Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-23 / 165. szám, vasárnap

UJSZ0 1949 oktflber 23 I CSEÍMMK llREI Srtesrtjäk a esehszlov&kiai magyar dolgozókat, liugty a dunaszerdaheiyi Q9EMABOK b«iyi szervezetének alalwió teöcgyülését musorot kultúrest keretábon f. hó 23-án, vasárnap délután 17 órai kezdettel tartják meg, amelyre szeretettel ezúton hívják meg az érdeklődőket. Október 16-án délután éi este két elfiadásban megismételte a lévai CSEMADOK „Kacagó estjét" és most már olyan műsorsiámokkal szórakoztatták a lévai dolgozókból álló hálás köiönséjíet, amelyek megfelelnek a szocialista szelemneK és szilárdabb erkölcsi alapról tesznek tanúságot. A műsor keretén változtatni már nem lehetett és alkalmazkodniok kellett az ígért vidám, nevettető műsorszámokhoz. Azonban nem érzelgős és divatos slágereket küldtek „a szép aszonyoknak", hanem nótáikat népdalköltészetünk gazdag gyűjteményéből választották. Több műsorszámmal szerepelt ezúttal a szóló énekesekkel megerősített énekkar, amely a jól ismert szép orosz dalokat kűdte a lévai pártvezetőségnek, a gyárak élmunkásainak es a CSM ifjúságának. Nagyon szépen énekeltek Gápel Mária. Zilahi Márta, Berkes Éva és Buri József, kik nagyrészben a lévai dolgozók közül kerültek ki. Nagy meglepetése volt ez estnek Kondel Pista, kinek édesapja a lévai malom munkása. Legfiatalabb kultúrtársunk tizenötéves és egy szabószövetkezetben tanonc. Szép hangja van, kellemet előadása é» meg vagyunk róla győződve, hogy még gyakran fogunk vele találkozni a CSEMADOK kultúrestéin és a CSEMADOK vezetősége kellő gonddal fogja öt nevelni a szocialista kultúrára. Török Rezső végeladás című paraszttréfáia is ügyesen át volt dolgozva és kidomborította, hogy_ a kulák rögtön kész romboló munkájával, mihelyt magántulajdonához nyúlnak és mihelyt nemcsak saját zsebébe folyik ä haszon, hanem a közösségnek is jut belőle. A szereplők mind jól állták meg a helyüket, de különösen tetszett Gápel Mária, mint szép és jóeszű magyar menyecske. Az_ utolsó egyfelvonásost magunk részéről nem tartjuk helyénvalónak, azonban Zórád alakítását meg kell említenünk. _Nagyon tehetséges, elfelejteti a nézővel, hogy műkedvelőket lat, szeretnénk vele találkozni komolyabb szerepben. A lévai CSEMADOK-kal szemben akkor lennének igwzságtalanok, ha nem értéke'nők kellően segítségüket az építőmunka máj vonolain is. Elől járnak és példát mutatnak a brigádmunkában. A most meginduló „Iskolázás éve" akcióban a tanuláson kívül azzal vesznek részt, hogy a „Kacagó est" jövedelmét a pártiskola céljaira adományozták. Az alsoszecsei T. elvtárs hátramaradottjait, kik nagyon mostoha körülmények között / élnek, pártfogásukba vették és brigadmunkával Javítják ki romos házukat. Mindent elkövetnek, hogy idegbeteg gyermeke minél előbb megfelelő gyógykezeltetésben részesüljön és ideggyógyintézetbe kerüljön. Pákozdi kulíúrtársnő, ki különösen az ifjúsgá körében fejt ki dicséretreméltó munkát, felfedezett az ifjúrág soraiban egy írástudatlant, aki szerencséden szociáis körülményei következtében kilenc éves korától kenyérkereső és így történhetett meg, hogy ennyire elmaradt. Fáradtságot, időt nem kímél Pákozdi kultúrtársunk, hogy megtanítsa ezt a fiút a betűvetésre. A CSEMADOK ifjúság lelkesedéssel tette magáévá az Üj Szóban megjelenő „Ifjúsági Szemle" terjesztésének ügyét és előfizetési kampányt szervezlek. Az est végeztével megkértük Gyurcsik járási kultúrreíerenst, mondjon valamit az- érdeklődés központjában álló „Kacagó es;ről". — En, aki mindkét e'őadást végighallgattam, örömmel állapítom meg, hogy mai műsor már kilnecven százalékban az, amit a CSEMADOK-tól várunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy legközelebbi szereplésükkel ugyanilyen feltűnést fognak kelteni, szocialista irányzatú, nívós műsorukkal, mint amilyer feltűnést keltett most az Üj Szó kritÍKája. Még megkérdeztünk egy üzemi munkást a nézőtéren, hogy tetszett neki a CSEMADOK szórakoztató programja. — Amint valószínűleg tudják, oly nagy volt az érdeklődés, hogy a jegyeket szé i jelkapkodták és nagyon jói esett nekünk, hogy az üzemi munkásoKnak biztosították elsősorban helyeket. Most már látjuk, hogy a vezetőség törekvése az. hogy a mun'k"sok íziése-nek megfelelő műsort adjon . .." örömmel állapítom meg még azt is, hogv a szereplők nagy része a mi sorainkból való. H szocializmus építése a szlovákiai faluban A newyorki Daily Worker Charles Seaman cikkét közli a szlovákiai faluról. Charles Seaman csehszlovákiai látogatása alkalmával leutazott Farkasdra is és az ott szerzett tapasztalatairól „A szocializmus építése a szlovákiai faluban" cimü cikkében számol be. Többek közt ezeket írja: Farkasd Szlovákia legtermékenyebb vidékének szívében fekszik. Az embernek ez a vidék eszébe juttatja az amerikai termékeny síkságokat, csak abban különbözik tőlük, hogy itt nagy a por, amikor elhalad az autó. A fasiszta kormány 1945-ig egyetlen autóutat sem épített ki. És az új csehszlovák köztársaság még nem győzte kiépíteni az új autóutakat minden faluban. Farkasdon Seaman, a cikk írója megismerkedett Honyec József földművessel, akivel franciául hosszas beszélgetést folytatott. Honyec 17 J éven át mint munkás dolgozott j Franciaországban egy autógyárban. 1940-ben tért vissza Szlovákiába, ahol résztvett a földalatti mozgalomban és később a szlovákiai nemzeti felkelésben. Most Honyec földműves körülbelül 300 öntudatos földművestársával együtt dolgozik Farkasdon, hogy bevigyék ebbe a faluba a szocialista gazdaságtan első elemeit. Itt megalakították az Egységes Egységes Földműves Szövetkezetet körülbelül 300 taggal, a falu 700 földművese közül. Hét traktoruk van felszerelve a legkülönfélébb gépekkel, mindenféle mezőgazdasági nuin!•:•'• kra. Ezeket a gépeket nemcsak a szövetkezet tagjai használják, hanem azok is, akik nem ta-jai a szövetkezetnek. A szövetkezetek tagjai 7 dollárt a nem tagok 8.50 dollárt fizetnek két és fél hold föld felszántásáért. (A cikk amerikai írója az itteni árakat dollárra számította át. Szerk.) A reakciósoknak eleinte ez egyáltalán nem tetszett. Amikor először megkezdődött a gépekkel az aratás és kévekötés, a faluban olyan mesék terjedtek el. hogy ez a munka sikertelen marad mert a mag teljesen szétszóródik a kalászokból. Honyec fölműves azonban megmutatta a helyes utat. Kiment a mezőre a géppel együtt, amelynél felesége is segédkezett. Körülbelül 400 földműves követte öt. Megjegyzések is hangzottak, • hogy az az ember, aki kitalálta ezt a gépet, vagy bolond, vagy gonosztevő. Azonban a gép meggyőzte őket sok mindenről azzal, hogy az aratást egy héttel előbb befejezte, amíg más éveken ennyi terület terményének