Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-18 / 212. szám, vasárnap

U' SZ0 G. Gafurov , tadzsiki sztdni központi párttitkár: Sztálin a Szovjetúnió nemzetei barátságának nagy i 1949 december 18 II. | értelmiség, a munkások, a kolhozok újjászületésének t a^ a i Tádzsikisztánban, Uzbekisz­A tadzsiki nép példája a volt cári Oroszországban minden azelőtti elmaradott és el­nyomott nemzetének tipikus példája. A középázsiai köztársaságok hatal­mas sikerei a gazdasági és kulturális újjászületés folyamán megerősítik Sztálin kijelentését, hogy azok a nemzetek, amelyeknek nem volt elég idejük arra, hogy keresztülmentenek a kapitalizmus stádiumán, az ipari­lag fejlett országok győzedelmes pro­letariátusának segítségével a kapi­talizmus fájdalmas stádiuma nélkül is eljuthatnak közvetlenül a szocia­lizmushoz. A Szovjetúnió nemzetei közötti baráti kapcsolatok megszilárdítása, a szocialista építésben köztük fenn­álló együttműködés és az azelőtt el­nyomó szerepét játszó . nagy orosz nép, mostani folytonos segítsége az elmaradott nemzeteknek megterem­tették a gazdasági és kulturális fej­lődés gyors előrehaladásának, való­ságos ugrásnak a feudalizmusból a szocializmus felé, korlátlan lehető­ségeit az összes nemzeti köztársasá­gokban. Vegyük például a gyapottermelés fejlődését. A gyapottermelők a kö­zépázsiai köztársaságokban deken át nem tudnák megkétszerez­ni és megháromszorozni a gyapotter­melést a Szovjetúnió összes nemzetei­nek segítsége nélkül. A középázsiai gyapottermelők el vannak látva gabonával, amelyeket tánban és más köztársaságokban ol­vashatják úgy orosz, mint nemzeti nyelvükön a Szovjetunió testvérnem­zetei irodalmának legszebb és leg­jobb műveit, mindenekelőtt az orosz népéit. A tádzsik, üzbek, kirgiz és más írók és költők művei az egész szovjet nép tulajdonává váltak Tiz és tízmillió ember olvassa őket az ország minden részében. Ugyanezt lehet mondani a klasz­szikus irodalmi művekről is. A tád­zsik köztársaság polgárai szeretettel olvassák Puskin, Tolsztoj, Lermon­tov, Csechov, Gorkij, Nyizami, Ravoj, Tusztavili, Sevcsenkov, Abaja mű­veit. A tádzsik klasszikusok művei nagy népszerűségnek örvendenek az oroszok, ukránok, fehéroroszok, ko­zákok és más nemzetek körében. Az októberi forradalom előtt Tád­zsik egy része a turkesztáni főtarto­mányhoz tartozott, a másik nagyobb része, amely az orosz cári birodalom­hoz tartozott, a buchar; emir uralma alatt volt. Hála a szovjet berendezésnek és a lenini-sztálini nemzetiségi politika megvolósításának, az elválasztott o tádzsik nép és tadzsiki területek egy évtize­1 köztársaságban vannak egyesítve. Ez biztosította a tádzsik nép roha­mos gazdasági és kulturális fejlődését és új alapon való újjászületését szo­cialista nemzetté. A szovjet rendszer évei alatt ösz­szehasonlíthatatlanul megnőtt a rásai azok a közös érdekek, amelyek a kommunizmus kiépítéséhez fűződ­nek. A Nagy Honvédelmi Háború évei­ben Sztálin elvtárs mondotta: „A szovjet hazafiasság ereje abban van, hogy nem faji vagy nemzetiségi elő­ítéleteken alapszik, hanem a nép­hez, a szovjet hazához és hazánk összes nemzetei dolgozó népének ba­rátságához és testvériségéhez való mély hűségen és odaadáson A szov­jet hazafiasságban harmonikusan egybeolvadnak a nemzetek nvmzeti tát és a mult kritikátlan felfogását. A pártszervezetek feladata állandóan nevelni kádereinket a ienini-sztálini ideológia szellemében, a szovjet ha­zafiasság és internacionalizmus szel­lemében. III. A nemzetiségi kérdés fényes meg­oldása országunkban, a Szovjetúnió nemzetei közti szövetség megszilár­dítása, új szocialista nemzetek létre­jötte és megerősödése, a Szovjetúnió összes nemzeteinek gazdasági és kul­turális téren elért soha nem látott virágzása és fejlődése újabb és újabb bizonyságai szocialista beredezé­sünk nagy előnyeinek a kapitalista berendezéssel szemben. A Szovjetúnió példáján a gyarma­tok és nem független országok el­nyomott nemzetei arra a meggyőző­désre jutnak, hogy a lenini és sztálini tanítás a nemzetiségi kérdésről az egyedül helyes. A lenini-sztálini nemzetiségi politi­ka győzelme a Szovjetúnióban ihletet hagyományai és a Szovjetúnió ősz ^ szes dolgozóinak közös éle'érdekci. j aď az egész világ elnyomott nemzetei­nek az imperializmus elleni harcra A szovjet hazafiasság nem választja szét, hanem ellenkezőleg, egyesíti t z összes nemzeteket és nemzetiségeket egy testvéri családdá hazánkban. Ebben kell látnunk a Szovjetúnió nemzetei felbonthatatlan és állan­dóan erősödő szövetségének alapját. A szovjet hazafiasság emeli a dol­gozók tevékenységét a kommunizmus nagy ideáljainak megvolósításáért folytatott harcban. A szovjet hazafiak előtt ismeret­lenek a nacionalista előítéletek és a i burzsoá kozmopolitizmus reakciós gondolata. A szovjet hazafiak lelep­lezik a nacionalizmus és kozmopoli­arattak, traktorokkal a sztálingrádi, cseljabinszki és más üzemekből. A moszkvai és gorkovi automobilgyárak szállítják nekik a szükséges gépko­csikat. Középázsiának nincs fája és ezért azt egyre nagyobb mennyiségben Szibiriából szállítják ide. Közép­Oroszország vegyi üzemei látják el a középázsiai gyapottermelő vidékeket trágyaanyagokkal. Közép-Ázsia nem­zetei viszont nyersanyaggal látják el más vidékek és országrészek textil­iparát a Szovjetúnióban, A Szovjetúnió más nemzeteinek se­gítsége nélkül, főleg az orosz nép segítsége nélkül, lehetetlen volna Közép-Ázsiában a villanytelepek, bánvák, üzemek és gyárak felállítá­sa és kiépítése. A középázsiai nemzetek nemzeti kultúrájának fejlődése szintén, bi­zonyságot tesz az orosz nemzet és más nemzetek testvéri segítségéről ezen a téren is A kultúra nemzeti formában és szocialista tartalommal való kiépíté­sének folyamatában a Szovjetúnió nemzeteinél az effves nemzetek kul­túrájának kölcsönös és előnyös egy­másra hatását figyelhetjük meg. Az saságokban a szovjet történetírók egész sor marxista művet készítettek saját nemzeteik történelméről, amely azelőtt csak a szájhagyományban és legendákban élt. Az archeológusok figyelemreméltó építészeti emlékmű­veket, festményeket tártak fel, ame­lyek azt bizonyítják, hogy sokszáz évvel ezelőtt ezeknek a nemzeteknek már igen gazdag kultúrájuk volt A nemzetiségi köztársaságok irodalom­történészei megújították nagy elő­deik ittfelejtett műveit. Felújításra kerül a tadzsikok kul­túrájának múltja, amelyet a bur­zsoá tudósok, akik kelet történelmé­vel és kultúrájával foglalkoztak, teljesen mellőztek és az egész keleti kultúrát az araboknak, perzsáknak és törököknek tulajdonították. Ma ez már nem igy van. A legfőbb dolog azonban, ami a szovjet nemzetek nemzeti büszkesé­gét képezi, az a tudat, hogy a nagy Szovjetúnió tagjainak a világon el­sőként jutott osztályrészül az a nagy tisztesség, hogy építhetik a szocia­lista társadalmat. Szovjetúnió népei életadó szovjet hazafiasságának kiapadhatatlan for­szabadságunkért, függetlenségünkért, a demokráciáért és a szocializmusért. J. V. Sztálin a Szovjetúnió népei szövetségének zseniális megalkotója Sztálin elvtárssal élükön érték el a Szovjetúnió sokmilliós nemzetei azt a gazdasági és kulturális fejlődést, ami e szocialista nagyhatalom terü­letén életre kelt. Sztálin elvtárs ne­vével ajkukon indultak nemzeteink harcra élet-halál küzdelemre a fa­siszta támadók ellen és teljesen le­verték őket. A Szovjetúnió nemzetei a nagy Sztálin által ihletve sikeresen teljesí­A csehszlovák nép küldöttsége eSntazott Moszkvába I küldSttség élén V. Široký kormányelnfik-helvsttes áll A csehszlovák nép küiiotsége, mely Sztálin generalisszimusznak 70. születéenapja alkalmával át­nyújtja az ajándékokat és a Kö­szöntőt, december IC án, pénte­ken délutáni Moszkvába utazott. A küldöttséget V. Široký koi­mányelnök-helyettes vezeti és tag­jai:. L. Svoboda hadügyminiszter, M. Švermová képviselőnő a KSC központi bizottságának tagja, J. Lukačovič műszaki megbízott, Cistecka élmunkásnő a Milata* üzemből, L. Marek, a Sztálin­üzem élmunkása és újítója, A. Znrová élmunkásnö, H. Bachrata képviselőnő, a Živena képvisele­tében, der. Hulinský képviselő és Vojanee képviselő, a Központi Szakszervezeti Tanács tagja. A küldöttséget, mely átadja Sztálin generalisszlmiusznak a Köszöntőt, amelyet Klement Gottwald köztársasági elnök, a kormány, a Nemzetgyűlés, a Szlo­vák Nemzeti Tanács és a Megbí­zottak Testületének tagjai írtak alá, dr. O. John a Nemzetgyűlés elnöke, a kormány képviselői és M. A. Silin a Szovjetúnió nagy­követje búcsúztatták a pályaudvar szalonjában. A küldöttség nevé­ben V. Široký koirmányelnökhe­lyetes hangsúlyozta, hogy a cseh­szlovák nép küldöttségének tag­jai kimondhatatlanul boldogok, hogy személyesen adhatják át a Sziovjetúnióban Sztálin genera lisszimusznak a Köszöntöt és egyúttal kifejezhetik a csehszlo­vák nép nagy szeretetét iránta és a Szovjetúnió népei iránt. Rö vddel a küldöttség elutazása előtt V. Široký helyettes-kormány­elnök a hadügyminiszter kísére­tében a díszzászlóalj szemléjén vett részt. tik a háború utáni ötéves tervet. A Szovjetúnió összes nemzeteinek gondolatai és szeme szeretett veze­tőnk és tanítónk, Sztálin elvtárs fe­lé irányulnak. Nagy hazánk minden nemzetével együtt a tadzsikok nagy nemzeti költőjük, Hikmata szavait is­métlik: „A tadzsikok egész nemze­tének üdvözletét küldöm neki, meg­mondom neki, hogy virul szabad hegyi hazám, hogyan segítenek ne­künk orosz tesvéreink, hogy öleltük át egymásta munkában. Mily szilár­dan és bátran állunk a sztálini szö­vetséggel, örökre elválaszthatatlanok egymástól az építkezésben és Dojdog­ságban. Földig hajlok előtte népem­ért, éljen a szeretett, még sok éven át." Sztálin neve a szovjet társadalom erkölcsi, politikai egységének jel­képe; a Szovjetúnió népei becsületes­ségének, hősiességének és dicsőségé­nek szimbóluma és felhívás további hőstettekre nagy hazánk boldogsága érdekében. A nagy Sztálin vezetése alatt halad a szovjet nép előre, a kommunizmus győzelme felé. Lengyel tanítókat tartóztattak le Francia­országban Viktor Gross, a lengyel kül­ügyminisztérium szóvivője, ked­den az alábbiakat közölte a sajtó képviselőivel: — Miután a francia hatóságok­nak a franciaországi lengyel ál­lampolgárok ellen állítólagos kémkedés címén indított hadjá­rata teljes kudarcba fulladt, a franciaországi lengyel közokta­tás ellen mentek át támadásba. A francia hatóságok durván megsértik a lengyel-francia szer­ződéseket, mint például az 1925. évi konziuli és 1947. évi kulturá­lis egyezményt anélkül, hogy tá­jékoztatnák a párizsi lengyel nagykövetséget. A francia kor­mányhatóságok több, mint húsz lengyel tanítót és iskolafelügye­lőt letartóztattak és kiutasítot" tak. Gross a továbbiakban kijelen­tette: a lengyel külügyminiszté­rium kérte a francia nagykövet­séget, Ihogy a Lengyelországban működő francia intézet tizenegy előadója hagyja el Lengyelorszá­got. A lengyel kormány a meg­torló rendszabályainál nem al­kalmaz barbár módszereket a francia kultúra képviselőivel szemben. Jól tudjuk, hogy Moch tisztvi­selői nem Descartes, Balzac és Pasteur kultúráját képviselik — fejezte be nyilatkozatát Gross. a Beljákov, a kiváló szovjet repülő, | társaival: Cskáiov és Bájdukov re- | pülökkel 1937-ben Moszkvából San­Franciscoba repült Ezzel nemcsak az Északi Sarki légiútat teremtet­ték meg, hanem először létesítettek repülőösszeköttetést a Szovjetunió és az Egyesült Allá'mok között. Hatvanhárom órát tö'töttek gépük­kel a levegőben, bizonyítva a szov­jet repü.és elsőbbségét a világon. Megmutatták, hogy a szovjet i épü­lés a legpáratlanabb teljesítmények­re is kénes A csodálatos repülőút előkészíté­se, megszervezése és végrehajtása a legapróbb részletekig Sztálin sze­mélyes irányítása és gondoskodása me'lett történt. Beljákov így írja le egy felejthe­tetlen nap történetét, amelyet a re­pülőút megkezdése előtt a nagy Sztá'in társaságában tölthettek: Meghívást kaptunk Sztálin elvtárs üdülő jébe. Emekszem, kisebb fasoron men­tünk végig A; üdülő bejáratánál megláttam Sztálin elvtársat. Mellette Zsdánov elvtárs állt. Emelkedett, ör­vendező hangulatban voltunk. Oda­léptünk, valahányan voltunk és üdvö­zöltük egymást... Üdvözöltük egy­mást és nem tudtuk, mitévők legyünk ezután. Sztálin elvtárs, aki észrevette, hogy még nem ismerjük a környéket, hoz­zánk fordult: — Nos. sétáljanak s nézzék meg, mi minden van itt elültetve. S elindult ve'tink együtt. Az üdü­lőt bejárva, sok, érett gyümölccsel te. li citromfát vettünk észre. Tekintetem egy óriási citromra esett Sztálin elv­társ látva, hogy a citromok mennyire érdekelnek, így szólt: hií&ígn&da — Ha úgy tetszik, szedjenek belőle. Ki mennyit akar. Szerettem voina valamilyen emléket megőrizni a Sztá'in elvtársnál tett látogatásról, ezért azonnal éltem az engedéllyel és így került a legnagyobb citrom a tárói a zsebembe. A kertben sétálva felfigyeltünk az előttünk ismeretien fajtájú fákra. — Ezek a eukaliptuszok — mondta Sztálin elvtárs. — Nagyon értékes fák. Eközben letépett néhány levelet, ujjával szétdörzsölte a tenyerén és odatartotta, hogy megszagoljuk. A terpentínre emlékeztető illat kelleme­sen csik andozta or runkat. Sztálin elvtárs felvilágosított, hogy az eukaliptuszok elriasztják a maláriás szúnyogokat és hasznos elültetni őket ott, ahol meg akarnak szabadulni a maláriától. Ajánlotta, a Szovjetúnió északibb vidékein is üttessenek euka­liptuszokat, hogy ott is meghonosod­janak. Észrevettük hogy az üdülő körül valamilyen különös fajtájú fenyőfa nő, erősen illatozó, hosszú, tűa'akú leve­lekkel — Azelőtt tölgyfa nőtt e helyen — mondta Sztálin elvtá-s —. de vala­milyen betegsége volt é« ezért e'ha­tároztuk, hogy fenyőt ültetünk a he­lyébe. Mikor az agronómusok és ker­tészek ezt megtudták, mondogatni kezdték, hogy a fenyő itt nem fejlő­dik, mi azonban még*-- úgy döntöttük, hogy megkísére'jiik é« amint látják, a fenyő nemcsak gyökeret eresztett, hanem, igen szépen növekszik. — Ebből is látható. Sztálin elvt-árs — szólt közbe Cskáiov —, hogy bár mit meg lehet csinálni, ha szívvel fo­gunk hozzá. — Igen, ez igaz — felelte Sztálin elvtárs — csaknem kell elszonytyolod. ni a kudarcok láttára Ha nem sikerült valami, másodszor is meg ked próbál­ni. Ha nem lehet egyenesen nekimen­ni, akkor oldalról kell megkerülni Bennünket, bolsevikokat, erre mé|[ Lenin tanított meg. A barátságos beszélgetés során így a bolsevik bölcsességből is merítet­tem. — A nap már lenyugodott, de az iidü'ő körül meleg voit Zsdánov elvtár= a mezőgazdaság éš a metoro'ógia alapos ismerőjének bi­zonyult. Megmagyarázta, hogy lejjebb, a domb lábánál, éjiel hűvösebb a leve­gő, mert inverzió lép fel. Ezt a szót jó! ismerem A hőmérséklet rendelle­nes, visszafelé fejlődését je'enti, mi­kor a magassággal emelkedik. Az in­verzió megemlítése után a beszélgetés szinte természetszerűen a repü'és kö­rébe vágó tárgyakra terelődött. Sztá­Mn elvtárs jól tudta, hogy a repülők a nagy magasságokban sokat szenved­nek a hideg miatt. Sajnálkozott, hogy a repülésben tevékenykedő emberek nem foglalkoznak eleget a kabin fű­tésének és a vi'lannyal fűthető ruhák­nak kérdésével. Egyben Sztálin elvtárs arra is em­lékesztetett, hogy a repülők néha fe­leslegesen kockáztatják életüket és még olyankor sem hasznainak ejtőer­nyőt, amikor a helyzet nyilvánvalóan fenyegetővé válik. — Éppen nemrégiben történt — mondotta Sztálin elvtárs —, hogy egyik repülőgépünk, melyben négy ember volt, megsérült a levegőben; hárman leugiottak. azonban a negye­dik a gépben matadt és elpusztult. Mi­kor azokat, akik ejtőernyőjükkel sze rencsésen leereszkedtek, magunkhoz hívtuk és kérdezgetni kezdtük tőlük, hogyan történt mindez, az egyik re­pülő mentegetődzött, hogy kényteien volt ejtőernyővel leugrani. Ebben tar­totta magát vétkesnek. — Mennyi ferde felfogásuk van maguknak, repülőknek! — folytatta Sztálin elvtárs. — Mi ki akartuk tün­tetni azért, mert ejtőernyőjével leug­rott, ő pedig bizonygatni kezdte, meny­nyire vétkes. Egyetlen repülő élete drágább a mi számunkra, mint sok­sok gép! Milyen mély emberszeretet és a re­pülők iránti gondoskodást árultak el ezek a szavak! Sötét lett és Sztálin elvtárs az ebédlőbe hívott Sajná'kozását fejezte ki, hogy ma nem lesz háziasszony az aszta'ná': kis háziasszonya, Szvjettaria leánya ugyani? néhány nappal ezelőtt utazott el Moszkvába, ahol az isko­lában már megkezdődött a tanítás. Sok szeretettel és gyengédséggel be­szélt- leányáról, akinek távolléte lát­hatóan elszomorította , Az ebéd folyamán mindvégig fesz­telen hangulat uralkodott. Visszafojtott lélekzettel hallgattuk, amikor Sztálin elvtárs fö dalatti forra­dalmi tevékenysegéről beszélt ej né­hány rész e fet Elmondta, hogyan száműzték Szibériába, az irkucki kör­zetbe. Mikor már egy időt ott töltött, elhatározta, hogy megszökik. A terv ügyesen volt kieszelve és helyes ke­resztülvitele esetén sikert ígért. E cél­ból szekéren Zima vasútállomásig kel­.ett eljutnia és ott felszállnia a vo­natra. A száműzetés helyét észrevét­lenül elhagyni nehéz volt, de a helybe­li lakosság segített neki. Egy paraszt beleegyezett, hogy elviszi szekéren az ál omásra, csupán azt a feltételt kö­tötte ki, hogy Sztálin elvtárs minden megállónál egy „féhőf" pálinkát ad­jon neki. Sztálin elvtárs be'eegyezett és késznek nyilatkozott egy egész „rőföt" adni. Ezt a „rőf" pálinkát sor­ba állított pohárkák alkották. Mire megérkeztek a zimai állomás­ra, a paraszt már egészen megbarát­kozott Sztálin elvtárssal és így szólt: — Derék ember vagy te, hová való vagy, komám? Majd Sztálin e.vtárs kérésére meg­váltotta a vasúti jegyet és ezzel is csökkentette a veszélyt, hogy az állo­máson felismerjék. Sztálin elvtársat azonban ismét száműzték, ez alkalommal a Jeniszej folyó vidékére. Ebből a számüzetésbő. is megszökött Ekkor té.en a Jeniszej folyó mentén nagy távolságot kellett sítalpakon megtennie. Ütközben várat­lan egy lékbe esett, ahonnan csak nagy üggyel-bajjal sikerült kimásznia. Ruhája meglagyott oly keménnyé, mintha jégpáncél lett volna rajta. É.e­te veszélyben forgott. Sztálin elvtárs gyorsan a legközelebbi falu felé in­dult; mikor odaért, az emberek, akik­kel talá'kozott, megijedtek: csak úgy párolgott róla a gőz A biztos haiáltól csupán erős szervezete mentette meg. Gyorsan multak az órák. Megjött a búcsú pillanata. Sztálin elvtárshoz léptem és meg­kértem írjon, ha csak két szócskát is a noteszembe, ő azonban azt felelte, már késő van, mindenki fáradt, de holnap teljesíteni fogja kerésemet. Elutaztunk. Persze, sohasem gondoltam volna, hogy Sztálin eivtárs visszaemlékszik ígéretére: hiszen éppen elég dolga van. Annál jobban csodálkoztam, mi­kor másnap a küldönc Sztálin elvtárs leányának, Szv jetlánának fényképét hozta számomra, fent a balsarokban ezzel a felírással: „Szvjetlána", lent pedig „Beljákov elvtársnak emlékéül. I. Sztálin". __ E találkozást Sztálin elvtárssal üdü­lőjében egész életemre szívembe zár­tam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom