Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-23 / 216. szám, karácsony

UJSZ0 A szocializmus könyveit dolgozóink kezébe A napokban a Pravdában Ivan Kupec tollából figyelemreméltó cikk jelent meg, amely találó megállapí­tásokkal éberségre int a kultura frontján. A Szovjetúnió példája va­lamennyi népi demokratikus államot harcra ösztönöz a kozmopolitizmus mérge ellen, amely rombolja a nem­zeteknek saját kultúrájába vetett büszkeségét, arra készteti őket, hogy feladják sajátos népi kultúrájukat és a ganszteres garasos amerikai kultúra csodálatát váltja ki belőlük, állítja a cikk írója. A kozmopolitizmus elleni éberség­re intés, amelyet a Tájékoztató Iro­da határozatában valamennyi kom­munista párt felé alkalmaz, határo­zott feladatot ró a munkásosztályra, hogy a kultúra frontjáéi is éberen ört álljon és minden erejével küzd­jön az imperializmusnak nagyon ha­tásos fegyverei ellen, amelyek az ártatlanoknak tünö könyvek alakjá­ban végzik romboló feladatukat. Tavasszal Budapesten járva, a könyvesboltok kirakataiban a koz­mopolitizmusnak ugyanazokat a je­leti láthattam, amelyeket az éberség­re intő szlovák író most itt nálunk a karácsonyi kirakatok előtt tapasz­tal. Solochovnak „Űj barázdát szánt az eke" című regénye mellett az amerikai imperializmus zsoldjába szegődött. Steinkecknek „Érik a gyü­mölcs" című regénye. Ehrenburg „Vihar"-ja, Fagyéjev „Ifjú gárdám"­ja, Aragon „Kommunista ember"-e mellett Bromfield, Simoné de Beau­voir, Agathy Christie müvei. Egy­szóval igazi írók mellett, akik dol­gozóinknak tanítói és tanácsadói • a szocializmus felé vezető úton — a dolgozó nép eszményeinek árulói, A helyszűke nem engedi meg a bővebb összehasonlítást és annak elemzését, hogy a haladónak tünö .nyugati írók müvei, hogy Steinbeck esetét említsem, a tényeknek helyte­len ábrázolásával, a valóságnak el­ferdítésével milyen mélyreható rom­boló munkát végezhetnek a nem eléggé éber vagy éppen tájékozatlan olvasó szemléletében. Az összpontosított és államosított magyar könyvkiadásnak a nyár és az ösz folyamán sikerült a külföldi írók müveinek helyes összeválogafá­sával is a kozmopolitizmusnak ár­talmas mérgét a kultúrális életből eltávolítani és valójában már csak a régebbi kiadások fel-felbukkanó egyes ártalmas köteteit kell eltávo­lítani, hogy az egészségesedés fo­lyamata teljesen zavartalanná vál­jon. A jelek azt mutatják, hogy ez a gyógyulásnak minősíthető folya­mat nálunk is megindult és bár a kirakatokban még ott vannak a romboló amerikanizmusnak,* a re­ménytelenséget hirdető nyugatos vi­lágnak elmeszüleményei,, az éber­ségre intés rövidesen meg fogja hoz­ni gyümölcseit. n. Hogy milyen könyvek kerüljenek dolgozóink kezébe? Erre a kérdésre a felelet igen egy­szerű. Olyan könyvek, amelyek a békéért folytatott harcunkban meg­edzenek, amelyek megmutatják az életet a maga igazi realitásában és összefüggéseiben, amelyek láthatárt nyitnak a szebb és jobb holnap felé. Könyvek, amelyek nem kendőzik el a mult bűneit, hanem bátran feltár­ják a valóságot. Könyvek, amelyek tanítanak, vezetnek, példát adnak, útat mutatnak. A dolgozó ember pihenő óráiban a szellem emberétől a szórakozáson túl múlhatatlanul ta­nítást vár, feleletet mindarra, ami életében foglalkoztatja és nyugtala­nítja. A szovjet irodalom gazdag tárhá­zával siet segítségünkre. Olyan könyveket ad kezünkbe, amelyek a szocializmus felé vezető útunkon megtanítanak mindarra, amire har­cunkban szükségünk van: hinni a jövő szépségében, hinni az emberben, hinni a munkában, amely nem csu­pán önmagunkért, hanem az egész közösségért folyik. Ezer és ezer pél­dával. ezer és ezer könyvvel igazol­ja előttünk a szovjet irodalom az új ember nagyszerű