Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-08 / 152. szám, szombat

1949 október 8 UJSZ0 Smi, SlČLCL (J y LČLy licuícp (A fasizmus térfelén, háború alatt háború ellen írni: volt e csábításban valami izgató. 1942-ben — álnév alatt — a lényeget elrejtő címen és módon megpróbáltam, Karmasin cenzorai azonban ébren vo'tak: a kísérlet nem sikerült. Hét év múlva szóljon hát mai .emberekhez az örökké aktuális téma: a háború embertelensége). A háborúról beszéltek. A mai gépháborúról, a technika halálcsodáíról és eredményeiről. A tengeralattjárókról, az elsüllyesztett tonnatartalomról... egy tonna megfelel egy vasúti teherkocsinak, nocsak ceruzát, papirost: micsoda hosszú vonatsor telne ki ebből? ... Tankokról, stukákról és fiakokról vitatkoztak, lémggömbzárról és ejtőernyősökről. Lelkesen, hangosan, jartasan és mindentudón: az újságolvasó fölényes szakszerűségével. A hangzava- elült. A hirtelen támadt csöndben a mindenttudó fölény bukdácsolni kezdett, utánaszámolni: hogy is volt, hány vagont s ton. mondtunk? A szemek a messzibe bámultak, a borzongós csodálat már szorongással vegyül) és akkor a sarokban rádöbbentek társukra, aki az egész idő alatt némán hallgatott. Mozdulatlan némasága idegen test volt, a roham egyszerre indult meg: — Hit, te, te nem szólsz? — Ül, mint akit nem érdeicel. — Pedgi neki tudni kéne, tiszt volt az első világháborúban? ... — Szakértő, megélte ... Mint aki álomból ébred: Mit szóljak? Háború? Bombák? Lehet erről beszélni? — Ugyan, ne tetesd magad, beszélj! — Beszélni... Mit tudok én mondani, mi köze ennek a mához? Olyan más volt minden, lassúbb, őrlőbb, monotónabb. Kisebb vagy kevesebb: ki tudja azt eldönteni? Van élmény, ami megoldja a neylvet, van, ami megköti. Bennünk ólomsúly van ma is, a nyelv nem forog, inkább dadog. A dadogás pedig nem kellemes. Miről beszéljek? ÄKiknek hivatásuk, hogy beszéljenek róla — az írók — tíz év múlva készültek csak el az élménnyel. Emlékezzetek csak vissza: a háborús irodalom 1928 körül jött divatba. Tíz év' kellett, hogy formát kapjon az élmény és további tíz év, hogy újra elfelejtsék. Néha én is azt hiszem, hogy álom volt. Lehet egy álmot idegenneic elmesélni? Hogy mondjam el, hogy mi volt? Szagokra emlékszem, ízekre, hangokra és színekre. Behunyta a szemét, a lehetetlen közelebb jött, leegyszerűsödött: szín, szagí íz, hang. — A fenyőgerenda szaga. Egy nap az egész. Döntik, ácsolják, fűrészelik. A nagy gödör már ki van ásva

; olyan mint a tömegsír szája. De ház lesz belőle a föld alatt. Deckung. Hó ruk! és álnak a tartóoszlopok, ra a geren dák és a gerendákra gránátfogó föld és Kész! Még aznap beköltözünk. Es nincsen semmi más és nem érzünk semmi mást, csak ezt a fenyőszagot, ezt a csorduló fanyar tüdőtágító ózont. Friss nyers szag a föld alatt. Táguló orrcimpákkal lélegezzük magunkba. A rejtettség, a védettség szaga volt ez: az otthon szaga, a melegség... Tágult orrlyukkal szimatolta az emléket, de aztán grimaszt vágott: — Volt kellemetlen szag is. Tikkadt forró nyárban a latrina émelyítőn maró szaga. A lövészárok felett a fülledt perzselt levegő mintha bugyborékolna ettől a szagtól. — Fuj! — No jó, hát fuj. Ti kezdtétén, ti akartátok, hogy beszéljek. . Burgonyaföldet szagoltatok már? De úgy, ahogy én, ahogy mi? Szerelmesen, gyáván és megbabonázottan. Harc közben, a földredobás pillanatában a burgonyabarázdát. Óh, hogy csókoltuk, markoltuk a földet, védelmet ke resve a gépfegyver elő'. Gránáthuhogásnál a fejünket a gumók tövéig fúrtuk volna. . Szíttuk magunkba a burgonyavirág rossz szagát. Ez volt a szerető! M?. fel