Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-19 / 16. szám, csütörtök

U J SI® 1950 január 19 A mezőgazdasági tudomány feladatairól írta: T. D. LISZENKO akadémikus Az élenjáró szocialista mezőgazdaság — a kolhoz'szovhoz" rendszer hozta létre az élenjáró biológiai és mezőgazdasági tudományt. A Párt, a kormány és Sztálin elvtárs személyesen is megteremtette a mezőgazdasági tudomány gyors fejlődésének minden feltételét. A micsurini materialista biológia jellegénél fogva elválaszthatatlan a mezőgazdasági gyakorlattól s ezért a szocialista mezőgazdaságban — a kolhozokban és szovhozokban — a történelem folyamán még nem látott alkalmazási és fejlődési lehetőségeit találta meg. A micsurini tudomány feltárta a szerves világ fejlődésének legdagította ezekkel a biológiai tudományt és elvetette a régi biológiai tudomány elavult, hamis tételeit. Ez csak azért vált lehetővé, mert a micsurini tdomány szervesen öszszefügg a sokoldalú szocialista mezőgazdasággal, mert a tudósok egyre alaposabban tanulmányozzák a marxizmus-leninizmus elméletét, mert a tudomány és a gyakorlat dolgozói megoldják a Sztálin elvtárs által megadott közvetlen feladatokát, követik a biológiai és a mezőgazdasági tudomány fejlesztésére útmutatásait és tanácsait. Példaként a micsurini biológia néhány kérdését hozom fel, amelyeket a biológiai jelenségeket és tényeket fényszóróként megvilágító dialektikus materializmus segít megoldani. Ezek a kérdések az idealista weissmannista biológia számára még ma is megoldhatatlan rejtélyek. A tények és jelenségek dialektikus szemlélete és azoknak ma" terialisztikus értelmezése alapján a micsurini biológiában kialakult a növények fejlődésének tudományosan és gyakorlatban bebizonyított szakaszos, stádiumos elmélete, amely tudományosan világítja meg a növények egyéni fejlődésének törvényszerűségeit. Bebizonyosodott, hogy a növények^ egyéni fejlődése — nem csupán korral járó változás, nem a növény tömegének megnagyobbodása, hanem szükségszerű minőségi változás is, átmenet a növekedési pontokban levő sejtek egyik minőségi állapotából a má sikba, átmenet az egyik stádiumból a másikba. Kísérletek során bebizonyosodott, hogy a szervezetek egyéni fejlődésének szaka szos elváltozásai vissza nem fordíthatók. A növények egyéni fejlődésében észlelhető biológiai tények és jelenségek dialektikus szemlélete és materialista értelmezése lehe tővé tette a micsurini tudománynak, hogy helyesen értelmezze az állati és növényi szervezetek egyéni" és törzsfajlődése közti kölcsönös összefüggést, azaz helyesen értelmézze a növényi és állati szervezetek öröklékenysé" gének alapvető szabályszerűségeit. így vált lehetővé, hogy az élőlények természetét a mezőgazdasági gyakorlat követelményeinek megfelelően változtassák meg. A materialista micsurini tudomány kiderítette az állati és növényi szervezetek vitalitásának forrásait. A rokontenyésztett és nem rokontenyésztett szervezetek különböző fokú vitalitása már régen ismert. Ennek a biológiai jelenségnek az okait azonban csak most, a dialektikus materializmus szemszögéből nézve tártuk fel és értettük meg. Ez lehetősé get nyújt, hogy módot találjunk a szervezetek vitalitásának irányítására, lehetővé teszi a rokontenyésztett növények és állatok vitalitásának emelését. A kérdés kidolgozása jelentőséggel bír mind az elméleti biológia, mind a magnemesítési, magtermesztési gyakorlat számára, főleg idegen megporzó növények esetén, mint az állattenyésztés számára, mind az új fajták kitenyésztése ese tén, mind az állatszaporíló gazdahárom nemzedék múlva új alakká, a 42-chromosomás közönséges búzává, „triticum vulgare""vá alakul át. Megállapítást nyert, hogy az ősszel Vetett magvak terméséből származó kemény búza növényei között a közönséges búza növényei is fellelhetők. A kemény búzának közönséges házává va.'