Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-01 / 146. szám, szombat

UiSZG 1049 október 1 (Folytatás az 5. oldalról.) tudatos munkást kiirtsanak a föld színéről? De ezt a gyanuokot azzal hessegettem el, hogy nyilván irigylem őt a szabadságért, ezenkívül magam elé idéztem sápadt, beteges arcszínét és valahogy átsiklottam a gyanún. Nem merem iiatározottan állítani, hogy Szalay a kollektíva vezetőségéhez tartozott, de akárhogy is volt, biztos az, hogy élvezte a vezetőség és a kollektíva bizalmát és senkinek eszébe sem jutott volna árulással megvádolni. Ma azonban már nyilvánvaló e'őttem, hogy a fejgörcsök híresztelése nem volt egyéb mint ügyes előkészítése annak a betegszabadságnak, ámít az árulás fejében kapott. Ami a kitörést illeti, hát erről tisztán utalások révén értesültem. Volt egy kis barátom, Szidanov Drogulyuknak hívták, parasztszármazású, 22 éves gyerek volt és büntetésből a mi zárkánkba került. Volt egy kis füzete a Történelmi mateiializmusról és emlékszem, hogy mellém bujt és kért engem, hogy egyet-mást magyarázzak meg neki. En örömmel tettem ennek eleget, mert becsületes ifjúnak tartottam. Ilymódop szoros barátság fejlődött ki köztünk és később a rövidítés kedvéért Csik-nak becéztem. Egy séta alkalmával azt súgía nekem bizalmasan, hogy a jugoszlávok hazakészülnek. Ez a közlese februárban lehetett. Innen sejtettem, hogy valami készül, de nem kérdeztem ki a gyereket és azt hiszem, hogy a kitörés tervéről részleteket ő sem tudott még akkor. A német megszállás után — folytatja beszámolóját Kovai elvtárs — rémület, pánik uralkodott a fogházban, mert fogalmunk sem volt arról, mi késztette a németeket, hogy megszállják az amúgy is fasiszta Magyarországot. Sejtettük azonban, hogy ennek a megszállásnak ránk, politikai foglyokra súlyos kövelkezményekKei járnak. A főíoglár például, aki egyébként a kitörésnél megsebesült, a következőket mondotta nekünk. — Hát hogy velem mi lesz, nem tudom, valószínű, hogy kidobnak a frontra, de hogy veieiek mi fog ezután történni azt el sem tudom képzelni. A fogházban egyébként pillanatonként változtak a rémhírek. A jugoszlávok például azt állították, hogy a németek a politikai foglyokat habozás nélkül kivégzik. Mindezek az utalások, megjegyzések és hírek, amelyek végeredményben pontosan fedték a valóságot, alaposan próbára tettek bennünket. Ez volt a megszállás napján és a következő napon jöttek a látogatók. A fogház udvara ezen a napon tele volt velük. Az asszonyok a legjobbakat hozták el nekünk mintegy búcsúzóul, sőt idegen emberek, akik a mozgalomban nem vettek aktív részt, ezen a napon csomagot küldtek nekünk. Asszonyaink szemében bizonytalanság, tanácstalanság remegett, de a fenyegető veszélyről érdemben nem beszéllek, sőt igyekeztek bennünket megnyugtatni. — Ezen a napon — folytatja Kovai — a falat nehezen csúszott le torkunkon. Valami gyilkos feszültség volt a levegőben. A jugoszláv borbély is mersúgta, hogy legyek elkészülve, mert valami készül. Akkor már határozottan tudtam, hogy a kitörés a lev< gőben lóg és hogy a németek jelenléte érleli azt a végső kifejlődés felé. A kitörés engem a második emeleti 119-es zárkában ért, ahol elvtársakat könyve'ésre tanítottam, de a 120-as zárkának voltam lakója. A 119-es zárkában hallottam az első lövéseket és egy rom'n elvtárs nyitotta ki a zárkát és közölte velünk, hogy mi történik. Az első dolgom volt, hogy azonnal visszamentein a 120-asba, mert kintről ki lehele t nyitni minden zárkát. Abban a pillanatban, ahgoy beléptem, az egyik fogoly azonnal becsüp.a az ajtót, úgy hogy mái benn ragadtam. Ugyanakkor Zimmerm: n Pali elvtárs az ajtóhoz ugrott, de elkésett és öklével verni kezdte az ajtót, ordított szegény, hogy mennünk kell kifelé segíteni, hogy ez a kötelességünk, de mindez már meddő kísérletezés volt csupán. Percek alatt ott voltak már az árkászok, a németek, mintha készenlétben letiek volna. — A kitörésnek az volt a következménye, hogy megfosztot.ak bennünket a könyvtől, a szocialista betű.öl. H szú heteken keieszlül sétára sem vittek bennünket és egymásról a'ig kaptunk hírt. És őszintén szólva egye len vigasztaló esemnéyre emlékszem, araikor a poprádi Zimmerm n Pali éjből szószeriní diktálta n:i:ünk Sztá in, a leninizmus kérdései című könyvén, k főbb tételeit. Kiváló elvtárs volt ez a fiatalember, később ő lett bevá asziva a kollektíva vezetőségébe. Becsületes és öntuados elvtárs volt Ö már akkor bes. ámolt nekünk a 42 es évi partizáncsoportokról, amelyek Szlovákiában a Párt irányítása mellett szervezkedtek. Ziminerman elvtárs elpusztult, mintahogy százezren és százezren elpusztultak a fasiszták és árulók révén, de nr'ndez a fasizmusnak mit sem használt, újabb és újabb százezrek és milliók támadtak fel. hogy diadala vigyék a Szovjetúnióval az élén a népi demokráciát, a szocializmust. HOZZÁSZÓLÁS A KÖZLEKEDÉS JA VITÁSÁHOZ. A napokban egy híradás jelent meg, hogy a gyermekes anyáknak praktikus kényelemmel ellátott kocsikat rendeznek be és ez általános tetszést aratott. De meg kell hallgatni a munkába vonaton bejáró munkástömeget is, vájjon meg van-e e'égedve a vasúti köz>kedéssel. Meg kell hallgatni azokat, akik így napi 2—3 órát töltenek vonaton. Például a munkásszerelvényeknek kb. a fele teherkocsiból áll és e kocsik nincsenek ellátva még ülőhellyel sem. Az ilyen kocsikban utazók bizony törődötten, rosszkedvvel érkeznek munkahelyükre és ez igazán hátráltatja őket, kisebbíti munkateljesítményüket ma, mikor az ötéves terven dolgozunk. Meg kell látni, hogy az ülőhellyel és természetesen világossággal ellátott személykocsikban a munkások szívesen o'vasnának útközben és a szótlan rosszkedvüség he'yett a természetes vit" következne a legújabb eseményekről. A teherkocsikban csak silány viccek, méltatlankodás, veszekedés folyik, a fáradt munkások szoronganak, vagy csuporogva bóbiskálnak. Ma, mikor minden téren nap-nap mellett a javulás áll be, hisszük, hogy hamarosan a munkások megelégedettségére fog szolgálni, hogy még tél előtt 'megtörténik a kívánt javulás az utazásnál. Azt tudja mindenki, hogy máról-holnapra nem lehet új kocsikat biztosítani, de a meglévőket igenis utazásra alkalmassá lehet tenni. Pl. a teherkocsikba rögzített padokat lehetne szerelni és fűtőtesttel és világítással ellátni és a tolós a itókát vasalással ellátott üvegezett ajtókkal felcserélni. Havran Ferencné. AZ UJ JARAS ELSŐ . SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUSA. Kedvező