Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-02 / 147. szám, vasárnap

A szovjet ifjak harca a pazarlás ellen A pazarlás a tervgazdálko­dás egyik legnagyobb ellensé­ge. A feleslegesen elégetett fű­tőanyag, a hiábavaló áramfo­gyasztás, fémek, kenőanyagok, törlőruhák mértéktelen fo­gyasztása komoly kárt okozhat a gazdasági életnek és lényege­sen felemeli a termelés önkölt­ségét A Szovjetúnióban már régóta komoly harc folyik a pazarlás ellen A harcból de­rekasan kiveszi a részét a szov­jet ifjúság, a Komszomol veze­tésével. Példának felhozhatjuk a sztálingrádi „Vörös ^október" kohóművek történetét A „Vö­rös október" ifjú kommunis­tái a gyári pártszervezet veze­tésével 1948-ban indították meg a döntő rohamot a pazarlás el­len. A fiatalok kezdeményezé­sére rövidesen NAGYJELENTŐSÉGŰ MOZGALOMMÁ FEJLŐDÖTT és nemsokára a gyár igazgató­ja egy nagygyűlésen kijelentet­te a munkások előtt, hogy „a komszomolisták valamennyiün­ket „megfertőztek" a takaré­kossággal!". Hogyan kezdődött a dolog? A keltés számú Martin-mű­hely ifjúmunkásainak értekez­letén felszólalt Pjptr Dejcev komszomolista: — Kötelezem magamat — mondotta Pjotr —, hogy az 1948-as tervet idő előtt telje­sítem és emellett havonta 12 ezer 300 rúbel értékű anyagot takarítok meg. A következő napokon Pjotr a műhelyfönökkel együtt vé­gigjárta az üzemet,­MINDEN MUNKA­FOLYAMATOT ALAPOSAN MEGTÁRGYALTAK és a tanácskozás eredménye­képen kiderült, hogy egy hónap alatt 3300 rúbel értékú öntött­vasat, 1000 rúbel árú ferron­mangánt, 2300 rúbel értékű ferrosziliciumot és 2500 rúbel árú nyersolajat tudnak meg­takarítani. — Mindehhez csak az szük­séges — mondotta a műhely­főnök —, hagy ne pazaroljátok a nyersanyagot. . A munkaközbeni tapasztala­tokat elmondotta társainak. — Az öntöttvasat például úgy tudjuk megtakarítani — magyarázta Jjotr —, hogy vi­gyázunk arra, amikor a sala­kot leengedjük, a lehető leg­kevesebb vas kerüljön bele. Az anyagveszteség az acélöt­vözet 10 százalékától 40 szá­zalékáig terjedhet. Hát mutas­suk meg, hogy a veszteség mindnyájunknál csak 10 szá­zalék lesz A fiatalok rövid idő alatt csodát műveltek. Napról napra több munkás csatlakozott a pazarlás ellen- harchoz És ma, aki ellátogat a „Vörösr október" gyártelepre, mingyárt észre­veszi a nagy változást. KEND ÉS TISZTASÁG uralkodik a gyár egész terü­letén. Az adagolóudvaron, ahol ezelőtt összevisszaságban he­vert az ócskavas és a forgács, ma rend van, az ócskavas kü­lönböző fajtáit formák szerint rendezték. A Martin-műhelyek mellett sorbaraktáíč a samott­téglát, a vasúti vágányok mel­lett a raktárakban minden mű­helyben észre lehet venni a jó gazda kezenyomát. De nemcsak a sztálingrádi „Vörös október" kohóművek­oen, hanem a Szovjetunió ösz­szes üzemeiben és gyáraiban harcot folytatnak a komszo­molisták a pazarlás ellen. A bányákban dolgozó kom­szomolisták is arra töreked­nek, hogy a termelés önköltsé­gét csökkentsék, takarékoskod­janak a robbanóanyaggal es bányafával A Donyec meden­ce „Nikolajevski Zapad" nevű bányájában az ifjúmunkások lebontották a feleslegessé vált régi ácsolásokat és