ó átalakulási eseteiságok haszonállatállománya te* nyészértékének javítása esetén. A micsurini tanítás a dialektikus materializmus megvilágításában új módon vetette fel a faj és a fajalakulás problémáját. A faj alakulás kérdése az elméleti biológiában mindig az érdeklődés középpontjában állt. Darwin legnagyobb érdeme annak bebizonyítása, hogy a szerves világ természeti törvények alapján fejlődik. Darwin evolúciós elmélete azonban csak a mennyiségi változásokból, nagyobbodásból és kisebbedésből indul ki, de figyelmen kívül hagyja az egyik minőségi állapotból a másik minőségi állapotba való átmenetek, változások szükségszerűségét és törvényszerűségét. Már pedig a szerves alakoknak egyik minőségi állapotából a másikba való változása nékül nincsen fejlődés, nincsen egyik fajnak másik fajjá való átalakulása, hanem csak mennyiségi nagyobbodásról és kisebbedésről beszélhetünk, tehát csak arról lehet szó, amit általában növekedésnek nevezünk. Ez az oka, hogy a darwinizmus elmélete a biológiai tudományban a fejlődés fogalmát csak mint sima evolúció fogalmát honosította meg, a szerves világ fejlődését csak magyarázni tudta. Ez a magyarázat azonban nem válhatott hathatós elméletté, nem szolgálhatott a szerves természet megváltoztatásának, gyakorlati átalakításának elméleti alapjául. Csak a mi hazánkban, a győztes szocializmus országában, ahol a Sztálin elvtárs munkásságával továbbfejlesztett marxizmus-leninizmus az uralkodó világnézet, adta és adja meg a kolhoz-szov" hoz mezőgazdaság a materialista biológiai tudomány, a micsurini tanítás — az alkotó darwinizmus számára a határtalan fejlődés lehetőségeit. A micsurini tanítás az élőlények és életfeltételeik egységéből indul ki. Az életfeltételek a szervezet öröklődő elváltozásának, azaz a fajok átalakulásának a fő okai. „A biológiai tudomány helyzetéről" című előadásban már említettük, hogy a 28-chromosomás, kemény búza a „triticum durum", őszi vetés esetén kéť nek részletesebb elemzésénél kiderült, hogy az őszi vetésű búza egyes kalászaiban közönséges búzaszemek is előfordulnak. Az ilyen magvak elvetése esetén 42chromosomás közönséges búzanövényeket kapunk. Ezzel eloszlott minden kétség az őszi vetésű keménybúza terméséből származó növények között fellelhető közönséges búzanövények eredetére vonatkozólag. Elesett a gyanú, hogy nevezett kísérletekben a kemény búza vetőmagja véletlenül, észrevétlenül szennyeződött a közönséges búza magvaival. Most már vitathatatlan, hogy az őszi vetésű kemény búza terméséből származó növények között fellelhető közönséges búzanövények a kemény búza csirájának már közönséges búzává vált sejtjeiből alakulnak ki. Ebben az esetben annak az iskolapéldájával állunk szemben, hogyan alakul át a kemény búza egyes sejtjeinek és szövetrészeinek minőségi állapota, megfelelő életkörül mények hatására, más fajra jellemző minőségi állapotba. Az életben, a természetben a fajok úgy szerepelnek, mint egyes minőségileg elkülönített alakjai a szerves világnak. A mezőgazdasági gyakorlat nemcsak számol ezzel, hanem ténykedésében