Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-17 / 211. szám, szombat

1949 december 13 V 7ff)eti Ui vniká Oio ciLiak čul Új( magijai k&n^otket! r i. Süvölt a sziréna. Már öt óra van. Vége a délutáni váltásnak. Az országútról futóléptek hallatszanak. Az egyik elkésett dolgozó siet az üzembe. Épp az utolsó percben érkezik. Liheg. A kapu előtt kikapja zsebéből ellenőrző lapját s az óra mutatóját lesve lebélyegezteti. — Mégsem késtmel shrdlshrdlrdl — Mégsem késtem el! — kiáltja dicsekedve András bácsinak, a szolgálatos kapuőrnek. — Csak siess fiam, mert pontosan kell váltanod! Szűcs Béla, az elkésett dolgozó előbb még megigazítja a kalapját és újból rohanni kezd műhelye felé. Náluk bizony szégyen a késés. Pedig senki sem kényszeríti őket, hogy percnyi pontosságra betartsák a munka kezdetét, de az új munkásbecsület nem engedi meg, a késést most, amikor a munkának értelme van és a legnagyobb tisztességgé vált. S aztán meg itt a verseny is. a termelékenység állandó fokozása. Minden percet jól ki kell használniok, hogy növelhessék eddigi teljesítményüket ... A műhelyekben már elkezdték a harmadik váltást, a munkájukat végzett dolgozók pedig hangos beszélgetés, nevetgélés közepette indulnak el hazafelé. — Te, János! — kiált Jónás Feri a kapuhoz közeledő Firtos Jánosra. János megáll. Visszafordul. — Mit akarhat megint ez a részeges? — mondja halkan magában. a A legszívesebben tovább menne, de azért bevárja, barátságosan karon fogja és elindulnak együtt otthonuk felé. Szomszédok. Jól ismeri Ferit. A munkáját becsületesen végzi, de mihelyt elhagyja a műhelyt, senki sem tudja öt visszatartani a kocsmától. —Mit csinálsz este, János? Üjból gyűlésre mész? — Nem! Ma szabad vagyok, — feleli elgondolkodva. — Nem volna kedved egy máriáspartira? Veled már úgyis rég játszottunk. Gyere, elmegyünk a Kékcsillagba. Firtos János Feri szeme közé néz. Az nem bírja súlyos tekintetét és lassan elfordítja fejét. — Nézd, nem akarok neked papolni, de azt nyugodtan megmondhatom, hogy a kocsmákban a régi élet folyik; ott a munkás a sok italban az eszét veszti és nem találja meg sohasem élete értelmét. S minékünk, az új élet építőinek józan fejre van szükségünk. Ne haragudj, de én hazamegyek a családomhoz. A feleségem, a gyermekem vár reám. 2. Firtos János az új üzemi munkáslakások egyikében lakik. Az ajtó előtt megtörli a cipőjét és jóleső érzéssel belép az előszobába. Örül, hogy odahaza lehet már. Felesége figyelmes lett az ajtónyílásra és ki is jött erre a konyhából. Kötényében megtörli a kezét és kedves mosollyal fogadja férjét. — Ma este ugy-e, idehaza maradsz ? — Igen, — feleli János, kabátját leveszi, majd feleségéhez megy, megfogja a karját és így szól hozzá: — Ma is sikerült egy százalékkal emelnünk csoportunk normáját. Csak a Kiss Józsi lenne ügyesebb, mindjárt jobban menne minden. — Majd belejön ő is a munkába, — kezdi mentegetni a felesége az ifjú munkást — hiszen csak nemrég került hozzátok és még túl fiatal is. — De jó munkás lesz belőle, kitanítjuk őt is, ... A gyermek hol van? S a szobából egyszerre rádiósivítás hallatszik ki. Az asszony elmosolyogja magátt. — Játszik — mondja félénken és besiet a szobába. János utána megy. — Mit csinálsz, te kis ördög ? Még elrontod a rádiót! — Szervusz, papa! — kiált fel a kis Agi. Fürtös, szöszke haja csak úgy lebeg, mintha a szél fújná, most, amikor a rádió mellől az apjához fut. Ötéves. Jövőre már iskolába fog járni. Szereti is őt az apja. Felkapja, összeölelgeti és csókolgatja. Majd leül a rádió mellé, ölébe veszi a kis Ágit és úgy keres valami jó zenét. Ezt hagyd, apám, — kérleli öt a leánya. Valamelyik állomás aKalinkát adja. Apró kezecskéjét az ütemre verdesi. Tetszik neki ez az orosz dal. De az apának is tetszik, mert dúdolni kezdi. — Énekeld, apuka! És János énekli is. Az asszony közben kioson a konyhába és néhány perc múlva visszajön. — Idenézz apa, megkaptuk ma a Népnaptárt, — mondja mosolyogva a felesége és gyorsan