a learatására Farkasdon hat hét volt szükséges. A mult évben gyermekotthont alapítottak a faluban. Ennek célja az volt, hogy segítségére legyen az asszonyoknak, akik a mezőn dolgoznak. Miala'tt ugyanis ők napi munkaijukat végzik kint a földeken, gyermekeiket ezekben a gyermekotthonokban hagyhatják rendes felügyelet alatt. A helyi reakció eleinte ez ellen is felszólalt és azzal ijesztgette az embereket, hogyha gyermekeiket ezekbe a gyermekotthonokba elküldik, egy napon arra ébrednek, hogy a gyermekeket összeszedik és elviszik. így eleinte a farknsdi gyermekotthonra csak nyolc gyermeket bíztak. Lassan azonban meggyőződött a nép arról, hogy ezek a hírek alaptalanok és hazugak, úgyhogy most már a gyermekotthonokban több mint 100 földműves gyermek tölti vidáman a napot. A gyermekekről ingyen gondoskodnak é* ezek a gyermekotthonok kora tavasztól késő őszig nyitva állanak, mikor a földműves asszonynak a legtöbb a dolga a mezőn A gyermekotthonokkal kapcsolatos kiadásokat a földművelésügyi minisztérium fedezi. 1,600.000 korona befektetéssel az Egységes Földműves Szövetkezet a faluban nagy sertéshizlaldát állított fel, amelyben 600 darab sertést hizlaltak. Most Farkasdon tervbevették, hogy libafarmot rendeznek be, ahol kb. 10 ezer libát fo?nak tenyészteni. Seaman írja, hogy megtekintette a kibővített sertéshizlaldát is, amely éppen befejezés előtt áll. Benne nem 600, hanem 12.000 sertést fognak hizlalni. A sertéshizlaldában a helybeli földművesek 4280 darab sertést hízlaltatnak. A sertéseket évente háromszor oltják a fertőzőbetegségek ellen, ezért nagyon ritka eset, hogy egy-egy sertés elhull. Seaman a továbbiakban még részletesen leírja a hizlalda nagy előnyeit. Žiiinán megtartják a Ki. kerületi szakszervezeti konferenciát „Minden munkás a maga üzemében és minden alkalmazott a maga munkahelyén gazda" jelszóval tartják meg október 22-én és 23-An (szombaton és vasárnap) Zilinán III. kerületi összszakszervezet

i konferenciát, melyre az egész kerület legjobb szakszervezeti munkásai és élmunkásai jönnek össze 16 žllinai járásból. A žilkvai szakszervezeti kerületi kétnapos konferenciát az Usvitmoziban tartják. A kétnapos ülést október 22-én, szombaton 9 órakor nyitja meg. R. Nachtigal a kerületi Szakszervezeti Tanács elnöke és a politikai helyzetről a beszámolót J. Hvízda, a kerületi szakszervezeti tanács titkára fogja tartani. D. Benau képviselő is beszámolót tart a megnyitó ülésen. Október 23-án, vasárnap a konferencián B. Folner, a kerületi szakszervezeti tanács szervezeti titkára, fog beszámolót tartani az egyes bizottságok munkájáról. A befejező beszédet j. Novák, a nemzetgazdasági bizottság vezető titkára fogja tartani. BEKEGALAMB — Kicsit feljebb tűzd a galombot! Mégl Balra! Most jó .. . Mariska leszállt a létráról. Dobos mellé állt és úgy nézte a piros vászonra gombostűzött galambot, melyet ő vágott ki keménypapírból. Ha a lélszemét behúnyia, a markospuszti udvart látta, ott repkedtek ilyen begyes, fehér galamboK. azokról vette a mintát. N%n kellett reki a plakátbeli galamb — Majd fejbö megrajzolom — mondta Dobosnak, aki a dekorációt szervezte az üzemben. Amikor az olló rászaladt a papírt a, eszébe jutott: már négy esztendeje annak... négy esztendeje. hogy a levegő megtelt dörejjel, robajjal, a galambok mintha a duc szélére fagytak volna, úgy álltak ott. A föld megrázkódott, idt-oda vetette magát, akár egy nyavalyatörés, vastag szürkeség puffant felette, nem lehetett tudni, füst-e, vagy micsoda. Csak annyit látott, hogy a föld felfelé lövelt, magasba ugrott, mint egy szökőkút, amelyik megbolondul és vízsugarak helyett göröngyöt, íűosomót, tört gerendákat dobál a magasba. Amikor előmászott a pincéből, a kis ház nem volt sehol. Egy árok tátongott az udvar helyén, nem is nagy arok. Sohase hitte volna, hogy minden elfér benne, az egész élete. Mert azt nyelte, zúdította magába. Az édesanyját, aki a kecskéért szaladt ki az ólba, nehogy baja essék. Meg a kis házat, amelyiknek az oldalát minden öszszel betapasztották. Mindebből cs;>k az árok maradt meg, a feltépett földdel, kormos deszkadarabokkal, faroncsokkal. — Itt vannak! — robbant be szuszogva Gregus bácsi a festőből. — Láttam az ablakból! Most kanyarodtak be a sarkon! — Itt vannak — ismételte Mariska olyan hangosan, hogy a kattogó zajon átperdült a hangja Megigazította a gépe felett a kis vörös zászlót azz * a gyöngéd mozdulattal, ahogy fiatal anyák fimítanak végig gyerekük haján. — A komszomolisták — magyarázta a brigádzászlónak s az meglebbent, mintha értené miről van szó. A szövőműhelyben már csak a kezek végezték- fürge munkájukat, a homlokok, szemen az ajtóra figyeltek s a kinti zajokból hámozták ki az érkezők közeledtét. „A lenini hős Komszomol-küldöttek most lépték át a gyár kapuját" — jelentette a megafon s az üzem szívverése hirtelen meggyorsult, tenyerek, ujjak szédületes iramba kaptak, az izgalom feszültsége hajtotta ŐKet. Zubbonyok, blúzok, emelkedtek, süllyedtek Irta: PALOTAI BORIS. oly szaporán, mintha viselőjük hegyre kapaszkodna. A szövőműhely ajtaja kinyílt, dörgő éljenzés viharzott végig az épületen, amely magába gyűrte a gépek zúgását. Visszhangzott és dübörgött az épület % az öröm, mintha a mélyből gyürkőzne kifelé, mintha fényt és szárnyat kapna, úgy robbant szét villogva és telten! Mariska kinyújtotta a kezét. Ujjahegyével könnyedén érintette a mellette álló magasnövésű, fényeshajú fiatalember kabátját. Csakugyan itt állnak, nem képen, filmen látja őket, nem könyvek lapján találkozik velük. A szíve mintha megsokszorozódna, hátában, gyomrában, nyakában lüktet. Beszélnek hozzá, a tolmács fordít, de ő nem tudja kimagvalni a mondat értelmét, mindig csak azt a nyilaló boldogságot érzi, hogy mindaz, ami oly meszsze volt, most itt van, kartávolságnyira tőle. Gregus bácsi adott először a kezébe olyan könyvet, amely őróluk szólt és akkor azt gondolta: ehhez hozzátett az író, ez nem is lehet igaz, hogy így ... így harcoljanak, ilyen elszántan, hősiesen! Aztán megnézte az „Ifjú gárdá"-t, 'vizes kis gombóccá sírta a zsebkendőjét, átkarolta egy ismeretlen asszony vállát, aki mellette ült s annak mondta: — Most már elhiszem. Az asszony feléje fordította arcát, melyen a ráncok összekapaszkodtak s csak annyit mondott: — En mindig tudtam. Honnan tudta — akarta kérdezni tőle, de mégsem szólt, csak irigyelte biztonságáért, büszkeségéért, amellyel nézte őket, úgy, mintha hozzájuk tar. tozna. — Mariska, figyelj hát .. lökte meg a könyökét valaki, mert a komszomol feléje fordult és beszélt hozzá, keskeny, olajosan barna szemét ráemelve magyarázta, hogy odahaza ő is szövőműhelyben dolgozik, megtapogatta a gépet, ráveregetett s ettől Mariskának melegség futott a nyakába. — Hogv hívnak? — kérdezte tőle és felsorolta az Ifjú Gárda hőseinek neveit. A komszomol szeme kifényesedett, tág homloká* figyelmesen fordította feléje. — Nikoláj... — En nem tudok szépen beszélni, Nikoláj — mondta Mariska —, de ha tudnék, akkor sem találnék szavakat, hogy milyen boldogság, hogy ti itt vagytok. — Mi már jártunk nálatok — mondta Nikoláj és hátravetette a fejét, öt ujjával kicsapta homlokából a haját. — Négy évvel ezelőtt. Mariska lábujjhegy! e állt, mintha el akarná érni Nikoláj vállát. — Édesanyámból csak egy törött drótszemüveg maradt, a kőtörmelék alatt találtam. Az otthonunk egy mély gödörbe szakadt... Ha ti nem jöttök, akkor ... — Sírásba billent arccal, nézett Nikolájra, aki nagy, lapátú tenyerével végigsimított a fején. — ügy. e érdemes volt minket felszabadítani!? — kérdezte hirtelen s alighogy kimondta, karok lendültek felé, akarok és arcok s úgy vették körül, mint egy élő sövény . .. Sapkák repültek a magasba s valami forró áramlást érzett, azt, hogy átölelik s ujjongó boldog hangok zúgnak fel, valaki dallal válaszol, magával sodorva a többieket, /egyetlen zengés a terem s mintha a pihenő gépek is éljeneznének, fogantyúk, kerekek, motorok a maguk nyelvén simulnak a boldog harsogásba és a brigádzászlók mindmegannyi vörös kis torok kísérik a kirobbanó örömöt. Mariska — belészökken a mellette álló Dobos kifeszített tenyerébe, leveszi a falról a galambot es Nikoláj kezébe teszi. Ez a mi otthonunk, anyánk, gyermekünk, vigyázz rá — akarja mondani, de a könnyek elállják a hangját. Nikoláj zubbonya alá dugja a galambot, amely kinyomja a szövetet, hogy oldalt a kabát eláll tőle. — Ti is ... együtt .. mindnyájan együtt vigyázunk rá — mondja és fcloldalra csúszott kabátjában megáll a kör közepén, hatalmasan és mosolyogva. A kör kitágul mögötte, barna földek és égbekapas/kodó gyárak látszanak a mintha milliárdnyi tenyér simulna Nikoláj melle fölé. amely a galambot őrzi, mintha ujjak rácsai feszülnének rá, hogy bántódása ne essék: sóhajtás ne gyűrje, hajlongás ne törje, mert a kartonpapírbol készült, gombfestékkel kipingált galamb napfényes házak cendjét, anyák derűs homlokát, versengő gépek moraját, gyermekfüttyöt jelent — a békét jelenti Levél Oždanyból a CSEMADOK központi titkárságának, Bratislava, Rázusova 8 Tisztelt kultúrtársak, tudatom önökkei, hogy e hó elején megtartottuk a szüreti mulatságot es mondhatom ez a mulatság forró ünnepet, őszinte vidámságot jelentett mindannyiunk számára. Már a reggeli órákban az egész község fel volt bolygatva, mert íehős volt az ég és esőre hajiott az idő. Már-mái azt hittük az eső áldozatául esik a várva várt szüret megünneplése. A felhőkkel együtt aggodalom Költözött a községbe. Egy kicsit mindenkinek fájt a szíve, mert arra gondoltunk, hogy munkánk gyümölcse, az eredményes munka vidám megünneplése al eső áldozatául esik. Gverek, fiatal és felnőtt körém gyűlt ezen a napon és figyeltük, lestük az ólmos-szürke eget, megkegyelmezne nekünk? En igyekeztem őket megvígaszta'ni. hogy a Kitűzött időre még kiderülhet az ég. Es íme, mintha csoda történt volna, a délutáni órákban, amikor a felvonulás megkezdődött, az eső megszűnt. Délután 4 órakor vette kezdetét az ünnepi felvonulás. A sorakozó, a vásártéren történt és mindenki, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül, magyar és szlovák dolgozók egykent résztvettek rajta A közönség lelkesen ünnepelte a felvonulást, amely a szlovák és magyar dolgozók összefogásának őszinte megnyilatkozása volt és azt az ígéretet jelentette, hogy további munkánkban együttes erővel fogjuk teljesíteni mindazt, amit Gottwaid elnök és a kormány vezetősége előírt számunkra. Mindannyian kivétel nélkül határozottan éreztük, hogy az egymásra találás forró ünnepét Gott. ftald elnök és Široký kormányelnökhelyettes teremtették meg számunkra és ezért nekünk továbbra is azon az úton kell haladnunk, amelyet ők kijelöltek nekünk Az öröm, a szocializmus útja ez és mi őket becsületesen követni fogjuk munkánkkal és mun. kánk békés megünneplésével Es most kérem azt is elmondom, milyen volt a felvonulás. A menet eleién csikóslegények lovagoltak, őket három ČSM ifjú követte a Dedina ifjúságáról hazahozott győzelmi zászlóval, majd a bíró, bíróné, az öreg csősz következtek, utánuk vitték a két gyönyörű szőlőskoszorút, amelyeknek súlya tíz és tizenöt kilogram volt. A koszorúvívőket a markoTányosnők követ, ték, utánuk a kéményseprő, a köszörűs, az ernyős és a hagyományos cigánasszony ment, aki kártyát vetett a közönség körében és 1300 koronát E

yüjtött össze merész jóslataival a SEMADOK javára. A menetben továbbá résztvett népi öltözetben a magyar és szlovák ifjúság. A felvonulás után a kultúrház gyönyörűen kidlszített nagyterme fogadta a közönséget, ahol kezdetét vette a mulatság, a szüret, a munka ünnepe. Táncra kerekedett a szlovák és magyar dolgozó szlovák és magyar dalok kíséretében. A zene és öröm hangjai a fénnyel együtt kiszűrődtek a kultúrház terméből, hogy örömmel áraszszák el az egész község lakosságát. G. I. INNEN-ONNAN • A sanfra.iciscói katonai bíróság most vonja felelősségre háborús bűncselekményekért a hírhedt „Tokió Rózsáját". A volt japán rádió amerikai bemondónője, Mrs Iva Toguri d'Aquino a háború alatt az Amerikához szó. ló angolnyevű adásokat és közvetítéseket vezette A nagy bünperben eddig 94 tanút hallgattak ki. • Fernand Demany, az ismert belga baloldali író és parlamenti képviselő a belga ellenállási mozgalom hős szervezője és harcosa „A Front" című brüsszeli újságban hosszabb cikksorozatban számolt be magyarországi élményeiről. Elragadiatással ír a magyar újjáépítés hatalmas eredményeiről s arról a munkalázról, amit az országban tett utazásai során tapasztalt. Különösen meleg hangon emlékezik meg Varsányi Pál grafikus művésszel való ta'álkozásáról és közli Varsányi Pál „Börtön" című, 1936 ban készült linóleum-metszetét is. • A quebecki repülőtéren indulás előtt felrobbant és kigyulladt a kanadai légiforgalmi társaság egyik utasgépe. Kiderült, hogy az egyik pilóta, J. A. Quay sajátkészítésű időzített bombával felesége ellen követett el merényletet, aki az utasok között volt. A pilóta felesége és a repülőgép 22 másik utasa szörnyethalt. .1. A. Quay természetesen a robbanás időpontjában egy másik gépet vezetett. tüntetett Kopenhágáegyütt felvonultak a A hatóságok* néhány yanis több házból kikat A kutyatüntetés totta a főváros fory a rendőrséget kela tüntető kutyák és • Ezer kutya ban, gazdáikkal városháza ele nappal ezelőtt u tiltották a kuty teljesen megálli gaímát, úgyhog lett kivezényelni gazdáik ellen.