Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-13 / 156. szám, csütörtök

!949 olrtöber 13 II j sin BRAtTNER IYÁNt Mit kell tudnia minden gazdának az oltóanyagokról? Igen kevés embernek volt alkalma látni, vagy közelebbről megfigyelni, hogy mennyi türelmet, veszedelmet, precíz munkát és szaktudást kíván az oltóanyag készítése. A sok millió és millió ellenség (baktérium vagy virus) állandóan ott leselkedik a'jasan, láthatatlanul • egy óvatlan pillanat elég ahhoz, hogy bosszújukat kitöltsék legnagyobb ellenségükön, az oltóanyag termelön. Épp emiatt a nagy veszély miatt nincs megengedve az idegeneknek ez Intézetek látogatása. Jól kioktatott személyzet segédkezik, akik előtt a baktériumok és vírusok veszedelmessége ismeretes s Így majd minden esetben az óvatosság és a tudomány győz az aljas és láthatatlan ellenség felett. Oltóanyagtermelő intézetünk Európa egyik legnagyobb intézete s az állatgyógyászatban használt összes oltóanyagokat termeli. Az oltóanyagokat nagy általánosaágban két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak a szérumok, a másikba a vakcinák. A szérum vársavót jelent, de az állatgyógyászatban használt szérumok, mint például pestisszérum, orbáncsaérum, már nemcsak vérsavót jelentenek, hanem ebben a vérsavóban már benne foglaltatnak az illető betegségnek az ellenmérgei is. Ezért a szérum telepeken lovakat, •agy sertéseket, kezdetben gyenge, majd folyton erösebb és erősebb adag fertözöanyaggal fertőzünk, hogy a szérum-állatok szervezete állandóan, kénytelen legyen küzdeni a fertőzés ellen és Így az ellenanyagokat termelni. Ezek az ellenanyagok a vérben halmozódnak fel. Mikor az állat vérében már megfelelő mennyiségű ellenanyag van, kezdődik tőlük a vérvétel, a tulajdonképpeni szérumtermelés. Az így nyert vér (szérum) annyi ellenayagot tartalmaz, hogy már egész kis mennyiség elegendő belőle, hogy a beteg állat testébe beoltva, a már ott levő, betegséget okozó baktériumokat vagy vírusokat le tudja küzdeni és az állatot a különben biztos pusztulástól megmenteni, de csak akkor, ha az oltás idejében, azaz a betegség kezdetén történt, mikor még a kórokozók nem okoztak súlyos elváltozást bizonyos fontos szervekben. Sajnos, igen sok betegség olyan gyorsan zajlik le (pl. lépfene, orbánc, pestis), hogy mire a gazda észreveszi az állatnál a betegséget, a kórokozók már olyan ártalmakat okoznak a szervezetben, hogy megmentésük lehetetlen. Ezért kell arra törekedni, hogy a betegséget megelőzzük, nem pedig gyógyítsuk. • szérumoknak a jó gyógyító tulajdonságuk mellett az a hibájuk, hogy esak Igen rövid időre, körülbelül három hétre védik meg az állatot a betegség ellen, mert az állat szervezete ez alatt az idő alatt kiküszöböli magából a beleoltott idegen szérumot és vele együtt az ellenanyagokat is. Ezért szérumot csak ott használunk, ahol már a baj az udvarban vagy közvetlen közelben van és a betegség megelőzésére, vagy gyógyítására kész ellenanyagok szükségesek. De mint előbb említettem, nem ez a célunk, mi azt akarjuk, hogy állataink a fertőző betegségek ellen tartósan és a lehető leghosszabb időre legyenek védve, ezért hogy ezt elérhessük, más oltóanyagra van szükség, mégpedig olyanra, mely anélkül, hogy nagyobb kárt okozna a szervezetben, biztosan és hosszú időre védelmet nyújt a fertőzés ellen. Az oltóanyagoknak ezt a második csoportját képezik a vakcinák. Ezek az oltóanyagok a szérumokkal ellentétben, nem tartalmaznak ellenanyagokat, hanem magát a betegséget okozó baktériumokat vagy vírusokat, csakhogy az oltóanyagtermelő különböző fizikai vagy kémiai behatásokkal megszelídíti őket úgy, hogyha Így elkészítve, az oltással az állat testébe kerülnek, nem képesek már súlyos vagy káros betegséget okozni, de az állat szervezetét mégis ellenanyagok termelésére kényszerítik. Az így keletkezett ellenanyagok nem idegen vérsavóval jutottak a szervezetbe, hanem maga az állat szervezete termelte ki őket s ezért hosszú időre (betegségek szerint más és másképpen 5—6 hónapig, J évig, sőt bizonyos betegségeknél egész életen át) megmaradnak az állat vérében éa védelmet nyújtanak a betegség ellen. Van még egy harmadik fajtája is az oltásnak, amikor szérumot, tehát kész ellenanyagot, de emellett egyidejűleg még kóranyagot ls oltunk be, úgyhogy az állat gyengén megbetegedve szerzi meg a szükséges elleanyagokat Az oltásnak ez a módja volt a régi időkben a legelterjedtebb oltás, sőt egyes betegségeknél még ma is használjuk de estik azért, mert még nem tudtunk helyette jó vakcinát előállítani, de a mai előrehaladott tudomány valószínűleg rövidesen meg fogja ezt szüntetni és az összes fertőzőbetegségek ellen a vakcina oltóanyagokkal fogunk védekezni, t Ax oltásoknál, illetve az oltóanyag termelésénél arra kell törekednünk, hogy egészen ártalmatlan oltóanyaggal a lehető legtöbb ellenanyag keletkezzen az állat szervezetében, hogy a védelem kielégítő és hosszú időre szóló legyen. A másik Igen fontos feladat, hogy az oltással ne juttassunk kórokozókat a külvilágra. hogy igy ne veszélyeztessük az oltatlanul maradt állatokat. Ez a két igen fontos követelmény a vakcláknál megvan. Teljesen veszélytelenek s amellett jó és tartós védelmet nyújtanak. Mai előrehaladott állattenyésztésünk megköveteli a gazdától, hogy az ő szakmájában az állatenyésztésről és fertőző állatbetegségekről tudását a lehető leggyorsabban és a legmagasabb fokra fejlessze. Ezért láttam szükségesnek az oltóanyagokról írni, mert ezek nélkül az ismeretek nélkül a gazda nem tud meggyőződéssel küzdeni a fertőző betegségek ellen és ha oltat ls, csak azért teszi, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, nem pedig meggyőződésből. De ha tudását kibővíti és megérti, hogy tulajdonképpen min is alapszik maga az oltás, úgy állatalt idejében és céltudatosan és — merem állítani — minden esetben Jó eredménnyel fogja az oltásokkal a fertőzőbetegségek ellen védeni. EGRI VIKTOR: / 0WÄNKA ES A ÜEPI DEJV10KRACI% A gabonafelvásárlási árak nem változtak A legfelsőbb árhivatal szeptember 29-én újból megállapította a gabona eladási árait őrlési és ipari feldolgosásra. A jelentések szerint a földművesek ezeket az eladási árakat felvásárlási áraknak tekintik és tévesen azt hiszik, hogy a rozs felvásárlási ára csökkent, míg a búza ára emelkedett. Ez a hibás magyarázat az oka annak, hogy a földművesek egy részénél helytelen kritika észlelhető ezzel a határozattal szemben. Ezért figyelmeztetjük földműveseinket, hogy a gabona felvásárlási árai, ha terményeiket a szövetkezeteknek adják el továbbra ls az eddigi magasságon vannak és a legmagasabb árhivatal által felállított árak csupán arra a gabonára vonatkoznak, amit a szövetkezetek adnak el az üzemeknek és a malmoknak, tehát semmi közük sincs azokhoz az árakhoz, amelyeket a szövetkezet fizet a beszolgáltató földműveseknek. r Ujságelárusítókat keresünk Cím a kiadóban Kerekeséknek ebédvendégük volt ezen a vasárnapon. Ez úgy adódott, hogy Istvánnak dolga akadt a kultúrházban és ott találta Anda Ferkót, a traktoristát. Már kora délelőtt elkezdték a beszélgetést a szövetkezeti irodában és azóta egyre folyt a szó. De volt is mit megvitatni! Hiszen a termés betakarítása óta nem látták egymást és azóta Pista két hetet töltött a politikai iskolában, Anda Ferkó pedig a tarlóhántás után messzi külországban, Bulgáriában nyaralt a tenger mellett. Iskola és nyaralás 1— az ő életükben hallatlanul rendkívüli esemény! Észre sem vették, hogy egyszerre dél lett. — A Zsófim vasárnapi ebédjéből telik hármunknak, — invitálta Pista a barátját és már húzta is a karján befelé. Anda Ferkó éppen csak illendőségből szabódott; messzi a gépállomás, mire hazaérne, talán nem is kapna meleg ételt. De meg aztán olyan szíves volt a meghívás, hogy nem lehetett elutasítani és Ferkót más is húzta, hogy ebéd után faluban maradjon ... Ne*n tiudotn hamarjában megállapítani, ki volt büszkébb a vasárnapi ebédre, a