hozzáteszi — én már át is lapozgattam. János abbahagyja a dalt. Kezébe veszi az új naptárt. Előbb a fedőlapot nézegeti. Szinte babusgatja ezt a könyvet, mint valami értékes ajándékot. Már régóta vágyódott utána. Érzi, hogy ez az új naptár még jobban megszilárdítja a magyar és szlovák dolgozók erős kötelékét. Építő munkánk nagy lázában még jobban összefüzödnek a barátság szálai és fokozottabb mértékben válnak valósággá kitűzött terveink. — De könyvek is kellenének, mondja elgondolkozva János. — Lapozd csak fel a naptárt, ott majd feleletet kapsz erre is, — mondja a „mindent tudó" asszony. A férj szótfogad s a képes melléklet után megakad a tekintete egy zöld lapon. „A tudás hatalom", hirdeti az első mondat s ľ.tána elolvassa a Magyar Könyvtár Barátai Körének hirdetményét. „Népi demokratikus országunk a dolgozóké, hogy minden dolgozó hasznos alkotó tagjává válhassék a társadalomnak, művelődnie, olvasnia kell! Az 1950-es évben közel ötven szépirodalmi, politikai és ifjúsági müvet ad ki a magyar könyvtár. Művelődj, olvass, hogy el ne maradj!" — Ez már igen! Hallod asszony! Üj magyar könyveket adnak ki! Nem feledkeznek meg rólunk, neked is lesz olvasnivalód, kis Ágika! Aszszony, hozd ide rögtön a tintát, hadd töltsem ki a jelentkező lapot! 3. így küldik be dolgozóink napról napra tömegestől a jelentkezési lapokat. Nem kötelességből, hanem szükségből teszik ezt, mert érzik, hogy a Magyar Könyvtár Barátainak Köréhez való tartozásukkal újabb téglát raknak le a szocializmus magasodó épületére. Művelődnünk és olvasnunk kell! A magyar könyvek kiadása lényegesen hozzájárul dolgozóink kultúrszínvonalának emeléséhez is. A könyv a legjobb barátunk, sohasem csal meg s mindig bízhatunk benne. Üjabb erőt meríthetünk ezekből a könyvekből, melyek megmutatják számunkra a helyes utat, melyen haladnunk kell. Érezzük ugyan mindnyájan, hogy mi a helyes út, a szebb élet útja, de folytonos tanulás nélkül olyanok lennénk, mint az elhagyott sziget Robizonja. Tudjuk ugyan kötelességünket, hogy a termelékenység növelésével emeljük életszínvonalunkat, de ha nem olvasnánk és tanulnánk többet, jelszavaink csak begyakorolt frázisok lennének, amelyeket állandóan csak ismételnénk. Ezért kell tanulnunk és olvasnunk, foglalkoznunk a mindennapi élet kérdéseivel és tanulmányoznunk a felvilágosító politikai könyveket, melyek egyedül fejleszthetik csak tudásunkat, fokozhatják munkateljesítményeinket és mutatják a jövő perspektíváját. A szépirodalmi könyvek olvasásával pedig, melyek a dolgozók életét tükröztetik vissza, kitárul előttünk a lelki szépségek nagy tárháza és öntudatra ébredünk általuk. Arra tanítanak, hogy: te munkás, paraszt és tanult ember! Tiéd az élet, a munka, az ország! Csak építs, alkoss továbbra is oly nagy erővel, mint tetted eddig, mert csak így lehetsz boldogabb és teheted szebbé családod életét. Kezemben tartom az első három megrendelőlapot. Véletlen, hogy épp így kerültek össze. Egy munkás, egy földműves és egy tanító jelentkezési lajai ezek. Olvasom ezeket a címeket: Az első: Nagypál László, földműves, Širkovce, feledi járás. A második: Mészáros Lajos, tanító. Tek. Lužany. želiezovcei járás. A harmadik: Szilva József munkás, Svodov p. Sarovce. Ez az első három megrendelőlap jelképesen is hirdeti dolgozóink öszszetartását és erős egységét. Dolgozóink már nemcsak a munka frontján, hanem a kultúra terén is együtt haladnak a szocializmus útján, s ez arról gyöz meg, hogy valóban egymásra találtunk és lelkesen sorakozunk fel munkáshazánk legjobb építőinek táborába. Művelődjünk, olvassunk tehát minél többet, hogy el ne maradjunk, hogy hazánk boldog, elégedett polgárai lehessünk. Petrőczi Bálint - UJSZ0 G. Gafurov, tadzsikisztáni központi párttitkár: Sztálin a S^ovjetánió nemzetei barátságának nagy ihletője 1935 december 4-én a tadzsiki és turkmem haladó szellemű kolhoz tagjainak gyűlésén, amelyen résztvettek a párt és a kormány vezető tényezői, J. V. Sztálin elmondotta történelmi beszédét a nemzetek baráti szövetségéről. A Szovjetúnió nemzetei közti szövetség igen nagy és fontos vívmány — mondotta Sztálin elvtárs —, mert amíg ez a szövetség létezik, országunk nemzetei szabad és legyőzhetetlenek lesznek. Senkitől sem félünk, sem belső, sem külső ellenségtől, amíg ez a szövetség él és virul. Ehhez nem fér kétség, elvtársak. Sztálin elvtárs megjegyezte, hogy már vége a Szovjetunió nemzetei közt fennállt bizalmatlanságnak, hogy a nemzetek szövetsége egyre erősödik és hangsúlyozta, hogy ez a szövetség az a legértékesebb a sok minden között, amit nekünk a bolsevista nemzetiségi politika nyújtott. Azóta, hogy Sztálin ezeket a gyönyörű szavakat mondotta, a Szovjetúnió nemzeteinek életében ha'a'mas események következtek be. A Szovjetúnió Nagy Honvédelmi Háborújában, amelyet a hitlerista Németország és a japán imperialisták ellen folytatott, a Szovjetunió népeinek szövetsége óriási megpróbáltatásokon ment keresztül és még inkább megerősödött Azok a törhetetlen testvéri kötelékek, amelyek egységbe fonják a Szovjetúnió nemzeteit, méginkább megerősödnek a kommunista társadalom győzedelmes építésében. L A kommunista párt és vezérei, Lenin ť 5 Sztálin már régen, az Októberi Forradalom előtt kidolgozták a párt programját a nemzetiségi kérdésben. J. V. Sztálin klasszikus művében „A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" ki van fejtve a marxista tanítás a nemzetekre vonatkozólag és elméletileg meg van okolva a bolsevista párt politikája a nemzetiségi kérdésben. Lenin és Sztálin a régi burzsoá nacionalizmus ideo.og.aju helyett a proletár internacionalizmus új ideológiáját állították fel, a nemzetek szabadságának, egyenjogúságának és baráti szövetségének ideológiáját. 1917 októberében — mondotta Sztálin elvtárs az 1935 december 4-én tartott gyűlésen — amikor nálunk széles méreteket öltött a nagy proletárforradalom, amikor m.gdöntöttük a cár, a nagybirtokosok és a kapitalisták uralmát, a nagy Lenin, tanítónk, atyánk és nevelőnk azt mondotta, hogy mostantól kezdve sem uralkodó, sem elnyomott nemzetek nem létezhetnek, hogy a nemzetek egyformák és szabadok kell, hogy legyenek. Ezzel eltemette a régi cári burzsoá politikát és az új bolsevista politikát, a bsrátság politikáját, országunk nemzetei közti testvériség politikáját hirdette meg. A Nagy Októberi Szocia.is'a Forradalom és a szocializmus kiépítése következtében a Szovjetúnióban megvalósult Lenin és Sztálin tanítása a nemzetiségi kérdésről. A szovjet kormány rendeletei, amelyek nemzetiségi előjogok és korlŕ ozások megszüntetését eélozták, továbbá a nemzetek egyenjogúságának és az önrendelkezési jogának kihirdetése, támogatták a nemzetek közti kölcsönös bizalom megteremtését és barátságuk megszilárdítását. Ez az únióban az autonóm köztársaságok megalakulásában nyilvánult meg és az ő későbbi belépésükben a szovjet szocialista köztársaságok úniójába. A bolsevista párt és a szovjet kormány kitűzték maguknak a feladatot: A nemzetek közti tényleges egyenlőtlenség megszüntetését. A bolsevista párt egész munkája, amely a nemzetiségi kérdés megoldására irányult a Szovjetunióban, Sztálin elvtárs közvetlen vezetése alatt folyt le. Az általa kidolgozott A kínai asszonyok és a termelés Kína felszabadított részein az aszszonyoknak két föfeladatuk van: növelni a termelést és ellátni a fronton harcoló katonákat. A földreform előtt csak a szegény asszonyok dolgoztak a mezőgazdaságban, a jobbmódúak ezt a munkát szégyennek tartották. Ma már a mezőgazdasági munka olyan kötelesség lett, amelyre mindenki büszke. Az asszonyok megtanulnak vetni, aratni s azt mondják: ..A férfiak kötelessége a harc, miénk az aratás". A mult évben Tucsen-Yang-Cson és Sansi falvaiban több asszony aratott a földeken, mint férfi Az aratást négy nap alatt végezték el. A kínai parasztasszonyok leghasznosabb házimunkája a szövés. Ebben az országban, ahol az ipar még korántsem fejlett, a polgári'öltözetek és egyenruhák anyagána.

; <zövé

c és fonását a parasztasszonyok végzik. Az elmúlt év tavaszán, Észak-Kína In-Tai-Han tartományában verseny kezdődött a oarasz asjzonyok közöt

f; ki termel több szövetet. A vidék asszonyai több, mint 670 000 ruhára való szövetet állítottak elő, azaz a vidék hadseregének és egész lakosságának szükségletét. A mezőgazdaság is nagy léptekkel sietett a háziipari termelés segítségére. A demokratikus kormány segélyt szavazott meg olyan szövetkezeti szakszervzet létesítésére, mely az eladókat és a vásárlókat egyesíti magában és célja a fonó- és szövő háziipar fejlesztése. A szövőasszonyok szívesen alkotnak kisebb csoportokat, amelyekben egymást segítik. Az idősebbek tanítják a gyermekeket. míg a fiatalok folytatják a munkát. A megszövött anyagokat mezőgazdasági terményekre cserélik be. Hcseng városában (Sanszi tartomány) 125.000 szövőasszony (a női lakosság 70 százaléka) alakított ilyen kölcsönös .segélycsoportokat A kínai asszonyok a fonás és szövés mellett más egyébbel is foglalkoznak: kötnek és hímeznek, baromfit és selyemhernyót tenyésztenek és még sok más hasznos munkát végeznek. Politikai és gazdasági helyzetük fejlődésével egyidejűleg a kínai aszszonyok persze megkövetelik maguknak a jogot a tanuláshoz is A kormány segítségével olvasó és író-olvasó osztályokat létesítettek. A lelkes növendékek hat hónap alatt elsaiátították az írás és olvasás tudományát. Asszonyok az iparban. A gyárakban az asszonyok ugyanazt a fizetést kapják, mint a férfiak. Szabadon szervezhetik szakszervezeteiket. Választhatnak és választhatók és a különleges bizottságokban javasolhatják és megvitathatják a termelési terveket. Szülés esetén kéthónapos fizetett szabadságot kapnak és megfelelő orvosi ellátásban részesülnek. Bölcsődék és ingyenes iskolák állnak a dolgozó nők és gyermekeik rendelkezésére. A munkásaszszonyok tudásukat esti iskolákban fejlesztik. A Nemzeti Szakszervezetek hatodik nagygyűlésén, 1948 augusztusában, több mint 504 kiváló munkásnő vett részt. A szegény asszonyok életszínvonala jelentős emelkedést mutat. Nemcsak bérük növekedett, de szabadnapjuk most teljesen az övék. Charbinban a kormány modern szobákat juttatott a kuliknak és a szegény munkásoknak, villanyvilágítással, vízzel és fűtéssel. Ezt kapták régi, nyomorúságos kunyhóik helyett. A szobákat eddig japánok vagy árulók lakták. A prostituáltakat olyan intézményekbe küldik, ahol megtanulják, hogy lehetnek jó munkásnők. Rövid idő alatt megfelelő nevelésben részesülnek, hogy később gvárakban vagy gazdaságokban dolgozhassanak. Az asszonyok bátorítják és növelik a felszabadító néphadsereget. A felszabadult kínai asszony jól tudja, hogy jogait és emberi méltóságát csak ú®

1 képes megvédeni, ha férjét és fiait a hadseregbe küldi. Ez az összes kínai asszonyok véleménye. Az anya elküldi fiát, a feleség a férjét és a nővérek fivéreiket. Wang asszony a Su-Sui ötödik kerületi nőcsoportjának gyűlésén ezt mondotta: — Öt fiam van. Az elsőt a japánok ölték meg. A második és harmadik a hadseregben szolgál és most, hogy a polgárháború elkezdődött, a negyediknek is azt mondtam, hogy álljon be a felszabadító hadseregbe. Az ötödik fiam nyomorék, szegény másképen őt is odaadnám, mint odaadtam a többieket. Szavainak hatása alatt e.pyedü' ebben a kerületben több. mint húsz fiatalember állt be a hadseregbe. Oroszország nemzetei jogairól szóló deklarációnak óriási politikai jelentősége volt. Sztálin elvtárs beszámolója a X. és XII. pártkongresszuson és a szovjetek I. Üsszoroszországi kongresszusán a soknemzetiségű szocialista állam kiépítésének részletes programjáról szólt. A nagy Sztálin a Szovjetunió alkotmányának a megalkotója, a győzelmes szocializmus 1 alkotmányáé. ' A lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes megvalósítása a korábban elnyomott, a volt cári i Oroszország uralma alatt sínylődő ! nemzetiségek újjászületésére veze' tett, gazdaságuk és kultúrájuk felvi! rágzását jelentette és átalakulásukat | haladó szocialista nemzetekké. ' A lenini-sztálini nemzetiségi politika győzelmes haladását igen világosan visszatükrözteti Tádzsikisztán példája. A tadzsikok földje az Októberi Forradalom előtt a cári Oroszország legtávolabbi területeinek egyik legelmaradottabb vidéke volt. Itt barbár feudális viszonyok uralkodtak. A kis ipari üzemek kivételével Tádzsikisztánban semmiféle ipar nem volt. A földművelés, amely primitív technikára támaszkodott, alig tudta a lakosság csupasz létét biztosítani és védeni. A nép nyomorban és éhségben élt. A lakosságnak 99 5 százaléka analfabéta volt. Tádzsikisztán •területén egyetlenegy főiskola, egyetlenegy középiskola sem léteze'.t. A cári uralom minden eszközzel arra törekedett, hogy a buchari emirségi tartományban éppen úgy, mint a cári Oroszország többi határmenti területén, megőrizze a középkori patriarchális rendszert. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a buchari emir kiűzetése után Tádzsikisztánból, pártunknak hatalmas munkát kellett itt elvégeznie az évszázados hátramaradottság megszüntetésére és a tadzsikisztáni gazdaság és kultúra felemelésére, hogy egyenlő színvonalra hozzák Oroszország belső vidékeivel. A szovjet rendszer létezésének első évétől kezdve Tádzsikisztánban nagy figyelmet szenteltek ipar alapítására és kifejlesztésére. Mojt Tádzsikisztán sokszázszor több ipari terméket szolgáltat, mint a forradalom előtt. Hatalmas segítséget nyújtott a bolsevista párt és a szovjet kormány Tádzsikisztánnak a földművelés felvirágoztatás^. Hála az öntöző hálózat megújításának és új csatornák kiépítésének, a vízzel öntözött terület az előzőnek jónéhánvszorosára nőtt. A kolhozberendezés győzelme nagy segítség volt az itteni vidék mezőgazdaságának gyors fejlesztésében. A köztársaság a Szovjetúnió középső országaiból és vidékeiről egyre nagyobb mértékben kapott traktorokat, autókat, földművelési eszközöket, trágyát és építőanyagokat. A tádzsik földművelés ma már igen nagy mértékben gépesítve van és igen nagy haladást és fejlődést mutat. Évről-évre nő a földművelés teljesítőképessége. Az 1913-as évvel öszszehason'.ítva a gyapottermelés Tádzsikisztánban szintén megsokszorozódott. Az 1935-ös év óta, amikor Sztálin elvtárs jelentette, hogy gyapotban jól állunk, nálunk a gyapottermelés már rés újabb néhányszorosára emelkedett. A gyapottermelés mellett sikeresen fejlődésnek indult és kifejlődött nálunk a mezőgazdaság többi ága is: a marhatenyésztés, gabonatermelés, kertészet, szőlőtermelés és selyemhernyótenyésztés. A tadzsiki kolhozok az 1948. évben már 5.3-szor többet termeltek, mint 1935-ben. Tádzsikisztánban éppen úgy, mint az egész országban, mélyreható kultúrforradalom folyt le. A szovjet rendszer évei alatt teljesen kiküszöbölték a lakosság írni-olvasni nem tudását. A legnagyobb siker saját nemzeti kádereink megteremtése. Sokan, akik résztvettek az 1935 december 4-i történelmi ülésen a Kremlben, jelentős állami tényezőkké váltak. Szaripova, egyszerű kolhoztagnő, ma a Szovjetúnió legmagasabb tanácsának a képviselője és a kerületi tanács kuljabi végrehajtóbizottságának elnöke. Dobaj Cholmatov kolhozista, aki szintén résztvett azon az ülésen, a tadzsiki köztársaság legmagasabb tanácsának képviselője és egy hatalmas kolhoz vezetője. Tádzsikisztán lakosainak már saját nemzetiségű orvosaik, mérnökeik, szigorlóik és doktoraik vannak. A tadzsiki írók. akik a szóvjet rendszer évei alatt itt felnőttek, műveikkel gazdagítják a Szovjetúnió nemzeteinek irodalmát.