abból indul ki. A materialista biológiai elméletnek, amikor a faj és a fajalakulás kérdéseivel foglalkozik, abból a vitathatatlan tételből kell kiindulnia, hogy a faj — reálisan létező, elkülöníthető valami, a szerves természet minőségileg elkülönített alakja. A régi biológiai tudomány a sima evolucionizmus elméletéből kiindulva, csak a fokozatos menynyiségi változásokat ismerte el, amelyek nem vezetnek a szerves alakok gyors minőségi változásához, nem vezetnek az egyik állapotnak a másik állapotba való átcsapásához és nem tudta öszszeegyeztetni elméleti tételeit a fajoknak a természetben való reális és törvényszerű létezésével. Ezért még a tehetséges, élen járó, haladó tudósok is, akik a fokozatos átmenet, az egyik faj másikba való átnövésének elméletéből indultak ki, kénytelenek voltak a fajokat csak elméleti feltételezésnek, csak a rendszertan kisegítő fogalmának tekinteni, annak ellenére, hogy azokat a gyakorlatban reális tényeknek tekintették. A micsurini tudomány által felhalmozott adatok tömege a dialektikus materializmus megvilágításában megmagyarázza, hogyan megy végbe a fajok fejlődése, hogyan alakul az egyik faj a másikból. A 28-chromosomás kemény búzának 42-chromosoanás közönséges búzává való átalakulásával kapcsolatos kísérleti adatokra támaszkodva az akadémia vizsgálatokat szervezett, amelyeknek célja annak kiderítése volt, hogy mi okozza a búzavetéseknek számos járásban észlelt rozzsal való szennyeződését. A vizsgálatot egyszerre több járásban számos kutató és agronómus kezdte meg. A vizsgálat eredménye megmutatta, hogy igen sok esetben a búzakalászokban a búzaszemek között elvétve rozsszemeket is lehetett találni. Ezek a tények megerősítették a régi biológia által elvileg elvetett, a földművesek által viszont évszá zadok óta hangoztatott véleményt, hogy a búza átalakulhat rozzsá. A faj és fajalakulás problémájával kapcsolatos kérdések kidolgozásába, valamint az elmélet más kérdéseinek kidolgozásába is, hazánkban a tudomány és a mezőgazdasági gyakorlat dolgozóinak tömegei kapcsolódtak be. Példaként felhozom a fészkes ültetéssel való erdősítés kísérleti munkálatait. Ennek az erdősítési módszernek alapja az a tudományos fel ismerés, hogy a fajok reálisan léteznek a természetben. Ebből kö vetkezik egyrészt az a megállapí tás, hogy a fajon belül harc és vetélkedés nem fordul elő, viszont a különböző fajok egyedei között vetélkedés és harc, valamint kölcsönös megsegítés áll fenn. A különböző fajú növények, például az erdei fák és a sztyeppe vad növényei között, mint pl. tarackbúza stb., ugyanezen erdei fák között, azok fiatal korában és a különböző mezőgazdasági kultúrák között, mint a kísérletek megmutatták, nincsen sem vetélkedés, sem harc. Ezek a kísérletek azt is bebizonyították, hogy ugyanazon faj egyedei között sem vetélkedés, sem harc nem létezik. Ezért vált lehetővé a fészkes ültetési módszernek a gyakorlati megvalósítása és ennek álapján kapcsolták össze a faültetést az erdősítés első három-négy évében az egyéves mezőgazdasági kultúrák, vagy mesterségesen vetett évelő fűfélék termesztésével. Az ilyen összekapcsolás termesztési szempontból is hasznos, ezenkívül kedvező feltételeket teremt fák és bokrok növekedése számára, amelyeket így a mezőgazdasági kultúrnövények megvédenek legádázabb ellenségeiktől — a sztyeppe vad növényzetétől, tarackbúzától stb. A szovjet tudomány sikeresen fejleszti V. R. Viljamsz tanítását. V. R. Viljamsz tanítása a talaj és alapvető tulajdonságának, — termékenységének feljlődéséről, ellentétben a talaj csökkenő termékenységének reakciós elméletével, dialektikusan helyes meg világításba helyezte a talaj kialakulásának törvényeit és lehetőséget adott az agronómiai tudománynak a termékenység feltételeinek helyreállítására és javítására. Erre a tanításra épül a füves vetésforgós gazdálkodási rendszer elméleti biológiai alapja. V. R. Viljamsz tanítása a talaj fejlődéséről másként világítja meg a szerves és szervetlen trágyák alkalmazásának kérdéseit. E tanításnak megfelelően nem a talajt kell táplálni a trágyákkal, hanem a talajon keresztül trágyázva azt, a növényeket kell ellátni táplálékkal. Ezen az alapon főleg a szervetlen trágyák kihasználási hatékonyságát sokszorosan lehet emelni. I. V. Micsurin és V. R. Viljamsz tanításai, amelyket a régi idealista reakciós biológiai tudomány nem ismert el, a szocialista mezőgazdasági viszonyok között agronómiai tudományunk biológiai alapjává lettek, egységes agrobiológiai tudománnyá olvadtak össze. Sztálin elvtárs gondoskodásának és figyelmének köszönhető, hogy a micsurini tudományt nemcsak a fiatal káderek sajátították el, hanem a tudósok idősebb nemzedékéből is sokan magukévá tették. A hajdan el nem ismert és elvetett micsurini tudomány hazánkban uralkodó szerephez jutott a biológiai és agronómiai tudományok terén. A tudomány dolgozói mindig hálával gondolnak tanítónkra és vezérünkre, Sztálin elvtársra, hogy megteremtett minden előfeltételt és felbecsülhetetlen közvetlen tudományos segítséget nyújtott a haladó materialista micsurini biológia fejlesztéséhez. A mezőgazdasági intézetek, a kísérleti és nemesítő állomások tudományos munkatársai sokféle mezőgazdasági növényfajtát termesztettek ki a szocialista mezőgazdaság számára: kalászosokat, burgonyaféléket, gyapotot, cukorrépát, napraforgót, eperbogyókat stb. Üj állatfajtákat tenyésztettek ki, a régieket feljavították. De a mezőgazdasági tudomány más ágazataiban is sokat tettek szocialista mezőgazdaságunk érdekében. Ezekkel az eredményekkel jo" gosan büszkélkedhetünk. De mezőgazdasági tudományunk dolgozóinak s főleg a Mezőgazdasági Tudományos Akadémia tagjainak mindig szem előtt kell tartaniok, hogy elméleti sikereink és a me" zögazdasági gyakorlatnak nyújtott segítségünk még mindig távol van azoktól a lehetőségektől, amelyeket a Párt, a kormány és a szocialista mezőgazdaság biztosít számunkra. A Párt és a kormány által kitűzött mezőgazdasági feladatokat kell alapul venni a különböző mezőgazdasági tudományos kutatóintézmények munkatervének és programjának elkészítéséhez. A micsurini agrobiológiai tudományban elért ismeretektől vezérelve az egyes járások, gazdaságok különleges feltételeinek és lehetőségeinek figyelembevételével meg kell jelölnünk azokat a konkrét növénytermesztési és állattenyésztési eljárásokat é

s módszereket, amelyek segítségével a kolhozok és szovhozok eleget tehetnek a Párt és a kormány által kitűzött mezőgazdasági feladatoknak, sőt túltejesíthetik azokat. Erre kell irányulnia tudományos kutatóintézeteink mindennapi és legfontosabb gyakorlati munkájának. * * # Liszenko, Trofin Deniszovics 1898 szeptember 29"én született az ukrajnai Karlovkában. A genetika és agrobiológia tudósa, Micsurin nagy müvének folytatója. Nevéhez fűződik a növények szakaszos fejlődésének elmélete. Kétszer tüntették ki Sztálin-díjjal. Az Agrártudományi Akadémia elnöke.