Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-06 / 150. szám, csütörtök

• »V JA CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 október 6, csütörtök 3 Kčs II. évfolyam, 150. szám flz ország papságának túlnyomó több

sége örömmel üdvözli a kormány által jóváhagyót! új kongrua-törvényt ÜSÍ3SÉ8 A kormány tegnapi ülésén, október I 4-én jóváhagyta az egyház személyi és dologi kiadásainak állami megtérítéséről, valamint az egyházi ügyek intézésére alakított állami hivatalról szóló törvényjavaslatot. Mindkét törvényjavaslat jelentős haladást jelent a népi demokratikus Csehszlovákia egyházpolitikájában, mert az egyhazaknak megbízható gazdasági alapot juttat. E szerint a törvény szerint az állam megtéríti az egyházak személyi fizetéseit és dologi kiadásait. Biztosítja a papság megszabott fizetését, mégpedig jelentékenyen magasabb fizetést, mint azelőtt. így pl. a régi törvény értelmében 30 éves szolgálat után a pap nem kaphatott többet, mint 18.700 koronát évente. Az új törvényjavaslat értelmében telies szolgálati idő után az évi jövedelem 112 ezer Kčs. Ezenkívül teljesítmény és tisztség; pótlékokat is elismernek és megtérítik az útiköltség és költözködési kiadásokat is. Teljesen úi dolog a nyugdíj bevezetése, amely biztosítja a papságnak öregség idejére a nyugodt életet. Tehát a szegény plébániákon nem lesznek arra utalva a jövőben a papok, hogy alamizsnát kolduijanak. \ törvényjavaslat jelentősége igen nagy a dologi kiadások megtérítése tekintetében is, mert az egyházat felszabadítja a hűbériség és a tőkés rendszer bilincseiből. Az egyház, amely ezelőtt óriási nagybirtokokat és latifundiumokat birtokolt, amelyeknek területe az első köztársaság ideiében több mint 300 ezer hektár volt, a magas egyházi méltóságoknak ugyan biztosította a legnagyobb fényűzést, azonban az egyszerű papok szegénységben éltek és a hívők segítségére voltak utalva. Az egyház, amely egyút'al nagybirtokos is volt. gyakran összeütközésbe kerü t hívei közül a vagyontalan dolgozókka; és elvesztett

e ezek bizalmát, sőt ellenszenvet keltett maga ellen. Franciaország véreskezű belügyminisztere Olaszországban Jules Moch, a hirhedt francia belügyminiszter, az elmúlt napok során Olaszországban volt, ahol tárgyalásokat folytatott de Gasperi miniszterelnökkel és Scelba olasz belügyminiszterrel. Az olasz sajtó e találkozással kapcsolatosan megjegyzi, hogy a miniszterek mindkét állam államvédelmi politikáját érintő kérdésekben folytattak tárgya lásokat. Ez másszóval annyit jelent, hogy az olasz és a francia kormány szükségesnek tartották, hogy az esetlegesen bekövetkezendő francia, illetve olasz sztrájkok ellen szükség esetén közös rendelkezéseket foganatosítsanak. A két belügyminiszter leginkább a tengerész-munkások fenyegető sztrájkjától fél. A tengerészek és kikötőmunkások a közeljövőben sztrájkba kívánnak lépni, hogy ezzel tiltakozzanak az AtlantiPaktum ellen. Ez a sztrájk súlyos helyzetbe hozná a Marshall-terv keretében érkező amerikai szállítmányokat. Moch, aki az amerikai imperialisták egyik fő kiszolgálója, most mindent elkövet, hogy az amerikai tőkések haszonszámításába hiba ne csúsz" szék. mhüíúli köztársaság tiltakozik az ÜMESCO nyugatnémetországi működése miatt Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország delegátusaival együttesen követelték, hogy az UNESCO szüntesse be németországi működését, hogy ezzel tiltakozzon a megújuló nácizmus veszélye ellen. Dr. J. Ványa csehszlovák delegátus beszédében hangsúlyozta, hogy a háború utáni Németországhoz való viszony alapvető elveit a jaltai és a potsdami egyezmények szabták meg. Ezekben kifejezetten megállapították, hogy Németországban a nácizmus teljes kiküszöbölését kell végrehajtani és egy egységes, valódi demokratikus német köztársaságot kell megvalósítani. Ez a két követelmény alapfeltétele annak, hogy Németországot ismét besorozhassák a békeszerető népek táborába. A potsdami egyezmény értelmében a német kérdést a négy nagyhatalom közös egységes véleménye alapján kell igazgatni. Alapjában véve el lehet ismerni az UNESCO szorgalmát, hogy Németországban nevelő, tudományos és kultúrtevékenységet kíván kifejteni. Helytelen volna meggyanúsítani egyes delegációkat, hogy Németországgal szemben elfogultak, mert mindazok, akik a békére törekszenek, azt kívánják, hogy Németország is érvényesülni tudjon az új békeszerető nemzetek szövetségében. Két kérdés merül fel azonban. 1. Elérkezett-e az alkalmas pillanat arra, hogy Németország résztvehessen a szabad és békeszerető népek életében? 2. Vájjon az a ténykedés, melyet az UNESCO kifejt, illetőleg Németországban kifejteni kíván, valóban az egés znémet nemzetre vonatkozik-e. Mindenki előtt ismeretes, hogy az UNESCO Németország nyugati területei iránt mutat érdeklődést, ami azt bizonyítja, hogy az UNESCO Németországnak két részre osztását elfogadja, illetőleg jóváhagyja. Ez az értékelés azonban a jaltai és potsdami egyezményeknek durva megsértése. Azáltal, hogy az UNESCO pusztán NyugatNémetországban fejt ki tevékenységet inkább a népek kettéosztását, mint közeledését mozdítja elő. . A német kérdés Csehszloákia szempontjából nagy jelentőséggel bír, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország az UNESCO nyugatnémetországi működésének beszüntetését javasolják. Ezért az egyház, amely mindezek' tői a bilincsektől megszabadult, csak most tudja magát összpontosítani igazi vallási és erkölcsi hivatása teljesítésére. A népi demokratikus álI Iámban már nem fognak gyönyörű palotákat építeni az egyházi mé.tóságok számara, de biztosítják a hivők vallási életét. 1 Eltávolítják- a nagy szociális különbségeket a magas p:.pság és a szegény papság között. Egzisztenciális biztosításuk, amely ezzel a törvénnyel valósággá válik, munkájuk , teljes elismerését jelenti az állam ré' széről. Ezzel az állam a legjobban bizonyítja pozitív magatartásét a papJ ság iránt és ezt éppen abban az idd. ' ben teszi, amikor az egyházi hierarI chia néhány egyede a vatikáni poli| tika ösztönzésére és az amerikai imperializmus és tőkés rendszer szolgálatában e törvény ellen ellenséges kampányt vezet. Azonban a papsÉg nagy resze e törvényről másképpen gondolkodik és benne az egyhéz és a népi demokratikus rendszer közeledésének további hatalmas lépését látja. Előttünk feküsznek az egyszerű papok egész sorának hálálkodti levelei, amelyekben a legnagyobb örömmel üdvözlik a kormány által helybenhagyott két törvényt. Minthogy "e levelekben ezek a papok kérik, hogy nevüket ne hozzuk nyilvánosságra, mert így könnyen sutjthatja őket a felfüggesztés veszélye, illetőleg az exkommunikáció, amellyel őket megfenyegették, eleget teszünk kérésüknek és így levelükből csak néhány részletet közlünk. Így pl. az egyik plébánia vezetője ezt írja: „Önök tudják legjobban, milyen a mi helyzetünk a szegényebb plébániákon, amelyek Szlovákiában óriási többségben. vannak. Félelem nélkül jelentem ki, hogy testtel és lélekkel a szocialista igazságosságért és köztársaságunk felépítésének sikeréért küzdök. Szívesen dolgoznék mint brigádmunkás azon a hídon, amely Rómát Moszkvával köti össze. Az új törvényekről még ennyit szeretnék mondani, ösz van, aratás és cséplés után vagyunk. Éppen én is gyűjteni készülök a kepét. Valójában ez csak koldulás, amelyet legkevésbbé szívesen csinálok összes kötelességeim közül, mert a papi állásnak mély megalázása. Hosszú órákat várunk, míg valaki meghozza a képét. És ha valaki nem hozza, akkor meg kell őket fenyegetnünk a bírósággal és újból várni és várni. Ez a koldulás mindegyikünk számára undorító és ezért örömmel üdvözöljük a kormány által jóváhagyott törvényjavaslatokat: B. P. plébános a Csallóközből Így ír: Az egyház és az állam viszonyának megoldását a népi demokratikus országokban az emberek nem tudták másképpen elképzelni, m

:nt hogy az egyház a leghatározottabban elválik az államtól és talán üldözni is fogják az egyházat. Hogy ez nem így történt, ez mindenkit meglepett és sokakban csalódást idézett elő. Számomra ez az új törvény csak természetes helyrehozása a mult bűneinek és igazságtalanságainak. A papság nagy része kívánta ezt a megoldást. De sokan nem várták. Sok m'ndent vártak, csak ilyen baráti, valóban szociális intézkedést nem." így és ehhez hasonlóan szólnak a többi levelek is. Meg vagyunk győződve arról, hogy a néppel tartó papságunk döntő többsége a legnagyobb örömmel és lelkesedései veszi tudomásul e két fontos törvényt, amely gazdasági helvzetüket megszilárdítja és jövőjüket biztossá és nyugodttá teszi. A szovjet és lengyel katonai delegációk látogatása Prágában Azok a szovjet és lengyel katonai delegációk, amelyek résztvettek a duklai harcok ötödik évfordulójának ünnepségein, szerdán délután meglátogatták a prágai óvárosi városházát, ahol őket Prága főváros emlékkönyvébe. főpolgármestere, dr. Vacek J elvtárs, fogadta. Mindkét ka- | tonai delegác'ó tagjai meg- i tekintették az óváros város- • házát és beírták nevüket a « Üdvözöljük a Kínai Népköztársaságot Mint már jelentettük a csehszlovák köztársaság kormánya a Szovjetunió és a többi népi demokratikus államok kormányaival egyidöben megszüntette diplomáciai kapcsolatait a Kuomintang-Kína kormányával, elismerte a szabad népi Kína újonnan megalakult kormányát és vele diplomáciai kapcsolatba lépett. E lépés természetes következménye volt az utóbbi hónapokban beállott döntő változásnak, amely a távolkeleten végbement. E változás következtében Kína lakosságának döntő többsége már saját maga vette kezébe országa irányítását és a kinai nép maga dönt jövője felől. A csehszlovák köztársaság külügyminisztere a kínai népköztársaság külügyminiszterének a következő táviratot küldte: „A csehszlovák köztársaság kormánya örömmel üdvözölte a kínai népi kormány nyilatkozatának tartalmát, amely kifejezi a kínai népnek azt a határozott akaratát, hogy valóságos szabadsagot és függetlenséget teremtsen dicsőséges harca eredményeként és tudatában lévén azoknak a nagy közös eszméknek, amelyek nemzeteinket összekötik, elhatározta, hogy diplomáciai kapcsolatot köt a csehszlovák köztársaság és a népi demokratikus Kina között." A kínai nép hősi harca megsemmisítette a külföldi imperialisták bábkormányának hatalmát és Csankajsek most már \-ilágosan láthatja, hogy milyen dicstelen, népáruló utat járt be, amióta elárulta a szünjatszeni eszméket és kiszolgáltatta hazáját az idegen érdekeknek és a zsákmányra éhes imperializmus ölébe taszította a dolgos kínai népet. A történelmi fejlődés rövidesen pontot tesz a dicstelen korszak után, amelynek kísérő jelenségei az éhség, a szenvedés, a hazaárulás, a börtön és az imperialista uralom többi velejárója voltak. Az ember alig tudja felmérni, mit jelent a béke szempontjából a kínai nép imperializmus feletti győzelme. Alig tudjuk értékelni, mit jelent az, hogy 450 millió kínai csatlakozott az imperializmus ellen küzdő hatalmas béketáborhoz, amely a Szovjetúnió vezetésével győzelmesen őrködik az emberiség legdrágább kincse, a nepek és a fejlődés éltetője, a béke felett. Csak akkor ismerjük meg igazán e győzelem értékét, ha a térképre nézünk és végigtekintünk a világ legnagyobb kettős szárazföldi kontinensének összefüggő tömegén, amely íölött mindenütt az élet diadalmas vörös zászlaja leng Ez olyan hatalmat képvisel, amelyet megtámadni józan ésszel senki sem merészelhet. A kínai nép nagy győzelmeinek kezdeményezője, a Mao-Ce-Tung vezette kínai Kommunista Párt, gondos körültekintéssel, bölcsen kijelölt úton vezette a kínai nép nagy szabadságharcát, nem szűnt meg soha hangsúlyozni, hogy a Szovjetúnió dicsőséges bolsevik pártja útmutatásait követi e harcban. A kínaj néphadsereg, e hagyományoknak hű őrzője, az északi tartományokból meginduló nagy támadás óta valósággal csodákat müveit e kizsákmányolt, gazdag kultúrájú területeken. A kinai népi hadsereg nemcsak harcol, de tanit, oktat, nevel is. Utján a szocialista társadalmi rend, a szocialista gazdasági élet eszméit hinti el, vívmányait valósítja meg és lépései nyomán új élet serked. A felszabadított Kínában hangyaszorgalommal dolgoznak az öntudatra ébredt népi tömegek. Gyorsan eltávolítják a romokat, helyreállítják a vasúti összeköttetést, a hidakat és az utakat. A megnyitott iskolákba özönlik a tanulnivágyó haladó kínai munkás- és parasztfiatalság. Mindenütt megindult a pezsgő éiet, Kína újjáéledt. Ezalatt a demokratikus kínai hadsereg továbbvonul, hogy felszabadítsa azokat a területeket is, ahol még az áruló Csankajsek bitorolja az uralmat és nyomja el a kínai népet. A kínai néphadsereg győzelmes csapatai közelednek a burmai határoK felé. Közeledésük a gyarmati rabszolgasorsban lévő és súlyos szabadságharcot folytató színes népeknek azt jelenti: tartsatok ki, a felszabadulás órája ütött, világ proletárjai örvendjetek. Mindenütt, amerre a kínai szabadság zászlója előretör, újuló erővel törnek fel a nemzeti felszabadulás lángjai. A ncpi demokráciák államainak felszabadult népei testvéri szeretette! és örömmel köszöntik a kínai nép új kormányát, hadseregének hős fiait, Mao Ce Tung és Csu De elvtársakat, köszönti a szocializmus felé haladó egész kinai népet. Szabadságért folytatott harcukat állandó figyelemmel kísértük. Most, amikor győzelmük betetőződik és a népi Kína új kormánya lép a világ elé, lelkes öröm fog el mindannyiunkat, mert tudjuk, hogy a kínai nép győzelme egyúttal minden szabadságszerető nép nagy győzelme, mely még jobban megerősíti a békéért harcoló szocializta tábor egyre erősödő nagy arcvonalát. Hadseregparancs október 6-ára (Zas) Praha, október 5 — Svoboda hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Rrgáč hadosztálytábornok, vezérkari főnök, a duklai hadműveletek ötödik évfordulójára és az első csehszlovák hadcsoport csehszlovák területre való lépése emléknapjára a következő hadseregparancsot adták ki: Katonák! öt évvel ezelőtt lépte át a szovjet hadsereg és vele együtt az első csehszlovák hadcsoport országunk határát a duklai szoros körzetében. A szlovák felkelés kezdetén a szovjet hadvezetőség elhatározta, hogy gyors ütemben részlettámadást kezd a harcoló Szlovákia segítségével. Az első ukrán arcvonal parancsnokának rendeletére a 38. szovjet hadsereg vezetőjét, Moszkaienkó vezérezredest bízták meg a hadműveletek vezetésével, akinek parancsnoksága alá tartozott az SSSR-ben harcoló első cősehszlovák hadcsoport is. A támadás 1944 szeptember 8-án kezdődött Kroszna lengyel várostól északra. Hálá a szovjet és csehszlovák katonák kitartásának, önfeláldozásának és bátorságának, 1944 október 6-án, ma öt éve átlépték katonáink az áilemhatárt. A harcok nagyon kemények és véresek voltak. Áldozatuk lett 80 ezer halott, sebesült és eltűnt vöröskatona. A mi hadcsoportunk több mint 6500 katonát j vesztett. Az áldozatokat nem hozták hiába. Az eszmék, amelyekért harcoltak, megvalósultak. Az elesett hősöknek örök tisztesség és dicsőség adassék. A duklai hadműveleteket a felszabadult lengyel területekről vezették. A mí katonáink a lengyel nép testvéri segítségének és vendéglátásának örvendtek. A lengyel hadsereg a szovjet hadsereg oldalán harcolt hazája teljes felszabadításáért. A csehszlovák katonák nem harcoltak a München előtti kapitalista Csehszlovákiáért, hanem az új népi demokratikus köztársaságért, amely a nagy Szovjetunióra támaszkodik. A szégyenteljes kapitulációt, amelyre burzsoáziánk München idejében lealázkodott, nem felejteték el s ezért fordultak új irányba. Nemcsak a fasiszta megszállók és hazai kiszolgálóik ellen harcoltak, de az imperialista bérencek ellen is, akik népünket ismét a kapitalista rabszolgaságba és az imperialisták ölébe akarták vetni. Állandóan erősíteni fogjuk eltökéltségünket, hogy szükség esetén szilárdan és tántoríthatatlanul, fegyverrel kezünkben megvédjük szabadságunkat és népi demokratikus rendszerünket, amely a szocializmus felé halad. Állandóan erősíteni fogjuk szövetségünket és barátságunkat a szovjet szövetségessel és hadseregével, a nép; demokratikus Lengyelországgal és annak hadseregével és az összestöbbi népi demokratikus államokkal és hadseregükkel. Svoboda tábornok, honvédelmi miniszter. Drgáč tábornok, vezérkari főnök. k Á