Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-03 / 199. szám, szombat

1949 äecember í UJSZÖ jugoszláv nemzet becsületét nem tartották tiszteletben, nem ismerték ei részvételét a németellenes felszabadító háborúban, hogy a Szovjetúnió beleavatkozik az ország belügyeibe és Jugoszláviát alsóbbrendüként kezeli. Tito kifejtette, hogy — anélkül, hogy azonnal elejtené a szocializmus jelszavát — az első időben folytatja a Szovjetúnió dicsőítését, de valójában hátat fog fordítani a Szovjetúniónak és bátorítani fogja az ország kapitalista elemeit. Ezután a nacionalista érzelmekre támaszkod. va felhasználja azt a visszahatást, amelyet magatartása elkerülhetetlenül kelteni fog a Szovjetúnióban és népi demokrácia országaiban. Ilyen módon Titonak sikerülni fog, hogy Jugoszláviát fokozatosan átvigye az angol-amerikai tömb útjára. De a tömegek előtt — tette hozzá Tito gúnyosan — a felelősséget a népi demokráciára és az élükön álló Szovjetúnióra hárítjuk ... azokat, akik Jugoszláviában és a Jugoszláv Kommunista Pártban megkísérlik, hogy szembeszegüljenek ezzel a politikával — folytatta Tito —, likvidáljuk. De ez a feladat Rankovicsra tartozik." TITOÉK „TANÁCSAI" — AMERIKAI TANÁCSOK 1947 vége felé Kosztov újból találkozott Donald Read Heath bulgariai USA-követtel. E találkozással kapcsolatban Kosztov ezeket vallja: — Donald Read Heath közöltevelem, hogy ismeri baráti kapcsolataimat a jugoszlávokkal, melyek az elmúlt két-három év alatt alakultak ki és ezeknek nagyon örül. Közölte velem, hogy ha az amerikaiaknak közléseik lesznek számomra, ezt előzőleg megbeszélik a jugoszlávokkal és ö rajtuk keresztül továbbítják. Hangoztatta, hogy azokat a tanácsokat, melyeket Titotól és legközelebbi munkatársaitól fogok kapni, tekintsem úgy, mint amerikai tanácsokat. 1948 januárjában Kosztov tájékoztatta Pavlov és Sztefanov vádlottakat Titoval és Rankoviccsal Evxino grádban létesített megállapodásáról, valamint Titonak és a jugoszláv vezetőknek arról a szándékáról, hogy a lehető legközelebb szakítsanak a Szovjetúnióval. Kosztov és legközelebbi munkatársai: Pavlov és Szteia nov központot alkottak, mely az ellenséges tevékenységet irányította. Pavlov vádlott a fentiekről a következőket vallja: „A tevékenység összes szálai abban a központban futottak össze, amelynek Kosztov, Sztefanov és én magam voltam tagjai. Kosztov hangoztatta előttem a jugoszlávokkal való kapcsolatunk döntő fontosságát, kiemelve, hogy szerinte a jugoszlávoknak „szabad kezük van arra", hogy a lehető leghatékonyabban se gítsenek nekünk." Sztefanov ugyancsak bevallja, hogy tagja lett a háromtagú központnak, melynek élén Kosztov állt. Kosztov vádlott minden hatalmában álló intézkedést megtett, hogy lehetővé tegye a jugoszláv ügynököknek a beférkőzést a bolgár államgépezetbe. A szövetség megteremtésére irányuló terv meghiúsulása után elsősorban arról volt szó, hogy Pirini-Macedónia vidékét elválasztják Bulgáriától és Macedon-Jugoszláviához kapcsolják. A vádlottak elmondják, hogyan hozták a Pirini vidékre a jugoszláv ügynököket és kémeket. Vaszil vádlott bevallja, hogy 1945-ben küldték Bulgáriába azzal a különleges megbízatással, hogy folytasson aknamunkát és kémtevékenységet, frakciós tevékenységet a macedóniai nemzeti bizottság kebelében, erősítse a harcot a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága ellen. Ezenkívül