Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-01 / 197. szám, csütörtök

Í949 (fecember f ÜJ SI© Közlemény a Kommunista és Munkáspártok itó Irodájának értekezletéről November második felében a Tájékoztató Iroda értekezletet tartott Magyarországon, ameiyen a következő pártok képviselői vettek részt: Bulgária Kommunista Pártja: Cservenkov V. és Poptomov V. elvtársak; Román Munkáspárt: Gheorghiu-Dej G., Kisinevski I. és Mogyorós A. elvtársak; Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M., Gerő E., Révai 3. és Kádár I. elvtársak; Lengyel Egyesült Munkáspárt: Berman 3. és Zavadszky A. elvtársak; Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja: Szuszlov M. és Judin P. elvtársak; Francia Kommunista Párt: Dudos 3., Fajon E. és Cogniot G. elvtársak; Csehszlovákia Kommunista Páftja: Slánský R., Bašťovanský S., Kopriva I. és Geminder B. elvtársak; Olasz Kommunista Pári: Togliatti P., D Onofro E. és Cicaiini elvtársak. Az értekezleten a következő beszámolókat tartották: Szuszlov M. elvtárs: ,A béke védelme és harc a háborús gyuj togatók ellen"; Togliatti P. elvtárs: „A munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai" és Gheorghiu-Dej G. elvtárs: „A jugoszláv kommunista párt gyilkosok és kémek hataJmáben". Vélemérys'k kicserélése után sz értekezlet résztvevői telies mértékben összeeegyeztették nézeteiket és egyhangúlag elfogadták a határozatokat. A béke védelme és harc a háborús gyújtogatni ellen A Bolgár Kommunista Párt, a > szerető nép ellen irányul, a féktelen Román Munkáspárt, a Magyar Dol- i fegyverkezési verseny az Egyesült gozók Pártja, a Lengyel Egyesült Államokban és a nyugateurópai orMunkáspárt, a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt és a Csehszlovák Kommunista Párt képviselői megtárgyalták a béke védelmének és a háborús gyujtogatók elleni harcnak a kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutottak: Az utolsó két esztendő eseményei teljes mértékben igazolták annak az elemzésnek a helyességét, melyet a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának első tanácskozása 1947 szeptemberében a nemzetközi helyzetröi adott. Ei időszak alatt még világosabban és még élesebben megmutatkosott a két vonal a világpoltikában — egyfelől & Szovjetúnió vezette demokratikus imperialistaellenes tábor vonala, amely tábor állhatatos és következetes harcot vív a népek köEötti békéért, a demokráciáért, másfelől az Egyesült Államok uralkodó körei vezette imperialista demokráciaellenes tábor vonala, amely tábor alapvető céija az angol-amerikai világuralom erőszakos megvalósítása, Idegen országok és népek leigázása, a demokrácia szétzúzása és új háború kirobbantása. Emellett az imperialista tábor agresszivitása tovább fokozódik. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei nyíltan folytatják az agresszió és az üj háború előkészítésének politikáját. Az imperialista tábor és a háború ellen folyó harcban megnövekedtek és megerősödtek a béke, a demokracia és a szocializmus erői. A Szovjetúnió erejének további növekedése, a népi demokratikus országok politikai és gazdasági megerősödése és rátérésük a szocializmus építésének útjára, a kínai népforradalom történelmi győzelme a belső reakció és az amerikai imperializmus egyesült erőt felett, a Német Demokratikus Köztársaság megteremtése, a kommunista pártok megerősödése és a demokratikus mozgalom növekedése a kapitalista országokban, a béke hívei mozgalmának óriási lendülete — mindez az Imperialistaellenes és demokratikus tábor komoly kiszélesedéseit és megerősödését jelenti. Ugyanekkor az imperialista és demokráciaellenes tábor gyengül. A demokrácia és" a szocializmus erőinek sikerei, az érlelődő gazdasági válság, a tökésrendszer általános válságának további kiéleződése, e rendszer külső és belső ellentmondásainak a