Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-17 / 185. szám, csütörtök

UJ SZ0 íyságon megalakult a CSEMADOK 1949 novPTníer lt A nemrégiben gyönyörűen rendbehozott ipolysági megyeház homlokzatán vörös csillag ragyog., mintegy jelképéül annak, hogy a szocializmushoz vezető ut egyik fontos állomásához érkeztek el az ipolysági magyar dolgozók. Nagyjelentőségű eseményre készülődnek a helybeli és környékbeli magyarok: a CSEMADOK alakuló közgyűlésére gyűl a közönség a megyeház tanácstermében. Ünnepi külső, ünnepi hangulat, feltűnően sonan jöttek el a falvakból, mintha saját szemükkel akarnánk meggyőződni arról, hogy a sok nehézség ellenére is eljött ez a nap és ebből erőt merítve, otthon is meg fogják majd alakítani a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét. A közgyűlést a himnuszokkal nyitották meg, majd Major Sándor, a jurás magyar párttitkára felkéri a diszelnökséget^ foglalják el helyüket. Ennek megtörténte után Zsilka László egyetemi hallgató üdvözölte a jelenlévőket szlovák és magyar nyelven és megnyitotta a gyűlést. Beszédébén röviden, helyes meglátással értékelte a mai gyűlés jelentőséget és a CSEMADOK hivatását, amelynek legfontosabb feladata a szlovák és magyar együttműködés és baratság kiépítése. Amíg a kandidáló bizottság elvonult, Bagyura elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke mondotta el beszédét, amelynek minden szava képzett kommunistáról tesz tanúságot és arról, hogy tisztán látja és érzi, mi a szocialista kultúra lényege és célja. Tudja, milyen fontossága van az együttelö különböző nemzetiségek kölcsönös megértésének és együttmunkálkodásának. A CSM nevében Slezák Ifjúmunkás, a helyiszervezet elnöke üdvözölte a közgyűlést. A hallgatóság nagy érdeklődése mellett Major Sándor elvtárs emelkedett most szólásra és a KSS nevében tartotta meg üdvözlő beszédét, amely egy igaz és becsületes elvtárs őszinte megnyilatkozása volt. Major elvtárs volt különben az, akinek a CSEMADOK megalakulása köszönhető, aki fáradhatatlanul dolgozott, időt és fáradságot nem kímélve, hogy minden akadályt leküzdjön és a hitetlenkedöknek megmutatta, hogy a magyar dolgozók kultúregyesülete már él és dol^oziK. Ezután a jelölő bizottság javaslatára lelkesen és egyhangúan megválasztották a vezetőséget. Elnök: Dr. Komlós János, orvos. Alelnök: Major Ágoston munkás. Pénztárnok: Kucsera Dászló gyógyszerész. Titkár: Odry László tisztviselő. Jegyző: (Jagyor Lajos munkás. A választás után az újonnan megválasztott elnök, dr. Komlós megtartotta székfoglalóját és utána Odry László titkár felolvasta az egyesület alapszabályait. A közgyűlés közönségének lelkes tapsai között Fellegi István, a CSEMADOK központi titkára üdvözölte a közgyűlést s többek között ezeket mondotta: „A szocializmus veleje az, hogy egy szocialista államban nem lehet nemzeti megkülönböztetés. Nem lehet szabad az a nép, amely más népet elnyom. Magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, de tanuljunk szlovákul. Gyermekeink szavaljanak Petőfi-verseket magyarul, de szavalják szlovákul Hviezdoslav verseit is. Ahány nyelvet beszél valaki, annyi ember — mondotta Lenin elvtárs. Keressük, ami közelebb visz a szlovákokhoz és igyekezzünk egymást megérteni. Ne nézzünk vissza a múltra, ami fáj, nézzünk előre és vállaljuk a.z