perspektíváit, azo­kat a nagy eszményeket, amelyek igazi értelmet adnak a létnek,' a ré­gi korhadt, álhumanista és az em­beriséget zsákutcába vezető eszmé­nyek helyett a dolgozó ember igazá­ba vetett halhatatlan bitet, amelyet a küzdelmes mult edzett acélosra és amelvért milliók áldozták fel életü­ket. Igen, valahányszor a szovjet irodalom kincsestárának valamely gyöngye kerül a kezünkbe, emlékez­zünk azokra a 1-arcokra és áldoza­tokra is, amelyek lehetővé tették, hosfv ezeket az új ember hangján szóló alkotásokat, a kapitalizmus béklyóit levetve, a mult sötét re­ménytelenségét immár feledve. ol­vashatjuk és okulhatunk belőlük. Ezt példázza a szovjet könyv: az elnyert szabadságot, a béke szeretetét éa mindazt a nemes emberi törekvést, amely életünket szebbé és jobbá va­rázsolja. III. A szocialista könyvek gazdag és kimeríthetetlen sorát elsősorban olyan könyvek ismertetésével kezd­jük, amelyek magyarul is megjelen­tek és már nálunk is kaphatók vagy rövidesen könyvkereskedői forga­lomba kerülnek. Maxim Gorkijnak korszakot for­máló müvei mellett a legnagyobb fi­gyelmet A. S. Makarenko „Az új ember kovácsa" című munkája ér­demli (A Pravda szlovák kiadásának címe: Budú z mch ľudia.) Makaren­ko pedagógiai hőskölteménynek ne­vezi müvét és valóban az: hőskölte­mény az új ember neveléséről. Ma­karenko nevelési rendszerét nem az ról szól ex a nagyszerű pedagógiai hősköltemény. Rendkívül tanulságos, ahogy a te­lep élete fokról fokra kialakul, ahogy a szemünk előtt egy ember­csoport keletkezik, melyben a szét­húzó erök kezdetben sokkal nagyob­bak, mint az összetartó, társadalmat alkotó erők. És mégis, az együttélés kényszere alatt kifejlődik a durva, dolgozni nem szerető, engedetlen, makacs fiatalkorúak rendezett tár­sadalma, kialakul az együttműkö­dés, a szolidaritás, sőt a nemesebb életérzés, az áldozatkészség is és szerveződik a társadalmi munka, a termelés is. Természetesen nem hiányzanak a bűnözések, a társada­lomellenes viselkedéseknek esetei sem. Szinte kézzel tapinthatjuk az egyes helyzeteket, fordulatokat, me­lyekből az emberi együttélés áll; ez a realisztikus, semmit sem szépítő, HORVÁTH LÁSZLÓ: KÉT HAZATÉRÉS 1937. A kamocsai úton zörgő parasztszekér halad, Rajta fáradt, bóbiskoló kubikusnépség. Karácsony közel/rett s a piszkos ég alatt, Dorombolt az est és könnyet csalt az éhség. Kukorica páli nkát ól bűzös kunyhók mélyén, Terhes asszony várta őket és gyerek, Mindig új remény táncolt az olajlámpa fényén, De csak csalódást hoztak a téli szelek. Egyre kevesebb lett a munka és nyolc korona a b'r, . Egyre messzebb jártak a morcos férfiak, Mindig több a poronty, aki kenyeret kér, S a nyomor üvöltött, mint az éji vad. y De jól élt a kulák és döglött a proletár, Szimőn egyformán télen-nyáron, Rongyos bakancsukban cuppogott a sár, Mikor hazatértek karácsony tájon. 1949. Vihar söpörte a falut és multak az évek, Üj gyárakat épít a Kutrucok keze, Üj gátak felett vígabb az ének, Es ismét hazajönnek Karácsony fele. Csomagokat hoznak és mily meleg a szobn. Vörös Sziiriö kunyhóiban jobb a* élet már. Nevet a gyerek és tüzes az asszony csók j: , S a tetők felett boldogság reménye száll. Mindig több a munka M fehérebb a kenj ér, Békességet áraszt Nagy Lari otthona, Az alföldi szél régi harcról mesél, S elvonul előttük életük sora. Az asztalon alma, bor és diósbéles Csillog a holmi a fenyőágon. Kubikusok kunyhóiban bízva szól az ének, Negyvenkilenc karácsonytájon. íróasztalon szerkesztette meg — bár jelentékeny elméleti erő mutatkozik j írásaiban — hanem magában az élet legreálisabb eseményei között, — ír­ja a könyv magyar fordításának elő­szavában Várkonyi Hildebrand. „Mikor Makarenkót 1920-ban az­zal a feladattal bízták meg, hogy egy csoport apátlan-anyátlan, csavar­gó, a züllés veszélyének kitett fia­talkorút telepes csoporttá szervezzen s őket a társadalom számára hasz­nos emberekké és szovjetpolgárokká nevelje, a fiatal nevelő már bizonyos elméleti tudással és pedagógiai ta­pasztalattal felszerelve nézett szem­be a megoldandó problémával. Sok ismerete volt a nyugati országok pe­dagógiájáról. De ezenkívül jelentős, sőt döntő hatással voltak egyénisé­gének és alapfeJfogásának kialakulá­sára Maxim Gorkij és korának szo­cialista elméletei is, akik a forradal­di demokrácia eszméit közvetítették kortársaiknak. Nem volt számára semmi nehézség, mikor az Októberi Forradalom után Lenin eszméit meg­ismerte és mikor az előtt a kérdés előtt állott, az orosz pedagógusok egész táborával egyetemben, vájjon elfogadja-e az új világ alakításának leninista iránygondolatait. Ezekhez csatlakozott s ezzel a pálya meg­nyílt előtte, a nevelés és társadalom­alakítás nehéz, de szép pályája." Aki a nevelés lélektani törvényeit ismeri, tudja, hogy Makarenko a leg­nehezebb feladatok egyikére vállal­kozott. amikor az elhagyott, csavar­gó, sok esetben „bűnöző" fiatalko­riaknak nevelését vette kezébe. Annak a növendéktelepnek lakói, amelyeket Makarenko kezére bíztak, nem a békés társadalom gyerekeiből állottak, hanem egy irtózatos ldilsö Č3 belső háború áldozataiból. Az el­veszetteknek hitt gyermekekből Ma­karenkó embereket nevelt, helyüket megálló, elvekkel bíró munkjsem­bereket. Erről az ember-kovácsolás­j semmit sem titkoló hü leirás szinte „élő szociológiának" volna nevezhe­j tó. Makarenko a tiszta tapasztalato­j kat nyújtja, nem vesz el belőlük semmit, nem ad hozzájuk semmit. Makarenkonak el kellett felejtenie kezdetben mindazt, amit könyvekből tanult a nevelésről. Az elméletek hasznavehetetlennek bizonyultak, a nevelőnek tapasztalatai alapján új módszert kellett teremtenie. Hatal­mas emberismerete segítette túl a látszólag megoldhatatlannak tetsző nehézségeken. Lélekjelenlét, bátor­ság, erély és mindenekfelett kézzel­fogható jóakarat és szív kellett, hogy sorra megnyerje és meghódítsa ezeket az elveszettnek hitt lelkeket és értékes, dolgozó embereket farag­jon belőlük. Makarenko nevelési titka abban rejlett, hogy minden növendékéhez azzal a feltevéssel közeledett, hogy az erkölcsi alapnak legalább egy kis töredékét megleli benne. A fiatalok­ban ébresztette az emberi méltóság érzését, rávezette őket arra, hogy egy emberi közösség tagjai. Ugyan­akkor a szociális nevelést összekö­tötte az egyéni fejlesztéssel. Nem törekedett csupán arra, hogy fiatal­jait beszervezve egy tásadalmi gé­pezetbe, amely megfosztaná őket az egyéniség minden kezdeményező ere­detiségétől. Ellenkezőleg: a szoros szervezeti kapcsolatok mellett, mely nélkül a legjobb növendékek is „vad­emberekké válhatnak", Makarenko rendszere biztosítja a növendékek egyéni alkotó kedvének érvényesülé­sét. Makarenko gondolatai és tapaszta­latai, amelyről az „Üj embei ková­csa" című munkáiéban pompás egyé­ni stílussal és jóízű humorral be­számol, a fiatalságnak a marxi-leni­ni-sztálini szellemben való kommu­nista nevelésben határkövet jelente­nek. E. V. Fegyvert és vitézt éneklek Számos olvasónknak óhaja teljesült, hogy karácsonyra a Magyar Könyvtár kiadásában megjelent Illés Bélának lapunk hasábjain a* idei nyár és ősz folyamán megjelent ,JF egy vert s vitézt ének­l e k" című munkája. Nemrég hírt adhattunk arról, hogy a szovjet írók valamennyi szovjet könyv magyarnyelvű kiadásinak tiszteletdíjáról a magyar nép dolgozóinak javára lemondtak. „A lélek mérnökeinek" — hogy Sztálin szavaival éljünk — ez a nemes gesztusa lehetővé teszi, hogy a gyárak, kultúrházak, falusi szövetkezetek könyvtárai részben díjtalanul jussa­nak a legértékesebb olvasmányhoz, a szovjet irodalom remekműveihez. Illés Béla, a „Fegyvert s vitézt éneklek" szerzője ezt a nagyszerű szovjet példát követte, amikor könyve honoráriumáról a csehszlovákiai magyar dolgozók javára lemondott. A Magyar Könyvkiadó a tiszteletdíj Wenér­tékének felét a könyv árának olcsóbbá tételére fordította, má-ik fe'ét pedig köni/*e.k formájában ajándékként juttatja a dolgozók könyvtá­raiba A könyv bolti ára fűzve 52.— Kis, kötve 82— Kčs. íme, Babkin, a millió Babkinok egy!, ke, megtalálta küzdelme értelmét és eszményi hőssé válik az író nagysze­rű emberábrázolásában. A háború tényeit az író különféle szemlélettel boncolgatja. Beszélhet róluk a polgári humanizmus hang­ján, ahogy E. M. Remarque tette a Nyugaton a helyzet változatlan cí­mű regényében, az okokat nem ku­tatva és bárminő következtetést ke­rülve. elmélkedhet a háborúról erős kritikával, elítélő 'endenciával, a Tol­sztoji humánum megrendítő hang­ján, mint »a Háború és béke írója, vagy írhat róla dicsőítőén, a harcias­sáera buzdítva. Illés Béla könyve elé mottóul ezt a morda'ot idézi: „Adj pennámnak erőt, úgv írhassak, mint volt." Ez a jelmondat találó az író magatartá­sára és szemléletére Hiťer ropoant hadieépezete a mei?=emm !sí1és szán­dékával tört rá a békét építő Szov­jetunióra és a nagy orosz föld fiai­nak védek»7ri'ök kellett Minden más kérdés háttérbe szorult: védekezni, evezni, tehá* elszántan, keménv aka­rattal és hősiesen harrc'nj kellett! Illés Bála errő' a rákénvszerítptt és a végső győzelemig megvívott harcról ír azzal a hősi szemlélettel, amelv egyenes köve'elménve a nagv Honvédelmi Háborúnak. Ez a hősi szemlélet nem dicsőít sal>ngosan, Vérül! a pátoszt, híven rögzíti a va­'óságot. melynek nr'nden mozzanata ->zt mondia: nem lehet okoskodni és nem szpbad elcsüggedni. ezt a har­cot minden embernek, aki részese en­nek a roppant erőfeszítésnek, a vég­íTvSzelemig kell vívnia, mert csak a győzelem mentheti meg a létezésé­ben Megfenyegetett haladó emberi­séget. Ez a szemlé'et és az élménvek ere.le a novellisztikus rajzokat' szer­VPS egésszé fogják össze, megmutat­ják a szovjet katona háborús lelkisé­gét. hősi elszántságát bámulatramél­tó kitartását, amelvet az .ói társadal­mat építő közösség úi embert ala­kító ereie formált acélossá és tuda­tossá. A könw minden lapiából árad a szovjet ember nagv emberiessége, -me'v a hamis és erkölcstelen cé­lokért háborúba uszftott fasiszta hor­dák emhertelensége fölé úgy nő. mint a fénytől áradó mennybolt a m"Tbecst<»"»r>ít ett föld fölé. A szovjet katona a győztes békéért harcolt és ez ? vágy töretlenül kifeje­zésre jut hősies kiizde'me legválságo­sabb pillanatában. Amikor Babkin, a könyv egyik hőse repeszt kap a jobb csioojébe, az író —, aki maga Is hőse volt a nagv Honvéde'mi Háborúnak odakúszik a vonagló, eltorzult ar­cú, nyöszörgő sebesülthöz. — Mi fáj, testvér 5 — kérdi tőle. — Hs meg is halok, azért ugye győztes vagyok? — kérdezi Babkin. Illés Béla könyve tele van ilyen re­mek figurákkal, mint ez a Babkin. Itt van Maruszja, a mesterlövőnő, aki ápoló lesz, mert ezen a poszton telje­ístheti legjobban köte'ességét. Azián egy másik tragikus női figura a ta­tárhajú Tamara, aki a némelek fog­ságába kerül és akit bestiálisán agyon­korbácsolnak. A tivornyának rajza a legdrámaibb és a legmesteribh része a könynek. És valamennyi elevenen, érzékletesen megrajzolt alak fölé a Budapest ostromát vezető „Arbóc tá­bornok" alakji magasodik, akivel Il­lés elmondatja a sztá'ini hadvise'és egyik nagyszerű, mélységesen emberi megnyilatkozását. Az a katonai egység amelyről II­'és novellisztikus rajzai szólnak, a Don-kanyarban éppen a fasiszta vágó hídra hajtott magyar ^ezredekkel áll<^' szemben és e magyar segédcsap.'^' útját követte egésze.i % Budapest szabadulásáig Lé ekt;!h> valósál nyomon követhetjük: hogyan let' ellenségből barát és felszabadító. Ami­kor a körülzárt Budapest ellen irányul­nak az ágyútorkok ez* ei. hogy meg­semmisítő tüzet nyissanak a városra, az uto'só percekben megérkezik Sztá­lin generalisszimusznak történelmi hi­t telességű parancsa, a szovjet humá­i numnak ez a ragyogó dokumentuma, amely azt mondia, hogy nem legyőzni, hanem fe'szabadítani jöttek Budapes­tet. Ezzel a nemes akkorddal zárul Il­lés könyve. A vitézt megéneklő Iró- híven ele­get tett feladatának: könnyed elbeszé­lő hangon, minden pátoszt kerülve, fordulatosán, eleven rea'ista ember­ábrázoló erőve! megmutatta, mi az igazi hazafiúság és milyen fe'szabadi­tó erőt jelentett a mi számunkra a Vörös Hadsereg. Illés Béla ezzel a mélyen emberi hangú, szép művével — akár regény­trilógiájával, a „Kárpáti rapszódiá"­val, melynek ismertetésére alkalommal még visszatérünk — a regényes e'be széiés nagymesterének - bizonyul. Mikszáth óta nem volt a magyar iro­dalomnak ilyen életes derűs és ízes­hangú élbeszé'ôje, aki a regényesség varázsával, a szociáli realizmus tala jából egészségesen kinőtt forrada'm! romantikával lepi meg az o'vasót és ezzel az új é'et igazságáért, az új rendért és a fejlődésért harcoló írók­nak is példásan mutat utat . Egri Viktor. Orosz gyermekkönyvek szlovákul K. Csukovszkij: „Jajfáj orvos". Szlovákra fordítoítu M. Novák. A bratislavai „Smena" kiadása. Ez az ízléses kis meséskönyv egy orvosról szól, aki szerette az állato­kat és orvosolta a betegségüket és fájdalmaikat. Ezek az állatka-pa­ciensek teljesen pótolták neki az embereket, akik bizalmatlanok vol­tak iránta vagy pedig féltek azoktól az állatkáktól, akikkel az orvos együtt lakott. Az orvos nagyon jól meg tudta magát értetni az állatok­kal saját nyelvükön és csakhamar felkeresték öt a közelből és a távoli vidékről is azok az állatok, akiknek orvosra volt szükségük. Az olvasó­nak alkalma van figyelemmel kísér­ni e csodadoktor tevékenységét, ka­landjait és élményeit. Sok szép illusztráció még szebbé teszi ezt a kedves, kedélyes kis köny­vet és bizonyságot tesz arról, hogy az ifjúság kiadóvállalatának ki­adványai egyre tökéletesebbek és jobbak technikai szempontból is. L. Voronyina: „A beteg állatkákról szóló mesék". Szlovákra fordította M. Novák. Ugyancsak a „Smena" ki­adóvállalat kiadása. Ez a könyv egy csokor igen ked­ves mesé* tartalmaz az állatkákról, -melyek megbetegedtek az á'latkert­ben és amelyeket az állatorvos gyó­gyít. Természetesen nem egy közön­séges állatorvosról van itt szó, mint ahogy nem közönséges állatka paci­ensekről szólnak ezek a mssék, ha­nem a legkülönbözőbb fajtájú vad­állatokról, melyeknek az állatkert mintagondoskodása mindent megad, amire szükségük van egészségük és életük fenntartásához Ez a könyv nagy élményt jelent a fiatal olva­sóknak és bizonyára a felnőttek is kedvvel fogják elolvasni. Ez a könyv is számos képpel van illusztrálva. Könyvvásárlási láz a Kuznyeck" medencében. A Kuznyeck-meden­ce dolgozói egyre nagyobb érdek­lődést tanúsítanak a politikai, tu­dományos-technikai és szépiroda­'am iránt. 1949 10 hónapja alatt 3 millió rubellel több értékű könyvet adtak el, mint 1948~ban. • Kínai írók és művészek ajándé­ka Sztálinnak. Szimonovot, a Pe kingben tartózkodó híres szovjet író vitte Moszkvába a kínai írók és művészek különleges, művé­szi kiállítású emlékkönyvét, ie­lyet Sztálin generalisszim - szü­letésnapjára készítettek. A Í

Next

/
Oldalképek
Tartalom