kiéleződése — az imperializmus fokozódó gyengüléséről tanúskodik. A nemzetközi erőviszonyok megváltozása a béke és a demokrácia tábora javára veszett dühöt vált ki &z imperialista háborús gyujtogatók körében. Az angol-amerikai imperialisták arra számítanak, hogy háború által megváltoztatják a történelmi fejlődés menetét, megoldják külső és belső ellentmondásaikat és nehézségeiket, megerősítik a monopoltőke helyzetét és meghódítják a világuralmat. Az imperialisták, érezve, hogy az idő ellenük dolgozik, lázas sietséggel tákolják össze a reakciós erők különböző blokkjait és szövetségeit agresszív terveik megvalósítására. Az angol-amerikai imperialista blokk egész politikája új háború előkészítését szolgálja. Ez kifejezésre jut abban, hogy a Németországgal és Japánnal való viszony békés rendezését meghiúsítják, Németországot szétdarabolták, nyugati övezeteit és az amerikai csapatok által megszállt Japánt a fasizmus, a revans-szellem melegágyává és felvonulási területté változtatják e blokk agresszív terveinek megvalósítására. Ezt a politikát szolgálja a Marshall-féle rabszolga terv és közvetlen folytatása, a Nyugati Szövetség, valamint az Északatlanti katonai blokk, amely valamennyi béke' szágokban, a katonai költségvetések felduzzasztása és az amerikai támaszponthálózat kiszélesítése. Ez a politika kifejezésre jut abban is, hogy az angol-amerikai blokk elutasítja az atomfegyver betiltását — noha az atomfegyver betiltását — noha az amerikai atom-monopólium legendája összeomlott — és mindenképpen szítja a háborús hisztériát. Ez a politika határozza meg ái. angol-amerikai blokk egész vonalát az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely arra irányul, hogy az ENSz-t aláássa és az amerikai monopóliumok eszközévé változtassa. Ez a politika, melynek célja, hogy az imperialisták kirobbantsák az új háborút, a budapesti pör által leleplezett Rajk—Brankov-féle összeesküvésben is kifejezésre jutott. Ezt az összeeesküvést angol-amerikai körök szervezték a népi demokratikus országok és a Szovjetúnió ellen, a nemzetközi imperialista reakció ügynökségévé vált Tito-féle fasisztaklikk segítségével. Az új háború előkészítésének politikája a kapitalista országok néptömegei számára azt jelenti, hogy szüntelenül növekvő adóterheik elviselhetetlenné válnak, a dolgozó tömegek nyomora fokozódik, miközben a fegyverkezési versenyen a monopóliumok mesébe illő extraprofitot zsebelnek be. Az érlelődő gazdasági válság a kapitalista országok dolgozói számára még nagyobb nyomort, munkanélküliséget, éhséget hoz, rettegést a holnapi naptól. A háborút előkészítő politikával együtt jár, hogy az uralkodó imperialista körök szakadatlan támadást vezetnek a néptömegek elemi létérdekei és demokratikus szabadságjogai ellen, hogy erősödik a reakció a társadalmi, politikai és szellemi élet minden területén, hogy fasiszta módszereket alkalmaznak a népek haladó és demokratikus erőivel szemben. Az imperialista burzsoázia ezekkel a rendszabályokkal a hátországot próbálja előkészíteni rablóháborúja számára. Hymódon az angol-amerikai blokk a fasiszta támadókhoz hasonlóan, folytatja az új háború előkészítését minden irányban: katonai-stratégiai rendszabályok, politikai nyomás és zsarolás, gazdasági terjeszkedés és a népek leigázása, a tömegek ideológiai mérgezése és a reakció fokozása útján. Az amerikai Imperializmus urai az új világháború kirobbantására és a világuralom meghódítására irányuló terveiknél nem számolnak az imperializmus tábora s a szocializmus tábora közti reális erőviszonyokkal. Világa uralmi terveiknek még kevésbbé van talaja, még inkább kalandorjeliegüek, mint a hitleristák, és a japán imperialisták tervei voltak. Az amerikai imperialisták nyilvánvalóan túlbecsülik erejüket s lebecsülik az imperialistaellenes tábor növekvő erejét és