Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-23 / 216. szám, karácsony

r KARACSORiy fl®4l®, KLEMENT GOTTWAL D: Mit köszönhet köztársaságunk Sztálinnak és a Szovjetuniónak Nagy és örömteljes ünnepünk van ma, Sztálin elvtárs 70. születésnap­ja. Ezen ünnepen a legszebb és leg­örömtelibb bizonyára az, hogy Sztá­lin elvtársunk nagy müvén végzett munkája közben és teljes egészség­bon éri meg. Bizony, nem volt még ilyen ünnep a világon. Még soha senkinek szüle­tésnapja alkalmából nem gratulált ennyi ember ilyen tisztelettel és sze­retettel. A Szovjetúnió nagy nemze­tei, a népi demokratikus országok nemzetei, Ázsia felébredt népei, a kapitalista világ minden egyszerű és becsületes embere — száz és száz­millió ember köszönti ma őszinte szívvel a Szovjetúnió vezérét, Sztá­lin generalisszimuszt. Mi mindannyian tudjuk, miért. Sztálint a világon az egyszerű em­berek főleg azért szeretik, mert az ö neve békét, szabadságot és a dol­gozók jólétét jelenti. Sztálint a vi­lág minden becsületes embere azért szereti, mert ö a megszemélyesítője és feje az emberi haladásnak a vi­lágon. Valóban még soha sem volt olyan szemmellátható, mit jelent és mit tud tenni egy ilyen nagy szemé­lyiség, egy zseniális ember, amikor a történelmi fejlődés igazságát va­lósítja meg és amikor a dolgozó tö­megek akaratát és érdekeit fejezi ki. Sztálin bölcsessége az emberiség fejlődése folyamán felgyűlt bölcses­ség. Ez Marx és Engels követőjének és Lenin legjobb tanítványának, baj­társának és folytatójának bölcsessé­ge. Ez a Szovjetúnió bolsevik párt­jának bölcsessége. Ez a győzelmes Októberi Forradalom tapasztalatai­ból, a szocializmusnak és a kommu­nizmusnak az SSSR-ben való kiépíté­séből és az egész világ dolgozó né­pének felszabadító harcából kiforrott bölcsesség. Sztálin ereje a történelmi igazságnak hallatlan erőfeszítéssel és véráldozattal kiharcolt ereje; ez a világ első szocialista nagyhatalmá­nak ereje; ez minden országok száz­millió dolgozójának ereje, akik jobb holnapukért harcolnak. Sok esztendő óta irányítja Sztá­lin a Szovjetúnió és a világ haladá­sának sorsát. Sztálin előrelátása mindig helyes volt, helyesen döntött és ezért mindig minden törekvést győzelemre vitt. És amikor Sztálin ma a világnak megmutatja az utat a tartós béke, a szabadság és a nem­zetek közötti barátság felé, a de­mokrácia és a nép boldogsága felé, nem kétséges, hogy ez a nagy küz­delem is végül győzelmesen végző­dik. Ezért tehát az egész világ min­den egyszerű és becsületes embere, mindenki, aki békében akar élni és nemzete jobb jövője után vágyako­zik, Sztálinban látja programját, re­ményét, vezérét. Szeretettel és tisztelettel köszönti ma Sztálin generalisszimuszt az egész csehszlovák nép is. Együtt köszönti öt minden becsületes em­berrel, mint a Nagy világtörténeti Októberi Forradalom alkotótársát, mint, az SSSR kiépitöjét, mint a hit­leri fasizmus legyőzőjét, mint a vi­lágbéke zászlótartóját. Jól tudjuk, hogy ez a gigantikus sztálini mii mélyen befolyásolta a. csehszlovák nép sorsát, hogy nélküle nem volna önálló államunk, sem népi demokrá­ciánk. Azonban érzéseink Sztálin ge­neralisszimusz iránt annál forróbbak, mert Sztálin személyesen gondosko­dik nemzeteink sorásáról és mély nyomot hagy történelmünkben, úgy, hogy valóban legjobb barátunknak nevezhetjük őt. Engedjétek meg, hogy legalább néhány momentumot emeljek ki, amelyek ezt bizonyítják. Történelmünkben Sztálin már az első világháború előtt, 1913-ban fel­lép, amikor dicső munkáját írja ,,A marxizmus és a nemzetiségi kérdés" "iimüt. Ez a könyv bizonyítja, hogy Sztálin az első politikai személyiség, aki leszegzi jogunkat a szabadságra, és az önálló állami életre. Ebben a müvében Sztálin élesen elutasítja az osztrák szociáldemokráciának Auszt­ria Magyarország fenntartására irá­nyuló nézeteit és felháborodva kérdi: „Aliféle megoldás az, amely a nem­zeteket gépiesen beleszorítja egy ál­lami egység Prokrustes-ágyába". Ezért népeink történelmében örök­időkre fel van jegyezve, hogy Sztá­lin, mint az orosz bolsevikek tolmá­csolója, még előbb, mint a cseh po­litikusok, kiemelte népünk jogát a nemzeti szabadságra és állami ön­állóságra. A másik jelentős mozzangt, amely­lvel Sztálin hazánk történetébe lép. az a segítség, amelyet a munkásosz­tályunknak és dolgozó népünknek nyújt, a kapitalizmus megdöntésére, a nemzeti szabadság és állami ön­állóság tényleges biztosítására irá­nnyuló harcában. Ez a segítség fő­leg az 1925—1929-es években, te­hát a párt bolsevizálásáért, a ben, teháta párt bolsevizálásáért, a marxi-lenini politika helves érvénye­sítéséért Csehszlovákiában folyó har­cok idejében a csehszlovákiai Kom­munista Pártnak adott bö'.cs taná­csokban áll. Sztálin beszéde Csehszlovákia Kom­munista Pártjáról, amelyet 1925 már­cius 27-én mondott el a Kommunis­ta Internacionálé végrehajtó bizott­ságának csehszlovák komíssziójában, jelentősen hozzájárult a KSC belse­jében lévő egészséges forradalmi erők megszilárdulásához és így megterem­tette azokat az előfeltételeket, ame­lyek azután a marxi-lenini vonal győzelméhez vezettek a KSC V. kong­resszusán 1929-ben. Ezért mindörökre be lesz írva nem­zeteink történelmébe, hogy Sztálin segített népünknek a nemzet sza­badságáért és a szocializmus győzel­méért vívott harcok legszükségesebb fegyverének megedzésében, Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának bolsevizálásában. A legjelentősebb korszak, amely­ben Sztálin elvtárs beavatkozik tör­ténelmünkbe, akkor állt be. amikor Csehszlovákia felett a hitleri Német­ország ökle emelkedik és amikor nemzeteink léte van fenyegetve. Csehszlovákia kérdése, mint az euró­pai világbéke egyik legfontosabb kérdése, a 30-as évek során az SSSR és maea Sztálin béketörekvésének előterében áll, A tények ismerete­sek. Csupán egy kevésbé ismert tény­nél állok meg. A kritikus 1933-as évben Sztálin elvtárs meghívott, hogy látogassam meg. Hosszú beszélgetésben vitattuk meg Csehszlovákia helyzetét és a szovjet segítség kérdését arra az eset­re, ha Csehszlovákiát megtámadná Hitler Németországa. Sztálin akkor határozottan kijelentette, hogy az SSSR fel van készülve katonai segít­séget nyújtani Csehszlovákiának ab­ban az esetben is. ha ezt nem teszi meg Franciaország, amelynek a se­gítségéhez volt kötve a szovjet se­gítség sói még abban az esetben is, ha akkori Beck-féle Lengyel­ország vagy pedig a bojár Románia megtagadná a szovjet csapatok átvo­nulására az engedélyt. Igaz, hangsú­lyozta Sztálin, az SSSR Csehszlová­kiának csupán egy feltétel alatt nyújthat segítséget: ha Csehszlovákia maga fog védekezni és kérni fogja a szovjet segítséget Kérdeztem Sztálin elvtársat, hogy ezt az ígéretet közöl­hetem-e a Csehszlovák Köztársaság felelős tényezőivel. Erre engem Sztá­lin egyenesen megbízott azzal, hogv a beszélgetés tartalmát jelentsem az akkori elnöknek, Benesnek. Meg is tettem ezt. Hason'ó kijelentéseket tettek a csehszlovák kormánvnak ké­sőbben a Szovjetúnió hivatalos kép­viselői, mint ahogyan végül Berán is bevallotta ezt abban a nyilatkoza­tában, amelyet Csehszlovákia kapi­tulációja után tett. Sajnos, a cseh­szlovák burzsoázia uralkodó klikkje osztályérdekeit féltve, nem fogadta el az SSSR és Sztálin odanyújtott kezét és inkább a szégyenletes ka­pitulációi választotta. Ezek a tények mindörökre be van­nak írva Csehszlovákia történelmébe a Szovjetunió becsületére és dicsősé­gére szolgálnak, Sztálin becsületére és dicsőségére és a csehszlovák bur­zsoázia szégyenére. Sztálin és a szovjet nemzetek azon­ban tudatában voltak annak, hogy a kapitulációt a csehszlovák burzsoá­zia és nem a csehszlovák nép haj­totta végre. A Szovjetúnió sohasem ismerte el Csehszlovákia megszál­lását, a nemzetek szabad élethez való jogának ems durva megsértését. Ezért amikor a hitleri támedó elien felcsapott a szovjet nép honvédő háborújának hatalmas lángja, a Szov­jet ún !ó vezetője és a szovjet csapa­tok főparancsnoka a háborít egyik céljául tűzi ki Csehszlovákia felsza­badítását a megszállók járma alól. Sztálin, a hadvezér, az egész háború alatt figyelemmel kísérte a csehszlo­vák nép felszabadító küzdelmét és a legnagyobb támogatás* nvuj'otta neki. A csehszlovák moszkvai emig­rációnak a hrzai küzde'm támoga­tására minden eszközt megadott. Egyenesen atyailag gondoskodik a Szovjetúnióban lévő ka'onai egysé­günkről. Részivé,1943-ban a cseh­szlovák-szovjet szerződés aláírásán. A legnagyobb segítséget nyújtja a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Igen, a Szlovák Nemzeti Felkelésben a szovjet segít;-ég egyenesen döntő sze­repet játszott. Sztálin, mint a szov­jet csapatok főparancsnoka, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés harcosainak fegyvereket és kipróbált partizán parancsnokokat adott. Sztálin a Szlo­vák Felkelés kritikus pillanataiban a szlovák nép megsemmisítését el­hárította azzal, hogy az első ukrán frontnak parancsot adott a duklai támadásra. Később. 1945 májusában Sztálin Konvcv hadseregének ad pa­rancsot, hogv gvors előretöréssel mentse meg Prágát és lakosságát a német katonaság pusztításától. Prá­ga dicsőséges felszabadításával Sztá­lin befejezi egész Csehszlovákia fel­szabadítását és egész győzelmes had­járatát a hitleri Németország ellen. Tehát örökre be lesz írva Cseh­szlovákia történelmébe, hogy Sztálin megmentette nemzeteinket a kiéhez­tetéstől és kiharcolta nekik a szabad­ságot és önállóságot. 1945 májusában a csehsz'ovák— szovjet kapcsolatok új korszaka kez­dődik, ezúttal már a szövetségi és a testvéri kölcsönösség szilárd alap­jára építve. Népünk így biztosítja örökre nemzet; szabadságát és álla­mi függetlenségét. Csupán ma, né­hány év távlatából értékelhetjük, mit jelent az a tény, hogy a mi orszá­gunkat a szovjet hadsereg szabadí­totta fel. Azon országok népei, ame­lyekbe amerikai és angol katonaság hatolt be. már világosan látják, hogy e hadseregek által való ú. n felsza­badításuk a valóságban új nemxeti szerencsétlenség volt és az új nem­zeti rabszolgaság kezdete. Égészen másképpen áll a dolog azokban az országokban, amelyeket a szovjet hadsereg szabadított föl. Már 1941­ben kijelentette Sztálin, hogy a fel­szabadult nemzeteknek meg kell ad­ni a jogot arra, hogy egészen szaba­don rendezkedhessenek be országuk­ban saját akaratuk szerint. Ezt az ígéretét Sztálin teljesítette. Igen, az SSSR érdeméből, amely vigyáz né­pünk szabad önrendelkezésére, szá­molhattunk le a felszabadult állam­ban a nemzet árulóival és a burzsoá reakcióval, dönthettük meg a kapita­lizmus uralmát, juttathattuk uralom­ra a népi demokratikus rendet és (Folytatás a 3. oldalon.) Csendes téli éjszaka van. Elült a nagyváros lármája. Előttem toll és papír, hogy karácsony estét, Jézus születését köszöntsem. A gondolatok és képek tömege rohanja meg lelkemet, — annyi mindenről kellene beszélni. Jézus születéséről, nagy harcáról, meghamisított alakjáról. Beszélni kellene az új farizeusok krisztusi tanokat megcsúfoló cselszövéseiről. Be­it. Ini kellene a Názáreti pártfogoltjairól. A szegényekről, a kisemmizet­tekről. Szólni kellene a békéről, amely után oly égő hittel szomjúhozott és amelyet minden jóakaratú embernek kívánt. Végezetül Krisztus szü­letésének napján emlékezni kellene inai szebb és tisztultabb életünk előrelendüléséről, a kisemmizettek felemelkedéséről, az egyenlőségről és arról az új útról, amely az igazi krisztusi álmok és tanok valóraválása felé vezet. Es mégis, a máskor oly könnyen papírra vetődő szavak nehezen ta­lálnak ma utat: Miért? Mert gátakat emeltek közénk és a krisztusi gondolatok közé azok, akik kisajátították őt és tanait. Igen. gátakat emeltek, elferdítették és a maguk szája íze szerint formálták meg a tanokat, amelyeket közel kétezer évvel ezelőtt a betlehemi kis pásztor­kunyhó istállójában megszületett emberfia hirdetett. Hisz ő oly közel állt azokhoz az eszmékhez, amelyek ma az új világot, az emberibb éle­tet irányítják. Közel kétezer évvel ezelőtt ostorozta minden megnyilat­kozásában az embernek ember által való kizsákmányolását. Maga vett korbácsot és sújtott le azokra, akik az emberi társadalom bűnös kár­tevői voltak, azokra, akik az alkotó erőt kihasználták, a rabszolgaság bilincseibe verték. Közel kétezer évvel ezelőtt hirdette, hogy az emberi társadalom helytelen utakon jár. Megvetéssel fordult el a gazdagoktól: — köny­nyebb a tevének átjutnia a tű fokán, mint a gazdagnak a mennyek or­szágának kapuján. S szive egész melegével azok felé fordult, akiket a hatalmasok kisemmiztek, megvetettek és megaláztak. Nem! Nem a gazdagok, nem a Mammontől megrészegült s az igazak útjáról letért főpapság szájaíze szerint beszélt és tanított, hanem azokat a fenkölt eszméket hirdette, amelyek mai társadalmunkban érlelődnek valósággá és amelyeknek megvalósításához az emberi társadalom csak roppant háborúk kataklizmái után foghatott hozzá. Csak most válhatnak valóra azok az álmok és tanok, amelyeket az emberfia hirdetett a vi­lág minden jóakaratú emberének. De az ő igéit közel kétezer éven keresztül állandóan, következetesen és céltudatosan elferdítették, igéit, tanításait és szavait, azoknak egész lényét és lényegét hamisan prédikáló főpapjai olyanoknak szolgálatába állították, olyanoknak felmagasztalására használták, akiket ő megvetett és akik öt mártírhalálba kergették. Csaknem kétezer éven át hamisították tudatosan lényét és tanítá­sát. Földöntúlivá, hozzáférhetetlenné tették Jézust, a földi élet legembe­ribb alakját, hogy elszakítsák azoktól, akikért harcolt, küzdött és életét feláldozta. Földöntúlivá tették rejtélyes és megfoghatatlan mítosszal övezték körül, elvonatkoztatták a földi élettől, hogy igéi, tanításai no úgy formálódjanak és hassanak, hogy a szegények és a kisemmizettek felemelkedését szolgálják, hanem a Judások, Iiaifások és Pilátusok földi csillogását, nehogy a kisemmizettek, akiknek életét emberibbé akarta tenni, hatalomra kerülve, az emberiség dolgozóinak életét szebbé tehessék. A két évezreddel ezelőtt született názáreti Jézus a földön járt. Igaz­ságlátó szemmel nézett a gazdagok és kiváltságosok, a szegények és ki­semmizettek életére. Jézus nem a gyűlölködők, a háborús uszítók párt­ját fogta, ő igenis a szegények, a dolgozók, a tisztultabb emberi gondo­lat harcosa volt, aki békezászlóval kezében küzdött a gyűlölet és az usztíás- ellen. Békességet hirdetett, de csak a jóakaratú embereknek. Bé­kességet hirdetett, de nem a ki zsákmány (dóknak, a kapzsi gazdagoknak és az őket kiszolgáló, a prófétai tanokat meghazudtoló farizeusoknak. A békét és a békességet, a szeretetet és a megbecsülést, az engedékeny­séget és a gondtalan életet azok számára hirdette, akik a becsületes munkájuk jutalmaként kapják meg az őket megillető gyümölcsöket. 1949 karácsony estéjén a felcsillanó fényekbe tekintve, magunk kö­rül új, tisztult, emelkedett élet kezdetét látjuk, amelyet már nem zavar a kizsákmányolók mindent túlharsogó lármája és valóra válnak a tiszti tultubb emberi élet formái, megszűnik a bizonytalanság, az éhség, a nyomor, amelynek sötétje oly fájdalmasan leverő volt a karácsony este fényének csillogása mellett. A föld nagyobb felén megkezdődik az az élet, amely megszünteti az embernek, ember által történő kizsákmányolását;, amely eltünteti a földről a hamis fények csillogását és amely az élet gyümölcseinek elosztását a munka, az igazság mércéjével fogja intézni. Es ennek a kezdődő új életnek egyik leghangsúlyozottább jelszava: bé­kesség a földön a jóakaratú embereknek. Igen, mi is különbséget te­szünk, mi is leszögezzük, mint Krisztus leszögezte élete tanításában: békesség a jóakaratú embereknek. De hogy e békességet megteremtsük, megvalósíthassuk, ne csak magunk közvetlen környezetében, de a világ minden táján, éberséggel kell őrködnünk, hogy környezetünkben Júdások harminc pénzért el ne áruljanak bennünket szövetkezve az idegen, impe­rialista hatalmakkal és a főpapsággal, a szegények, a dolgozók kizsák­mányolására. RH a békét akarjuk, de éberen állunk őrt, még karácsony estéjén is, hogy felszabadult népeink gyermekei boldogan, csillogó szemmel örülhes­senek vágyaik beteljesedésének s hogy mi emelt fővel örülhessünk és élvezhessük szabadságunkat, emberibb életünket az országainkat betöltő békés, testvéri egymásratalálás és szeretet megvalósulásában N. J, 5 Kés

Next

/
Oldalképek
Tartalom