felhasznál­ták a régi anyagot az új mun­kához. A TÖBBIEK IS KÖVETTÉK PÉLDÁJUKAT és rövid idő alatt a bányában a faszükségiet 8 köbméterről 4 köbméterre csökkent. A komszomolistáknak a ta­karékosságért folytatott har­cát egyre jobban támogatják a helyi pártszervezetek és gaz­dasági vezetők. Az első ered­mények már bebizonyították, hogy a küzdelem, amit a fiata­lok ma folytatnak, rendkívül eredményes és hasznos, nagy­mértékben csökkenti a gyártá­si önköltséget és emeli a szov­jet nép életszínvonalát. Hogyan vett és vehet részt ifjúságunk az országépltésben ? Már a második világháború befejezése után világossá vált, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági és egyáltalában a kultúrélet más fejlődési irányt követ, mint a háború előtt. Európa és az egész világ né­pe nehezen nyögött fel a tö­megmészárlás után. Mindenki új életet akart kezdeni. így az ifjúság is új utakon indult el. Le akarta rázni a Levente, a Hlinka-iíjúság, stb. bilincseit. Haladást, helyes irányban -fejlő­dő kultúrélete! és létet kívánt. Ezt a kívánságát már az első években kifejezésre juttatta. A Szovjetunióhoz haconlóan, ná­lunk is egységes Ifjúsági Szö­vetségbe tömörült és megkezd­te munkáját. Nem hadgyakorlat, nem fegy­verfogás és nem díszlépés ké­pezi e szövetség főfe'adatát, ha­nem a beke megvédése, az épí­tés- és az ifjúság jövőjének biz­tosítása Ifjúságunk bekapcsolódott ab­ba a nagy epftőmunkába, amely ma már számottevő eredmé­ményekt ért el. Hozzájárult a kétéves terv sikeres befejezé­Bóhez és új lendülettel, új erő­vel, szilárd akarattal fogott az ötéves terv megvalósításához. Nem maradt hátérben a szocia­lista munkaversenyben sem. Üj normát, új teljesítményt, rekor­dot ál'ított fe' s így igyekezet­re serkentette a többi dolgozót is. Hogyan kapcsolódott és ho­gyan kapcsolódhat be ifjúsá­gunk a szocialista munkaver­senybe? A felelet nem egyszerű, de ha az ifjúság részéről az akarat megvan a probléma könnyen megoldható. Munkásit júságunk a műhe­lyekben olymodon fokozhatja a lermelest, hogy észszerüsit­heti az egye:- munkamozzanato­kat, újito jav dslatot dolgozhat ki, növeiheti a munka termelékeny­séget, különösen a munkaidő gazdaságos kihasználásával, csökkentheti a termelési köiísé­geket s ezáltal eléri tulajdon­képpeni főcélját, hogy egyre több áru'kerüljön piacra és sen­ki sem mondhatja majd, hogy az ifjúság nem vett részt az or­szágépitésben. Nekünk fiataloknak új lelket kell öntenűnk, azokba a munká­sokba is, akiket még a régi ka­pita ista rezsim nevelt és akik a ferde nevelés hatása köveUez­tében nehezen látják be a szo­cialista termelés, valamint a né­pi demokratikus állami és tár­sadalmi rend helyességét. Tet­tekkel kell bebizonyítani nekik, hogy igenis ez egy progresszív fejlődési irány és nem elégszünk meg azokkal az eredményekkei, amelyeket eddig elértünk, ha­nem tovább megyünk. Meg Kell őket győzni arról, hogy amint a textil- és lábbeliipai ban tudtunk munkánk révén rendet teremte­ni, amint fel tudtuk szabadíta­ni a kenytret, úgy a többi áru­kat is csak odaadó munka árán tehetjük szabaddá, olcsóbbá és mindenki számára könnyen hazzáférhetővé. Es fontos szerepet játszott itt az ifjúság segítsége? — me­rül fél a kérdés. Igenis nagyon fontos szerepet. Az ipari mun­kások sorában, Különösen az újítás, élmunkások, szocialista versenyzők és brigndosok sorá­ban nagy számban képviselve I van az ifjúság is. Azonkívül ön­kéntes brigádokat szervez, me­lyek az Ifjúság Vasútvonalát, Szláv utat stb. épít Ezek a té­nyek mind arról tanúskodnak, hogy legnagyobb részük meg­értette az idŐK szavát és felis­merte, hogy ez az egyedüli ki­út abból a nyomott hangulatú, kötött gazdálkodási a berende­zett helyzetből, melyet a hábo­rú hagyott maga után. Felis­merte hogy a főcél nem a bri­gádmunka, hanem az általános jólét, ami csak brigádmunkával és szocialista versennyel, egy­szóval szocialista politikai, gaz­dasági, kultúrális és társadalmi renddel érünk el És mit tett íôľdmĽívesi ifjúsá­gunk? Van-e valami érdeme és mi? Azok a gazdasági irány­e'v.k, melyek alapján rendezik falvainkban a termelést, föld­műveseinknél és földműves ifjú­ságunKnál eleinte nem talált kellő visszhangra. Meg kell azonban állapítani, hogy ez a helyzet megváltozott, amikor ezek az irányelvek a gyakorlatban jónak bizonyultak Ma már minden földműves, minden földművesifjú felismerte a szövetkezeti termelés gépesí­tés e'őnyeit és a földműves éle­tének megkönnyítése csak igy valósitható meg. Falvaink ifjúsága lelkes han­goztatója a termelési elméletek­nek. A kérgestenyerű, nemes'el­KŰ falusi ifjú már eddig is ki­vette részét abból a munkából, mely a mindennapi kenyérért folyt. Ezért arra kell töreked­nünk és kormányunk törekszik is arra, hogy a falu dolgozóját, a falusi ifjúságot olyan élet- és kulturális színvonalra emelje, hogy végkép megszűnjön a város és a falu közti bármily különbség Ebből a törekvésből már is sok megvalósult. Néz­zük csak meg. Megengedhetle-e magának a fö dműves ifjúság azelőtt 10 évvel azt, amit most? Ruházkodott-e így vala­mikor? Értett-e így a politiká­hoz és gazdasághoz? Nem. Ami a kulturális fejlődést il'e'i, minden falubar kultúregyesü­let, könyvtár, sok faiuban mo­zi, kultúrház stb. alaku't, ahol az ifjak tudásra és műveltség­re tehetnek szert. Ma a falusi ifjúságunk széles politikai, gaz­dasági és kulturális látókörrel rendelkezik. Olyan kérdéseKben is jártas, amire a múltban azt. mondták, hogy az az „urak" . dolga. Ma már nagyrészben ön­maga irányítja sorsát a nép többi rétegeivel karöltve. Te­gyük fe! tehát a kérd-st: A hala­dás útján jár-e az ifjúság? —a fellet minden kétséget k zárólag igen. Mert most, nemesik „úri" gyermekek számára nyílik meg az iskola kapuja, hanem minden rátermett ifjú számára. Ma az állam ügye nem néhány „nagy úr" dolga hanem minden dol­gozóé. Arra Kell tehát töreked­nünk, hogy olyan ifjúságot ne­veljük, amely nemcsnk megtart­ja az eddigi szocialista vívmá­nyokat, hanem továbbfejleszte­ni is képes Ha ezt megtesszük, nem kell aggódni a holnap felől. Építsd hát te munkás-föld­műves és tanulóifjú joob jövő­det! Légy a békés haladás és fejlődés élharcosa! (A.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom