Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-04 / 174. szám, péntek

Ili S20 1949 november 4 A VIPESC SPORTJA Idényzáró atlétikai verseny Prcšovon. Szombaton, október hó 29-én rendeztek meg Prešovon az évad utolsó f.-letikai versenyét, melyen a helyi Sparta, VSJ és az iskolák versenyzőin kívül a kcšice; Dynamo, Partizánske, Bardejov és Michalovce atlétái is rész t vettek. Az egyes versenyszámok eredményei a következők: 100 m: 1. Šafárik (VSJ Prešov) 11.4, 200 m: 1. Andreázi (VSJ Prešov) 24.6, 1500 m: 1. Masčák (Dynamo Košice) 4:29.00, 3000 m: 1. Biskup (Dynamo Košice) 9:48.9, magasugrás: 1. Eohucky (Dynamo Košice) 164 cm, távolugrás: 1. Šafárik (VSJ Prešov) 597 cm, súlylökés: 1. Ludvig (Dynamo Košice) 13.70 m, gerelyvetés: 1. Ludvig (Dynamo Košice) 42 25 m, diszkoszvetés: 1. Ludvig (Dynamo Košice) 39.41 m. Diszkoszvetés, nők: 1. Kostočik (Michalovce) 26.40 m, 100 m ifj.: 1. Varga (Sp. Prešov) 12.1, 1200 m ifj.: 1. Konkol (Sp. Prešov) 3.36, magasugrás ifj.: 1. Račko (Dynamo Košice) 159 cm, diszkoszvetés: 1. Bureš (Bardejov 32.25 m. Súlylökés női ifj.: 1. Mrobka (Dynamo Košice) 10.08 m. Magasugrás női: ifj.: 1. Mészáros (Dvnrmo Košice) 133 cm. 69 m. női ifj.: 1. Kandra (Sp. Prešov) 8.5. (gr.) Kosárlabda. Prešovi Vasutas—

VESNA Košice 20:31 (18:21). A keletszlovákiai kosárlabda divizió bajnoki mérkőzése a vendégcsapat biztos győzelmével végződött. A legtöbb kosarat Novák 1.1 a VESNA és Kriváň 12 a Vasutasok részéről dobta. (gr.) Asztaltennisz. Nitra—Dynamo Košice 4:5. Nitrán íŕ ép számú nézőközönség előtt játszották a barátságos asztaltennisz mérkőzést, amely a következő részleteredményeket hozta: Kutzchy— Valló 0:2, Bakič—Dorušinec 2:0,Klimo—

Koník 2:0, Bakič—'Volko 0:2, Kutzchy—

Koník 1:2, Klimo—Darušinec 2:1, Balič—Konik 0:2, Klimo— Volko 2:0, Kutzchy—Daruáinec 2:0. (Ul) Munkára fel a TOZ-jelvény megszerzéséért! A szocialista ember kiformálása- i nál a népi demokratikus rendszerben a testnevelésnek igen fontos feladata van. Társadalmi rendszerünk a testnevelést a termelés emelésének, a szocialista munkaverseny kiegészítésének, 'a dolgozók testi ereje, egészsége megtartásának és növe- ' If "nek szolgálatába állítja. A testnevelésnek ez az ú.) funkciója, mely szöges ellentétben áll a kapitalista rendszer sport- és í testnevelési felfogásával, megküve- i ; teli, hogy a dolgozók széles töme' re'neít ncsak le!ieií>é~et ad

:unk a tömegsport gyakorlásához, hanem, hogy megnyerjük őket. hogy helyes és intenzív propagan Iával a dolgozók fömegeit odavonjuk sportpályáinkra és tornatermeinkbe. Ma minden sportpálya, sporttelep, uszoda, tornaterem, sporteszköz, felszerelés stb. rendelkezésre áll mindenkinek Í- egyaránt. Népi demokratikus köztársaságunk a tömegtestneveíés pro. pagálása terén is minden intézkedést megtett. Ennek egyik eredménye az orosz „Gotov U trudu i oboronc" (GTO), a magyar „Munkára, Harcra Kész" mintáiára megalakított sportverseny a TOZ (tirsi képesítő jelvény) megszerzésére. Feladata előkészíteni demokratikus hazánk ifjúságát és feltn'ítteit egyaránt a munkára és honvédelemre. Ennek a sportversenynek egyes számai felölelik a testnevelés több szakát. Nem volna helyes, ha csak a könynj íi aíittika számai tartoznának ebbe a sportversenybe. Éppen ezért a sportv erseny a kötelező számokon kívül még választható számokból á'l. A kötelező' számok gimnasztikából, 1 menetelésből, futásból, úszásból, kú- j szásból, biciklizésből, lövésből, társadalomtudományi vizsgából és brigádmunkából tevődnek össze. A választható számok közül egý-egy a gyorsasági részből, egy-egy az ügyességi, erő és kitartás részből választ- j ható. A TOZ kor szerint ezekre a kategóriákra oszlik: L Ifjúság 13—14 év között bronzjelvény. 2. Ifjúság 15—16 év között bronzjelvény. 3. Ifjúság 17—18 év között ezüstjelvény. 4. Férfiak 19—29 év között bronzjelvény. 4. a) Nők 19—26 év között bronzjelvény. 5. Férfiak 30—39 év között ezüstjelvény. 5. a) Nők 27—33 év között ezüstjelv ény. 6. Férfiak 40 éven felül aranyjelvény. 6. a) Nők 34 éven felül aranyjelvény, 7. Mesteri jelvény kitűnő eredményekért. Az egyes kategóriákban természetesen különbözők a számok, meg a feltételek is. Ezek a feltételek minden kategóriában olyanok, hogy egy egészs-iges errber, a';

i előtt nem ismeretlen a sport, képes minden nehézség nélkül teljesíteni azokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs szüksége gyakorlásra, tréningre, mivel az egyes számok minden bizony nya! ' lilönfeleségük folytán még a Tegjobb versenyzőknél is előkészületet fonák igényelni. Magától értetődik, hogy annak, aki egészen laikus a sportban, becsületesen kell előkészülnie és gyakorolnia, hogy sikerüljön megszereznie a TOZ-t. És ez helyes is. Szükséges, hopy a TOZ százezreket serkentsen testnevelési tevékenységre, hogy öregek és ifjait, nők és féafiak egyaránt rohamra induljanak a jelvény megszerzéséért. Ma közelebbről akarunk megismerkedni a TOZ versenyszámainak megszabott szintjeivel, az előkészület szakmagyaráziataival s több kérdéssel. ami ezzel a nagyszerű képesítő versennyel összefügg, akkor vegyük meg a TOZ vizsgáinak segédkönyvét, (Rukoväť skúšok TOZ), melyet megkapunk minden nagyobb könyvkereskedésben. És azután láss neld lelkesetléssel a kitűzött feladat teljesítéséhez, hogy legkésőbb egy évleforgása alatt, de ha lehet előbb, a te melleden is ott díszelegjen ez a szép jelvény. Ez a jelvény bizonvitanl fogja ön túrta tosságodat. bizonyítani fogja, hogy megértetted a munka, egészség, erő értékét, mint népi demokratikus köztársaságunk dolgozója. Ennek a jelvénynek viseló'jére mindenki tisztelettel és megbecsüléssel fog nézni. Fel tehát a harcra a TOZ-ért. (K. M.) KARINTHY FERENC: EILIE ír (Folytatás). Mi volt a moszkvai Dinamó sikerének titka? C. Szavin szikcikke a szovjet labdsrti^óba'nokság taprs/talataiiól A szovjet labdarúgóbajnokság befejezése után a moszkvai szaklapok egész sor cikkben kezdték meg a tapasztalatok kiértékelését. Igen nagy érdeklődés kiséri C. Szavin cikkeit. Szavin a Szovjetúnió Testnevelési és Sport Bizottságában a labdarúgószakosztály vezetője s a „Szovjetszkij Szport" szakírója. Az ő tollából közöljük most a szovjet labdarúgóbajnokságban részvett csapatokról szóló ismertetést. Kétségtelenül az idény legjelentősebb sporteseményei közé tartozott a most befejeződött tizenegyedik szovjet labttarúgóbajnokság. Ez a bajnokság ismét a szovjet labdarúgás magas színvonalát bizonyította, A bajnokságok történetében az idei csúcseredményt hozott: 30R MÉRKŐZÉST JÁTSZOTTAK LE A BAJNOKSÁGÉRT küzdő csapatok. Eddig a legtöbb bajnoki mérkőzést 1939-ben és 1948ban játszották le, számszerint 182-t. Akkor a bajnokságban 14 csapat vett részt, most pedig 18. Ahhoz, liogv ilyen nagy, erős mezőnyben győzelmet tudjon elérni egy csapat, nemcsak jó állóképességű, technikában és taktikában alaposan felkészült tizenegy játékossal leli rendelkeznie, hanem jó tartalékgárdával is, amellyel ügyesen tud gazdálkodni. Ezt a feladatot nagyszerűen oldották meg a MOSZKVAI DINAMÓ vezetői. A csapat megnyerte a bajnokságot. Ez a fényes győzelem a játékosokkal való helyes foglalkozás eredménye. A Dinamó a tizenegy éljátékosával teljesen egyenrangú tartalékokkal is rendelkezik. A mérkőzéseken rendszerint a következő játékosok szerepeltek: Homics és Fzana.ia (kapus), Petrov. Szemicsaszinij. Ivanov, L. Szolovjov (védők). Blinkov, Maijav kin (fedezet), Trofimov, Konov, Karcev, Szavdunyln, Beszkov, Sz. Szolojov (csatár). Mindezeket a játékosokat arany1 éremmel tüntették ki. Ezenkívül Szo! kolov és Iljin, két fiatal játékos is sikeresen mutatkozott be. Nagyrsézt erös tartalékgárdájának tulajdoníthatja a Dinamó, hogy az utolsó bajnoki mérkőzésig megtartotta küzdöképességét és átütőerejét. A hajrában a labdarúgás magasiskoláját mutatta be. Ez hozzásegítette I ahhoz, hogy nemcsak állta a labda1 rúgőidény erös iramát, hanem sike, rült neki előnyt is szereznie, elszaÍ

ladní legerősebb ellenlábasától, még hozzá — hat ponttal! A szovjet labdarúgóbajnokság történetében ilyen nsgy előnyre még nem volt pélc'a. Eddig a legnagyobb különbség négy pont volt a bajnok és az öt követő második helyezett között. Térjünk rá a második helyezettre. A HADSEREG CSAPATA ebben az idényben nem mutatta azt az egységet, amelyet az elmúlt években láttunk nála. Már a bajnokság elején kénytelenek voltak több tartalék beállításához nyúlni, mert a csapat állandó játékosai közül néhányan megbetegedtek. Arkadjev edző, a sport érdemes mestere, mindent elkövetett, hogy megfelelő utódokat találjon olyan kiváló játékosok helyett, mint például Kocsetkov, Nikollajev, V. Szolovjov, Bobrov, Vodjagin, Nürkov, Basaskin ... Kipróbált több tehetséges játékost: Rodint, Krusenokot, Jerosint, Csajcsukot. Koverznyevet. Tulajdonképpen ezzel a merész húzással sikerült a csapatnak a második helyet elfoglalnia a sok akadály ellenőre is. A Szpárták-csapat igen nagy akaraterőt mutatott a mérkőzéseken. Danyulov edző, a sport érdemes mestere, a mezőny egyik legtechnikásabb csapatát kovácsolta össze, amelyben a fiatalság képviselői jól illeszkedtek be az idősebbek közé. Jó kapusa azonban nem volt s ez a ' hiány alaposan lerontotta a Szpárták eredményeit. Nem bírta a nagy iramot végig a leningrádi Zenit és a kievi Dinamó. Mindkét csapat csak a tavaszi évadban szerepelt jól. Mégis megállapítható, hogy ez a két csapat fejlődést mutatott, jól játszott és sikereket ért el. De ha a tartalékhoz nyúltak. I már vége is szakadt a sikersorozatnak, egyik vereség után következett i a másik. A bajnokság során EMELKEDETT A SZÍNVONAL s ez kifejezésre jutott abban is. hogy több játékos nyerte el a bajnoki küzdelem során a „sportmester" címet. A 25 új sportmester között tehetséges fiatalok vannak: Ivanov (M. Dinamó), Rodín, Krusenko, Csaj csuk (CDKA), Paramonov, Tyerentyev Szimonyan, Szjedov (Sz párták), Szocsnyev, Lexovszkij í (M. Torpedó), Igumnov, Marjutyin j (Zenit) és még mások. . . i Fejlődött a mozgó játék, a helyf zetek gyors helycserékkel való ala! kítása, ami jó állóképességet köI vetel. Előfordult sokszor, hogy a táI n-adásban nemcsak a fedezetek, hanem a hátvédek is bekapcsolódtak. : Fontos I A TAKTIKA TOVÄBBI FEJLESZTÉSE, mert ez nagy eredményeket igér. j A bajnoki mérkőzések összetorlódása, a zsúfolt mérkőzésnaptár akadályozta az edzőket, hogy játékosaikkal kellően és eleget fóglalkozi zanak. hogy technikai és taktikai | tudásukat megfelelően csiszolják. • így ezen a téren nem hozták még ki a játékosokból a teljes tudást. Vannak még hiányosságok, például • a kapáslövésekben, a fejelésben, a • stoppol á sban és a partdobásban. I Akad még néhány megjegyzés, de j erjől — a legközelebb! Rámeredt, törpe szemével, előrecsücsöriiett szájjal. Ugy megrettent, talán a szíve is elfeledt dobogni. A írancia-kulcs kihullott a kezéből. Mélyebben, egyre mélyebben mart a fürész a vasakba. Győzelmesen járta át a penge a két rudat, nyekkent egyet, sietett vissza, s akkor újra a gömbvasakba harapott. De most az egyik sisteregni kezdeti, kék füstszálat oldott a magasba. Csent Emil hajazta máris: az olaj sugara csak az innenső darabot éri. A csaphoz tartotta kisujját, két ágra bontva így a folyadékot, a hűs lé balzsamként oltotta el tüstént a parányi hevíiiést. Gyors egymásutánban koppant a két levágó.

t vasrönk. Százhatvannyolc másodperc telt el. A siker elragadta, vérszemet kapott. Nagy sebbel-lübbal most három gömbvasat csomagolt egymás mellé. Az engedelmes penge megindult s minden erőlködés nélkül, száznyolcvan másodperc alatt átvágta mind a hármat. Leült, üveges, dagadt szemmel a műhely sarkában. Mígboiydúlt, gyökeréből fordult ki az o élete. Honnan jött, mivel szolgált rá, kicsoda ő, Csont Emil, hogy a világ járását megváltoztassa? Ami eddig háromszázkilencven másodpercig tarto;t, most kevesebb a felénél: száznyolcvan. Aki eddig huszonhét vasat darabolt szét egy órában, most hatvanat fűrészei: harminchármai a jövendőnek ajándékoz. Még többet is, ha leszámítja az üresen járás veszteségét. Két gépével jó ötszázat egyetlen műszak alatt, háromezret egy munkahéten, egy hónapban ... egy évben .. . Elijedt, visszarémült, belegabalyodott a számokba. A mü túlnőtte mesterét, kifutott a keze alól, önálló éléét kezdeit. Már nem volt az övé többe. 1942-ben, mikor még a Hoffherrgyárban dolgozott, az egy*ik maró véletlenül új fogást fedezett fel, amivel a munkát, a termelést kétszeresével lehetett meggyorsítani. Csont Emil néhány társa a műhelyben, a szervezett ifik, megfenyegették ezt a marót: este megvárják a sötét utcán és megverik, ha a gyár vezetőinek elárulja a titkát. Amaz nem is szólt senkinek, a többi maró pedig szép csöndbsn rátért az új módszerre: erejük fele kihasználásával termelf,é,k; azt, amit addig, vagy még annyit sem. Elmosolyodott. Nem szólt senkinek, hallgatag e^a nap a munkáját. Négy u án o.tmaradt, hegesztőt, kézilurészt, csavarokat kerített, vékony rézcsövét. Hatig dolgozott a satun, még az olajvezetéket is átalakítót .a, három ágra bontotta. Akkor újból megpróbálta. A penge vi,t

