Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-16 / 210. szám, péntek

UJCTÜ 1949 december 16 Az ipari dolgozók segítik a szövetkezeteket A múltban a föld röghöz kötött dolgozóinak életét a reménytelenség hangulata, a létért folytatott nehéz küzdelem fojtotta és csak a szebb jövőbe vetett sóvárgó remény pírja vonta be életüket. Az egyszerű falusi dolgozót, a. zsellért lenézték az urak mindenütt és megtagadták tőle az érvényesülés lehetőségét. Keservesen küzdött az életért, az erőiket kizsákmányoló gyárosok és kulákok ellen. Ebben a kisparaszttal sem tettek kivételt, aki egész családjával kínlódva művelte soványka földecskéjét a legegyszerűbb termelési eszközökkel. 1945 és főleg 1948 februárja után megindult falvainkban is a szocialis• ta építőmunka s ez az állandó, fejlődési folyamat gyökerében változtatta meg falvaink eddigi arculatát. Földet kaptak a mezőgazlasági munkások, akik a kis- és középparaszttal karöltve, egyetértve az ipari munkásság ebb holnapot megalapozó célkitűzése nagy tömegével, küzdenek most a sz ink megvalósításáért. Ma a falu dolgozója már nem a mult lenézett embe: e, hanem szocialista társadalmunk egyenjogú építője. Miként a városokban az ipari munkásság, úgy a falvakban a föld dolgozója tömörül az új életet építők nagy táborába Itt aztán nincs megalkuvás s ebben a küzdelemben dől el, hogy ki válik a szebb jövő építőjévé, ki pedig annak ellenségévé. Sokat kell dolgoznunk, hogy megteremthessük a jobb megélhetést biztosító életviszonyokat s ez az építőmunka egymásra utalja dolgozóinkat. Ez a folyamat az élet egészséges fejlődését bizonyítja s egyúttal bizonyítja azt is, hogy a szocializmust nem valósíthatjuk meg az ipar és föld dolgozói erős szövetsége nélküL VESNA-AUTO A FALUBAN. Falvainkban a szocializmust csak az EFSz-ek révén valósíthatjuk meg. Ebbe az építőmunkába egyre nagyobb számban kapcsolódik be a föld dolgozója, akinek a tudatába már erősen belevésődött a szövetkezet nagy jelentősége. Nélküle bizony továbbra is csak egyetlen lovacskájával szántaná földjét s az életben fán sohasem találná meg a boldogságát és örömét. Ma már tapasztalatból tudja, hogy a gép, a traktor megkönnyíti egész családja munkáját és biztosítja a faluban a nagyobb termelékenység elérését. Az ipari munkásság és a föld dolgozói szorosan egymásra vannak utalva. Az egyiknek kell a gép, a textil, cipő, a másiknak meg az élelem. S dolgozóink ennek tudatában végzik fokozottabb figyelemmel kötelezettségeiket. A termelékenységet állandóan növe'ik, hogy mindenből elegendő legyen mindnyájunknak. A Vesna és az Obúva nemzeti vállalatok a napokban akciót indítottak, melynek célja az, hogy olyan falvakban, ahol eddig még nem rendeztek be elárusító üzleteket, oda autóval szállítsák a szükséges áiuecikkeket a szövetkezeti tagoknak, hogy ezeknek ne kelljen a városokban időt vesztegetni az üzletek látogatásával. Ennek az akciónak értelme az, hogy az ipari munkásság segíti és támogatja szövetségesét, a szövetkezeti tagokat, akik a falvakban a szocializmus úttörői lettek. A földműves így kézzelfoghatóan meggyőződik arról, hogyha szövetkezeti tag lesz, nemcsak a föld megművelésében jut előnyökhöz, hanem könnyebben hozzájut különféle fontos árucikkhez ls. A Vesna és az Obuva nemzeti vállalatok alkalmazottai fáradságot nem kímélve járják autókkal a falvakat, ahol rögtönzött üzjeteket rendeznek be és így könnyítik meg a szövetke zeti tagok téli bevásírlását. Egyházkarcsán Jurcsák Ferenc, a helyi EFSz elnöke ezeket a szavakat intézte a Vesna elárusítóihoz: — Csak most látjuk az együttműködés igaz értelmét. Eljöttetek hozzánk s ezálta

