Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-26 / 167. szám, szerda

Bratislava, 1Ö49 október 26, szerda 2 Kčs II. évfolyam, 167. szám i földművelésügyi megbízott felhívása magyar nemzetiségű ingatlan-tulajdonosokhoz A földművelésügyi és a földreform megbízotti hivatal 1949 október 25-én kelt átiratával felszólította az Ű,j Szó szerkesztőségét a követke­zők közlésére: A földművelésügyi megbízotti hi­vatal értesíti a magyar nemzetiségű földműveseket, akiknek a 26/1948. SNR rendelete értelmében kézbesí­tették az elkobzás alól való kivo­násról szóló döntvényt és ezt köve­tó'leg felhívást kaptak a földműve­lésügyi megbízotti hivataltól, hogy a ' konflskációs bizottság döntése elleni fellebbezésüket a Megbízottak Tes­tülete elutasította, hogy a döntés, amely az ingatlannak a konfiskáció 1 alól való kivonásáról szólott, jog­erős, mert e döntés a Megbízottak Testületének határozata után látott napvilágot és hogy az utóbbi, az el­utasítást hírül adó rendelet csak technikai zavarok következtében ke­rült kézbesítésre. A földművelésügyi megbízotti hi­' vatal ezen jelentése tehát annyit je­• lent, hogy a magyar földművesek, I akik hivatalos jelentést kaptak föld­birtokaiknak a konfiskációs eljárás alól való kivonásáról, vegyék tudo­másul, hogy ez a döntés még abban az esetben is érvényes, ha azt köve­töleg a földművelésügyi megbízotti hivataltól oly értelmű írást kaptak, amelyben a földművelésügyi megbí­zotti hivatal a fellebbezés elutasítá­sát közölte a magyar tulajdonossal. Elvesztették józan eszüket Már régen beszélik, hogy a dühön­gő ember eszét veszti, akár a medve a fejét, ha maga rohan neki a kés­nek. Az amerikai bussinesmanck vi­selkedését másként megítélni nem lehet, mint őrültségnek. Örjőngésre éppen elég okuk van. Kínát elvesz­tették, igaz, azzal vigasztalják magu­kat most, hogy helyébe megnyerték Titot. Az emberek, akiknek ép eszük van, azonban megértik, hogy 400 millió ember valamivel többet jelent, mint egy szökevény. Sokáig blöfföltek, azt.mondták, hogv monopoljuk van az atombombára Biztosíthatok mindenkit, hogy lesz­nek olyanok, akik az atommonopó­lium elvesztését majd Spanyolország és Nyugat-Németország katonai szö­vetségével akarják kompenzálni. A józan ésszel rendelkező emberek azonban értik, hogy nevetségesen hat ma Franco tábornokkal vagy Ade­nauer félkancellárral dobálódzni, kü­lönösen, snvkor még nemrégen atom­bombával dobálództak. Hatalmukba ejtették Nyugat-Euró­pát. Emberbarátoknak tüntették fel magukat, akik segíteni akarnak a szenvedőkön. Európát az M-tervvel gyógykezelték. De ma már nyilván­való, hogy ez az orvosság vérsze­génységet idézett elő a páciensnél, ügy állították be, hogy a M-terv a nyugateurópai országok deficitjét el­távolítja. Az utóbbi esztendőben ez a deficit újból. emelkedni kezdett. Elvesztették Nyugat-Európába vetett bizalmukat. Az egész világon a fel­háborodás növekszik ezekkel a tő­késekkel szemben. Átkozzák őket Indokínában, Argentínában, Vene­zuelában, sőt Burmában, Kuba szi­getén és Formózán is. Az A1 Kutla című egyiptomi lap a következőket írja: Amerika az el­nyomott népek főellensége, A bus­smesmanek, igaz, azzal vígaszta.ják magukat, hogy rájuk szavaznak a közgyűléseken legtöbben!' A jÓ7?n­eszű emberek azonban jó', tudják, hogy két tucat amerikai seriffet nem Titkos tárgyalások Párizsban A Ny Dag, a svédországi Kom­munista Párt hivatalos lapja cikket közöl, ^ogy Párizsban szeptember első napjaiban titkos tárgyalások folytak le az Egye­sült Államok, Franciaország és Belgium között a belga és fran­cia afrikai gyarmatok ipari nyesanyagainak kihasználásáról. Ezeken a tárgyalásokon egyez­mény is jött létre, hogy Francia­ország és Belgium kötelezik ma­gukat az amerikai magántőke helyzetének megkönnyítésere az afrikai gyarmatokon. „Isleg kell menteni a görög, hazafiak életét!" A (Trud) „Meg kel! menteni a görög hazafiak életét" címmel A. Szat bv cikkét közli, aki a következőket írja: Az athéni monarchöfasiszták új gaz­tetten törik a fejüket. Halálra akarnak ítélni nyocat a 38 görög hazafi közül, akiket Pirevuen hatalmukba keríteliek. Kik ezek az új áldozatok akiket halá­los ítélet fenyeget? Az eineiieK ieiKiis­nierete tiszta és nagy erkölcsi erővel rendelkeznek. Valamennyi elitéit kitar­tó harcosa a görög szabadságnak és függet ehséguek. jó hazafi. Az ő „bu­hiik" abban áll, hogy a Kommunista Párthoz tartoztak és tevékenyen har­coltak a Hitlet megszá lók ellen Abból a levélből, amit az e ítélt gö­rög demokra ák rokonai küldtek Sztá linnak, a világ közvéleménye tudomást szerez azokról a borzalmas kínzások­lói, amelyeket a bebörtönzött demo­kratáknak el kell viselniök. Az egész vi ág tudja, hogy a görög demokraták tízezrei sínylődnek^ Mak­ror.ézosz szigetén és más haláltáborok­ba, ahol borzalmas kínzásoknak ve­tik alá őket Ezzel egyidőben azonban Görögországban amnesztiát hirdettek ki a" fasiszta gazemberek számára, akik „aktívan résztvettek a kommuniz­mus ellen folytatott harcokban". Sza­tilov írja, nogy a görög nép kínzá­sáért a felelősség a görög monarcho­[ fasiszta hivatalokat és idegen impe­' rialista védnökeiket terheli. Az athéni hohérroknak nem ál! szándékában beszüntetni a halálos íté­etek végrehajtását. Rentisz tábornok a görög közbiz'onsági mlniszíer né­hány n.ippal ezelőtt hirdetést tett köz zé, melyben a következő áll: A rend­kívüli viszonyokra kiadoti rendeletek visszavonása és az ostrorriállapo; meg­szüntetése még idő előtti volna. A ha­lálos "ítéletek végrehajtását nem íüg­gesztjfik fel. Az egész világ nemzetei haraggal til­takoznak az aiheni hivatalok borzal­mas gaztettei ellen Szatilov ezeket Ír­ja: A Szovjetúnió sok millió dolgozója nevében haragos tiltakozással szólalt fel a Szakszervezeti Központi Tanács és a szovjet asszonyok lantifasiszta bi­zottsága. A világ haladószellemű nyilvánossá­ga haraggal és felháborodással ítéli el az athéni garázda gonosztevők pisz­kos művét. Tartsátok vissza a hóhér kezét. A görög hazafiak életét meg kell men­tenil lehet kiadni szuverén nemzetek meg­személyesítőjének. Az egyszefű em­berek milliói gyűlölik őket, mert az emberi verejtéket és könnyet dollár­ra váltották át és ezzel sem elég­szenek meg, most dollárra akarják átváltani az emberek millióinak vé­rét. Eisenhower tábornok ez év ok­tóber 20-án jelentette ki: ha orszá­gunk egységes lesz, az egész világ fölött fogunk uralkodni. Milyen ré­gen is volt az, hogy az őrjöngő káp­lár világuralomról kiabált? Milyen régen volt. hogy hordái fölégették az orosz mezőségeket? Es régen volt, hogy ez a világuralomra törekvő ön­jelölt a berlini pincében végezte be életét? És ma ugyanazt mondja a világuralomról egy amerikai tábor­nok. Tudatosítania kellett volna, hogy az ilyen beszédek az öngyil­kossághoz vagy az akasztófához ve­zetnek. De ők nem gondolkoznak. Nem is fontolgatnak. Nem is töpren­genek. Többet veszítettek, mint Kí­nát: Az eszüket vesztették el. Ifhrenburg megállapítja, hogy a bossinesmanek értelmetlen beszéde­ikkel saját po'gártársaik idegeit te­szik tönkre. Nemrégen Kalifornia állam egyik városában Griffit tanár agyonlöt egy diákot és aztán önma gával végzett. A gyilkos és öngyilkos anyja kijelentette: F ;amat túlságo­san lesújtotta a hír, hogy nem va­gyunk már az egyedüliek, akiknek az atombomba birtokában van. Grif­fit azonban mielőtt önömagával vég­zett volna, egy fiatalember életét is megsemmisítette. Az amerikai ra­gadozok nemcsak az öngyilkosságra vannak elkészülve, mint tp.nítóm2S­terük Forrestal, de haláluk előtt a fiatplok, asszonyok, gyermekek, öre­gek millióit is meg akarják gyilkol­ni. Nem hiszem — folytatja Ehren­búrg cikké': --. hogv b lo.'-v. ve bűnt meg tudnák valósítani. Meg­akadályozza őket ebben a vaba nemzetek ereié Kan'ontól Pr ňsá'p Murmnnsktó! Tiránáig. Az öreg, di­csőséges Európa valamennyi nemze­tének ellenállása fogja őket ebben msgek">dályozni. Az egyszerű ame­rikalak, akik még nem mondták ki az utolsó szót, fogják őket megállí­tani. A generálisok beszélhetnek a katonákhoz, ez azonban még nem azt jelent;, hogy a katonák halálba men­nének éhes tábornokaik érdekeiért. Sztrájkok az USA-ban Amerikában a mailt hónap kö­zepén az alumíniumgyártás mun­kásainak túlnyomó többsége csatlakozott a megindult nagy amerikai sztrájkmozgalomhoz. Egyes jelentések szerint a sztráj­kolok száma 16 és 20 ezer között mozog. Ez a munkásság az Egye­sült Államok aluminiumszükség­letének a felét termeli. MOCH, MAYER, BIDAULT és ki Jön utánuk? Amikor a francia köztársaság el­nöke néhány héttel ezelőtt megbízta JUi .es Mocnot, hogy a lemondom Queuille kormány helyébe új fran­cia kormányt alakítson, bizonnyal nem gondolta, hogy a munkásosztály szoros összefogása félre fogja állítani az útból Mochot és hogy Moch de­zignálásával Franciaország egyik legsúlyosabb és leghosszabb kor­mánykrízise fog bekövetkezni. Ke­vessel a megbízatás után Moch fa­nyar arccal kénytelen volt jelente­ni azt, ami a francia munkástöme­gek legnagyobb lelkesedését váltot­ta ki, hogy megbízatásának eleget tenni nem tud, tárgyalásai sikerie­lenséggel zárultali, lemond megbí­zatásáról. Moch kénytelen volt bevallani, hogy a mai viszonyok közepette nem képes a vállalt kötelezettségeknek eleget tenni, mert nem bínja a fran­cia nép bizalmát és az általa meg­alakítani kívánt kormány képtelen volna megoldani a súlyos gazdasá­gi kérdéseket. A francia nép nyug­talansága idézte elő a kormánykrí­zist, a dolgozók tömegei és a kis­emberek kezdték mindjobban érez­ni az amerikai tőke elhatalmasodá­sának erejét, mely minden törek­vésével saját önző céljait volt haj­landó csak előnyben részesíteni, de ugyanakkor szipolyozza és kizsák­mányolja a francia népet, szabadsá­gát és függetlenségét kijátsza. Ezért kívánta a francia nép az új kor­mány megalakítását, azonban nem­csak pusztán az új kormány meg­alakítását követeli, de egyúttal egy jobb kormány létrehozását is, amely kizárólag