Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-16 / 184. szám, szerda

208 UJSZÖ 1949 november 2Í ILLÉS JENŐ: Világosodik. Csordás Júlia felnéz az ágyban^ — ujjasával törli ki széniéből az álmot. Nem tud nyugodni. Nyomasztó számára ez az egyedül, lét. Amióta e jött az urától — csak egy napja még, — de úgy érzi, hogy már nagyon-nagyon régen van itt az apjánál. Szerette a férjét s szereti most is. Férje szövetkezeti tag lesz — s ez nem tetszik apjának — Csordás Bálintnak. Berontott hozzá tegnapelőtt: — Itt nem maradsz tovább! Azonnal gyüssz haza! Ha az urad az én akaratom ellenére tesz, te itt tovább egy percig sem maradsz ... 1 Az ura nem volt itthon. Nem bírt ellentálini... S most itt van... Az apja már kint van az istállóban. Ott éli az ajtóban, vasvillára támaszkodva. Bajusza kétolda t lecsüng, sisla kalapja árnyékot vet — összehúzott szemére. Mogoi va nézésű ember —, aki látja azt hihetné mindenkire haragszik. Gyűlésre nem iár, újságot keveset olvasott Néz a fö'dre szúrósan a csizmája elé s csak akkor bugygyan ki belőle hang, amikor az állatai a takarmánvo > veszekednek. — Ne — te ne! — dörmögi s dob még nekik egy villával. Talicska nyikorog be az udvarra. Ťóth Aiiska hozza a boronát, amit a minap elkért. — Jó reggelt... megholtam ... — itt van la.. — teszi is be a fészer alá. Majd leül az istállóajtó küszöbére. Az öreg Csordás nem mozdul, csak néz, néz előrehajolva. Tóth Mihály a bakancsa szíjával bíbelődik, elszakadt — próbálja öss'zebogozni. Meghúzza, megint kigombolódik. — Ej a keservit! — mosolyogja — megtagadja ez is az engedelmességét... — Mint az én ipam — böffent rá az öreg. — Okosan tette — vágja rá foghegyről Tóth Mihály. — Mi? Még hogy okosan tette? Azér okosabb, mer még kódisabb akar lenni? ... azér? . . — Ha magára hallgatna akkor nyűgösködhetne ... —- Hogy mersz ilyet mondani itt az én házamban? — vág bele dühösen az öreg... Folytatná, de Tóth Mihály mar köszön is s az utca felől kiáltja vissza: — Ha nem tudná — az ősztől én is szövetkezeti tag leszek! Ezt már Júlia is hallja odabent. Sietve felöltözik. Gyo'san tüzet gyújt, tesz-vesz a konyhában. Dél felé úgy érzi lázas ... beteg ... Csak néz ki az ablakon Ott künn emberek jönnek-mennek, kiki a dolga után. Enni sem tud, úgy érzi fáj mindene. Nagyon fáj. . A házra gondol — a kis csirkeire — s haza. Ügy érzi, így nem bírja tovább. Ledül az ágyra Kendője szemére csúszik — árnyékot vet — lázban égő szemeire — arcára. • Félig alszik, félig ébren van. Ne'z meredten az ablak fe'é ... Ugy tűnik neki. hogy fia tekint be az ablakon — az ő fia a Pétéi., Ni... ni... nevet — ujjával integet és mond.is valami érthetetlent — Hangosabban, hangosabban, nem hallom! — kiabálja —• az meg csak nevet, beszél és nem értem, hogy mit, de bizonyosan olyat mond, hogyha meghal'aná, elmúlna minden — nem kel'ene itt lenni az apjával — és véget érne minden kín és gyötrelem ... Apja mogorva arca tűnik fel félálomban. Nem — nem akarom látni — mondja szaggatva, kezével hadonászva. S újra csak fiát látja. Látja mosolygós arcát s az nem veszi le róla szemét — az a tekintet rajta van, úgy érzi mozdulni sem hagyja. Tehetetlenül nyöszörög álmában. Majd egy idö múlva felébredt. A szobában sötét volt. Aliért? — mondja csak úgy önmagának. Szemével méo most is fiát látja, a homályos szobán át, amirtt felemeli kis kezét és az udvaron lévő apjára mutat... Kinéz s elborzad . . . Sötét nehéz felhő zúdu' fenyegetően a falu fölé. Kavargó orkánszerű szél ropogtatja a fákat. Az állatok menekülnek a vihar elől.. — Jaj nekem — a fiam — az én fiam! — kiáltja s jajveszékel. — Mi lesz veled? — hiszen egyedül v?n otthon. Hirtelen me'eg önti el. Leül, . úgy érzi egy lépést sem tud mozdulni... Hirtelen nagyot kiált: — Gyere fiam! — én fiam! Felugrik — bevágja maga után az ajtót... Ha iát, ruháját tépi a szé' — arcát egy két esőcsöpp hidege éri... Kereki Bálint lassú lépésekkel hallagott az eke után Évődött magában — közben a lovát nógatta: — Gyi — Csillag! Az meg hátranéz — és nem megy gyorsabban. Gondolkodik Bálint... Oszt pont most ment el... A fiam egyedül... állatokra nem gondol egésznap senki... Most oszt mér ... mer az apjának nem tetszik, hogy ő szövetkezeti lag lesz? Hogy ezt a keserves életét nem éli így tovább? Nem élet ez... Akik ott vannak jobban, könnyebben élnek. Hát nem igaz ez? Igaz ez tudja az egész fa'u. Csak Csordás Antal meg egy-két komája nem akarják tudni. S' ekkor ment ez el most..,. Mert az a Julis mindig az apjára ha'lgatott. Ügy tett, ahogy az akarta. Hát én senki vagyok?... az én szavam az én igazságom semmi? Kiért a föld végére. Hirtelen hatalmas porfelleg kerekedett — boszorkányszél szalad melbüe. Szeme megtelt porral. — Azt a keserves nemjóját! — dobta föl dühösen az ekét a szekérre. Hirtelen villám szaladt végig az ég a'ján Hatalmas dörrenés... Lerobbant a vihar ... — A fiam! — s szeme rémült villanásával nézett a falu felé. — A fiam egyedül van otthon s az állatok, minden, szabadonl Haza ... haza ... minél előbb .. — csak ez lüktetett minden erében Üjabb szélroham jött. ömlött az eső s az útmenti fák fájdalmas nyögéssel hajoltak össze Ismét villanás. . Hatalmas csattanás rá s az útmenti hatalmas fa zuhan e az útra. Rákiált a lóra — így is a saroglyát és a hátsó kerekét elkapja s összetöri a lezuhanó fa. Leugrik ... nem tud mozdulni... Csak all födetlen fővel s a vihar csapzott haját tépi. Az esőt mintha dézsából önfenék Zuhog arcára ruháján, végig... — És most nem vagyok otthon! — kiáltja s fogait úgy szorítja össze, mintha egy világot akarna átharapni. A lovat megkötötte s a Varga-tanyáró' hozott kereket Ballagott hazafelé Alu' a felhő kezdett e'szakadni... Nem sietett.. Mindegy most már — a baj nem szökik el... Beért a faluba .. Letört ágak, szétszórt falevelek jelezték, hogy itt is járt a vihar. Az utat nézte... ki hozza először a rossz hírt. Megérkezett. Haza. Semmit nem lát az udvaron. Semmit, ami rosszat sejtetne. Szeme elhomályosul. Aztán: fia fut elébe — Idesapám! — Idésap^m! — Ha za jött az ides... — s» ugrik fel a kocsi szélére apjához. Lassan fogott ki. Tett a lovának. Betaszította a kocsit a fészer alá. Az eltűnő nap sugarai végigpásztázták a kis udvart. Erezte, hogy fázik. Le kell vetnie ezt a vizes ruhát. Megy, másikat vesz fel. Benyitott. A tűzhelynél háttá' állt fe'éje az asszony — Na, meggyüttcl? — kérdi félvállról. — Meg. Lassan felöltözött. Nézett ki a határ fe'é. Kint az eső után. anrnt szikkadt' a föld. a szövetkezet traktorai újra munkába álltak. A traktorok zené jét hozta feléje _ a szellő — s betöltötte az egész szobát. Két kezét összefonva iigvelt a határ felé . . . Felesége is odaá