szervezettségét. A történelmi helyzet ma gyökeresen különbözik attól a helyzettől, amelyben a második világháborút készítették elő: a mai nemzetközi viszonyok között a háborús gyujtogatóknak összehasonlíthatatlanul nehezebb valóra váltani- véres terveiket. „A közelmúlt háború borzalmai túl elevenek a népek emlékezetében és túl hatalmasak a békéért síkraszálló társadalmi erők, semhogy Churchill tanítványai az agresszió terén legyűrhetnék és üj háború irányába fordíthatnák őket." (I. Sztálin.) A népek nem akarnak háborút és gyűlölik a háborút. Mindjobban felismerik, milyen szörnyű szakadékba próbálják őket taszítani az imperialisták. A Szovjetúnió. a népi demokratikus országok, valamint a nemzetközi munkás- és demokratikus országok, valamint a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom fáradhatatlan harcát a békéért, a szabadságért, a háborús gyujtogatók ellen — napról napra egyre erőteljesebben támogatják a legszélesebb néptömegek a világ minden országában. Ebből ered a békemozgalom hatalmas fejlődése. Ez a mozgalon,, amely több, mint 600 millió embert egyesít, szélesedik és növekszik, átfogja a világ minden országát és a háborús veszedelem ellen küzdök egyre újabb tömegeit vonja soraiba, A békemozgalom szemléltetően mutatja. a néptömegek a béke ügyét saját kezükbe veszik és kifejezik törhetetlen akaratukat, hogy megvédik a béke ügyét és megakadályozzák a háborút. A béke Ugye szempontjából azonban hibás és káros volna lebecsülni az új háború veszedelmét, amelyet az imperialista hatalmak, éiukön az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával, készítenek elő. A demokrácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetnie, hogy a béke igaz harcosai megnyugodjanak. Mélységes, megbocsáthatatlan tévedés volna azt hinni, hogy a háborús veszedelem csökkent. A történelmi tapasztalat azt tanítja, hogy minél reménytelenebb az imperialista reakció ügye, annál Jobban nő a háborús kalandok veszedelme. Csak a népek legnagyobb ébersége, kemény elszántsága, hogy minden erejüket latbavetve, minden eszközzel küzdjenek a békéért -v csak igy lehet meghiúsítani az új háború bűnös szándékait. Az új háború növekvő veszedelmének körülményei közepette nagy történemii felelősség hárul a kommunista és munkáspártokra. A harc a szilárd és tartós békéért, a béke erőinek szervezéséért és tömörítéséért a háború erői ellen — ez álljon ma a kommunista pártok és demokratikus szervezetek egész tevékenységének központjában. Annak a nagy és nemes feladatnak a megvalósítására, hogy megmentsék az emberiséget a háború veszélyétől, a kommunista és munkáspártok képviselői szerint a legfontosabb teendők a következők: 1. Még szívósabban kell munkálkodni a békemozgalom szervezeti megerősítésén és kiszélesítésén, a lakosság újabb és újabb rétegeit kell bevonni e mozgalomba, az egész nép mozgalmává kell változtatni. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a békemozgalomba bevonják a szakszervezeteket, a női, ifjúsági, szövetkezeti, sport, kuiturális-felvilágosító, vallási és maj« szervezeteket, valamint tudósokat, írókat, újságírókat, a kultúra művelőit, parlamenti és más politikai és közéleti személyiségeket, akik a béke védelmében, a háború ellen lépnek fel. • Ma különös erővel kerül homloktérbe az a feladat, hogy a béke öszszes becsületes hívei — tekintet nélkül vallásukra, politikai felfogásukra és pártállásukra — tömörüljeneu a békéért, az emberiséget fenyegető új háborús veszedelem ellen folyó legszélesebb harc alapján. 2. A békemozgalom további kifejlesztése szempontjából döntő jelentőségű a munkásosztály egyre cselekvőbb részvétele ebben a mozgalomban, összeforrottsága, sorainak egysége. Ezért a kommunista és munkáspártok elsőrendű feladata, hogy a békéért harcolók soraiba bwvonják a munkásosztály legszélesebb rétegeit, mgteremtsék a munkásosztály szilárd egységét, megszervezzék a proletariátus különböző osztagainak együttes fellépését a békéért és országaik nemzeti függetlenségéért való harc közös alapján. 3. A munkásosztály egységét csakis a jobboldali szocialista szakadárok, a munkásmozgalom bomlasztói ellen folytatott erélyes harcban lehet kivívni. A jobboldali szocialsták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Saragat, stb., a reakciós szakszervezeti vezetők, mint Green, Carey és Deakin, stb. a szakadár és népellenes politika megvalósítói — főellenségei a_ munkásosztály egységének, szekértőiéi a háborús gyujtogatóknak, kiszolgálói az imperializmusnak. Árulásukat álszocialista, kozmopolita frazeológiával leplezik. A kommunista és munkáspártoknak, lankadatlanul küzdve a bekéért, napról napra le kell leplezniök a jobboldali szocialista vezéreket, akik a béke leggonoszabb ellenségei. Mindenképpen fejleszteni és erősíteni kell az együttműködést és akcióegységet a szocialista pártok alsó szervezeteivel és egyszerű tagjaival. Támogatni kell ezekben a pártokban minden valóban becsületes elemet, megmagyarázva nekik a reakciós Jobboldali vezérek romlásba vivő politikáját. 4. A kommunista és munkáspártoknak a népek közötti szüárd és tartós béke legszélesebbkörü propagandáját kell szembe szögezniük az, agresszorok embertelen propagandájával, akik arra törekszenek, hogy Európa és Ázsia országait vérea harcmezővé változtassák. Fáradhatatlanul le kell leplezniök az agreszszív blokkokat és katonai-politikai szövetségeket (elsősorban a Nyugati Szövetséget és az Északatlanti blokkot) ; széleskörű f elvüágositással kell megmagyarázniok, hogy egy új háború a népekre a legsúlyosabb szenvedéseket zúdítaná és óriási rombolásokat okozna, hogy a háború elleni harc és a béke véedelme — a világ valamennyi népének Ugye. El kell érni, hogy a háború propagandáját, amit az angol-amerikai imperialisták űznek — az egész demokratikus közvélemény minden orszagban élesen visszautasítsa. El kell érni, hogy az üj háború propagandistáinak ne legyen egyetlen fellépése sem, melybe a béke becsületes hívei ne adnák meg a választ. 5. Messzemenően fel kell használni a békéért folyó tömegharc bevált új és hatékony formáit, aminők a városi és falusi békevédelmi bizottságok, petíciók és tiltakozások szervezése, békeszavazások, amit széles körben alkalmaztak Franciaországban és Olaszországban. A háborús készülődéseket leleplező irodalom kiadása és terjesztése, gyűjtések a békéért folyó harc céljaira, az új háborút propagáló filmek, újságok, könyvek, folyóiratok, rádiók, intézmények és egyének bojkottjának megszervezése — mindez ma a kommunista és munkáspártok igen fontos feladata. 6. A kommunista és munkáspártok a kapitalista országokban kötelességüknek tekintik, hogy a nemzeti függetlenségért és a békéért folytatott harcot egybeolvasszák az agresszív amerikai imperializmus közvetlen kiszolgálóivá vált burzsoá kormányok nemzetellenes, áruló politijának fáradhatatlan leleplezésével. Kötelességüknek tekintik, hogy az ország összes demokratikus, hazafias erőit egyesítsék a következő harci jelszavakkal: le kell rázni a szégyenletes igát, mely az amerikai imperialistáknak való szolgai alárendeltségben jut kifejezésre; vissza kell térni az önálló kül- és belpolitika útjára, mely a népek nemzeti érdekeit szolgálja. Tömöríteni kell a tőkés országok legszélesebb néptömegeit a demokratikus jogok és szabadságok vécieimére, fáradhatatlanul felvilágosítva őket, hogy a béke védelme elválaszthatatlan a munkásosztály és a doi,gozó tömegek legközvetlenebb érdekeinek védelmétől, gazdasági és politikai jogaik védelmétől. Fontos feladatok állnak Franciaország, Olaszország, Anglia, Nyugat-Németország és más országon kommunista Pártjai előtt, amely oiszágok népeit az amerikai imperialisták ágyútöltelékként akarják felhasználni agresszív terveik megvalósítására. E pártok kötelessége, hogy még nagyobb erővel fejlesszék ki a harcot a békéért, az angol-amerikai háborús gyujtogatók bűnös szándékainak meghiusításááért. 7. A népi demokratikus országok és a a Szovjetúnió kommunista es munkáspártjai előtt az a feladat aii, hogy a háborús gyujtogatók és szekértolóik leleplezésével együtt még jobban megszilárdítsák a béke és a szocializmus táborát, a béke védelmének és a népek biztonságának érdekében. 8. Az angol amerikai imperialisták agresszív terveik megvalósításában Jelentékeny szerepet szánnak, különösen Közép- és Délkelet-Európában, Tito nacionalista klikkjének, mely az imperialisták kémszervezeteineK szolgálatában áll. A béke védelmének és a háborús gyujtogatók elleni harcnak érdeke megköveteli, hogy ezt a klikket, mely a béke, a demokrácia és a szocializmus leggonoszabb ellenségeinek táborába, az imperializmus és a fasizmus táborába szökött át, még inkább leleplezzék. • Az emberiség történetében először jött létre szervezett békefront, melynek élén a világ békéjének oltalmazója és zászlóvivője — a Szovjetúnió áll. Egyre Jobban terjed a tőkés országok néptömegeiben a kommunista pártok bátor jelszava: a népek sohasem fognak harcolni a világ első szocialista országa, a Szovjetúnió ellen. A fasizmus elleni háború napjaiban a kommunista pártok a hódítókkal szemben az általános népi ellenállás élcsapata voltak; a háború utam időszakban a kommunista és munkáspártok a népeik létérdekeiért, a háború ellen folytatott küzdelem élén Járnak. A munkásosztály vezetése alatt, az új háború minden ellenfele — a munka, a tudomány, a kultúra emberei — hatalmas békefrontban tömörülnek, amely képes arra, hogy meghiúsítsa az imperialisták bűnös szándékait. Nagy mértékben a kommunista pártok erélyén és kezdeményezésén múlik a békéért kibontakozó gigászi harc kimenetele, elsősorban a kommunistákon, mint élenjáró harcosokon múlik, hogy a háborús gyujtogatók terveinek meghiúsítása lehetőségből valósággá váljék. A demokrácia erői, a béke híveinek erői sokkal nagyobbak, mint a reakció erői. Most az a feladat, hogy még jobban fokozzuk a népek éberségét a háborús gyujtogatókkal szemben, szervezzük és tömörítsük a széles néptömegeket a béke ügyének cselekvő védelmére, a népek alapvető érdekeiért, életükért, szabadságukért. ň munkásosztály egysége és a kommunistaés munkáspártok feladatai i. Az új háború előkészítése az angolamerikai imperialisták részéről, a burzsoá reakció hadjárata a munkásosztály és a dolgozó tömegek demokratikus jogai és gazdasági érdekei ellen megköveteli, hogy fokozzuk a munkásosztály harcát a béke megőrzéséért és megszilárdításáért és elszánt harcot szervezzünk a háborús gyujtogatók és az imperialista reaicció támadása ellen. Ebben a harcban a siker záloga: a munkásosztály sorainak egysége. A háború utáni tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásmozgalom szakításának politikája az imperialisták egyik legfontosabb eszköze és módszere az új háború kirobbantására, a demokrácia és a szocializmus erőinek I elnyomására, a néptömegek életszínvonalának leszorítására. A nemzetközi munkásmozgalom egész történetében még sohasem volt olyan döntő jelentőségű a munkásosztály egysége az egyes országokban és világméretben, mint most. A munkásosztály sorainak egységére szükség van a béke megvédésére, a háborús gyujtogatók bűnös szándékainak keresztülhúzására, a demokrácia és a szocializmus ellen irányuló imperialista összeesküvés meghiúsítására, a fasiszta uralmi módszerek bevezetésének megakadályozására és azért, hogy erélyesen visszaverhessük a monopóltőke hadjáratát a munkásosztály létérdekei ellen és elérhessük a dolgozó tömegek gazdasági helyzetének megjavulását. E feladatokat mindenekelőtt • mun-