Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-26 / 193. szám, szombat

1949 november 26 UJSZ0 Parasztjaink visszatértek a szocializmus hazájából (Folytatás az 1. oldalról). Így folyamatosan azokról beszélni nehéz. Mert hisz lépten nyomon új élményekben volt részünk. A nagy Színházban, amikor a csodálatos balettet néztük, vagy amikor a Metrót jártuk, Moszkva egyik csodáját, a földalattit. A múzeumok, a Kreml j mind mind megannyi élmény. ; Csodálatos, felejthetetlen emlék" j ként fog mindez bennem és va" ! lamennyiünkben megmaradni Az utolsó előtti napon a földmüvelésügyi minisztériumban voltunk, ' ahol a fogadás után filmeket mutattak be, azokról a vidékekről, amelyeket be fogunk utazni. Két filmet láttunk mindegyik vidékről. Az egyik a multat mutatta be, a cárizmus sötét éveiben élő népet, a másik a jelent és az állandóan emelkedő szovjet életet. Itt közölték velünk, hogy szerdán hat csoportra felosztva megindulunk a nagy szovjet birodalom megtekintésére. Csoportjainkat a következő vidékek megtekintésére osztották szét. Az egyik csoport Sztálingrád környékére, a másik Ukrajnába, a harmadik Közép-Ázsiába, a negyedik ÉszakKaukázusba, az ötödik Aszerbeidzsánba és a hatodik csoport Grúziába indult. Én a Graizln csoportba kerültem. Láttam Sztálin <z ilöházát — Hát akkor ezek szerint Sztálin generalisszimusz szülőhelyének közelében is voltál? Furindát folyamatos elbeszélésében megzavart im ö rögtön igenlőleg válaszo.t, sőt hozzátette, hogy Qoriban magában is voltak. Maid igy folytatta beszámolóját. — Orei, Tura, Charkow, Rosztov, Szocsi városokon keresztül első nagyobb állomásunkra Tifliszbe szombaton érkeztünk meg. Itt autobuszok vártak bennünket, amelyek rögtön a városon keresztül elindultak velünk. Ahogy a várost elhagytuk, utunk egy kacskaringós mellékútra tért, szerpentínes útra, amely az előttünk álló hegy tetejére kígyózott fel A tarsaság a mindjobban emelkedő szerpentinen kicsit idegesen kezdett fészkelődni, a mélységbe letekintő elvtársak vakargatták fejüket, hogy hova is vihet bennünket ez az autóbusz, hová vezet ez a veszélyes ut Felhallatszottak az egymást bátorító kérdések: Te nem félsz? Nem én. Volt amelyiknek arcán inkább a féle em látszott, de bevallani még sem merte. A hegy tetejére felérve valósággal me'lbevágott az elénkbe tárult csodálatos szépség. Gyönyörű fehér esi logó márvánnyal kirakott épülettömb állt egy gondosan ápolt park közepette: A dolgozó anyák szülőotthona és gyermekeik otthona Tiflisz gyárváros. Tele hatalmas kéményekkel, ame.yek ontják a füstöt. A dolgozók országában minden gondolattal a munkások javát kívánják szolgálni is itt Tifliszben milyen nagyszerű érzéssel lehet dolgozni, amikor a munkás tudja, hogy az ő gyereke, az ő felesége részére emelték a nagy hegy tetején, ózondús levegő, fenyők és virágerdők közepette ezt a minden kényelemmel berendezett otthont. Végigjártuk az egész hatalmas épületet, megtekintettük az anyáknak és a gyermekeknek szobáit. megsimogattuk a játékokat és ismét egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva indultunk vissza a városba. Itt még- a forradalmi időket megelőző időkből megőrzött titkos nyomdát mutattak be nekünk, amely még a cári lenyomatás sötét éveiben ontotta a buzditó szavakat, a forradalmi jelszavakat Grúzia népeihez. Másnap Goriba mentünk, Sztálin szülővárosába. Mindnyájan égtünk már a kíváncsiságtól, hogy láthas- < suk a szovjet nép zseniális vezetőjének szülőotthonát, azt a házat, ahol született és ahol ifjú éveit töltötte. A gépkocsivezető azt mondta nekünk, hogy nincs messze Gori. Ügy véltük, hogy rövid utazás lesz, másként történt. A szovjet ember hazájának nagyságához méri a távolságok megállapítását. Természetesen neki 120—150 kilométer rövid útnak tűnik. Nem úgy nekünk. Goriban első utunk a szülőházhoz vezetett. Megilletődéssel néztük az egyszerű házat, az egyszerű bútorzatot, a kis szobákat, amelyben az az ember élt, tanult és töltötte fiatalságát, aki ma a leghatalmasabb ország vezetője és az emberi élet legszentebb céljainak megvalósítója. Délután egy állami birtokot voltunk megnézni, mely 2000 hektár területen foglalkozik szőlőgazdasággal. Megcsodáltuk ezt a hatalmas gazdaságot, szóba elegyedtünk az ott dolgozó munkásokkal, beszélgettünk velük kinn a határban, ott, ahol a munkájukat végezték. Az estet is velük töltő-'ük. ve

1 ük énekeltünk és velük ünnepeltük Sztáh'nt, a szovjet népet és a csehszlovák-szovjet barátságot. A Csa'láköz kisjjsrasztja Tasken! botóog népe Imi... Tóth Péter a tomášovi kisparaszt ls megszólal, ő Taskent vidékét járta, a középázsiai csoportba került. A Kaganovics kolhozban csodálta a szovjet nép munkateljesítményét, ahol •kilencféle nemzetiség él együtt a legnagyobb egyetértésben és összetartásban. Egyet ismernek csak, a szovjet haza érdekét. Főleg gyapot termeléssel foglalkoznak és egy hektár hozama 30—40 métermázsát is kitesz. A termelő eszközök 95%-a gép. 1948-ban e birtokegység termelésinek értéke 7,307.000 rubelt t tt ki. A vidék lakossága azelőtt nomád nép volt, most mindegyiknek van háza, és a háza mellett földje. 1949-ben sz államnak aján'ották fel a gabonáinkat. hogy ezáltal is fellendítsék a birtokot. Kérdésemre, hogy hogy élnek, elmondták, hogy mai életüket össze sem lehet hasonlítani a cárizmus nehéz idejével és bőségesebb, szebb életet, mint amit számukra a szovjet ha^a biztosit nem is kívánnak. Az emberek mind egészségesek, életerősek, férfiak, asszonyok egyaránt nagy lelkesedéssel vesznek részt a munkákban. A csoportomban aszszonyok is voltak, akik természetesen élénk érdeklődést tanúsítottak a szovjet nő élete iránt. így tudtuk meg, hogy az üzbég köztársaságban a nők azelőtt fátyollal jártak, árunak tekintették őket, set ha a mohamedán azt gondolta, hogy asszonyát a rossz szellemek megszállták, akkor férjének jogában állott az asszonnyal végezni. Ma az itt élő asszonyok egyenrangú polgárok a szovjet férfival, levetették a fátyolt., praktikus dolgozó nők lettek, lelkesedéssel vesznek részt a férfiak oldalán az ötéves terv munkájában és örömmel dolgoznak a szabad szovjet népért. Az első élmények, amelyeke

1 kaptunk, ezek vo'tak. Bízunk a delegátusok ígéretében hogy a legrövidebb időn belül rendelkezésünkre bocsátják beszámolóikat, hogy azokat az Üj Szó, ban részletesen leközölhessük, hogy így az ott szerzett nagyszerű é'mények, tapasztalatok mindnyájunk számira hnsznot és további buzdít'st jelentsenek. (n. j.) Dr E. F R I Š A SZTÁLINI KORSZAK SAJTÓJA Nemzetárulók leleplezése a taokratta Hémeto?szág&an A Német Demokratikus Köztársaság Központ- Állami Ellenőrző Hatósága jelentést tett közzé arról a sikkasztásról, lopásról és csempészésről, melyet egy Szász-Anhalt tartományból köztulajdonba vett üzemben követtek el. A letartóztatottak népellenes és nemzetáruló cselekményeik végrehajtása céljából szövetkeztek a külföldi zsoldban álló kémekkel és ügynökökkel. Az Állami Ellenőrző Hatóság ébersége az utolsó pillanatban hiúsította meg 44 piillió márka értékű értékpapírnak kicsempészését Nyugat-Németországba. A tartomány főá'.lamügyésze letartatási parancsot adott ki Dr. Leó Hervvegen, a tartomány volt munkaügyi és népjóléti minisztere, valamint nyolc bűntársa ellen, akik részben hivatalos állásukkal visszaélve, részben pedig mint vállalat; vezetőségi tagok, a kormány rendelkezéseit megszegve, nyújtottak segélykezet a körmönfont pénzügyi mesterkedéseknek és ezért pénzt fogadtak el, A Szovjet Sajtókiállítá

s mai ü Friš képviselő, a Csehszlováki vákiai tagozatának elnöke, az „A Szikra lángralobban" ez a lenini „Szikra" mottója, az első forradalmi marxista folyóirat jelszava Oroszországban. Amikor Lenin ennek az évszázadnak az elején feltette az ismert kérdést „Mivel kell kezdeni?" — mivel kell kezdeni kiépíteni a szervezetet, a Pártot, amely magába ölelné az orosz proletariátus legjobb és legöntudatosabb elemeit, azt a Pártot, amely vezetni tudná az elnyomott orosz népet a bátor, forradalmi harcban a cárizmus és a kapitalizmus ellen. A felelet így hangzott: „Egy egész országra kiterjedő poliitkai folyóirat megalapítása, ami nézetünk szerint e tevékenység kiinduló pontja, az első lépés a kívánt szervezet megteremtéséhez és a főláncszem. amellyel állandóan fejleszthetjük, elmélyíthétjük és k i terjeszthetjük* ezt a szervezetet. Enélkül lehetetlen egy alapvetően következetes és mindent felölelő propa" gáció és agitáció rendszeres vezetése, amely r szociáldemokrácia állandó és főfeladatát ebben a piľanatban, amikor oly na?y érdeklődés ébredt a lakosság széles rétegeiben, a politika, a szocializmus kérdései iránt." És valóban a „Szikra" — mint jelentőségét nagyra értékeli • az SzKbP története is — vált azzá az orosz politikai folyóirattá, amely ideológiailag és szervezetileg előkészítette a Párt egységesítését. Így áll a bolsevista nyomtatott szó, az első következetesen orosz folyóirat egy újťpusú Párt megszületésének bölcsőjénél, amely hivatva volt arra, hegy megváltoztassa Oroszország sorsát és amely a nemzetközi szocialista mozgalom történetében egy új fejezetet jelentett. Nagy és hatalmas volt az a forradalmi láng, amely fellobbant a lenini Szikrából és amely elsőként megremegtette a hóbéri cári rendszer alapköveit a viharos 1905"ös évben. Itt van hát a*, alapja és a kezdete ar.nak a hatalmas fegyvernek, amelylyé a győzelmes szocializmus sajtója változott. A lenini Iskra e néhá.nyszaz és ezer számából, amelyet 1902-ben ti-okban szállítottak és terjesztettek Oroszországban, a sztálini Pravda , nehéz és szerény kezdetéből 1912-ben tőtt ki az a hatalom, amelyről a kövelkező számadatok alapján a kothatunk magunknak képet: Az 1940-es statisztika alapján a ' Szovjetunióban rs769 folyóirat ie'.ent meg összesen 3') mil'ió példányszámban egy egy kiadásnál. Ebből 6475 fo'yóirat oroszul és 2294 a Szovjetúnió nemzeteinek más nyelvén éspedig 70 különféle nyelven. A szovjet folyóiratok közt 328 po'itikai, szociális és gazdasági, 173 tudományos, természettudományi és matematikai, 451 műszaki, 164 mezőgazdasági, 103 orvosi. 1 10 pedagógiai, 46 művészi és 146 iroda'mi folyóirat. 150 folyóirat és napilap összesen 3 millió példányszámban a gyermekeknek és az ifjúságnak készül. Mindez abban az országban, amely a köze'multban az írástudatlan muzsikok országa volt. Ezek a számok a szovjet sajtó ágazatairól és példányszámáról egyike azoknak a jeleknek. amelyek azt a hatalmas kultúrforradalmat jellemzik, mely egyenes eredménye és szerves alkotó tényezője a Nagy Októberi Forradalomnak a szocializmus építésében. Amellett tudni kell. hogy az újságok és a folyóiratok a Szovjetunióban a könyvekkel és a színházjegyekkel együtt azokhoz az igen keresett szükségleti cikkekhez tartoznak, amelyekért hosszú sorokban állnak az emberek, mint például Angliában az emberek a cukorért, a húsért és a cigarettáért. Amikor az elmúlt évben Trusinszky szovjet újságíró elvtárs a szovjet újságírók nevében köszöntette a Csehszlovákiai Újságírók első kongresszusát, megjegyezte, hogy az, amit leginkább ki akar emelni a szovjet sajtó alapelveiből: a következetes elviség. Igen, az elviségben, az ideológiánnepélyes megnyitásán dr. E. ai Újságírók Szövetsége szloalábbi beszédet tartotta: ban rejlik a szovjet sajtó ereje, ezért tudta teljesíteni történelmi feladatát és pedig a nép ébresztőjének, tanácsadójának és tanítójának feladatát a forradalmi harc és hatalom minden időszakában, a szovjet állam és a szocializmus kiépítésének minden korszakában, éppenúgy a nagy Honvédelmi Háború idején, mint a kommunizmus építésének m

ai korszakában. Az a sajtó, amely a lenini és sztálini tan szerint igazodik és a lenini-sztálini 'munkastílus szerint két értékes tulajdonságot testesít meg. Nagy és bátor eszmei szárnyalást, amelv a marxizmus-leninizmus tudományos világnézetére támaszkodik, továbbá azt a célszerű irányvonalat, amely a nép nevelésére irányul a kommunizmus nagy céljainak és távlatainak, a szocialista humanizmus a magasabb komumunista erkölcs szellemében. És ezzel a vonással, egyidejűleg akár az érem másik oldala, kiemelkedik az a mindennapi céltudatos apró munka, emely arra irányul, hogy minden helyzetben vezesse és együtt megszervezze az emberek konkrét tevékenységét úgy, hogy állandóan, napról-napra haladjanak előre a szocializmus és a kommun'zmus felé. Éppen ebben van a sajtó feladata, mint a kollektív nevelőé és kollektív nevelőé. A szovjet sajtó ezért egyúttal az a harci fegyver, amelyet az osztályharcok, a bolsevista kritika és önkritika tüze kiélesített. Engesztelhetetlen a hiányok és a hibák ellen folytatott harcban, különösen a mai korszakban az antagonísta osztályok felszámolása után, amikor a kritika és az önkritika a további előrehaladás hajtóerejévé válik. A mai korszakban is, amikor a Szovjetúnió az osztályok nélküli'társadalom korszakát éli, a saitó engesztelhetetlen abban a harcban, amelyet az emberek tudatában, cselekedetében rejlő jelenségek és maradványok ellen folytat, amelyek gátolják az előrehaladást és fékezik a szovjet társadalom fejlődését. Például nem egy bürokrata, tudatlan, felelőtlen ember, vagy karrierista „köszönheti" leleplezését és célszerűbb munkabeosztását a Pravda, Izvestija, Trud, Krokodil, stb. kritikus éberségének. És éppen úgy más részről nem egy apró és szerény munkás győzött és győz újító javaslataival és hatalmas újító tetteivel, kezdeményezésével a munka tevékenység bármely szakaszán és azt a szovjet sajtó figyelmességének köszönheti. így lesz a sajtó a Párt szervezeteivel, a szakszerveze^kkel, a szovjet állam szervezeteivel együtt az a jelentós tényező, amely emeli és támogatja mindazt, ami értékes és harcol minden ellen, ami elmarado'tsáí'ot és kárt jelent. E tulajdonság és a nép, a szocia'izmus gondolata tránt tanúsított hűsége folytán a Szovjetúnió sajtóját, a népi demokrata ál'amok sajtójával együtt a kapitalista államokban pártosnak, irányítottnak és nem szabad sajtónak nevezik. Friš képviselő ezután példával mutatta be, hogy a burzsoá sajtó függetlensége mindenekelőtt al igazságnak teljes semmibe vevését jelenti és ez szorosan összefügg azzal, hogy a burzsoá sajtó a hatalmas kapitalista trösztöktől és pénzmágnásoktól függ, akik Nagy-Britanniában. az Amerikai Egyesü t Államokban és másutt hat;>lmukban és tulajdonnukban tartják az összes jelentős napilapokat és folyóiratokat. Különben hagyjuk nyilatkozni erről a New York Tribúne szerkesztőjét, Jolin Sumitont. akinek volt e^g bátorság arra, hogv kijelentse a sajtószövetségben. „Amerikában nncs független sajtó. Nekem 150 dollárt fizetnek hetente azért, hogy lapom oldalán ne nyilvánítsam ki saját véleményemet. A gazdagok eszközei és alattvalói vagyunk". Végül engedjék meg, hogy