Kellett volna ugrani, otthagyni és rohanni tobább, de a szag húzott vissza a földre: még, még... Es nem lehetett, ott kellett hagyni. Mintha az élettől szakadtunk volna el és az orrunkban már ott volt a puskapor fojtogató nedves záptojásszaga. — A szagokból talán már elég. — Az iny i fenyő rossz ízére emlékszik. A rókalyuk alján összegyűlt vizet ittuk. A tartógeerndák friss fenyőíze maró folyadékká poshadt. De ittuk, mert más akKor nem volt. De minden háborús íz eleje: a feketekávé. Nem mokka. Közönséges kincstári, cukorral kevert konzervkocka. De hajnalban patrulró) hazajönni és fejjel, szájjal, nyelvvel, orial belebukni és forrón szürcsölni: ki tudja ezt itt ma megérteni? Amikor napokig éltünk az éjszaka becsempészett hideg burgonya'evesen: Lekváros derelyéről álmodtam ... A hidegen bepofázott konzerva ízét sem fogom elfelejteni. Ettetek már leveshúst homokkal? A gránát megkímélt, de a levesembe földet szórt és mégis jó volt... Egyes ételek ízét azóta is keresem. A vajas rántottáét például, ahogy legényem csinálta, aki pedig parasztfiú volt és nem szakács. Szegény Molnár Pista ott maradt... Csend fenyegetett. Halk, kérlelő hang szólalt meg: — És a hangok? — A drótkaró tetején hajnalban kis madár énekel. Szentimentális levelezőlap-gics, de mi nem mertünk mozdulni, hogy a hangot élvezhessÜK, hogy el ne kergessük, rnert az emberi hangot csak őrületében és borzalmában ismertük. A gerinclövésest például, ahogy a ta tövében ülő mozdulatlansággal ingatta magát halálba és ordított.. A senkiföldjén maradt halálos sebesült halk vinyogása az éjben borzalommá hangoskodott, annyira, hogy innen és túlnan egyszerre szólaltak meg a gépfegyverek, hogy elhalgattassák. Gránátsüvöltés, srapnellvijjogás, aknarobbanás mi volt ehhez a tehetetlen vinnyogáshoz képest?!... Vonító üvöltéseket hallottunk. Volt aki monoton rettenettel lökte ki magából az agyvelőbe rekedt egyetlen embe'i hangot: a roham hurrá iát. Eri e a hangra talán ti is emlékeztek: az egyik háborús filmben pergötűz és roham után a főhadnagy őrülten, levegőbe lökött karokkal ordítja velőkig ható hurráját. A hordágyon már régen elvitték, de még mindig halljuk egyre halkulón dühöngő hurráját. Keze a füle felé lendült. A hallgatók zavartan köhécseltek: a házigazda cigarettakínálással mentette meg a helyzetet. Amikor a mesélőhöz ért, már természetes közvetlenséggel követelőzhetett: — Még adósunk vagy a színekkel! — Jó, hát fizetek utolsó garasaimmal, a színekkel. Van mindenféle: kék és zöld, sárga és lila, piros és fekete. Ha akarjátok egy eömegben, mert ez a hullák színe. Így láttam egy hulladefilén. Télen, egy álló hónapig hevertek a temetetlen holttestek, állandóan hullámzott a harc és amikor véglegesen a miénk lett ez a hullafödte csatatér, összeszedték az elhullottakat és sorjában végigrakták őket a földön. Elvonult előttük lassan, lépésben az egész ezred és aki megismert valakit, felemelte a kezét. Mély szippantás a cigarettából, mire megenyhülten folytatta: — Van ám nekem egy más színem is. Szín, jelenés, csoda, csoda, ahogy akarjátok. Sűrű tömött és finom árnyalattal lilába hajló kék szín. Fpld és ég közt: kék köd, ahg <y soha máskor nem láttam. Galíciából, egy kis romvárosból —, mely ugyanakkor hazatérő foglyaink gyűjtőállomása is volt — indultunk az olasz hegyek felé. Kezdődő februári tavasz volt, kisétáltam a még itt-ott hóval fedett rétekre. Egy bokornál megálltam és szétnéztem: a mezőn egy katona baktat bukdácsolva. Fején a fogság emléke: szőrös muszkakucsma. Megáll, lebámul a földre s nem mozdul. Egyszerre válatlanul déli harangszó. És