it mögéje. — Hátranézett s jólesően e mo soiyodott... A szocialista kultúra főműhelye a szovjet iskola „Mi minden munkást és parasztot kulturált és müveit emberré akarunk és idővel fogunk is tenni". Sztálin e nagyszerű mondása, történelmi je'entőséjjű ígérete ma mát teljesülése felé ha'ad a nagy Szovjetunióban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyszersmindenkorra végzett a cári Oroszország sötétségével, tudatlanságával. A szovjet rendszer a'att példátlanul nagyarányú fejlődés indult meg a kultúra és felvilágosítás terén. Az Októberi Forradalom után a szovjet kormány első felada'a az írástudatlanság felszámolása volt. „Amíg nálunk — mondta Lenin — írástudatlanság van, beszélni sem lehet politikai felvilágosító munkáról". A Szovjetúnió a háborúutáni helyreállítás szakaszában és a sztálini ötéves tervek folyamán döntő sikereket ért el a kultúra vonalán. 1939-ben a lakosság több, mint 93 százaléka tudott már írni-o'vnsni. a fiatalság körében pedig egyáltalán nincs írástudatlan. • Az általános elemi, nem te'jes közép- és középiskolákban az 1914— 15-ös tanévben 7.9 millióra rúgott a tanulók száma, a tanítóké 231.000-re. 1948-ban az elemi, nem teljes középés középiskolákban több, mint 33 miilió növendék tanult 1,250.000 tanító vezetésével. Hasonlóan óriási lendületet vett a szakemberek kiképzését szo'gáló intézmények száma is. Míg a forradalom előtt a középfokú szakképző intézetek száma 295 vo't 35.800 tanú ova.l, addig 193

f

i—39-ben az ilyen isko. Iák s

7áma 3732, a növendékeké 951:000, tehát az 1915 ös év 26.6-szorosa volt. Az ezer lakosra eső elemi- és középisko'ai tanulók száma 1939-ben Angliában 144.9. Franciaországban 135.6, O'aszországban 120.1 — a Szovjetúnióban 182.3 volt. Példátlan üt: mben íej'ődik a. Szovjetunióban az egyetemi és főiskolai tanítás is. 1914-ben Oroszországban 91 főiskolát számláltak 112.000 hallgatóval, akik többnyire az arisztokraták, földesurak, kapitalisták és főtisztviselők gyermekei közül kerüllek ki. Ezzel szemben 1949-ben a Szovjetúnióban 837 egyetem és főiskola működik több, mint egymillió munkás, paraszt és értelmiségi származású hallgatóval. Ezek között közel 300 ezret tesz ki az úgynevezett „levelező főiskolások" száma, akik tudvalevően terme'őmunkájuk mellett folytatják tanulmányaikat. A szovjet egyetemek és főisko'ák évente több, mint százezer szakembert adnak az országnak. A cári Oroszországban a főiskolát végzett ifjak száma sohasem haladta meg az évi tízezret. * A szovjet kormány óriási összegeket áldoz a közoktatásra. A szovjet köztársaságok költségvetésében . . a közoktatás ilyen t^fe'ekkel szerepel: Az első ötéves tervben (Í928— 1932) 10,107.000 rubellel,' a második ötéves tervben (1933— 1937) 50.425.000 rúbe'Iel, 1940-ben 22.7 milliárd rúbel'el, 194^-ban 59.1 mil'iá.rd rubellel. A Szovjetúnióban hamisítatlan, igazi kultúrát és tudományt állítanak a dolgozó tömegek szolgálatába. Olyan kuUűrát és tudom'nyt, me'y megszabadítja a dolgozókat a kapitalizmus tudati maradványaitól, emeli alkotó erőt és további fejlődésnek szé'es távlatait nyitja meg előttük. A Bolsevik Párt és Szlá'in elvtárs vezette Szovjetország a dolgozók kulturális, technikai és tudományos fejlődésére támaszkodva, tTHgnMztPsan és'győzelmesen halad a kommunista társadalom megvalósítása felé. Es az állások körül, de nemcsak az állások körül, hanem az egész határban terjengett a dögszag. A szél széthordta az egész pusztán, mert a dögöket nem temették be egészen, hogy ne kelljen a száraz földből minden jószágnak új gödröt ásni. Ha az.tán a szél a gödrök felöl fújt, az arrajáró emberek hányingert kaptak az irtózatos szagtól. A lányok és asszonyok, ha ételt vittek a cséplőmunkásoknak és belekervltek a dögterek nyilába, befogták az orrukat és futva igyekeztek a veszedelmes helyek közeléből, az állapotos asszonyok közül meg. akik sem szaladni nem bírtak, sem az orrukat nem foghatták be. sokan rosszul lettek a rettentő szagtól. A hatóság hiába dobolta, hogy jól el kell földelni a dögöket és oltottmeszet kell önteni rájuk, nem ért semmit, mert mindennap döglött és az ú.1 dögök szaga pótolta az eltemetett régit. Az emberek is beleuntak, fásultak lettek. A pásztorok eleinte még az orvosi tilalom ellenére is megnyúzták a lépfenés marhákat, de aztán beleuntak, nem bírták és nem győzték. Már a srazdák némelyike Is beleunt: vesszen minden, vesszen el a világ is — és utánacsaptak: temessétek el, hogy ne is lássam. — Ne lesyen a bőre se, ha elvette az Isten. Jancsiék közben állandó izgalomban és a sok baj, gond. dolog kábulatában éltek. A szájfájás már szünöben volt, mert keresztülment az egészen, de az éhen lézengő jószágok alig bírtak menni. Es megmaradtak a sánták. Amelyiknek nem hoztak enni, vagy nem hoztak eledet, nem bírt a lábára állni és lement az oldaláról a szőr, azután DOGVESZ VERES PÉTER meg lenyüzsbölődött a vergődésben a bőr is. Sok jószág sebes lett, bűzlött és nem bírt felállni, amikor már elmúlt volna a lábfájása, akkor sem. Végül, hogy a baj teljes légyen, belejött a vész a számadóék malacaiba is. A kutyák széthúzták a cobá kokat, a disznók megtalálták és megrágogatták a csontokat és a búzlö húsdarabokat, megkapták a fertőzést. Mind megdöglött a gyönyörű süldő, nem maradt belőle hírmondó sem. Tóth Mihálynak oda a nyári haszon, Jancsinak oda az egész bajlódás eredménye. Oda a sok író, savó, savanyú tej, tengeri, korpa, a sok fejési fáradság, izgalom, vesződés, mind, mind beledöglött a malacokba. Róza nénje, a számadó felesége a malacdög idején kiköltözött a kunyhóhoz és miközben felváltva sírt és átkozódott, sütötte, főzte a drága, kövér malacpecsenyét. Az egyik részt szebbjét, tisztáját száraz pecsenyének, kolbásznak, másik részét zsírnak sütötte, a harmadik részét szappannak főzte ki. A kunyhónál mindig égett a tüz és szállongott a sülő pecsenye és zsír szaga. Mondhatott a7, állatorvos akármit, Tóth Mihály azt mondta, nem ért ahhoz, és süttette, főzette a szép és jó húsokat. — Jól meg kell főzni, jól ki kell sütni és elpusztul a bacillus, ha csakugyan van benne — mondta Tóth Mihály, aki, mint akkor még az összes parasztok és pásztorok, nem hitt a bacillusokban és csakugyan Jancsiék hétszámra parázshúst, száraz pecsenyét és ropogós tepertőt ettek. Az állatorvostól már nem féltek, különben is, mióta áltai lános lett a járvány, nem jött feléjük se, mert nem győzte és csak a rendeleteit küldözgette szerte a határba, amelyeket nem tartott meg senki sem, mert nem hitt az orvosi tudományban senki sem. A cigányok hordták a fiatalabb és kövérebb marhák, birkák és disznók húsát, de nemcsak a cigányok, hanem a pásztorok és a bátrabb szegényparasztok is. A vész teljes lett, az egész falut és az egész határt bejárta, a marhát, birkát, disznót végigseperte és valóságos bibiliai hangulatot teremtett. Némelyek siratták jószágaikat, némelyek pedig zsírban, húsban butykásztak, mint a pestisjárta városok elszánt banditái. — Ha megdöglünk is töle, de legalább addig jól élünk. — mondották a tésztába, kásába beleúnt emberek é3 sütötték, főzték a potya húsokat. Es csodálatos igazságtétele a szegények sorsának: lépfenétől nem halt meg senki, pedig számtalan házban, főleg a tanyákon és a faluvégen ették a döghúst. Az egésznek végül is az Idő vetett véget. A hathetes forróság után egyszercsak jött megint egy erős déli szél. Fútt három napig, utána napos esők jöttek. A sziklafokok laposak, árkok megteltek meleg esövizzel. Az áthevült, kiégett földben alvó fütorsok és magvak hirtelen felébredtek, gyorsan nőni kezdtek és egy hét alatt zöld lett a már-már veres, szürke határ. A telkeken paréj, porcsin, a porondokban a tippan, a laposokban a sárkelet, a szikeken a libatippan és a bárányüröm úgy nekiindult, . mintha tavasz volna és egy hét alatt már harapni lehetett a füvet. A birkát ugyan erre meglepte a vértályoT. mert a hirtelen zsendülő fű megárt neki, de a marha erőre kapott. A nagy-nagy esők lemosták a fertőzött ganéjjal tele állásokat, lemosták a földet és a fütorsokat, talán elmosták a bacillusokat is. Elég az hozzá, hogy a dögvész is megszűnt. Ahogy Tóth Mihály és más pásztorok hitték, visszament a földbe, mert szerintük szentigaz, hogy amelyik földön lépfene szokott járni, oda az mindi"- visszajön, de csak akkor, ha megjön az ideje, ha nincs mező és a jószág a földet nyalja. Nem a bacillus hozza a vészt, hanem az idö és a föld. — Mert a föld szül mindent, a jót is. a rosszat is. a mezőt is, a töviviseket is, a betegség-et is, az egészséget is. — mondta Tóth Mihály és ezt Jancsi el is hitte, mert Tóth Mihály mindent tud. Megmondta azt is, hogy bejön a szájfájás, hiába állnak a határon a villásemberek, megmondta azt is, hogy bejön a lépfene, amikor meglátta az első üvegszemű üszőt és megmondta azt is, hogy megszűnik a vész, ha megjön az eső és megmondta azt is, amikor fútt a nagy déli szél. hogy megjön az eső. És meg is jött és a vész is elment. Elment, de elvitte magával a tejet, elvitte a sok szép süldőt, nem maradt itt egyéb utána, mint veresszínű dög-zsír, avval ehetik őszig a kását és a pirított lebbencslevest. (Vége.) Mihail Vasziljevícs Frunze (1885-1925) 1925-ben halt meg Mihail Vasziljevícs Frunze, a szovjet nép nagy fia, a polgárháboi u hős hadvezére. Az egész szovjet nép bánatát fejezte l<i tanítójának és barátjának, Sztálin e vtársnak szavai- „Frunze bajtárs személyében korunk legdrágább, legáidozatkószebb és legbátrabb forradalmárát veszítettük e"' Frunze már ifjúkorában örökre elköteezte magát a munkászosztály ügyének. A hivatásos forradť'márok küzdelmes életét élte. Csakhamar letartóztatták, mert résztvett egy tüntetésen és ellenszegült a rendőrségnek. Mint „megbízhatatlant" kiutasították a fővárosból, de rövidesen illegálisan viszszatért oda. . 1905-ben Ivanovo-Voznyeszenszkiba került, ahol egyike a sz.rájk megszervezőinek. Az 1905-ös forradalom küszöbén a rendőrség Kazánba száműzte, ahonnét megszökött. 1906-ban az Ivanov.o-Voznyeszenszki-i bolsevikok az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt Stockho'mban megtartott negyedik kongresszusára küldték ki. Itt megismerkedett Leninnel és Sztálinnal. 1907 tavaszán a cári rendőrség újra letartóztatta. Halálra ítélték. Megismerkedett a halálraítéltek cellájával, de akaratát nem tudták megtörni. Az Ítéletet később kényszermunkára változtatták. Tiz évig volt elzárva s közben megismerkedett a cári börtönök minden nyomorúságaval, a száműzetés nehézségeivel A háború közepén, 1916-ban végre sikerült megszöknie a száműzetésből. A Párt utasítására kiment a frontra, hogy a cári csapatok között terjessze a bolsevikiek tanait és forradalmasítsa a katonák tömegeit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban egy 2.000 főnví lvavono-Voznyeszenszki munkásegység élén sikeresen járul hozzá a moszkvai fehérgárdisták leveréséhez. Ezután hős munkáshadseregével segíti a Bolseviki Párt hatalmának megszilárdítását. Frunze kimeríthetetlen forradalmi energiával rendelkezett. Furmanov Dimiiri író, aki ezekben a napokban gyakran találkozott vele, így írt róla naplójában: „Frunze sohasem mozdulatlan. Fel akarja rázni egész belsődet, kvpösségeic'iek, energiádnak és akarafei-Ődnek mind-m legkisebb részecskéjét, mozgósítani szeretné, azt akarja, hogy szíved úgy dobogjon és agyad olyan éles legyen, mint az övé". 1918 végén a Párt a keleti arcvonal negyedik hadseregének parancsnokávk nevezte ki. A Volga mögötti sztyeppéken, az Ural déli részen, Kazaksztán síkságain Frunze győzelmetgyőzelemre aratott. Ebben a harcszakaszban bon'akoz-ak ki teljességében sztratégiai és hadvezéri képességei. Értett hozzá, hogyan nyerje meg a szíveket és hogyan mozgósítsa embereinek akaraterejét nagy sikerek elérésére. Az Ufa melletti harcoknál személyes bátorságának kiváló példáját adta. A csata legkritikusabb pillanatában maga vezette rohamra kedvenc Ivanovo-Voznyeszenszki-i ezredét s bár súlyosan megsebesült, a győzelem kivívásáig ott maradt a harcmezőn. Mikor Vrangel ellenforradalmi hadserege komoly gondokat okozott a szovjet kormánynak, Lenin Moszkvába hívta Frunzct — Ha a háború átnyú'ik a következő évbe — mondta Lenin — a forradalom elbukik. —- Decemberben a Krímben leszünk — válaszolta Frunze. Valóban. A krimi hadiárat Frunze hadvezéri teljesítményeinek koronája volt. A kakhovkai csata, a siavszi átkelés, a perckopi csapda hosszú olda:-kat foglalnak el a polgárháború történetében. Az elkövetkezendő években minden erejével azon fáradozott, hogy a szovjet hadsereget még jobban megszervezze. I9?5 iamiáriábm a hadsereg és a hadiflotta népbiztosának nevezték ki. De ezt a rendkívüli fontosságú tiszt, séget nem láthatta el sokáig. Megbetegedett és 40 éves korában meghalt. A szovjet nép nagy hadvezérét, a polgárháború legendás hősét vesztette el benne: emlékét híven őrzi, az egész világ dolgozóival együtt. — 132.000 földműves tagja van a Szovjctbarátck Szövetségének. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Napok keretében igen szépen bebizonyította Csehszlovákia népe hűségét a Szovjetúnióhoz. Ugyanúgy, ahogy a lakosság többi része, a földművesek is tagok ul jelentkeztek a Szovjetbará'ok Szövetségébe. A földművesek és a föMművesasszanvok sorából edd« 132.000-n léptek be a Szovjetbarátok Szövetségébe. Ebből több falu és földművesszövetkezet tüntetően lépett be. k