Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-03 / 199. szám, szombat

1949 äecember í UJSZÖ jugoszláv nemzet becsületét nem tar­tották tiszteletben, nem ismerték ei részvételét a németellenes felszaba­dító háborúban, hogy a Szovjetúnió beleavatkozik az ország belügyeibe és Jugoszláviát alsóbbrendüként ke­zeli. Tito kifejtette, hogy — anélkül, hogy azonnal elejtené a szocializmus jelszavát — az első időben folytatja a Szovjetúnió dicsőítését, de valójá­ban hátat fog fordítani a Szovjet­úniónak és bátorítani fogja az or­szág kapitalista elemeit. Ezután a nacionalista érzelmekre támaszkod­. va felhasználja azt a visszahatást, amelyet magatartása elkerülhetetle­nül kelteni fog a Szovjetúnióban és népi demokrácia országaiban. Ilyen módon Titonak sikerülni fog, hogy Jugoszláviát fokozatosan átvigye az angol-amerikai tömb útjára. De a tö­megek előtt — tette hozzá Tito gú­nyosan — a felelősséget a népi de­mokráciára és az élükön álló Szov­jetúnióra hárítjuk ... azokat, akik Jugoszláviában és a Jugoszláv Kom­munista Pártban megkísérlik, hogy szembeszegüljenek ezzel a politiká­val — folytatta Tito —, likvidáljuk. De ez a feladat Rankovicsra tarto­zik." TITOÉK „TANÁCSAI" — AMERIKAI TANÁCSOK 1947 vége felé Kosztov újból ta­lálkozott Donald Read Heath bulga­riai USA-követtel. E találkozással kapcsolatban Kosztov ezeket vallja: — Donald Read Heath közölteve­lem, hogy ismeri baráti kapcsolatai­mat a jugoszlávokkal, melyek az el­múlt két-három év alatt alakultak ki és ezeknek nagyon örül. Közölte velem, hogy ha az amerikaiaknak közléseik lesznek számomra, ezt elő­zőleg megbeszélik a jugoszlávokkal és ö rajtuk keresztül továbbítják. Hangoztatta, hogy azokat a tanácso­kat, melyeket Titotól és legközeleb­bi munkatársaitól fogok kapni, te­kintsem úgy, mint amerikai tanácso­kat. 1948 januárjában Kosztov tájékoz­tatta Pavlov és Sztefanov vádlotta­kat Titoval és Rankoviccsal Evxino grádban létesített megállapodásáról, valamint Titonak és a jugoszláv ve­zetőknek arról a szándékáról, hogy a lehető legközelebb szakítsanak a Szovjetúnióval. Kosztov és legköze­lebbi munkatársai: Pavlov és Szteia nov központot alkottak, mely az el­lenséges tevékenységet irányította. Pavlov vádlott a fentiekről a kö­vetkezőket vallja: „A tevékenység összes szálai ab­ban a központban futottak össze, amelynek Kosztov, Sztefanov és én magam voltam tagjai. Kosztov han­goztatta előttem a jugoszlávokkal való kapcsolatunk döntő fontosságát, kiemelve, hogy szerinte a jugoszlá­voknak „szabad kezük van arra", hogy a lehető leghatékonyabban se gítsenek nekünk." Sztefanov ugyancsak bevallja, hogy tagja lett a háromtagú köz­pontnak, melynek élén Kosztov állt. Kosztov vádlott minden hatalmá­ban álló intézkedést megtett, hogy lehetővé tegye a jugoszláv ügynö­köknek a beférkőzést a bolgár ál­lamgépezetbe. A szövetség megte­remtésére irányuló terv meghiúsulá­sa után elsősorban arról volt szó, hogy Pirini-Macedónia vidékét elvá­lasztják Bulgáriától és Macedon-Ju­goszláviához kapcsolják. A vádlottak elmondják, hogyan hozták a Pirini vidékre a jugoszláv ügynököket és kémeket. Vaszil vádlott bevallja, hogy 1945-ben küldték Bulgáriába azzal a különleges megbízatással, hogy folytasson aknamunkát és kém­tevékenységet, frakciós tevékenysé­get a macedóniai nemzeti bizottság kebelében, erősítse a harcot a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bi­zottsága ellen. Ezenkívül