1 közelebb hoztátok az ipari dolgozók munkáját a miénkhez. Meg tudjuk érteni egymás gondját, baját s ilyenkor láthatjuk csak valóban közös munkánk gyümö'csét. ígérjük azt, hogyha a jövőben a kormány bármilyen k(jte'ezettséget is ró ránk, azt százszázalékon fe'iil teljesítjük. Most már mindenki láthatja, hogy azt, amit a kormányunk mond, az nem csak ígéret, hanem valóság! ÜJ TAGOK JELENTKEZNEK. A napokban kilátogattunk Bősre, ahová a Vesna elárusító autója szintén sok szép textilanyagot hozott ki a szövetkezeti tagoknak. A Munkásotthon helyiségében rendeztén be rögtönzött üzletüket. A falusiak boldogan tolongtak az ajtó, meg a pult előtt s boldogan mondogatták egymásnak, hogy mégis csak érdemes szövetkezeti tagnak lenni, mert a mezőgazdasági munka jobb megszervezése melett még más előnyökhöz is iutnak. — Ez a Vesna-akció nagy port vert fel a faluban — mondja bent a helyiségben Bodó Ferenc elvtárs — a mai napon hét újabb tag jelentkezett. A községben most többen beszélik, hogy ezzel akarják meghódítani a népet. Furcsák ezek az emberek! Tán éppen az kéne nékik, hogy senkinek semmit se adjanak? Ez helytelen vélekedés, mert ha ráléptünk a szocializmus útjára, akkor a jó munkáért jutalmat is kapunk. Beszélgetés közben körénk gyűlt a Munkásotthonban tartózkodó több: gazda is. — Az építőmunkánknak itt az eredménye — mondja a hatvanötéves Varga János elvtárs —, hogy végre megmutathatjuk, milyen jót hoz számunkra a jövőben ez a rendszer. Megszólítom Cseky Ferencnét? — Mi jót akar venni? — Párna alját — feleli röviden, majd így folytatja — örülök, hog> itt helyben vásárolhatunk s hogy nem kell ezért az anyagért öt-hatszor is bemenni Szerdahelyre. Ezt mind a szövetkezetünknek köszönhetjük . .. — János, megvettél már mindent? — kiált valaki Major Jánosra, a várkonyi állami birtok egyik munkavezetőjére, aki szintén szövetkezeti tag. — Még nem! — Azért gyere csak ide egy kicsit — kérik a szomszédjaim. Maior elvtárs hozzánk jön s megkérdezem előbb tő'e, hogy mit akai vásárolni. — Inget, nagykendőt a feleségemnek, fuszeklit . Igazán jól esik ne künk, hogy ellátogattak hozzánk ez zel az autóval és kérjük a Vesnát, továbbra is látogasson meg bennünket. Igy sokkal több tagunk lesz s ha többen leszünk, jobban fogunk tudni dolgozni. — Szeretnék lábbelit is kapni — szól közbe Varga Mihály, — azután konfekciót, munkásruhákat. Ezekhez a dolgokhoz nehéz hozzájutni, mert ezekért a városba kell mindig bejárni s a falusi ember nem jártas az ottani üzletekben. Ha itt helyben történik az eladás, ez sokkal előnyösebb volna nékünk tagoknak. De időt se veszte getnénk a vásárlásoknál. Kintről autóbúgás hallatszik. Az Obuva teherautója futott be. — Vásárolhatunk cipőt is! — mondják egyszerre többen is fellélegezve. És folytatódik az eladás. A szövetkezeti tagok téli anyagokat, szövete ket, ingeket, kendőket, harisnyákat vásárolnak. D° nemcsak Bősön, hanem a többi falvakban is így törté1 nik az eladás. A Vesna és az Obuva nemzeti vállalatok így juttatják kiíeI

jezésre törekvéseinket, hogy a szo cialista kereskedelem segíti a haladó földműveseket. P. B. Téli munkák a legelő . az 151 lióDan a r;ei icen Nincs már helye a legeltetésnek! Az asszúfű, amelyet belepett a por, amelyen dér képződik, úgysem táplálja már állatainkat. Különösen a birka veszélyes legelő állat, késő ősszel és télen, mert tövig lerágja a füvet és ezzel a jövő év termését is tönkreteszi. Most van itt az ideje a bokorirtásnak, a köhordásnak, a vízmosások betöltésének és a legelő . ápolásának. Nyissak meg a rét és legelő zárt állományát a téli csapadéknak! Nehéz borenával, skarifikátorral tépjük fel a mohát. Szaggassuk meg a zöldmező talaját. Hordjuk rá télen át kétszeres, háromszoros hígításban a trágyalevet. EgyxEÓv:". küvcs" cünk el mindent, hegy jüvere ne legyenek szénagendjaink. i j A jószág istállóba, ólba szotrul, mert védeni kell őt a hidegtől. Ez a beistállózás mindig nagy i megrázkódtatással jár. A frisis levegő helyett az istálló levegőjét j kapja az állat és az éltető napsugarat is kénytelen nélkülözni. Gondoskodjunk lassú szoktatás- ( sal arról, hogy különösen a vemhes állatok a délelőtti naposabb, melegebb időben pár órát a szabadban töltsenek. Ennek egyetlen nap sem szabad elmaradnia. Ai apaállatot és a nagyobb növendékeket még zimankós napokon is kint kell járatni. Kisebb növendékeknek az istálló legmelegebb, legvilágosabb és jól szellőztethető sarkában adjunk helyet. 3. Lombhullás után sokat kell dolgoznunk a gyümölcsösben. Először is a fán maradt, összeaszott beteg gyümölcsöket kell leszednünk, a fánmaradt levelekkel együtt. Levágjuk a beteg, vagy leszáradt galyakat is. Az ágcsonkokat felforralt, majd lehűtött kátránnyal kenjük be. Hozzákezdünk a kéregkaparáshoz, az idősebb ágakat kaparóval, a fiatalabbakat drótkefével tisztítjuk meg. A fák tisztításából származó hulladékot gyüjtsük gondosan össze és égessük el. A fák alját fel kell ásni. A fák törzsére hernyófogó enyvgyűrűt teszünk. A zöldséges kertben ne maradjon el az őszi trágyázás és a hantosásás. Változtassunk a táblák beosztásán úgy, hogy az utak minden évben más helyre kerüljenek. FöSdmiives óságunk nagy trešatíaiai Röviddel azután, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek első konferenciáján Široký kormányelnökhelyettes kifejtette a falu új feladatait a szocializmus építésével kapcsolatban, a földműves ifjúság Bratislavában is konferenciára gyűlt össze. A földműves ifjúság igen élénkén tárgyalta azokat a feladatokat, melyeket a IX. pártkongresszus határozott meg számára s melyeket szlovákiai viszonyokra alkalmazva, igen kimerítően és részletesen vázolt Široký miniszterelnökhelyetes az Egységes Földműves Szövetkezetek összszovákiai értekezletén. A gyűlést Helena Chutková képviselőnő nyitotta meg. Utána M. Falt'an füldmüvelésügyi megbízott, valamint a ČSM központi bizottságának elnöke, Sykora képviselő beszélt. Falt'an megbízott beszédében rámutatott a szlovák földműves ifjúság föfeladataira. A jövö évben mintaszerű szövetkezetet létesít a kolárovoi földműves ifjúság. A falusi fjúság példaadásait tovább kell fejlesztenünk. Már az eddigi példák is igen szép eredményeket mutatnak. Láthatjuk, hogyan válnak falvaink fiai és leányai a szocializmus építőivé a falvakban. — Szeretnők — mondotta a megbízott — hogyha az ifjúság néhány állami birtokot, valamint néhány gépállomást is átvenne. Elhatároztuk, hogy az ifjúság már most átvehet 3 állami birtokot. Biztos vagyok benne, hogy a földműves ifjúság ezeken a birtokokon úgy fog gazdálkodni, hogy megmutatja a mezőgazdaságban dolgozóknak, milyen sikereket lehet elérni a mezőgazdasági termelésben. Az ifjúság ebbe a munkába is új lelkesedést és új szellemet visz majd. Az ifjúság szenteljen minden faluban nagy figyelmet az Egységes Földműves Szövetkezeteknek. Az összes építkezési akcióban az ifjúság nagy segítséget nyújthat. A földműves ifjúságnak be kell lépnie a micsurini klubokba, melyeket a falvakban szerveznek. Délszlovákiá' ban az ifjúságra igen fontos feladatok hárulnak: Megnyitni és elmélyíteni a testvériséget, barátságot és szövetséget a » szlovák és magyar ifjúság között. A vita során, melyen nagyszámú kiküldött vett részt, megbeszélték az eddigi eredményeket, próbálkozásokat és terveket. — Egyesült erővel azon leszünk — jelentették ki a küldöttek, — hogy megnyithassuk az utat a jövedelmezőbb mezőgazdaság, a jobb legelőgazdálkodás előtt. A gépek segítségével emeljük a mezőgazdasági munkák értékét, hogy ezáltal a faluban is jobbat, többet és olcsóbban tudjunk termelni. ANDREJ KIRHOV: Édesanyám Petjka a legjobb esztergályos volt a gyárban. Öröm volt ránézni a munkájára. Az volt a titka, hogy nemcsak a kezével, de a szívével is dolgozott. De csak ő tudta, hogy ezért jó a munkája, a többiek viszont úgy mondták, hogy Petjkának ördöge van. Ezt mondták róla húsz évvel ezelőtt is, amikor még csak öklömnyi gyerek volt, de már falvak, vá" rc£ .érne Akkor meg, az első világháború utáni években, ezrével kóboroltak az országban gazdátlan gyerekek. Ö is egyike volt ezeknek. Loptak raboltak, gyújtogattak és hiába volt minden drákói rendszabály, míg végre rájöttek, hogy gyerekeket megjavítani csak nagy, áldozatos jósággal lehet. Egész városokat építettek föl szerte az országban és ezek a városok a gyermekek városai lettek, azoké, «kik nem ismertek apát-anyát. Volt, akit erőszakkal vittek ide, volt, aki éhesen rongyosan maga jött a pajtásai után. Vissza, a kóbor életbe egyik se kívánkozott többé. Petjkát egy piaci lopás miatt vitték be. Egy szegény öreg asszony erszényét lopta ki a kötényéből. Fehér haja, apró, hegyes kontya volt az öregasszony nak és furcsán tityeget-totyogott ide-odt, amikor kereste a pénzét. Petjka, egy üres láda alá hasalva figyelte és még nevetett is rajta. Egy társa árulta el, éppen az, akit ő fogadott fel a bandába. Nagyon fájt ez, annyira, hogy már kedve se volt elmenekülni. Csak akkor eszmélt föl, amikor már fel akarták tuszkolni a kocsira. Rúgott, harapott, csurgott a vér a rendőr kezéből. Azt hitte, most már csak a bitófa következhet. Tévedett: álomországba került. Hófehér szobába, melegbe. Párolgó kakaót és kalácsot tettek elébe és ahelyett, hogy megütötték volna, megsimogatták. Várta, hogy a fejére olvassák a vétkét; öt évig vár erre, de soha, senki nem említette. Ellenkezőleg, azt mondták, hogy jó fiú. Bizionyára összetévesztették valakivel, dehát volt esze, nem leplezte magát. A kellemetlen csak az volt a dologban, hogy meg kellett játszania a jó fiút. Nehéz volt, de kifizetődött, mert csak most tudta meg, milyen borzasztó is volt az az élet. Egy napon aztán kezébenyomták az írást, neve is volt már, mert eddig csak annyit tudott, hogy Petjka. Azt se tudta honnét való, a legrégibb emléke az volt, hogy bo torkált romok között és egy lángoló ház a szeme előtt omlott össze. Néha még valami más is derengett az agyában. Halvány, egybemosódó képet látott, vagy inkább érzett, mert az alakokat nem látta tisztán. Azt, hogy valaki föléjehajolt és ez jó volt. Szerette volna jobban kinyitni a szemét, vagy mélyebben figyelni befelé, de hiába, többet nem tudott se látni, se érezni a képből. A nagy autógyárban kapott állást. Már az első napokban felismerték, hogy ügyes és neki adták a legkényesebb munkákat. Aki csak a gyárból vagy felületesen ismerte, azt hihette, hogy éppen olyan, mint a többi munkás. Csak ő tudta, hogy nem olyan. Nem lehet olyan, mert azok valamennyien tartoznak valahova. Van legalább egy sír, ahová kijárnak időnként. Ö mindenkihez tartozik, az egész országhoz és mégis senkihez se. Próbált barátokat szerezni, sikerült is. Udvarolni is megkísérelt, volt is sikere. Alig tudott megszabadulni egyegy ragaszkodóbb szőkétől, vagy barnától. Mégis úgy érezte, hogy nem ez az, amit keres. A társai egyre biztatták. — Mire vársz még, Petjka, miért nem nősülsz meg, nézz csak körül, annyi derék lányt találsz akár itt a gyárban is. Mindegyik boldogan feleségül menne hozzád. Itt már az ideje, Petjka, ha nem akarsz megmaradni magnak ... Petjka magában igazat adott nekik és mégis, amikor már ott állt, hogy szóljon a lánynak, visszalépett. Mi lesz, ha megkérdezik, hogy hol az apja, anyja? Hogyan állhat majd a másik anya szeme elé ő, aki nem is ismert anyát? Egyik nap, amikor a gyárból hazafelé tartott, egy kerítésen üldögélve öregasszonyt látott. Azaz dehogy, csak egy hegyes, apró fehér kontyot. Valami beiéhasított: látta maga előtt a piacot, össze-vissza sátraival, sáros földjével, a tarka tömeggel és a tipegő-topogó öregasszonyt, akitől ő ellopta az erszényét. Annak volt ilyen hegyes pici kontya. Egyszer csak ott állt előtte. Az öregasszony felnézett rá és megszólalt, mintha meg kellene magyaráznia valamit: — Kicsit elszédültem, nem ártana egy bot, volna mire támaszkodni ... — mondta nem is Petjkának, inkább önmagának. — Itt lakik? — kérdezte Petjka és most már nem a pici öregasz" szonyra hasonlított a nénike, hanem valaki másra, mert az arca szelíd és jó volt és a szelídség és a jóság minden emberi arcot hasonlatossá tesz egymáshoz. — Ó dehogy! Messze lakom, de már nem sokáig, hiszen csak kegyelemből vagyok náluk. De talán majd rövidesen bevesznek az Öregek Házába, ott jó meleg van télen és enni is adnak, amennyi csak kell... Petjka bólogatott és magától" értetődően megfogta az öregaszszony karját. Elindultak együtt, apró léptekkel, meg megállva. — Ha valaki most lát engem, azt hiszi, hogy az anyámmal megyek ... — gondolta Petjka és újra meg újra végiggondolta ezt. Árra is gondolt, hogy jó volna, ha Milia látná így és másnap megkérdezne a gyárban: „Ugye a mamájával ment tegnap Prútov szaktárs?" — Itt vagyaink — mondta az öregasszony. Megállt és onnan alulról, mert már erősen az anyaföld felé hajolt, felnézett Petjkára. — Ilyen lenne már az én fiam is, ilyen nagy, derék ... — mondta és messzire nézett, a múltba, rég elhullott könnyek nyomába. — Majd . . . majd eljövök megint * . . nyögte ki Petjka és szeretett volna még mondani valamit. — Ha még itt talál, mert amint mondtam, nem igen tűrnek már ... — mondta az öregaszszony olyan hangon, mintha ma* ga is megértené, hogy őt már nem tűrik. Petjka autóbuszra ült, hogy hamar érjen a lakására. Egészen más^szemmel nézett körül Az a szerencse, hogy jó a kályha és főzni is lehet rajta. De hiszen a fülkéből akár konyhát is lehetne csinálni... Mérőszalaggal pontosan felmérte a fülkét. Bólintott, aztán hangosan kimondta a szót: Édesanyám. És a szobában és konyhában mintha már ott togyogott volna a kicsi öregasszony. \