rendszeresen titkos értesüléseket szerzett. Trajcso Kosztov vádlott, Titoval való megegyezése értelmében Nikola Kovacsevics szófiai jugoszláv nagykövet közvetítésével tartotta fenn titkos kapcsolatait Belgráddal. Kapcsolatban állt Obrad Cicmillel is. A „KÉTSZÍNŰ MESTERKEDÉSEK KORSZAKA" Sztefanovnak 1947 júniusában négyszemközti megbeszélése volt Kardéljjel; amikor a bolgár delegációval együtt résztvett a bledi értekezleten. Sztefanov bevallja, hogy Kardelj különösképpen azt bizonygatta, hogy Dimitrovot kompomitálni kell és ha a hatalom teljes mértékben Kosztov kezében összpontosul, akkor Dimitrovot ki kell küszöbölni. Amikor a bolgár delegációt a ljubljanai pályaudvaron üdvözölték, Kardelj, Cicmil társaságában Sztefanovhoz közeledett és kijelentette, hogy Cicmil az összeesküvők rendelkezésére áll minden olyan kérdésben, amely Belgrád „tanácsát' teszi szükségessé. Kosztov Szófiában nem egy alkalommal találkozott Cicmillel. Á közvetítő útján tanácsokat és utasításokat kapott Belgrádtól. Kosztov erről tájékoztatta Nikolasz •Pavlovot is. Sztefanov vádlott szintén tartott fenn személyes érintkezést Cicmillel. 1948 márciusában Cicmil tudatta Sztefanovval, hogy Belgrádban újjászervezik a kémszoigálatot és gyorsan toboroznak megbízható embereket, azzal a céllal, hogy különleges feladatokkal Bulgáriába küldjék őket. Cicmil azt is közölte Sztefanovval, hogy Tito megparancsolta Rankovicsnak, hogy siessen. Sztefanov beismeri: „A jugoszláv-szovjet viszonyra vonatkozó kérdésemre Cicmil azt felelte, hogy a Jugoszlávia és Szovjetúnió közti kapcsolatok szappanbuboréka nemsokára el fog pattanni." Trajcso Kosztov beismerte vallomásában, hogy Cicmil Bulgáriába érkezése után, 1947 májusában meglátogatta és Tito javaslatára közölte vele, hogy Jugoszláviában már komoly előkészületeket tettek a Szovjetúnióval való végleges szakítás érdekében és hogy megkönnyítsék az átszökést az angol-amerikai tömb oldalára, Kosztov, Pavlov és Sztefanov, akik az államellenes összeesküvés vezető központját alkották, elhatározták, hogy elmagyarázzák cinkosaiknak, hogy a federációt Jugoszláviával meg kell valósítani akkoi is, ha Tito megszakítja kapcsolatait a Szovjetúnióval. A kétszínű mesterkedések korszaka kezdődött. Ezeket a mesterkedéseket Belgrád, vagyis Tito indította meg, aki Kosztov vallomása szerint „gazdag tapasztalatokkal bír ezen a téren". „A Tájékoztató Iroda második értekezletén — mondja Kosztov nekem kellett jelentést előterjesztenem a Bolgár Kommunista Párt állásfoglalásáról a jugoszláv kérdésben. Nyilatkozataimban a Bolgár Kommunista Párt felfogását kellett kifejeznem, amely kategorikusan elítélte Tito és a jugoszláv vezetők magatartását. Igy sikerült ideiglenesen ellepleznem Titoval fenntartott tényleges kapcsolataimat. Ezt a célt szolgálták kedvezőtlen nyilatkozataim is, amelyeket Titoról és politikájáról tettem a Központi Bizottság Politikai Bizottságának ülésein, valamint a párttagság gyűlésein Szófiában, Górna Djumaja-ban és Radomirban." A vádirat harmadik része új tényeket tartalmaz a vádlottak összeesküvő-, kém- és szabotázs tevékenységéről. Kosztov, azokhoz az utasításokhoz híven, amelyeket Bailey ezredesnek a közvetítésével 1945-ben kapott az angol kémszolgálattól, megszabta a közvetlen kártevő tevékenység feladatait. Ezek a következők voltak: 1. Támogatni az „ellenzéket" a kormánnyal szemben és egyesíteni valamennyi kártékony erőt az országban. 2. Kártevő és szabotázs-cselekedeteket vinni véghez azért, hogy a kormány politikáját kompromittálják és a hatalom bitorlását megkönynyítsék. 3. Nacionalista irányt venni fel a népi demokrácia országaival és elsősorban a Szovjetúnióval szemben az azért, hogy megfosszák Bulgáriát szövetségeseitől és hü barátaitól a szocializmus és a demokrácia táborában és hogy átkényszerítsék Bulgáriát — a nép akarata ellenére az imperialista tömb oldalára. Részletezve azokat a feladatokat, amelyeket Bailey tűzött ki eléje 1945-ben, Kosztov kijelentette: „ ... Bailey arra is utasított, hogy a Hazafias Arcvonal egységének megbontásán dolgozzam, valamint azon, hogy leszakítsam a Hazafiat, Arcvonalról a földműveseket és a szociáldemokratákat, akik között az angolok már sikeres tevékenységet fejtettek ki." Az ellenzékre alapított remények azonban füstbementek, hála a dimitrovi politika szilárdságának. A vádirat felsorolja ezután, hogy milyen módon és milyen eszközökkel szerveztek szabotázsokat és kártevő tevékenységet az ipar, a kereskededelem, a falusi gazdaság, a kereskedelem és a pénzügy terén. A szakértők véleménye ezen a téren megerősíti a vádlottak vallomását. A Bolgár Népköztársaság szófiai törvényszéke, a bűnügyi perrendtartás 282., 291. és 649. ?-ának értelmében, a vizsgálat során egybegyűlt bizonyítékok alapján teljesen bebizonyítottnak tekinti, hogy a vádlottak elkövették a vád szerinti cselekményeket. Sztálin elvtárs 70. születésnapjára szánt ajándékok kiállítása — A hadügyminisztérium is sztrájkol Olaszországban. A közalkalmazottak néhány rétege sztrájkba lépett, mivel magasabb fizetés és a drágasági pótlék iránti kérelmüket elutasították. Elsőnek kezdték meg a sztrájkot a hadügyminisztérium alkalmazottai, a katonaság és a tengerészek. Az olasz főiskolások, akik már néhány napja sztrájkolnak, megszállták az egyetem épü'etét, melyet aztán a rendőrség motoros alakulatai bekerítettek. A rendőrség néhány diákra rálőtt. Hétfő óta naponta a látogatók többezres tömegei szemlélik a bratislavai egyetem aulájában kiállított ajándékokat, melyeket Szlovákia dolgozói küldenek Moszkvába Sztálin elvtárs 70. születésnapja alkalmából. Munkások, diákok, katonák és tisztviselők állandó áradata tölti be a termet és a munkásság nagy tanítója iránti tisztelettől meghatódva szemlélik dolgozó társadalmunk ajándéktárgyait. Ezekkel az ajándékokkal nemcsak a szeretetet fejezzük ki a magas életkort elért tanítónk iránt, aki megmutatta a világ dolgozóinak egyetlen h eyes útját, melyen haladva mindenhol győzelemhez segíthetjük az emberiség szebb életét biztosító szocialista eszmét, hanem hitet teszünk amellett is, hogy a megkezdett útunkról soha le nem térünk, mert ez egy újabb rabság bekövetkezését jelentené. Sztá in az a férfiú, akinek neve jelszavunk és hitünk lett, akiért mindent feláldoznánk, mert Ö öntött belénk erőt, csüggedésünk idején és most nagyobb teljesítményre búzdít, hogy olyanokká válhassunk mint a szovjetek dolgozói, akik mindent csak az eszméért és a cé ok megvalósításáért cselekszenek. Ez a szocialista érzés bennünk is gyökeret ver; mindnyájunkban kikristályosodik az életfe adatok igaz meglátása és a legemberibb teendők megismerése, melyek teljesítésével az évszázadokon keresztül óhajtott szebb holnap valósul meg számunkra. Munkásaink, asszonyaink, művészeink alkotó és építő vágyát sugározzák felénk a kiállított tárgyak. Két egyszerűen öltözött ember beszé get előttem. Milyen nagy múzeumra lesz szükség Moszkvában, amikor csak a szlovákiai dolgozók ajándékai töltenek be egy ilyen nagy termet — mondja az idősebbik. Üzemeink, hivata'aink és népi szervezeteink ajándékait láthatjuk itt kiállítva. Üvegiparunk remekei, bányászaink ezüstözött és aranyozott emléktárgyai keltik fel a látogatók figyelmét. Egy sakkasztal csiszolt feketekőből és arany sz'ovák ónixból készült figurákkal kü'önösen megkapja a nézőket, de a többi ajándéktárgy is. az emlékalbumck, a rybárpolei Lenin texlilgyár, a Nemzeti Biztonsági Testület „Harcos" c. szoborajándéka, festmények, bőr- és gumiiparunk legszebb készítményei, Pleta nemzeti vállalat fehér gyapjúból készült pulloverje és 'sálja is do gozóink Sztálin iránti nagy szeretetéről tanúskodik. A fafeldolgozó üzemek értékes ajándékán is megakad szemünk. Faipari szakmunkásaink egy egész dolgozó szoba berendezését ajándékozzák Sztálin elvtársnak. Az élelmezési üzemek, az állami birtokok, a pénzverde, a cukorés csokoládé-üzemein < legszebb termékeit is itt láthatják kiállítva. De nem hiányoznak ezen a kiállításon a szocia'ista munkaszerződések sem. Többek között itt láthatjuk a „Rozsnyó-bánya" dolgozóinak kötelezettségvállalásukról szóló iratokat is. A papírlap egyszerű betűiből ^rezzü't, hogy ezeket erős és súlyos munkáskezek írták Dobos Lajos munkacsoportja ezt a levelet küldi Sztálin elvtársnak: — Hetvenedik évének elérése alkalmából a népek tanításával teli életének tiszteletére, melyet a szocializmus felépítéséért áldozott, Dobos Lajos munkacsoportjával arra kötelezzük magunkat, hogy eddigi normánkat 40 q-ról 55 q-ra emeljük s egyúttal versenyre hívjuk Kerekes József csoportját. Beszámolónk végére hagytuk az ajándékok legértékesebbjének, a több ezer szlovákiai asszony ajándékának, egy 12X8 m nagyságú népi szőttesnek ismertetését. A 2ivena — Szlovákiai Aszonyok Szövetsége 823 szervezetének női készítették. Holéczy Elena tanárnő terve alapján. Több ezer asszony kezemunkájából készült ez a szőttes, írják az asszonyok Sztálin elvtárshoz intézett levelükben. A jobbágyság és rabság idejében élő ükanyáink, a mennyasszonyok és lányok hímzését örökítettük meg ebben. Mi, a szabad szlovákiai asszonyok, szervezetünk irányításával közös munkával foglaltuk egybe ezeket a ősrégi hímzéseket ebben a szőttesben. Feldolgoztuk benne a Dunától egészen a Tátráig, kelettől egészen nyugatig terjedő országrészek összes népi szőtteseinek motívumait. Ha majd arra a szőttesre tekint — írják a továbbiakban a Sztálin elvtársnak — mindnyájunknak, a szlovákiai anyáknak, asszonyoknak és leányoknak hálájára fogja önt emlékeztetni, mert mindenekelőtt önnek mondhatunk köszönetet a szabad életért, a szép és örömteljes jelenért és a jövőért!" * A kfváncsf érdeklődők meg nem szűnő sorokban érkeznek állandóan az egyetem aulájába a kiál'ítás megtekintésére. Mindenkinek van valami hozzászólása, kedves, szép szava, mert nincs hazánkban egyetlen egy becsületes dolgozó sem, aki ne gondo'na most szeretett vezetőnk, Sztálin elvtárs köze'edö születésnapjára. A gondos apát látjuk benne, aki körül mi ls csoportosulunk s még magasabbra I é'ésének megteremtésével mi ls hozzád emelve a szabadság vörös zászlaját, járulunk a világ dolgozói harcos bcmég odaadóbban é s erőteljesebben ] ketörekvéseinek. a szocializmus gyöhirdetjük, hogy népeink boldog együtt- I zelmének megalapozásához. (P—i) A szlovákiai asszonyok ezrei így dolgoztak közös munkában Sztálin elvtársnak ajándékozott hataltgas szőttesen. ii m ípi A mai nappal fokozatosan szétküldésre kerül a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul túregyesületének (CSEMADOK ) kiadásában megjelenő 1950-re szóló Népnaptár. Valamikor, az élénk emlékezetünkben élő közelmúltban, ha a sajtó naptármegjelenésről adott számot, az olvasó teljes joggal hasznot kereső kiadói érdeket sejthetett a dicséretekben nem fukarkodó közlemények mögött. Ma a helyzet egészen más. Ezt a Népnaptárt — a hónapok óta folyó ernyedetlen munka eredményét, első magyar naptárt, amely a falu és a város magyar dolgozóinak karácsonyi asztalára kerül — benső szükség teremtette meg, hogy cikkeiben és közleményeiben tanúságot tegyen a csehszlovákiai magyar dolgozók becsű letes építő törekvéseiről, a szocializmus felé haladó ember hitéről és arról a békeakaratáról, amellyel a Szovjetúnió vezette törhetetlen arcvonal sorába áll. Ez indít bennünket a szétküldés kezdetén arra, hogy méltassuk törekvéseit, szándékát és tartalmi részét behatóbban Ismertessük. Már a szokványostól teljesen eltérő, hangulatos, sokszínű borítólap, rengő búzatengerével, benne az aratóval és a marokszedővel, háttérben a várost jelképező füstölgő gyári kéményekkel, szerencsésen .jelzi az újszerűt, a naptár készítőinek törekvéseit. A szokott naptári részt ízes népkádenciák fűszerezik és minden hónap külön bőven jelzi a veteményes- és virágoskertekben, az állatok körül, a baromfiudvarban és méhesben elvégzendő legszükségesebb munkák rendjét. Ezt mélynyomásom képes melléklet követi vezetőinknek és a népi demokráciák élharcosainak arcképeivel, az esztendő kimagasló eseményeinek méltatásával. Az útmutató tanulságos cikkek sorát Major Istvánnak, a szlovákiai magyarság e törhetetlen hitű idős, de lélekben és lendületes írásaiban fiatalnak bizonyuló kiválóságának „Nagy idők — nagy feladatok" című írása nyitja meg. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK elnöke békeakarattól és az építés hevétől eltelt „Atombomba és békegalamb" című cikke következik a sorban, utána Fellegi István, a fáradhatatlan szervező és falajáró kultúrszervünk céljait és feladatait ismerteti, majd Fábry Istvánnak, a KSS magyar szervező titkárának „A tervgazdálkodásiról szóló ismertetése jön sorra, amely a bányászból élenjáró közéleti tényezővé vált haladó lélek tiszta csocialista hitét tükrözi. Ezeket az iránytmutató cikkeket szerencsésen követik az Űj Szó politikai szerkesztőinek, rovatvezetőinek ismeretterjesztő írásai, köztük Horváth László hosszabb összefoglaió értekezése a IX. Pártkongresszusról, a munkássajtó céljának és feladatainak méltatása, valamint Nagy Jenő fondos összefoglalása az elmúlt félesztendő külföldi eseményeiről. Ebben az ismeretterjesztő részben több cikk foglalkozik a Szovjetúnióval, Huszti Edit írása beszámol arról, hogy mit ad a néni demokrácia a falusi dolgozó nőnek és egy nagyobb cikk Azsla népeinek felszabadító harcait vázolja. A Népnaptár szépirodalmi részét Leonld Pervomalszkijnak, Petőfi kitűnő orosz fordítójának „TTljána" cfmíí verse nyitja meg. Sorban utána Gergely Sándor, Illés Béla, Egri Viktor, Balázs Réla, Fráter Lajos, Palotai Boris, Petrőozi Bálint, Szenes Erzsi szerepelnek e«ry-evry ízes novellával, regényrészlettel, a költök sorát pedig halhatatlanjaink, Petőfi, Ady és József Attila mellett Kuczka Péter, Kónya Lapos, Lelkes Mária és Pócz Olga egészítik ki egy-egy mondanivalóban teljesen korszerű és formailag is színvonalas verssel. Valamennyi írás egyöntetűen az ÚJ ember új hitét és öntudatát, építőakaratát sugározza és ebben a sikerült szépirodalmi részben talán csak azt hiányoljuk, hogy Csehovon és Pervomajszkyn kívül nem látunk több szovjet költőt, szlovák versfordítás is mindössze egy van, aminek okát a naptár korlátozott terjedelmében látjuk. A naptár további ismeretterjesztő mezőgazdasági részében Kugler János gonddal megírt cikkére utalunk, amely a szlovákiai földművesek feladatait világítja meg. Galbavý József a földművelés gépesítésére hívja fel a gazdák figyelmét és több cikk ad tanácsot és ismerteti a fontos tudnivalókat a gazdaság terén. A Népnaptár ifjúságnak szánt része is a gondos szerkesztői munka jelét viseli magán. Ebben a részben különösen a Lenini Komszomol ismertetése és Száraz József „Tűnőben a régi világ" című fiatalos lendületű írása ragadja meg figyelmünket. De a nőkről . sem feledkezett meg a Népnaptár. Turi Mária a szovjet nőről ír jó tájékozottsággal és Pasa Angelinát, az első traktorista nőt mutatja be életteljes ábrázolással. Végül a sport kedvelői is tanulságos cikkeket kapnak a szerkesztők jóvoltából. Szükségesnek tartottuk ezt a részletes felsorolást annak Igazolására, hogy valóban szerencsésen összeállított naptárról van szó, amely tartalmában szinte töretlenül sugározza az űj idő szellemét, de technikailag is teljesen fővárosi színvonalú. A Pravda könyvnyomda és kiadóvállalat komáromi fiókjának grafiai dolgozoól gondos és mindenképpen dicséretes munkát végeztek. A Népnap tárnak természetesen vannak hibái és hiányai ls. Itt elsősorban egyes írásoknak kisebb nyelvi fogyatékosságára gondolunk, olyan hibákra, amelyek a hosszú-hossztl hallgatás következményei és amelyekkel — ezt mindenképpen reméljük — az eljövendő évek naptárjaiban nem fogunk találkozni. Ezek a kisebb fogyatékosságok és szépséghibák azonban semmit sem vonnak le a naptár komoly tartalmából, ahogy a túlgyakran alkalmazott kis betűtípus sem róható fel a technikai résznek, de egyedül a szűkre szabott terjedelem rovására írható. Ügy érezzük, hogy azokat a kritikai szavakat, amelyeket a segíteni akarás teljes hitével intézett nemrég Široký elvtárs a KSS központi bizottságának ülésén a csehszlovákiai magyar dolgozókhoz, e naptár szerkesztői már előre megszívlelték és Lőrincz Gyula csütörtöki vezércikkében helyesen értékeli ezt a kritikát, amikor rámutat arra, hogy Široký termékeny bírálata új barázdát, új csapást nyit a szlovákiai magyar ugaron. A kritika mélyenjáró ekéje nyomán feltöretett- a föld és most nemes magot, termékenyítő esőt vár az új barázda, hogy az erőteljesebben meginduló munka bőséges termést hozzon. A CSEMADOK-nak ex a naptárkiadványa ehhez a magvető munkához járul hozzá, meghirdetve azt, hogy az Itt élő magyar dolgozók teljes összefogása, teljes hite és erős munkalendülete kell ahhoz, hogy az ötéves terv célkitűzései Szlovákia déli része'hen s minden magyarlakta vidékén is példásan valóra váljanak.