennyolc heti támogatást kap, bele­értve a hivataltól járó hatheti tá­mogatást is. A Nemzeti Biztosítás további fejlődésének irányítása a jövőben a második szakszervezeti kongresszus határozatai szerint tör­ténik. A Nemzeti Biztosítás admi­nisztratív munkáját az üzemekbe visszük át, közelebbb hozzuk a szak­szervezetekhez és nagyobb lesz a biztosítottak ellenőrzése. Ez a mai bonyolult adminisztrációt leegyszerű­síti, kiküszöböli az egyes helyeken mutatkozó bürokráciát és helyesen szem előtt tartja a dolgozók érde­keit, ben a helyzet ezen a téren jelentő­sen javul, mégis meg kell monda­nunk, hogy főleg mély tányérokban és csészékben még ebben az évben is hiányok fognak mutatkozni. Száz­százalékban ki fogjuk elégíteni azon­ban az ipari és üzemi konyhák szük­ségleteit és a falvakra utazó ván­dorautókat szervezünk, amelyek a példás szövetkezeteket, illetőleg azok tagjait el fogják látni a legkereset­tebb üveg- és porcelánáruval. Tekintettel arra, hogy a termelés állandóan emelkedik, és minősége egyre javul, a nemzeti vállalat hoz­záfoghatott kerületi és járási el­osztó hálózatának kiépítéséhez, ame­lyeknek a száma már elérte a 154-et. A vállalat törekszik arra, hogry a rendelkezésre álló készleteket a le­hető legarányosabban és megfele­lően ossza szét. A konferencia ezen a téren jelentős tapasztalatokat ho­zott, amelyeket a jövőben az elosz­tás minden ágazatában fel fognak használni. — Görög anyák tiltakozása. A görög demokratikus asszonyok szövetsége a magyar asszonyok demokratikus szövetségének leve­let küldött, melyben kérik, hogy ne egyezzenek bele a népi de" mokratikius államokban élő görög gyermekeknek* visszavitelébe a monarcho-fasisztaj Görögország­ba. Mint ismeretes, az athéni kormány nemrégiben kampányt Indított ezeknek a gyerekeknek a visszatérése érdekében. Levelek érkeztek a családtagok aláírásá­val, akik kérik, hogy gyerekeik térjenek vissza Görögországba. — Indokína hadianyag nélkül. Dunkerque nyugat-francialarszági kikötőből két hadianyaggal meg­rakott hajónak kellett volna el­indulni Franciaországból Indo­kínába. A dunkerque kikötőmun­kások azonban megtagadták a hadianyag berakását, úgy, hogy mindkét hajó üresen hagyta el a kikötőt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom