Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-05 / 175. szám, szombat

UJSZÖ OKTÓBERI M A P OK... (H. L.) 1917 október elsejére a helyzet megérlelődött és a februári események óta nagy eredményeket mutatott fel. A forradalom újabb lépést tett előre és sokhelyütt a hatalom ténylegesen a szovjetek kezében összpontosult. A kerületi kongresszusokon részvevők többsége a bolsevik határozati javaslatot fogadja el, főleg szembetűnő a finnországi szovjetek gyors bolsevizálódása. Viborgi és helsinforsi győzelmük után a szovjetek a Pétervárat környező máu városokban is aktivizálódtak, főleg erős volt a mozgalom a nagy helyőrségekben. Kronstadt, Jurjev, Keval városok szovjetjei kiadták a harci jelszót: Minden hatalmat a szovjeteknek. A fővárosokban a Moszkva és Pétervár körülötti ipari központokban és a hadseregben a többség Lenin pártja mellett áll. A nemzetközi helyzet is megváltozott. Németországban fellázadtak a katonai fegyházrendszer ellen a katonák, különösen a nagy hajók matrózai, így a Westfalen és Nürnberg cirkálók legénysége is. Európa forradalmi tömegeinek hangulatában fordulat állott be. Biztató hírek jöttek az nap óta nélkülözte már a Központi Bizottság. Szverdlov jelentést tesz a frontok helyzetéről. Utána Lenin ismerteti a politikai helyzet alakulását. Kijelenti azt, hogy a politikai helyzet teljesen megérett és most már csak magáról a felkelés pillanatáról van szó. Fel kell használni az északi szovjetek kongresszusát és a minszki bolsevik helyőrség harci készségét az akció megkezdésére. A Központi Bizottság megalakítja a felkelés politbüróját. A Központi Bizottságban csak ketten léptek fel Lenin ellen, Zinovjev és Kamenyev, a többiek egyhangú lelkesedéssel álltak Lenin mellé. Késő éjszaka fejeződött be az ülés és az utcán, a nyirkos ködben csak itt-ott világított egy-egy lámpás. Dzserzsinszkij esököpenyét Lenin vállára borítja és a forradalom vezére egy pétervári munkás lakásán, parányi kis szobában, feje alá könyveket téve, padlón fekve töltötte az éjszakát. Október 11-én nyitották meg a kongresszust. Lenin külön levélben fordult a kongresszushoz és kijelenti azt, hogy itt az aktív cselekvés ideUralból és a Donyec medencéből, a Volga mentéről és Ukrajnából is. „A válság megérett, — írta Lenin szeptember 29-én. — Egy kártyára van feltéve az orosz forradalom egész jövője. A bolsevik párt egész becsülete forog kockán. A nemzetközi szocialista munkásforradalom egész jövője ez a tét." A hatalom kérdésének eldöntését a szovjet kongresszusig nem lehetett elhalasztani. Trockij azon az állásponton volt, hogy a felkelést el kell halasztani a szovjet kongresszus napjáig. Azonban a fegyveres felkelés ellen nyíltan fellépni nem mert, bár Kamenyevvel és a többiekkel együtt igyekezett azt elgáncsolni. Lenin megállapítja azt, hogy a bolsevikiekkel tart az ország többsége. Mindkét főváros szovjetje a bolsevikiek kézében van. Az eszereknél és mensevikieknél a bomlás jelei mutatkoznak. A dolgozó tömegek látják, hogy a Kerenszky-kormány halogatja a béketárgyalásokat és elfojtja a földesurak elleni parasztfelkeléseket. A központi bizottság október 3-án Lenint Pétervárra hivja, hogy állandó szoros összeköttetésben lehessen vele. Október 7-én a Mária palotában összeül az elöparlanient, amelynek ülését Kerenszky nyitja meg. A bolsevikok pártja kivonul az ülésről és megjósolja, hogy találkozunk még Lenin október 7-éh, 2 óra 25 perckor ül vonatra. Szerencsésen megérkezik Rajvola állomásra. Leszáll a vonatról, maid amikor az indulás percében megjelenik a mozdony, felugrik rá és október 8-án már találkozik Sztálinnal, aki tájékoztatja Lenint a felkelés előkészületeiről. A viszontlátás első örömei után áttérnek a fökérdések megtárgyalására. A forradalom vezérének jelenlétét három hője. A szószékről lángoló, lelkes beszédek hangzottak el. Egy matróz a Balti-flotta nevében visszautasítja a Kerenszky-kormány áruló intézkedéseit s felszólítja az embereket, hogy védjék meg a forradalom eredményeit. A helyőrségek és gyárak képviselői mind arról biztosítják a Központi Bizottságot, hogy készen állanak a forradalom vívmányainak megvédésére. A mensevikiek képviselői kijelentették, hogy nem csatlakoznak a kongresszus munkájához, azonban a küldöttek közömbösen fogadják bejelentésüket. A kongreszszus áttér a politikai helyzet megvitatására. A bolsevikek a hatalom kérdésének megoldását az utcára akarják vinni, döntsön a nép. Az eszerek egyszerű tagjai csatlakoznak a bolseviki küldöttekhez és nem támogatják vezéreiket. A kongresszus a helyőrségeket felhívja forradalmi éberségre és valamennyi delegáció nyilatkozatait egy gondolat hatja át: harcolni életre-halálra a forradalomért. A Szmolnij-palota dísztermében száz és száz torok énekli az internacionálét, a forradalom harcos himnuszát. Az ország a kongresszus hangulata és határozati javaslata szellemében a forradalom viharának előszelét érzi és az ország területén lefolyt többi kongresszusok is mind a szovjet hatalomért való harcot hirdetik. Megkezdődik a roham megszervezése. Lenin és Sztálin megállapítja, hova kell a főcsapást mérni. Pétervár és Moszkva a felkelés szíve. Követik őket a többi nagyvárósok és ipari gócpontok is és a szovjetekben mindenütt határozottan bolsevik többség alakul ki. Vannak olyan üzemek, ahol a bolsevikek tízszer anynyi szavazatot kapnak, mint az öszszes többi frakieós csoportok. A Pravda pártélet rovatában napról napra közli a Központi Bizottsághoz érkező leveleket, amelyek a tömegek forradalmi készültségét bizonyítják. A pétervári kerület a ro ham előkészítésében az első helyen áll. Lenin és Sztálin irányítása mellett pontos szervezömunka folyik. A munkások gyáraikban mindenütt megalakítják a vörös gárdát. A vörös gárda tagjainak létszáma roha mosan nő. Az agitátorok járják a csoportokat és a viborgi kerület a bolsevikok erődjévé válik. Lenin sze mélyes őrsége az ő soraikból alakul. A munkások készültek a harcra. A pétervári bizottság harci felkészültsége megmutatta, hogy a főváros a döntő órára megfelelő módon van felkészülve. Azonban a burzsoázia sem maradt tétlen, összpontosítják a tiszteket és az ellenforradalom kozák ezredeit. Házörségeket szerveznek a belvárosokban, megkísérelnek katonai erőket összevonni. Október 19-én a moszkvai szovjetek plénumában is hatalmas győzelmet arattak a bolsevikok és Lenin mellé állottak. A munkások és katonáit mindenütt barátkoznak egymással és erősítik a vörös gárdákat. Elfogadják a vö' rös gárda szabályait. Ez a szervez^ kedés lassan eléri az összes ipari gócpontokat és behatol Oroszország belsejébe. A Volga-menti gyárakban és az iparvidék gócpontjaiban a forradalom minden napjával nőttek a bolsevik párt szervezetei. Kujbisev, Szvernyik, Kaganovics . elvtársak munkájának eredménye megmutatkozik és a bolsevikok egyre nagyobb befolyásra tesznek szert a szovjetekben. Ugyanígy alakul a helyzet a Donvidéken is. A forradalmi lendület magával ragadja a kozákokat is. Különös sikereket érnek el a bolsevikok magában Rosztovban is. Hatalmas tüntetések zajlanak le és a Don-vidék és Rosztov szovjetjei is a bolsévikek kezébe kerülnek. Az uráli bolsevikokat Szverdlov szervezi és az uráli bolsevikok, hosszú előkészület után a forradalom legerősebb csapataivá válnak. Mindenütt megjelennek a felfegyverzett munkásosztagok és a hadsereg soraiban Zsdánov zászlós működésének hatása alatt bolsevik