most ez történik- a katona, a fogoly a harangszó felé fordul, karjai szétvágódnak, me'Ie előrefeszül: Merev, mozdulatlan. Mi volt ez? Nyelvbéníftő, vakító jelenség. Olyat látni és megélni, amit regényekben sem hisz el az ember: „Karjait kitárta a r>ap felé". Ez a meglesett, meglopott mozdulat annyira hatalmába kerített, hogy nem tudtam tovább mozdulni. Szégyeltem magam, mint a tettenért tolvaj és behúnytam a szemem. Amikot újra kinyitottam, a szfín üres volt. Álmodtam, igaz volt? A katona sehol, de helyén a há^érhen megláttam a kék ködöt, a kék csodát. A csendet fojtott kuncogás tépdeste A kék csoda mesélőjének arcáról eltűnt az emfék mosolyderűje, arca fájdalmas ráncba torzult. Olyan volt mint a médium, aki retteneteset lát és nem tud mozdulni. Aztán elmúlt az átok, a görcs engedett, a száj megszólalt: — Vörös színt Iátok ... Igen ... Nem vért, nem vért.. . Hogy is volt? ... Szeptember utolsó napja ... 1916... Be voltunk kerítve. Kitörni, menekülni, ki merre tud és nekizúdultunk. Olyan gyorsan történt minden. Egy vörös színfo't villant fel előttem. Akadály. De már el is tünt... Szaladtunk ... Csak később, amikor kifújtuk magunkat, eszméltem: amit egy villanásra láttam — szakái volt, vörös szakái és ami e szakálhoz tartozott: ember volt. Az első ember, aki! megöltem. Utána több is jött, de szín többé nem villant... Hát ennyi az, arrit a háborúról mondhatok. Senki sem telelt, senki sem mozdult. A szobát csend fojtogatta. Fábry Zoltán. INNEN-ONNAN — Nyugaton napról napra súlyos repülőszerencsétlenségek történnek. Legutóbb egy napon 66"an haltak meg repülőkatasztrófák során. Az egyik newyorki repülőtéren lezuhant egy B 29-es típusú légierő, 13 főnyi legénysége szörnyethalt. A London melletti Slaythorpe repülőtéren egy brit gép zuhant le és mind a 14 utasa szörnyethalt. Mexikóban egy utasszállítógép belezuhant a Popocatepetl vulkánba s a gép 23 utasa elpusztult. Ausztráliában a Melbourne melletti repülőtéren öten haltak meg és Guanban 11 halálos áldozata volt egy amerikai katonai és egy polgári repülőgép összeütközésének. — Tito ügynököket küld Franciaországba. A CGT titkársága figyelmezteti a francia szakszervezeteket, hogy tudomása szerint a francia hatóságok tudtával, Titonak mintegy 100 ügynöke készül Franciaországba, elsősorban azért, hogy a bányászok, vasmunkások és vegyészeti munkások között provokációs munkát és megtévesztő propagandát fejtsen ki. A CGT titkársága megbélyegzi ezeket a mesterkedéseket. — A lengyel kőművesek csúcsteljesítménye a varsói Mokotcwi Villámház, amely 14 nap alatt készült el. Augusztus 19"én kezdték építeni a lengyel főváros Mokotow nevű városrészében a Munkásépítő Szövetkezet háromemeletes, 96 lakásos tömbjét. Az épület szeptember elsejére nyers állapotban elkészült s a szerelőmunkálatokat is befejezik. A Villámház építőit a lengyel népi demokrácia kormánya az újjáépítés arany érdemrendjével jutalmazta. — A párizsi ifjúság béketüntetése. A napokban a párizsi sportpalotában a földműves éj munkásifjúság gyűlést rendezett, melyen kifejezésre juttatták, hogy harcolni fognak a békéért. Az ifjú párizsiak tízezrei teljesen megtöltötték a sportpalotát. Befejezésül Maurice Thorez, a francia Kommunista Párt főtitkára, mondott beszédet és rámutatott arra, hogy a kapitalista világban az ifjúságra nyomor, munkanélküliség és egy új háborútól való félelem vár. Míg a Szovjetúnióban és a népi demokráciákban az ifjúság a krízisektől és a munkanélküliségtől való félelem nélkül él. Az ifjú párizsiak helyeslése közben Thorez kijelentette, hogy a franciák sohasem fognak háborút folytatni a Szovjetúnió ellen, mely a béke legerősebb támasza. — Jugoszláviában üldözik a moszkvai és népi demokratikus rádió hallgatóit. Titóék minden eszközzel meg akarják akadályozni a moszkvai és a népi demokratikus országok rádióállomásainak hallgatását. Az utóbbi időben ezeknek a rádióknak a hallgatása miatt számos letartóztatás történt. Belgrádban ezekben a napokban mintegy száz üzemben rendeztek értekezletet, határozatai erőszakoltak ki a munkásokból, hogy nem hallgatják a Szovjetúnió és a népi demokráciák rádióállomásait. — A görög monarcho-fasiszták újabb gaztette. A görög monarchofasiszták újabb véres gaztettet követtek el. Az athéni igazságügyminisztérium külön rendelkezésére, pénteken reggel kivégezték Dimosztenisz Georgiut. a villanyipari szakszervezet elnökét. Tiranai jelentés arról számol be, hogy a monarcho-fasiszták folytatiák provokatív tevékenységüket Albá" nia ellen. Szeptember 28 án és 29"én öt alkalommal követtek el határsértést. Az új kongrua-törvény a papság számára A katolikus papság hivatalos lapja hatodik számában több levelet hoz nyilvánosságra, amelyekben a papság nyilatkozik az új kongrua'törvény áldásairól, így pl. B. plébános ezt írja: „Huszonnégy éve vagyok egy házi szolgálatban. Mindig hangsúlyoztam azt, hogy az egyháznak egyszer meg kell oldania a papság anyagi kérdéseit és a kiáltó ellentéteknek el kell tünniök, Igen kellemesen csalódtam most. Az állami igazgatás megoldotta a kérdést és nem ellenünk, de a mi érdekünkben. Eltűnnek azok a régi igazságtalanságok és anyagi kérdéseinket munkánk és felelősségünk szerint igazságosan oldják meg. Megfelelő munkáért megfelelő fizetést adnak. Megszüntetik a protekciózás rendszerét és az ebből folyó elkedvetlenítést és botrányokat, amelyek az úgynevezett zsíros plébániák elfoglolásánál keletkeztek. Én magam sohasem vágyódtam ilyen plébániák után.. Ma is az a vágyam, hogy olyan helyen dolgozhassam, ahol munkát fejthetek ki a nép érdekében és sohasem tekintettem arra, hogy mit kapok ezért. Megelégedtem olyan plébániával is, ahol hét évig egyáltalán nem volt pap a kedvezőtlen körülmények és viszonyok miatt. A papok egyenesen menekültek innét. 3500 hívő van itt, két templom, sajnálatos állapotban és a nép szegény, a plébánia épülete lakhatatlan. A jövedelem rendkívül alacsony, önként választottam ezt a helyet és négy évig kitartottam itt. Tovább lš kitartottam volna, de amikor már mindent rendbeszedtem, elkezdett működni a protekció. Ez most már megszűnt. Koldulás helyett rendes fizetést fogunk kapni és nem kell a néptől semmit kikönyörögni. Saját bőrömön tapasztaltam, milyen nehéz volt sokszor a bérlet- meg a kepepénz bevasalása. Sok drága időt vett el. Most teljesen lelkipásztori hív-' '-mknak szentelhetjük magunkat és segíteni fogunk kormányunknak, hogy a dolgozók életemvonalát emelje és felépítse a szocializmust." A család és házasság védelme a Szovjetúnióban A SzwietúniáfrgietsS 35ícáság.ána& naqyident(íséqű döntése A Szovjetúnió Legfelső Bíróságának teljes ülése megvitatta a házasságfelbontási joggyakorlatot. A teljes ülés úgy döntött, hogy felhívja a bíróságok figyelmét, hogy a házassági bontóperek elbírálásánál a szovjet család és házasság megszilárdításának alapvető feladataiból kell kiindulnia. A bírósági szerveknek éppen ezért gondosan meg kell vizsgálniok az okokat, melyek miatt a házasfelek a házasság felbontását kérik. A bíróság csak abban az esetben bonthatja fel a házasságot, ha a bontópert komoly, megalapozott motívumok alapján indították meg és a házasságok további fenntartása ellentétben áll a kommunista erkölccsel, továbbá nem teremtheti meg a rendes feltételeket az együttélés és a gyermekek nevelése számára. A gyermekek kérdésének eldöntésénél — folytatódik a Szovjetúnió Legfelső Bírósági teljes ülésének határozata — a bíróságnak mindenekelőtt a gyermekek érdekeiből kell kiindulnia. A Legfelső Bíróság teljes ülése különösképpen felhívja a bíróságok figyelmét arrá, hogy a házassági bontóperek elnek nag- társadalmi és nevelőhatása van, a bontóperi Ítéleteknek hozzá kell járulniok, hogy a szovjet államban a család és a házasság jelentőségét hel -esen értelmezzék, *a lakosságot arra kell nevelniök, hogy tisztelje a kommunista erkölcs m^asztos elvein alapuló, a szovjet törvény védelmezte házasságot. Osztatlan sikert aratott a csehszlovák filharmónia első magyarországi koncertje A budapesti Népszava a csehszlovák filharmónia magyarországi hangversenyéről a kővetkezőket írja: Hogy a csehszlovák és magyar nép barátsága és kulturális közeledése jegyében vendégszereplésre eljött Csehszlovák Filharmónia — a csehszlovák állami zenekar — nem fővárosunkban kezdte meg hangversenysorozatát, hanem már két nappal ezelőtt Szegeden aratott fényes sikere hírével jelent meg a Zeneművészeti Főiskola nagytermének csehszlovák és magyar zászlókkal díszített dobogóján. Elvi állásfoglalalás az épülő új világ feladatainak, céljainak biztos felismerése mutatkozott meg már abban is, hogy a_ csehszlovák nép szemefénye — féltő gonddal hatalmas testületté kiépített állami zenekara — első bemutatkozásra vidéki várost választott — teljes tudatában annak, hogy e megtisztelő választásával mily súlyt és tekintélyt ad Szeged zeneéletének.Megértő, őszinte barátságot bizonyított a vendég Filharmóniának az a szép elhatározása is, melvet Mihályfi Ernő. a Külföldi Kuitúrkap csolatok Intézete vezetője bevezető beszédében közölhetett a jelenvoltakkal: a zenekar egy további hangversennyel bővíti ki budapesti szerepléseinek sorát, egyik nagyüzemünkben lép fel és az est teljes bevételét a magyar Tervkölcsönre ajánlja fel! A közönség erre a bejelentésre lelkes éljenzésbe tört ki s a zenekar a magyar és csehszlovák himnuszok eljátszásával köszönte meg a forró ünneplést. Az első est műsora három reprezentatív számból tevődött össze: Vaclav Neumann karmester vezényletével Smetana „Hazám" című ciklusának egyik tételét hallhattuk, amelyben Bedrich Smetana — a modern cseh zene klasszikusa — programzenében eleveníti meg „Szarka", a vámpírszerü mondabeli leányzó alakját. Ez a színesen, hatásosan hanerszerelt zenei kép már bő alkalmat nyújtott a hallgatóságnak a Csehszlovák Filharmónia nagy zenekari erényeinek megfigyelésére, élvezésére és méltatására. A műsor két további száma. Dimitrij Sosztakovics 1939-ben befejezett nagyszabású háromtételes VI. szimfóniája, majd Antonín Dvorzsák nálunk is rendk'vüli néoszerüséTiek örvendő „Üj Világ" szimfóniája természetesen még egyre több alkalmat nyújtott a Csehszlovák Filharmónia remek felkészültségének kidomborítására. Ez a nompds testület kettős ftivőscsoDorttal f h fit trombitással, hat harsonással) rendelkezik és szünet közben váltott, pihent tagokkal dolgozik. Han^ad^sa eszménvien tiszta. Előadását az az egészséges, bővérű lendület jellemzi, amelyet a Prágában klratzolt cseh'-'lovák vonósnégyesegyüttesek vittek világhírre s a m el vet egyébként a csehszlovák e'^a^ómüvé^et egyik sajáI tos vonásinak telethetünk. Játéka a tiszta és nemes szénhangzásban lelt örömet hirdette. Vaclav Neui mann karmester tüzes pátosza még hozzájárult az ilyen örömteljes szépI hangzás kibontakozásához.