rendszere­sen titkos értesüléseket szerzett. Trajcso Kosztov vádlott, Titoval való megegyezése értelmében Nikola Kovacsevics szófiai jugoszláv nagy­követ közvetítésével tartotta fenn titkos kapcsolatait Belgráddal. Kap­csolatban állt Obrad Cicmillel is. A „KÉTSZÍNŰ MESTERKEDÉSEK KORSZAKA" Sztefanovnak 1947 júniusában négyszemközti megbeszélése volt Kardéljjel; amikor a bolgár delegá­cióval együtt résztvett a bledi érte­kezleten. Sztefanov bevallja, hogy Kardelj különösképpen azt bizony­gatta, hogy Dimitrovot kompomi­tálni kell és ha a hatalom teljes mértékben Kosztov kezében összpon­tosul, akkor Dimitrovot ki kell kü­szöbölni. Amikor a bolgár delegációt a ljubljanai pályaudvaron üdvözöl­ték, Kardelj, Cicmil társaságában Sztefanovhoz közeledett és kijelen­tette, hogy Cicmil az összeesküvők rendelkezésére áll minden olyan kér­désben, amely Belgrád „tanácsát' teszi szükségessé. Kosztov Szófiában nem egy alkalommal találkozott Cic­millel. Á közvetítő útján tanácsokat és utasításokat kapott Belgrádtól. Kosztov erről tájékoztatta Nikolasz •Pavlovot is. Sztefanov vádlott szin­tén tartott fenn személyes érintke­zést Cicmillel. 1948 márciusában Cicmil tudatta Sztefanovval, hogy Belgrádban újjászervezik a kémszoi­gálatot és gyorsan toboroznak meg­bízható embereket, azzal a céllal, hogy különleges feladatokkal Bulgá­riába küldjék őket. Cicmil azt is kö­zölte Sztefanovval, hogy Tito meg­parancsolta Rankovicsnak, hogy sies­sen. Sztefanov beismeri: „A jugo­szláv-szovjet viszonyra vonatkozó kérdésemre Cicmil azt felelte, hogy a Jugoszlávia és Szovjetúnió közti kapcsolatok szappanbuboréka nem­sokára el fog pattanni." Trajcso Kosztov beismerte vallo­másában, hogy Cicmil Bulgáriába érkezése után, 1947 májusában meg­látogatta és Tito javaslatára közölte vele, hogy Jugoszláviában már ko­moly előkészületeket tettek a Szov­jetúnióval való végleges szakítás ér­dekében és hogy megkönnyítsék az átszökést az angol-amerikai tömb ol­dalára, Kosztov, Pavlov és Sztefa­nov, akik az államellenes összeeskü­vés vezető központját alkották, elha­tározták, hogy elmagyarázzák cin­kosaiknak, hogy a federációt Jugo­szláviával meg kell valósítani akkoi is, ha Tito megszakítja kapcsolatait a Szovjetúnióval. A kétszínű mesterkedések korsza­ka kezdődött. Ezeket a mesterkedé­seket Belgrád, vagyis Tito indította meg, aki Kosztov vallomása szerint „gazdag tapasztalatokkal bír ezen a téren". „A Tájékoztató Iroda második ér­tekezletén — mondja Kosztov ne­kem kellett jelentést előterjesztenem a Bolgár Kommunista Párt állás­foglalásáról a jugoszláv kérdésben. Nyilatkozataimban a Bolgár Kom­munista Párt felfogását kellett ki­fejeznem, amely kategorikusan el­ítélte Tito és a jugoszláv vezetők magatartását. Igy sikerült ideigle­nesen ellepleznem Titoval fenntar­tott tényleges kapcsolataimat. Ezt a célt szolgálták kedvezőtlen nyilatko­zataim is, amelyeket Titoról és poli­tikájáról tettem a Központi Bizott­ság Politikai Bizottságának ülésein, valamint a párttagság gyűlésein Szó­fiában, Górna Djumaja-ban és Ra­domirban." A vádirat harmadik része új té­nyeket tartalmaz a vádlottak össze­esküvő-, kém- és szabotázs tevé­kenységéről. Kosztov, azokhoz az utasítások­hoz híven, amelyeket Bailey ezredes­nek a közvetítésével 1945-ben kapott az angol kémszolgálattól, megszab­ta a közvetlen kártevő tevékenység feladatait. Ezek a következők voltak: 1. Támogatni az „ellenzéket" a kormánnyal szemben és egyesíteni valamennyi kártékony erőt az or­szágban. 2. Kártevő és szabotázs-cselekede­teket vinni véghez azért, hogy a kor­mány politikáját kompromittálják és a hatalom bitorlását megköny­nyítsék. 3. Nacionalista irányt venni fel a népi demokrácia országaival és el­sősorban a Szovjetúnióval szemben az azért, hogy megfosszák Bulgáriát szövetségeseitől és hü barátaitól a szocializmus és a demokrácia tábo­rában és hogy átkényszerítsék Bul­gáriát — a nép akarata ellenére az imperialista tömb oldalára. Részletezve azokat a feladatokat, amelyeket Bailey tűzött ki eléje 1945-ben, Kosztov kijelentette: „ ... Bailey arra is utasított, hogy a Hazafias Arcvonal egységének megbontásán dolgozzam, valamint azon, hogy leszakítsam a Hazafiat, Arcvonalról a földműveseket és a szociáldemokratákat, akik között az angolok már sikeres tevékenységet fejtettek ki." Az ellenzékre alapított remények azonban füstbementek, hála a di­mitrovi politika szilárdságának. A vádirat felsorolja ezután, hogy milyen módon és milyen eszközökkel szerveztek szabotázsokat és kártevő tevékenységet az ipar, a kereskede­delem, a falusi gazdaság, a keres­kedelem és a pénzügy terén. A szakértők véleménye ezen a téren megerősíti a vádlottak vallo­mását. A Bolgár Népköztársaság szófiai törvényszéke, a bűnügyi perrendtar­tás 282., 291. és 649. ?-ának értel­mében, a vizsgálat során egybegyűlt bizonyítékok alapján teljesen bebi­zonyítottnak tekinti, hogy a vádlot­tak elkövették a vád szerinti cse­lekményeket. Sztálin elvtárs 70. születésnapjára szánt ajándékok kiállítása — A hadügyminisztérium is sztráj­kol Olaszországban. A közalkalma­zottak néhány rétege sztrájkba lé­pett, mivel magasabb fizetés és a drágasági pótlék iránti kérelmüket el­utasították. Elsőnek kezdték meg a sztrájkot a hadügyminisztérium alkal­mazottai, a katonaság és a tengeré­szek. Az olasz főiskolások, akik már néhány napja sztrájkolnak, megszáll­ták az egyetem épü'etét, melyet az­tán a rendőrség motoros alakulatai be­kerítettek. A rendőrség néhány diákra rálőtt. Hétfő óta naponta a látogatók több­ezres tömegei szemlélik a bratislavai egyetem aulájában kiállított ajándé­kokat, melyeket Szlovákia dolgozói küldenek Moszkvába Sztálin elvtárs 70. születésnapja alkalmából. Munká­sok, diákok, katonák és tisztviselők állandó áradata tölti be a termet és a munkásság nagy tanítója iránti tisz­telettől meghatódva szemlélik dolgozó társadalmunk ajándéktárgyait. Ezekkel az ajándékokkal nemcsak a szeretetet fejezzük ki a magas élet­kort elért tanítónk iránt, aki megmu­tatta a világ dolgozóinak egyetlen h eyes útját, melyen haladva minden­hol győzelemhez segíthetjük az embe­riség szebb életét biztosító szocialista eszmét, hanem hitet teszünk amellett is, hogy a megkezdett útunkról soha le nem térünk, mert ez egy újabb rab­ság bekövetkezését jelentené. Sztá in az a férfiú, akinek neve jel­szavunk és hitünk lett, akiért mindent feláldoznánk, mert Ö öntött belénk erőt, csüggedésünk idején és most na­gyobb teljesítményre búzdít, hogy olyanokká válhassunk mint a szovje­tek dolgozói, akik mindent csak az eszméért és a cé ok megvalósításáért cselekszenek. Ez a szocialista érzés bennünk is gyökeret ver; mindnyájunkban ki­kristályosodik az életfe adatok igaz meglátása és a legemberibb teendők megismerése, melyek teljesítésével az évszázadokon keresztül óhajtott szebb holnap valósul meg számunkra. Munkásaink, asszonyaink, művésze­ink alkotó és építő vágyát sugározzák felénk a kiállított tárgyak. Két egy­szerűen öltözött ember beszé get előt­tem. Milyen nagy múzeumra lesz szük­ség Moszkvában, amikor csak a szlovákiai dolgozók ajándékai töltenek be egy ilyen nagy termet — mondja az idősebbik. Üzemeink, hivata'aink és népi szer­vezeteink ajándékait láthatjuk itt ki­állítva. Üvegiparunk remekei, bányá­szaink ezüstözött és aranyozott em­léktárgyai keltik fel a látogatók fi­gyelmét. Egy sakkasztal csiszolt fe­ketekőből és arany sz'ovák ónixból készült figurákkal kü'önösen megkapja a nézőket, de a többi ajándéktárgy is. az emlékalbumck, a rybárpolei Lenin texlilgyár, a Nemzeti Biztonsági Tes­tület „Harcos" c. szoborajándéka, festmények, bőr- és gumiiparunk leg­szebb készítményei, Pleta nemzeti vál­lalat fehér gyapjúból készült pullover­je és 'sálja is do gozóink Sztálin iránti nagy szeretetéről tanúskodik. A fafel­dolgozó üzemek értékes ajándékán is megakad szemünk. Faipari szakmun­kásaink egy egész dolgozó szoba be­rendezését ajándékozzák Sztálin elv­társnak. Az élelmezési üzemek, az ál­lami birtokok, a pénzverde, a cukor­és csokoládé-üzemein < legszebb ter­mékeit is itt láthatják kiállítva. De nem hiányoznak ezen a kiállítá­son a szocia'ista munkaszerződések sem. Többek között itt láthatjuk a „Rozsnyó-bánya" dolgozóinak kötele­zettségvállalásukról szóló iratokat is. A papírlap egyszerű betűiből ^rezzü't, hogy ezeket erős és súlyos munkás­kezek írták Dobos Lajos munkacso­portja ezt a levelet küldi Sztálin elv­társnak: — Hetvenedik évének elérése al­kalmából a népek tanításával teli éle­tének tiszteletére, melyet a szocializ­mus felépítéséért áldozott, Dobos La­jos munkacsoportjával arra kötelezzük magunkat, hogy eddigi normánkat 40 q-ról 55 q-ra emeljük s egyúttal ver­senyre hívjuk Kerekes József cso­portját. Beszámolónk végére hagytuk az ajándékok legértékesebbjének, a több ezer szlovákiai asszony ajándékának, egy 12X8 m nagyságú népi szőttes­nek ismertetését. A 2ivena — Szlová­kiai Aszonyok Szövetsége 823 szerve­zetének női készítették. Holéczy Ele­na tanárnő terve alapján. Több ezer asszony kezemunkájából készült ez a szőttes, írják az asszo­nyok Sztálin elvtárshoz intézett leve­lükben. A jobbágyság és rabság ide­jében élő ükanyáink, a mennyasszo­nyok és lányok hímzését örökítettük meg ebben. Mi, a szabad szlovákiai asszonyok, szervezetünk irányításával közös munkával foglaltuk egybe eze­ket a ősrégi hímzéseket ebben a szőt­tesben. Feldolgoztuk benne a Duná­tól egészen a Tátráig, kelettől egé­szen nyugatig terjedő országrészek összes népi szőtteseinek motívumait. Ha majd arra a szőttesre tekint — ír­ják a továbbiakban a Sztálin elvtárs­nak — mindnyájunknak, a szlovákiai anyáknak, asszonyoknak és leányok­nak hálájára fogja önt emlékeztetni, mert mindenekelőtt önnek mondha­tunk köszönetet a szabad életért, a szép és örömteljes jelenért és a jövő­ért!" * A kfváncsf érdeklődők meg nem szűnő sorokban érkeznek állandóan az egyetem aulájába a kiál'ítás megte­kintésére. Mindenkinek van valami hozzászólása, kedves, szép szava, mert nincs hazánkban egyetlen egy becsületes dolgozó sem, aki ne gon­do'na most szeretett vezetőnk, Sztálin elvtárs köze'edö születésnapjára. A gondos apát látjuk benne, aki körül mi ls csoportosulunk s még magasabbra I é'ésének megteremtésével mi ls hozzád emelve a szabadság vörös zászlaját, járulunk a világ dolgozói harcos bc­még odaadóbban é s erőteljesebben ] ketörekvéseinek. a szocializmus gyö­hirdetjük, hogy népeink boldog együtt- I zelmének megalapozásához. (P—i) A szlovákiai asszonyok ezrei így dolgoztak közös munkában Sztálin elv­társnak ajándékozott hataltgas szőttesen. ii m ípi A mai nappal fokozatosan szétkül­désre kerül a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul túregyesületének (CSE­MADOK ) kiadásában megjelenő 1950-re szóló Népnaptár. Valamikor, az élénk emlékezetünkben élő közel­múltban, ha a sajtó naptármegjele­nésről adott számot, az olvasó teljes joggal hasznot kereső kiadói érdeket sejthetett a dicséretekben nem fu­karkodó közlemények mögött. Ma a helyzet egészen más. Ezt a Népnaptárt — a hónapok óta folyó ernyedetlen munka eredményét, el­ső magyar naptárt, amely a falu és a város magyar dolgozóinak karácso­nyi asztalára kerül — benső szük­ség teremtette meg, hogy cikkeiben és közleményeiben tanúságot tegyen a csehszlovákiai magyar dolgozók becsű letes építő törekvéseiről, a szocializ­mus felé haladó ember hitéről és ar­ról a békeakaratáról, amellyel a Szovjetúnió vezette törhetetlen arc­vonal sorába áll. Ez indít bennünket a szétküldés kezdetén arra, hogy méltassuk törekvéseit, szándékát és tartalmi részét behatóbban Ismertes­sük. Már a szokványostól teljesen el­térő, hangulatos, sokszínű borítólap, rengő búzatengerével, benne az ara­tóval és a marokszedővel, háttérben a várost jelképező füstölgő gyári ké­ményekkel, szerencsésen .jelzi az új­szerűt, a naptár készítőinek törek­véseit. A szokott naptári részt ízes népkádenciák fűszerezik és minden hónap külön bőven jelzi a vetemé­nyes- és virágoskertekben, az állatok körül, a baromfiudvarban és méhes­ben elvégzendő legszükségesebb mun­kák rendjét. Ezt mélynyomásom ké­pes melléklet követi vezetőinknek és a népi demokráciák élharcosainak arcképeivel, az esztendő kimagasló eseményeinek méltatásával. Az útmutató tanulságos cikkek so­rát Major Istvánnak, a szlovákiai magyarság e törhetetlen hitű idős, de lélekben és lendületes írásaiban fiatalnak bizonyuló kiválóságának „Nagy idők — nagy feladatok" című írása nyitja meg. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK elnöke békeakarattól és az építés hevétől eltelt „Atom­bomba és békegalamb" című cikke következik a sorban, utána Fellegi István, a fáradhatatlan szervező és falajáró kultúrszervünk céljait és feladatait ismerteti, majd Fábry Ist­vánnak, a KSS magyar szervező tit­kárának „A tervgazdálkodásiról szóló ismertetése jön sorra, amely a bányászból élenjáró közéleti tényező­vé vált haladó lélek tiszta csocialis­ta hitét tükrözi. Ezeket az iránytmutató cikkeket szerencsésen követik az Űj Szó po­litikai szerkesztőinek, rovatvezetői­nek ismeretterjesztő írásai, köztük Horváth László hosszabb összefogla­ió értekezése a IX. Pártkongresszus­ról, a munkássajtó céljának és fel­adatainak méltatása, valamint Nagy Jenő fondos összefoglalása az elmúlt félesztendő külföldi eseményeiről. Eb­ben az ismeretterjesztő részben több cikk foglalkozik a Szovjetúnióval, Huszti Edit írása beszámol arról, hogy mit ad a néni demokrácia a fa­lusi dolgozó nőnek és egy nagyobb cikk Azsla népeinek felszabadító har­cait vázolja. A Népnaptár szépirodalmi részét Leonld Pervomalszkijnak, Petőfi ki­tűnő orosz fordítójának „TTljána" cf­míí verse nyitja meg. Sorban utána Gergely Sándor, Illés Béla, Egri Vik­tor, Balázs Réla, Fráter Lajos, Palo­tai Boris, Petrőozi Bálint, Szenes Erzsi szerepelnek e«ry-evry ízes no­vellával, regényrészlettel, a költök sorát pedig halhatatlanjaink, Petőfi, Ady és József Attila mellett Kuczka Péter, Kónya Lapos, Lelkes Mária és Pócz Olga egészítik ki egy-egy mon­danivalóban teljesen korszerű és for­mailag is színvonalas verssel. Valamennyi írás egyöntetűen az ÚJ ember új hitét és öntudatát, építő­akaratát sugározza és ebben a sike­rült szépirodalmi részben talán csak azt hiányoljuk, hogy Csehovon és Pervomajszkyn kívül nem látunk több szovjet költőt, szlovák vers­fordítás is mindössze egy van, ami­nek okát a naptár korlátozott terje­delmében látjuk. A naptár további ismeretterjesztő mezőgazdasági részében Kugler Já­nos gonddal megírt cikkére utalunk, amely a szlovákiai földművesek fel­adatait világítja meg. Galbavý Jó­zsef a földművelés gépesítésére hív­ja fel a gazdák figyelmét és több cikk ad tanácsot és ismerteti a fon­tos tudnivalókat a gazdaság terén. A Népnaptár ifjúságnak szánt ré­sze is a gondos szerkesztői munka jelét viseli magán. Ebben a részben különösen a Lenini Komszomol is­mertetése és Száraz József „Tűnő­ben a régi világ" című fiatalos len­dületű írása ragadja meg figyelmün­ket. De a nőkről . sem feledkezett meg a Népnaptár. Turi Mária a szovjet nőről ír jó tájékozottsággal és Pasa Angelinát, az első trakto­rista nőt mutatja be életteljes ábrá­zolással. Végül a sport kedvelői is tanulságos cikkeket kapnak a szer­kesztők jóvoltából. Szükségesnek tartottuk ezt a rész­letes felsorolást annak Igazolására, hogy valóban szerencsésen összeállí­tott naptárról van szó, amely tar­talmában szinte töretlenül sugároz­za az űj idő szellemét, de technikai­lag is teljesen fővárosi színvonalú. A Pravda könyvnyomda és kiadóválla­lat komáromi fiókjának grafiai dol­gozoól gondos és mindenképpen di­cséretes munkát végeztek. A Népnap tárnak természetesen vannak hibái és hiányai ls. Itt első­sorban egyes írásoknak kisebb nyel­vi fogyatékosságára gondolunk, olyan hibákra, amelyek a hosszú-hossztl hallgatás következményei és ame­lyekkel — ezt mindenképpen re­méljük — az eljövendő évek naptár­jaiban nem fogunk találkozni. Ezek a kisebb fogyatékosságok és szép­séghibák azonban semmit sem von­nak le a naptár komoly tartalmá­ból, ahogy a túlgyakran alkalmazott kis betűtípus sem róható fel a tech­nikai résznek, de egyedül a szűkre szabott terjedelem rovására írható. Ügy érezzük, hogy azokat a kriti­kai szavakat, amelyeket a segíteni akarás teljes hitével intézett nem­rég Široký elvtárs a KSS központi bizottságának ülésén a csehszlovákiai magyar dolgozókhoz, e naptár szer­kesztői már előre megszívlelték és Lőrincz Gyula csütörtöki vezércikké­ben helyesen értékeli ezt a kriti­kát, amikor rámutat arra, hogy Ši­roký termékeny bírálata új baráz­dát, új csapást nyit a szlovákiai magyar ugaron. A kritika mélyenjáró ekéje nyo­mán feltöretett- a föld és most ne­mes magot, termékenyítő esőt vár az új barázda, hogy az erőteljeseb­ben meginduló munka bőséges ter­mést hozzon. A CSEMADOK-nak ex a naptárkiadványa ehhez a magvető munkához járul hozzá, meghirdetve azt, hogy az Itt élő magyar dolgo­zók teljes összefogása, teljes hite és erős munkalendülete kell ahhoz, hogy az ötéves terv célkitűzései Szlo­vákia déli része'hen s minden ma­gyarlakta vidékén is példásan va­lóra váljanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom