Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-23 / 216. szám, karácsony

1 4 /,íSVtfl'JrS (llxpj ejkedjü itk HELYET A PELENKANAK Ilyen higiénikus pelenkatartót akasz­szunk í. falra, a kisbaba égya fölé. A nagyobbik felébe a pelenkákat, a ki­m •jorftfäh mti*& JiAnfr mwf YWMWMikmH.mimmt \ ­\ \ gl i \T i ­\ sebbikbe az apróságokat (előle, hintő­por, törlőruha, stb.) tehetjük. Együtt van minden és tiszta marad. UJSAGTARTO Különösen akkor vesszük hasznát, ha beteg van a háznál. Szépen felgombcljuk a heverő olda­lára, a beteg kezeügyébe. Persze, \ö tr* i tr* i nemcsak újságot, kézimunkát, zseb­kendőt, könyvet, gyógyszert is tart­hatunk benne. CUCLISÜVEG BUNDABAN Ha a kisbaba már annyira önálló, hogy maga is megfogja a cuclisüve­get, könyen odavágj? ágyához és így gyakran új üvegre van szükség. Öt deka hébifonálból két üveghuza­tot készíthetünk, így még cserélni is tudjuk, amíg az egyik szárad és 25 Kés befektetéssel elkerülhetjük a gya­kori üvegtörést. Az üveg talpának megfelelő méretű kerek lapot horgolunk csupa rövid pál­cából, majd ha a lap készen van, ugyanannyi szemmel szaporítás nélkül horgoljuk tovább az üveg hosszáig. Itt egy lyuksort hotgol'ink. ebbe vagy gumit, vagy szalagot fűzünk és még egy cm rövid pálcásct. Elkészítve, befejezzük „pikóval" díszített lyuksor­ral. „MINDENT-ELNYELÖ" Többé sohase kell összeszidni a gyereket, hogy szanaszét hagyja a holmiját, ha ilyen mindent elnyelő tás­kát akasztunk be a szekrénybe. Ren A DOLGOZO NO MET cmmv A háború és a béke táborára osz­lott v ilágban minden család ünnepli a karácsonyt, a szeretet ünnepét. A nők­nek nagy részük van a karácsonyi ün­nep előkészítésében Lelki beá I íottsá guknál fogva az ő gondjuk és mun­kájuk, hogy az ünnep meghitt és bensőséges legyen, hogy családjuk minden tagjának és az egész környe­zetüknek előteremtsék azt, amit et­től a naptól várnak, a -tiszta, meleg otthont, az ünnepi jó falatokat, az ajándékokat, meglepetéseket és a bé­kés szeretetet árasztó hangulatot. Mi­lyen szorongó érzések között készül­het az ünnepre az imperialista nyugat országaiban, ebben a háború híreszte­lésétől átfűtött hangulatban a család­anya, arrlkor maga körül újabb öl­döklés előkészületeit látja és érzi. Ön­kénytelenül is arra kell gondolnia, hogy vájjon a legközelebbi évben, együtt lehet-e még családja. Mert hi­szen a nyugati imperialista v'lágban a háborús uszítók minden törekvése el­hitetni az emberekkel a háború elke­rülhetetlen szükségességét, mint egve­düli megoldást, amely a válságból ki­vezet. Hány nőnek jut osztályrészül a nyugatnak ebben a válságos világá­ban az a fáidalom, hogy munka és anyagiak hiányában csak másnál lát­hatja a karácsonyi előkészületeket, ne­ki magának nincs meg a módja hozzá, mert munkanélküli és a legszüksége­sebbre sem jut családjának. A kettéosztott világ demokratikus felében, a szocializmust építő világban a nő kiegyensúlyozottan, a biztonság­nak felbecsülhetetlen érzetével ünnep­li a karácsonyt. Biztonságé.-zetét meg­adja az a tudat, hogy a béke harcosai­nak táborába tartozik, ahol minden egyes tégla felrakása, min,len gépal­katrész beépítése válasz a háborús uszítóknak. Tudja azt, hogy a munka­nélküliség gondja, sem őt, sem csa­ládját nem fenyegeti és meg van ad­va a lehetőség gyermeke testi és szel­lemi fejlődésre. A nő itt felszabadul és öntudatos. Dolgozik és kijut neki a megillető rész az ünnep melegségé­ből. Minden dolgozó egyformán kap­ja meg munkahelyén a karácsonyi ajándékot. A nő is keres és épúgy rendelkezik keresetével mint a férje. Ünnepi előkészületeinek anyagi fede­zésére nem kell arra várnia, amit eset­leg férje juttat neki. Ha pedig egye­dülálló, annál öntudatosabbá teszi, hogy saját erejéből keresi meg, amire szüksége van. Nem kell az ablakon keresztül vá­gyódva néznie a más mennyezetig érő gazdag karácsonyfáját és dús aján dékoktól és ínyencfalatoktól roskadó asztalát. Eltűntek ezek a különbségek. A mi demokratikus világunkban a legnagyobb ertek a munka és ennek az értéknek birtokában vannak asz­szonyaink. Az élmunkásnó'k otthoná­ban ott ragyog a karácsonyfa és ha gyermekeik örömtől csillogó szemei hálásan pillantanak rá, akkor ők is há­lával gondolnak mindazokra, akik har­cainak és munkájának ezt köszönhe­tik. Most a jövő iránti aggodalom nél­kül ünnepelhetnek családjukkal, mert olyan világban élnek, ahol a béke meg. védése, egy boldog jövő építése a cél, ahol a gyermekek az állam legna­gyobb értékei. És ebben a világban az ajándék ér­tékelése is megváltozott. A legna­gyobb ajándék a szocializmust építő világban: a becsületesen elvégzett munka. A munkához való viszony is meg­változott. A munka rtem teher és nem pénzt felhalmozó eszköz. Tudja min­den öntudatos dolgozó, hogy saját ma­gának dolgozik és életszínvonala ál­landóan emelkedik. A túlteljesítmé­nyekhez az erőt, a kezdeményezési készséget a meggyőződés adja, a' po­litikai tudása. Napról-napra többet tud, v'lágosabb előtte a cél és az új mun­kaerkölcs eredménye összehasonlítha­tatlanul nagyobb mint a kapitalisták bármilyen jól fizetett munkája. Mindennek tudatában a népi demok­ráciák asszonyai a szeretet ünnepén fogadalmat tesznek arra, hogy tánto­ríthatatlan védelmezői lesznek a béké­nek, nem adják gyermekeiket impe­rialista érdekek szogálatába és tudják azt, hogy a másik világ dolgozó asz­szonyainak nagy tömege mellettük áll ebben a törhetetlen elhatározásukban. Dolgozni fognak, építeni és sok, min­dig boldogabb karácsonyt ünnepelni békében és szeretetben családjuk kö­rében. Turi Mária. PAVEL TICSINA: Qílp tk tato~ítiiíg.£ Fi ad vagyok szovjethaza, | Találkozol más ajkúval, s bár messzi tájra dobban szívem, 1 s mint hogyha furcsa kincset lesnél: összefonódik bennem a sok nép ezer szivárvány-színben. Az eszmék felhőgomolyát a láthatárig villám tépi, s míg mennydörgés gomolyog át, új zengzetet zendít a régi Az ormokról visszhang kering, rég várt ígéret, boldog, meghitt: egyek vagifunk, testvér, mi mind néptől népig ível a nagy híd. Ha felcsendül az anyanyelv, csobban a gémeskút vízcseppje, forrás, csermely buzog. Figyeld: a hang honnét verődik egybe? Forrásokból lágy dal susog, élénkít, frissít, mint az óbor, rádtörnek, zöngék, ritmusok, sokszínű és sokféle szóból. de összekedveselsz hamar, mert nyelve más csak, lelke testvér. Idegen szó idegenül kong. Sodra kábít, értelmetlen. Aztán felizzik, áthevül, s lánggal világít a szívedben. A nyelvünk már nem puszta szó, mely pókhálós szótárban dermed. Száz nyelven szól a dolgozó — és új világot énekel meg. Hongunkkal zúg erdő, mezi, Szavunkkal új közösség lépked: önmagukat védelmező acélkemény és elszánt népek. Szivünkben rangosabb világ varázsa gyúl, forróbban égve, bűvös erő, sziklaszilárd: a népek szent testvérisége! A MIM m A geteg sok holmi fér bele és csak 75 cm anyag kell hozzá De sokkal erö­sebb, ha kétszeresen vesszük, úgyis csak másfél méter kell. A pontos mé­retet leolvashatod a rajzról. Minden családban, ahol mesét mondanak, vagy odvasnak fel a gyer­mekeknek, megfigyelhetik, milyen örömmel és érdeklődéssel hallgatják a kicsinyek. A mesehősök elkápráz­tató alakja, élményei, az akadályok, melyeket legyőznek, úgy lebilincse­lik a gyermek figyelmét, hogy se lát, se hall. De nemcsak az iskolás­gyermekeknél tapasztalunk ilyen ér­deklődést a mese iránt. A kisebbek éppen olyan szívesen hallgatják. Az az öröm, amit a mese okoz a gyermeknek, nagyon értékes a neve­lés szempontjából. Jól hat a kedély­világára és élénkíti egész szervezete működését. A mese elmondása vagy felolvasása leköti a gyermek figyelmét, majd el­gondolkoztatja. Tehát a mese meg­választásánál elsősorban annak ne­velőhatása a fő szempont, s csak másodsorban a hallgató igénye. Há­romtól ötéves korig a gyermek legin­kább a népi állatmeséijet érti meg. A hat-nyolc évesek is szeretik az ál­latmeséket, de mégjobban az olyan meséket, amelyekben tündérek és varázslatok, csodák szerepelnek. Ilyenek Andersen és Puskin meséi. Fokozott hatást érhetünk el a gyer­mekeknél, ha kellő hangsúllyal, ha­tásos szünetekkel, különböző hangár­nya.lattal, művészi fogalmazásban mondjuk el a mesét, kidomborítva benne a szereplő személyek iellemét és a változó hangulatokat. Mindig akad valaki a családban, édesanya, édesapa, nagymama, idő­sebb fivér vagy nővér, aki ráér me­sét mondani vagy felolvasni a gyer­meknek. Célszerűbb a különösen nép­szerű meséket inkább elmondani, mint felolvasni. Ebben az esetben közvetlenebbül, életteljesen hatnak a gyermekre. Természetesen fontos, hogy az el­írta: N. Sz. Karpinszkája. I beszélő jól emlékezzék a tartalom­ra, híven adja vissza a mese nyel­! vezetét, a történések sorrendjét és a I kifejezések sajátosságait. A három 1 éveseknek nem kell mindig új me­séket mondani. Okosabb és nekik is kedvesebb, ha sokszor végighallgat­hatják ugyanazt a mesét. A nagyobb gyermekek már változatosabb me­seanyagot követelnek. De azért ők is szeretik meg-megismételtetni ked­venc meséiket. A gyermekiélekre még jobban hat, ha néha különleges módon rendez­zük meg a mesemondást. A kicsi­nyeknek ez ünnepi szórakozást je­lenthet, amit sokáig nem felejtenek el; például meghívunk a szomszéd­ságból vagy az ismerős családokból néhány pajtást a mesedélutánra. Az­után megérkezik a nagymama, hogy meséljen a gyermekeknek. Bárki sze­repelhet, mint nagyanyó, amolyan nagyanyó öltözetben, nagykendőben, pápaszemmel. Köszönti a gyermek­sereget, leül és így szól: — Ide figyeljetek. Most elmesélek ám valamit. Bekukucskál az abla­kon a telihold, ugrabugrál a sánta nyúl a szőrcsizmájában, mackó koma a talpát nyalogatja, az ablakra repül a vén veréb, megkopogtatja csőrével az üveget és kérdi: „No, mi lesz, lesz-e már? Mind itt vannak és lesik nagyanyó meséjét..." És aztán hozzáfog meséjéhez. Amit az előbb elmondott, az volt a beveze­tés, amivel felajzotta a hallgatók fi­gyelmét és felvillanyozta a hangu­latot. Vannak mesék, amelyeket másmó­don is előadhatunk. Amit a gyerme­kek már többször végighallgattak, azt most eljátszatjuk velük. Kioszt­juk a szerepeket, a kicsinyek lesznek a mesehősök és elmondják a meg­felelő szavakat. Igy kezdődik az „elő­adás", vagyis a mesének színpadra­vi'tele. / A nagyobb gyermekek segítségé­vel elkészítjük a jelmezeket, a kalpr pocskákat, az ügyesebbek egyszerű díszleteket rajzolnak papirosra, „fát", „kunyhót" és ezeket a falhoz erősít­jük. De kellékek nélkül is boldogul­hatunk. Az „előadás" előkészítésében ne okozzunk sok vesződséget a gyerme­keknek és ne bánjuk, ha nem megy minden egészen simán, mert külön­ben fárasztjuk őket és megfosztjuk az igazi mulatságtól. Nem a techni­kai kivitel a fontos, hanem a gyer­mek alkotó tevékenysége, amlr« itt alkalom nyílik. A meghívott kis nézősereg ls meg­elégedett lesz. A megjátszandó mesét úgy kell megválasztani, hogy legyen benne sok párbeszéd és érdekes for­dulat. Terjedelmében n« legyen nagy és bonyolult szerkezete se legyen. Tehát a mesét sokféleképpen tá­lalhatjuk a gyermekek elé. Köznapi keretek között, — elmondva vagy felolvasva — vagy családi ünnepe­ken, mint kis előadást. Mindig nagy örömet okoz nekik és jó, hatékony nevelőeszköznek bizonyul. 9ó tanácsok ALMABORT ITTAM AZ ESTE... A jó almabort két-háromfajta al­mából készítsük. Egy rész édes, egy rész savanykás, egy resz sava­nyú alma. Alapos mosás után le­daráljuk, kipréseljük, vászonzacs­kóban, két deszka közé tesszük a ledarált almát és igy préseljük. A kicsorgó levet tálba fogjuk fel. A kipréselt almadarát vízzel leöntjiik, félkiló vackort vagy vadalmát te­szünk hozzá, pár óráig állni hagy­juk, aztán újra kipréseljük és hoz­zátesszük az előbbi almaléhez. Hat liter almaléhez egy evőkanál bor­követ teszünk, félkiló cukrot, szé­lesszájú üvegbe tesszük, tüllel le­kötjük és egyenletes levegőjű he­lyen állni hagyjuk. Egy idő múlva forrni kezd, aztán megtisztul és kész a finom, kellemesízü almabor. NÉZZÜNK CSAK BE A KAMRÁBA! Lekvár, befőtt, paradicsom ma­gas polcon áll ? Nagyon helytelen. Minden helyiségben, így a kamrá­ban is a meleg levegő a magasban gyűlik össze és elősegíti a gomba­és penészképzödést. Vegyük 1« te­hát az üvegeket a magas polcról, szekrénytetejéről és helyezzük el alacsonyabb helyekre. Ha esik az esö és sonka, kolbász lógy a kam­rában, ne nyissuk ki az ablakot, mert megpuhul a húsnemü. Ha fel­vágtuk a kolbászt, kössük be a vé­gét ezüst- vagy pergamenpapírral, akkor nem barnul meg. Almát n« tegyük egyszerűen a polcra. Te­gyük ládába, de előbb a láda aljá­ba szórjunk egy centiméter vastag gipszréteget. Erre jön egy sor al­ma, erre megint gipszréteg. Igy eltéve az alma friss marad és nem veszti el zamatját. Mielőtt eltesz­szük és mielőtt fogyasztásra kivesz­szük, gondostul törölgessük meg az almákat. NEM HULLIK A TÜLEVEL A feldíszítésre váró fenyőfát elő­ször öntsük le hideg vízzel. Ezáltal a fa felfrissül. .Hűvös helyen szárít­suk meg. M'előtt díszítem kezdjük, sós vízzel permetezzük le, hosszú ideig nem fog hullani a tülevél. Ha több napon át sürü timsóoldattal lo­csoljuk a fát, fehér dér rakódik le a tülevelekre, olyan lesz, mintha vé­kony hóréteg takarná. Díszítővattát, az úgynevezett angyalhajat tűzálló­vá így tehetünk: 8 g ammonium­szulfátot, 3 g boraxot, 3 g borsa­vat, 0.4 g zselatint feloldunk 100 g vízben, lassan 30 fokra melegítjük, a vattát bemártjuk és megszárítjuk, megéri a fáradtságot, mert nem kell attól félni, hogy a gyertyák lángja belekap a vattába. PETRÓLEUM ÉG A LÄMPÄBAN Az ötéves terv végére minden fa­luban bevzetjük a villanyt és a kul­túráthozó fény elárad az egész or­szágban. Addig azonban jó szolgála­tot tesz a petróleumlámpa, amely fényesebben ég, ha a belét használat előtt ecettel Itatjuk át és alaposan megszárítjuk. Rövidreégett lámpa­belet még egy ideig tudjuk használ­ni, ha a végén gyapotfonálból hur­kot varrunk. A lámpa tartályára gyakran homályos réteg rakódik. Megtöltjük fahamúlúggal vagy szó­dás vízzel, állni hagyjuk, aztán lan­gyos vízzel kiöblítjük, kályhánál megszárítjuk. Az égőre rakódott fe­kete réteget szalmiákkal tisztítjuk, aztán használunk csak tisztítószert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom