Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-15 / 13. szám, vasárnap

FOLDNELKUL 'čfúôzzá izólrí L DcidűötxLi íme/ékez Szeretnék hozzászólni Vadovics Józsefnek a multheti Ifjúsági Szemlében leközölt cikkéhez és a szerkesztőség válaszához. Azt hiszem, hogy Vadovics József tagtársunk téved abban, amikor lebecsüli az Ifjúsági Szemlének szervezéssel, szervezési hírekkel foglalkozó részét. Természetesnek tartom azt, hogy amikor a CSM főfeladata ifjúságunk beszervezése tagjaink sorába, hogy akkor az Ifjúsági Szemle, mint a szlovákiai magyar ifjúság lapja, szintén egyik fontos feladatának tekinti ennek a szervezkedésnek elősegítését. Különösen döntő fontosságú ez a feladat akkor, ha számba vesszük, hogy magyar ifjúságunknak még csak igen kis hányada van beszervezve a CSM-be. Ha ez a beszervezés megtörténik, meg lesz itt az alap, amelyen tovább építhetünk. így meg lesz a lehetőség arra, hogy a magyar ifjúság, együttműködve a szlovák ifjúsággal, közös erővel eltávolítsa mindazt, ami még munkánkat gátolja, pl a némely helyen feltűnő sovinizmust, ahogy ezt Vadovics tagtárs írja levelében. A másik oldalon szükséges feltétlenül az is, hogy az Ifjúsági Szemle ne feledkezzen meg a helyes irányvonal megadásáról, ne feledkezzen el az elméletről, munkánk elméleti irányításáról. Nem szabad megengedni, hogy szervezőink elvesszenek a gyakorlati munkában, hogy elveszítsék a helyes perspektívát. Ezért volna égető szükség arra, hogy az Ifjúsági Szemle lapterjedelmének egy részét fordítsa arra a célra, hogy egyszerű, érthető formában eszmej útmutatással szolgáljon magyar tagtársainknak. Szeretném, ha ehhez a kérdéshez hozzászólna az Ifjúsági Szemle minél több olvasója. Forgács Sándor, Bratislava. Üdütés Holnap, azaz 1950 január hó 16-án regge". kezdi meg a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar anyanyelvű ifjúságunk legjobbjainak téli üdültetését Csadcán. Január 4-i számunkban írtunk arról, hogy kit illet meg a CSM üdültetése, t i. azokat a fiúkat és leányokat, akik élmunkások lettek az Ifjúsági Vasút (TM) építésénél. az Ifjúság Falujában (Dedina Mládeže), az aratási vagy má s akciók brigáijmunká.iáhan. öt új tagot szereztek a CSM-be, vagy akiket a CSM helyiszervezete más értékes mozgalmi tevékenységéért ajánlott. Erre az üdülésre hatvan fiút és lányt hívtunk meg Szlovávagy más akciók brigádmunjanuár 29-ig tart. A CSM Szlovákiai Központjának magyar osztálya. Ott állt a kis szicíliai falu határában egy alacsony dombocska gerincén. A napsütésben kinyújtózkodva feküdtek lábánál a földek, lustán és gondozatlanul. Kéjesen szívta fel magába illatukat, — szerette volna magához ölelni a fekete földet, szeretett volna mélyen belehasítani, megművelni, munkájával megáldani, hogy búzát, fehér kenyeret adjon ... Luigi zsellér volt. Földnélküli, földesuraktól kizsákmányolt zsellér, mint falujának legtöbbje. Két fekete dolgos keze, nagy családja és nyomorult viskója volt a falu végén. Ez volt egész vagyona. És még valami Luigi harcos volt, bátor és öntudatos. Iskolába nem sokat járt, de olvasott volt, mert tudta, hogy a tudás a dolgozók kezében fegyver. Az élet, a kemény, nehéz zsellérélet megtanította, hogy harc nélkül, a dolgozók összefogása nélkül nem csikarhatnak ki az uraktól, a földbirtokosoktól semmit. A városból járatta a dolgozók lapját és így tudta, hogy a városok proletariátusa, a gyárak munkásai nem félnek kiállni ez ellen a rendszer ellen, amely munkanélküliséget, éhséget, kizsákmányolást jelentett. Luigi meggyőződött róla, hogy a város és a falu dolgozójának harca egy. Ezt megmondta zsellértársainak is. MegmonS^T nekik, hogy a tőkések eladták az országot amerikai hasonszőrűeknek. Magyarázta nekik azt a tervet, melynek hangzatos, nagy szavai. külső csillogása mögött a nyomor sötét arca rejtőzött. Figyelő, feszült, néha indulattól eltorzult arccal néztek rá a földnélküliek és nyelték, habzsolták szavait. Luigi volt az, aki a remény sugarát lopta szürke életükbe, aki harci kedvet öntött beléjük, hogy legyőzve tespedtségűket hadat üzenjenek a kétségbeesésnek, a beletörődésnek. Minden este körülvették, minden este hallgatták gyújtogató szavait. Társaiknak a városokban nem iutott munka. Miért? — kérdezték ... És Luigi megmagyarázta, miért állnak le sorban az olasz gyárak, miért kerülnek utcára a munkások százezrei. — Amerikából hozzák a cikkeket, melveket itthon is gyárthatnánk, kacattal, luxuscikkekkel töltik meg a boltokat, míg a szegény munkás a munkanélküli segélyen elég kenyeret sem képes venni éhező gyermekeinek. — És nézzétek — mondta komoran — itt fekszenek határunkban parlagon a zsíros földek és nekünk nincs munkánk, se kenyerünk és nincs földünk. Amerikából jön a búza, azért nem kell az olasz, azért nincs nekünk munkánk. Azok. akik eladtak minket, dúskálnak mindenben, az ő asztalukon bőség van. Felhördültek ilyenkor, összecsikordultak a fogak és a gyűlölet barázdái szántották végig arcukat, ösi ragaszkodással szerették a földet, szerették volna megfogni az ekeszarvát és boldogan dolgozni... Egy nap kitört belőlük izzón és vadul az elfojtott akarás. Talán maguk sem tudták, hogy hogyan, olyan hirtelenül történt olyan elemi erővel. Hívta őket a föld szaga, kékesfekete csillanása. Elfoglalták az árva, gazdát, dolgozót váró földeket. Dolgozni aakrtak ... örömük nem tartott soká. Két napig mondhatták magukénak, két napig készülhette! és szőhették a terveket. S akkor a városból két teherautó robogott be a falucska egyetlen poros utcácskájára — tele állig felfegyverzett carabinierikkal. — Durva kiáltozásuk felverte a falucska csöndjét. A zsellérek morcos arccal gyülekeztek öszsze a templom előtti térségen. Itt olvasták fel nekik a kiáltványt, hogy a föld nem az övék, hogy dolgozni rajta nem szabad. Először tágult szemmel, értetlenül, remegő orrcimpákkal bámultak, de aztán felmorajlott fenyegetően a tömeg. Velük szemben fenyegetően, hiGyárainkban a munka boldog örömét zúgják a gépek. Az ötéves tervről, a munkaversenyekről az élmunkás mozgalomról beszélnek az emberek. Arról, hogy épülnek az új gyárak, erőmüvek, arról, hogy folyik Szlovákia iparosítása, hogy növekszik naprólnapra Csehszlovákia ipara szerte az országban számos új iskola létesül. A dolgozó fiatalokból százezer új orvost, mérnököt, tanárt, magas képzettségű szakembert képeznek. Kultúr-intézményeink az új kultúrát, a dolgozókat szolgálják. A boldog jövő felé menetel ifjúság-nk. Az imperialista országokban azonban — erről számolnak be az alábbi jelentések — csak nyomor és megaláztatás az ifjúmunkások része. LONDON Az angol újságok is elismerik, hogy a közelmúltban 600 ezer angol ifjúmunkás hagyta ej szülőhazáját, hogy külföldön szerencsét próbáljon. Hová mentek? Amerikába, ahol már több mint 14 millió a munkanélküliek száma, Olaszországba, ahol több mint ötmillió ember hiába keres munkát, Törökországba, ahol az ifjúság e^vharmada országutakon vándorol és a városszéli földekről kell lopnia napi eledelét. De sanyarú az otthonmaradottak helyzete is. A hJ'szonnégyéves Alf Chander három hét óta padon laIE degen tört meg a nap sugara a fegyverek csövein. — A föld nem a mienk, a föld nem a mienk — más gondolatra nem is voltak képesek. Ez töltötte be egész lényüket, ez izzott agyukban. Mint az áradat, mint élő lávafolyam zúdultak neki a carabinieriknek. Pattogó vezényszó, füllhasító ropogás, jajkiáltások és ... Luigi ott állt a dombgerincen mozdulatlanul. Falujának kis temetőjére gondolt és benne a három egyszerű fakeresztre. Minden harc áldozatokat kíván és Luigi tudta, hogy az ö harcuk, az ö áldozatuk nem hiábavaló. Tudta, hogy a lebukó nap végigsimítja utolsó sugarával Szicília és DélOlaszország sok-sok hasonló kis faluját és zsellérnépét, soksok városát és munkásait. Azt a népet, mely nem fél a Scelba vérebeitől, azt a népet, mely szabadon akar élni, szabadon dolgozni, és szabadságáért kész harcolni. Azt a népet. amely tudja, hogy nincs messze az az idő, amikor a föld azoké lesz, akik rajta dolgoznak s a gyárak a dolgozóké. Amikor újra szabad és boldog lesz a sok-sok Luigi — Olaszország... Sz. O. kik. Ifjúmunkás volt, 25 százalékkal kevesebbet keresett, mint a felnőttek. Ezt a bért még 11 shillinggel akarták csökkenteni a tőkések. —. Sztrájkkal harcolt ellenük: kidobták. De az Alf Chanderek ellenállását nem tudták megtörni az imperialisták. Az ifjúmunkások egyre erőteliesebben vesznek részt a kizsákmányo'ás elleni szervezett küzdelemben. DETROIT A né^er ifjúmunkások bére 78—80 százalékkal kevesebb, mint fehérbőrű társaiké. De a fehér munkásokat is a végletekig kizsákmányolják. Dávid Breetholm építőmunkás volt Detroitban. Magas nalotákat emelt a gazdagoknak — ő a külváros egyik barakjában lakott. Az egyik építkezésnél szerencsétlenül iárt. féllábát amputálták. La'-ása nincs. Az állomások padjain. hidak alatt szeretne aludni, ha el nem zavarná a rendőr. Amerikában, a „szabadság" hazájában — éhenhalni szabad. Harry Brookfield 12 éves korában került bányába dolgozni. A külváros zsúfoltsága és a ••endkívül nehéz fizikai munka felőrölte fiatal szervezetét. Tizennvolc évet élt. George O'Hara fekszik mellette a temetőben. N5ger kazánfűtő volt. Kezet emelt egv pökhendi jenkire, lelökték a villamosról. Ott halt meg az utcán. LONDON, DETROIT Két jele tés a nyomorúságba taszított ifjúságról