a dolgozó népnek érde­keit képviselné, nem pedig a hazai burzsoá oszté'v és az de^en b-tcla­kodott imperialista-kapitalista érde­keket. A Moch-kormány megalakításával kapcsolatosa^ még a franciaországi jobboldali sajtó is leszögezte, hogy PZ c=?K átmeneti lehetett vo'na. A munkásosztály ezzel kapcsolatosai egy ki&acďzuvst lesz es magáilapit­ja, hogy a megalakítandó francia kormányok továbbra is ideiglenes jellegűek mindaddig, amíg a nem­zetgyűlés nem fogja tudomásul ven­ni, hogy Franciaországnak a demok­ratikus egység kormányára van szüksége. így az új és az újabb de­zignálásoknál nincsenek meg az előfeltételek arra, hogy a megala­kulandó kormányok életképesek len­nének, mert azok életképességéről mindaddig nem lehet beszélni, amíg nem bírják a francia munkások bi­zalmát és amíg nem képesek együtt­működni a dolgozó tömegek széles rétegeivel. Moch, aki a legarcátlarrabb ma­nőverektől sem riadt vissza, hogy hatalmát biztosítsa, zsebében a n;m­zetgyűlés hozzájárulásával kezdte meg a kormány megalakítását. No, nem sikerült és a gúnyos mosoly, amellyel a munkásság felé fordult a nemzetgyűlés kormányjelölő ülé­sén, arcára fagyott, amikor kényte­len volt bevallani, hogy kudarcot vallott. Auriol ekkor Renée Mayer urat, a volt francia pénzügyminisz­tert bízta meg, hogy tegyen kísérle­tet az új kormány megalakítására. Mayernél ugyanazok a feltélelek adódtak, mint elődjénél és a mun­kásság ugyanazzal az elzárkózott­sággal és visszautasítással fogadta az ő személyét is, akárcsak Mochét. Mayer pár álmatlan éjszakát töltött, „őszinte lelkesedéssel küzködött, hogy összeállíthassa bábkormányát, amely a lakájok alázatosságával szolgálta volna ki a Wall Street tő­késeit. Fúrt-faragott, végül azonban mégis csak kénytelen volt bejelen­teni ő is, hogy megbízatásának nem tud eleget tenni. Pedig Amerika Ma­yer személyére is ugyanolyan őszin­te lelkesedéssel adta meg a piace­tet, mint Mochra. Ha Mayer nem is rendelkezett volna talán a drasz­tikus módszerek alkalmazására va­ló képes=ággel. mint Moch, mégis kapcsolatai, amelyek a Rotschild házzal és az amerikai bankérdekelt­ségekkel fennállnak, a tőkésosztály osztatlan szimpátiáját biztosította volna. Mayer szpmélve úgv került előtérbe, hogy a burzsoápolitikai kö­rök a mindinkább súlyosbodó gaz­dasági válságot egy „előnyös" pénz­ügyi politikával akarták mcoldnni és segítségül az USA-t akarták meg­hívni. Ez volt az indító oka annak, hogy' a francia köztársaság elnöke az új kormány megalakításával Moch után olyan embert bizott meg, aki a wal streeti pénzmágnások Dlzal­mát is élvezi. A francia politika semmit sem ta­nult a mult tapasztalataiból, ugyan­azt a hamis és nemzetáruló politikai vonalvezetést követi, amelyet két évvel ezelőtt Schuman indított meg, amikor csatlakozott az Atlanti Pak­tumhoz azzal a megokolással, hogy a Marshall-terv és az A-Paktum biz­tosítani fogják a francia gazdasági élet megerősödését, egyszóval, hogy a beteg francia piacot az ameri­kaiak tökéletesen felfrissítik. Hogy a Marshall-terv mennyiben jelentett Franciaországnak vagy a többi nyugateurópai államnak gaz­dasági javulást, fellendülést, arról nem kívánunk itt most, de erről nem is szükséges beszélni. Amit meg aka­runk jegyezni, az pusztán az, hogy Moch, Mayer és most Bidault kí­sérletei