keretek között folyt le a szakszervezeti konferencia, ahol az ipolysági járás üzemi kiküldöttei beszámoltak eddigi munkájuk eredményéről és munkafelajánlásukról, amellyel a II. összszakszervezeti kongresszus sikeréhez óhajtanak hozzájárulni. Az ipolysági járási szakszervezeti életben különöskép ki kell emelni a két ipolyásgi malom dolgozóinak akadályt nem ismerő serény munkásságát. Ezek a odolgozók 1945ben a semmiből kezdték és ma már igeni szép eredményeket értek el. A homoki malomban, ahol a múltban 18 munkás kellett, ma 12 munkás végzi ezt a munuát. Serényen dolgoznak, mert azt akarják, hogy a többi dolgozók, akik megfeszített munkájukkal építik a szocialista holnapot, minél több és jobb kenyeret kapjanak. Október 1-től szorgalmas és odaadó munkájuk eredménye lehetővé tette a liszt szabaddá tételét, az ipolysági malmok dolgozói örömmel várják ezt a napot, hogy tíz év után az első szabad lisztet szeretettel és levtársi együttérzéssel adják át munkástársaiknak, kik azt megérdemlik és akiknek ezt az eredményt mindnyájan köszönhetjük. A járási összszakszervezeti kongresszuson Szeibl elvtárs a banskábystricai kerületi szakszervezeti tanács titkára nagy vonalakban felvázolta a szakszervezetek eddigi munkáját és kihangsúlyozta annak nagy jelentőségét. Rámutatott arra, hogy a győzelmes februárban a szakszervezet véglegesen megmutatta erőit, hogy a népi demokrácia mellett foglalt állást és ez megszilárditotta államunk bástyáját, amelyet a kétéves terv kezdett építeni és amelyet a győzelmes február Gottwald elvtárs vezetésével megacélozott. Utána a KSČ járási elnöke kifejtette a Párt és szakszervezet együtmüködését a Hétéves tervből az ötéves tervbe program alapján és rámutatottt Rajk és társai leleplezésének nemzetközi jelentőségére. Megválasztották ezután az új vezetőséget. Az Ipolyság új járás és most tartotta az első összszakszervezeti kongresszusát, amelynek végeztével az új vezetőség táviratilag üdvözölte Gottwald elnök-elvtársat. A táviratban kötelezte magát arra, hogy kitart a tíz pont mellett. Hoksza István, Ipolyság. AZ OPATOVAI POĽANA TEXTILGYÁR IFJÚSÁGÁNAK PÉLDÁJA A csehszlovák-magyar barátság kimélyítésére 25-én, vasárnap nagyszabású műsoros estet rendezett a ROH lučeneci szervezetének vezetése mellett az opatovai Poľana textilgyár ifjúsága. Az estet a Korbanféle vendéglő ízlésesen feldíszített nagytermében tartották. A Pol'anagyár ifjúmunkásai szlovák, magyar és orosz dalokkal tarkították az estet, amelyeket Szász Béla kitűnően betanított. A közönség szép számmal gyúlt össze és lelkesen tapsolt. Reméljük, hogy a Pol'ana-gyár ifjúságától tanulni fog a lučeneci ifjúság is. Bízunk benne, hogy a jövőben közösen megrendezett előadásokon élvezhetjük ifjúságunknak ilyen kultúrfelkészültségét. Mert csak megértés és akarat kell, mert az ifjúság összefogásával hamarabb jutunk előre a szocializmushoz. Kelemen Béla, Lučenec. Hu elkotorná a lombot itten, megtalálná 36 centiméterre a föld alatt, 1< , enné tán a kalapját is, s úgy szólítaná: Halott ň r Halott úrú Hős úr. De tudja, 1 ő világéletében fütyült az urakra és nem érdekli a kegyes megszólítás; i egész közönséges suszterinas volt, I

bár nem közönségesen tudott álmodozni ékszerű emberi érzékeivel. I

