Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-05 / 175. szám, szombat

A SZTACHAN0V-M0Z6AL0M KEZDETE vaslatára elhatározta a béke azonnali megkötését, elhatározta, hogy megszünteti a titkos diplomáciát és megállapította, hogy az egyetlen erő, amely a világot felszabadítja, a szocializmusért harcoló proletariátus, amely a föld szegény népének segítségével alapítja meg a szocializmus országát. A kongresszus elkobozta a birtokokat, az egyházi földeket és minden élö és holt tartozékával együtt a járási paraszt szovjetek kezére bocsátotta. Az egyszerű parasztok és egyszerű kozákok földjét azonban nem kobozták el. Október 27-én reggel 5 óra 15 perckor befejeződött a II. kongresszus, a delegátusok viharosan éltették a forradalmat és az internäcionálét énekelve igyekeztek haza, hogy hírül vigyék azt, hogy győzött a nép, győzött a forradalom, megalakult a népbiztosok tanácsa, amelynek elnökévé egyhangú lelkesedéssel Lenint és a nemzetiségi ügyek népbiztosává Sztálint választották meg. így született meg a szovjet hatalom, a világ első munkás- és parasztkormán.va. Sok-sok nehézség állott még előtte. Sok-sok harc és küzdelem következet ezután a burzsoáreakció számos kísérlete ellen. Azonban a győzelem már ekkor biztosítva volt, mert az októberi forrad dalomban a főszerepet maga a nép játszotta, amelynek élén a proletariátus olyan sztratégái állottak, mint Lenin és Sztálin. Az októberi napok tüze szétterjedt egész Európában és a világ munkássága, az elnyomottak százmilliói, új idők szelét érezték közeledni. Október lázas napjai a világtörténelem fordulatának napjai, mert ezzel a világ proletariátusának harca új, döntő szakaszába lépett. 1935 szeptember első napjaiban villámsebességgel járta be a szovjet országot egy olyan hír a szocialista építés frontjáról, mely példátlan lelkesedést és visszhangot váltott ki a szovjet nép legszélesebb rétegeiben. Alexej Sztachanov, a donvecvldéki „Irmino" bánya egyik élmunkása merész műszaki kezdeményezéssel megváltozta'ita a szénkitermelés szinte évszázadok óta megszokott eddigi szervezési módját és az eddig egyesített műveletek (fejtés, cölöpözés, kiszállítási észszerű szétbontása révén az eddigi norma hatszorosát teljesítette s ezzel bemutatta a munka termelékenysége fokozásának óriás! új lehetőségeit a bányaiparban. Sztachanov egyike volt a Donyec vidék legjobb élmunkásainak, aki állandóan két normát teljesítve, 13— 14 tonna szenet fejtett ki naponta. A munka fentemlített megosztása alapján azonban nem egészen hat óra alatt 102 tonnára emelte teljesítményét. Igaz, hogy két cölöpöző is dolgozott mellette, de még így is fejenként 34 tonnát termeltek, vagyis egy bányász csaknem hatszoros normáját. De még ezt az eredményt is 'ovábbfejlesz'ette. Javasolta, hogy a folyosókat hosszabbítsák meg, hogy a bányászok ne akadályozzák egymást a munkában és ezzel a termelést 175, majd 227 tonnára emelte hat órai munkával, ami felülmúlt minden eddigi világrekordot és több mint kétszerese volt a legjobb Ruhrvldéki vájár teljesítményének. A szovjet nép ekkor már a második sztálini ötéves terv óriási munkálatain dolgozott, melynek megvalósítása a legnagyobb áldozatkészséget és erőfeszítést követelte meg a szocialista hazát építő dolgozó tömegektől. Sztachanov kezdeményezése nagyszerű példája volt annak, hogy , hogyan lehet az építőmunkát gyorsabbá és könnyebbé tenni, eddig nem látott ütemben vinni előre a nagy terv megvalósítását. A sztachanovi kezdeményezés követésének országszerte megvoltak már az előfeltételei. Az első ötéves terv megteremtette a szocialista ipar új, korszerű magas műszaki alapját és a második ötéves terv éveiben a Bolsevik Párt. nagy vezetőjének, Sztálin elvtársnak útmutatásai alapján kikovácsolta azokat a kádereket is. amelyek ezt a technikát elsajátították, annak urai lettek. A sztachanovi kezdeményezés a zegész országot átható jeladás volt arról, hogy elérkezett az idő, amikor már nem kell megállni ennél az elsajátított technikánál, de azt a kezdeményezés merész szocialista öntudatosságával előbbre is lehet vinni. Ehhez a talaj mindenütt már elő volt készítve s ezzel magyarázható, hogy a sztachanov! siker híre, néhány hét alatt az ország minden részéből hasonló nagyszerű kezdeményezések tömegét váltotta ki és a technika továbbfejlesztésének valóságos lavináiét indította meg. Sztachanov egyik legelső követője a fémiparban Busigin, a gorkiji „Molotov" automobilgyár kovácsműhelyének brigádvezetője volt. 96 motortengelyt kellett a napi norma szerint brigádjának kikovácsolnia, ugyanazon új, modern gépi berendezéssel, amellyel a Ford-gyárban száznál is többet készítenek naponta. A brigád nehezen boldogult ezzel a normával. Sztachanov kezdeményezése Busiginban is felébresztette a törekvést, hogy a maga területén a szo^ffet technikát túlvlgye a világtechnika Ismert színvonalán és legalábbis elérje a Fordot. Először csak jobban szervezte meg brigádját és néhány előkészítő müveletet nem egymás után, hanem egyidejűleg kezdett végrehajtani. Már ezzel mintegy 20 százalékkal emelte a teljesítményt. De rájött arra is, hogy túl^eheti magát a gép eddig ismert műszaki adottságain és a gőzkalapács ütöhatásának megfelelő megváltoztatásával nem 22 ütéssel, hanem csak 15, sőt 10 ütéssel állította elő a tengelyt. Ezzel óránként már nem 96, de 163 tengelyt készített el, messze maga mögöti hagyva a Ford-féle teljesítményt. Követői, akiket módszerére megtanított, Fausztov és Pavelkán, tű-haladták mesterüket is és percenként öt tengelyt kovácsoltak ugyanazon a gépen. Eljárásukat nem tartották titokban, igyekeztek a többi munkást is erre megtanítani és példájukra az üzem minden műhelyében ..Busigin-iskolák" keletkeztek, a gyártási technika minden részletének a javítására. Ennek eredményeként, míg 1936-ban egy autó elkészítése 478 munkaórát vett igénybe, a Sztachanov-mozgalom ötödik évében, lr>40-ben ehhez már csak 189 óra kellett, A gyár ugyanazon idő alatt 2 autó helyett ötöt készített el. Gudov esztergályos »z „Ordzsoni- kidze" szerszámgépgyárban figyelt fel a Sztachanovról jövő hírekre. Megpróbálta óvatosan emelni a gép fordulatszámát és különböző észszerűsítésekkel fokozni a gép teljesítőképességét. Már egy hónap alatt a négyszeresére emelte a munkateljesítményét. Az esztergapadon azonban nagyon sok gépi idő vész el az alkatrészek befogásával, kivételével, a fordulatszámok átállításával stb. E.kezdett tehát egyszerre két kézzel dolgozni és ezzel csaknem kétszeresére emelte fel a teljesítményét. Majd egy olyan készüléket szerkesztett, amellyel egyszerre hat munkadarabot dolgozhatott fel és ilymódon az eredeti normának már a tizennégyszeresét, 1430 százalékát tudta teljesíteni. 1937-ben pedig valóságos történelmi rekordot állított fel a teljesítmény fokozásában. Egv alkatrészt, amelyet ezelőtt öt külön művelettel készítettek, egy sajátgyártmányú készülék és speciális formájú kések segítségével két esztergapadon egyidejűleg dolgozva készített el. Ilymódon 3 óra és 38 perc alatt 288 alkatrészt állított elő, míg azelőtt minden egyes darab elkészítésére másfél óra volt szükséges. Gudov a másfél órát egy percre szállította le, 9 ezer százalékra teljesítve a normát. A két Vinogradova testvér az ivanoVoi textilgyárban megmutatta, hogy egy szövőnő kettő vagy négy szövőgép helyett kiszolgálhat tízet, tizenkettőt, sőt még annál is többet. Szmetanin a leningrádi Szkrochodcipőgyár munkása, hasonló eredményeket ért el a bőriparban. Egy Krivonoszov nevü mozdonyvezető kimutatta, hogy helyes munkaszervezés mellett a vasút teherszállítóképessége a másfélszeresére fokozható, megszégyenítve ezzel mindazokat a tudósokat és professzorokat, akik eddig számtalan könyvben és megdönthetetlennek tekintett vasúti szabályzatban rögzítették le a vasútvonalak megtermelésének legvégső határát. Jelentkeztek a mezőgazdaságok, a kolhozok első sztachanovistái, köztük például Mária Demcsenko, aki megmutatta, hogy az eddigi 150—200 métermázsa helyett 500 métermázsánál is több cukorrépát lehet termelni egy hektárról. Forrongásba jött az ipar, mezőgazdaság, közlekedés és általában a nemzetgazdaság minden ága. Egy-egy sztachanovista kezdeményezést a dolgozók ezrei és tízezrei tettek magukévá, akik -azután azt még tovább tökéletesítették. Sztálin elvtárs adta meg ennek az eddig példátlanul álló új mozgalomnak a történelmi jellemzését: „A sztachanov-mozgalom a munkások és munkásnők olyan mozgalma, mely céljául a jelenleg érvényben lévő technikai normák kiküszöbölését, az üzemek tervezett teljesítőképességének emelését, a létező termelési tervek és mérlegek megváltoztatását tűzte ki. Megváltoztatását, mert napjaink számára, új embereink számára már mindezek a normák elévültek. Ez a mozgalom megdönti a technikára vonatkozó régi nézeteket, a régi technikai normákat, a régi tervekben szereplő teljesítőképességeket, a régi termelési terveket és új, magasabb technikai normák teljesítőképességére vonatkozó tervek és termelési tervek létesítését követeli- meg. Ennek a mozgalomnak az a hivatása, hogy forradalmat idézzen elő iparunkban. Éppen ezért cz a mozgalom, a Sztachanov-mozgalom alapjaiban mélyen forradalmi mozgalom." Hevesi Gyula. „Jóreggelt Sztálin elvtárs..."! (A Tatran kiadásában megjelent „Sztálin" gyűjteményes kötetből.) A távolkeleti expresszen. Ezüstös szibériai hajnal. Nem alszuiut, mert itt hajnalodik, amikor Moszkvában éjfél van. Egy búvárhajó hadnagygyal beszélgetünk kettesben Sztálinról. Valami egyszerre összekapcsolt bennünket, kölcsönösen megértjük egymást és közvetlenül, könnyedén beszélgetünk. A hadnagy páratlan hajózásaival tette magát híressé. 25 éves korában ösz hajfürtjei vannak és azt hiszem, hogy nagy dolgokat látott már az óceánon. Még az út ötödik napján sem szokta meg a vonat csattogását és csendesen beszélt, ahogyan azt megszokta a víz alatt. — Tudja — kezdi —, ha a rádióadó beszünteti a munkát, akkor hallani, hogyan csepeg a víz és ez olyan, mint a gongütés. Olyan csendben vagyunk ott... nagyon távoli csendben, hogy arról csak mi tudunk és ... az emberek Sztálinra gondolnak. Magamról tudom ezt és elvtársaimról, akikkel együtt élek. Ezt a z embert nem gyanúsíthatjuk szentimentaüzmussal. Nincs oka előttem büszkélkedni. Kölcsönösen igen nyíltan beszélünk. — Érdekes ... azt hiszed például, hogy levelet írsz neki és lélekben úgy állítod össze, no hiszen tudja ön. minek errről beszélni... hiszen nem történt semmi fontos és nincs miért írni... és mégis csak akaródzik az embernek ... másszor pedig éppen ellenkezőleg. Írni akarunk nagy sikerekről. Példákat említ és valóban magam is emlékszem emberekre, akikkel nagyon közeli viszonyban vagyok. Ennek a búvárhajó hadnagynak semmi közössége nincs velük. Mégis, ha ebben a pillanatban velünk volnának, beleegyezően bólintgatnának fejükkel. Igen. így van. Az embernek egyszer csak kedve kerekedik levelet írni. Miért ? ... A nép sokkal jobban ismeri Joszif Viszarionovicsot, mint amit róla írnak. Valóban megható, hogy Sztálin mennyire érti a mi sikereinket. Ez összeszorítja a szívet és az ember azt akarja, hogy tudtul adhassa Sztálinnak. Es ha lélektelen emberek, vagy ellenségek mérgezik az ember életét és megsemmisítik munkáját, ki ne gondolna megint Sztálinra, ki ne mondaná: — Ö, ha ezt tudná Sztálin!.., Mint tapasztalt újságíró, sokfajta emberrel találkoztam hazánk sok különböző vidékén. Láttam Sztálin kezének nyomait ott, ahol legkevésbé vártam volna — a távolság itt nem játszik semmiféle szerepet. Lelepleződött előttem egyetlen ember titáni munkája és ezzel együtt valami más is, ami épp annyira megragadja és fellelkesíti az embert: mindennapi összeköttetése az ezer város sokezer emberével. Az odesszai kerületben az állami gazdaság mezőgazdásza kísérleteket végzett a szövetkezeti mezők megmunkálásával. az állami gazdaság gépeivel. Az odesszai vezetőknek fogalmuk sem volt erről és azok, akik erről tudtak, hivatali tehetetlenségből megakadályozták, hogy a szövetkezeti gazdálkodók íkolhozisták) szerződéseket köthessenek a föld megmunkálásáról. A pártkongresszuson egyszer csak Sztálin elvtárs beszédében felemlítette ezt az esetet és megmondta mi a véleménye erről. Az odesszai küldöttség ekkor roppant kellemetlenül érezte magát. Kitűnt, hogy a küldöttség a nem túl n a T v odesszai kerületet összehason'ítliatatlanul rosszabbul ismeri, mint Sztálin elvtárs. Az odesszai kerületnek a leszűrt tanulságából valósította meg Sztálin azt, ami most mindenki előtt ismeretes: állami gép trak torállomásokat a szocialista földekre. Ismeretlen rendezők ismeretlen filmet készítettek. Munkájukról nem tudtak az újságok és senki sem fűzött munkájukhoz semmiféle nagyobb reményt. Amikor a filmet elkészítették, valaki végezetül még azt sem akarta megengedni, hogy a film hangos legyen, mert valaki a filmgyártás vezetői közül közömbösnek, érdektelennek és szükségtelennek nyilvánította. Így vagy úgy történt, a film vászonra jutott és meglátta Sztálin elvtárs is. Sztálin elvtárs olyan magasra értékelte ezt a filmet, mint még soha nem értékeltek semmiféle művészi munkát. Es az ismeretlen rendezők filmjét az egész ország lelkes tüntetéssel fogadta. „Csapajev" volt a film cime. Ilyen eset ezer van és napról napra sokasodik. Ha ez csak kis kép is Sztálin elvtárs országa népeivel való széles összeköttetéséről, megérthetjük azt, miben áll Sztálin nevének és példájának jelentősége a mi életünkben. Egyszerre belép az emberek életébe, mint valami nagy vendég, zseniális éleslátásával, valahol az Aldanen meghalljátok nevét az aianyásási munkálatokkal kapcsolatban. Nevét ott halljátok, ahol egyáltalában nem is gondolnátok, hogy itt is volt. tanácsot adott, valakit fellelkesített és támogatott, valakinek levelet küldött. Igen, Sztálin benne van mindennapi életünkben. Sokat gondolkodunk erről az emberről és mindig érezzük, hogy közöttünk él, mert óriási tevékenysége áthatol életünkön ... Egy kombájnvezetőt figyeltem meg. Valamit meséltek nekem az ő életéről. Fiatal és boldog volt. Sztálin elvtárs ismeri őt személyesen, mint a föld sok mesterét. Megfigyeltem munkamódszerét, gondolkodásmódját és kifejezőképességét és meghökkentett az óriási hasonlóság. Ebben a fiatalemberben láttam meg Sztálint. Miben állt ez a hasonlatosság? Nem tudom. Megfoghatatlan és leírhatatlan ez, az emberi személyiség lényegében van, ez az, amit így fejez ki az írás: ,.hús az ö húsából, vér a véréből ..." A kubáni kolhozisták osztozkodtak a gabona új termésén. Az egész telet hallatlan tanulásban töltötték el és így vagy úgy, az emberek minden kigondolt rekordjukat öszszekötötték Sztálinnal, mert a kolhózrendszer mindörökre összefügg Sztálin eszméivel, mert a szövetkezeti tevékenység minden csodálatos eredményében az ő saját munkája nyomát látjuk. Es a boldogság ? ... Uzbeki.«ztánban a Gjullsztán kolhózban, amely név annyit Jelent hogy „virágok országa", láttam meg az igazi emberi boldogságot. Egyszerűen és emberiesen Sztálin fogalmával kötik össze. Ilyen a szovjetek világa és nem is lehet másmiiven. A szürke Tajga fölött kibukott a nap. A hegyek csodálatosan csillogtak és sziporkázott rajtuk a hó. A kurijevi vonat Moszkva irányába robogott. — Tudja mit? — fordult hozzám a búvárhajó hadnagy és beismerte előttem: — Jó lenne öt most személ-esen köszönteni: „Jő reggelt, Sztálin elvtárs!" Jó egészséget kívánni neki és ö ebből mindent... mindent, sok szó nélkül is megértene. Horváth László fordítása. 1AZAS OOOBERI NAPOK (Folytatás a 3. oldalról.) flntonina 9/licFiajlovna, a szovjet tanítónő Valahol az Uraiban, szerény, csendes kis szobácskában, duruzsoló szamovár mellett barátkoztunk össze Babuska, Antonina Michajlovna és én. .Tonja sugárzó szürke szemével, aranyszínű, koszorúba font hajával, törekenynek látszó lényével volt a háziasszony. Antonina Michajlovna szovjet tanítónő, nem is csak az egészséges gyermekek nevelője. Hivatása még ennél is komolyabb és szebb, a süketnémák jólelkű és fáradhatatlan tanítója ö. Mesélünk egymásnak, lassan kibontakozik előttem egy olyan aszszony arcképe, amely ilyen hosszú idő távlatán át is feledhetetlen emlékem maradt. Szerény, de öntudatos egyéniség. Proletár családban született. Babuskának sok gyermeke volt, de még férjének is segített a kenyérkereső munkában. Eljött az Októberi Forradalom, melynek győzelme után Babuska gyermekei mind tanulhattak és Tonja, a legfiatalabb, már művelt, sokoldalú, igazi szovjet asszony. Kora reggel első volt a házban, befűtött a tűzhelybe, odatette főni héjában a burgonyát, hogy mire Babuska felkel, már meleg szoba várja. Vizet hordott a távoli kútból, bekészítette a szamovárt és már vette is fejkendőjét és a késő éjjeli órákban kijavított iskola^ feladatokat és rohart az isko'ába. Minden munkát, ami a házban adódott, egyedül végzett, fát fűrészelt, fát aprított, mosott, súrolt, varrt és ha egy kis ideje maradt, akkor Szasinkónak mesélt gyönyörű meséket. Este a. szamovár mellett, amikor már Szasinkó aludt, megismertem a sorsát ennek az erőslelkű szovjet asszonynak, akinek egész élete a háború alatt csak a kötelességből állott: a hivatását fennakadás nélkül te'jesíteni a fűtetlen tanteremben, sokszor éhes gyomorral és otthon Babuskáról és Szasinkáról gondoskodni. Férfi nem volt a házban. Tonja hadiözvegy volt. Szasinko árva. Diákszerelem befejezéseképjJen boldog felesége volt Iván Nikolájevicsnek, a hős pilótának, aki az elsők között indult harcba, amikor a német, repülők megkezdték romboló munkájukat a szovjetföldön. Jöttek a táboriposta levelek, „minden rendben van, egészséges vagyok, Szasinkó, már húsz német ciépet lőttem le, rakd ki kockákból ezt a számot". Egi/szerre aztán elmaradtak a levelezőlapok, nyugtalan, álmatlan éjszakák következtek, míg végre ismét tábori levelet hozott a i>osta, de nem Iván Nikolájevicstől, hanem legjobb barátjától. A levélből kihullott Szasinkó nagyon megviselt fényképe és a tapintatos értesítés, hogy jóbarátja hősi halált halt, dicső, igazi szovjet katonához méltó halált. — Erős légi harc kezdődött — írja a jóbarát. — Mielőtt felszállt volna Iván Nikolájevics, elővette Szasinkó fényképét és így szólt hozzá: „Szasinkó. ma jubilálnunk kell, még 5 gép és kerek 25 Fritzet semmisítettünk meg!" Szasinkó képe nélkül sohasem szállt harcba a különben acélkemény szovjet pilóta. Irán Nikolájevics lelőtt aznap repülőosztagával 10 ellenséges repülőgépet. dp egynek sikerült elmenekülnie. Szasinko édesapja utána vetette magát, erős harc fejlődött ki közöttük, a német gép kigyulladt, de közben a szovjet góy> motorja is megsérült. Iván ejtőernyővel kiugrott a gépből, de az ejtőernyő nem nyílt ki és Iván Nikolájevicset az őt kereső társai egy tó jegén találták meg összetörve. Tonja sohasem sírt, nyugodt, fegyelmezett lényével viselte sorsát, csak a kötelességet ismerte. Neki kellett gondoskodnia n házról, télen a fűtőanyagról, nyáron a földet megművelnie, hogij biztosítsa Babuskának és Szasinkónak a krumplit és a zöldséget télre, ezenkívül tanítania is kellett és előadásokat tartania. Az Októberi Forradalom ünnepén láttam őt először vígnak, gondjafeledtnek. Ez a legnaayobb ünnepe a szovjet embernek, minden házban terített asztal étellel, itallal megrakva várja a vendégeket. Nincs ház vendén nélkül. A győztes forradalom örömünnenén táncoltés énekelt Tonja is és hangosan kiáltotta: „Pobéda za námi!" — a győzelem a miénk! T u r i Mária.