Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-17 / 185. szám, csütörtök

1949 november 17 UJSZ0 r 9 Szombaton, e hó 19-én 22 órakor mutatja be a budapestj rádió Petöü-leadója lapunk szerkesztőjének. Egri Viktornak „A tör visszafordul" című rádiódrámáját, amelyet Frantisek Langer „De5i a dyka" (Gyermekek és a tőr) című regényéből irt. A budapesti rádió hetilapja, a Magyar Rádió, az érdekes bemutató kapcsán az alábbi ismertető cikkel hívja fel a komoly dráma kedvelőinek ügyeimét a Frantisek Langer regényéből írt rádiódrámára: „Langer az élő cseh irodalom egyik legkitűnőbbje Elsősorban drámaíró. Rádióra írt regénye is bővelkedik drámai motívumokban. Éles, döntő helyzetben ábrázolja az embereket a válaszúton, abban a pillanatban, mikor el kell határozniok, hogy a haladást, a fényt, az emberséget választják-e vagy az elnyomást, a sötétséget, a megtestesült gazságot. Azt a pillanatot tárja fel, mikor az embereknek dönteniök kell arról, hogy a szabadságért, a nép szabadságáért mekkora áldozatra hajlandók. Oda tudnak-e mindent adni, az életüket is, a jobb, emberibb jövőért vagy a. halál pillanatában gyáván megtorpannak-e. Langer drámája sokkal izgalmasabb érdekfeszítőbb, mint egy detektívregény. Olyan feszült és megrázó, mint egy valódi dráma, mert többről van benne szó, mint arról, hogy sikerül-e kinyomozni valamit, vagy sem; arról, hogy a poklok kínjai között hogyan születik meg az új élet. Langer ezzel, hogy az újra, a születőre szegzi tekintetét, lép túl író-elődein, a forradalmi realisták felé." (Z. V.) A dráma, amelyet Mesko Barna alkalmazott rádiószínpadra, Rácz György, a Magyar Rádió kitűnő főrendezőjének rendezésében kerül előadásra. Főszereoeit a magyar főváros élbeli színészei: G ár day Laios, Főidényi László, Szakáts Miklós, T a p o 1 c z a y Gyula, Kárpáti Zoltán, Kemény László játsszák. Az iskolásfiúk élén pedig Lázár Gidg és Fehéregyházi Tibor állnak. a rádiódráma befejező jelenetei Ezredes: Figyelem, fiúk! Ma éjszaka a tanító urat, a mi honfitársunkat, galádul meggyilkolták. A tettes köztetek van. Felnőtt ember nem furakodhatott át az ablak rácsón. Felszólítom a tettest, lépjen elő azonnal. Feltételezem, hogn nem ismeri a tette súlyát és azért nem is akarom súlyosan megbüntetni. Nem ö az igazi bűnös, hanem az, aki felbujtatta. Ha őszinte vallomást tesz, tekintetbe veszem, hogy gyerek és még külön meg is jutalmazom, ha bevallja, ki a bujtogató ... Adok egy percet, gondolja 'meg ezalatt. (Halk zsivaj.) De ha ez a perc letelik, keményebb leszek. Nincs akkor hazatérés, velünk jöttök mind. A szülőket soha többé nem látjátok. J a r k a : Istenem » . . istenem ... mit tegyek?! Ezredes: Amint látom, a tettes gyáva ... A perc elmúlt, megpróbáljuk másként. Meglátjuk, ki a keményebb! (Kintről hangok, egy gyerek feljajgat.) Janousek: Csend, emberek! Csend! (A gyerek jajgatása erősbödik.) Halljátok ... verik a gyerekeinket... a mi édes gyerekeinket. (A zaj nő.) Hangok: Szégyen ... Gyerekeket verni... Szegény kicsinyek! ... Úristen, ütik őket! Janousek: Csend, polgártársak! ... Nem fogom tűrni, hogy verjék őket... Bíró úr, kérje meg az őrséget, engedjenek az ezredes elé ... Megyek és mindent «iigazítok vele ... Isten veletek! (Zene. Ajtónyílás.) Ezredes: Mit keres itt? Janousek: Jelentkezni jöttem. ^sak azt akarom mondani, hogy a tanítót én öltem meg. Ezredes: Maga? ... Úgy látom, segíteni akar a fattyúkon. Menjen a dolgára és ne zavarjon. Janousek: Az igazat vallottam. Ne kínoztassa tovább ezeket az ártatlanokat. Ezredes: Ne fecsegjen. Mondtam, menjen a dolgára! Janousek: Az igazat mondtam. Tessék kihallgatni. Ezredes: Hogy hívják? Janousek: Václav Janousek a nevem, volt legionárus és községi szolga. Ezredes: Tehát volt legionárus és kisbíró. Mért ölte meg a tanítót? Janousek: Mert nem volt tanító, hanem spicli. Az önök kémje! Ezredes: Egyszóval, a falu lelkiismerete nem tiszta, hogy kémnek nézték. ( , Janousek: A mi lelkiismeretünket ne bolygassa, ezredes úr. Az tiszta az Úr és az emberek színe előtt... De az övé ... erről lehetne beszélni. A kénye-kedvére kit voltunk szolgáltatva neki. Kívülem még senki sem tudta, miféle szerepe volt itt köztünk. Éppen azért eldöntöttem magamban, hogy a falum békéje érdekében megölöm. Ezredes: Végül még azzal fog dicsekedni, hogy jogot és igazságot védett. Janousek: Jogot magúik nem hagytak nekünk és azt már tudjuk, hogyan fest a maguk igazsága. Ezredes: Hagyja ezt a fecsegést... Hogy került a szobába? Janousek: Az ajtón át. Ezredes: Amely el volt belülről zárva — kulccsal. Janousek: De nekem is volt ahhoz az ajtóhoz kulcsom. Ezredes (meglepetten): Hogyan? Janousek Községi szolga voltam, az iskolát is én gondoztam. Ezredes: És mivel ölte meg? Janousek: A saját tőrével. Ott feküdt nyitva az íróasztalon. Ezredes: Előre megfontolta tettét. Janousek: Előre ... nem várok én kérem semmi könnyítést ... Ezredes: Várjunk csak! Azt állította, hogy legionárus volt. A katona előre látja a veszélyt. Maga tehát jól tudta, hogy fegyver van nála ... Esztelenség tehát, hogy a faluja kártevőjét csak úgy fegyver nélkül akarta megölni. Kinek akarja ezt bebeszélni? Janousek : Nem mondtam, hogy nem volt fegyverem. Mindig nálam van. Ezredes: Micsoda? Mutassa! Janousek: Ez a két munkástenyerem. Semmi másra nem volt szükségem. Vasból vannak még. A puszta markommal mentem neki és amikor ő a tőrt felkapta és védekezni akart, kicsavartam a kezéből és azzal öltem meg. Ezredes: Elhinném, ha a tőrön és a kulcson látnám a keze, az újjai nyomát. De persze se kulcs, se tőr. * Janousek: Mind a kettőt a folyóba hajítottam. Ezredes: Jó kifogás. Hogy meg ne találhassuk. Janousek: Csak küldje az embereit keresni. A híd közelében egy nagy fűzfa van. Ott álltam, amikor a tőrt a kulccsal együtt a vízbe hánytam. (Hangja elfányolozódik.) Knalmayer (súgva): Ezredes úr kérem, ez az ember nem lehetett a tettes! Ezredes; Ha nem ő, akkor kicsoda? Knalmayer: Ügy lesz, ahogy az ezredes úr állította Csak a fiúk valamelyike tette. Ez az ember csak magára veszi a bűnt. Meg akarja menteni a fiúkat. Ezredes: Ha magának is úgy tűnik, hát erről hailgasscn. A Birodalom érdeke kívánja, hogy hallgassunk. Az a megdás a jó, amit ez az öreg legionárus kínál nekünk. El kell fogadni! Az egész világnak bebeszéltük, hogy ennek az országnak a kormánya maga kért fel bennünket, hogy vegyük védelmébe. Az egész világ előtt állítjuk, hogy a Nagynémet Birodalom nyugalmat és jólétet biztosít itt a népnek. Nos, ezek után mit szólna a világ, ha megtudná, hogy itt nemcsak a felnőttek szorongatnak a kezükben tőrt — hanem a gyerekek is. Igen, a gyerekek is. Így hát érjük be egy közönséges gyilkossal, aki a tettét teljes valószerüséggel bebizonyította. (Elhalkul. Zene, melyet dobpergés vált fel.) Knalmayer: A községükben aljas merénylet történt. A Német Birodalom polgárát alattomosan meggyilkolták. A gyilkos bevallotta tettét és a törvény ereje lesújt rá. Václav Janouseket az egész község szeme előtt erre a fára felakasztjuk. Janousek: Ezredes úr . . . kérem az ítéletet golyó általi halálra változtatni. Katona voltam! Ezredes: Kár a golyóért!... (Zaj.) A falu félmillió korona pénzbírságot fizet egy napon belül... Knalmayer, az akasztás után tíz módos embert lefogni, felrakni egy autóra ... minden rendelkezést' megszigorítani. Teljhatalmat kap a rend fenntartására ... Vigyék a gyilkost! Knalmayer: Parancsára, ezredes úr. (A zaj nő.) J a r k a : Janousek bácsi ... Janousek bácsi... nem lehet. (A hang elfátyolozódik.) Félkarú: Hallgass és ne mozdulj! Nem engedem el a szád,' amíg nem tudom, hogy hallgatni fogsz... Megértetted? ... Jól van ... Most beszélhetsz, de halkan. Jar ka (suttogva): Maga a félkarú? Félkarú (szintén suttog): Én vagyok. (Köröskörül zúg a nép, asszonyok sírnak, halkan jajgatnak.) J a r k a : Nem szabad kivégezni ... Én tettem! Félkarú: Gyere, fiam, gyere velem... Tudod, ő küld engem ... Janousek... Ne nézz oda!... Gyere. (Zene, távozó autók zaja.) Ne sírj már Jaró. Lásd, Janousek bácsi így kívánta, pontosan így. Maga kért meg engem, hogy ne hagyjalak ott, hogy ne légy jelen, amikor . . . megígértem neki, mielőtt bement az iskolába és jelentkezett náluk ... J a r k a : De mikor ő semmiért sem tehet... Olyan jó ember volt... miért jelentkezett? Félkarú: Tudod, fiam, így kellett lennie. Téged halálra vagy nyomorékká vertek volna... Egy sereg nevet és sok újságot tudtak volna meg tőled. J a r k a : Semmit sem árultam volna el nekik. Félkarú: Nem, fiú, te nem tudod, egy órai kínzás mit csinál egy emberből. Nem tudod elképzelni, milyen szörnyűségeket eszelnek ki. Azért jelentkezett Janousek... Ha ő nem ment volna, úgy mentem volna én vagy Kriszta vagy bárki más... De Janousek azt mondta nekem: senkim sincs a világon és aztán egyedül nekem mondott el mindent Jarka. Csak engem nem tudnak zavarba hozni a vallatásnál ... Azért kellett neki mennie. Jó harcos volt, fiam, jó katona ... Ne vedd a lelkedre, hogy ő állt ki helyetted. Te néhány tucat embert megmentettél az akasztófától. így hát megint valaki másnak van joga, hogy téged, a társaidat és a szülőket megmentse a kínoktól... Most olyan időket élünk, amikor az áldozatainkat is igazságosan és észszerűen meg kell osztanunk. Jarka: Jön-e még olyan idő, mikor nem lesz ilyen halál... ennyi áldozat? Félkarú: Jön fiam, jön ... Egészen bizonyosan eljön. Éppen az áldozatok szülik meg az új világot. Bíznunk kell, Jarko ... Mert a világon végül mindig győz az igazság! r rlí j színház — ú j közönség. Magyarországon — évtizedek óta — minden évben meg kellett újítani a színházi és színtái*sulati engedélyeket. Ez évben ilyen engedélyt már nem adtak ki, hanem valamennyi színtársulat anyagi és erkölcsi támogatásáról az állam gondoskodik. Ez az intézkedés eltünteti azt a felmérhetetlen távolságot, ami a nyomorgó vidéki színészt a budapesti sztártól elválasztotta, lehetetlenné teszi olyan színházigazgatók működését, akik nagy haszonra selejtes „művészetet" árultak. Viszont a színházak kérdésének rendezése lehetővé teszi, hogy a legszélesebb néprétegek olcsón jó előadásokhoz *us&anak. Qt^ tlpiUiL színházak A cél elérése érdekében különböző típusú színházakat hoztak létre. Budapesten minden műfaj más és más színházban kerül előadásra. Az Operaház természetesen megmarad az operának. A klasszikus drámák és a haladó új drámák számára a Nemzeti Színház áll rendelkezésre. Ennek testvérszínházában, a Magyar Színházban a haladó új drámákon kívül vígjátékok és operettek is kerülnek előadásra. Nagy operetteket a Fővárosi Operettszínház mutat be. A Vidám Színház programja: modern vígjáték és politikai kabaré. A két kisebb befogadóképességű Madách és Belvárosi Színház prózai darabokat játszik. Külön színháat kaptak a fiatalok: Az Ifjúsági Színházat. A 7—15 évesek szórakoztatására pedig az LJttörő Színház, az ennél kisebbek mulattatásárój a Bábszínház gondoskodik. JHit fátiznttnk? A színházak őszi évadnyitó programja megfelel a kitűzött művészi intencióknak. A Nemzeti Színház Shakespeareciklussal nyitotta n.eg kapuját. A Fővárosi Operettszínházban „Bécsi diákok" címmel játszanak egy érdekes meséjű operettet, amelynek zenéjét Johann Strauss műveiből állítotlák össze. Scsevbacsov és Adujev orosz szerzők operettje, a „Dohányon vett kapitány" a Magyar Színházban a mult év óta vonzza a közönséget. Ugyancsak mult évi darabot, (Lope de Vega: „A kertész jjutyája") játszik a Madách Színház. Az Ifjúsági Színház két magyar szerző, Gyárfás Miklós és Örkény István „Zich.ypalota" című vígjátékával kezdte meg szezómját. A színházi társulatokat az állam által szerződtetett igazgatók szervezték meg, a színházak finanszírozásáról az állam gondoskodik. A műsort a színház élén álló művészi vezetőség állítja össze, a legteljesebb önrendelkezés alapjául. Az állam részéről csupán az a kívánság, hogy szórakoztató, művészi előadásokban mutassák be a haladó magyar és külföldi írók legjobb színdarabjait és a világirodalom remekeit. (Vtqt CL öidíki izuihzet kiizcULmíntk, Azonban nemcsak » budapesti színházak portáján teremtettek rendet, hanem az állandó válságokkal küzdő vidéki színészetén is. Az elmúlt színi évadban vidéken 26 színtársulat működött, némelyiknek alig volt több tagja, mint 10—15. Az 'dén hat színjátszó kerületre osztották az országot, mindegyikben egy társulat működik, átlag 45 főnyi művészi személyzettel. Ez a nagylétszámú társulat lehetővé teszi, hogy a társulat egyszerre két különböző helyen is játszhasson, valamint azt is, hogy az előadások kellő próba után kerüljenek a közönség elé. így a főváros, valamint a vidéki színházak közötti kulturális különbség eltűnjrtn. A vidéki színtársulatok nemcsak a városokban fognak játszani, hanem a falvakat i

s felkeresik. Vidéki opera staggione is alakult és a bányavidékeken pedig külön színijátszó társulat működik. A színészek kollektív szerződéi szerinti javadalmakat kapnak. A sztár-r» ndszer megszűnt, \ kiváló színészek jó fizetést kapnak, de nincs többé túlzott, irreális sz\ar-fizetés. A társulatok kisebb tagjainak fizetése — különösen vidéken régen még a létminimumot sem érte el. Ezek a színészek eddigi fizetésük kétszeresét, háromszorosát kapják. OJf közönAq, Az új és jó színháznak íy közönsége is van. A közönség olyan rétegekből kerül ki, amelyeknek eddig nem volt módja színházba járni. A felszabadulás óta az ipari dolgozók kulturális igénye életszínvonaluk emelkedésével megnőtt és az elmúlt évadban a színházakban egyre több dolgozót lehetett látni. A színházi vállalkozókat azonban eddig nem érdekelte különösebben ez a réteg és nem is próbálták meg ezt az értékes tömeget színházi közönséggé nevelni. Különböző társadalmi szervezetek, Ade különösen a szakszervezetek törődtek ezzel a for.tos kérdéssel, így az új közönség kialakulása már megindult. Az olcsó színházlátogatást az egész országra kiterjedő bérletrendszer teszi lehetővé. Az ipari üzemekben, a hivatalokban, a kereskedelmi vállalatokban dolgozók részére különböző bérlettípusokat létesítettek, amelyeknek lényege, hogy a bérlettulajdonos 10—12 opera-, dráma- vagy vígjátékelőadást nézhet meg. Budapesti viszonylatban a cél: 100 ezer bérlet eladása, ami körülbelül 1,100.000 jegyet jelent. A szervezést az IBUSz keretében működő „Országos Közönségszervezési Központ" végzi éspedig igen érdekes módon. Minden nagy- és kisüzemben vagy irodában szakszervezeti kultúrmegbízott működik. Az „Országos Közönségszervezési Központ"-hoz ezek küldik el a bérletjegyzéseket. Ered1 mény: szeptember közepéig több mint 65.000 bérleíjegyzés futott be és a jelek szerint a végső eredmény felülmúlja az előirányzott százezret. A budapesti színházi bérlet nemcsak a színházi előadások olcsó megtekintését teszi lehetővé, hanem olcsó hazautazást is biztosít az előadás után. Minden színháztól külön autobuszok indulnak a város távoli részébe és a főváros környékére és ezen a színházi bérlet tulajdonosa kedvezményes áron utazhat haza. A színházi bérlet ugyancsak nagyarányú kedvezményt biztosít a bérlettulaijdonosoknak a helyiérdekű villamos éjjeli járatain. (Ez a villamos köti össze Budapestet a környező városok és falvak egyré&zével.) A bérletjegyzési kampányban a színészek is résztvesznek, ellátogatnak a gyárakba, állami áruházakba, minisztériumokba, hivatalokba és ott előadásokon lépnek fel, melyek keretében a színházbajárást és a bérletrendszert propagálják. Vidéken ugyanilyen bérletjegyzési akció indult me?, mint Budapesten,