katonacsoportok alakulnak meg. Az ellenforradalom Szibériában gyűjtötte erőit, azonban sokhelyütt a bolsevikiek mégis túlsúlyra jutnak. A szibériai szovjetek követelik, hogy azonnal hívják öszsze a munkás-, katona- és paraszttanácsok kongresszusát. Az ellenforradalom halálra kínozza a legjobb agitátorokat, de a munkás- és katonatömegek bolsevizálódását megakadályozni nem tudja. Ukrajnában Vorosilov szervezi a védelmi bizottságokat Parchomenko segítségével. A katonák mindenütt lelkesedéssel csatlakoznak hozzá. Fehéroroszországban Kaganovics mellett Frunze elvtárs szervezi a forradalmi tömegeket és katonaszervezeteket. Mindenütt konferenciák folynak és a városok szovjetjeiben lassan kialakul a bolsevikok többsége és Fehéroroszország a forradalom bástyájává válik. A szervezésben nem marad hátra a Baltikum vidéke sem. A bolsevik párt központi bizottsága az egész ország területén éjjel-nappal szervezi a felkelést. Lenin és Sztálin figyelme mindenre kiterjed és főleg a katonai kérdésekre helyeződik a fösúly. A sikertelen Kornyilov-felkelés a tömegeket még' határozottabban a bolsevikok oldalára állítja és a Központi Bizottságban csak Zinovjev és Kamenyev igyekeznek megakadalyozni az események gyors fejlődését. Lenin és Sztálin kivédi ezeket a támadásokat és megalakul a felkelés gyakorlati vezetésének pártközpontja, amelynek tagjai Sztálin, Szverdlov, Dzserzsinszkij és Urickij. Kamenyev és Zinovjev elárulják a forradalmat. Leveleikből az ellenség megtudja, hogy a fegyveres felkelés Ideje közeleg. Megteszik az előkészületeket és a Téli-palota előtt október 18-án páncélgépkocsik állnak fel. Az egész polgári sajtó üvölt a félelemtől és követeli a leghatározottabb katonai intézkedéseket. Lenin a vezér és szervező egész szenvedélyével lecsap az árulókra. írásaiban erkölcsileg és politikailag kivégzi őket. A forradalmi bizottsá; felhívja a helyőrségeket, hogy védelmezzék meg a forradalmat az ellenforradalom támadásai ellen. A forrr 'almi katonai bizottságok aláírásai nélkül egy helyőrségi parancs sem érvényes. Október 22-e a seregszemle napjává lett. Pétervár proletárjai megmutatták, hogy készen állnak a bolsevikok zászlai alatt. A gyárakban és a helyőrségekben a gyűléseken nyílt forradalmi hangulat alakul kí é3 a forradalmi feszültség magában a kormányban is zűrzavart és bomlást idézett elő. Október 23-án a forradalmi katonai bizottság a helyőrség összes csapattesteihez megbízottakat nevez ki. Október 23-án éjszaka összeül az ideiglenes kormány és Kerenszky azt követeli, hogy azonnal lépjenek harcba a bolsevikok ellen. Október 24-ének hajnalán a kormány megszállatja a bolsevik párt központi nyomdáját és betiltja a lapok megjelenését. A munkásság, amely a gyárakba igyekezett, körülvette az épületet megszálló hadaprődokat. A Szmolnij-palotában jól tudták, hogy Kerenszkyék miért foglalták le a nyomdát. Rabocsij Putyban aznap liellett volna megjelenni Sztálin felhívásának, amelyben meghirdeti, hogy a további késlekedés pusztulással fenyegeti a forradalom ügyét. A forradalmi katonai bizottság működésbe lép. A Szmolnijba rendelik a litván ezred katonáit és az árkászokat. A Péter-Pál erőd riadőkészültségben áll és a vörös gárda főparancsnoksága munkásosztatő pillanatban a harcok élére áll és siet a felkelés szívébe, a Szmolnijpalotába. Éjfélkor érkezik meg. A forradalmi bizottság elhatározza az utolsó előkészületek megtételét. Egymásután érkeznek a jelentések és egymásután mennek a parancsok. Éjfélkor megszállják a főpostát és elfoglaljál^ a pályaudvarokat, villanytelepeket. Hajnali három óra körül a Pál-c-zred őrsége az ideiglenes kormány három tagját csípi el az egyik utcán. Parancsot adnak a Nikolajevszkij-híd elfoglalására és és az Aurora cirkáló három óra 30 perckor horgonyt vet a hídnál. Reggel elfoglalják az állami bankot és ugyanekkor megszállják a Téli-palotához vezető híd előterét. Kerenszky, mikor felismeri, hogy a Téli-palotában egyedül áll, október 25-én délelőtt 11 órakor elhsgyta Pétervárt az amerikai követség kocsiján, amelyet a vörös gárdisták átengedtek. Október 25-én reggel Lenin kiáltványt bocsát ki, amelyben megállapítja, hogy az ideiglenes kormány megdőlt. A nép ügye győzedelmeskedik. Déli 12 órakor megkezdődött gokat küld a Szmolnij-palotába. A felkelés megkezdődött. A főváros proletárnegyedei készenlétben állanak. Megszállják az összes utakat és minden oldalról sűrű sorokban, zsúfolt teherautókon érkeznek a csapatok. A pártközpont tagjai egy pillanatra sem hagyják el Szmolnijtés egymásután adják ki parancsaikat a felkelés irányítására. Segítségül rendelik a Ealti hajóhadat, amelynek hajói befutnak a Néva torkolatába és a Téli-palotára irányítják ágyúikat. A Téli-palota őrsége kijelenti, hogy nem hajlandó tovább védeni a palotát. De a többi Kerenszkyhez hü katonacsoportokban is ingadozás mutatkozik. Délután 5 órakor megszállják a távírót és este 8 órakor a Balti hajóhad megkapja a parancsot, hogy a tengerészcsapatok induljanak Pétervárra. A Kerenszky-kormány megpróbálta a katonaságot mégegyszer magához hódítani, azonban ez nem sikerül és a hidakon mindenütt felállnak a vörös gárda őrségei. A városban az összeköttetés mindenütt megszakad. A Kerenszky-kormány összehivatja az előparlamentet, amely a Kerenszkykormány ellen fordul és kompromisszumos megoldásokat Javasol. Azonban az úton megállni nem lehetett. A város és a vidék ténylegesen a bolsevikok kezében volt. A frontcsapatok nem érkeznek meg Kerenszky segítségére és a Télipalotát csak a tiszti iskolák növendékei védik. Október 24-én este Lenin levelet ír a Központi Bizottsághoz, amelyben kifejti a"t, hogy várni nem szabad és nzonnal meg kell kezdeni a tárgyalást. Mikor a levelet írja, már útban van a futár Sztálin levelével, amely a Szmolnijba kéri Lenint. A forradalom vezére a döna Téli-palota körülkerítése. Délután 5 órakor a vörös gárda harci osztagai eljutnak a palotáig. Megszállják az utakat, felállnak a páncélgépkocsi osztagok és páncélgépkocsi ütegek. A forradalmi katonai bizottság ultimátumot küld be a palotába az ideiglenes kormány székhelyére. Az Aurora ágyúi és a Péter-Pál erőd tüzérségi ütegeinek csövei a Télipalotára irányultak. Az ideiglenes kormány hibás értesülése folytán azt hitte, hogy jönnek a csapatok a Téli-palota felszabadítására és viszszautasította az ultimátumot. Megindult a harc. Este 9 órakor a Péter-Pál erőd és az Aurora cirkáló erői figyelmeztető lövéseket adnak le és rohamra indulnak a palota ellen. Éjjel 2 órára elesik a Téli-palota és ezzel a burzsoá ideiglenes kormány utolsó fellegvára is megszűnt. Az októberi felkelés a győzelmes proletárforradalom klasszikus példája. Az októberi proletárforradalom ragyogó példája annak, hogy a fegyveres felkelés marxista elméletét hogyan kell gyakorlatilag alkalmazni. A győzelmet nehéz, kitartó szervezett harc árán szerezte meg a Lenin és Sztálin vezetése alatt haladó bolsevik párt. A pétervári szovjet forradalmi katonai bizottság miután megdöntötte a burzsoákormányt, október 26-án éjszaka átadta a hatalmat a II. összoroszországi szovjet kongresszusnak. A kongreszszus megerősítette a szovjetek hatalmát és a megalkuvók távozása után az Auróra ágyúinak utolsó dörgései közben győzelmet arattak a bolsevikok. A szovjet kongresszus elfogadta Leninnek a munkásokhoz, katonákhoz és parasztokhoz írt kiáltványát. A kongresszus Lenin ja(Folytatás az 5. oldalon.)