Nagyságos asszony, csak mosolyával érjen hozzám i Nagyságos asszony, erre tessék i Nagyságos asszony, ne lépjen j szívemre 36-os topánjával, amelynek sarkát szögelem: kegyetlen volna, kegyetlen — kegyetlen volt. Am vége, s ön sosem hajtja el ezt a lombot, nem kotorja félre ezt a földet, nem néz a piszkos zubbony alá hol 36 golyó fagyott a szívbe, a legvacakabb acélból való gépíegyvergolyó. Sz. Gy. Cséri Ernő elvlárs nyilatkozik Cséri is a régi megbízható kassal elvtársakhoz tartozik. Mondanivalóját alapas megfontoltsággal közli. — Amikor mi a sátoraljaújhelyi fogházba kerültünk, akkor már Szalayt ott találtuk a pesti elvtársak közölt. Mi a szennyes ruhánál ismerkedtünk meg vele és jellemző, ha most Szalayra gondolok, a szennyes jut eszembe és ez b szennyes már nem is hat jelképesen, hanem pontcsan fedi Szalay jellemét és magatartását. Szalay, amikor a ruhadarabokért jött, egy és más felől kikérdezett bennünke-. A kérdések a pártmüködésünk iránt összpontosultak. Szalay olyan szolgálatokat is tett a foglyognak, hogy üzeneteket vitt egyik zárkából a másikba. Tény az, hogy beférkőzöl t mindannyiunk bizalmába már helyzeténél fogva is és senkinek megcsal; esz.'be sem jutott a gyanú 'eghalványabb árnyéka. Megnyerő külsejű, bizalmat árasztó fiatalember vo't. Keveset beszélt önmagáról. inkább mások é'ete érdekelte. Azt hittük, hogy segítőkészségből teszi ezt, ez a hihedelmiinket azzal támasztotta alá, hogy szolgálatkész veit és rem egyszer a legfr

;ss°bb ujságpéldányokat hozta el nekünk, ami a fogházban csemegének számított. Mi persze kitudtuk rlvasni az újságból a va'óságot. A híreket egyszerűen megforgattuk és megkaotuk a kedvező és az áhított eredményt — Egyébként — mondja Cséri elvlárs — pontosan tudtuk, hogy a fogházban spiclik vannak és a fogházőrökkel együttműködnek és ezekkel szemben megtettük a megielelő ellenintézkedéseket, de Szalayra ez természetesen nem vonatkozott. Viselkedése kifogástalan volt és emellett a pesti elvtársak a legjobb információt adták róla. Tisztán az az esemény, amikoi 1944 március elején betegszabadságot kapott, teremtett gyanús légkört személye körül. Határozottan emlékszem arra, hogy erről komolyan tárgyaltunk egymás között. Merőben szokatlan és érthetetlen helyzet volt és tisztán egyetlen enyhítő körülmény állott fenn, hogy esetleg pénzért váltotta me gszabadságát. De még ebben az esetben is kellett, hogy komoly kapcsolatai legyenek a Horthy-banditákkal. Erről a kényes figyrő' séla közben nagyban folyt a szó. A gyanú belénk férkőzött, rágott, mart bennünket, de íredpiényre nein jutottunk, mert a , pesti elvLársak váltig kitartottak melj lette. Szalay az emberek bizalmát azzal is • megnyerte — teszi hozzá Cséri e.v| társ —, hogy élelmiszert hozott a zár: kákha és pedig azt az élelmiszert, • amit a kollektíva központja osztott ki ! mondén zárkának egyformán. Miután i ö hozta az éle.miszei'l, termeszelesen mindenki örömmel várla, emellett rendI kívüli tapln attal még érdeklődött a , foglyoknál, hogy mire van szükségük. Egyszóval Szalay alapos telkészü tséggel működölt. Pontosan emlékszem 1 egy eseményie, amikor nagyon bűzös \ ebédet kaptunk és közösen e határoz; tunk, hogy ilyen ebédet többé el nem ' fogadunk. Ezt a határozatunkat Szalay közölte a többi zárka foglyaival. És itt egy különös esemény jut eszembe, mert amikor a csajkákkal az ebédért mentünk a főíörzsőrmesler a következő kijelentést tette gúnyosan: — Ugye sztrájkolni fogtok, nem veszitek át az ebédet! — Mindez azonban nem vetett árnyékot czalayra, mert hiszen em'ítettem, hogy besúgók voltak a fogházban. Ennyit Szalayról. A kitörésről Cséri elviárs a következőket közli. — Abban a pillanatban, amikor az egyik fogházőr leadta a vész jelt, a város minden irányából érkezíék meg az árkászok, a németek, a tűzoltók, a rendőrök. Ez a felkészültség bizonyította azt, hogy árulás történt, különbén el sem képzelhető, hogy egyszerre és ilyen gyorsasággal tegye mezetten felfegyverkezve jöjjenek ki ehenünk. — Azt hiszem tudod — folytatja Cséri elvtárs —, hogy a fe'kelés után összezsúfoltak bennünket egy cellába, úgy, .hogy mozdulni sem tudtunk. Másnap kinyitották a cellánkat és azt kérdezték tőlünk, hogy ki hajlandó jelentkezni vízhordásra. Erre én hatodmagammal jelentkeztem, hogy kiszabaduljak abból a fojtogató bűzből, amely elviselhetetlen méreteket öltött. Amikor az udvarra kerültünk, négy holttestet láttunk ott heverni, három fér- i fit és egy nőt. Odavezettek bennünket és az első kérdésük az volt. vájjon ismerjük-e őket. Nos, erre a kérdésre lehetetlen >rolt válagzt adnunk, annyira elvoltak torzítva a sebektől és ütlegektöl, hogy emberi mivoltuk alig volt. Vízhordás helyett az volt a feladatunk, hogy ezeket a holttesteket levetkőztessük. A halott lányka, akit felismertem, ragyogó szép teremi és volt, de amikor levetkőztettem, a rosszúllét környékezett. Alteste bestiális módon megcsonkítva került a szemem elé. Közben egymásután érkeztek a holttestekkel, ugyancsak a felismerhetetlenségig agyontiporva. — A halottak eltakarítása után köveikezett a kihallgatás, de erre már szervezetten felkészültünk és azt sem voltunk hajlandók megmondani, hogy ki nyitogatta a zárKákat. Természetes n ütlegeltek, vertek bennünket vallatás közben, de nagy eredményre nem jutottak. A kihallgatás nagyobb zökkenések nélkül folyt le és azzal járt, hogy II-et ítéltek halálra. A 11 áldozat közül kettő volt magyar, pesti főiskolás Egyébként a jugoszlávok Között, akiket kivégeztek, a pesti egyetemen tanuló több főiskolás volt. — A kitörés után pár hétre Komáromba jutottam, onnan Buchenwaldon keresztül 300 politikai fogollyal Weimarba kerültem. Ezidő alatt állandóan jugoszlávok között voltam és miután szlováknak valóttam magamat, felvettek kollektívájukba. Határozottan állíthatom a jugosz'áv elvtársakról, hogy öntudatos harcosok, erős kel'ektív együttérzés élt bennük és tapasztaltaim után ítélve megvagyok arról győződve, hogy a jugoszláv nép nem fogja soká tűrni azt az elnyomatást, amit a Tito-klikk a kispolgárok és kulákok segítségével gyakorol rá. A weimart koncentrációs táborban azt tapasztaltam, hogy jugoszláv elvtársak a legnagyobb bizalommal és egyetértéssel működtek együtt az orosz fogoly társakkal és politikai vitánk közepette állandóan azt hangoztatták, hogy csakis a Szovjethadseregben bízhatnak, hogy felszabadítja őket a fasizmus embertelen elnyomatása alól. A jugoszláv elvtársak