azt bizonyítják, hogy az ed­digi kormánykrizisekböl a francia politikai élet „vezetői" nem tanultak és nem akarják megállapítani a si­kertelenség alapokát sem. A kormány irányítását, a gyeplőt teljesen kiadták a kezükből és ma Franciaország szuverén ura az óceá­nontúli imperialista nagytöke. Ter­mészetesen ennek célkitűzései, irány­elvei, megfelelnek Mochéknak, vagy akár Bidaultéknak, de nem a fran­cia nép követelményeinek. Ezek nem fogják szolgáltatni Franciaország megerősödését, nem fogják szolgálni vagy előbbre vinni a kormányblokk­ban a demokratikus táborral való megegyezést sem. De ez az „ameri­kai segély", akár anyagi, akár poli­tikai vonatkozású, Franciaország erő­forrásait veszélyezteti, az ország gazdasági rekonstrukciójának lehe­tőségeit gátolja és teszi ezt akkor, amikor Franciaországot és a francia népet a legsúlyosabb gazdasági krí­zis fenyegeti. A francia köztársaság elnöke egymásután jelölte a francia kormány elnöki székére a különböző politikusokat, Mochot, Mayert és Bidaultot. A négy hete folyó kor­mánykrizis nem tud megoldódni, ne­vek jönnek és nevek ménnek, a krí­zis csak tovább tart és vele együtt súlyosbodnak a gondok. A francia dolgozó a Kommunista Pártra és a szakszervezetekre tá­maszkodva most megindította ha­talmas támadását a munkásellenes politika ellen. A francia dolgozó nép harcot hirdetett azon politika el­len, amelyet Franciaországban az egymást sűrűn kicserélő francia báb­kormányok rendszeresítettek. Az im­perialista érdekek kiszolgálása he­lyett a francia nép végre egy olyan kormány összeállítását követeli, mely az Atlanti-Paktum és a Mars­hall-tervhez való csatlakozás helyett a Szovjetúnió és a béketábor mel­letti kiállást tűzi ki céljául, az ame­rikai és angol bankérdekeltségek tá­mogatása helyett az ország függet­lenségének és szabadságának biztosí­tását követeli és a francia burzsoá­osztály támogatása helyett az egész fraacia dolgozó nép életszínvonalá­nak emelkedésén fáradozik. Az ültetésre a burgonyát időben kell biztosítani és átvenni E tavasszal ültetésre külföld­ről behozott burgonyát használ­tunk, amelyeknek jó minősége csak néhány esetben bizonyult be. Az ellenőrzés ellenére a ma­nipulációnál néhány kevéssé al­kalmasabb burgonyafajtát is fel­használtak ültetésre. Ezért a mi­nőségileg kevésbé megfelelő bur" gonyafajták ültetése néhány eset­ben átlagon aluli termést ered­ményezett. Sok földműves szá­mára ez további tanulságot je­lent arra, hogy a minőségileg jó burgonyát az ültetésre már ősz­szel be kell szerezni és nem sza­bad a tavaszi burgonyautalással számolni. A bevált burgonya­fajtákból ma elegendő mennyiség áll rendelkezésünkre. Ezért ne várjatok és vegyétek át még most ősszel az ültetésre a burgo­nyát, mert a bevált jófajta bur­gonya a magas és jó termés egyik legfőbb biztosítéka. Még ma is sok földműves nem váltja ki az államtól az ültetésre szánt burgonyát, hanem a magáéból, sokszor már degenerált fajták­ból ültet, vagy a burgonyát csak a falu keretén belül cserélik ki egymással. Ezek az esetek az oko­zói leggyakrabban annak, hogy rosszul fizet a burgonya. Ezért a földművesek érdeke, hogy elha­tározzák, hogy évente kiváltják az ültetésre szánt burgonyát és azt még az ősz folyamán be­szerzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom