Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-24 / 191. szám, csütörtök

4 UJSZÖ 1949 november 2Í SZ. KAFTANOV: A szovjet értelmiség a népet szolgálja középiskolai és főiskolai végzettséggel rendelkeztek, 10 millió tudását és végzettségét a szovjet rendszer évei alatt nyerte el. A szakemberek számos kádereinek iskolázása mellett a főiskolákon, kópédig egyenesen az üzemekben, gyárakban és bányáknál. Az értelmiségnek ez az új hatalmas hadserege mint óriási erő mutatkozott be a nemzetgazdaság iparosítási feladatainak megoldásánál, BENYO JÁNOS: / I MUNKÁS December havában, hóförgetegben, Támad a gárda, szemben az ellen. Gránát süvölt, freccsen az acél, „Előre elvtársak! Vissza, ki fél!" Viszi a zászlót, nézd és kitűzte már, Harcban, munkában mindig . első Az élmunkás, proletár. ' Fölgyújtott falvak, lerombolt tanyák Hirdették utunkon a „német kultúrát". Didergő gyerekek, a lábuk csúnya kék, „Segítsünk rajtuk! Hisz testvérek ők!" Csákányt ragad, példát mutat Lelkesedése magával ránt, S dalolva vezeti az építőmunkát Az élmunkás, proletár. Elhallgattak a fegyverek, zendül a kalapács, A dynamók, hengerek zúgják a munka örök himnuszát. Süt a Martin-kemence, szikrázva ömlik az acél, „Gyerünk elvtársak! Harc ez a sínekért!" Önti a síneket, szikrázva telnek formák, Fényük hirdeti: Lesz sín! Lesz traktor! Hisz itt az élmunkás, proletár. Zuhan a kosár, minden fekete, 500, 600, 800 méter a bánya feneke. Süvöltő légkalapácsos túr csillogó szénhalmokat, Szentjános fények világítanak meg, Izzadó^ porcs bányászarcokat. j T Telnek a csillék, viszik a „fekete gyémántokat" Fönt számolják őket, vissza üresen jönnek, De hozzák a hírt, mit mindenki vár A tárnában mindenki élmunkás, proletár! Minden üzemben, minden gyárban Terveznek, számolnak közösen, bátran. Magadnak épitsz, magadért fáradsz Egy új, szebb világnak vetsz ezzel ágyat, Hol nem lesz kizsarolt munkásosztály. S a társadafom olyan lesz, mint az, kinek tisztelet, becsület jár Élmunkás, proletár. továbbá a falu szocialista átépítésénél, a kulturális kiépítés feladatainál és a dolgozó tömegek kommunista nevelésénél. A szovjet értelmiség becsülettel teljesítette kötelességét hazájával zépiskolákon és szakiskolákon, továbbá a technikailag képzett értelmiség számára felállított tanfolyamok mellett iskolákat állítottak fel a gyakorlati üzemi munkások számára, a szakmunkások számára és 1 szemben a honvédelmi háború éveiben is. Munkája, éppen úgy, mint a többi szovjet ember munkája is komolyan hozzájárult az ellenség felett aratott győzelemhez. Aránytalanul megnőttek az értelmiség előtt, álló feladatok a háború utáni években, amikor a Szovjetúnió a szocializmus kiépítésének befejező időszakába lépett és a kommunizmus felé való fokozatos átmeneti időszakban. A háború utáni kiépítés óriási tervének megvalósítása a szakemberek igen nagyszámú káderét kívánta meg. A főiskolák számának hatalmas növekedés és az a fejlődés, amit a Szovjetúnió e téren elért, a mai korszakban egyetlen kapitalista országban sem mutatható ki. A Szovjetúnióban ma már több mint 800 főiskola van és a főiskolások száma, beleszámítva a magántanulókat, több mint egymillió. Ez körülbelül tízszer nagyobb szám, mint a cári Oroszországban volt. A forradalom nagy kultúrvívmánya a főiskolák felállítása és fejlesztése az egyes nemzeti köztársaságokban. Ma már nincs égyetlen egy köztársaság a Szovjetúnióban, amelynek ne volna főiskolája, amely ne nevelné saját lakosainak soraiból a szovjet értelmiség kádereit. A forradalom előtt nem volt a középázsiai köztársaságban egyetlen egy főiskola sem, ma már 79 főiskola 55 ezer hallatgójával folytatja ott munkásságát. | A szovjet főiskolák, amelyek szín: vonala állandóan emelkedik, messze ' megelőzték a kapitalista országok I főiskoláit. A szovjet főiskolákban ma már sokkal több tanuló folytatja tanulmányait, mint Európa és Ázsia kapitalista országainak főiskoláin együttvéve. I Olyan országban is, mint amilyen Amerika, mely hatalmas gazdaagságot halmozott fel a nemzetek nyomorából és elpusztításából, a főiskolákon nemcsak, hogy nem fejlődik a színvonal, hanem mély válság és hanyatlás korszakát élik át. Különösen sajnálatos állapotban van a marshallizált országok főiskoláinak színvonala, ahol az hatalmasan ha•riýatlik és egyre alacsonyabb fokra esik vissza. Elegendő felemlíteni azt a tényt, hogy egyetlen egy európai kapitalista államban — beleszámítva Angliát, Franciaországot és Olaszországot is — sincsen annyi egyetemi hallgató, mint a Szovjetúnió fővárosában, Moszkvában. A szovjet értelmiség nagyszámú fiatal hadseregét fogják kiiskolázni a sztálini ötéves terv keretében, amely hatszázezer embert fog az ország rendelkezésére bocsátani. A Szovjetúnió hatalmas vívmánya az értelmiségnek a nök soraiból való kinevelése is. A forradalom előtti Oroszországban majdnem egyetlen egy nő sem volt mérnök, nemzetgazdász vagy agronóm. Ma a szovjet iparban már több mint 250 ezer mérnöknő és technikusnö dolgozik. Több mint egymillió nő dolgozik az iskolaügyben. A forradalom előtt Oroszországban csak 2000 orvosnő volt, míg ma már több mint százezer van. A Szovjetúnióban a tudománynak nincs egyetlen ága sem, amelyücr. ne dolgoznának nök. Több mint 33 ezer nő dolgozik a tudományos kutató intézetekben. A szovjet nép joggal büszke tudományos erőire, amelyek állandóan növekszenek. Már ma a tudományos intézetekben és főiskolákon több mint 150 ezer tudományos munkás dolgozik, köztük a tudomány több mint tízezer doktora és proiesszora és körülbelül 30 ezer jelöltje és docentje. A Szovjetúnió a tudósok rendelkezésére bocsátott több mint ezer tudományos kutató intézetet. A szovjet kormány minden segítséget megad a tudomány munkásainak s megteremti alkotómunkáik számára a szükséges előfeltételeket. Különös figyelmet szentelt a Párt és a kormány az értelmiség kádereinek vidékre való behatolására. Ezek a káderek gyakorlatilag a szocialista társadalom egyik legfontosabb feladatát valósítják meg az ipari és mezőgazdasági munka közti kontraszt likvidálását, tehát a város és a falu közti különbség kiküszöbölését. A szovjet falu arculata alapjában megváltozott. A faluban ma mar a tanítók, orvosok, mérnökök, agronómok nagyszámú hadserege működik, továbbá zootechnikusok, állatorvosok és más szakemberek igen nagy számban, akik nélkül el sem gondolható a nagy szocialista mezőgazdasági berendezés, amely a tudomány haladószellemü agrobiológiájára támaszkodik és a technika legmodernebb eszközeivel és találmányaival van berendezve. A szovjet értelmiség munkája hatalmas alkotóerő, amely megnyilvánul igazi hazafiasságában, hazája és népe iránti szeretetében és odaadásában és az ilyen irányban végzett munkájában. Csak a Szovjetúnióban nyílt meg az értelmiség számára az a lehetőség, hogy nemcsak a kapitalisták gazdagítására alkosson, hanem a nép számára, hazája számára, a szocialista társadalom kiépítésére. Ez hatalmas lehetőséget nyújt az értelmiség alkotómunkájának kihasználására, alkotó fejlődésére és egyszersmind állandóan növekvő feladatokat szab ki az értelmiségnek a nép és az állam érdekében. Minél tovább halad a Szovjetúnió a kommunizmus felé vesető úton, annál nagyobb jelentőséggel bír az értelmiség tevékenysér-e, mely az egész néppel együtt biztosítja az új munkamódszereket az iparban, a mezőgazdaságban és új művészi és irodalmi alkotásokat «oz létre. Soha egyetlen egy országban sem részesült és részesül oly nagy támogatásban az értelmiség az állam és a nép részéről, mint a Szovjetúnióban. A tudomány, az irodalom és a művészet munkásait, a mérnököket, orvosokat, pedagógusokat, nemzetgazdászokat, jogászokat, agronómokat az egész nép szeretete és figyelme övezi. Költözködés télen, hóviharban (Regényrészlet.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a világ egyhatodán megalapozta a legdemokratikusabb és leghaladószellemübb állami és társadalmi berendezést — a szocializmust. A szocialista rendszer korlátlan lehehetöségeket nyitott a nemzetgazdaság' és a kultúra terén a népnek, mely kimeríthetetlen forrásává vált a szovjet állam erejének és hatalmának. Rövid történelmi időszak alatt a szovjet nép átalakította országát egy gazdaságilag elmaradott, főleg a nagyipar teren igen hátramaradott területből olyan országgá, ahol az ipar igen nagy lendülettel fejlődik és a földmüvelés a világ leghaladószeilemübb kollektív gazdálkodásán alapul. A Szovjetúnió összes nemzeteinek kultúrája soha nem látott virágzást ért el. Az Októberi Forradalom életre hívta a nép hatalmas alkotó tehetségeit, megteremtette a legszélesebb lehetösegeket a dolgozó tömegek kulturális színvonalának fejló&esére. V. J. Lenin 1919-ben egyik beszédében jellemezte a szovjet kultúra fejlődésének hatalmas lehetőségeit : Azelőtt az emberi ész, az emberi alkotóerő és tehetség csak azért teremtett, hogy egyeseknek biztosítsa a technika és a kultúra összes vívmányait és a többieket megfoszsza a legalapvetőbb és legszükségesebb ismeretektől is. Ma már azonban a technika összes csodái, a kultúra összes vívmányai az egész nemzet tulajdonává válnak és mától kezdve már az emberi ész és az emberi tehetség nem lesz az erőszak és a kizsákmányolás eszköze. Tudjuk ezt ér kérdezzük, nem érdemes-e e hatalmas történelmi feladatért dolgozni és minden erőnket neki szentelni ? A dolgozók végrehajtják ezt a titáni történelmi munkát, mert bennük vannak a forradalom, az újjászületés és az újjáépítés hatalmas szunnyadó erői. Valódi népi értelmiség, mely minden erejét és tudását a haza jólétének szenteli, jött létre a Szovjetúnióban, mint a szovjet állam hatalmas munkája és a Kommunista Párt nevelésének és formálásának eredménye. Az új szovjet értelmiség kádereinek kinevelése mindig a szocialista kiépítés egyik alapvető feladata volt a bolsevista párt számára. A szovjet értelmiség új kádereinek iskolázási problémája különösen erősen jelentkezett a nemzetgazdaság újjáépítésének időszakában. Az ország összes iparágainak rohamos fejlődése éppen úgy, mint a közlekedés, a mezőgazdaság és a kulturális fejlődés széles terveinek megvalósítása mind az értelmiség kádereinek gyors kioktatását követelte meg. A cári Oroszországban csak 91 főiskola volt, 112 ezer hallgatóval. 1928—29-ben a főiskolák száma a forradalom előtti időhöz viszonyítva 152-vel emelkedett. A következő években a főiskolák száma és a hallgatók száma állandóan tovább növekedett. Igen nagy mértékben emelkedett a közép- és szakiskolák száma is. Már a második világháború előtt 13 millió szovjet- polgár közül, akik VERES PÉTER: A Balogh Jancsi édesapjának. Fe- | ketehalom tanyán a szentmihálynapi szólitásnál felmondtak, mert búzahordáskor visszafeleselt az ispán úrnak, amikor leszidta, azért, mert összetört a tengelye huszonöt zsák búza alatt és a zsákokat le kellett rakni a sárba. Nem ő volt az oka, hanem a béresgazda és a kerékgyártó, amiért rossz volt a kerék De ő ezt megmondta, pedig hallgatnia kellett volna, mert a . jó szolga ne vegyé észre a felsőbbek hibáit. Erre nem számítottak Baloghék. Tudták ugyan, hogy sok van a rováson, mert a béresgazdával is volt btfj, az ispánnal is és a tiszttartó is kinyomoztatta, hogy a Balogh gyerekek is ott voliak a szénáskert árkában botokat vágni, de azt a cselédember soha se hiszi, míg el nem jön a Mihálynap és meg nem mondják neki, hogy keressen más gazdát. . Vita itt nincs ilyenkor, az embereket sorba szólongatják az irodába, ahol a tiszttarló úr oldalt ül és szivarozik, feje fölött a falon kétcsövű vadászfegyver, az intéző úr az asztal végén ül és az embereket szemléli, a kezében a bikacsök mindig mozog, mintha hozzá lenne nőv?. Nagyon ideges ember, a szeme is mindig repked. Az ispán az asztal előtt áll mert mindig állni szokott, az írnok a másik oldalon, a kisasztalnál körmöl és sorban átadja az ispánnak, hogy ki következik. A cselédek belépnek, alázatosan | köszönnek, egy kicsit megbotlanak és lehajtott fejjel, hónuK alatt csajla kalapjukkal várják az ítéletet. A hang úri és atyai. — Kend Gecsei most még megmaradhat, de ha megint lesántul az ökre, kizavarom a tanyából. — Te. Tóth Jankó nem kellesz a magad kenyerén se. — Balogh János maga elmehet. Keressen olyan gazdát, akinél maga parancsol, nekünk nem felesel itt többet! Ennyi az egész és Balogh Jánosnak nincs helye, de nincs hazája se. Menni kell új hely, áj szolgálat után. De hiába megyen, a szomszédos tanyákon nem fogadják fel. AKÍÍ Feketehalomról bocsátanak el, azt a többiek se fogadják fel, amikor annyi a jelentkező szegény ember, hogy minden helyre tíz is akadna. Megpróbálja messzibb vidéken, a káptalani tanyákon, meg a nagy parasztoknál is. Késő már, a helykeresésre engedélyezett pár nap eltelik_ a hiábavaló járkálással, a későbbi vasárnapokon meg kái elindulnia, mert nincsen már üres hely. Aki helyet akar fogni valamelyik tanyán, annak mát évközben előre tájékozódni kell. Ateg kell keresnie a kapcsolatot az elsőbéressel, keriilőve, hogy amikor jelentkezik, beajánlják, hogy mi már ismerjük, jó szolgálatú ember. De rossz volt az aratás is, keveset kerestek az aratók, soknak nem lesz újig való kenyere, azok is kifelé igyekeznek a tanyákra, ahol mérik a komenciót. Elcsapott cselédnek ilyenkor nem jut hely. De lakás sincs a faluban. ahova menjenek. Balogh János már nem mehet, nem kap szabadságot, hát a felesége járja a falut, hogy valahol találta kiadó lakást. Jó volna már, ha akármelyik íaluszélen volna is, jó volna már ha szük, nye's, penészes volna is, jó volna már, ha kemencétlen kisház, dohos kamra volna is, csak lenne valami lyuk, hogy újesziendőkoi bebújhatnának valahova. De nem talál "üres. vagy kiadó házat, vagy ha talál, nem adják a tanyáról hazaszoruit négygyerekes családnak, ahol az ötödik szemmelláthatólag a hasban van. Mert ahol kicsi gyerek van, ott mindig mosnak, gőzölnek, nedvesítenek benn a házban és kártékonykodnak kinn az udvaron. Pedig megfizetnék előre a lakbért, eladnák a malacokat, akái egyetlen drága jószágukat. az öreg Csákó kocát, eladnák már még a hízómalacot is, hogy előre, egész esztendőre kifizethessék a házbért, mert volt cselédet senki se ereszt be a házába hitelbe. Nincs más lehetőség, haza kell menni az öreg szülékhez, ahonnan haraggal költöztek ki néhány éve, mert már nem fértek a kamarában. A menyecske nem tudott se kacsát, se libát. se tyúkot, se malacot tartani, mert az anyósa a menyéét mindig üldözte. hogy az övékéből eszik. Végül már nem engedte a kemencében sütni sem, nem engedte a mosókatlanon mosáshoz vizel melegíteni, nem engedte be a gyereket a nagyszobába, vagy ha beengedte, a? édesanyjukat gyalázta nekik, hogy milyen rossz, lusta, pazarló az édesanyjuk. Ezt nem lehetett bírni, onnan hát menekülni kellett. így jutottak a tanyára. Azóta már az utána nősült fiú is otthagyta a szülői ház kamráját, most üres, a nyári kereset, pár zsák búza van benne, meg egy csomó lim-lom, ócska teknő, gyúródeszka, szita, rosta, miegymás. De ez megférne a pitvarban és az üres padláson is, mintahogy azelőtt is megfért. De Baloghné nem mer hazamenni, hisz évek óta feléjük se néztek az öregeknek, még a huguk lakodalmába se mentek el, annyir;' tartották a haragot. Nem volt mit tenni. Balogh János magament haza egy vasárnap reggelen a faluba és maga kérte meg legidősebb Balogh Jánost hogy engedjék meg ideiglenesen, hogy a kamrába költözhessenek, amíg valami lakást bérelhetnek. Legidősebb Balogh János könnyen engedett, örült, hogy vége lesz a haragnak, mert arnikoi az ember gyengül és öregszik és elszá'lnak a gyerekei, a sirhoz is közeledik, könnyebben fe'ejt és békül, de az anyja azt kívánta, hogy a menyecske, a büszke Nagy Erzsi is menjen el és kérje meg a szülőket, mert mégis csak ő volt a hibás, hiszen a fiatalabbnak kell engedni. És Nagy Erzsi, aki nem is volt büszke, csak az anyósd előtt, elment, de az urával együtt, mert egyedül szégyelt és nem mert odamenni, ahonnan félutcára hangzó átkokkal ment el. * Ezen a héten már Karácsony előtt lesett a hó és meg is maradt. Zord, ködös, ropogós december volt. Karácsonyra egy kis enyhülés jött, de csak azért, hogy új havat hozzon. A cselédlakások rosszul záródó ajtói és szelelős ablakai megett mindig hideg volt, hiába hordták a sok szalmát és iziket a kemencébe. Karácsony és Újév között még volt 'egy vasárnap, Nagy Erzsinek haza kellett menni a faluba fuvarost fogadni, mert az ura most még ezen az utolsó vasárnapiéi az istállóban hetesügyeletes, nem mozdulhat n'ég szabadságot is hiába keire, nem kap. Az uraság csak ideszállítja a cselédei, ha mwsik helyre szegődik, onnan jönnek érte. de aki a faluba költözik, az maga fogadjon fuvarost. Baloghné egész vasárnap járja a falut, szekeres embertől szekeres emberhez megy: sem jön senki. Az egyiknek arra a napra már fuvarja van, a másiknak a lova beteg, valami változása' van, a harmadiknak éppen most rossz a szekere, a kovácshoz vitte, csak a jövőhéten lesz kész, a negyediknek nincsen szánkája és a töretlen hóban fél elindulni a lovaival, mert a szekér levág és nehéz az út: mindenki talált valami kifogást. A baj az volt, hogy hideg van nagyon, nl.ics bundája a szegény szekeresnek, a t?nya messze van, hófúvás is lehet, Szilveszter is lesz. Aztán este kellene menni, hogy hajnalban pihent lóval lehessen indulni nazafe'é, de az uraság nem engedi meg. hogy idegen lovak háljanak az istállóban Hajnaltól vakestig meg sok ilyen időben hajtani a lovat. De a legfőbb baj, hogy ilyen szegény cseléd embertől restellik azt a nagy fuvarbért megkérni, amiért érdemes volna elmenni, hát inkább nem is mennek. Baloghné este sírva vergődik ki a tanyára, nincs fuvaros, hogy költöznek majd haza. Kihányják őket a házból, mert a helyükre jön a másik cseléd, annak azonrint hely kell. Nekik már nnics joguk újév napján benn lakni. Szilveszterkor költözni kell. (Folytatjuk.)