állampolgári jogokat — de vállaljuk az azzal járó kötelességeket is." Az üdvözlő beszédekre Zsilka László válaszolt öntudatos és őszinte szavakkal. „Az elhangzottakra csak Ígérettel válaszolhatunk, — mondotta — a kitűzött célért mindenkor harcolni fogunk mindaddig, amíg azt győzelemre nem visszük." A közgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. , * Az ipolysági magyar dolgozók ünnepi eseménye a CSEMADOK alakuló közgyűlésével nem ért véget. A helybeli CSM szervezet tehetséges fiatal gárdája remek kultúrműsort állított össze, amelyet délután a vidéki vendégeknek és este a helybelieknek adott elő nagy sikerrel. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy az előadás előtt a jegyekért valóságos közelharc folyt. Aránylag nagyon rövid idő állt az ifjúság rendelkezésére és valóban nagyszerűen szerepeltek, aminek az a lélektani magyarázata, hogy szívvel és lelkesedéssel dolgoztak. Még az a szerencséjük is volt, hogy a megyeház újonnan épített színpadát ők avatták fel, ami szép, impozáns keretet adott játékuknak. A músort Zsilka László vezette be, közvetlen, helyénvaló beszéddel és o volt egyben a müsorbemondó is. Az első szám már meglepetés volt: a CSM elénekelte a „Drága földem" c. népszerű orosz dalt, orosz és magyar nyelven. Az énekkar 25 tagból állt, széphangú, jó dinamikájú együttes ez, amely nagy Ígérete és értékes anyaga a jövendő kultúrmunkának. Ezt szavalat követte: Morvái Imre szlovákul és Baltazár Jolán magyarul szavalták el Petőfi: „Szabadsághoz" című költeményét. A közönség hangulata percről percre emelkedett, zúgott, dörgött a taps. Az est legkiemelkedőbb műsorszámai voltak Molnár György: „Kalap" című jelenete és Gergely Márta: „Fehér tyúk" című egyfelvonásosa. A. közönség nem jött ki a kacagásból és különösen, amikor már színpadon kifigurázva láthatták a régi falu koronázatlan királyait: a jegyzőt és a bírót, akik beleestek a ravasz földműves egyszerű csapdájába, könnyeik csordultak ki a kacagástól. ,,A kalap" című jelenet tehetséges szereplői Str'zs Edith, Rostás János és Pápai László voltak. A „Fehér tyúk" szerepeit kitűnően alakították Balogh Lajos, Tomás Mari, Sevcsak László, Rusznyák Lajos, Szikora Jani, Tóth Jenő, Farkas Karcsi és Kiss Gyula. A szólóénekesek Diósi József és Solnica Margit voltak, akiknek sikerét előmozdította a A'jjt nagyrutinú, tehetséges kísérő, Fv\mány S. és Tóth Juci. Volt még egy burleszkszerü jelenet. amelyet Slezák, Sikora és Strízs ifjúmunkások állítottak össze és játszottak el olyan ügyesen, mintha hivatásos artisták lettek volna. A beszámoló nem lenne teljes az Ipolyságiak kultúrmunkájáról, ha meg nem emlékeznénk Bulla Tibor működéséről, aki a színfalak mögül vezette az egész előadást és az ő rendezői munkájának köszönhető az ifjúság derekas teljesítménye, melyhez továbbra is jó munkát és sok sikert kívánunk. T. M. A CSEMADOK megalakulása Felsőszeliben November 13-án, vasárnap délután Felsőszeliben megalakult a CSEMADOK helyi szervezete. Az alakuló közgyűlést Kaprinai Gyula tanító nyitotta meg. Beszédében ismertette a CSEMADOK célját, megemlékezett arról, hogy kinek köszönhetik azt, hogy ma a CSEMADOK alakuló közgyű'csét tartjuk, azért nem alakulhatolt meg előbb a CSEMADOK, mert ez csak a nemzetiségi politika mai stádiumában volt lehetséges és ígéretet tett, hogy mindenkor követni fogják Sztálin elvtársnak a nemzetek együttműködéséi e s ekölcsönös megértésére irányuló po'itikáját. A magyar nemzetiségű dolgozóknak az a céljuk, hogy közös munkával részlvegyenek az ország szocialista építésében. A megnyitó beszéd elhangzása után Filirnpocher iskolaigazgató a helyi közművelődési felügyelő beszélt. Rámutatott a lakosság közötti nemzetiségi súrlódások egészségtelen voltára. Ezeket a súrlódásokat a baráti szellem és közös munka jegyében minél gyorsabbm meg kell szüntetnünk. Ennek főkelléke, hogy a szlovák nyel. vet minél több magyar dolgozó elsajátítsa és ezért felszó'itotta a jelenlevőket, vegyenek részt nagy számban az oiosz- és szlováknyelvü tanfolyamokon, amelyeket a közeljövőben fognak a faluban megszervezni. Divican Pavel a helyi Nemzeti Bizottság elnöke üdvözölte ezután a jelenlévőket. Pavlik Juraj, a CSM ^nevében beszéiT Utána Cafík Dezső a ROH elnöke szólalt fel, majd Miko járási közművelődési inspektor tartott nagyhatású beszédet, amelyben ugyancsak a szlovák és magyar lakosság együttműködésének előfeltételeit fejte, gelte és hangsúlyozta szükségességét Szlovák és magyar dolgozóknak közös erővel kell építeni a közös szocialista hazát. Most Lőrincz Gyula a CSEMADOK elnöke szó'ott a jelenlévőkhöz. Utalt szavaiban az előtte szólottakra, akik kivétel nélkül a szlovák és magyar együttműködés szükségességét hangsúlyozták Majd Ady Endrének a „Mapyar .laknbinusek dala" c. költeményéből idézett: „Hiszen magyni, o!áh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad". Hivatkozva arra, hogy nemzeteink együttműködésének nem mi vagyunk az első hírnökei, hanem amint latjuk a legnagyobb magyai költők egyike, Ady Endre tradícióiból indultuk ki akkor, amikor hangsúlyozzuk a közős sorsunkból adódó együttműködés szükségességét. Ma tovább vagyunk és hála a felszabadító Vörös Hadseregnek, túlvagyunk a közös bánat problémáján. Meg van minden előfeltétele annak, hogy nem bánatunk, hanem örömünk legyen közös, ehhez azonban szükséges az, amit Sirokv elvtárs a KSS utolsó központi bizottsági ülésén hangsú yozott, hogy a magyar lakosság sokkal intenzívebben fogjon hozzá az építő munkához és ki kell fejleszteni a magyar nép országépítö kezdeményezését Dél-Szlovákiában. „Főfeladntunk az, hogy a magyar dolgozó népet, főleg a földműves népet bekapcsolják egész népünk országépítő erőfeszítésébe. Az egyenjogúság főtarta'ina az a jog, hogy építhessék a jobb és szebb életet". A népi demokrácia kitárja kapuját a dolgozók előtt és megadja a lehetőséget, az életben való érvényesülés legmagasabb fokáig. Ennek azonban előfeltétele a tudás Művelt, képzett dolgozókra van szükségünk és ez az a teriilet, ahol a CSEMÄDOK-ra a legnagyobb feladat vár. Pótolni mindazt a kultúra területén, amiből eddig lemaradtunk. Zárószavaival rámutatott még arra, hogy nagy előszeretettel emlegetiük nemzeti egyenjogúságunkkal kapcsolatban a sztálini és lenini nemzetiségi politikát. Ma már Szlovákia minden magyarja tudja azt, hogy jogainkat kizárólag ennek a sztálini és lenini nemzetiségi politikának köszönhetjük, éppen ezért minden magyar dolgozó tartsa kötelességének, hogy Sztálin generalisszimusz 70. születésnapjára a'áirja az üdvözlő ívet és lépjen be a Szovjetbarátok Szövetségébe. Ezekután megválasztották az új tisztikart, amelynek tagjai a következők: elnök: Szabó János, alelnök: Szabados Pál, titkái. Kaprinai Gyula, jegyző: Szomolai Vilmos, pénztárnok: Szabó Pál, ellenőrök: Svarda Gyula és Hegedűs Matild. Enrek megtörténte után Szabó Jánoo, az újonnan megválasztott elnök, elmondta elnöki beszédét. őszinte szívvel megköszönte a belehelyezett bizalmai és Ígéretet tett, hogy kötelességét mindig teljesíteni fogja, hogy a magyar kuitúrtársaknak mindenben a ha&znára legyen. Mi magyar dolgozók, mondotta szlovák testvéreinkkel és a szlovák kultúregyesülettel kéz a kézben akarunk haladni ahhoz a célhoz, arrit Sztálin és Lenin elvtársak jelöltek ki nekünk. Ügy mint eddig, ezután is szem e.őtt fogom tartani, liogy a szocialista eszmék irányvonalán haladjunk és hogy az ötéves terv keresztülviteléhez is hozzájáruljunk. Végül köszönetet mondott Gottwald köztársasági elnöknek azért, hogy ma itt Felsőszelin a CSEMADOK-ot megalakíthattuk. Az ünnepi közgyűlés az Internacionálé eléneKlésével fejeződött be. * A helyi szervezet tagjai este hat'órakor kultúrelőadást tartottak. Az előadás előkészítésére nekik is nagyon rövid idő állott rendelkezésükre és nagy dicséretet érdemelnek teljesítményükért. Az előadás összeállítása tökéletesen megfelelt a szocialista kultúrának, semmi nem volt benne, ami nem oda való, amellett szórakoztatta a közönséget sokszor jóízű kacagástól volt hangos a nézőtér. A kultúrműsor a himnuszok elén^klésével kezdődött. Majd Petőfi a „Szabadsaghoz" és a „Faiu végén kurta kocsma" c. költeményeit szavalták el szépen és megértéssel Hegedűs István és Német János. Ezután az élőkép következett Hegedűs István, Szőcs János és Kertész Tibor ügyes alakításával. Nagyon jól kiválasztott magyar népdalokat adtak elő hatásosan, ezenkívül a „Harcban nem szabad megállni" és „Mi még * rabságban születtünk" cimü mozgalmi dalokat. A színkör nagy sikerrel előadta Vándor Kálmán „özvegy Varga Abrisné" című színművét. A szereplők a következők voltak: Szabó Pál, Szubados Pál, Jakulai Vilmos, Jakulai Olga, Hegedűs Matild, Szőcs Imre, Öntényi Dezső és Bartos Lajos. A darab kitűnően volt előadva, mindenki a helyén volt, azonban külön kell foglalkoznunk Szabó Pállal, Varga Abris megszemelyesítőjével. Az ő alakítása komoly színészi tehetségről tesz tanúságot és sok reménnyel nézünk további munkája elé. Megfelelő tanulással és neveléssel jó színész válna belőle. A két erőszakos cimű bohózaton, melyet Hegedűs István és Szőcs Károly adtak elő kifogástalanul, a közönség kitűnően mulatott és hálásan tapsolt nekik. Végül még Szabó Pál elszavalta Petőfi „Pató Pál £'" című szatirikus költeményét A nagysikeiű kultúrest kitűnő hangulatának folytatásakánt táncmulatság következett, ome'ypn a felsóVeli magyar dolgozók a késő éjszakai órákig mulattak. A IV. szlovákiai képzőművészeti kiállítás Nem akarjuk mindig a multat idézni, amikor annyi mondanivalót tár elénk a jelen, de az összehasonlítás kedvéért mégis kénytelenek vagyunk ezt meglenni. Mostanában a képzőművészet terén is gyökere^ változások álltak be, ami tisztán csak a szocialista eszme egyre fokozódó terjedésének a dolgozok kureben tulajdonítható. Az életnek ez az új megvilágítása, a tarsadalmi szükségleteknek mind nagyobb mértékben való előtérbe hozása, ami magában foglalja dolgozóink kul túrszínvonalának emelését is, nagy hatással van képzőművészeink további működésére. A múltban képzőművészeinknél többnyire a lírai öncélúság uralkodott. Nagyon kevesen voltak olyanok, akik a nép közé vegyülve, alkotásaikon keresztül megosztották volna vele fájdalmukat, örömüket, foglalkoztak volna szociális helyzetükkel, vagy pedig segítségükre siettek volna felmerülő életkérdéseik megoldásában. A múltban nem a népnek, a dolgozók nagy tömegének alkottak, hanem legtöbben tisztán csak a belső lírai érzésüket juttatták kifejezésre s így csak egyesek, a „kivételezettek" részére nyújtottak művészi kielégülést. Ezek az alkotások többnyire csak tőkések birtokába jutottak, az egyszerű munkások millióiban pedig még a legkisebb érdeklődést sem tudták felkelteni a művészet iránt. Az elnyomott tömegeknek nem adtak kultúrát, nem nevelték őket. az igazi élet megismerésére és átélésére. S mi a helyzet ma? Részben kitűnik ez a szlovákiai képzőművészet mostani kiállításából is, mely határkövet jelent az itteni képzőművészet fejlődésében. „Menynyire fontos — mondotta Novomesky megbízott a kiállítás megnyitó beszédében —, hogy az új társadalom, az új uralkodó osztály megtalálja a művészetben kifejezésre juttatva a maga életét, vágyait, örömeit, gondjait, látókörét és küzdelmeit, melyet a közönségnek figyelnie, szeretnie és óhajtania kell." Ez művészetünkben már a szocialista realizmus kezdetét jelenti. A kiállításon résztvevők legtöbbjénél új tartalommal telítődtek alkotásaik. Elhagyták az eddigi dekadens, formai művészetüket és már dolgozóink építőlázával juttatják kifejezésre az új élet hangulatát. Ez a forradalmi jelentőségű megnyilatkozás, még ha kezdeti állapotban is van, de a várható fejlődéssel számot vetve, megállapíthatjuk, hogy művészeink értékes és igéretteljes jövő előtt állnak. A dolgozó nép lelkületét, hangját éreztetik a kiállított alkotások. A szebb holnap építése s dolgozóink erőfeszítése, az új munkamódszerek alkalmazása s a népeink közötti békés együttélés megteremtése ragadta meg képzőművészeink lelkületét és ez nyújtott nekik segítséget abban, hogy elindulhassanak a szocialista realizmus útján. Ez az új irányzat nagy feladatokat ró képzőművészeinkre. Amilyen könnyűnek tűnik a mindennapi élettel való foglalkozás, olyan nehéz megbirkózni reális megrögzítésével. A kiállított képeken, szobrokon érezzük még a kezdeti nehézségeket, az új motívumokkal, az új tartalommal való küzdelmet. Egyesek még a régi formalista művészetükbe kívánják beépiteni az új élet lüktetését. Reméljük azonban, hogy hamarosan náluk is kitisztul ez a megnyilatkozási forma s a többiekkel együtt, állandóan tökéletesedő művészetükkel helyt tudnak majd á'lni a realista művészet megvalósításáért folyó nagy harcban. A kiállított alkotások dolgozóink életének sokoldalú megnyilatkozását tükröztetik vissza. A művészek a múlttal felszámolva már magához a néphez szó'nak könnyű, érthető formában. Képzőművészeink ezzel bebizonyították, hogy a szocializmust oly derekasan építő dolgozóinkkal együtt kívánják megalapozni a szebb holnapot. Csemiczky László Benka, Chmel, Kadlác képei és J. Koslka erőteljes partizán szobrai népünk felkelési és az 1943 februári nagy napok küzdelmét mutatják be. Bránsky, Gudcrna, Hoi'fstädter, Jakoby, Matejka, Mudroch, Nemeik, Salay, Struhár, Szabó