házigazda-e, akinek az elégedettségtől szinte kerekké hízott napégette arca, mintha a vendég jól megtetézett tányérjait is ő törölte volna tisztára a friss kenyér puha belével — vagy Zsófi, a fiatal menyecske, akinek képe lángpirosra aült zavarában, mikor rétesnyüjtás köziben rányitották az ajtót. Mert bizony mákosrétes is szerepelt az ünnepi ebéd „étlapján" és mikor tarkavirágos cseréptálban a porcukorral finoman meghintett rétes az asztalra került, a cigányképü traktorista meg nem állotta, hogy hamiskás szemvillanással oda ne mondja a kínálgató fiatalasszonynak: — Hát lagzira hívtatok? Pecsenye borral és utána rétes? ... Még azt találom hinni, hogy nem az édes komám háza, ez hanem Flór is Vendelé, a kulák szomszédtoké. — Rakd csak tele a tányérját, — intett a piruló Zsófira a házigazda és 6 maga színültig teletöltött három poharai — Tudnod kell, édes egy komám, ha a lagzinkon nem is voltál, de a házasságunknak első évfordulóját velünk ünnepeled Ezt a kii bort pedig megiewzuk most aa éa kedvest, szépséges párom egészségére. Adja a Mennybéli, hogy ezzel a harapósnyelvü, dologtalan, ha" misszívü, lompos, vén osoroezlyá val még jó ötven esztendeig húzhassam együtt az igát! — Olyan boldogságban, amely most a képetekről sugárzik, tette hozzá a vendég a koccintásnál és felugrott, hogy 6 is megcsó" kolhassa vén csoroszlyának csú folt viruló menyecskét... Még egy darabig elüldögéltek az asztal mellett, míg az asszony a tűzhelynél a kisfiát etette és halk dúdolgatással, dajkáló mozdulatokkal álomba ringatta. A traktorista komótosan megtömte pipáját és mialatt as első füstfelhőket jóízűen eregette, elmerengve mondta: — Tudod mit szeretnék én, pajtás? Azt, hogy jövőre, minden dolgozó ember vasárnapi aszta Ián ilyen pompás ebéd álljon! — Meg lesz az, Ferkó! Ha mink itt becsületesen megtesz" azük a magunkét, M elvtársak pedig győzik Bt a megkezdett szép iramot a gyárakban, az üzemekben és a hivatalokban, hát olyan paradicsomi világ lesz itt, hogy a csudájára járnak ... Erről a lehetőségről, erről az igazságról nem kellett meggyőz niök egymást, ez már a vérükben, az eszméletükben élt, — ez volt minden tettük rúgó j a, ez volt a hitük, az életük tartalma és értelme, hogy a népi demokrácia útja elvezeti őket abba a boldog jövőbe, amelynek ez a vasárnapi ebéd szinte ígéretes jelképe volt így érzett a falu egyik fele, a Kerekes Istvánok és Anda Ferkók, de nem éreztek így Flóris Vendelék, a mindent ellenző, minden újnak és jónak ellentmondó, titokban áskálódó, gáncsoskodó és szabotáló Pintér Ákosok, a falu régi urai, a hatalmukhoz még egyre ragaszkodó zsíros parasztok. És nem érezte ezt még Sovánka uram sem, ez az ingatag és habozó középparaszt, aki hol a kulákok felé hajlott, hol pedig Pista szavára hallgatva, mármár rátért az egyedül üdvös jó útra. Ma nyomott Sovánka uram kedélye. Ebéd után benézett egy szóra a szomszédjához és ez az ebédutáni terefere egy kicsit borússá tette. „Aggályos a nemzetközi helyzet." „Amerika nem fogja már soká tűrni a provokációkat", — ilyesféléket emlegetett tudákosan a kulák szomszéd, de azt már nem magyarázta meg, hogy miért aggályos a nemzetközi helyzet és azt se, hogy ki provokálja Amerikát és mért nem tűrné tovább. Sovánka uram csak bólogatott erre a dagadt beszédre, aztán jobbnak látta, hogy szedelődzködjön, hiába biztatta a szomszéd, hogy várjon egy darabig, látogató jön a városból, igen okos ember, textilboltja volt a főtéren és rettentően jó újságokat hoz mindig. Nem, Sovánka uram ma nem kért ezekből a jó ujságokbóL meg a hírekből sem, amelyeknek mindig az ellenkezője bizonyult igaznak, Eeündult a felvég felé és ím a Kerekes porta előtt a kifelé igyekvő két fiatalba botlik. Már nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa őket: Sovánka: Adj Isten fiúk! Merre, merre? Pista: Csak egy kicsit a szöllők felé, hogy olyan fölségesen süt a nap. Most kapja meg a szöllő a mézét meg a bor az igazi zamatját. Ez a pompás őszi meleg adja meg néki. Sovánka: Nekem magyarázod, fiú?... Tán kerted van, hogy annyira rajongsz & jó idő mián? Ferkó: Miért gondolja gazduram, hogy birtok kell a rajongáshoz? Mink a másénak ia tudunk örülni. Sovánka: No nézd csak, mán ketten vattok ellenem. Ferkó: Maga mellett, inkább úgy értse! Sovánka: Régen láttalak, öcsém... A lányom mutatta a képeslapjaidat, amiket küldözgettél ... Mit kerestél olyan messzi abban a Bolgáriában? Mi dógod vót ott tenéked? Ferkó: Dógom nem éppen sok. Inkább igen kevés. Sovánka: De cifrán mondod. Hogy értselek? Pista: Ügy volt aa Sovánka uram, hogy a Ferkó nyaralni volt odale a Fekete tengernél. Az a cigány képe ott sült még feketébbre. Sovánka: Miket mondasz? Nyaralni? Hát olyan nagy úr lettél egyszerre? Annyi kidobni való pénzzel teli a bukszád? Ferkó: Nem kóstált M énnékem egy piculába sem... De meg annak a többi sok száz munkásnak, férfinek, asszonynak se, akik velem voltak rekreációra. Sovánka: Rekreációra? Vár játok, fiúk ... úgy tetszik nékem, erről már óvastam valamit. Pista: Hogyne olvasott volna róla, csak persze ezt se hitte eL Erről is csak azt gondolta, hogy olyan ámítás, olyan porhintés a szembe. Csak dobolják az újságba, telekürtölik véle a világot, de nyaralni csak a „protekciósokat" viszik, ugyi? Sovánka: Nem téged kérdeztelek, öcsém, ötet akarom hallani. Ferkó: Hát tőlem is csak azt hallhassa, Sovánka uram, amit a barátom mondott. Hogy a népi demokráciában a jól elvégzett munka, az érdem dönt és nem a protekció! Mert az a régi világ megszűnt, gazduram. Pista: A Ferkó első trakto" rista, élmunkás, hát megjutalmazták, ezzel a nyaralással. Sovánka: Oszt miket láttál odalent? Mondd el hamar! Ferkó: Megírtam egyet-mást az útról, meg a tengerről is Marikának. Nem mutatta, a levelet? Sovánka: Dehogy mutatta ... úgy őrizte, mintha a római K pápa kűtte vóna. Csak éppen annyit vettem ki belőle: tisztelteti az Anda Ferkó aa édesapámat ... Hát hogy is vót ax a far ne ingyen nyaralás? Ferkó: Hát az úgy volt, gazduram, hogy ón világéletemben először nyaraltam. És hogy én a két hét alatt ki se jöttem a csodálkozásból. Hogy én, Anda Ferenc gépész és traktorvezétő egyszer csak utazom a tenger mellé. De nem marhavagonban ám, mint katonakoromban a háborúban, mikor hurcoltak Ukrajnába harcolni az orosz testvér, a mi felszabadítónk ellen ... Oszt nem vittek kaszárnyába ... Sovánka: Hát hová, öcsém? Ferkó: Szállodába, gazduram. De olyanba, hogy a szemem és a szám majd elállt ax ámulattól. És zene is játszott amikor magjöttünk, egy bolgár elvtárs pedig felköszöntött . . , hogy mink most a Bolgár Népköztársaság vendégei vagyunk, így mondotta ... Pista: Tudja, milyen gyönyörű es, gazduram... Hogy ax én Ferkó komám ott lakott, ahol ezelőtt csak tekergő burzsujok, dologtalan oiifra némberek dőzsöltek... Sovánka: ö mondja, ne tel öt akarom hallani! Ferkó: Úgy van, ahogy Pista mondja ... Hogy most minden miértünk, dolgozókért van. Odalenn a tenger mellett ahogy egészségesre csókolt bennünket, az a azép napmeleg, meg a víz, mindig arra kellett gondolnom, ezentúl még jobban meghajtom a traktort, még jobban vigyázok minden csepp benzinre ... Egy vasgyári munkás volt a szobatársam. Az egy reggel azt mondotta nekem, hogy ő a selejtjét tíz százalékkal csökkenteni fogja... És amit én csak homályosan éreztem, azt 6 olyan világosan kimondta. Sovánka: Mit? ... Mondjad csakl Ferkó: Hogy ott a messze külországban a tenger mellett érezte át csak igazán, hogy mi a haza és a népi demokrácia, amely bennünket így megajándékozott ezzel a pihenővel. Most amikor fiataioik, erősek, munkaképesek vagyunk. Hogy a mi egész életünk milyen szép lesz ezentúl. Pista: És milyen más az öregségünk, mint az apáink öregsége ... Ext tedd hozzá, Ferkó! Sovánka: Megálljatok, fiúk! Szeretném, ha ezt a sok szépet elmondanátok az anyjukomnak k... Tudom Ferkó, téged nem kell kétszer invitálni... A Marikám biztosan ott lesz az ablakban. Hát ne várasd soká!