minden esetben megmutatták bátorságukat és áldozatkészségüket a szocializmusért való harcban. E tapasztalatok, amit a legnagyobb nyomorban szereztem róluk, arra késztetnek, hogy bízzak bennük és higgyék abban, hogv a jugoszláv nép le fogja mapáról rázni az áruló Tito-klikk zsarnoki elnyomását. Szabó Béla. „A SZOVJETUNIÓRA irányítják tekintetüket, az egyszerű emberek milliói, mert a szovjetek orszaga a béke és az igazság fegyverhordozója. A viiág népeinek reménye inkább összeforr a Szovjetúnióval, a szocializmus hatalmas országával, amelynek élén a nagy Sztálin áll. A földkerekség népei tudják, hogy a nagy Sztálin neve a béke, az igazság, a becsület és a népek szabadságainak zászlaja". Ľ szavakat Moszkvában azokban a napokban mondotta el a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának eínöke, amikor Washingtonban ismét a nyugateurópai államok felfegyverzése mellett ágáltak az amerikai monopolJ tőke bérencei Washi.igionban Trum;.n és háborús uszító klikkje javában főzte terveit; miként lehet Európa népeit rábírni arra, hagy vállalják az ágyútöltelék szerepét a bankárok és trösztvezérek rablóháborújában. — augusztus 25-én, Moszkvában a Szakszervezetk Házának oszlopcsarnokában, a nagy szovjet nép legkiválóbb küldettei gyűltek össze, hogy Sztálin útmutatásaihoz híven — leleplezzék a háborús uszítók aljas kísérleteit, hogy a béke ügyének védelmében élenjárva, példát mutassanak a vilig sokmlllió dolgozó jának abb in, hogyan ke,l megszervezni az ellenállást egy maroknyi kizsákmányoló és élősdi csoport szörnyű terveivel szemben. BUDAPESTEN nyolcvanegy nemzet zászlói alatt vonult fel a világ békeszerető ifjúsága. Nyolcvanegy nemzet fiai és lányai jöttek el, hogy köszöntsék a világ haladó ifjúságának élcsapatát, a hűs enini Komszomolt, hogy szorosabbra fűzzék a barátság és az együttműködés szálait, a béke és a demokrácia megvédése érdekében. „Senki sem választhat el bennünket szovjet testvéreiktől' — mondotta az angol Lewis Derek, am'kor a brit küldöttség megkoszorúzta a szovjet hősök gellérthegyi emlékművét „Az amerikai ifjúság s/éles tömegei a békéért, a népek függetlenségéért folyó harc mellett állnak Boldogok vagyunk, hogy ezt itt közölhetjük veletek" — mondotta az amer'kai fiatalok egyik képviselője a görög szabadsághprcosoknak. Bulapest utcáin heteken át nvolcvanerty nyelven visszhangzott m. ütemes kiáltás: Megvéd iiik a békét! A VIT zíróünnepélyén Guy de Bnvsson a Hősök terén ezt mondotta: „Mielőtt elválunk és hazánkba visszatérünk, összegyültünk ma, minden színű és meggyőződésű fiatalok m Illői nevében, akii bennünket ilekíildtck, hogy ünnepélyeden fogadalmat tegyünk; fogadjuk, hogy megvédjük a békét és meggátoljuk az imperia'bták kísérletét, hogy új háborút robbantsanak ki... Mi felhívjuk a világ ifjúságát, valamennyiünk reménységét, egyesüljön, szabadítsa meg a tömeggyikosoktól a jövő fényes útját. Esküszünk, hogy ezt a békéért és boldogulásért vívott sžent harcot győzelemre visszük". Nyolcvanegy nemzet fiai és lányai ismételték háromszorosan ezt az esküt. — A bratislavai szabók helyicsoportja felhívja tagjainak figyelmét, hogy a Szakszervezeti Házban 1949 október 3-ra hirdetett taggyű'ést október 10-re halasztották el. N.