Gyula, Zmeták, 2elibsky, Krizán, a szobrászok közül pedig Bán Pál, Huéko, Pribii, Stefunko, Csicsátka Otokár az új élet hatalmas erejű építő törekvéseit juttatják műveikben kifejezésre. Az ifjú művészgárdából Kfutek, M. Medvecká, Mészáros László Slosiarik tűnnek ki biztos ecsetkezelésükkel. De nem kívánunk még senkit sem kiemelni és előtérbe helyezni, míg nem fejlődik ki erőteljesebben képzőművészeinknél a realista művészet. A megnevezett művészeinknél érezzük a leghatásosabban a realista művészet ígéretteljes kezdetét, illetve továbbfejlesztését. Mindegyik képzőművész elolt, legyen az már „befutott" vagy még csak kezdő, szabadon áll a haladás útja. Tőle függ, hogy ki hogyan tudja majd a jövőben gyökeresen, teljesen magáévá tenni ezt az új, érté" kes irányzatot. Örömmel állapítjuk meg, hogy a mostani IV. szlovákiai képzőművészeti kiállítás, ha nem is teljes mértékben, de mégis teljesítette hivatását. Közelebb hozta a művészetet a dolgozók nagy tömegéhez s az építészeti szektor bevonásával, mely különféle építkezések terveinek és kész épületek fényképeken való bemutatásával elindították itt nálunk is a szocialista realizmust, a dolgozó nép művészetét. Csakis ezzel a szemlélettel, a marxi-lenini-sztálinj tanításnak a művészetben való érvényesítése alapján győzedelmeskedhetnek művészeink törekvései. Petrőci Bálint. Max Mmm® a bonni partementben elutasítja Adeitsuer poiifikáiát Kedden este a bonni parlamentben Max Reimann, a német Kommunista Párt elnöke, felszólalt. Beszédében megállapította, hogyha ránéz az Adenauer által a Rajna menti iparra vonatkozóan javasolt tervre, Hitler pénzmágnásának javaslata jut eszébe, aki ugyanezt a javaslatot már régen megtette a nyugati imperialistáknak. Ebből nyiltan láthatja mindenki, hogy milyen politikai irányvonalat követ Aden- auer illetve és hogy milyen kezek irányítják Adenauer politikáját. A francia biztonsági követelménnyel kapcsolatosan Max Reimann kijelentette: A béke biztosítását, a végleges demokrácia I létesítésével lehet megoldani mindkét országban. A békét akkor fogjuk biztosítani, ha a francia és a német nép egységes frontba egyesül az amerikai imperializmussal szemben. A német reakció a német népet új háborúba akarja taszítani és az or' szagot az amerikai imperialistáknak kívánja eladni. Adenauer politikája megegyezik a nemzetközi nagytőke követelményeivel. Adenauer késznek mutatkozik arra, hogy eladja a német nép érdekeit az amerikai imperializmusnak, a német nép azonban ellene van ennek a politikának, amely egyoldalúan nyngat felé orientálódik. — Amerikai fegyverek az arab államoknak. Az ,,A1 Misri" nevű arab újság közlése szerint az amerikai külügyminisztérium elhatározta, hogy fegyvereket ad az arab államoknok. Az amerkai külügyminisztérium kapcsolatokat szervezett az arab államok kormányaival és katonai segítséget is ígért nekik. — A pl zeni Skodovka Argentínia számára mozdonyokat gyárt. Ezeket a mozdonyokat nafta hajtja. Egyegy mozdonynak egy menetre 50.000 liter naftára volt szüksége. Burian mérnök újító javaslatot nyújtott be, mely szerint a nafta helyett olajat alkalmazzanak, mely mint a gázgyárak mellékterméke sokkal olcsóbb. A próbák sikerrel jártak. Az újítójavaslat által 420.000 Kós-t takarítanak meg.