még egy kérdést érintsek: ez az úgynevezett érdekességnek a kérdése. „De gustibus non est diputandum" — nehéz vitatkozni az ízlésrő', mondja az ősrégi latin közmondás. Aki számára például a legérdekesebb mondjuk az a szenzációs rémregény, hogy hogyar akart Guz kisaszony a bratislavai boseviki pokolban öngyikosságot elkövetni, aki az újságokban mondjuk pikáns tájékoztatásokat vár Rit Hayworth utolsó szerelméről vagy pedig aki kéje'eg egy-egy amerikai néger meglincselése állattias képének pontos leírásában, vagy akit izgat annak a drámai leírása, hogy az amerikai szuperatom hogyan leheti a földdek egyenlővé az európai kultúra gyöngyszemeit és pusztíthat el ezer és ezer emberi életet, az természetesen nem jön a maga számlájára a szovjet, vagy a mi sajtónkban. De a mi nézetünk az, hogy efajta érdekességeket kedvelő emberek ízese megromlott, ami a kapitalizmus mai állapotára jellemző. Az egészséges ízlésű, normális és becsületes emberek számára ezerszer érdekesebb dolgokról tudunk beszélni. Arról, hogy az utolsó háború porából és hamujából új gyárakat és városokat építenek. Arról, hogy azok az emberek, akik átélték a fasiszta pokol szenvedéseit és borzalmait, új alkotó életet kezdenek arról, hogy Kína évszázadokon át nyomorgatott népe új, szabad életre kel, arról, hogy hogyan nő nálunk is egy új nemzedék, amely számára a munka, a hősiességet, tiszteletet és dicsőséget jelent, arról, hogy hogyan tudja az emberi ész megváltoztatni és az ember szolgálatába állítani a természetét, arról, hogy hogyan nő a búza és a citrom azokon a vidékeken, ahol eddig csak krumplit termeltek, arról, hogy az atomenergiaannak életadó és nem halált osztogató ereje- segít megváltoztatni a folyók medrét és életet hoz a pusztaságba, a szárazságba, a halál vidékére. Ezért szolgáljon a szovjet saj+ónak az a kiállítása, amelyet éppen megnyitunk, két jelentős célt. Sokszorozza meg a mi sajtónk íróinak becsvágyát, hogy tanuljanak ebből a szép példából, éspedig elsajátítani a szovjet sajtó erényeit és vívmányait és így tevékeny szervezői legyenek a szocialista építésnek hazánkban. Továbbá szolgáljon arra, ho.Ty a szovjet újságok olvasása tudósainak leik; szükségletévé váljék. E fogalom alatt nemcsak az egyetemet végzettek szűk körét értem, vagy ped.'g a „tanult" embereket. Mert mi is ma hatalmas kultúrforradalmat élünk át, amelyben felvilágosult és k-'pzett nemzet nő fel. Segítsen a népnek ebben a növekedésben az orosz nyelvtudás és ezzel váljék lehetővé a szovjet műveltség valamennyi fonásának közvetlen tanulmány ozá: a. A budapesti Operaház decemberben bemutatja Smet. „Eladott menyasszony" át A napokban Oláh Gusztáv, a budapesti Állami Operaház főrendezője Prágában járt tanulmányúdon, hogy anyagot gyűjtsön Smetana „Eladott menyaszszony" című operájának december 15"i budapesti bemutatójához. Az operát Jaroszlav Kromb" holc, a prágai Nemzeti Színház karnagya vezényli és S. Macho balettmester tanítja be táncszámait. Az opera főszerepét a legjobb magyar énekesek éneklik. Oláh főrendező csehszlovákiai tartózkodása alatt a leggondosabb tanulmányokat végezhette. A Smetana-múzeumban megtekintette az „Eladott menyaszszony" díszleteinek idcsz. ' fejlődését, továbbá az operánál használt kosztümöket és népviseleteket. Tanulmányai kiegészítčsére t'pikus délcsehországi falvakat is meglátogatott, résztvett aztán az „Eladott menyasszony" előadásán a prágai Nemzeti Színházban és megbeszéléseket folytatott több karmesterrel, rendezővel és énekművésszel. Megnézte továbbá Smetna „Dalibor"-ját, Leo Janácsek Osztrovszký „Vihar" című drámájából írt „Katya Katanova" c'mü operáját és Prokofje/ „Hamupipőke" c'mü balettjét. 4