e a vasat, csakhogy a rudaü egyike elíolódoit. Jobban ki keiiett feszíteni őket, apró ékekkel elválasztani egymástól, a csavart is erösebben megszorítani. Akkor hazament. •Cipőstől dőlt az ágyra. Elolvasta az újságot. Truman nyilatkozott, Acheson is nyilatkozott. Olaszországban, M.lánótól le, egészen Szici.tá.g sztiájKolnak a íöiamunkások^Azi Olvasta, hogy Sanghaj már a miénk. De az imperialisták új háborúra készülnek. Hát csak készüljenek. Ott, az ágyon f elkuncogott ölömében: le-csúsztak egyszer megint. Nemcsak Sanghajban, kint a gyárban, a darabolóban is. Az imperialistát Csont Emil már régen személyes, egyedi tulajdonságokkal ruházta föl. Egy kicsiny, beteges, ősz oldalszakállas, fehértenyerű öregember volt, valahol Amerikában élt, egy nagy, hideg házban, egész sereg sisakos rendőr vigyázott rá, és mégis folyton félt, izgult, futkosott a széles szobákban, sürgönyzött, telefonált, kérdések azonnali megválaszolását követelte rikácsolva. Ledobta az újságot, elábrándozott. Aztán felkelt, hátán összekulcsolt kézzel megállt a magaácsolta kis kalitka előtt, fütyörészett, csipogott egy kicsit a stiglicnek, Gyuszinak. Később lámipát gyújtottak, Erzsi felolvasta Mihelics néninek a Szabad Népet s egy részletet a Nagy Összeesküvésből. Az asszony hálás volt, elérzékenyült, sírt, amikor Gorkij halálát hallotta, pedig nem is tudta, ki volt. Reggel berakta a három gömbvasat, nagy komolyan, biztosan fogott hozzá, mintha sose csinált volna mást. Berci bácsi,, mikor szokása szerint késve megérkezett, rácsudálkozott a fűrészre, nem értette, mi történt. Elfordult, aztán ismét vissza, közelebb jött. ujjával megtapogatta a rudakat. — Mire valók azok a vasakok? — kérdezte, s hogy válszt nem kapott: — Mit akarsz te itt? — Én semmit, — felelte Csont Emil lassan, nyugodtan, s a másik fürészéhez indult — dotguaok a gep helyett. —- Már készült a kérdésre. Odaát is beerősítette a munkadarabokat, indiiOot. Most nem volt semmi dolga, cigarettára gyujtoU, kiá.lt a munely ajtajába, süttette magát a reggeli nappal. Az öreg olyan közei tóita arcát a gömbvasakhoz, mintha enni akarna belő.ük. Motyogott valami érthetetlent, aztán Csont Emilhez iordult. Amaz egy vallomást várt, egy egész élet tévedésének elismerései. Teljes mellel fordult oda, derustn, elszántan, komolyan. Berci bácsi ez, mondta: — Nekem adod a cigaretta végit? ' A dolognak azonban gyors híre ment a gyárban. Először a szomszéd, nagyobbik műhelyből jöttek csodájára az újításnak, majd mérnökök futottak le a tervező irodából, számoltak, adatokat vettek íel, marko.ászták a Csont Emil kezét. Délben a hangosanbeszélő bemondta a nevét. Délután lejött hozzá a vállalatvezető. Újra el kellett mesélni az egeszet. — Sürgetlek a szerelőműhelyden, hát most majd én sürgetem a görnbvasakat, — mutatta. Kevéssel négyeit megjelent a kuckó ajtajában Farkasics szálas alakja. A fűrészhez sietett, minden oldalról megnézte, orrgyökén bosszús ráncok jelenlek meg, rövid kőimével a rúdra koppantott. — Négy hónap veszteség! — mondotta, s már nyargalt ki a műhelyből, mert az udvarról hívták. — Micsoda veszteség?! — kiáltott utána Csont Emil. — Ha előbb jössz rá, hol tartanánk már! — De még visszanevetett egyszer az ajtóból, óriás öklét a magasba emel'.e, kommunista köszöntéssel. Az egyetlen Berci bácsi volt, aki nem vett tudomást az újításról. Aki tehette, a daraboló másik helyiségében is kezd le átalakítani a gépét. Csont Emilt a versenyiroda felterjesztette jutalomra. Az öreg azonban úgy vágta továbbra is a vasait, ahogy eddig. Ha kérdezték, nem adott egyenes választ, mormogott valamit a gép kíméléséről. Hü maradt az elveihez, nem adta meg magát. Változatlanul egyetlen gömbvasat helyezett a fűrész alá, ugrált, ahogy eddig, a két gép között. Pedig a munkája még nehezebbé is vált: Csont Emil újítását az irodák gyorsan megemésztették, a tervbe iktatták, a darabolok teljesítményét pedig már az új feltételek szerint számították; fejlődött a technika, szűkült a norma Amit az újító maga kért, a vegrehajtás azt Berci bácsira is kiterjesztette: penteken az öreg negyven forinttal kevesebbet kapott a szokásosnál. Bő moiyogassiu a zsebébe gyuxte, n_m ment kocsmába, hazaindult Keienloicire. Ott a telesege fejszével támadt rá: azt hitte, az öreg - italra herdálta el a pénzét. A gyermekei sírtak, az ölébe másztak, a bajuszát ráncigálták. A nagyobbik lánya, aki egy ipicérrel élt Várpalotán, most hazaérkezett, a férfivel összeveszett, szakított, pénzt nem hozott, enni kért. Pókosan, penészesen ült a falakon a nyomorúság. Reggel a munkát a régi módszer szerint kezdte. Hetek óta most érkezett először pontosan, még előbb is valamivel. Csont Emil, amíg a berakások közt pihenhetett egy-egy félpercet, elnézte a loholó, horpaszmellű, görnyedten a munkába hajló öreget: hosszú nyakával, nyúlott fejével, vékony keze-lábával olyan volt, mint egy megszikkadt, inas, vén agár. Sajnálni kellett? Még nem volt a földre teperve, a küzdelem java tán csak ezután kezdődött. Az ismeretlen gépmunkás néhány nap alatt híres ember lett a gyárban. A szakszervezeti napon újításáért ő kapta a legnagyobb jutalmat ebben a hónapban: kétezerötszáz forintot. A töbibek nevében is ő mondott köszönetet. Fölállt a dobogóra, szemébe nézett az üzemi dolgozók négyezres sokaságának, kis, rózsaszín papírlapról olvasta, amit még délután megírt: — Elvtársak! Azt, amit tettem, én azért tettem, hogy a szocializmust még hamarább felépíthessük. És mi, a gyár dolgozói igen

;s tudjuk, hogy a mi eredményeink mind egy-egy pofon a reakció meg az imperialisták arcán. Nekünk a hároméves tervet két és fél év alatt te'ijesjteni kell, mert így ígértük meg Rákosi elvtársnak! — Hatalmas taps robbant föl, ütemessé tagolódott, úgy hangzott, mint mikor kovácsok verik roppant kalapácssal az izzó vasat, aztán ismét összefolyt, lassan elcsitult. — És igen, elvtársak, mi ezt meg is fogjuk valósítani. (Folytatás kö<etkeiik ) m <57(-> a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapia Szerkesztőség és kiadóhivata, Bratislava, Jesenskéh" 8. T? era Telefon 262-77 Fó- és fele

ľósszerkesztó t.ôrincz Gv ľ- .ranvitó Dostahivatai- Bratis'ava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vallalamk Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540.-, H évre 270—, M es iranyuo y j hónapra 45— Kčs. 'ila Feladó évr

e 135.—